Hajós élet, cirkuszvilág, úti kalauz

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

III./6 A 10 napos cruise: Tienjin – Busan – Otaru – Hakodate – Fuku!

"Orrtúró" koreai - kikötői pánik - kézművesség - japán vécés papucs :D

2016. október 27. - CircusGirl

tienjin_mix3.jpg

Tienjinben gyönyörű őszi idő volt. Kellemesen hűvös, napsütéssel. Ismét Hello Kittyhez tértünk be, Sophie és Evie a két táncoslány is csatlakozott. Kip kicsit lemaradt, mert hogy hogy nem, megint vacakoltak az útlevelével, de az eggyel későbbi busszal utánunk jött. Sétáltam egy nagyot, rájöttem nem is olyan gáz ez a város. (Vagy csak kezdem megszokni...) De tény, hogy igyekeznek zöldesíteni és virágokkal körbe ültetni e nagy betondzsungelt!

Jól bevásároltam 10 napra, így festett a hűtőm aznap délután:

14813670_1426191997395009_598497455_n.jpg

Alig bírtam becsukni! :D

Laza, nyaralós hetünk következett, mert az első 7 napban nem kellett dolgoznunk, a 8.-on main hallozunk és a 9.-en pedig műsoroztunk! Ennek következtében azonban, jóval többet gyakoroltunk, és e cruise alatt jobban elfáradtam, mint eddig bármikor! Kimaradtak az utasteres ejtőzéseim is, gyakorlatilag a konditeremben-színpad-kabin között ingáztam egész nap!

hhs.jpg

Olivérnél viszont új őrület vette kezdetét, minden éjjel ping pong meccseket nyom Andreii-jel, Greggel, Kippel és a néha-néha beeső egyéb crew tagokkal. Első alkalommal, újdonsült barátjával játszott 2,5 órán keresztül folyamatosan, míg a végére teljesen kiszáradt. Úgy esett be a kabinba, mintha maratont futott volna, majd másnap sajgott a feneke az izomláztól!

ping_pong.jpg

A színházban a szokott műsorokon kívül tenor show, utas-tehetségkutató, mozi esték, illetve az animátorok által előadott kabaré előadások mentek.

No, de kezdjük az első kikötésünkkel, Busannal:

Délutántól lehetett kimenni és csak este 10-re kellett visszaérni. Elmetróztunk egy hegyen lévő nagy templomegyüttesbe, a Beomeosa Temple-be. Bár, található arra egy Buddhista Múzeum is, ami pont zárva volt, viszont maga a templom és környéke nagyon tetszetős és még baromi jó karkötőket is tudtam venni! Kip aznap egész délután jégkrémeket nyalt, emiatt nem is engedtek beülni minket az egyik taxiba. (Nem mintha ez gond lett volna.) Nem tudjuk, mi lelte aznap (lehet, hogy szeretethiánya volt), de később vacsorára is 3 fánkot habzsolt, melyet végül sörrel öblített le. (Hallgathattuk is ezerszer, hogy lőttek a diétájának, mennyit bűnözött... Ennek örömére, Oli mesélte, hogy aztán éjjel még kólát nyomatott! Hűűűhaaaa!!! Éljen az egészséges életmódja! Persze, lehet néha bűnözni, vagy egy évben egyszer ’junk food’ napot tartani, de túl sokszor esik kísértésbe, utána pedig napokig arról pampog! Habár, megtalálta az aznapi kifogást: „Szabadságon vagyok!”- hangoztatta.)

img_3308.jpg

A képen látható „úriember”, akit a metrón kaptam lencsevégre, arról nevezetes, hogy 10 újjal ette az orrában lévő apróságokat. Komolyan mondom, meg sem próbálta véka alá rejteni, mit művel, szó szerint LAKMÁROZOTT!!! :D :D 

Este mire csatlakoztunk a lányokhoz egy bárba, már alig maradt időnk, no meg a csapat természetesen interneten lógott, így végül még csak nem is rendeltünk semmit. Bezzeg Kip úgy ivott, hogy a nagy Guiness sörét egy húzásra volt kénytelen lenyelni, mert összezavarodott, mikor megyünk vissza a buszhoz!

Sajnos, Robi és Anita aznap nem mehetett ki port manning miatt, de amúgy még nagyon köhög szegény lány, ráfért a pihenés!

Este óriási káosz alakult ki a kikötőben, megint csak a szervezetlenség következményeként! Több kínai csoport egyszerre érkezett be, összetömörültek az emberek, kezdetét vette a lökdösődés, nyomakodás! Mikor pedig (Costa-butaság) bizonyos VIP tagokat előre kísértek soron kívül, elszabadult a pokol: Egy főkolompos idióta össze-vissza ordibált, kamerázott és méltatlankodásával felhergelt másokat is. Ahogy közeledtünk a hajókapuhoz, annál nagyobb lett a dili, már ki is léptem a sorból (úgy gondoltam, majd felszállok utolsóként, bár végül beslisszoltam, hála az egyik dolgozónak), Olit - pedig miután kilökték - jól visszanyomott egy hülye nőt. Nem hagyta magát! El sem tudjátok képzelni, milyen frusztráló helyzet tud ám ilyenkor kialakulni! Szegény kapuban álló munkások és szekusok nem győzték leállítani a népet, sőt már kézen fogva alkottak láncokat, hogy megfékezzék ezeket a marhákat! De a cég is hibás maximálisan, mert nem igaz, hogy nem tud felkészülni ilyen helyzetekre... (Később kiderült, létezik megoldás, mivel a japán kis helyszíneken nem volt terminál, így minden egyes utast a hajón kellett átvizsgálni, mely megint csak lassította a sort és torlódáshoz vezetett. Azonban, okulva a Busanban történtekből, csodák csodájára 3 bejáratot is nyitottak – erről pofázom már 1,5 éve, hogy több ajtó kéne – és már a kikötőben csoportokban eresztették be a jónépet...)X

img_3310.jpg

Ezek után két sea day következett, mert felment a hajó Japán legészakibb részére: Otaruba. Ez egy bűbájos városka, egyetlen turistáknak szóló vásárlós utcácskával, ahol egymás érik a kézműves - elsősorban üveg- és porcelán árus -, zenedobozos- (volt még Music Box Múzeum is, hozzátartozó kávézóval, ahol még arra is volt lehetőség, hogy saját dobozt készíthess), illetve ételkülönlegességet áruló üzletek:

Otaru album:

Fő szimbólum, melyet minden formában látni lehetett aznap, a bagoly volt! Végül, mi egy picike üveg-malaccal gazdagodtunk, nem vittük hát túlzásba a költekezést. (Egyébként, meglehetősen borsos árakon kínálgatták portékáikat, az ici-pici, pár mm-es üvegfigurák 5 eurónál kezdődtek...)

mix.jpg

Malacunk van!

img_3332.jpg

Tetszett nekem, hogy erősen tombol a Halloween-mánia, az egész város narancssárga köntösbe bújt, mindenhol a jellegzetes tökfejek köszöntek vissza, ráadásul minden kis boltnak van külön ez ünnepre kreált vámpíros, szellemes, töklámpásos készlete is! (Tudjátok, a japánok egyébként is vevők mindenféle beöltözős dologra, talán ezért is lelkesednek annyira a halottak napjáért!) Nagyot sétáltunk, majd beültünk ebédelni egy étterembe, ahol több crew memberbe is bele botlottunk. Isteni sushit ettünk, meglehetősen laktatós falatokat! Olivér most először telt meg alaposan e japán ínyencségtől:

sussshi.jpg

Másnap megérkeztünk Hakodatéba. Szinte elsőként léptünk ki a szabadba, habár Kip már ott ácsorgott javában az infós pult előtt, így csatlakozott hát hozzánk és közösen taxiztunk be a városba, mert olyan korán volt, hogy még shuttle busz sem járt. Végtelenül boldog voltam, mert szerencsés időnk volt, napocskával az égen! Először egy csillag alakú, hatalmas parkba érkeztünk (Goryokaku Park), melynek közepén egy jópofa házacska áll, ami valójában régi polgármesteri hivatal, ma múzeum. Aztán ott található a Goryokaku torony is, no meg egy régi erőd romjai. Miután itt kisétáltuk magunkat, villamosra pattantunk és elvágtattunk a város másik felén található centrumba. Nagyon európai stílusú környéken jártunk, katolikus templomokat, orosz nagykövetséget magunk mögött hagyva. Majd megálltunk fagyizni, mivel működött a marketing: kezünkbe nyomtak ugyanis 3 fagylalt-kupont, melynek hatására meg is álltunk nyalni egyet. Kip rábökött egy csoki-vaníliának tűnő formára, de szerencséjére a srác rákérdezett angolul, biztosan a tintahal ízesítésűt választja e. Természetesen, nem azt kérte! :D Majd a Motomachi Parkba érkeztünk, ahol betértünk egy kúriába, mely egy régi művelődési háznak felel meg, nagy bálteremmel, társalgóval. Ide is, mint a legtöbb japán örökségbe, csak papucsban szabad bemenni (különben a napom fénypontja volt, hogy végre ledobhattam a cipőmet), sőt képzeljétek, a wc-ben külön papucs vár! Ez aztán higiénia! Tovább sétálva megtekintettük kívülről a régi brit konzulátus épületét, majd egy szintén régebbi téglagyár raktárait, melyek ma szuvenír- és kézműves boltokként üzemelnek, aztán végig sétáltunk az öböl mentén. Ott volt egy híres pont is, ahol az első európai bevándorlók kötöttek ki állítólag. Erről a részről még a messze álló hajónkat is lefotózhattuk. Itt relatíve sokan értettek angolul, ami ugye ritkaság Japánban. Kicsit megpihentünk kávézni, majd belebotlottunk utasainkba is.

Egy ismerőssel sem találkoztunk aznap, senki nem volt olyan leleményes, hogy ilyen messzire eljöjjön és felfedezze a várost. Ez elég pech számukra, mert ahol a busz kirakta őket, az nem volt valami nagy durranás, sőt... (Egy olcsó sötét pláza volt csupán, meg pár gyors étterem a környéken. Nem is tudták meg, milyen klassz helyen voltak valójában... Nem tudom, de ez engem nagyon zavart! :D) No, de mi aztán tisztességesen lejártuk a lábunkat és jó sok kilométeres gyaloglás után szálltunk végül buszra. (Megfigyeltük, a japánok mennyire csöndben vannak állandóan, és olyan, mintha mindig mindenki egyedül utazna a közlekedési járműveken. Eszünkbe is jutott, mit gondolhatnak rólunk fehérekről –nyilván amerikaiaknak nézve mindannyiunkat - miközben Kip légvétel nélkül harsog mögöttünk. Én nem tudom, hogy csinálja, de ha még értelmesen beszélgetünk is, mert feldobok egy témát, végeredményképp mindig valamelyik ezerszer hallott történetének ismétlésénél kötünk ki...) Az utolsó óránkat végül, mi is a bevásárló központban töltöttük, elsősorban Halloween kosztümöket válogatva (még nem vettem), Oli eltűnt egy elektronikai boltban, Kip pedig végig a sarkamban baktatott. 25x fejtette ki a jelmez-ötletét, illetve annak B és C verzióját, mert minden eshetőségre fel akar ám készülni... (Pl. mihez kezd, ha nem találja meg a keresett spéci parókát stb. stb. stb.) Aztán ismét utazós nap következett. Most „csak” a kaucsukos emelvényemet felejtették el behozni a hallba... Pedig még a táncosok nagy része is ott volt nézőként! Meg is állapítottuk immár sokadjára, ha ennyire letojja a vezetőség ezt a mini fellépést, akkor mi a jó fenének csináljuk egyáltalán???! Mindegy, Olinál legalább már nem volt semmi komplikáció! Utána Fukuokába mentünk, ahol már nem jártunk egy ideje. Itt még elég jó idők járnak. Megindultunk bicajjal, nem először fordult elő, hogy az egyik járgány használhatatlannak bizonyult, így jobb híján ott hagytuk a kikötőben és egyedül tekertem, Oli pedig buszozott Robiékkal. Csak a szokásos boltos, wifis programot nyomtuk, ami már kezd is az agyamra menni, de legalább bicikliztem kicsit és beszereztem a szükséges dolgaimat, habár Halloween témában még mindig nem jutottam dűlőre. Estére nagyon fáradt lettem, szenvedősek voltak az előadások is, ráadásul a közönség punnyatag, érdektelen emberekből állt. Tehát e 10 napos cruise végére sikerült lemeríteni az elemeimet, és már az edzés is a könyökömön jön ki. Utolsó este elhatároztam, itt az ideje kicsit kimozdulni a barlangomból, le is mentem a lányokkal egy italra. Oli hosszú kihagyás után csocsózott (safetys Marko partnereként), majd elhúzott ping pongozni. Igazi játékbolond! Jó neki, én hamar egyedül maradtam, mert a többiek elszivárogtak crew showt nézni. Nagyon úgy tűnt, nem az én napom, visszakullogtam hát a szobámba filmezni (uncsiiii), majd elég vacak éjszaka vette kezdetét, nyikorgással, hintázással, jóformán szemhunyásnyit sem aludtam. Azt hiszem, szükségem van pihenésre és idejét érzem valami féle megújulásnak is! Gyerekek, fenéken kell billentenem magam!!! :D

img_3323.jpg 

2016.11.21.

 

Jegyzet:
X: Az utasokat általában a hajón már nem ellenőrzik, mivel Fukuokában és Korea legtöbb városában a terminálban vannak röntgen masinák. Minket, munkásokat azonban (nem is értjük miért) mindig mindenhol duplán (Kínában előfordult már, hogy triplán) világítanak át. Gond és tömörödés akkor tud leginkább kialakulni, ha valamilyen oknál fogva az utasokat is vizsgálni kell a hajó bejáratoknál. Ami szintén butaság és számunkra rossz megoldás itt Ázsiában, hogy sehol sincs külön crew folyosó, illetve bejárat. Mindezek tetejébe rendszerint max. 2 kaput alakítanak ki a hajón (több, mint 3000 embernek!!!), holott lehetőség lenne többre is...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://circusgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr6311833647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása