Okulva a viharos munkákból (kis sérülésemből) módosíttattuk a show napot. Hip-hip hurrá, áttették! Így nem csak nyugiban dolgozhatunk, hanem felszabadultunk Sri Lankán! Nagy vidáman vágtunk hát neki Colombonak!

Arcátlan, értetlen, nyomulós, hazudós tucktuckosból itt is akad bőven, sőt!

Még rosszabbak! Egyszer majdnem feldöntötték a shuttle buszt! Mint egy tüntetésen, ajtóra tapadva egyszerre üvöltöztek: HALLO! COME, COME! Volt, akiről kiderült, nem is legális taxis (nyomatta nekünk az 1$-osfuvart 10-ért), majd beültünk egy másikhoz, megmondtuk a tutit, pár méter után csak előállt javaslataival. Mondanom sem kell, erőteljesen (madame-osan :D) leoltottam, majd‘ neki állt feljebb, duzzogva sértődötten közölte, ő csak JÓ SZÁNDÉKBÓL ajánlgatja ötleteit!

Tehát nem könnyű egyezkedni, ráadásul folyton tartják markukat plusz pénzért, úgy, hogy szolgáltatásuk sosem 5 csillagos! (És nem a kényelem vagy a légkondi hiány miatt. Orosz táncosunkat is totál elvitték az „erdőbe“, de hiába, mert nem hagyta palira venni magát, egy centet sem fizetett a nem kért útért!) De képzeljétek, a magyar táncosok még azt is mesélték, hogy őket a rendőr állította le, mert egy önkéntes idegenvezető, aki rájuk akaszkodott, még a tucktuckba is beült a sofőr mellé, ami 1 személyes elől... 

Azért voltunk egy mukival városnéző túrán! Rekkenő hőség, iszonyú dugó, tyúklépésben haladtunk, izzadtunk. :D A város elég klassz, szép, modern, nyugati stílusú épületek, mecsetek és templomok vannak, ráadásul tele menő hotelekkel! Látszik, fellendülőben a turizmus!Óriási beruházás van a part mentén, sok az építkezés a szépítés és modernizáció jegyében, dubai-i stílusban! (15 billiónyi $-ról ír a fáma...) Tumultus és kosz azért itt is van, és nagyon kell vigyázni a kígyóbűvölőkkel, illetve majmos emberekkel, ugyanis úgy nyomják erőszakosan nyakadba a hüllőt, hogy ki sem veszik, míg nem perkálsz! (Ezt magyar táncosaink mesélték háborogva, így mi a közelükbe se mentünk!)Rengeteg itt is a csadorban járó muszlim, noha az ország vegyes vallású (sok a hindu is).

COLOMBO ALBUM:

Az út végén természetesen selyemboltban találtuk magunkat „shopping mall“ helyett, de rögvest közöltük: Kösz, nem! Sofőrünk reakciója egy szokásos „Csessze meg! – kifejezés“, melyre immunissá váltunk, így tovább pöfékeltünk a 3 keréken! Nagyon nem tetszett vezetőnknek, hogy beugrunk vásárolni, mondván város-túráról volt szó, csak épp az alkuban benne volt, hogy szeretnénk majd valahová beülni enni, inni, netezni, boltozni és még az utolsó állomást (golfpálya) is sztornóztuk, tehát bőven maradt idő a 4,5 órából! Nem mindegy neki, hová visz, ha ár-időre szerződünk?! Így még a benzine sem fogy! Ki érti őket???!

Szóval, így keményedünk, azaz bunkósodunk el! Sajnos, muszáj! Kocsin már rezzenéstelen arccal vágunk át, pedig tapadnak ránk, mint lesifotósok a hollywoodi celebre! Legutóbb büszke voltam Olira, mert végre képes volt szó nélkül átgyalogolni „rajtuk“. (Hetekig treníroztam, hogyha annyira válaszolhatnékja van, akkor hozzám beszéljen magyarul, mert így is tarthatatlan a helyzet, de ha még reagál is, vérszemet kapnak!) Ne feledjétek a „Hello, how are you? és Where are you from?“– kezdetű barátkozás veszélyes! Azt jelenti, szorul a hurok, légy észnél, különben hipp-hopp átejtve egy kocsiban találod magad, isten tudja, merrefelé! Mumbai-i kikötőnél már messziről kiáltják: „10/20/30 $, good price Sir!“ Mégis mire? Azt sem tudják, hová tartunk! (Ennyiért átvihetnek India másik sarkába is :D, mert még az 1 órányira található Phoenix Mall is 200 RS-ba kerül órával, ami kb. 3$!)

Így ahol lehet, mindenképp uber! Ékes példa a város túlfelén lévő Hard Rock, ahová 2 órát zötyögtünk, mindössze 700 rupiáért (10$),az egyik táncoslány szülinapján! (Mi ez a Hard Rock mánia a briteknél?! Japánban, Szöulban is kilométereket utaztunk (utóbbiban 3 órát), hogy lóhalálában befaljunk egy drága ebédet.) Persze, nem kötelező, de szívesen mozdultunk ki a csapattal, és legalább rohanni sem kellett, overnight¹volt! Denivel és román párjával, Luciennel ültünk, aki szintén mejegyezte, mi a fenéért kell ilyen messze ünnepelni, de nekik, még inkább „muszáj“ volt! Mi lányok azért jól eldumcsiztunk, közben András barátunkat is felhívtuk, akinek Deni volt a produkciós főnöke annó! A hely klassz lenne, jó nagy, csak le kéne választani az éttermes részt a táncparkettől! Ugyanis teljes diszkó fíling fogadott: üvöltő zenével, sötétben evéssel, sikongató indiai tinilányokkal, illetve májerkodó legényekkel, síppal a szájukban. (Totál megfájdult a fejem, pláne, hogy előtte döntött ágynak egy enyhébb influenza.) Távozáskor volt némi kellemetlenség, mert 50 percbe telt kihozniuk a számlát, melyet képtelenek voltak szétbontani, holott nyomatékosan kértük. Azt akarták, egy kártyával fedezzük a cechet, de ez senkinek sem felelt meg, így végül 20 percig bogozgattuk a fogyasztásokat, mindezt üvöltözve a hangzavarban, majd vonultunk egyesével a kasszához. A végösszeg sehogy sem stimmelt! Sőt, még az ünnepelt fizetett rá, mivel ő ment utolsónak. Isten tudja, miket számláztak fel. (Adókat, fel nem tüntetett szervíz-díjat, plusz vizet stb.) Persze, azért nem bántuk meg, mert jót vacsoráztunk,  (pláne Oli, aki 2 perc alatt tolta be a hatalmas barbecue-s bordáját), a társaság is jó volt (legalábbis a taxiban, mert az asztalnál képtelenség volt beszélgetni)!

Már éjfélre járt, mikor elindultunk haza, így fele idő alatt visszaértünk, noha az élet olyankor sem áll meg teljesen. A dudaszó és keresztül-kasul cirkáló tucktuckok épp úgy nyomják, mint nappal. Túl azon, hogy (tömeg)nyomor, kosz és szennyezett levegő, azért sem élnék itt, mert a közlekedés és a zaj kibírhatatlan!

Na még egy kis Mumbai:

Az, hogy néha utamat állja egy szent tehén, teljesen normális! Ilyenkor nincs mit tenni, várni kell!

Éjszaka inkább patkányokba botlunk, de nappal cuki mókusok fogadnak a kikötő felé eső utcákon:

Elugrottunk az ún. Hanging Gardenbe is egyszer, ez fenn van a helyen:

Egy kirándulás a híres Elefánt-szigetre énekeseinkkel, Corallal és Karllal:

Akkor este ki is mozdultunk, nekivágtunk az éjszakának 4-en! :D

Sokszor bejártuk már a környéket, este a legkellemesebb, de a vasárnapoknak is megvan a maguk bája! Gyerekek, fiatalok tucatjai játsszák a krikettet szerte a városban! Sokan az úttest kellős közepén! Nem értjük, miért, hiszen sok parkjuk van e célra, bár lehet a közöttük elsurranó autók és taxik hada jelenti a kihívást vagy izgalmat számukra... 

Törzshelyünk, a közeli Starbuck's egyik vidám ülőkéje:

Viktória terminál ezúttal belülről is:

Piacozás: Crowford market!

 Azt hittem jól járok, de iszonyú drágán vettem avokádót. Valószínű, hogy fehér arcom láttán 3x-ra ugrott az ár. Igaz, ami igaz hatalmas darabok voltak: 1,3 kg 8,5 Euróért...

Megy a biznisz az utcán! A legmegmosolyogtatóbb egy papa mérleggel! 8 rúpiáért lemérheted a súlyod! :D 

Jártunk a Nehru Planetáriumban is! Képzeljétek, 19 kg vagyok a Holdon, Oli pedig 225-öt nyom a Merkúron. Igen fontos infók ezek! :D

Egy másik alkalommal a Haji Ali Mecsetet tekintettük meg, ami nagyon szomorú hely!

Tele van szeméttel és nyomorúságos, megcsonkított (vagy így született) kéregetőkkel, kezetlen-lábatlan, a világát sem tudó szerencsétlenekkel.

A nyomor tehát kikerülhetetlen, jó ötlet esetleg számukra külön félre rakni, de aztán jobb meg nem számolni mennyit osztogat szét az ember... Különösen szívfacsaró a nők helyzete: Mindenki fiúgyermeket akar, mert férfinak jobb lenni Indiában, a lányokat nem taníttatják, mivel kevés pénzt keresnek! Sokáig gyakori volt, hogy megölték vagy eltitkolták őket. Jelenlegi statisztikák szerint, itt a legmagasabb a nők ellen elkövetett szexuális erőszak is. Kevesebb nő van Indiában mint férfi, házasságnál a lánynak hozományt kell vinni, ezért a férj sokszor megöli feleségét! A válás szinte ismeretlen, ha mégis elhagyják a nőt, nem kap semmit max. az ékszereit, ezért hordják magukon az összes aranyat. Az On the Spotnak⁴ van egy indiai összeállítása, ahol mesélnek pl. az indiai özvegyasszonyokról is, akiket teljesen kivetett a  társadalom. Érdemes megnézni!!! Sajnos, a tradícionális vidéki városokban, ahol még élnek a hagyományok, roppant méltatlan helyzetbe kerülnek ők! Nem számít, hogy 10 v. 70 évesen veszítik el férjüket (Ne higyjétek, hogy ez ritka dolog! Teljesen bevett szokás, hogy 9-11 évesen már férjhez adják papíron a lányt, aki úgy veszíti el férjét, hogy nem is látta soha!), nem házasodhatnak többé, hajukat 1 cm-esre nyírják - elvéve maradék női mivoltukat - nem birtokolhatnak és ha nem költözhetnek haza, akkor utcára v. özvegyházba (widow ashram⁵, ami kvázi női nyomortanya) kerülnek! Régen még máglyára is ítéltettek (elvárták tőlük, hogy az özvegyégetés hagyománya szerint, önként, dalolva égessék el magukat), mintha az ő hibájukból halt volna meg a férj, ugyanis, ez az ő karmájuk. (Ha újraházasodnának és ellengszegülnének, hitük szerint, következő életükben ugyanez történne velük.) Rettenetes! Azóta javul a helyzet és sokan fáradoznak ez ellen a borzalmas szokás ellen, de elképesztő mennyi ostobaságot és kegyetlenséget képesek elkövetni a tradíció, babona, hiedelmek vagy épp a vallás nevében! Egy kiút van számukra, a szent városban, Varanasiban való halál, mert akkor kikerülnek a reinkarnációból! Így teljesen megszokott dolog, hogy oda zarándokolnak meghalni, mindennapos a hullaégetés.

Na akkor evezzünk kicsit vidámabb témákra!

Milyen kicsi a világ! :D

Képzeljétek, van egy ismerősünk Goán⁶! Egy énekesnő, aki itt (Egész pontosan Santa Cruz faluban) él 3 éve! Hajón ismerte meg indiai férjét. Soha nem hitte volna, hogy ide sodorja az élet! Sőt, otthon őrültnek nézték, hogy kiköltözik, de mivel párja nem kapott magyarországi vízumot (el is ment a kedve hát országunktól), így hallgatva az ösztöneire, kijött. Hihetetlen, de teljesen jól élnek! A srác is megvívta a maga harcát tehetős családjával, akik nem nézték jószemmel az európai menyasszonyt, és akkor még az elrendezett házasság felrúgásáról és az ezzel járó vagyongyarapítás elmaradásáról nem is szóltunk... De a lényeg, kitartottak egymás mellett és boldogok azóta már pár hónapos kislányukkal! (Egyébként, oltári sztorikat mesélt Klári: hogyan kerekedett el a szeme sógora esküvőjén a betalicskázott aranyrakományok láttán, vagy művelt nagy tekintélyű apósától, amint a tehénhez imádkozik, de megemlítette anyósát is, aki bár diabéteszes, mégis napi 1 liter cukros tejet iszik (hisz‘ a tejtermék szent és jó), valamint a férje családja körül sertepertélő szolgákról! Nem csoda hát, hogy anyósa nem valami segítőkész, már ami a baba körüli teendőket illeti (mert ilyen nagyasszonyok nem végeznek háztartási- vagy dada munkát, mint amilyen a pelenkázás!), de azóta ámulva csodálja magyar menyét, aki főz-mos-takarít, ellentétben a többi feleséggel! Lám, mégis csak csodálatra méltó az idegen asszony!  

Mikor náluk jártunk vendégségben, óriási szeretettel fogadtak, azt sem tudták mivel kínáljanak! Barátnőm ragi³ lisztből készült kenyeret sütött, ami még meleg volt, mikor elcsomagoltam (egész héten örömmel falatoztam!), sőt házilag préselt kókuszolajat is adott! Ráadásul ebéddel vártak, Klári már jól elsajátította az indiai konyhaművészetet! Párja, Reji helyi whiskyt kóstoltatott Olival (Sőt, odaadta volna az egész üveget, de nem vihetjük fel a hajóra. Azért egy kis üveg csak bekerült a farzsebbe! :D), engem pedig nagyon etetett volna, mert nem hitte el, hogy jól laktam csupán zöldséges rizzsel! (Vegánként a csirkéből nem ettem, ráadásul az én fejadagom egy indiainak pont egy falat:D) De ez nemzeti szokás náluk, a tukmálás pozitív oldala, azaz roppant kínálós, szívélyes vendéglátók! Azért Klári megjegyezte, nem egyszer kötött ki kórházban a „Kóstold meg!“ és „Egyél még!“-féle, családi nyomás hatására és hozzátette, utcán ne együnk!!! Megbeszéltük, mindenképp találkozunk még!!! :)

Pár héttel később magyar hangra kaptam fel a fejem utasdrill² alatt! Kiderült, jött három magyar házaspár a cruise-ra! Egyik pár férfi tagja egy általunk is ismert híres artista testvére, a másik pár pedig pár utcányira lakik apósoméktól! Nagyon megörültünk, újra volt anyanyelvű társaságunk pár napig. Többször vacsoráztunk együtt, Goán pedig strandoltunk egy nagyot a Bugmalo bícsen, ami tök jó hely:

Szép tiszta part, a víz tökéletes, a part tele bárokkal, éttermekkel:

New Mangalore strandjában viszont csalódtunk. Nikolaj "csodaszép" helyre invitált bennünket, amiről azt állította, "jobb, mint a rezort" és jó éttermek is vannak!!! Aha... Először át kellett kelnünk egy olajjal borított, kipufogó gázoktól hemzsegő dzsuva-hegyen gyalog, majd a parton (azt hittük rossz helyre jöttünk, míg meg nem találtuk a többieket) Zimmer Feri-féle kifőzdéket láttunk, lehasznált, törött, koszos műanyagszékekkel - ahol akkor sem ennék, ha fizetnének érte - és igaz, hogy liszt-szerű a homok, ill. tiszta, hínármentes aljzatú tenger fogadott (így valóban  kilométereket lehet sétálni a vízben undi cucc nélkül a talpunk alatt), de a több száz (TÖBB SZÁZ!) fürdőző indiai pasas telefonnal igen kicsapta nálunk, lányoknál a biztosítékot! Egyfolytában fotózással zaklattak, ha nem engedtük, sutyiban folytatták! Mondanom sem kell, egyikünk sem fürdött, kivéve Nikolajt, aki  baromira imádja ezt a helyet...

A kép csalóka, nem látszik olyan trének, vagyis a lepukkadt éttermek lemaradtak, de strandoló pasasok hada azért kivehető!!! :D

Aztán Maldívon is honfitársakba botlottunk, ugyanis két család nyaralt abban a rezortban, ahová a többiekkel mentünk! Ismét összekapcsolódtak a szálak, ugyanis az egyik anyuka egy volt tanárnőm unokatestvére, de találtunk még egy-két közös ismerőst! Jól éreztük magunkat, nagyot beszélgettünk.

Az Obluban akkor már másodjára voltunk, mivel olasz zenészünk, Matteo mindig összeverbuvál egy csapatot, ugyanis ismerőse a menedzser, így csoportos kedvezményt kapunk. Kicsi sziget, de nagyon klassz, vendégként bánnak velünk (ebéd, uzsonna, korlátlan italfogyasztás), van ún. infinity medence is, kristálytiszta  tenger mindenféle élőlénnyel (több száz halféle, cápa, rája, teknős),így snorkelingoláshoz tökéletes! (Ehhez mindent adnak! Sőt a wifi is ingyenes.) A képek magukért beszélnek!

Ilyen nagy csapattal mentünk először:

 Egy album a víz alól:

Azért nem mindig élünk ám ilyen nagy lábon, volt olyan hétvége, amikor csak a sarki kávézóig jutottunk Maléban, de olyan is volt, mikor komppal vágtunk neki egy lakott szigetnek, ahol sok helybéli fürdőzött, természetesen iszlám stílusban, így a parton heverésztem könyvvel a kezemben, de a víz és a part ott is csodaszép, így maximálisan élveztem ezt is! Íme a Vilingili sziget:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Lássuk, mi a helyzet a fedélzeten...

• Voltam beteg: hirtelen felindulásból, felhevülten elkövetett jeges shake okozta az állapotom, így kiterültem kétszer 3 napra! (Azért kétszer, mert közte volt show és olyankor nincs olyan, hogy betegség! Csak aztán jön a visszaesés.)
• Aztán, hála a korlátlan rezort-italfogyasztásnak, elbocsájtottak két táncost, ugyanis úgy randalíroztak a kikötőben, hogy felnyomta őket a kinti őr a szekusainknál. Jött a szonda, a többi pedig kitalálható! (Egyébként a lány vízbe ugrása tiltott helyen volt igazán az, ami kicsapta a biztosítékot...)

• Visszatért egyik biztonsági tisztünk (egy fiatal safety officer), aki nemes egyszerűséggel bejelentette kollégájának, felszedi magának az énekesnőt és nem érdekli, hogy foglalt! Mit gondolt Coral, mikor fülébe jutott? „Sok sikert hozzá, SXXXfej!“ :D :D :D Oh igen, már kezdtem elfelejteni a jó olasz tengerész-mentalitást! Bírom, amikor ilyen nagylegények saját magukat égetik le...

• Megvolt a rettegett Nagy Ellenőrzés! Volt hát drill drill hátán, be volt tojva a vezetőség, mit talál majd az érkező kontroll-bizottság. (Nos, talált is némi kivetnivalót, amit persze, azóta is ugyanúgy csinálnak, mint előtte...)
• A cruise diri-irodában, ahol mindig kirakják a het infókat nekünk, mostanában közzé teszik azon utasok fotóit, akikkel jobb vigyázni, mert kiemelten balhésak. Értsd, panaszribik! (Igen, főképp nők! A múlt héten 8 fotó is volt e ‚WANTED‘ stílusban kifüggesztve, mint körözött bünözőké! :D) Egyik arról híres, hogy első nap előadja nagy jelenetét, miszerint nem megfelelő számára a kabin, mert olyan pici, hogy sorozatos klauszrtofóbiás rohamok törnek rá... Természetesen így akarja elérni, hogy kapjon egy nagyobb, magasabb árkategóriájú szobát. A bibi az, hogy ezt már eljátszotta másik hajón! Nem is értem, hogy képzeli, hogy ez nem köztudott a vezetőség körében, ráadásul elég olcsó trükk. Ha valóban ilyen baja lenne, akkor nem jönne hajós nyaralásra, ráadásul a szobák mérete és fotója elég egyértelműen fel van tüntetve foglaláskor...

(A kép illusztráció...)

De volt két hidrogénszőke tyúk is, akik mindig mindenért hőzöngenek. Hozzájuk ez volt az instrukció: Kerülni! Ha mégis betalálnak, bólogassatok, de nem kell intézkednetek! :D

Aztán kegutóbb két indiai pasas hagyott kőkemény kommentet. Leginkább azt kritizálták, hogy nincs számukra külön program, szar a kaja(tartanak fenn külön indiai sarkot pedig) és lekezelően bánnak velük. Nos, el tudom képzelni, hogy nem nyalják úgy körbe a feneküket, mint az európai utasoknak, de milyen plusz programot várnak??? Azon a héten kb. 100 indiai utas volt az 1200-ból. Van indiai duó, aki minden este az ő nyelvükön, nekik játszik), a Bollywood party is zakatol egyszer a héten, mit várnak? Krikett versenyt az animátoroktól??? Én úgy látom, a tengeri napokon ki sem teszik a lábukat a kabinból, mivel ők nem szeretik a meleget, 30 fok van, de pulóverben járnak... (Egyébként is totál nehéz velük a kommunikáció, mert olyan borzalmas akcentusuk van, sokszor csak pillogok! Oli nyávogásnak titulálta ezt! Szegény spanyol edző csajszi rengeteget panaszkodik, hogy egyszerűen nem érti őket, amikor meg  visszakérdez, akkor felkapják a vizet és egyáltalán nem kedvesek...)

Hogy a többi nemkívánatos személy mit művelt korábban más járatokon, csak a jóég tudja, de vicces csodálkozó arcukat csodálni a falon, melyeket a szekusok készítenek róluk első beszálláskor. (Félreértés ne essék, kép mindenkiről készül, mivel beviszik a rendszerbe. Elég komoly a ki- és beléptetési rendszerünk, így elég ritkán fordul elő potyautas! Vagyis soha! :D :D :D)

• Volt olyan hét, képzeljétek, hogy 4x azaz NÉGYSZER váltottunk kabint!!! Azt hittem, az agyamat eldobom, vagy inkább elhagyom! De aztán szerencsénk volt, mert egy hétig élvezhettünk ablakos szobát, sőt azóta gyakran kapunk olyat! Imádom! Nonsztop az ablakban napfürdőzöm:

De moziztunk nálunk énekeseinkkel, akiknek igen menő projektoruk van!

Valentin napon  Mormugaon strandoltunk! Oly‘ gyönyörű helyre bukkantunk a kikötőtől nem messze, hogy alig hittem a szememnek: Japanese Garden

Aznap este még egy óriási kényeztetésben volt részem! Finoman fájó lávaköves, bambuszos testrész-helyreállító, izomlazító kiropogtatásos masszázst kaptam képzett filippin barátnőmtől a spaban! Bár, járni alig bírtam utána, nagyon rám fért!  :D :D :D (Pár nap múlva Olivér sem maradt ki a buliból...)

Jegyzet:

^{1 overnight = éjszakára kikötés, 24-48 órás egy helyben állás, szabadság!!!:D}

^{2 Ragi liszt = indiai lenmag liszt}

^{3 drill = biztonsági gyakorlat}

^{4 On the spot: Gondolom Cseke Eszteréket nem kell bemutatnom, a legkiválóbb magyar dokumentumfilmesek!}

^{https://www.youtube.com/watch?v=2hRGeIXD5kg}

^{5 Ezeket az özvegyházakat általában nem támogatja az állam, nagyon ritkán van egy-egy finanszírozottotthon, pl. Varanasiban egy, ahol kb. 2000 Ft-nyi támogatásjut havonta egy főre.}

^{6 Goa: India legkisebb állama, nagyobb városai: Vasco de Gama, Panai, Old Goa, és Mormugao a kikötőváros.}