Kína-élménnyel ajándékoztuk meg Juliyáékat: megmutattuk a tienjini buszt. Pont egy félnótás pasas ült oda hozzánk, 3 hatalmas hátizsákkal, amit Oli arcába vágott párszor rendesen. Már Karesz sem bírta szó nélkül és rápirított kicsit. (Hiába, ezek a kínai átlagemberek nem normálisak és roppant neveletlenek.) A másik oldalon eközben egy pasas öntötte ki a kávéját, végig csorgatva a teljes járművön. Előnye, legalább a mindent átható kávé illat, mely elnyomta a nem túl kellemes szagokat. Sebaj, odaértünk! Sabrina, Marco és Kip is velünk volt, természetesen, akiről Karesz sikeresen megállapította, nem csak sokat beszél, de még hangos is, állandóan!
Marco most "csak" az esernyőjét hagyta el, de megmentettem neki. Ja, múltkor különben Oli megtalálta az elhagyott ID-ját, pontosan ott, ahol hagyta: a kávézó foteljében. Egészen meglepő, hogy 5 nap alatt senki sem rakta el. (Nem mintha értékes lenne és már le van tiltva.)
Sok év után kikerült e figyelmeztető jelzés a hajóra, mely szerint, ha köp az utas, FIZET!!!
Este aztán Marco betartotta ígéretét és valóban lenyomott velem egy kemény, 30 perces kardiós-erősítő (Insanity Max!) programot. Jó, hogy meg akart halni és izzadt, mint egy ló, no meg állandó motivációra szorult, de hősiesen végig csinálta!!! Büszke vagyok rá!
Másnap ugye vízen voltunk, már ismerhetitek a menetrendünket. Hatalmasat gyakoroltunk, új trükköket is, lesz izomláz dögivel. (Lett is, Oli alig bírta mozgatni a nyakát!) No, de este Juliyától kaptam egy nagyon jó masszázst, ugyanis ő többek között ehhez is ért. Érdekes és gazdag élettapasztalata van, mivel rengeteg helyen dolgozott és csak "akasztott német katona" nem volt még! :D Utána pedig beszélgettünk 4-esben egy nagyot, egészen éjfélig az ebédlőben ragadtunk! Majd éjjel persze, a magyar-izlandi meccset követtük, bár én az első 11-es után elaludtam! Úgy látom, a foci meccs nekem nagyon is jó altató... (Ne kövezzetek meg érte, légyszi'!)
Jejun aztán szakadt az eső (strand törölve immár századjára...), de úgy, mintha a vízcsapot nyitották volna meg az égen. Karesszel és Juliyával elbuszoztunk hát jobb híján vásárolni, Oli pedig maradt kosármeccset nézni és később találkoztunk vele a kávézóban. A buszon másodjára fordult elő, hogy rám szólt a sofőr, hogy hangosan beszélek!!! (Nem is valami kedvesen tette!) Annak ellenére, hogy egyáltalán nem kiabáltam, de úgy látszik, ázsiai füleknek éles a hangom. Bár, ha én oly' zajos vagyok, hogy szíve szerint leszállított volna, akkor mit szólna az olaszokhoz például??? Haza felé aztán olyan büdös taxis bácsit fogtunk ki, hogy ihaj! Kénytelenek voltunk kilógatni a fejünket, mint egy kutya! :D Monszun ide - monszun oda, legalább Fukuokában hét ágra sütött a nap és kitekerhettünk végre. Annál is inkább, mert hosszú drill volt és a próba is elhúzódott aznap, ugyanis pont aznap rögzítették videóra. (Küldik a "CÉG"-nek ellenőrzésre!)
1. Kávé, mely boldogít 2. Süssünk egy kis FIKÁT! :D 3. Átlagos japán kamasz lány... 4. Szappan a plázás mosdóban, japán módra! 5. A Sárga-lap az ún. "shore pass" azaz japán kilépő kártya, mely szerint hondurasi állampolgár vagyok... 6. Parkos megálló 7. Nyeregbe pattanva
Szóval, rekkenő hőség volt, de örültem neki. Megvettem az utolsó meglepiket is! Egyszerűen imádok ajándékokat vásárolni, sokkal izgatottabb vagyok, mint amikor magamnak veszek ezt-azt!
Készüljetek, jön a nyári Mikulás!!! No, de mi van a puttonyban???
Hogy nincs túlsúly a repülőn, az néha tényleg csoda, bár most nem gond, mert a cuccunk nagyja hajón marad... (Erről jut eszembe, Kareszék viszont elképesztő sztorit meséltek a Quatar-Airline súly-fizetéséről! Ők is Jejuról repültek tavaly és legalább 30 kg-juk volt pluszban. Nem aggódtak, mivel a cég utólag mindig fizeti, de mikor közölték velük a kasszánál, hogy 2100 (nem írtam el!) euró lesz, na akkor majdnem kiestek a papucsukból! Normálisan nem is tart az ember ennyi készpénzt magánál! Őrület! Kg-ként 70 euró!!! Már neki álltak a nagy kipakolásnak, de addig leveleztek, telefonoztak, még végül átrakták emiatt őket egy KLM gépre, ami 20 perccel később indult. Ott rögtön lement a cech 40 dollárra!!! Jó, mi?!)
Este egy kis akció volt, első előadás előtt kigyulladt egy lámpa! Jött a safety-csapat, tűzoltók, de mi csupán annyit érzékeltünk, hogy folyamatosan tolták a kezdést. Végül, 35 perces csúszással rendeződött minden. Jó, hogy tele lett a színházterem, mert még azok is beültek, akik már a következő előadásra érkeztek, csak hát a 2.-on így alig voltak. Múltkor pedig az öltőben lévő wc gondolt egyet és kitört. Ömlött, zubogott a víz, baromi hangosan! Fabio, a stage manager már épp hívta volna "az embert", de egyszer csak abba maradt.
Éjjel aztán buli volt, ugyanis a 118. Nemzeti Fülöp szigeteki Évfordulót ünnepelték a filippinek. Készültek műsorral, beszédekkel, kajával, élő zenével és tortával.
Nézőként Millievel!
Jónak indult az ünnepség, de aztán a szokásos diszkós résznél nagyon leült a hangulat. Mindenki csak nézett és tömte a fejét, senki sem táncolt, üresen tátongott a tér. Én Millievel, Amy, Daniella és Magic O. körében ültem (Oli a produkciók után bemondta az unalmast és elhúzta a csíkot), akik az undok táncos-kollégáikkal voltak elfoglalva, hogy már megint (mint mindig) elszeparálódtak és ez volt terítéken egész éjjel. Ahhoz képest, hogy "elvileg" nem érdekli őket, érdekes, hogy csak erről beszéltek. Ott voltunk kb. 8-an, mint jó társaság, gondoltam, lépjenek már túl rajtuk! Vörös démonunk ráadásul alaposan felöntött a garatra, mondanom sem kell, nagyon mélyre ható szónoklatokat tartott! :D Annyira koncentráltam, mégsem bírtam felfogni a sztorik nagy részét. Ő az, tudjátok, akit alaphelyzetben sem értek meg horribilis akcentusa miatt (Legutóbb még Juliya is felkacagott, ugyanis Amy annyira magyarázott, Karesz pedig bőszen bólogatott, miközben mindhárman gondoltuk, hogy nyilván egy szavát sem érti, hisz' még Juliya - aki végzettsége szerint angol tanár - sem fogta fel, miről is volt szó...), nem hogy hangos zene mellett, ki tudja, hány pohár után! Mondtam is Millienek (akinek valami csoda folytán, ráállt már a füle a falusi angolra), hogy majd másnap foglalja össze e roppant fontos elbeszéléseket. De lényegében, csak precedenseket sorolt, mikor, hányszor, ki viselkedett vele bunkó vagy "nem törődöm" - módon, illetve azt boncolgatta, vajon miért féltékenyek és utálatosak vele és Daniellával. (Különben mondtam Amynak: "Welcome in my world" (=Üdv. a világunkban), velünk épp ilyenek, de nem is meglepő! Volt szerencsénk jó pár tánckarhoz és ahol többségben angolok, mindig ez van. Persze, mi artistaként már rögtön kilógunk... Még az ő általuk imádott előző csapat sem volt eget rengetően más, bár igaz, ami igaz, eddig ők mondhatóak a legjobb fejeknek! Lehet, hogy már öreg vagyok én a nem túl eszes 20 éves lányokhoz?! :D Különösképp a brit fiatalokhoz! Persze, tisztelet a kivételnek, de nyilván nem véletlen, hogy akivel jóban voltunk - minden hajót vizsgálva - azok román, brazil, orosz, dél-afrikai, olasz vagy épp argentin nemzetiségűek voltak, no meg természetesen, magyarok!!! :D Összesen két angol lány akad, akivel tartom a kapcsolatot!) A filippinek által előadott műsorban volt egy nagyon jópofa dolog: beöltöztek a meséből megismert kis sárga "Mignonoknak", baromi ötletes jelmezt kreálva maguknak.
A többi tánc elment, viszont az egyik srác Lady Gaga féle tűsarkakon előadott vonaglása nem hiszem, hogy bárkinek is elnyerte volna a tetszését... Hozzánk ült még az indonéz származású színházi segéd: Fendi is. Ő érdekes dolgokat mesélt magáról. 29 éves, nem rég jegyezte el barátnőjét és állítólag ők annyira tiszteletben tartják a hagyományokat és a vallást (muszlimok), hogy könnyedén betartják még a "házasság előtti tiltott együttlét" parancsát is. (Már meséltem egyszer, hogy az indonézek mennyire családcentrikusak és hagyomány tisztelőek, de az a mosodás srác, akivel beszélgettem, különben keresztény volt.) Aztán most is előkerültek a kártyatrükkök, de miután más nagyon nem történt, ott hagytam a partyt!
Másnap megint beültünk barátaink műsorát megnézni, Oli pedig fotózott is bőszen. Délután aztán mindannyian gymben voltunk, üvölttettük a zenét és csináltunk mindenfélét, szóval kisajátítottuk a termet! :D
Este még bároztunk is egyet, de baromi nagy volt a zaj, így nem bírtuk sokáig. Szegény Juliyának ráadásul, akkor jutott eszébe, hogy a mosodában felejtette a laptopját, ami sajnos nem került elő... :( (Holott azóta már mindenhol körbe kérdezett és még 100 eurós jutalmat is felajánlott a nem túl becsületes megtalálónak...) Éjjel ismét meccset KELLETT nézni (osztrák-izlandit adták), sőt ezúttal nem tudtam tőle aludni, de túléltem! :D
Utolsó előtti Tienjinünk elég jól sikerült. Sokan mentünk be városba és mire beértünk az eső is elállt. Meleg, párás idő fogadottt, ami itt teljesen normális nyáron. Felettébb hangulatos helyre ültünk be, In Coffeeba. Óriási választék, klassz berendezés, kényelmes kanapék, hangulatfénnyel, stílusos dekor tárgyakkal! No, de legyen akármilyen elegáns a hely, a mosdóban azért lehetett hallgatni a zokniból visszaszítt köpéseket... :D :D :D Később aztán jártunk egy hatalmasat zöld övezeteket keresve, miközben egy kis libikókázást is beiktattunk.
A tengeri napon gyönyörűen sütött a nap, így kimentünk edzeni a hajó orrába. Ez az ún. munkás-napozó, ahol a jakuzzi sosem működik és idén örülhetünk, ha épp nyitva a vasajtó. (Nem is értem, tavaly mindig ki lehetett ülni, tudjátok, itt volt a kedvenc törzshelyem, a horgonyra szoktam volt kifeküdni...) Így nagyon jó hangulatban telt a délután, Juliya, Karcsi és Amy is kijött napozni, plusz Millie is kidugta az orrát pár percre, hogy elújságolja, sikerült (életében először) segítség nélkül, "hátra húzós" húzódzkodást csinálnia, ráadásul 2-t!!! Le is kellett videózni azonnal, így nekem is "muszáj" volt posztolnom pár képet!
Annyi mérleg-felállást és kézenállást csináltam aznap, hogy este már alig bírtam mozogni az izomláztól, no meg attól, hogy Juliya kezelésbe vette a lábaimat, pláne a vádlimat.
Azért lazítás is volt...
Aznap volt a main hall-fellépés, nagyon fura közönséggel: A gyerekek úgy kacagtak Oli zsonglőre alatt, mintha ő lett volna a világ legnagyobb humoristája, a felnőttek viszont tök passzívak voltak és még Tatjana (az orosz cruise diri helyettes) is képes volt beállni az orrom elé középre, azzal a "Hűűű, de büdöset érzek"-című arckifejezésével. Minek??? Csak elveszi az ember kedvét még az élettől is. Nehogy már egy mosolyt megeresszen, ne adj isten tapsoljon is... Az eseménydús délután után még este ünneplés volt, magic Oliver barátunkat köszöntöttük, aki 24. életévét töltötte be! (Épp, mint nem rég az én "kis" öcsém! :D)
Tortázás után még a pizzériában folytatódott az este, ahol aztán már tényleg nagyon kirúgtak a lányok a hámból! (Tökéletes testű Millie barátném ugyanis ún. "csalós napot" tartott, már ami a diétát illeti, így Amy is kapva kapott az alkalmon. Minek ide a kalóriamentes ál-majonéz, merőkanállal pakolta a valódit! :D Én már nem is a "csalós" jelzőt használnám, de még nem találtam meg az ideillő kifejezést! :D) A torta - pizza kombó után ugyanis még a Marco kérésére hozott extra fogást is elpusztították (az olasz séf, alias "pizza-guy"-nak köszönhetően): frissen sült üres pizzalapra kent nutellát!!!
Karcsi is addig nézegette a pizzát, még csak letolt pár szeletet. Vicces volt, ahogy egyre közeledett a bűnös élvezethez! :D Őszintén szólva, én már nagyon jól hozzászoktam ahhoz, hogy akár 25x is nemet mondjak a kínálásra, de aznap éjjel nem is esett nehezemre, csak rosszul lettem volna. A többiek is csak gurulni tudtak a kabinig. (Jó, bevallom, a minap felszolgált illatos, vaníliás túrótortát tényleg nagyon nehéz volt kikerülni, 2 falatot muszáj voltam Oliéból kanalaznom. Tudom, semmi bajom nem lenne 1 szelet süteménytől, de mivel sosem eszem cukrot, így már kvázi leszoktam az ízéről, és nem sóvárgok utána, nem is szeretnék, pláne hogy előlről kelljen kezdenem. Így nem érzem tiltásnak és az egészség (is) lebeg a szemem előtt, nem pusztán a hízás veszélye. Különben, persze hogy megehetnék egy picike szeletet, pláne annyi futás után, de egyszerűen nem akarok és örülök, ha nem győzködnek az ellenkezőjéről, én sem dorgálok senkit!!! Millienek amúgy megy a 10 naponta való szénhidrátbombás bűnözés, ez nekem nem működne, mert akkor minden nap kívánnám...) No, de nagyon belemerültem e témába, csak hogy megelőzzem a szülői és baráti kommenteket, így lépjünk tovább! :D
Pizza a la' Marco
Este szinte elájultunk és reménykedtünk, hogy utolsó Jejunkon végre eljutunk a strandra. Mentünk is! Borult idő ide, felhők oda, mi 4-en rendíthetetlenül neki vágtunk a szép Hamdoek Beachnek! Jól tettük, ugyanis délutánra kisütött a nap is!!! Juhé! Juliyával ahogy fetrengtünk a homokba, annyi cuki gyereket láttunk és persze ő is rácsodálkozott, miért vannak annyira beöltözve a koreaiak. Hát, nem a hűvös idő miatt, hisz' a hegyi patakhoz hasonló hőmérsékletű tengerben azért meglepően sokan pancsoltak!
Ezúttal nem büdi volt a taxisunk, hanem kicsit dilis. Nagyon súlyos idegrángásai voltak. (Nem is először fordult már elő, mintha nagyon sok ázsiai küszködne ilyen problémákkal!) Délután pihenés volt és sokrétű barátném megtanított kötni is! Gyerekek, következő szezonban ki sem látok majd belőle!!! :)
Fukuokában ezúttal semmi nem akadályozott meg minket, hogy már reggel kimehessünk. Nagyon jó idő volt (úgy látszik Japánba azért beköszöntött már az igazi nyár), ismét nyeregbe pattantunk. Beszereztem még pár leg-legutolsó ajándékot és közben teljesen beleszerettem egy órába, amit sajnos nem vettem meg, MÉG! Most épp az Alíz csodaországban-stílus az új divat errefelé, köszönhetően a moziban futó filmnek. Különben, én imádom ezt a stílust, kiegészítőkben meg pláne! Aztán ebédelni mentünk akrobata-tásainkkal, természetesen sushizni!
Jó sok lesi fotót csináltam a japánokról, idősekről, fiatalokról! Például, ahogy türelmesen és rendezetten várnak éttermeknél vagy a sokat beszélő, folyamatosan magyarázó kasszás nénikék egyikéről. :D Belefutottam egy "tészta-verő" hadműveletbe is, ahol harci kiáltások közepette püfölték a nyers tésztát, lencse végre kaptam egy tipikus családot is, ahol még a kisbaba nózija sem látszik ki a takarásból. (Jut eszembe, láttam egy nénit bicajozás közben - sajna, képem nincs róla - amint tetőtől talpig feketében, kesztyűvel a 40 fokban ment az utcán és kezével takargatta az arcát, nehogy rá süssön egy ici-pici napsugár... Ez azért már nagyon túlzás!) Azt viszont meg kell jegyeznem női szemmel, hogy roppant jól öltözöttek, divatosak és jóképűek az átlag japán 25-30 közötti pasik! (Őket azért nem skubiztam nagyon a kamerával, mert hát mit szóltak volna???!) :D
Délután nem átallottak berakni minket két tréningre showk előtt, nem tragédia, mivel nem a kikötős időnkből ment. Akkor tudtuk meg azt is, hogy kedves cruise direktorunk igyekszik megnehezíteni az életünket, ugyanis leszállás előtti esténkre még benyomott 2 Visiont! (Így, nem aznap dolgoztunk utoljára, amitől Oli eléggé felkapta a vizet, tudniillik a "helyetteseink" már két hete felszálltak, dolgoznak, mi szükség van még előadásra velünk? De ha már így alakul, legalább rakhatná Tienjin estére, nem pedig az utolsóra, hogy ne éjjel kelljen pakolnunk... Hab a tortán az volt, ahogy vigyorogva közölte: "TENGERNYI időtök lesz show után, ne aggódjatok!" (Aha, köszi!) Ráadásul, véletlenül derült ki, nem is szólt volna nekünk - valószínűleg - még 2 napig!) Mindegy, én nem idegeskedtem, annyira el vagyok már foglalva az otthoni programtervezéssel, hogy semmi sem zavar! Nem úgy, mint Kipet! Na, Ő biztosan reggelig fog rámolni, mint legutóbb is. Ráadásul, szerencsétlen még gyorsan eltörte az Ipedjét! Ez az ember!!!! Tényleg mindig okoz magának valamit... Apropó, károk... Juliyának sajnos nem került elő a laptopja, valaki sunyi módon eltulajdonította. :(
Azért a cruise utolsó napján megcsináltuk AZ utolsó travel talkot, arról készítettem is egy tablót nektek: 
Este a bárban voltunk (már szokásunkká vált ez az utolsó esti traccs party), ahol tető fokára hágott a hangulat, mivel a spanyol-olasz meccs ment a tv-ben!
A hátra lévő két napunk izgalommal és készülődéssel telt. (Nem zavartalanul, sőt... A hajnalban kezdődő fúrások miatt és agyam túlpörgéséből kifolyólag ismét nem sokat aludtam az elmúlt napokban...) No, meg Jancsikát is elbúcsúztattuk közben!
A képen kedvenc szekusunk pózol a magyar fogattal és Sabrinaval:
Egyébként volt még egy jó kis villámlós, esős napunk Tienjinben, ahol kávéztunk a csajokkal (Millie kiselőadása a kókusz zsír jótékony hatásairól) és Juliyával bejártuk a terepet, újabb üzleteket felkutatva, közben némi ruci próbálgatás (szigorúan csak próbálás, no shopping :D), bio étel mustra (kibogozni a kínai feliratokat) és kiskutya-nézés is belefért, no és hello kitty minden mennyiségben! Majd belibegtek a fiúk is, rózsaszín esernyővel, szétázva!!!
Csak csajok:
Este még kis "kötősuli", majd pakolás - pakolás - pakolás. Aztán másnap tripla annyi pakolás, gyors gym és "show time"! UTOLJÁRA!!! (Legalábbis egy időre...)
Utolsó előadásunkból:
Végezetül, megosztanék egy kis konklúziót, illetve pillanatképeket a legénység életéből:
Tudjátok, nagyon érdekes és sajátos a hajós élet. Mikor fedélzeten vagy, alig várod, hogy haza menj, de mikor otthon vagy, hajóra vágysz, tengerre, utazásra, illetve a megszokott - már-már "Big Brother" féle - életmódra. Az, hogy be vagy zárva, sok stresszel jár, ugyanakkor egyfajta biztonságot is ad. Benne vagy egy közösségben, kimaradsz a katasztrófákból, rossz hírekből, de a családi dolgokból is sajnos. Marhára kettős érzések ezek, ám! Biztosan meséltem már arról is, hogy olyan sokszor, mintha kint lennénk az űrben és megállt az idő, míg a Földön pörög az élet... (Esküvők, baba születések, temetések stb.)
Pillanatnyilag azonban majd' kicsattanok a boldogságtól, hogy mindjárt találkozhatom veletek, illetve a családommal!!! Köszönöm az egész évados figyelmet! :D :D :D
A történet folytatódik augusztusban!
