Egy artista lány kalandjai a világ körül...

Costa Atlantica IV/1.: Vietnam – Shenzhen – Naha – Ishigaki – Hongkong

2017. augusztus 08. - CircusGirl

dsc02348.jpg

Újra rajtunk a sárga kitűző...

Kedves Olvasóim!

Hát, visszatértünk második otthonunkba, a Costa Atlantica fedélzetére, immár negyedszerre! Ezúttal Shenzhenben szálltunk be. Az utazás simán ment (megj.: Az osztrák légitársaság kajája pocsék! Bangkok repterén viszont elég jó árakon lehet vásárolni!!!), a kínai hotel gagyi volt, én mégis tele voltam pozitív gondolatokkal, amíg nem embarkoltunk! Akkor jött a feketeleves, ti. minden szivatást a nyakamba varrtak, amit lehet: In Port Manninget (tudjátok.: adott napokon lévő leszállási tilalom, mostantól csak IPM), ezzel együtt PAX drillt (=utas-gyakorlat, azaz minden egyes cruise első napján mutogathatom az utasoknak a biztonsági intézkedéseket), mivel utas csónakba kerültem, nem a megszokott crew mentőtutajba, a férjemmel! :D Ismerhettek, nem fogom annyiban hagyni, mert a téli (ha előbb el nem töröltetem) -10 fokban, biztos nem csinálom ezt 4 naponta, fogvacogva! (Ha a tienjini fagyra gondolok, kiráz a hideg, emlékszel András???) Oli megúszta egyelőre! A mázlista!!!

safetydrill.jpg

Aztán beléptem a kabinunkba, ahonnan idő közben eltávolították a SZENT hűtőmet! Mint dúvad robogtam az illetékeshez és szegénynek esve (kialvatlanul, nap végén, utolsó cseppel a pohárban) panaszt tettem! Azóta jóban vagyunk, és már másnap egy vadi új masina várt! :D

Első napunk viharosan alakult, Oli tengeri beteg lett, sőt az átállás is megviselte, tulajdonképpen 3 napig aludt! Én meglepően jól voltam, rögvest a gymben tevékenykedtem, közben le tudtuk a szokásos tanfolyamokat, teszteket, kora reggelenként már frissen falatoztunk az utasbüfében, ahol meglepő nyugi volt, a nem túl nagy létszámból kifolyólag!

Akad ismerős arc: pl. a horvát kapitány, Tihomir, ill. 5 táncos, tavalyról (a „mindigkomorkivévehaiszik“ ruszki-házaspár: Greg-Olga, a román Mihai, aki táncos-kapitány, az ukrán Katja, szórakozott Junior Dominikáról, sőt a show-énekesnő, Sharika, akivel a Karibi-szezonban dolgoztunk anno, ő a csapatmenedzser), így ez rendben van, próbával és szemétkedésekkel nem lesz gond! :D

Kippel1 nem találkoztunk, ő aznap reggel már hazarepült, megkezdve 6 hetes vakációját, így nélküle csináljuk a Visiont2 egy darabig!

Hát Gyerekek, meg kell hagyni, baromi jó showt nyomtunk!!! Bár, vérzett a fejem (egy hajcsat beleállt, úgy, hogy csepegett a nyakamra), lett új sebhely a lábamon és kiszakadt a kosztümöm (hála a tissuenak), de szupi jó volt minden és baromi nagy sikerünk volt! Még újdonsült dirink, Fren is gratulált (akit szintén Karibról ismerünk, ő „Az Alkesz“, akit egyszer már kirúgtak, mert félájultan fetrengett az utas térben... és ő volt, aki 3-ast adott anno a sminkemre és kosztümömre...), látszott, tényleg tetszett neki!!!

Nagyon jó hangulatban voltam, pláne, hogy rögvest új helyszínek Vietnam felé vettük az irányt:

vietnam-map.png

Nha Trang nem volt nagy durranás, mivel a semmi közepén álltunk, és alig volt idő. Miután nem kis küzdelem árán sikerült pénzt szereznünk (a kikötős nénik meglepően pocsékul akartak váltani, pedig baromi olcsóság van), Mihaijal és Katjával taxiba vergődtünk és elmentünk strandra. Bő 40 percet kocsikáztunk feleslegesen (taxisunk szerint 20 perc volt :D), mert egy nagyon lepukkant, halpiacos, nyilvános strandra jutottunk. Szempillantás alatt fordultunk vissza és berongyoltunk az egyik flancos hotel reszortjába. Most a nászutas fílingre vágytunk, tiszta, modern és szép kivitelben. (Épp nem voltunk felfedezős hangulatban...) 2 óra wifi, láblógatás, pancsolás lett a program, ráadásul még az 5 csillagos szálloda éttermében is 7 dollárért lakott jól Oli! (Bármilyen lepukkant szigeten voltunk, a reszortokban mindig égig álltak az árak!)

Másnap viszont Chan May kikötő következett, ahonnan crew kirándulni mentünk Hoi Anba. Noha 2,5 órát zötyögtünk, és a busz lerobbant odafelé, azért csudi jó nap volt, szemtanúja lehettünk az igazi Vietnamnak! Megfigyelhettük a tipikus csúcsos KALAPban járó (még le se szálltunk jóformán, máris nyomták a fejünkbe), 50 fokos melegben is nyakig begombolkozó (+50% pára) emberkéket, a nem minden napi forgalmat (megtudtuk, rendkívül drága dolog autót venni és fenntartani, így a lakosság zöme – a rengeteg közlekedési bal- és haláleset ellenére – motorral jár), láttuk az ősi városrészt, a helyi piacot, a híres 400 éves japán hidat, illetve több templomba is betértünk! Meglepődve néztem a rengeteg fehér turistát (zömmel hátizsákosan járják az országot), mivel Japánban, Kínában és Koreában nagyon ritkán látunk (kivéve a fővárosokban), a hihetetlenül olcsó árakat, az emberekből áradó nyugalmat és a néhol felbukkanó már-már múmiára hajazó, apró töpörödött nénikéket. (Lehetnek vagy 110 évesek!) Vettem a híres kakiból kinyert kávéból

dsc02442.jpg

(Remélem, tudjátok mire gondolok, Frei Kávézóban előszeretettel árulják luxus termékként!), gyümölcsökből, de helyi ételt nem kóstoltunk! Végül, úgy megeredt az eső, mintha dézsából öntenék! Rögtön előpattantak az esőkabát árusok, és jól tettem, hogy magamra kaptam egyet, mert a csapat 98%-a szarrá ázva vacogott a légkondis buszban! (Ne kérdezzétek, miért nem lehetett kikapcsolni – vagy 10-szer szóltunk –, de az idegenvezető fél magyarázatokat adott, majd hozzátette, ne aggódjunk, ez az eső szerencsét hoz!) Aktuális spanyol bűvészünk, Nacho levarázsolta az egyik függönyt és abba bugyolálta magát, aztán mi is éltünk ezzel a lehetőséggel!

VIETNAM album:

Aznap este volt a premier! Említettem, bohócunk nincs, így az ő helyén zsonglőrözik Oli, hosszabb levegőszámot csinálunk, tangó helyett a másik zenénkre dolgozunk lassabb, erőteljesebb emelésekkel. Így nincs megállás, csupa gyorsöltözés, a fináléval lefutjuk a félmaratont, mivel többször jövünk ki-be és ott is nyomjuk végig a trükköket! Sokkal jobb így, mintha új műsorban szerepelnénk, a sikerünk is nagyobb, mivel többet tudunk megmutatni! (Persze, az új, látványosabb elemeinket beépítjük majd a hagyományos verzióba is!) 

Készen a showra...

dsc02419.jpg

Következő cruise-ra Frennek máris zseniális ötlete támadt: 18.30-as kezdésre rakta első előadásunkat, jóllehet az utasoknak 19.30-ra kellett hajón lenni! El is kezdtük 30 emberrel, mire mi következtünk már tombolt a szááááz fős tömeg! (1500 férőhelyes a színház! :D) Mindegy, ledolgoztunk, legalább lelkesen tapsolók hada verődött össze, a 2. előadáson pedig már igazi publikum volt!

A dirink és helyettese:

vlcsnap-2017-08-04-18h46m35s751.jpg

E pár heti „home-port“3 a kínai Shenzhen, mely klasszabb város, sokan beszélnek angolul (Ez a leghihetetlenebb!!! Boltban, kávézóban, buszon – bakker – értik, amit mondok!!! KÍNÁBAN! :D Amúgy azzal magyarázható, hogy egy köpésre van Hongkongtól), de a terminálon átjutni kész hadművelet: csak kísérővel, csoportokban haladhatunk, 5 féle röntgen gép, állandó útlevél-scan, arc ellenőrzés, mint egy börtönben. (Mégis jobb, mint Tienjin, mert itt legalább el vagyunk szeparálva az utasoktól...) Azért kijutunk! Egy a probléma még („The problem is...4“ :D): időhiány! L Első alkalommal, mire megtaláltuk a shuttle buszt és eljutottunk az 1 metró megállónyira lévő centrumhoz, igen csak kapkodásra voltunk kárhoztatva. Gyors kávé, 5 perc net, egy körséta, pár üzlet, gyors vásárlás. Mivel még ismeretlen volt a járás, rábiztosítottunk a visszaérkezésre, de legközelebb már nem volt gond!

dsc02357.jpg

dsc02354.jpg

Túléltem az első, utas-mutogatós gyakorlatozásomat!!! Persze, nem halok bele, ki lehet bírni, egyelőre! Ott kell ácsorognom a mentőcsónakoknál 30-40 percet, megvárni míg kiténferegnek, rájuk adni a mellényeket, majd sorba rendezni őket, 6-os oszlopokba! Néha szoktam játszani gondolatban, hogy nézne ki ez élesben! Képzeljetek el 2000 kínait (akik a sima terminálos várakozásnál szétnyomnak és egymásra taposva tolakodnak, vagy a büféasztalnál is ölre mennek), amint pánikhangulatban fel-alá rohangálnak! Ekkor jövök én, SuperWoman a 48 kilómmal és feltartóztatom, lenyugtatom, ráadásul oszlopba utasítom őket, mindezt angolul, vagyis egy szavamat sem értik... Jó, mi???

Megjegyzem, ezek a vendégek jóval normálisabbak, mint akik Tienjin vagy Shanghai környékéről szoktak összeverbuválódni, többen beszélnek angolul és civilizáltabbak! Csak épp lassan visszatérünk a régi útvonalra! :( Ott lesz „érdekesebb“!!! No, de azóta volt egy konszolidáció5 is, ahol kiderült, MÉG mit is várnak ELVILEG tőlem adott szituációkban:

Pl. ha a kedves zaklatott utas nem találja a gyerekét, fel kell tartóztatom, megmondani neki, nem keresheti, majd az e feladatra kiképzett evakuációs csapat megteszi. Igen, ezt majd biztos megérti egy aggódó szülő, akinek egy kis csaj érthetetlen nyelven magyaráz... Vagy, ha valakinek elengedhetetlen gyógyszere a kabinban maradt, azt sem engedhetem tovább, fel kell jegyeznem, milyen gyógyszer és pontosan hol található, majd a szakképzett illetések előkeríthessék. Na, NO KOMMENT! Habár, érdekelne különben a véleményetek, nektek, kívülállóknak, hogy vajon, hogy látjátok ezt az egészet!!! Anyut mindenesetre azzal nyugtatom, ha baj van, akkor úgyis meghalunk. Na jó, azért megadom az esélyt magunknak, de nem gondolnám, hogy elvárható tőlem, hogy saját életemet kockáztatva bevessem magam az utastömeg közepébe feleslegesen... 

Majd Japán felé vettük az irányt, délebbre, mint szoktuk:

where-is-naha-on-map-japan.jpg

Naha szigetre mentünk, ami egészen lent van Taivan mellett. Nagyon jól éreztük magunkat, mert bőven ráértünk egy vadi új városban. Megnéztünk a Fukushuen Kertet, majd felfedeztük a sétálós-, vásárlóutcát (Kokusai-dori).

A vásárló-utcán szuvenír és kutyaruha minden mennyiségben...

o.jpg

Sushi után kajtattunk ezerrel, de érdekes módon, alig találtunk! (Amúgy minden zárva 17h előtt!!!) Steak házak bezzeg minden utcasarkon akadnak! Rengeteg szuvenír, bár, fagylaltos és egyéb turista-hely van, de mind ugyanazt árulja. Szerencsére, azért megtaláltuk a már ismert üzleteinket is és egy igen apró sushizót is felfedeztünk! De milyet!

sushi_1.jpg

Egy autentikus, kizárólag helyiek által látogatott helyecskét! 6 fővel már teltházas, ott kuporogtunk a séf körül, közben gésának öltözött csajszi cseverészett a barátnőjével, minket pedig egy félig ittas vagy csak nem komplett, köntösbe bújt japán pasas szórakoztatott. Állandóan ajánlgatta, hogy fotóz minket csókolózva! (Érdekes, a japánok köztudottan prűdek az utcán való, mások előtti intimitás kimutatása terén és ő persze nem hagyta, hogy lefotózzuk!!!!) Ezt mindjárt folytatom, de még előtte:

Fukushuen kert képei: 

Másnap, 23-án Ishigakiban horgonyoztunk. Miért gond, ha vasmacskával állunk kikötés helyett? Nos, ilyenkor végig kell várni az utasok leszállítását (kapásból veszítünk 2,5 órát), itt ráadásul 30 percnyire volt a part. Az említett korai showkezdés miatt, még előbb kellett visszajönnünk, no és 50 fok volt odakint. Így, kvázi, hiába szereztem kimenőt...

(IPM-en lettem volna! Mostantól 5 kikötésenként bizniszelnem kell, hogy vk. hajón maradjon helyettem! Első lépés, találni valakit, aki

  • nem akar lemenni (nem érdekli, vagy inkább alszik, mert éjszakás pl.)
  • vagy szolgálatban lesz és amiatt úgysem tudna,
  • vagy csak kedves és nekem adja (2. alkalommal ilyet találtam! :D)

Ezek után kitöltetem, aláíratom 2 helyen és leadom a formanyomtatványt... Nem egyszerű, de ha ez kell hozzá, én minden alkalommal megteszem!!! :D :D :D

Summa sumárum, csak a terminálban csöveztünk, interneteztünk, mivel nem volt lehetőségünk elmenni nagyon! Bejártuk a várótermi boltokat, ettünk méreg drágán mangót és megkóstoltuk a Coca Cola pluszt! (Hajrá méregtelenítés...) Mi ez? A „legegészségesebb“ kóla (tudjátok, vakok között félszemű az úr :D), mert nulla cukor mellett, hozzáadott rostokat tartalmaz! Na, hát ez volt a mi Ishigaki-élményünk a két fellépés előtt:

dsc02405.jpg

 Akkor vissza Naha-szigethez:

Nem sokkal később egy kürtőskalácsosba botlottunk, de akkor már sietésben voltunk, így legközelebbre halasztottuk! (Ti. kíváncsiak lettünk, olyan-e, mint otthon, ill. van e némi magyar érdekeltségük. Egyébként a japánok mind képben vannak, hol van Magyarország!) 

Esti fények:

este.jpg

Sajnos, erre nem került sor, pedig következő alkalommal (29-én) overnightunk6 lett, de mire odaértünk, bezárt. Az éjszakázás egyébként váratlan időjárási körülményeknek köszönhető, mert tájfun tombolt a környéken. Jó oldala ennek, hogy nyertünk egy teljes, nyugodt hosszú napot Nahán, ugyanakkor elveszítettük az egyszeri Miyakojima-kikötőt, ahova ismét intéztem kimenőt, feleslegesen... (Bár, így nem kellett éjfélre visszaloholnom!) Szóval, délután érkeztünk, rögvest elmentünk strandolni, mert elviselhetetlenül meleg volt és még sosem fürdőztünk japán vizekben!

beach_3.jpg

 Érdekes, hogy itt a japánok simán napoznak, csokira barnulnak (tudjátok, a városokban ernyővel és kesztyűben járnak, tucatjával árulják a fehérítő krémeket és testápolókat...), meg egyébként is sokkal lazábbak. Kirívóbbak, egyediek! Olyan „szigetlakók“, sőt előfordulnak tái bevándorlók is! Csudi jó nyaralóhely azoknak, akik egy Karib fílingre vágynak japán színekben, de ha itt jártok véletlenül, ne ez alapján alkossatok képet a japán emberekről és társadalomról! Itt minden jobb, nyugatiasabb! :D Majd lehűtve, vizesen nekivágtunk a városon át, a hegyen lévő Shurijo kastélynak, de közben még felpakoltunk sushival, hogy piknikezhessünk majd. Így sem bírtuk szuflával, igénybe vettük a függő metrót, ami egy élmény, majd a hegyre felvitettük magunkat taxival. A kastélyt körbejártuk, jól néz ki (főleg este kivilágítva), de a belsejét épp tatarozták. Ezek után vásárolgattunk és lehuppantunk egy kávézóba hosszú órákra. Éjfél körül még mindig ugyanolyan hőség volt, csak nem égetett a nap. Jó lett volna még egy pancsolás, de már nem volt lelki erőnk, pedig sokan akkor jöttek ki és indultak bulizni a partra reggelig, hajóindulásig! (A táncosok nagyja reggel 10-re ért vissza! :O)

No, de volt még közben egy izgalmasabb élményünk: Hongkong!!! Hmmm, hogy izgalmas az túlzás, de egyszeri és értékes! Egy délutánt kaptunk, aggódtunk is, mennyire tudjuk beosztani, meglepetésünkre, bőven elég volt.! Az mázli, hogy a belvárosban kötöttünk ki (ez tényleg ritkaság), így 2 perc alatt a centrumban találtuk magunkat. Rekkenő, fullasztó hőség fogadott. Bejártuk a környéket, nem sok látnivalót találtunk. Mindenhol baromi magas épületek, butikok, plázák, luxuscikkek, ékszerüzletek egymás hegyén hátán. Mindent méreg drágán! Rengeteg ember, turista, dugó és 5 méterenként öltönyt vagy órát tukmáló indiai. A kikötői sétány szép, arra található egy-két múzeum is, illetve voltunk egy tök jó nagy ligetben, melyben tavak, flamingók, szökőkutak is voltak. Külön pénzük van: hongkong dollár, mely kevesebbet ér, mint a kínai yuan. Érezhető még az angol hatás: angol márkájú üzletek (pl. Marks and Spencer, Juhééé! :D), emeletes buszok (nem pirosak), minden sarkon Mc Donald’s és persze, az angol nyelvtudás. Nem rég olvastam, hogy egyre felkapottabb a gasztroturizmus, azaz sokan az alapján választanak úti célt, hogy milyenek az ételek az adott helyen. A kutatás eredménye szerint Hongkong vezeti a toplistát (2. Sao Paulo, 3. Tokió), ennek ellenére (ciki vagy sem) semmi egzotikumot nem kóstoltunk, sőt fülig érő szájjal faltam a MS falafeles vegán wrapot, amire már úgy ki voltam éhezve, hogy csuda!!! :D (Eddig sehol nem találtam még sima tortilla lapokat sem, de most azt is beszereztem!)

Hongkong válogatás:

Tehát az overnight után visszaindultunk Shenzhenbe, azaz egy napig csak fel-alá glosszáltunk az öbölben, hogy kivárjuk a tájfunt. (Nem hogy Nahán álltunk volna még, inkább keringtünk, mint gólyakaki a levegőben. Tipikus Costa-megoldás, isten őrizz, hogy több kikötői díjat fizessen!) A keringés alatt amúgy akkora hőség volt, hogy most először (pedig tényleg jól bírom) én sem tudtam kiülni olvasni nyitott térbe! Majd este előadások, hullámzással nehezítve (azért mindent megcsináltunk), majd késő este kezdetét vette az erőteljes dülöngélés. Egész éjszaka hömpölyögtünk az ágyban és még másnap is hallgattuk a nyikorgó falakat, csikorgó reteszeket, zárakat. Viszont kint továbbra is hét ágra sütött a nap! :D

ship_on_waves.jpg 

 Lábjegyzet:

  1. Kip= az amerikai szófosó kollégánk, aki a bohóc-zsonglőr a műsorban, 100 éve már ezen a hajón dolgozik, miközben utál itt lenni és úgy gyártja a problémákat, mint más veszi a levegőt!
  2. Vision in Motion= az artistás produkció, melyben mi is szerepelünk Kippel, a táncosokkal és énekesekkel
  3. home-port= az a kikötő, ahol felvesszük az új utasokat, az tehát minden cruise kezdete
  4. Kip barátunk általános kötőszava és mondatkezdése! :D Aki nem tudná, neki mindig akad gondja!
  5. konszolidáció= egy ismétlő/továbbképző tanóra, amit a safety officer (biztonsági főnök) tart
  6. overnight= azt jelenti, reggelig ki vagyunk kötve és SZABADSÁG van!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://circusgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr5712727182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.