Beálltunk a 7 napos útvonalra: Bari (Olaszország) – Korfu – Athén – Mykonos (2 nap) – Santorini – Tengeri utazónap

I. Bari nagyon bűbájos hely, nem is kicsi! Egy hatalmas óvárosból és egy modern részből áll. Rengeteg templom és katedrális található itt, csodaszép épületeket lehet felfedezni az utcákon. (Hasonló, mint a pesti belvárosi villák és lakóházak, ráadásul minden jó állapotban van, nem úgy, mint Nápolyban.) Besétáltunk a városfal mentén a centrumig, nézelődtünk, boltoztunk, majd beültünk az első szimpatikus kávézóba beszélni kicsit az otthoniakkal, illetve hogy megebédeljünk. Pont olasz ünnep volt, így meglepetésünkre, délutánra szinte minden bezárt.

Este már az előadásunkon munkálkodtunk, ugyanis a főnökség megkért, hogy rövidítsünk picit a shown, mert a két előadás közé akarják tenni a hivatalos díszkoktélozást. Azt gondolnánk, rövidíteni egy műsort egyszerű, nos nagyon nem! (Minden videó és zene percre pontosan van vágva, illetve az átöltözések kiszámolva, de megtettük a tőlünk telhetőt és bő 8 percet lefaragtunk a videókhoz nem nyúlva, illetve minden számot benne hagyva, ellenkező esetben borult volna a történet...)

II. Az átállás miatt hamar eljött fellépésünk, a második (Korfus) kikötő napja. Reggel lenyomtuk a próbát, igen kis tömör, tüchtig produkciónk lett, néhol csak kapkodtam a fejem, de azért könnyebb lesz így nekünk is, mert előbb érünk el a meghajlás részhez! :D

Természetesen, ez a nap csak erről szól, lehetőségünk sincs kimenni, mert mindössze délután 2-ig áll a hajó.

Ennyit látunk egyelőre ebből a szigetből :D

III. Az Athén nap viszont csúcs szuper volt! Olyan régóta vágytam már ide, és egyébként is baromira tetszik Görögország!

Pireusban kötünk ki, fél óra távolságnyira a fővárostól. Ismét városnéző buszra pattantunk és meg sem álltunk az Akropoliszig. Megnéztük a Parthenont, a Dionüszosz színházat és a körülötte lévő épületeket, de sajnálatunkra, igen kevés maradt meg az ókori csodákból.

Másik szomorú dolog, hogy nem elég, hogy mindent lekerítettek, így csak messzebbről lehet szemlélődni, de még a vicces („funny“) vagy vidám fotók készítését is betiltották! Először nem értettük, hogy a civil ruhás szekusok miért sípolnak rá boldog-boldogtalanra, aki a levegőbe ugrik. A kopott sziklás köveken veszélyes ugrabugrálni? De amikor a sima kavicsos talajon kézen álltam, felhangzott a büntető sípszó és lélekszakadva rohant egy nőci! Nem csak azért, hogy leteremtsen, hanem hogy kitöröltesse a fényképet!!! Hallottatok már ilyet??? Kérdeztem, mi a probléma, a válasz: Mert itt komolynak kell lenni!!! Úúúúúristen, hát mi a különbség egy grimaszos, vidám mutogatós kép és egy kézenállás között??? Vagy akkor tulajdonképpen még mosolyogni sem szabadna? Úgy látom, hülye szabályok mindenütt találhatók a világban!!! :D (Természetesen, megoldottuk, ugyanis spárgás képünket ki sem szúrták, a kézenállóst pedig később a kukából visszaállítottuk. Nem is hülyeség az okostelefonoktól, hogy 2x is törölni kell valamit ahhoz, hogy tényleg eltűnjön! :D) Azért lelombozott, mert hagyján hogy nagy emeléses pózokat terveztem e jeles helyszínhez illően, de ráadásul az, hogy másodpercenként fütyülnek ki valakit, roppant zavaró... Később még sétáltunk a közeli parkban, de az ún. Táncszínházat nem tudtuk megnézni, mert zárva volt, Szókratész börtöne (amiről egyébként nem tudják pontosan, mi lehetett, a börtön csak az egyik felvetés...) pedig nem volt valami nagy szám. Utána visszamentünk a kikötőbe és arra lézengtünk, vásároltunk, ettünk, neteztünk estig.

Akropolisz album:

IV. Másnap Mykonos következett, ami egy nagyon-nagyon klassz sziget! Sajnos, úgy jött ki, hogy én tudtam kimenni első nap, Oli pedig a második nap. (A kimenőnk ekkor még nem esett egybe.) Ez az a hely, ahol két teljes napot állunk, így egész éjjel kint lehetne lenni. (Már amikor a tilalmi rotáció lehetővé teszi.) Egyedül vettem nyakamba a városkát, ami egy bűbájos turista falu inkább, pirinyó utcácskákkal, boltocskákkal, a tipikus kis fehérre meszelt kék ajtós-ablakos cuki görög házakkal, kék tetős templomokkal és szélmalmokkal. Mégis modern, mindenféle luxus márka épp úgy megtalálható, mint a jópofa szuvenírek, ékszerek, kézzel készített cipők, saruk, görög ruhák stb. és dizájnos bárok, diszkók. Érdemes teli pénztárcával jönni vagy üressel, ha nem akarsz legatyásodni! :D

Gyönyörű Mykonos képek:

Miután kinézelődtem magam, buszra pattantam, hogy a táncosok után menjek a Paradise Beachre, ami épp olyan bulihely, mint az ibizai Bora bora Beach, ahol annó az oroszokkal ünnepeltünk. Itt is megfordul legalább annyi őrült és bulizó fiatal. Jött két Mr. Muscle is kézen fogva... Szemmel láthatóan, senkit sem zavart. Szól a technó, folyik a pia, koktél órákkal csábít a bár, GoGo lányok rázzák a popót, Pucér Pasi¹ beterpesztve kiterül a napon (majdnem sokkot kaptam), monokinis-tangás lányok épp úgy napoznak, mint monokinis nyanyák! :D Viszont jó, hogy nincs strandbelépő, tiszták a mosdók és öltözők, ingyen vannak napágyak, és babzsák fotelek várják a látogatókat. Sikeresen megtaláltam a többieket, így jó pár órát elidőztünk, amíg már nem bírtam tovább fetrengeni és visszatértem a városba.

Beach:

Nagy nehezen megtaláltam a tökéletes mágnest (tényleg nem volt egyszerű, bőség zavarába kerültem!), legalább 10 dolgot felírtam a „később megveszem“-listámra (:D) és beültem egy étterembe, ahol nem csak estebédeltem, hanem a blogomat is feltöltöttem! Ahogy ment le a nap, úgy lett egyre nagyobb a forgatag, beindult az esti pezsgés, rengeteg zenés-táncos hely tárta ki kapuit. Volt olyan utca, ahol azt hittem sorban állnak az emberek, pedig csak tömeg áradt befelé, lépésben haladva. Egyébként, horgonyos hely és legalább másik 4 nagy hajó is ott állomásozott, képzelhetitek mennyi volt az 1m² –re eső turista! Még élveztem volna a nyüzsit és az estét, de egyedül nem volt az igazi, így visszatértem a fedélzetre kicsi férjecskémhez, aki ezalatt megcsinálta a nagymosást! :D

Mindenesetre nyaralóhelynek mindenképpen ajánlom bárkinek, fiatalnak, idősnek!!!

Miután visszatértem a fedélzetre, le is szerveztem Olimnak egy masszázst, ugyanis véletlenül meghallottam, hogy az egyik kabintakarító srác, szakképzett indonéz masszőr! Nagyon aranyos, bár nem sokat beszél angolul, az ára „All what you want!“ (=Azaz, amennyit gondolsz!), így mi a szokásos „kabinba-sutyiba-jövő-Spaslány‘ rátát adtuk, melyre hálás, elkerekedett szemekkel jegyezte meg, hogy sok! Na, nálunk, ő biztos gyakori vendég lesz! :D

V. Következő nap tehát, én voltam „szolgálatban“² , így hatalmasat edzettem a színpadon és a konditeremben, majd fenn a nyílt decken (11-en) lazultam, ahol az animátorok táncoltatták a hajón lebzselőket, ugyanis meglepően sokan maradtak aznap bent... (Oli mit csinált odakint, arról nem szól a fáma, de javarészt csak nézelődött, illetve netezett.)

Ja, múltkor kifelejtettem egy vicces esetet! Tudjátok, van hajós igazolványunk (az ún. Crew ID, mely egyben fizetőeszköz is a fedélzeten), ezt csak a szekusok, esetleg a kikötői hatóság, no meg a báros/boltos látja... 4 év alatt sosem kérték, hogy a fotózáshoz felvegyünk valamit, mivel nincs egyenruhánk! Itt viszont ránk adták a Costás téli kabátot (!), amin nem is igazán látszik, hogy céges darab! Szóval, tök felesleges, de felvettük! :D És akkor még ott van a mágneses névkitűző, amit állandóan viselünk. (Oly annyira hozzá szokunk rendszeresen, hogy otthon az első napokban automatikusan nyúlunk érte.) Nos, Oli ismét Giorgio lett :D, mivel az "Olivér"-t rá sem tették neki...

Egyébként, új utasaink mások, mint az előzőek, ők déli olaszok. Kis főnökünk, Guicy mondta is, hogy udvariatlan, hangos bagázsra számítsunk mostantól! Remek! Nos, valóban a kínaiakra hajaznak! Ezúttal pl. annak voltam szemtanúja, ahogy egy apuka mérgesen hőzöng a szekusnak, mondván felborultak a gyerekei a csónakban. (Megjegyzendő, hogy egyik gyerek sem ordított, láthatóan, semmi bajuk nem volt.) Szegény barátunk csak ennyit mondott kedvesen: „Sajnálom uram, de a tengert nem tudjuk kontrollálni!“ És milyen igaza van! A múltkori tenderes³ helyen mellettünk egy gyerek lógott ki folyamatosan a csónakból, mindenáron vízbe akarta lógatni a lábát (ami kivételesen, érthetően tilos...), de a szülők csak nézték bambán, mint moziban, szóra sem méltatták. Mondanom sem kell, a hajón álló biztonsági tiszt meglátta, majd igen szigorúan helyére tette a „hülyegyereket“, hogy eszébe se jusson többet ilyesmi. Durva, mert 13 körüli (nem értetlen 5 éves) formáról beszélünk...

VI. Következő alkalommal a csuda klassz Santorini szigeten, Tírában vertünk horgonyt. Nem mindennapi város, ugyanis egy szikla tetején terül el, ahová először is fel kell jutni! Aki nagyon fittnek érzi magát, nekivághat gyalog (hajrá!), de van libegős felvonó és szamárhátas megoldás is!!! (Ez utóbbi biztos nagy kaland, de fel kell készülni a forróságra, kakiszagra és a szamarak esetleges hangulatingadozásaira.)

Csodás képek Santoriniből:

Ezúttal a felvonóra esett választásunk (6 euró, de hajósoknak csak 1 :D), mellyel hip-hop a csúcson találtuk magunkat. Hatalmasat sétáltunk a Mykonoshoz hasonló kis fehér-kék házak, templomok, hotelek, boltocskák között, melyet a gyönyörű panoráma tett még érdekesebbé. E lapos háztetők csábítanak egy kis ún. „free-run“-ra, azaz extrém háztetős ugrándozásra, engem is megihlettek a kézenállásra! Ezen kívül rengeteg nagyon érdekes galéria található mindenféle műalkotásokkal: festményekkel, edényekkel, különböző textil- és kézi munkák sokaságával. A legnagyobb tetszésemet egy bronzszobrokkal teli üzlet nyerte el, ahol több kaucsuk pózban álló, egyensúlyozó, táncos vagy cirkuszos jellegű darabot is találtunk. Sajnos, a kedvencem túl nagy darab (bent az üzletben nem engednek fotózni), de ha egyszer megcsinálják kisebben, azt tuti megveszem!

Később a weboldalon találtam pár fotót a boltjukról:

Több smoothie-juice bár is van, ki is próbáltuk az egyiket, az avokádó-spenót-zöldalma-goji egészségbombát választottam! Felért egy édes jégkásával!

Később pedig egy sushi étterembe ültünk be, nem mondanám, hogy „TIPIKUS GOROG⁴“, de nagyon jól esett!

Miután kiélveztük a napot, minden aprónkat elköltve, nem maradt zsetonunk a visszaútra, így gyalogosan battyogtunk le. Megtapasztaltuk így a szamárút minden előnyét-hátrányát és jó edzésnek is bizonyult, remegett a lábunk, mire a kikötőbe értünk. (Nem elég, hogy végig lefelé kell lépcsőzni, de mivel felettébb csúszósra kopott a járdakő, és az ürülékekeket sem árt kerülgetni, így folyamatosan koncentrálni kell a lépésekre, de 30 percnél nem tart tovább, és edzettebb idős nénik, bácsik is megbírkóztak vele.)

VII. Elérkezett a cruise utolsó napja, a Sea/Navigation Day⁶. Welcome-meetinggel indult a nap, ahol a frissen felszállt dolgozókat köszönti a kapitány, pizzával és süteménnyel. E kapitány (meglepően jól beszél angolul) és a vezetőség (kivéve a már említett gülü szemű hotel dirit) nagyon szimpatikus! Ez mindig jó hír, pláne hogy a HR nőci szájából végre az is elhangzott, hogy igyekeznek minket is kielégíteni, mert a boldog munkás jobban teljesít, mint az elégedetlen... Ezt követően pedig Elsősegély tanfolyamunk volt, melyet idén vezettek be és nagyjából semmi értelme. (Lényege: bármi bajt látsz, hívd a 99-es segélyszámot.) Az orvos úr is tiszteletét tette (a foglalkozás a bárban zajlott), csak hogy elvigye a karton cigijét... A férfinővér még a stabil oldalfekvést sem tudta kellőképpen demonstrálni, angol tudását pedig jobb nem is említeni! (Nuku nyelvtan, nuku szókincs! Pl. az „eszméletlen“ vagy „önkéntes“ szó helyett értelmetlen saját kreálmányt használt. Jó, hogy pont ott volt a kapitány fordítani. :D) Még évek múltán is meg-megdöbbenek, hogy mit össze szajkózzák, hogy a cég nyelve angol, mégis az olaszok képtelenek megtanulni! Így történt ez az Enviromental (környezettudatosság) tréningen is, ahol a tisztnek olyan akcentusa volt, hogy azt is nehéz lett volna kitalálni, angolul beszél-e egyáltalán. Jöttek bőven a „FASKINDORÉK⁵ és hasonlók“: GÁRBÁDZS (mint szemét), vagy LIKI (mint folyadék) stb. :D :D :D

Így telt el tehát az egy hetes cruise, nem sokára ismét jelentkezem!!! :D

Jegyzet:

^{1 A Jóbarátok sorozatban volt egy visszatérő „Kövér Pucér Pasi“, akit sosem mutattak meg egyébként. :D}

^{2 Szolgálatban: annyit tesz, hogy aznap nem mehettem ki (ez a már töbször említett „In Port Manning“). Semmit nem kell csinálni, csak ha valós vészhelyzet adódna.}

^{3 Tenderes (horgonyos) kikötés: mikor nincs kiépített vagy megfelelő méretű kikötő, így a hajó nem messze a parttól horgonyozik, és a partra tenderek, azaz 30-100 fős (motoros) kis hajók szállítják az embereket.}

^{4 „Tipikus Gorog“: Aki látta a Bazi Nagy Görög Lagzi c. filmet, az pontosan tudja, miről van szó! Aki nem, annak meg mindegy. :D}

^{5 „Faskindore“ = Így ejtette ki annó első hajónkon a tanfolyamot vezető olasz tiszt a fire screen door-t, azaz tűzálló ajtót. (Ami kb. „FÁJÖRSZKRÍNDÓR“ lenne fonetikusan)}