Nagy csalódásunkra, már előző nap megtudtuk, hogy nem szállhatunk le Shanghaiban a kínai hatóságok rendelkezése miatt. De senki sem, még a kínai crew memberek sem! Nonszensz a köbön megint! (Indoklás, hogy a hajó nem volt Kínában az elmúlt 3 hónapban... És akkor mi van?) Így az 5 alkalomból egyet el is veszítettünk. Ráadásul arra is ráeszméltünk, hogy a kikötő baromi messze van a centrumtól...:( Aztán a hülyéskedés Japánban: minden alkalommal ki kell vennünk az útlevelet és az ún. "shore passt", ami egy vagy két napra érvényes kilépő, ráadásul leadni már 3 órával (!!!!!) az indulás előtt kell. Szóval állhatunk 6-ig mondjuk valahol, nekünk már 3-ra viszza kell érni. Sőt, ezeket csak kikötés után adják ki, mivel kintről jön a papír. Ergo, megérkezünk 9-kor, akkor beállunk a kilométeres sorba az officehoz, már 10 óra mire a kapuhoz megyünk, ott meg szemétkednek velünk és benyögik, hogy passengers FIRST! Ez lett most az egyik legidegölőbb mondat a hajón... Eljátszották Chejunál is, ami Dél-Korea szigete, nincs papír szerencsére, sőt külön kijárat volt az utasoknak és a crewnak. A mienknél persze valami elromlott, átküldtek az utasokéhoz, ott naná, hogy nem engedtek ki, vissza a lentihez, extra fél óra szarakodás, megindul a sor, jön az "Okostojás" Hotel manager: "Passengers first!!!" Aha, egy utas sem volt ott, csak a crew tagok hosszú sora agyvérzés közeli állapotban, de mindezt csendben és rendben! Kipre, aki már ugye 6 éve itt van, még rá is rivallt ez a manager, végül szerencsére oda jött a kapitány és rájuk parancsolt, hogy végre kiengedjenek minket. Az már csak hab a tortán, hogy még azzal is lassítják az egészet, hogy mindenkinek kinyitják és belenéznek a táskájába... (Kedvencem, hogy visszafelé Yokohamánál még a cipőt is levetettették mindenkivel...)

Szóval oké, ezek a rendelkezések a bürokrácia buktatói. De könyörgöm, miért kell még a hajónak is szigorítani? Pl. régebben elég volt 2 órával előbb leadni a shore passt, de valaki egyszer elkésett vele és a hajós nőcike elrendelte így a 3 órás intervallumot! Vagy miért nem lehet minket leengedni, amikor épp nincs ott a kapunál utas-sor...

Azt pedig még nem is emeltem ki, hogy ugye európaiként bárhol (Japánban, Kínában is) túristaként nem kell vízum, 90 napig lehetsz szabadon bárhol. De mi, itt crew listán vagyunk, mint minden hajós munkás és ettől szívás az egész. (Vicc a köbön, amikor Kipet, aki amerikai állampolgár nemzedékek óta, sem akarták kiengedni Hawaiion. Végül kiverte a balhét a secusoknál, hogy ez a saját országa, ne szórakozzanak már...

No, de akkor Cheju: Végre kinn a parton, betaxiztunk a centrumba. (Plusz kellemetlenség, pláne most, hogy az idő állandóan szorít, sehol sincs ingyenes shuttle busz, ami bevinne a központokba...) A taxiba megpróbáltunk beszállni 5-en, úgy kiugrott a sofőr riadtan, mintha gépfegyver lett volna a hónunk alatt:D Végül 2 autóval mentünk. Aztán sipirc a bankba pénzt váltani. (1000 koreai pénz 1 dollár kb.) Koreában több a "krikszkraksz". Szinte sehol semmi nincs kiírva angolul. Sétáltunk kicsit, betévedtünk egy hosszú földalatti plázába, majd egy szentélyt néztünk meg. Ez a része a városnak nagyon semmilyen, de rengeteg a márkabolt és üzlet. Szürke nyomott idő volt. Ezen a szigeten egyébként rengeteg gyönyörű látnivaló van (vulkán, vízesés, sziklába vályt szobrok stb.), csak a másik oldalon. Legközelebb itt állunk majd egy teljes napot, megyünk kirándulni.

Este showt néztünk. A táncosok csináltak egy divatbemutatót, roppant értelmes dolog egy 1000 nézőfős színház teremben ékszereket mutogatni a színpadon. Elől ültünk, így sem láttunk semmit. Legalább utána a táskák már láthatóak voltak. Mindegy, kész időhúzás volt. De ezt követte Oliver Magic-Showja (no, nem a mi Olink). Az amúgy nem volt rossz, jó rekvizitekkel dolgozik, nem lógott ki sosem a lóláb. Volt 2 láda, ami eléggé hasonló volt és időhúzós, egyszerű trükk is akadt. A srácon kicsit látszott, hogy izgult, már 5 perc után leizzadt, pedig nem csinál megerőltető dolgokat :D, ráadásul állandó szájszárazság gyötörhette, mert a nyelvét nyújtogatta, mint egy kutya. Az antigravitys trükk túl gyors, látszik a csajon, hogy ránt rajta fel- és lemenetkor a motor. Kár érte, mert jól nézne ki. Az utolsó egy Houdinis szabadulós trükk, azt viszont elég jól nyomják, 1 pillantás alatt helyet cserélnek. Az új cruise director, Ciro, viszont ledöbbentett minket rendesen. Ő lenne a nagy macho, aki állandóan a táncos lányokat fűzi és csak pásztázza vadat keresve a terepet. Nos, fellépett a színpadra, mint egy felkészületlen diák - aki küzd a kettesért - minden szóra bólogatva, felakadt szemekkel, elvékonyodott hangon konferált. (Vagy inkább hebegett vinnyogva...) Inkább ne is menne fel, felesleges itt angolul bemondani bármit is, minek??? Az asszisztense konferál profin kínaiul amúgy is...

Fukuoka:

Miután kiszabadultunk a hajóból, még egy órát veszítettünk azzal, hogy be kellett buszoznunk (busz óránként egyszer jár) a városba és az első Sturbuck's-ba :D. Úgy látom, minden napunk onnan indul vagy ott végződik. Már nem csak handstandos fotókat lövünk mindenhol, hanem kávésat is. Lehetnék a Sturbuck's arca :D De a városban aztán már elvoltunk, itt a belváros nem valami szép, régi emeletes házak, de sok a pláza és az üzlet. Itt is beestünk egy pici szentélyhez, a kertben hatalmas halakkal. De olyan aranyhal, mint a mesében, szinte már ragyogtak a pikkelyei! Aztán beléptünk egy áruházba, amiből az lett, hogy több mint 3 órára elnyelt minket! Ugyanis itt a legtöbb pláza 9-10 emeletes, tehát felfele terjed. Körben vannak elhelyezve sűrítve az üzletek, legtöbbször nincsenek is külön. Ennél viszont függő folyosók is vittek tovább másik épületbe, ahol újra volt új 9 szint, majd egy 3. épületnél, már azt mondtuk, na elég volt. Ott csak azt a felső szintet néztük meg, ahol átértünk: rengeteg figura, manga és minden féle jópofa dolog volt orrba szájba. Néha azt sem tudtuk, hova nézzünk :) Nagyon könnyű Japánban visszavedleni gyerekké. Annyi ajándék, Disney-s és old school figurás boltok vannak, ahol kifogyhatatlan a termosz-, uzsi doboz-, játék-, iskolai eszköz- stb. kínálat! (Vettem matricát, nem bírtam ki, hogy ne :) Amúgy termoszt vadászok napok óta, de hol bőség zavara okoz gondot, vagy az ár-méret arány nem passzol, vagy csak szimplán túl drága! Nagyon igényesek a japán nők és tini lányok. Annyi féle organikus bodyshop-féle üzlet, kozmetikai és sminkes, illetve hajápolószeres található mindenütt. Pultsorokon át pl. csak gésa-szerű hajtűk ezreiből lehet válogatni.

A plázás élelmiszerboltok nem a megszokott szupermarketek, inkább gourmet-csemege boltocskák, stílusosan. Most lefotóztam mindent, ami zöld vagy szárított (hogy lássátok mikről írok!). A zöld dolgok nagy része matcha teás és nem feltétlenül wasabis!

Este megkaptuk a kabinunkat. Annyira klassz! Elég nagy, francia ágyas, ablakos! El sem hiszem, hogy végre van ablakunk!!! Meg lehet felejtkezni, hogy hajón vagyunk, végre hotel szoba jellege van és egész éjjel nagy volt a csend! (Bár, nevetséges módon nagyon nehezen aludtam el aznap, lehet hogy hiányzott a vasütögetős vagy lélegeztetős hang??!)

Kagoshima: Csak du. 2-kor kötöttünk ki, most elsők voltunk, akik leszálltak. Ahogy nyílt a kapu kislisszantunk 2 tolókocsis után. Hiába, mert rájöttünk 3 óra kint semmire sem elég. Itt is messze a centrum, taxizni kéne... Ráadásul hatalmas a por. A Sakurajima működő, aktív vulkán ugyanis nagyon közel van és láthatóan ontja a füstöt. Állandóan por ment a szemembe, a kocsikon én növényeken is milliméterekben áll a hamu. Így megint csak shoppingolás lett, a közelben csak hatalmas bevásárló komplexumok voltak. A környék amúgy gyártelep jellegű volt. (De a város belsejébe nem jutottunk ugye be.) Vettem viszont termoszt :D! Visszafelé láttunk egy hatalmas ráját és egy kis medúzát is :)

Reggel lent voltam kondiban, tök vicces volt, ahogy jöttek az utasok és még véletlenül sem tudtak rájönni, hogyan indítsák be a futógépet, holott van rajta kínai menü... Mindent nyomkodtak rajta (főképp, amik nem is gombok), de a képernyőt nem bírták megérinteni a nyelvválasztáshoz! Két nő viszont előtte valahogy beindította, talpig felöltözve (alkalmi) fekete, csipkés, fényes ruhában, közepes sarkú cipőben nyomatták... Nos, én futás közben - fülhallgató rajtam, előttem laptop, épp a táv közepén járok - nem voltam hajlandó leállni és segítséget nyújtani, amikor egy-egy bácsika ott csápolt nekem... Szóljanak meg, de különben is, tudom, csak ki akarják próbálni (mint a karibi utasok, akik aztán estek keltek vagy az az utas, aki szívinfarktust kapott a Magicán) az utcai ruhájukban 5 percig, hát nem tartottam fontosnak! Amúgy sem vagyok teremedző... Egyelőre nincs okom panaszkodni az utasokra. Tény, hogy úgy rohannak enni, mint a sáskák (nincs rendes sor, össze vissza mernek), nem hiszik el, hogy 1 óra múlva is lesz még, mert folyamatosan újratöltik és a családfők képesek kb. 10 tányérnyit kivinni az asztalukhoz mindenből, míg a család foglalja a helyet. Annyira nincsenek oda a pizzáért (ezen a hajón ezért is ingyenes az a'la carte pizzéria este, ami mondjuk az artistoknak is jó), de amíg csak az van, szednek maguknak vagy' 10 szeletet. Ha közben kinyit a rendes büfé, már rohannak is és maguk mögött hagyják. Egyébként, a pizza szeletet is pálcával eszik! Miután beszereztek mindent, utána azért már lenyugszanak. Néha kicsit kóvályognak, nem szeretik megvárni, hogy kilépjek pl. a liftből és úgy tolják magukba a dinnyét, mint akik még életükbe nem ettek. (Van, aki le is fotózta!)

Velünk nagy újság nincs, edzünk sokat. Kip még mindig rengeteget tud beszélni, de jó, amikor együtt megyünk ki és elhadarja az infókat, mi hol van meg ilyenek. Mindig állítanunk kell egy órát Shanghaiba előre, majd másik nap Japánnál vissza. Sea dayen megvolt a 2. shownk, most már 2 volt egymás után! Jól ment, a levegővel már semmi gond, legközelebb már le lehet engedni a színpadot alattunk. Inkább a hula hooptól parázom, az most a legnehezebb, pláne ha mozog a hajó. (Egyébként, van új énekesnő, brazil és egy táncos lecserélődött azóta.)

Holnap kezdődik egy rövid cruise, hajrá Shanghai, ezúttal meghódítjuk :)

A múltkor elmaradt "okos" wc: