A tájfunos tengermenet után (tudjátok, a múltkor említett fenomenális kikötő nélküli cruise-ról kiderült, nagyon is elégedetten távoztak az utasok, 150 dollár/fő kárpótlással és bolti kuponokkal! Megj. ezek az utak 100 dollár/kabin/4 napról indulnak, magyarul olcsóbb hajón lenni, mint otthon!) kirobbantam Shanghaiba, de előtte még Mammánál (kikötőben bizniszelő „pénzváltós-mindenhamisítottáruval-telefonkártyával-kitudjamégmivel üzletelő nőcike) hagytam egy értékes csomagot (fél évnyi Nők Lapja), hogy adja át a másik hajón élő barátnémnak. J (Örült nagyon!)

Másnap nyomtunk show-t kivételesen, ugyanis azt követően a tánckar leszállt, így szabaddá váltunk Japánban! A velük való utolsó előadás igen érdekes meglepetést tartogatott, a táncos lányok magával ragadó tánca magával ragadta egy kínai néző fantáziáját, és cseppet sem szégyenlősen az első sor szélén, előkapta férfiasságát és a főtánc ritmusára csúcsra csepegtette magát!!! :O :O :O Szegény Sharika énekelt, igyekezett ignorálni, noha premier plánban zajlott mindez az orra előtt! Majd „Mr. Masztur Bá linté“ az ülése segítségével letakarítva magát, kivonult, mint aki jól végezte dolgát...

(Lehet, hogy önfelett rajongónk a kínai maszturbáló versenyre készül? Ugyanis az AIDS napján Kínában hagyománya van annak, hogy néhány férfi nyilvánosan maszturbál, hogy felhívják az emberek figyelmét az egészségre és a biztonságos szexre.)
Nos, igyekeztem minél szalonképesebben lefesteni e jelenetet, hozzáteszem, elkeserítő, hogy senki sem szólt rá! Ezek után viszont hatalmasat partiztunk búcsúzásképp! (Sajnáltam, hogy elmennek, mert igen megszerettem őket...)

Juhééé, szabadság! De, hogy Nagasakiban se járjak teljesen jól, beraktak egy drillt, amin én voltam az egyetlen entertain¹-es, sőt egyetlen nő! (Jó kérdés, mi a fenéért kerültem a listára. L) Így aztán abszolút nem esett jól az éjszakai dajdajozást követő korai kelés és mentőmellényben való ácsorgás, majd a safety tréner kioktató, lekezelő okoskodása... („Madame így, madame úgy!“ Roppant ingerlő ez a Madame-ozás...) Mondjuk nagy programot nem terveztünk (esett is), ellátogattunk hát a Cocowalk bevásárló központba, ahol megint csak „érdekes“ boltokat fedeztünk fel. Hihetetlen, mennyire imádják a japánok a mű kaját. Mármint a szó szerinti plasztik ételeket! :D Eleve japán kuriózum minden étteremnél a teljes menüsor műanyagból való elkészítése és kihelyezése, de imádnak mindenféle dekor cuccot, játékot, hülyeséget, kütyüt is kaja képében árulni!

Tudható már az is, hogy rá vannak kattanva a mesekarakterekre is, így árulnak mindent, azaz MINDENT, közkedvelt hőseikkel felnőtteknek épp úgy, mint gyerekeknek.

Itt pl. luxus ingek láthatók üzletembereknek, Mickey egérrel, amit egyébként bűvészünk meg is vett!

 Amúgy Nagasakinak megvan a varázsa! Egy bűbájos kis város, a maga apró üzleteivel, kávézóival, utcácskáival, a holland- és kínai negyedével, vagy a spanyol tengerpartokat idéző kikötői sétánnyal! Már sokszor meséltem róla, most újabb csokorra való képet gyűjtöttem össze:

Kávézók: 

Mivel a régiek aznap le-, így új táncosok felszálltak! Scott (énekes srác, aki egyelőre maradt) rögtön üzent, hogy örüljünk, mert 2 magyar érkezett!!! DE JÓ!

Már este beleboltlottunk Marciba és Zsuzsiba, át is ugrottak egy gyors csevelyre. Hamar megkedveltem őket!!! Kicsi a világ alapon gyorsan összegyűjtöttük a közös ismerősöket, akadt bőven!!! Azóta már ki is jelenthetem, egy jó barátnővel gazdagodtam, ez már tényleg nem mindennapi meglepi! J J J De Marcit is megkedveltük, akit szárnyaim alá kaptam, ismét van kin anyáskodni!!! :D Később kiderült, nemcsak ők, hanem a csapattagok többsége is szimpatikus, így jó szezonnak nézünk elébe!

Igen speciális, 6+2 napos turnus következett:

Először Shanghaiból hajóztunk Zhoushanba, méghozzá utasok nélkül! Aznap így mindenki kötelező szabadságra vonult és csodák csodájára meglepték a legénységet egy medencés partival a hajó szívében! Azért nem voltunk hanyatt esve tőle, nem volt már az a nyári meleg sem és bár a medence igen (akadtak fejest ugró önkéntesek.), de a jakuzzik nem működtek. A buliszervező srácot viszont ruhástul, telefonnal a zsebében hajították vízbe! A hangulat lassan indult, mindenki tömte a fejét és klikkekben beszélgetett, csak hogy a mi új csapatunk el volt havazva próbákkal, így tűkön ülve vártam, hogy végezzenek, mert az édes hármas Kippel kezdett fojtogatóvá válni, sőt végül úgy felhúzott, hogy tomboltam! Önelégült fejjel elújságolta áthelyezését, mellyel megszabadul mind az utasdrilltől, mind a port manningtől². Hogy miért akadtam ki annyira??? Mert én naív idióta, elhittem, hogy normális viselkedéssel, jól végzett munkával többre megyek, mint magamat lejárató nyilvános hisztikkel és panaszkodásokkal... Hááát, NEM! Costán már csak így működnek a dolgok...

Na, meg úgy, hogy a crew folyosón, a plafonból csopögő vízelvezető csöveket bebugyolálják kék strandtörölközőkkel...

Zhoushan másnapját az eső elmosta, így csak az undi egyhangú belvárosba mentünk. A nagy plázázás közepette meglepve kaptuk fel fejünket az egyik mozgó hirdetésre a ház falán, melyen régi tenorunk, Andres tűnik fel pár mp-re egy Costa reklámban! Írtam is neki gyorsan, ő még jobban meglepődött! :D 

Este új barátaink társaságát élvezhettük, ugyanis lett egy szusszanásnyi idejük, a koreográfus kényszer leszállításából kifolyólag! (Kész röhej, mivel nem volt utas, a csaj pedig utaslistára került a két varrónővel együtt, így adminisztratív okokból nem maradhattak, hát átreptették őket Hongkongba, majd Osakába, hogy 3 nappal később visszaszállhassanak...) Ezt követően a srácok meglettek hajtva rendesen!

A legimpozánsabb élmény Osakában, pontosabban az ahhoz közel eső Kyotóban ért minket, mely talán a legszebb japán város:

Bár, a napunk fárasztó (2X1,5 óra vonatozás, 2x20 perc taxizással) volt és közel sem volt elég mindenre, így is csodálatosat kirándultunk, hála az ottani melegnek és a látott lenyűgöző templomoknak. Minden centet megért! :D 

Beppuban másnap már nem volt akkora mázlink, szakadt az eső, és 6-kor még próbán is részt kellett vennünk (úgy, hogy aznap reggel is nyomtunk egyet, melyet 5 perccel a mini fellépésünk kezdete előtt fejeztünk be!), ami jól lerövidítette a kint tölthető idővallumunkat! Picit sétáltam azért, bár nem sokat láttam a körülvevő hegyeken kívül, de hét lebújba botlottam bele 10 perc alatt, ahonnan sámlin ücsörgő madame-ok ill. pimpek⁴ bámultak rám nagy szemekkel! :D

Aha, masszázsszalonok! Azért a sok szerelmes szivecske és az elhomályosított arcú lányokkal teli plakát nem feltűnő! :D :D :D

Pár életkép a napokból, mikor nem kint voltunk:

Utolsó kikötőnk Kagoshimába vezetett, ahol már csak egy laza délutánt terveztünk, majd este megnéztük a srácok premierjét, az első Solid Goldjukat! Erős csapat, szerintünk nagyon jól sikerült! Az énekesnő kifejezetten jó, és hát Zsuzsival és Marcival maximálisan elégedettek vagyunk! Nem hiába, magyarok! :D :D :D

Aznap estére felkértek, hogy Nachoval levezényeljük a Crew Talent Showt, vagyis legyünk házigazdái a tehetségkutatónak! Jól is indult minden, amíg el nem rángattak egy felesleges próbára... (Még egy új csapattal sem kellett ennyit lenyomni! Sok kontaktunk nincs a táncosokkal, így nem hiszem, hogy 4 teljes próbán kell részt vennünk csak azért, hogy ki-bejárjunk és kivárjuk a zenét... Nyilván, nem esik le rólam a karikagyűrű – jééé, már joggal mondhatom ezt :D –, de amikor a kikötős szabad időmből lopnak el emiatt órákat, akkor nagyon plafonon tudok lenni, és hála az új tánc-főnökasszonyságnak nem sokkal később többször sor került erre is!) Aztán a végére visszaértem, még szemtanúja lehettem egy-két produkciónak, többek között a már szokásosnak mondható travi vonaglásnak, melyet ezúttal öt, cseppet sem szívbajós hímnő adott elő. (Vezetőjük ekképp nyilatkozott: I am a SINGLE from the cleaning department. My name is Stephan in the daytime and Stephanie in the nighttime...⁵) Felőlem csinálják (és azon sem lepődök meg, hogy otthon nagy eséllyel feleségük, családjuk van), de idegesítő, hogy csupán nőnek öltözve tátognak és vonaglanak mindenféle produktum nélkül. Legalább tényleg énekelnének vagy jól táncolnának, de nem! Magamutogató óvodás kislányként bohóckodnak és szinte biztos, hogy mindig nyernek... Ezúttal is holt versenyben végeztek a dobogó legfelső fokán, egy szakács sráccal együtt, aki kimagaslóan, énekes zenészeket megszégyenítő módon adta elő dalát!!!

A nem mindennapi cruise Vision-nel zárult! Ki tudja miért, de olyan ideges lettem én is (Kip is fel-alá járkált, pedig már 5 éve ezt a showt tolja), hogy megint előjött a fránya lábremegős effektus. Nyilván izgatottá váltunk az új csapat miatt, no és az árgus szemekkel ülő koreos, céges nő látványától a nézőtéren...
Nagy ünneplés nem volt, mert a táncosokra még 3 napnyi kőkemény szivatás várt még, hogy összetegyék a That’s Dance-t. Szegénykék akkor már 12 napja nem szálltak le! (A régiből maradt görög Vasinak és énekes Scottnak ez duplán volt fojtogató.) E show allatt mögöttünk a díszpintynek öltözött egyenruhások ültek, akik jöttek húsmustrára. Jellemző módon rárepülnek az új csajokra! Nevetséges és igen kiábrándító, hogy gyakorlatilag a hajó is egy „tinder-világ“. A Costa-appet állítom, hogy csak azért hozták létre, hogy könnyű legyen a tiszteknek hálótársat találni. Módszerük a következő: ahogy felszállnak, rácsatlakoznak és a létező összes potenciális (=nem csapnivalóan ronda) lányt bejelölik; aki hajlandó válaszolni, az a befutó. Legalábbis egy ideig. Személyesen szinte soha nem jönnek ismerkedni, beszélgetni és hát csak tényleg elenyésző esetben vállalják fel, ki kivel van... Bár, a kopasz kis tréner-off (tudjátok, az a „könnyebb átugrani, mint megkerülni“ – típus!) nagy bátran odaállított a konditeremben az égimeszelő táncoslányhoz (ráadásul, leszállása előtt 4 nappal!), hogy randira hívja. Kissé komikus volt, ahogy a lány óvatosan elhajtotta (elfoglaltságra hivatkozva), mert egy biztonsági fő tisztet nem jó magunkra haragítani, mert még (tisztelet a kivételnek) képesek pitiáner bosszúként plusz drillekre helyezni az embert. Még jó, hogy a párkapcsolatban lévőket (pl. engem) többnyire békén hagyják (bár volt már ellenpélda tavaly: Oli kb. 2 méterrel ment előttem, mikor betalált az akkori safety off hogy vacsorára hívjon! Úgy látszik, mindig a Biztonsági tiszteknek van a legvastagabb bőr a képén, de ők a legbátrabbak is! :D Vagy annyi visszautasítást kapnak, hogy már hozzá vannak edződve...).

No, de Fukuokában végre szárazföldre léphettek, ahol viszont nagy monszuneső fogadott (Murphy), az órás general drillt, majd ezredik próbát követően. A kellemes kint lét ezúttal kapkodásból, rohanásból, taxizásból és a föld alatti közlekedésből állt, de legalább sushiztunk egy jót és körbe mutattuk az érdekesebb boltokat! (Pl. a legfontosabbat, a Snoopy márkaüzletet. :D)

Aznap végre az „ostoros nő“ távozott, így fellélegezhettek, bár pechükre kaptak egy Szörnyella de Frászt, ugyanis sikerült a társulat egyetlen antipatikus tagját – mostantól csak „A VÖRÖS“ – táncos főnöknek kinevezni. Ő egy két lábon járó maximalista, perfekcionista görcs!!! Biztos vagyok benne, lesznek súrlódások dögivel... (Hamar akadtak bőven, mert Marci, aki nem beszél angolul, máris kihúzta nála a gyufát pár perces késéseivel és félreérthető gesztikulációval, de sokan kifogásolják a csajszi SXXXéből előrángatott stílusban való kommunikálását. Jó, hogy nekünk ő senkink, de igen felbosszantott, mikor azért kellett az esti próbát törölni és áttenni kikötős időre, mert az egyik táncosfiú legurított egy sört a vacsorához. Kiváncsi vagyok, mit csinált volna a ruszki házaspárral, akik egész nap termoszból kortyolgatták a bort vagy a vodkát! Nem mondom, hogy az helyes, ha ittasan jön valaki próbára, de lehetne néha mérlegelni. A Costás, ill. Selectionös (erre szoktam úgy utalni, hogy a CÉG) szabályokat úgy követni és követtetni, mint egyházfő a szent Bibliát, minden bizonnyal nonszensz! Erre legjobb példa, hogy a koreós nő utolsó nap bevallotta, hogy azért élt 10 napig müzliszeleteken, mert megtiltották neki, hogy bratyizzon a táncosokkal és velük egyen az ebédlőben... Mikor én ezt meghallottam, nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Úúúristen! Mit gondol? Hogy Genovából katonai műholddal lesik minden lépésünket??? Na, no comment!!!) Szóval, a késéseket állandóan meginti, de a minap pl. azért lettek lecseszve barátaink, mert bejöttek a MI öltözőnkbe sminkelni, ahova MI beengedtük őket... Na, hogy ehhez mi köze az asszonyságnak, az jó kérdés!

Másnap újoncaink megtapasztalhatták, milyen, mikor Poszeidón haragszik! Két lány tüstént kidobta a taccsot előadás alatt! Oli sem volt kicsattanó formában, magával nyelte az ágy, Zsuzsiék szerencsére, jól bírták a mosógép-effektust, nekem pedig a mini show alatt repült el a karikám, mert nem bírtam megállni a lábamon!

Visszaálltunk hát a rendes kerékvágásba, a 4 napozós Shanghai – Nagasaki/Fuku útvonalra. Az idő közben jóra fordult és végre jó kis programokat szervezhettünk a magyar teamnek!

Pl. Ellátogattunk Shanghai óvárosba:

Aztán a felhőkarcolókhoz:

Kipnek is akadtak egetrengető problémái: melyik repülőt vegye, forgatókönyvet írjon és Hollywoodban próbáljon szerencsét, repülőoktatással foglalkozzon, esetleg jöjjön vissza még egy évre... Ezt nem átallott 1,5 órában monologizálva kifejteni... Megjegyzem, szó szerint lenyomta már ezt a szöveget nekünk egy évvel korábban is. Jó jó, a kisgép megvásárlása új ötlet. (Khmmm... állandóan sír a szája, hogy nincs pénze...)

Ennél már csak Marcikámnak akadtak „nagyobb“ gondjai! Pl. amikor kijelentette, hogy ő nem is tudja eldönteni, hogy jól érzi magát vagy nem... (Mármint a hajón.)

Szeretjük, imádjuk, de néha szüksége lenne egy kis atyai hókon nyomásra! :D De hogy jót is mondjak, kisdiák módjára jár hozzám angolórára és amúgy meg sokszor megnevettet minket, ha velünk van!!! Épp megjegyeztük Zsuzsival (mienk a közös felügyelet :D), hogy csinálnunk kellene egy élő csatornát: Élet a hajón magyar módra!

Itt épp hallgatjuk, ahogy Kip monologizál... :D

Lábjegyzet:

_{1 entertainment department= a mi részlegünk a hajón, ide tartoznak az artisták, egyéb előadók, énekesek, táncosok, zenészek, animátorok}

_{2 Port manning: Leszállási tilalom rotációs rendszerben. Minden 5. kikötéskor fent kell maradnom a hajón, hogy „támasszam a falat“}

_{3 cruise diri: az 1-es pont alatt kifejtett részleg vezetője, magyarán: A főnökasszony!}

_{4 Szerintem, értitek ti ezt, hogy kikre gondoltam, de fordítsuk őket masszázsház recepciósának :D :D :D}

_{5 Miután határozottan kiemelte, hogy ő egy párját kereső, takarító srác, bemutakozott, mint nappali Stephan és éjjeli Stephanie...}