Hajós élet, cirkuszvilág, úti kalauz

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

X. Good Bye Shanghai! - gyász - kínai tánc - Incheon - uniforms

2016. május 04. - CircusGirl

img_1964.jpg

A 17.-ével induló cruise csudi jó volt mind az időbeosztás mind a munkarend -elosztás tekintetében. Igaz, Shanghaiban (baromi nagy lelkűen) mindössze plusz fél óra állt rendelkezésünkre a 3 órával későbbi indulás ellenére.

13062182_1189009251117581_574072976372345230_n.jpg

Aquárium-látogatással indítottunk, ezúttal Kip és Ila (olasz énekes csajszi) tartott velünk, a szuper napsütésben! Vasárnap = rengeteg ember... 2x még az is előfordult, Olikám lemaradt a metróról és be kellett várnunk. Az aquárium maga nem valami nagy durranás, szép volt, jó volt (pl. a medúza-részleg az UV fényekkel), de Oli szavaival élve, kissé igénytelen. Túlzottan lehasználták már a kínaiak, nem renoválják, pedig egy alapos takarítás és festés ráférne... Bő óra alatt bejártuk, maradt még időnk kicsit lazulni! Kip ezúttal szimplán rossz passzban volt, mert berágott a fél éve nem látott barátnőjére, aki ebben az elmúlt 2 hónapban is „képtelen” volt őt meglátogatni, így megint szakítófélben vannak, már ha ezt egyáltalán kapcsolatnak lehet nevezni! Nem ítélkezem, csak ha úgy jársz valakivel (akivel 20 év korkülönbség mellett még kulturális eltérés is van) 3 éve, hogy ebből 5-7 napokat találkoztok évente (annak ellenére, hogy előtte együtt töltöttek 8 hónapot ténylegesen, Kip 1 személyes ágyán osztozva) akkor az mi? Ila dilemmáit is végig hallgattuk ám, ugyanis összejött - az azóta leszállt - sport-animátorral és meglehetősen pocsék neki, pár heti ismertség után, távkapcsolatban élni (naná, mindenkinek nehéz), pláne hogy Stefano azóta másik hajón van. Ismerve őt, nem sok jót jóslok szegény csajszinak, aki azóta is nagy hűségesen epekedik utána, a fiú viszont még azt sem mozdítja elő, hogy Ila kimehessen hozzá látogatóként... Visszaúton Amyékkel is összetalálkoztunk, akik nagy boldogan várost néztek. Haza érkezésünk után úgy elaludtunk, mint a bunda, este 8-kor tértem magamhoz. Talán olyannyira kimerültem végre, hogy most majd jól alszom! :Daquarium3.jpg

Jejun kivételesen 15-23 óráig álltunk és este mindenki szabad volt, mert matinét csináltak. Mire kimentünk, túl voltam a konditermen is, így nyugodt szívvel élvezhettem az egész délutánt. Elbuszoztunk az Arborétumba (ahol dec. 29.-én már jártunk, beszállásunk előtt)! Ahogy sejtettük, tavasszal csodálatos! A zöld különböző árnyalataiban pompáznak a fák, nyílnak a virágok... Marco volt csak velünk, mert az "okos barátaink" – félreértések és egyéb komplikációk miatt – nem voltak a megbeszélt helyen. (Sőt, aztán ők tök máshol lyukadtak ki, de sebaj, mert jól érezték magukat!) Mi is! Nagyot sétáltunk, gyönyörködtünk az erdőben, ahol sok koreai túrázott ezerrel, majd kiültünk egy kávézó teraszára. Utána mentünk a bárba a többiekhez. A klassz koktélos hely zárva volt hétfőn, így a mellette lévő, nívósabb étterembe ültünk be. A fiúk hatalmas, négyszögletű pizzát nyomtak, én egy kamikazet ittam, de meg sem próbáltam az angol lányokkal felvenni a versenyt, hisz’ Amy pl. 5 koktélt döntött le sorjában (természetesen kiöltözve: bő glott gatyában melltartóval és magas sarkú favágós bakanccsal :D), de magic O. nem igazán engedte Daniellát rendelgetni az overnightos „incidens” óta. (A „rosszul lett” egy nagyon enyhe kifejezés az akkori állapotára...) A lényeg, minden szuper volt! :D

img_1975.jpg

Ezek után a felfrissülős, gőzkieresztős napok után még az elhúzódó tech run sem érdekelt másnap. Boldog voltam, hogy legalább délután Fukuzhatunk (az aznapi drill listán sem voltunk rajta, ÉLJEN!) és csak 1 showt kellett csinálni! Járkáltunk kicsit (ki ide, ki oda :D, Oli nagy boldogan mutatta a frissen vett szupermanes - extra szárazon tartó - sport pólóját), majd a tavas parkban ültünk le, ahova később Amy is csatlakozott. Mennyivel jobb egy napsütötte teraszon internetezni, mint egy sötét lyukban! Különben én nem értem a többieket! Állandóan csak „étterembe” (általában Burger Kingbe vagy McDonald’sban), illetve plázákba rohannak, a kínai „fake-marketről” (=hamisítványokat áruló piacok, amik egyébként - majd rájönnek - Tienjinben bőven vannak, tehát felesleges a Shanghai-időt ilyesmire pazarolni, SZERINTEM) nem is beszélve, mert nem érdekli őket más. (Most károg magic Oliver, hogy már csak 1-2 Shanghai van hátra és alig látott valamit, holott a kb. 10 alkalomból mindössze 2x szállt le egyáltalán a hajóról! Lustaság! Na, mindegy, ő baja!)
fuku2.jpg

Egyik este fent edzettem, hát újabb fejcsóválásra kaptam okot: Amit a kínai utasok művelnek a konditeremben, azt tényleg látnotok kellene! (Mehetne a "Bitte Lächen" c. régi videós műsorba!) Kezdjük a felhozatallal! Képzeljetek el, pár nyugdíjas mamókát - csakis papucs+szoknya szerelésben :D - akik pár pohár bor után (legalábbis úgy néznek ki) betévednek egy klub házba. Hozzák a kis teás termoszukat, leheverednek, majd "rossz gyerek"-módra mindent kipróbálnak, természetesen rosszul! Hosszú percekig rángatják a haspad láb-beakasztós részét (egyértelműen fogalmuk sincs, mi az), majd karozó/vállazó gépeken - nagy súlyra állítva - keservesen huzigálják a fogantyúkat, miután -erejük híján - hagyják visszazuhanni az egészet. Ezt megcsinálják nem egyszer, nem kétszer, hanem minimum 20x!!! Közben pedig vihorásznak. Komolyan mondom, hihetetlenek! Most már értjük, miért vannak állandóan leamortizálódva ezek a gépek. Nem beszélve arról, hogy simán lesérülhetnénk. A "fitness-instructor" (tudjátok, az edző gyerek, aki inkább egy házalóhoz hasonlít, mert csak a vacak termékeket kell árulnia) ott sincs, vagy ha igen, akkor körbe néz és hagyja őket viháncolni. (Pedig kínai, szót értene velük!) Végül már rájuk pirítottam, pláne, hogy annyira hosszadalmasan bámultak kardiózás közben, mintha ufót látnának (jobban figyeltek, mint előadás alatt) és már nem bírtam elviselni a folyamatosan lecsattanó súly zaját... Na, nem túlzottan érdekelte őket, így a spa managernek is megemlítettem... (Elképzeltem pár személyi/teremedző ismerősömet, szerintem ők sokkot kaptak volna! :D)

Egy másik alkalommal pedig az uramat (:D) találta meg egy nőci és felkérte, hogy reklámozzon neki valamilyen terméket. Oli segítőkésznek bizonyult, kamera előtt elmondta (teljes mellbőséggel :D), hogy ettől a tuti csodaszertől dagad majd az izom, bár fogalma sincs, mit kellett ajánlgatnia...

21.-én ismét késtünk, annak ellenére, hogy este még azt az információt adták, hogy nagyon korán érkezünk. (Még órát is állítottunk reggel 7-re és onnantól fél óránként ellenőriztem, hol vagyunk...) Mikor már kezdtem kétségbe esni (Oli persze ezalatt végig aludt :D), hogy semmi nem lesz, délre kikötöttünk és egy órával később (szokásos emigrációs papír-szarakodás után) kijutottunk. Most részletezhetném az "okos costás" - szekus intézkedéseket, hogy minden egyes alkalommal variálnak valamit (holott a legelsőnél jól működött), hogy beterelnek minket - mint marhákat a karámba - egy mini helységbe, levegő nélkül várakozni, vagy hogy a vezetők sem tudnak soha semmit megmondani stb., de már szóra sem érdemes! Csak a környékre mentünk, Beoyang - külvárosba, de legalább időnk az volt bőven. Sétáltunk, szupermarketben voltunk, illetve Kipnek köszönhetően parkban csónakáztunk, mert ő annyira szeretett volna.
csonak_1.jpg

Este kaptuk a rossz hírt (rejtély miért), nincs Jeju, sea day lesz. Pfuj! Már csak meghallom, hogy "sea day", elmegy a kedvem az élettől, annyira unalmas!!!

10 és fél óra alvás után riadtam fel, mert "valaki" elhúzta a függönyt és utat adott a fénynek! (Hölgyeim és uraim, Olivér előbb kelt, mint én, ez történelmi pillanat! :D) Én nem tudom, mi lelt, de úgy elájultam, mint akit fejbe vertek, viszont nagyon jól esett!!! Az ebédet lekéstük (mondjuk nekem nem gond, mert rendszerint ágyban reggelizek saját kosztot), nem számoltunk óraállítással, Olinak tehát be kellett érnie a kabin-főztömmel: meleg kókusz- és earl greyes szója tejben (ezt múltkor szerványoltuk Japánban, muszáj volt megkóstolni :D) kevert földimogyoró ízű protein por, zabpehellyel és mézzel, púpozott kanál mogyoróvajjal megbolondítva! :D Majd jó házi asszony módjára (csak hogy ne unatkozzak) nagytakarításba kezdtem, mert már nagyon ráfért a szobára (drága stewardunk csak ott tisztogat, ahol a papok táncolnak, sőt szinte mindig akkor toppan be, mikor épp megjövünk valahonnan/ledőlünk délután. Vicces, mert előző emberünk, Rogel viszont vagy radarral rendelkezett - vagy kém-cuccal - mert ahogy kiakasztottuk a "Please, make up the room"-cédulát - 2 perc múlva ott termett... Tényleg! Néha el sem tudtuk képzelni, hogy/honnan került elő! :D ), tehát: port töröltem, felmostam, fürdőt suvickoltam, zoknit varrtam, falat sikáltam, hűtőt kipucoltam, áztattam és mostam. Már csak a főzés maradt ki, de az elég komplikált lenne a kabinban. Vagy mégsem??? :D

Hogy nézne ki egy recept a hajón? Íme: Csempéssz be egy elektromos csodafazekat! (Ha találtál rá megoldást, oszd meg másokkal is!) Tömd ki a melltartódat tojással, dugj a zsebedbe tetszés szerint zöldségeket! Rejts el 2 dl olajat a samponos flakonban! Csórj a messből sót, borsot, oliva olajat, szója szószt! (megjegyzés: kiürült vitaminos dobozkák kiválóak) Raktár-feltöltéskor támadj meg egy "jó" crew membert és kérj fél kg húst! Na jó, viccet félretéve, a lényeg, semmi sem lehetetlen, hallottuk hírét már nem egyszer, hogy valaki főz sutyiban! (A jó öreg Junenál - filippin tűzoltó-főnök - is jártam egyszer, mikor épp 3-an ülték körbe a mini, tisztességesen terített asztalkát, különleges spagettit kanalazva. Hozzáteszem, a szoba ragyogott a tisztaságtól! Nem úgy, mint egyik kapitány által mutatott intő fotókon a Magicán, ahol hónapos csirkecombok, megharapdált romlott torták és hasonlók kerültek elő személyzeti kabinok ágyaiból...)

Eszközök akadnak, csak cselezd ki a szekusokat!

edenyek_1.jpgPihenő napot terveztem, edzés lett belőle. Miután végeztem, loholtunk a main hallba. Elámultunk, ahogy a kínai utasok transzban illegetik magukat a latin zenére, mely úgy fest, mint az indiaiak népi tánca az ég felé mutogatva vagy a betépett hippik kántálása... Na, ebbe az idilli állapotukba rontunk mi be fellépni! Mire felfogják, mi történik, már végzünk! :D

Este Mário (amerikai cruise diri helyettes, aki még kiképzés alatt áll) panaszolta el az 1,5 hónap alatt felgyülemlett feszültségét, mivel a drága főnöke, Huiming csak szivatta és papírmunkákkal borította be, ráadásul semmi értelmeset nem csinálhatott. Látja, minden nyilvánvalóan csak az üzletről szól, nem bírja ép ésszel a Costa style-t és azt is elárulta, hogy bizony rengeteget panaszkodnak az utasok, amikor kimarad egy-egy megálló! Egyszer még tettlegesen is neki estek emiatt... Végül, küldött egy terjedelmes panaszlevelet a főnökségnek! Tudjátok, mi lett belőle? Másnap leszállították, azaz úgy kirúgták, hogy lába sem érte a földet. Képesek voltak Fukuból hazareptetni Shanghaiba (ott él), ahelyett, hogy 2 nap múlva kitehették volna ott... Mi lehet a háttérben? Nem tudhatjuk biztosan, de Huiming nyilván kigolyózta, mert tisztában van vele, hogy csak hatalmas mázlijának köszönheti direktori kinevezését, nem pedig a hozzáértésének.

Fukun esett az eső, ennek ellenére begyalogoltunk a városba, sőt még a piacra is kimentem, az egyetlen ázsiai helyre, ahol normális áron jutok avokádóhoz... Biztos, ami biztos, felszerelkeztem magokkal és főtt gesztenyével is, ha már ott voltam. Később jobb híján, a Tully kávézóban és a Parco mallban (ide sokat jártunk télen) töltöttük az időt. Nagy bánatomra, anyukám ekkor közölte velem, hogy drága kiskutyám, Johnny elpusztult.13043543_10154215947863120_1571048500524662133_n.jpg

(12 éves volt, szívbeteg, de egyébként fitt volt, derült égből villámcsapásként ért. Szerencsére, csak elaludt és nem szenvedett!) 2 hónappal ezelőtt történt, csak nem tudta, hogyan mondja el. Naná, hogy ezek után sírós lett a napom. A showkat igyekeztem 100%-osan csinálni. (A hoopom, ami miatt a mai napig izgulni szoktam, tényleg hiba mentes volt!!!) Tehát minden jól sikerült, de nagyon kimerültem, minek utána aludni nem tudtam. Nagy nehezen, 2 db pirulával sikerült 4 órát pihennem, de másnap reggel korán felébredtem, így kimentünk. Tudniillik, a cruise 4. napján azért kikötöttünk Jejun. (Hát, a vendégek nem tudom, mennyire élvezik e szuperszonikus megoldást, vagyis azt, hogy csupán 8-12-ig voltunk ott...) Legalább, 7 ágra sütött a nap és kimozdultunk. E menetrend egyetlen előnye, hogy elsőként tudtunk enni (mivel az utasok még akkor kezdtek visszaszállingózni), a szakács előttünk bontotta meg a fél méteres, egybensült lazacot! (Kip is ott volt - hol máshol is lenne - már egyszerűen nem bírom nézni, ahogy eszik. Lehet, hogy túl sok időt tölt velünk mostanában, vagy csak nem volt hozzá cérnám a női napok beköszöntötte miatt, de komolyan mondom, nem tanították meg enni. Pláne, hogy rágás közben is folyamatosan magyaráz, szünet NÉLKÜL, közben potyog ki a kaja, napjában minimum 1x leköp, magát is leeszi és mindig az ujjával tologatja a falatot a villára... Ja, a villát pedig mindig úgy hozzáveri a fogához...! No komment!) Utána aztán irány az ágy, szundi a travel talkig. Így délután olyan volt számomra, mintha egy újabb nap vette volna kezdetét.

Travel talk előtt - Backstage

img_1999.jpgÉs már 3.-ra fordult kudarcba a "pihenő-nap" tervem, mégis jól tettem, hogy elhúztam edzeni. Minek fussak többet alapon, 12 km-nél leálltam (túl könnyen megy mostanában) majd erősítettem (has és popsi - amit utálok), végén nyújtás. Függőség vagy sem, jól esett. (Már azonban esedékes lesz a szigorúan edzés-mentes 24 óra beiktatása, de mint láthatjátok, nekem az esik nehezemre, hogy NE menjek edzeni.)

Nagyon sok ember cserélődik mostanában, de kell is a vérfrissítés! Oh, ami a legszuperebb, Paolo - a hírhedt safety officer - leszállt! Állítólag nyugdíjba ment, így bízhatunk benne, hogy többet nem látjuk. Az üzenőfalra azért kiírt egy nyálas szöveget, miben megköszönte a legénység munkáját... Mi meg köszönjük, hogy elhúzta a csíkot! :D

Eljött az utolsó 4 napos, de spéci cruise: Shanghai - Jeju -Incheon - Sea! Majd jön Tienjin, mellyel visszaállunk a régi, 5 napos rendszerbe, 2 tengeri nappal... :(

Így, búcsút vettünk Shanghaitól: Az úti célunkat felül írta az időjárás, de a többiekkel való reggeli találkozás is kudarcba fulladt (Marco - wc dugulás, Kip - türelmetlenség, Oliver - lustaság stb.), így végül ismét csak a környéken maradtunk. Annyira azért nem bántuk. Semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy újabb stratégiát alkalmazva, 2 tortillát is becsempésztem a kapucnimba! :D Nem nehéz itt behozni semmit, csak találékonynak kell lenni. De a tejekért, joghurtokért, dzsúszokért már nem is szólnak. (Ismétlem, csak itt. Ez az egy előnye van ennek a járatnak, no meg a szuper kabin. Nem tudom, emlékeztek e, de a Magicán pl. minden belépéskor még motoztak is és kilépéskor is csekkolták a 3 cm3-es retikülömet...) Érthetetlen, miért paráznak néhányan, ha a maláj barátném rendszeresen whiskyt is dugdos a pólója alatt... Mario is elámult utolsó estéjén, honnan szedtem az avokádót... (Ha mérges kis malac lennék, mondhatnám, hogy KUSS LEGYEN, HOZTAM! :D) Amikor viszont előtte mondtam, hogy sushi van a hűtőmben (pont letojta, de miért is foglalkozna vele, nem szekus) Kip akadékoskodni kezdett, hogy ÚHHH, ilyet mondtam a "főnökünk" előtt! Erről jut eszembe az irritáló szabálykövető-mániája (amely szabályok ellen ezerrel lamentál), mert eminens módon olyat is betart, amire lehet, hogy 3 éve még igen, de ma már rá sem bagóznak, főképp itt Ázsiában: Pl. a nappali farmerviselet (miért lenne fontos, ha az utasok még pizsamában/hálóingben is flangálnak a main hallban) vagy a show előtti 1 órás készenlét. (Senkit nem érdekel, mikor megyünk oda!!! Ő van ott egyedül és csak néz ki a fejéből! Tudhatjátok már, mivel óriási feneket kerít a sminkelésnek, amiből elvesz magától így 1 teljes órát, hetente hallgathatom:"THE PROBLEM IS my make-up and the rule, YOU KNOW it is a pity that I need to come back so much earlier... Brühühü! Látjátok, így rúg vissza rám az is, ha ő mániákusan betart valamit! :D)

Jejun is esett, így csak a (City Hall) városháza környékén voltunk netezni a többiekkel, amit én meg is untam hamar és elmentem körbe nézni. A bárokon és üzleteken kívül semmi nincs arra, így napközben eléggé unalmas. Így miután kivásároltam magam online, aznap először a fél év alatt, jóval korábban visszamentem a hajóra, mint a kötelező. Inkább elmentem a gymbe, mint hogy egy helyben ücsörögjek kint. Szerencsénkre, a showt is aznap kellett csinálnunk és csak 1-et! Este végre Olit is felcsábítottam a 2.-emeletre (ez a főbb, szórakoztató deck, itt találhatók a bárok nagy része, casino stb.), de mire díszbe öltözve felért, már késő volt, így alig voltak emberek és a zenészek nagyja is már végzett. Az utasok azért e héten is alkottak! Volt egy önjelölt versenytáncos, aki sörhasa ellenére úgy felvette a latin ritmust, hogy lesöpört mindenkit a parkettről. Ez azért is meglepő, mert a kínai férfiak nem szoktak soha táncolni. Mindig csak nők nőkkel. Az is igaz, hogy ők viszont képesek 50-en 50 felé lépni, 50 különböző ritmusban! :D Legutóbb annyian fotóztak fenn, hogy már kezdtem magam zavarban érezni (nem lennék jó celeb), mivel még nem is láttak fellépni, tehát azt sem tudhatták ki vagyok és mit csinálok. (Titok, de még a névkitűzőm sem volt rajtam! :D)  

Kettőt jobbra kettőt balra...

img_2005.jpg

Este Marco, Ila és Salvy (tenor) meghívott minket az olasz zenész csaj, Sabrina szülinapjára. akivel igaz, egy mondatot sem beszéltünk még azelőtt, de online már az ismerősének jelölt egy hete... :D (Különben mindig jót szoktam derülni, amikor valaki Facebook-barátnak jelöl, de a való életben még köszönni sem szokott.) Legalább most megismerkedtünk az ünnepelttel és beszélgettünk is vele. A tortázás, ami általában negyed órás program szokott lenni, ezúttal jó sokáig tartott (nem úgy, mint az angoloknál... bár a mostani cast meg sem hívott minket már 2x), elég sokan lettünk (főképp olaszok) és még kitettek mindenféle rágcsálni valót is. Mire a csapat levonult a crew bárba, mi már nagyon kifáradtunk, (elvégre fellépés után voltunk és már 1 óra volt ekkor), így azt a részét már kihagytuk. 13124662_10206343244479582_5457040870472204943_n_2.jpgMásnap Incheonban tehát, szabadok voltunk! Tavaly 3x kötöttünk ki itt, de mivel mindig bevonatoztunk Szöulba, így gondoltuk, most itt nézünk körbe. Lehet, ez volt a hiba. Ahol a transzfer-busz kirakott minket, ott a két bevásárló központon kívül semmi sem volt. Mivel sem térkép, sem terv, sem igazán készpénzünk nem volt, így elfuseráltuk ezt a napunkat. A boltozással sok időt elhúztunk (nézelődés, kisállatbolt, termék-tanulmányozásaim a szupermarketben stb.), utána sok lett a cuccunk, aztán elgyalogoltunk egy park felé, de szép virágokon kívül ott sem találtunk sok mindent, mert inkább egy sportpálya -telep és nem "városliget" volt .

Incheon - Pet shop :)kisallat_bolt.jpg

Ráadásul, vártuk a többieket, de csak Oliver és Daniella jött ki végül, ők meg kitalálták, hogy csak plázáznak. Kip már előbb megtalált minket, ő azért nyüzsgött és meggyőzött, menjünk el egy ír pubba, amit a neten talált. Elmetróztunk az ottani city hallig, ami egy hatalmas megálló volt, azt hittük, jó lesz. Nem beszélve arról, hogy még föld alatti, nyitott, nyilvános tánctermek is voltak kialakítva a metrónál! Ilyet sem láttunk még sehol. Rendes tükörrel, balett korláttal! Egyik mezőn brakesek, a másikon sztepp táncos, a harmadikon tini lányok riszáltak.

Metró - tánctér

img_2036.jpg

Még a turista infónál is azt mondták, hogy rengeteg bár és beülős hely található odafent. Gyerekek, SEMMI nem volt azon a környéken! Taxiba ültünk, megmutattuk a címet, a térképet, egyszerűen elvesztünk. Tettünk egy hatalmas kört feleslegesen, végül visszavitetttük magunkat a kiinduló ponthoz. Oli csak röhögött, megivott egy 3%-os alkohol tartalmú üdítőt a kocsiban, én is ittam egy vodkás dzsúszt előtte, így elmondhattuk, hogy jó buli volt ez az üres járat! :D Mikor kiszálltunk, Kip azon nyomban vett egy sört az első kis abc-ben, csak hogy ki ne maradjon az ivásból... Különben ő fizette ki a fuvardíjat, mondván, hogy az ő hibája, de azt megígértette velünk, hogy a bűvész párosnak azt mondjuk, hogy megtaláltuk a bárt és bánhatják, hogy nem tartottak velünk... Utólag Kip is azt mondta, mivel Incheon lényegében Szöul külvárosa, nincs valódi központja, tehát jobban jártunk volna, ha bementünk volna. incheon.jpg

Hát, nem tudjuk mikor lesz megint alkalmunk, de máskor úgy teszünk! Az is rosszul jött ki, (ja, Olga visszatért!!!) hogy a többieknek próbák is voltak, így kb. azért sem mentek ki nagyon, mert lefáradtak. Marco viszont magának okozott komplikációkat. (Amennyi esze van, képes volt a safety trainernek megemlíteni egyik nap, hogy ő bizony sosincs rajta egy listán sem. Mondanom sem kell, most ő volt az egyetlen az egész osztályunkról, aki felkerült az aznapi Incheon-drillre. Én azt tanácsoltam neki, hagyja ki, semmit nem számít. Lehet, hogy ez az egy lehetősége van, hogy eljusson Szöulba. Egyet értett a tanácsommal, de még a lógás lehetőségét is elrontotta! Ugyanis - ostoba módon - beszélgetett a bárban a tréner tiszttel és szóba hozta a másnapi drillt. Ezek után ciki lett volna, ha kihagyja, hisz' nem állíthatta volna, hogy nem tudott róla...) Este még crew party volt és kivételesen az utastérben lévő, diszkóban szervezték meg. A témája pedig: egyenruha-csere! Én is felkészültem, a masszőr csajszitól szerványoltam spa-s rucit. (Ez egy kimonó-szerű tunika, amit ők bő fekete nadrággal hordanak, de én szexisebbre vettem és necc harisnyát húztam alá.) img_2048_1.jpg
Meglepetésemre, az összes táncoslány férfi ruhába öltözött: legtöbben Costás-szerelős overallba (mint pl. Daniella is), Megan - bajszot is festve - a pizzasütő kötényben, Amy officer zakóban feszített, kapitány sapkával (az jelmez volt) és volt még, aki medencés fiús- vagy épp bár pincéres uniformist öltött magára. Magic O. felvette a takarítójának az ingjét, Marco és Oli pedig maradt Marco és Oli. :D Mindez annyira jól hangzik, a buli azonban még sem volt valami fenomenális. Alig maradtunk másfél órát, mert a zene nem volt jó, és hiába szervezték a diszkóban mindenféle hangulatfénnyel, dj-vel, most sem táncoltak sokan, sőt még meglepőbb módon, csomóan el sem jöttek! Mint már többször említettem, hogy az angol lányokkal nem igazán pendülök egy húron, a jobb ismerőseim közül pedig senki nem jött le, így pár számot végig ugráltam a spa-managerrel és pár kínai kollégával, aztán lehuppantam én is a többiek közé. (Gondolom már nem kell bemutatnom társaságunk punnyadó tagjait, akik fel sem kelnek a kanapéról Olival az élen. Ehhez jön még magic O., Daniella, Marco. Az anti-tánc brigád...) A zene viszont üvöltött, így a beszélgetés nem igazán volt opció, de még így is végig hallgattam Marco legújabb "ágyba dönthető"-nek vélt célpontjait, sőt állandóan pontoznom kellett, mekkora esélyt látok rá, hogy az adott nővel összejön! (Látva a stratégiáit és töketlenkedéseit, ha őszinte akarok lenni, szinte semmit!) Már-már kijelenthetem, hogy életvezetési tanácsadójává nőttem ki magam, hisz' a szülinapon is úgy beszélt, mintha minimum az anyja (vagy a főnöke?) lennék, aki mindig megmondja, mikor mit tegyen. :D Erre kedvesen azt felelte, hogy akkor már inkább, mint egy jó nővér! :D Bár, még így is mindenen tépelődik, és ha valamire azt válaszolom, hogy nem tudhatom, döntse el ő, mégis az ő dolga, akkor óriási bizonytalanság ül ki az arcára. Szóval, ilyen fontos pozíciókhoz jutok rendszerint, istápolhatom a hajó elveszett báránykáit... :)

04.17.-04.28.

th.jpeg 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://circusgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr238678934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása