Hajós élet, cirkuszvilág, úti kalauz

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

Női sorsok - Bosszúságok - Gésagolyó - Pénz, pénz, pénz - Extra Live - Minden TÖK logikus!

Csak nehogy fejfájást okozzak a tecnikusoknak!

2019. augusztus 21. - CircusGirl

Előszó: A Bari-fíling

 img_6423.jpg

y.jpeg

Szeretem Barit! Noha, bejártam már ezerszer, mégis mindig örömmel megyek ki, annak ellenére, hogy max. 3 órám van. (Általában 12.30-ra kell hajón lenni!) Bari tipikus (déli) olasz város, de a hatalmas vára, ill. a várfal mögött elterülő óvárosa miatt különösen hangulatos. Sok gyönyörű színház, templom, nagy park, egyetem, szökőkút található itt, ill. rengeteg étterme, kávézója van, a modern részen pedig minden ismert márka fellelhető, de én inkább az egyedi üzleteiért rajongok.

Szokásos körutam állomásai: 1. Zöldséges-gyümölcsös az óvárosban, 2. „A kínai mindenes”, ahol az égadta világon mindent megtalálni OLCÓN! :D, ill. 3. a legfőbb létszükségleteimet kielégítő bio/diétás/mentes/vega/vegán NaturaSí! Ide már törzskártyám van! :D 

retail-naturasi-3.jpg

De gyakran betérek a helyi könyveshez vagy a coolos retró boltba,

retro.jpg

 illetve egy-két picike (tengerészes vagy egyéb csajos cukiságoskézműves, dekor üzletecskébe is! 

bolt_1.jpg

És ott vannak még a kirakodós árusok, akiknél tavaly vettem kedvenc fonott táskámat! Oli mostanában nem igazán jön ki a korai és rövid kikötés miatt. (Azért pláne nem, hogy bevásárlásra kísérgessen, hisz’ mégis férfiből van!) Ám én élvezem e kora reggeli sétáimat! Néha kis utcákban kolbászolok, fotózgatok újra és újra megcsodálva egy-egy épületet vagy csak célirányosan menetelek a központig olvasva (Én otthon is könyvvel/újsággal járom a várost!), majd hazafelé telefonon cseverészek...

 unknown_18.jpeg

Legutóbb is jó korán indultam, amikor még kellemes az idő, kevesen vannak az utcán és a boltok egy része zárva még.  Épp egy jó kis cikket olvastam, mire vidámság járt át, felkaptam fejem: Mily' békés és nyugodt minden! Hirtelen döbbentem rá: szuperül érzem magam!

snoopy_1.jpg

Miután megvettem az ínycsiklandó barackokat kedvenc árusomnál, egy mogorva bácsinál (Nem véletlenül popsi alakú, mi!? :D :D :D), 

img_4936_2.jpg

előkaptam a fotó-apparátot (telefont! :D), hogy átadjam majd valamelyest ezt az élményt, mert rögvest elhatároztam, hogy ezzel indítom majd e következő blog-fejezetet:

Nos, elengedhetetlenül fontosak ezek az apró örömök, ill. a feltöltődés, mert bosszúság is dögivel akad, ezekből kiválogattam párat:

 images-5.jpeg

  • mikor a színpad-menedzser rám szól, hogy ne másszak fel a 4 fokos létrán a kosztümraktárig, mert veszélyes! Inkább kerüljek, menjek fel egy emeletet, 2 bazi nehéz (tényleg elképesztően nehéz!!! Fél kézzel nem is bírom kinyitni...) ajtón keresztül, nehogy „akármi” történjen! Akármi, ami az ő felelőssége! Mivel, ha Oliról vagy a levegőből esek az az én bajom, de ha e mini létráról fél méterről, az az övé! (Ja, ennek tetejébe, a másik raktárhoz vezető ugyanilyen létrát bezzeg használhatjuk, mert ott a kinti ajtót rendszerint zárva tartják...) Szóval, ezekre vannak rápörögve! A színpadtechnikusok is gyakran majréznak, hogy elveszíthetik az engedélyüket, ha fejre esek! Röhej! Erre mit mondjak!?

back_stage.jpg

  • Hasonlóan agyzsibbasztó, amikor azért zavarnak le a színpadról (Mikor a próbán jelzésképp ott állok, tehát nem is gyakorlatozok!), hogy vegyem ki a pici fülbevalómat, mert VESZÉLYES, de amikor 8-10 méteres hullámokban dolgozunk mozgó hajón, akkor csak annyit mondanak: Légy óvatos!

large_1.jpg

  • Mikor Oli új vészhelyzeti pontra („Muster Station”-re) került, (Ti. PDA-s lett, azaz az utas- és crew kártyákat csipogtatja mostantól) az izomagyú HR-es felügyelő első dolga volt belé kötni ruházata miatt! Becsmérlő tekintettel végig mérte drágámat, aki nem is értette, mi a probléma, így rákérdezett. Erre „Őolaszsága” ennyit nyekegett: „Ez, mi ez?” – „Mi lenne, mindig ebbe vagyok!” - vágta rá Oli és tovább ment.

unknown-6.jpg

Megj. egy ¾-es sötét kék, horgonyos nadrágban volt, galléros gombos fekete pólóval (tehát nem lezser kabinban fetrengős cuccban), amit épp hajóra csináltattunk, mivel olyan szabású, mint az uniformis, amit nekünk ’Artist’-ként nem kell hordani, tehát nincs is! Ráadásul, ott a kézműves nőci is, saját fitness ruhájában, aki szintén Artist. De őt még a büfében is láttam e kollekcióban, fittyet hányva a dress-kódra!  

Itt táncosaink bemutatják, milyen az uniformis:
img_5105_1.jpg

Összehasonlításképp, Oli aznapi viselete, amikor belé kötöttek:

img_5141_1.jpg

Ha már öltözködés!

Ki is vesézem a témát egyszer s mindenkorra, mert néha tényleg fárasztóak!

Az utastérben, drilleken és mítingeken kötelező DRESS KÓDnappal uniformis, ill. nekünk normál viselet, de nem lehet farmer! Este 6-tól pedig kötelező elegánsba- (mint ing-hosszú nadrág, nőknek csini ruci), illetve gála esten még nagyobb puccba vedleni, mint zakó/öltöny/frakk és estélyi! (Nőknek elég a csinos koktélruha is.)

dress.jpeg

Nem értjük, amikor kekeckednek, mert mindig normálisan öltözünk. Volt, mikor egy gyűlésen szólt Olinak a diri-asszisztens a múltkorihoz hasonló viseletre, hogy talán ez így nem jó, de nem fejtette ki. Mi a franc?!  De volt, hogy a konyhás szólt rá, hogy ne menjen rövid nadrágban az ebédlőbe, mert tilos!Jó, ez ki van írva, csak hülyeség, mert az egyenruha is rövid nadrágból áll, amiben meg be lehet menni... Nooormális!!!???

  • Hogy esztelenül „drillezünk” minden Argostolin! Tavaly az egyik felügyelőtiszt még mondta is, hogy igyekeznek változtatni majd az agytalan gyakorlatozáson, hisz’ semmi értelme zombiként rutinból művelni nonstop, mivel valós helyzetben elfelejtünk majd gondolkodni. Erre pont az ellenkezőjével szembesülünk! Mindig minden ugyanaz, még csak speciális helyzeteket sem kreálnak. Ennek ellenére, mégis akad, akinek halvány lila gőze sincs semmiről, akik meg tudják a dolgukat, azoknak mindegy. Sokan csak elvannak, mint a befőtt:a szakács telefonálgat, az ápoló csetel, sőt múltkor egy felelős beosztott be sem akart szállni a csónakba, kétszeri utasításra is csak ennyit reagált legyintve: „Ehhh!” Egy kollégám pedig hétről hétre a kötelező sapka nélkül jelenik meg, de idáig még csak szóra sem méltatták. (Más hajón e nélkül tüstént visszaküldtek, sőt néha beszélgetni sem nagyon lehetett.)

images-13.jpeg

Nyilván, nem kell katonai vasszigor, én is szívesebben csacsogok vigyázzállás helyett, de ha a havi 1 kötelező ellenére, minden héten csináljuk komolytalanul, annak mi értelme? Pláne, hogy ott van még az utas-drill is, ami ugyanez csak vendégekkel. Bár, rövidebb, mert nincs végig játszva és többet tevékenykedünk (így kevésbé uncsi), sorba rendezünk, koordinálunk, mellényeket igazítunk... (Ja, és nem kora reggel van!)

Egy kis hírfrissítés azóta: Megjött a jól ismert Marco biztonsági fő tiszt (Alias George Clooney! :D Őt bírom és igen közel áll a szívemhez, mert jó olasz macsó módra, mindig bókol, ha meglát! :D), aki rögvest szétcsapott! Következő nagy drillen ugyanis mindenbe bele kötött, de még az ominózus sapkát is kiszúrta! Mondom én, hogy káosz volt eddig...

  • Kabinunkban megszámlálhatatlan zajt tudok megkülönböztetni:

images_20.jpeg

1. Tartály- és mosogatóvízürítés 2. Edénycsörgés 3. Kopogás (Ajtón/Falon/Talajon) 4. Lépcsőn magassarkúban klaffogás 5. Sepregetés 6. Partvisfej falnak ütése 7. Indiai- és filippin hablaty 8. Éjjel 2-es (műszak végi) kiáltozás 9. Kajaszállítókocsi-gurítás 10. Kattogás 11. Wc-lehúzás 12. Éjjel 1-es hajnyírás + zene-bömböltetés (heti 1x) 13. Félretárcsázott telefoncsörgés (Az elmúlt napokban 3x csörgött hajnali 3 és 6 között a szobateló!) 14. Folyosón glasszáló mobil csörgése 15. Szekus walkie-talkie 16. Vízzáróajtó sípja 17. Ajtó csapkodás 18. Tányér csörgés és kés-villa-kanál karistolás 19. Van valami fura golyógurulás késő esténként! El sem tudjuk képzelni, mi lehet! Valakinek esténként kihullik a gésa golyó a fenekéből, vagy a mosogatófiú biliárdozik?

 easy-toys-ezust-szinu-fem-gesagolyo-par-19-mm.jpg

  • ELVILEG a „Max. 2 limit” alkoholra vonatkozik, de inkább a palackos vízre, mert abból valóban nem adnak 2-nél többet egyszerre! Pedig bőven van, csak a báros nem akar túl gyakran lecaptatni a raktárba, így Olinak kell felrohangálni állandóan a bárba.

 images_1.png_____________________________________________________________________________________________

Megfigyelés - mazsolák... unknown-3_1.png

  • Felszolgálóknak, takarítóknak, szobalányoknak kötelező Costa cipő van, amit mi „Bohóc- és Minnie Mouse” cipőknek hívunk, mivel mindenkire nagy!

ccc.jpg

  • A hajón mindig valahol felmosnak, így mindig látni a „Vigyázz, mert csúszik!” sárga táblát. Ennek ellenére, ott sosem látok, ahol épp hanyatt vágódom...

 felmosas.jpg

  • Minden csurom víz! Nem csak az említett felmosások miatt, hanem kifolyik a medence, utasok öntögetnek, pacsmagolnak, vizes törölközőket szétdobálnak, valami mindig csöpög, no meg állandóan locsolnak a sóeltávolítás elkerülése érdekében. 

untitled_2.jpg

  • Kikötéskor megszokott a festékszag, ti. a hajón állandóan festenek valamit. Nem egyszer ébredtünk bekábulva a mellettünk száradó folyosó miatt.

x.jpeg

  • Felejtsd el a csendet! Állandóan harsog a hangosbemondó (program, promóció, egyéb infó több nyelven), aztán ott a nonstop gyerek-, ill. egyéb zsivaj, háttérzene no meg a zenekar vagy gépzene szól, ami kihallatszik egyes helyiségekből és összecseng!
  • Konditeremben mindig látok valakit, aki feltehetőleg életében először jár itt: Szemlél, rángat, kipróbál, fényképez utcai ruhában, majd kiköt egy gépen, míg a tréner srác el nem zavarja átöltözni. (Tudjátok, kínaiaknál, indiaiaknál nagyestélyi vagy magassarkú sem akadály, de mostanában sok európait látok késő este öltönyben, akik minden bizonnyal a túlevés okozta lelkiismeretfurdalást próbálják kiiktatni...)

unknown-4.jpeg

  • A svédasztalnál mindig pánik van! Rettegnek, hogy elfogy a hamm! Így mértéktelenül mernek, kapkodnak, sietnek, türelmetlenkednek, majd órákig ejtőznek az asztaloknál.

images-4_2.jpeg

  • Mondjátok, hogy prűd vagyok, de a férfi-fecske viselet számomra rendkívül ízléstelen, pláne, ha fehér! Akárhogy nézem, az egy BUGYI, fiúbugyi! Képesek egész nap peckesen vonulászni benne, majd (jó esetben) egy pólót rávéve beülni az étterembe. Na, ekkor mindig Donald kacsa jut eszembe!!! :D

white-roommates-wall-decals-rmk1512gm-64_600.jpg

_____________________________________________________________________________________________

EXTRA SHOW

Elkezdődött az új Extra Live Show,amit mindenki „extra work”-nek titulált... Ez egy új „welcome -prezentáció” műsor, melyben fellép az egész entertainment: táncosok, énekesek, animátorok, sport- és tánc instruktorok, dj, a zenekar, sőt kvázi a technikusok is és mi. (A tangónkat csináljuk, megspékelve 1 perc levegőkarikával. Több hétig gondolkodtunk, mit, hogyan, milyen zenére műveljünk, mivel utána jön a rendes fellépés, nem akarunk túl sokat villantani, de végül egy pöpec számot kreáltunk nagyon klassz zenére!)

Próba közben...

img_4637_1.jpg

Elképzelésük alapján, felhívjuk a nézők figyelmét arra, hogy kikapcsolódni jöttek, tehát élvezzék, szórakozzanak internet- és okostelefon nélkül, miközben ízelítőt kapnak a programokból! (Jól hangzik, csak ez nem jön át...) Miért púp ez mindenki hátán? Ugyanis a cruise első napján az animátorok baromira be vannak fogva: Le- és felszállítanak, fogadásokat-, partykat- és egyéb programokat bonyolítanak, a zenészek amúgy is napi 4 szettben melóznak, a táncosok pedig elveszítettek egy szabad estét. Sajnos, a vendégek is fáradtak ilyenkor az utazás, felszállás és ominózus biztonsági eligazítás miatt, tehát hagyján, hogy zenészeink 8-kor üres sorok előtt csapnak húrok közé (A táncosok megszokták, mivel ők eddig is felléptek ekkor), de még a 2. előadás is igen foghíjas nézőtérrel megy. (Ennek ellenére a főnökség ragaszkodik a dupla előadáshoz, noha eredetileg 1-ről volt szó...) 

Kis részlet rólunk:

(Megj. hosszas várakozás és körbenjárás után ismét így - felirattal beleégetve - kaptam felvételt magunkról, nem is az egészről! Úgy fest, nekünk bele kell egyeznünk, hogy felhasználják az arcunkat mindenütt, ahol jól esik, ugyanakkor nekünk nincs jogunk a saját pofázmányunkhoz! :D :D :D Őrület, mit képzelnek! )

mi.jpg

Én tulajdonképpen nem bánom, mert bár e velencei az egyetlen gondtalan pihenő napunk, amikor nem edzünk, csak lazulunk a városban (Azért a 35 fokban való gyaloglás és buszozás kellemesen elfáraszt estére), majd utasdrillezünk (Így mostantól full sminkben, hajban dirigálok), de e fellépés maga nem fárasztó és legalább szocializálódhatok a többiekkel, eldumcsizunk a táncosokkal, animátorokkal az öltözőben. (Bár, az nem jó, hogy a shownk tolódott egy napot Argostolira (Így ez kiesik számunkra, szóval egyel több nap fedélzeten!), mert akkor kell korán kelni az említett nagy gyakorlatozás miatt...)

Öltözői traccs-party

img_5034.JPG

Egyik nap kopogott a „kabin-kutató hadsereg”. Egy hónappal a múltkori akciójuk után ismét! (Előző évben elkerültük e procedúrát, itt úgy látom, gyakran járőröznek! Még jó, hogy kulcsra zárom az ajtót, mert így nem tudnak berontani pillanatok alatt!) Szívemhez kaptam, mert épp reggelizni készültem, így az összes tiltott tárgy az asztalon hevert: vízforraló, tejhabosító, kaja, pia stb. Mivel ezek gyors eltüntetésére úgy kiképeztem magam, mint tűzoltókat gatyába ugrásra és rúdon való lecsúszásra riasztáskor, így sikeresen elrejtettem a bűn-nyomokat, de lüktetett a pulzusom és bőszen imádkoztam, hogy ne akarjon szekrénybe kukkantani a Madame (kabin-főnökasszony) miközben idebenn körzött. Megúsztam! :D :D :D 

images-19.jpeg

_____________________________________________________________________________________________
 A végén egy kicsit komolyabb témával folytatnám!

Masszőrasszonyomat mindig örömmel fogadom és hálával menesztem! Hadd’ meséljek róla: Malala egy csupaszív, mosolygós madagaszkári nő, kinek abszolút nem könnyű az élete, de nagyon erélyes, határozott, céltudatos nőnek látom!  Igen érdekes beszélgetést folytattunk, elgondolkodtatott, mennyire máshogy élnek, terveznek, szemlélődnek, remélnek a világ túlsó felén a nők, eltérő kulturális gyökerük és élethelyzetükből kifolyólag!

woman.jpg

Malát annak idején Mauritiusra szólította munkája, ott ismerte meg férjét, akivel 2 gyereket nevelnek. A férj 100% muszlim és ő teljes tiszteletben tartja annak vallását és szokásait, de ő továbbra is kereszténynek vallja magát.(Nem is jár csadorban, de meglehetősen takarja magát a mindennapokban. Azért feltételezem, ha az anyósékat látogatja, akkor mégis felölti az abaját. Itt a kötelező rövid ujjú egyenruhát viseli, ill. a haját is láttatni engedi, természetesen.) Annak idejénkijelentette, hogy nem hajlandó apósa otthonában (sőt, egyáltalán Mauritiuson) élni, így férje követte őt Madagaszkárra, ennek ellenére a mai napig tart attól, hogy ismét megházasodik, hisz’ a muszlim szabályok lehetővé teszik, ő pedig nagyon nem örülne, ha több feleséggel kellene osztozni a családi fészken! Mégis úgy véli, jól választott, hisz’ férje támogatja, mindent megad a gyerekeknek és amúgy is nehéz ún. ’Jóférfi’-t találni! Olyat, aki nem hagy el, tisztelettel bánik velünk és komolyan vesz! Számára a teljes házastársi egyenjogúság elképzelhetetlen. De miután én is meséltem magunkról, akkor azt súgta: Te megtaláltad azt a bizonyos ’JÓ’ fajtát!

Szerinte ugyanis, a nők sok évre ki vannak szolgáltatva párjaiknak, míg majd - az öregedésnek hála - fordul a kocka. Ekkor lelki erőnk mellett fizikailag is mi leszünk az erősebbek, mi élünk tovább, mi gondoskodunk és ápoljuk urunkat és visszük hátunkon a családot. (Egyébként, férje nem akarta, hogy eljöjjön ide, ő azonban így látta jónak, mivel  saját keresetre vágyott és arra, hogy ő is hozzáadhasson a büdzséhez, férje pedig, aki most nincs fizikailag jelen, kénytelen-kelletlen elfogadta döntését!)

m.jpeg

Elmondása szerint, Madagaszkár közel sem paradicsom (Csak a rezortban nyaraló turistáknak az!), sőt meglehetősen szennyezett, koszos, kilátástalan és alacsony életszínvonalú hely. Azt mondja, nem ritka, ha egy ottani azt nyilatkozza, hogy inkább élne egy külföldi börtönben, mint ott a putri szegénységben! Ők az USA-ban terveznek letelepedni, ugyanis férje 3 éve  kapott munkát Ohioban, mint egyfajta elektronikus (electronic installer), így azóta ott dolgozik és zöldkártyára vár! Ez azt jelenti, azóta nem is találkoztak! "De ezzel sincs ám baj - meséli legyintve - hisz' minden nap beszélünk, nem nagy ügy!" Célja oly' erős, hogy pontosan tudja, mit kell tennie, elérnie, kivárnia, hogy a gyerekeinek szebb, jobb, élhetőbb jövőt biztosítson! Csak a mostban él, teszi a dolgát! (Természetesen, rokonostul terveznek, mert ők nem hagyják cserben egymást, de az unokatestvéréék már kint vannak.) Azon azért sokat töpreng, hogy tudna mielőbb férje után menni berendezkedni, milyen módon tudna munkát vállalni ott, ahová még a feketén való bejutás lehetőségét is ízlelgeti! Egyelőre megfigyel, hallgat, tanácsokat kér, információt gyűjt! De biztos magában!!! Egy dologra van szüksége: időre! Időre, hogy amikor amerikai földre lép (Miamiban fog leszállni télen.) tudjon valami munkát találni és ezáltal papírokhoz jutni, mindent felderíteni, mert ha megkapná, akkor a többit ő megoldaná!!! Nos, decemberre remélhetőleg megszüli a jó döntést, én mindenesetre nagyon szorítok neki!

Számára az is most rendben van, hogy 8 éves kisfiát és tinédzser lányát, hátra hagyta majd’ egy esztendőre, hisz’ értük vállalta az állást, ráadásul a másik anyja vigyáz rájukű: nővére. Nekik ez természetes! Együtt élnek, ilyesfajta segítséget nyújtanak egymásnak, ha már anyagit nem képesek, ami nem is szokás. Számára döbbenetes, hogy nálunk a nyugati világban probléma az, hogy nincs kire hagyni gyerekünket. (Mondanom sem kell, a bébiszitter fogalma szinte ismeretlen számukra.)

Mikor rákérdezett koromra, megjegyezte, hogy 16 éves lánya idősebbnek néz ki nálam! (Durva, de valóban megfigyeltük, hogy a szigetlakók nagyon hamar öregszenek. 50-60 évesen kész matuzsálemek! Elájult, hogy Olivér nagypapája még a 100. életévét is megélte!)

Keményen dolgozik napi 8-10 órában, plusz feketén, ahogy hozzánk is jár például. (Amúgy meglehetősen ocsmány dolog, hogy ennyi mindent a nyakukba varrnak! Ti. az élet a Spa-ban nem leányálom! A masszírozás, testkezelés, fodrászat, kozmetika – kinek mi – mellett ott a folyamatos termékreklámozás, árulás, jutalék- és bevételgyártás, éjszakai szórólapozás a napi 2 kötelező mítinggel, ahol folyamatos kiértékeléssel és számonkéréssel szembesülnek! Ráadásul, sokszor nem tudják előre, mire vállalkoztak! Főképp személyi edzőktől hallom, mily’ csalódással konstatálják, hogy itt vajmi kevés edzői munka vár rájuk, mivel az eladásé a főszerep és ha valaki nem egy tukmáló fajta, akkor vért izzad, ahogy múltkori barátnőm, az argentin Natalia is, aki végig sírta a 7-8 hónapos szezont, mégis becsülettel végig csinálta! Azóta is emelem kalapom előtte, mert hagyján, hogy állandóan befogták minden extra dologra, de még ki is alig mehetett, ugyanis még arról sem szóltak neki előre, hogy indiai vízumra lesz szüksége!!! Ez a közvetítő ügynökség hibája lehetett, vagy nyelvtudási félreértés, mivel szegénynek az angolja nem volt valami jó...)

Íme a Spa! A képek illusztrációképpen vannak, Mala egyiken sem szerepel!

spa.jpg

Nos, masszőröm sem nagyon megy ki, bár spórolásból sem, bár igen is érdekli, hogy szép és új helyeket lásson, de mióta itt van egy centet sem költött! Mint mondja, a gyerekeinek gyűjt, az ő életét e pénz léte vagy nem léte semmiben sem befolyásolja egyelőre. Javasoltam neki, azért 10 hónap alatt legalább egyetlen egyszer vegyen magának valamit, ami örömet okoz! A távolba révedt, elgondolkodott, majd egy mosoly kíséretében bólintott. Talán megfogadja tanácsomat és pontosan tudja, mi lesz az, de tapintatból nem akartam rákérdezni...

Érdekes életekkel és sorsokkal találkozom ám, fogok is még bemutatni párat hamarosan!!! Úgy gondolom, az egyes munkaköröket is érdemes felvázolni, ha már a SPA-t így kielemeztem! Megéri hát velem tartani továbbra is! Legalábbis REMÉLEM!!! :D

Addig is jó pihenést kívánok minden kedves Olvasómnak!

 

A záró-fotó egy általam nagyra becsült fotós kolléga, VanLam Hoang munkája:

img_5172.JPG

Rizikófaktorok a nézőtéren – Démonaink! – Posztok, Insta, Multitask – Hősi hadi sérüléseim! – Nemzetközi kitekintés

Ezek a mai fiatalok!, Egy kis filozófia, Bunkóság a köbön, Nációk

 Na, mi van a puttonyban? Hát, mi! :D

vlcsnap-2019-07-25-20h59m48s477.jpg

Sötét van és hideg. Gyorsan begubózom a zsákba, nehogy megfagyjak, amíg 4 nyelven felkonferálnak. Oli áll. Aztán szép lassan befekszik elém.  Megszorítja a kezem, fülébe súgok valamit, ő válaszol, megnyugszom. Felgördül a függöny. Indul a videó. Szól a zene. Mozgolódunk. Megszületünk. Kinézek. Elkezdtük. Mosoly, öröm, izgalom fut rajtam át. Van taps? Sokszor már ekkor lemérhető, milyen az adott közönség! A franciák zöme (akiket amúgy is nehéz kielégíteni) sosem tapsol itt. Talán úgy gondolják, minek! Mert megjelent két szereplő? De nem csináltak még semmit!Megy a tánc, csökken a pulzusom. (Legalábbis egy időre! A hullahoppnál majd ismét izzad a tenyerem, hisz’ ott a legnagyobb hibázási lehetőség, na és bűvészkedésnél a pálcám vajon kinyílik-e!? Sajnos az sem mindig rajtam múlik!)

Nyitány alatt (Ádám-Éva rész) igyekszem megtalálni azt a pár szimpatikus szempárt, amelyekre majd időről-időre visszatérek. (Az első 3-4 sort látom tisztán, utána arcokat, fejeket, végül sziluetteket csak. Az erkélyen pedig teljes a sötétség.)

cel_3781.jpg

Sajnos vagy sem, mindent érzékelek: ha valaki átül, feláll, integet, érkezik, fotózik, videózik, iszik, nyomkod, telefonál... Oli kevésbé szúrja ki ezeket, néha még az ismerősöket sem fedezi fel.(Hál’ istennek távozó személyt tényleg nagyon ritkán találok, mert azt a legnehezebb nem magamra venni. Persze utólag gyártok rá magyarázatot, de így sem, úgy sem esik jól...) Sok a történés manapság, amikor mindenki multitaszkingol!

file-20181213-178582-1b7j0lu.jpg

  • Hamar kiszúrom az első sor jobb szélét elfoglaló szörnyeket, a tinédzsereket!!! Mi a baj velük? Pont a látóteremben vannak! Így végigkísér majd nihilista, telefon világította ábrázatuk, rezzenéstelen mimikájuk (hisz’ köztudott, hogy tini korban a tetszést és nem tetszést kifejező grimasz egy és ugyanaz...),illetve folytonos sugdolózásuk, amit ha kiszúrtam, nehezen ignorálok. (Jó-jó, én is pont ilyen voltam! :D Van is egy családi videó, ahol anyuék igyekeznek boldoggá tenni minket a nyaraláson, de 16 éves énem csak puffog, mérgelődik és le akarja ütni a kelekótya öccsét, miközben „minden olyan CIKI!!!”:D :D :D

978.jpg

  • A másik rizikófaktor az elől középen helyet foglaló morcos úr (természetesen nőben is előfordul, de azok előbb utóbb feloldódnak), aki képes keresztbe font karral, cérnavonal szájjal, mozdulatlanul ülni 45 percen keresztül. Igyekszem nem őt nézni, de ha a legelső sor kellős közepén ül, miközben 100 fokon próbálom szórakoztatni, de róla lepattan, mint dongó az üvegablakról, akkor képtelenség elfelejtenem! De nem szabad mellre szívni! Nyilván, a problémáját kintről hozza vagy épp pocsék a napja, mert 10 perccel ezelőtt elveszítette minden pénzét a kaszinóban, vagy fél órája csalta meg az asszony egy tengerésszel! (Magyarázataim tárháza kimeríthetetlen!) :D

images_19.jpeg

Ezeket pont elmeséltem az egyik magyar csajszinak múltkor, mire megjegyezte: „Hű, de jó, hogy ezt kifejtetted, mert többet be nem ülök fáradtan első sorba!” Végiggondolta az előző napi műsort, ami bár jó volt, de hulla üzemmódban érkezvén, valószínűleg nem vágott akkor ő sem valami bizalomgerjesztő arcot... :D

  •  Ehhez képest, az alvó utas kevésbé ingerel! Sőt, 80 felett simán megbocsátható! (Vagy legelső nap a világ túlfelén, X óra utazással, jetleggel, drill után... Mumbaiban pl. aznap dolgoztunk a Varietében, így mindig akadt pár szundikáló a nézőtéren.) Többször felkacagtunk, mikor a finálé nagyobb hangerejétől felriadtak!

 hqdefault_4.jpg

Egy interjúban mesélte egy színésznő (ha jól emlékszem, Hegyi Barbara), hogy a mai emberek már nem tudnak viselkedni. Hagyján, hogy ki sem öltöznek, de mikor kólásüveget, vagy kisgyereket pakolnak a színpadra, csörögnek-zörögnek a zacskókkal, az mégis csak túlzás, nem?!!

Én akkor sem állnék fel előadás közepén, ha unalmas. Ráadásul, a hajón tudvalevő, hogy max. 40-45 perces egy show és ha csak belenéznék, vagy nem tudom még, hogy végigülik-e a gyerekek pl., legalább csücsüljünk hátra, sor szélére...Eszem megállt, mikor egyik kolléga műsoránál a zárószám utolsó percében rohant kifelé a fél nézőtér (főképp idős német és francia párok), nehogy meg kelljen tapsolniuk a művészt...

De az élet sok területén nyomonkövethető a neveletlenség! Pl. férfi-női felállásban is egyre többször tapasztalom! (Nesze neked feminizmus!) Tényleg nem várom, hogy hajbókoljanak a férfiak, de ha tele a kezem, akkor bizony jólesne, ha kinyitnák az ajtót vagy nem nyomnának vissza a metróba leszálláskor! A tömeg bumburnyák, nincs mit szépíteni...

0a1nemvagyokmindigbunkonehaalszomis2.jpg

ESETISMERTETŐ KÖVETKEZIK:

 

Sokszor meglepő különbségek vannak cruise-ok között. Általában az olasz-spanyol bagázs a boldogabb, hangos közönség, és ők azok, akik rögvest felpattannak és álló tapssal ajándékoznak meg, míg a franciák és németek nehezen vagy egyáltalán nem állnak fel, még akkor sem, ha különben elégedetten visszatapsolnak. Igaz, volt olyan előadás, ahol hiába volt rengeteg olasz, mégis energiahiány uralkodott, pedig kifejezetten jól dolgoztunk, vagy amikor rengeteg francia ült bent és mégis oltári nagy ovációk voltak. Az összetételt különben onnan tudjuk, hogy dirink meg szokta kérdezni: Hol vagytok olaszok? Kik a spanyolok? Vannak angolul beszélő vendégek? stb. (De első napi drillen is lehet érzékelni, ill. az előző hajón kifüggesztették mindig a pontos adatokat, hogy az animátorok képben legyenek.)

Aztán egyik alkalommal nem voltam túl jó bőrben, mindenem fájt! Nem éreztem magam hajlékonynak, egyáltalán nem! Ami az én esetemben igen csak gond! Szerencsére kívülről nem látszott, mert ugyanúgy összehajtogattam magam, csak közben szenvedtem ezerrel...(Ekkor túledzettem magam, de például női napok is okoznak ilyesmit néha...) Aztán volt, mikor Oli érezte magát gyengébbnek és a 2. előadás zárótrükkjénél nem bírt ledobni úgy, ahogy kell. Baj nem lett, fennakadtam a hátán. Talán még hibának sem tűnt, de így nem ütött akkorát a trükk, így elmaradt a megszokott sikoly. (Amikor zuhanok ’fánk’ pozícióban, általában szívükhöz kapnak a nézők...) Ezután napokig pipa voltam!!! Idegesített, mert az utolsó pillanatnak muszáj menni! Általában pár óra alatt lecseng bennem az apróbb hibák okozta bosszúság, de ezt még nem toltuk el! Tudtam, hogy csak következő előadás után lesz nyugalmam, ami egy hét múlva volt esedékes. Félreértés ne essék, nem Olira voltam mérges, nem is piszkáltam, csak zavart, hogy nem lehetett ismételni! (Általában artista számokban rontáskor megismétlik a trükköt. De itt a beállítás, a zenei- és fényeffekt miatt lehetetlen...) És valóban: egy héttel később minden jól ment, ismét nagy sikert arattunk!

 a5eb327b-f38a-4397-8787-f401025511ff.jpg

Tehát mint közönség, jók az olaszok, de amúgy nem rajongok értük. A franciák ugyanúgy viselkednek mindig. („Sznobul...”:D Ezt még a francia anyanyelvű madagaszkári masszőr is megerősítette. De pont aznap, mikor e sorokat írtam jött oda hozzám egy francia pasi kedvesen gratulálva, kínai feleségével...) A németek kimértek, biztosan nem szólítanának le, pedig lehet, hogy épp ők értékelik leginkább a produkció mondanivalóját. Spanyolokat nehéz jellemezni, sokfélék! (De szó, ami szó, nem kedvesek! Abszolút!!! Talán, bennük csalódtam leginkább, mert valahogy róluk nem ez a kép élt a fejemben... Minden bizonnyal a dél-amerikaiakra gondoltam...) Képzeljétek, mindig van köztük reklamáló, aki veri a tamtam dobot a drillen, miért nem mondják be spanyol nyelven!? Legutóbbi eset:

Odajött drill után egy kajabáló nő: „Ez nem igaz, ez nem igaz! Beszélnem kell valakivel, aki ért spanyolul!” Szemrebbenés nélkül kérdeztem SPANYOLUL, mi a gond?! Fel sem fogta, csak elhadarta, hogy felháborító, hogy ide hívják őket fél órát álldogálni, miközben egy mukkot sem ért! Próbáltam megnyugtatni (SPANYOLUL), hogy ez mind le van írva egy piros könyvben a kabinban minden nyelven, illetve az egyik tv csatorna elmagyarázza minden nyelven az egész biztonsági manővert, majd hozzátettem VOLNA, hogy sajnálom, túl hosszú lenne még több fordításban végighallgatni az egészet itt a tűző napon, de ő elnézett mellettem lemondóan: „Hát nem igaz, kell valaki más, aki megért!” Majd továbbment a mellettem álló olasz technikusig, aki feleannyira tudott spanyolul. A nő ismét elpanaszolta ugyanazt, a srác bólogatott és ugyanazt válaszolta (rossz nyelvtannal!!!) mint én, mire a hölgyike lenyugodott. Később kollégám kerek szemmel rámnézett: „Mamma mia! Ez a nő! Tényleg, te nem ugyanezt mondtad neki?”  - Hát de, csak én nem voltam jó!!! Neki egy férfi kellett!!! :D :D :D

maifiatalok2.jpg

Sokszor azon is gondolkodom, mennyire online térben élnek az emberek, képmutatásban! Volt egy táncos kolléga, kiről köztudott volt, hogy nem érzi jól magát, utál itt lenni. Tőle hangzott el a következő mondat, mikor épp csudaszép helyen lazultunk: „Csinálj rólam egy képet, légyszi, posztolnom kell, hogy a többiek irigykedhessenek!” Közben pedig csak kínlódott, napokig ki sem szállt, elege volt, pofákat vágott, rosskedvű volt, azonban FB profilja alapján épp élete nagy élményét élte át álommunkájával, ejtőzve a Paradicsomban...

Ez persze nem újkeletű. Régen is éltek hazugságban az emberek. Nagyanyám gyakran mondogatta: „Jaj, csak meg ne szóljanak!” Sosem értettem, mit zavarja, hogy az általa is utált szomszéd mit gondol...Csak ez ma a közösségi média hatására sokkal erősebb! Özönlenek ránk mások kozmetikázott, retusált tökéletes mindennapjai, így alattomosan belénk fészkelheti magát a gondolat, hogy a mi életünk nem elég érdekes/jó/fényűző és jön a depresszió, a folyamatos elégedetlenség!!! Legyünk hát észnél!

Ide kapcsolódik egy jó beszélgetés: Túlélni a médiát - avagy, a hírnév ára

 https://www.youtube.com/watch?v=tP2j1zRH7OM 

A másik elkeserítő a hihetetlen közöny! Számos esetet hallani, amikor simán elmentek emberek bajba jutott társaik mellett, vagy Budapest kellős közepén 6-8 órába tellett, mire valaki odalépett a kísérleti jelleggel kihelyezett 4 éves forma gyerekhez, ugyan mit keres ott egyes egyedül... Sajnos, egy balesetnél is inkább videóznak, minthogy segítséget nyújtsanak!

maxresdefault_5.jpg

https://www.youtube.com/watch?v=VASywEuqFd8 

Nekünk, ha felismernek, általában köszönnek, gratulálnak, esetleg kérdeznek egyet-kettőt. Jó esetben! (Na, közel sem mindenki! Pl. Az amerikai időseknél ez jellemző, az olasz értelmiségi is szeret oda „Brávi!”-zni egyet, de az is gyakori, hogy megvitatják maguk között hangosan (pl. liftben), kik vagyunk, de még véletlenül sem mosolyognak ránk! Néha nem értem az embereket, fordított helyzetben én biztosan szólnék pár szót, vagy legalább elismerősen biccentenék... Meg is teszem a vendégelőadók esetén! (Pláne, ha tetszett az előadása! Ismét eszembe jut a képeimet like-olgató bájgúnár, aki a folyosón köszönni sem tud/mer...)

Az ún. White party, ahol épp az akkori újdonsült ismerőseinket kerestük! :D

whiteparty.jpg

Én, ha meghallom, mindig megszólítom magyar utasainkat (olaszokat, spanyolokat inkább csak, ha úgy hozza a helyzet), egyrészt mert szeretek ismerkedni, másrészt jólesik anyanyelven csevegni, meg egyáltalán fizikálisan beszélgetni. Ezért sem járok le a crew bárba, mert nem látom értelmét, hogy az üvöltő zenebonában, két nyomkodás közben hébe-hóba odaüvöltözzünk egymásnak... Ha az utasdrillen (ami nem sokkal a felszállás után van)bukkanok rájuk, akkor általában örülnek, (hisz’ egyértelmű, hogy itt dolgozom) ejtünk pár szót, ill. esetleges későbbi találkozót egyeztetünk. Ha csak a fedélzeten rájuk köszönök, akkor bár, automatikusan válaszolnak, de többnyire nem nyitottak! (Köztudott tény, hogy mi magyarok, irtóra szeretjük egymást kerülni nyaraláskor vagy idegen országban... :D :D :D) Azonban, ha kiszúrják a névtáblámat, meglátom szemükben a változást és csak megállnak, érdeklődnek. (Pl. Megkérdezik, be lehet-e kukkantani a motorházba!? :D Ez jobban lázba hozza őket, mint az irányítóhíd! A válasz azonban: nem! Noha, létezik ún. ship tour, ahol körbevezetik őket a crew-részleg egyes részein, mint a konyha, ebédlő, személyzeti bár, kabinok, színpadi kulisszák, öltözők stb. És talán a „VIP utasokat” felviszik a „Bridge”-re is, de a motorházba nem teheti be utas a lábát semmiképp!). Megkérdezik mit csinálok, hányan vagyunk, meddig maradunk stb. (Mi a hét 2. napján dolgozunk – ami épp vasárnap –, tehát onnantól tudható, kik vagyunk. Egyébként előadás elején bemondják, honnan jöttünk, de ez sokszor elsiklik számukra, és honfitársaink sem az angol tudásukról híresek... Habár sem az átlag franciák, sem az olaszok nem beszélnek idegen nyelveket.)

 unknown_17.jpeg

Múltkor mondjuk sikerült összeverődni egy népes magyar csapattal utolsó napjukon: a 4 családból összetevődő 5 kiskamaszt nem kellett félteni, feltették az összes létező kérdést, ami eszükbe jutott! Tették mindezt nagy lelkesen, egymás szavába vágva, miközben Olival zsonglőröztek a spinning teremben, még a szülők is folyamatosan érdeklődtek. Végigvettük életünk mozzanatát (mint érettségi tételt :D) gyerekkoruntól kezdve az általános iskolai bizonyítványunkon át a hivatásos artistaságig és jövőbeli terveinkig (még a születendő gyerekem nevét és nemét is tudni akarták), átvettük a cirkuszi és hajós tudnivalókat, bennfentes infókat, vészhelyzeti protokollokat, hajós és hoteles hierarchiát, ill. miután még a Concordia esetét is kiveséztük, egyik kissrác leszűrte a konklúziót:

  • Hát nektek marha jó munkátok van! Egész évben nyaraltok, miközben heti 2 órát dolgoztok... Ez az, én is ilyen munkát akarok!

Na igen, ez ilyen egyszerű, gyerekszemmel! :D Azért próbáltunk rávilágítani a mögötte húzódó valóságra, befektetett munkára, gyakorlásra, ezért is igyekeztünk mindent pontosan megválaszolni. Már ha hagyták... :D

img_4597.jpg

Tényleg sokat tréningezünk! Főképp mostanság, hogy a hajó rabjai vagyunk! Mivel szezon van, zsufig vagyunk, a gym este 7-ig dugig, sokszor a színpad is foglalt, így igazán kreatívnak kell lenni, hogy edzőhelyet találjak. Így néha-néha egy eldugott sarokba, jelmezraktárba, vagy a kiürült gyerekmegőrzőbe lógok be sutyiban... :D

Szerencsés eset, amikor mienk a színház:

img_4228.jpg

Ez pedig, amikor kisajátítom a spinning termet! :D

29550832-d42c-47db-8f27-68e72f7d9106.JPG

Szóval gyerekként könnyebb, de később úgy fest, másokkal szóba állni kívül esik a komfortzónán! A fiatalok már csak Messengeren képesek kommunikálni. Fejlett társadalmakban, nagyvárosokban (pl. buszon, villamoson) véletlenül sem beszélgetnek egymással az emberek (pláne idegenek)még a boltban sem! Nem csoda hát az elmagányosodás, ami egyenes út a depresszióhoz!

Tudom, tudom, olyan vagyok, mint egy fejét csóváló öreg nénike: „Ezek a mai fiatalok!” :D És tényleg! Milyenek a mai fiatalok!? Elkényeztetettek, elkényelmesedtek! ’Jóvanna’!  Generációs különbségek mindig voltak és lesznek, nem kell annyit huhogni. Arisztotelész is mondta anno több ezer évvel ezelőtt, hogy abból a tehetetlen fiatalságból nem lesz semmi...És azért lám, sokan mégis csak vitték valamire!

Amikor elmélkedek... :D Bár, a kép az új horgonyos hajcsat miatt készült! :D

img_4378.JPG

No, váltsunk témát! Végre bemerészkedtünk Velencébe,

méghozzá a „mindig a kihalt utca irányába”- fajta technikát követve! (A főteret nagy ívben elkerültük.) Abszolút nem bántuk meg, igazán üdítő feltöltődés volt, kellemes idővel, jólesően jártuk le hát a lábunkat! (Itt-ott látni ám a városban a nagyhajók démonizálását!)

Gyönyörű kedvcsináló album Velencéhez:


Jajjjj! Én meg szétesek!!!

 

Jól tettük, ugyanis az azt követő héten elirányították a hajót Velence egyik teherkikötőjébe, ahol annyira ellehetetlenítették a crew-közlekedést, hogy le sem szállt a legénység nagyja, így mi sem! Maradt a fedélzeten dekkolás a tikkasztó melegben, nagy ürességben! Jobb híján a tabletet nyomkodtuk, ill. az otthoniakkal beszélgettünk, mivel ez a show előtti pihenő napunk, nem edzettünk.

Esti indulás előtti látkép Velencéből:

img_4993.jpg

Persze, nem sokáig bírtam az ücsörgést, így végül csak a futógépen találtam magam könyvvel a kezemben, 60 percet menetelve futólépésben. Később kezdődött az utasdrill, de előtte beugrottam a dokihoz (csak 17-18h között fogad minket.),ugyanis kiújult a nap-allergiám. Nagyon!!! Előző előtti este kezdődött, terjedt rajtam a csalánkiütés, orrba-szájba vakaróztam! Kaptam is tőle egy adag antihisztamint és kenőcsöt. De a héten meglehetősen rám járt a rúd! Fellépés közben leégette térdhajlatomat a függöny, mivel nem a megszokott kosztümöt viseltem (annak ugyanis show közben szétment a zippzárja, úgy tűzött össze sebtében a színpados), hanem a pótruhámat, ami rövid szárú, de erről elfelejtkezve csupasz bőrrel csúsztam le...

img_4473.jpg

Rá 2 nap múlva megütöttem a bokám, szó szerint! Próba közben ugyanis lezakóztam Oli kezéből!  (Kissé megbillentem, ahogy ráfogott az égett sebemre, mely kinyílt és e fájdalom elvonta figyelmemet.)Azért szerencsésen megúsztam!!! Következő előadásban pedig felöklelt a drága férjem a zsákban, kiálló lapockájával arccsonton ütvén valahogy... Ne kérdezzétek, hogy... :D :D :D Viszont akkor nagyon jól sikerült mindkét ültetés!!! Na, már megint showkról beszélek, de hát ilyen ez a show business! Nincs két egyforma műsor, mindig történik valami, ami néha veszélyes is lehet, pláne ha az ember partnerrel dolgozik... :D :D :D

Pár Instagram poszt, különböző utasoktól:

Köszönöm, hogy most is velem tartottatok és kicsit az én szemüvegemen szemléltétek a világot!!! Legközelebb is tovább elmélkedem, ill. hajós megfigyeléseimből mazsolázgatunk! Addig is jó pihenést mindenkinek!

Szex,botrány, Metoo - Invázió!!! - Bírság álldogálásért - Világ legnagyobb hajója

1_23.jpgBár, örültem, hogy következő héten Triesztbe mentünk a velencei „koccanás” miatt (nem, nem mi voltunk, de pár hajót kiutasítottak a kikötőből ideiglenesen0), de én pont ágynak estem egy fránya légkondi okozta torokgyuszi miatt! Így Oli egyedül ment ki. Jó, hogy nem rabolták el, mert épp nagy meleg felvonulás volt a főtéren! :D :D :D Oh, nagyon kapós, meg-megbámulják a fiúkák a hajón! Hát ja, valakinek jól áll az öregedés, bezzeg nekünk, nőknek...

Triesztből most ennyi jutott nekem:

img_6391_1.jpg

Különben, nem tudni, mi értelme volt a rendelkezésének, mert következő héten már simán beállhattunk hat másik óceánjáróval egyetemben! (Azt hittem, több hétre, talán egész szezonra sztornóztak, pláne, hogy jó ideje háborog a város a sok hajó és eszeveszett mennyiségű látogató miatt! (Ráadásul, az aznap leszálló magyar család megírta, hogy míg utasainkat Triesztből buszoztatták oda-vissza, addig több nagy hajó ugyanúgy bent állt, mintha mi sem történt volna! Ki érti ezt!???)

Az aznapi drillen (Erre mentem, mivel hivatalosan nem voltam day-offolva!) belebotlottam egy szimpi, fiatal NÁSZUTAS párba: Laláékba, akikkel egész héten együtt lógtunk, dumcsiztunk, csocsóztunk, ill. Samuel Barlettit, a hasbeszélőt is megnéztük.

img_4815.jpg

Mivel betegeskedtem, kinti programokat nem szerveztünk, de bearanyozták 1-2 napomat! Noha, kartonszámra fogyasztottam a zsepit, torokcukrot és orrcseppet, de szuper volt törzshelyemen, a 10. emeleti kanapén cseverészni órákon át, mert nagyon érdekeseket meséltek, no és jól lefoglaltak!!! (Ismerhettek már, hogy tudjátok, nem vagyok az a nyugodtan pihengető típus!!! (Hacsak nem vagyok lázas félkómában... :D :D :D)

samuel-barletti.jpg

(Barletti nagyon befutott Olaszországban, szerepelt a Got Talentjükben is. Hihetetlen ügyes, cseppet sem mozog a szája, még dohányzás közben is képes hasból énekelni, fantasztikus! Egy baj van, nem igazán univerzális, rengeteg poén és beszólás csak olaszul megy, nem fordítja le több nyelvre. Ehhez képest a kevésbé szupertalentum, de szintén mester Renén tavaly könnyesre kacagtam magam változatosabb és számunkra is érthetőbb poénjai miatt!)

1536136120-vu3fzur5x_md.jpg

Sajnos, ezek a frászok elhúzódnak akár hetekig, mivel mikor kezdek jól lenni, rájön a show-nap, összekapom magam maximálisan (Hisz’ a nézők nem érzékelhetik!) és másnap újból rottyon vagyok. Pedig, 5 napig tényleg ágy - (legalábbis kanapé-) nyugalomban voltam, de tovább nem bírtam és letévedtem a gymbe előadás előtt 2 nappal... Nem csoda hát, hogy duplán visszaütött és kvázi a gyógyulás utáni előadáson voltam annyira szétesve, hogy még kezdéskor is csak szédelegtem, mint a piaci légy. Azonban ilyenkor is („Show must go on!”) függöny fel és indul a mandula! (Szerencsére, ritkán vagyok ennyire leamortizáva! Elég pocsék, amikor alig várom a végét, no és a „fejemre-ülés” közbeni krákogás, ill. takonynyelés sem kellemes! :D)

 

vlcsnap-2019-06-06-22h13m23s015.png

Megérkezett az új tánckar, felszállt velük a koreográfus-főnökasszony, Lindsay is két hétre. Évek óta nem láttuk, de jól emlékezett ránk és nagyon kedves volt. Beszélgettünk, beavatott egy-két belső infóba, mert az előadókat dolgoztató Ügynökség (hozzájuk tartozunk mi is)bőven rejteget homályos foltokat, melyekből mindig fél pletykákat, elképzeléseket hallunk csak... (Azt is most tudtam meg, hogy az angol és dél-afrikai mellett még egy spanyol show-s cég is van 1 járattal, ill. az új, több, mint 6000 utast befogadó Smeraldán valóban Viktor Kee, a híres Soleil sztár rendezi a műsorokat, rengeteg ukrán artista bevonásával, mivel párhuzamosan több show megy majd egyszerre 3 színházteremben...)

img_4245.jpg

Közben itt járt a Vice President, aki külön mítinget tartott a mi részlegünknek. (Főnökünk, Alejandro nyomatékosan megjegyezte, kis popsi-nyalás keretében, hogy érezzük magunkat kitüntetve, hogy ily’ fontos személy szóba áll velünk személyesen...) Betekintést nyertünk tehát abba, hogy mit és hogyan fejleszt a cég, épp hány ponttal előzzük fő konkurensünket, illetve mekkora beruházás és kihívás ez az ominózus szuperkolosszum, ami akkora, mint egy kisebb város! (A Smeralda ősszel kezdi első útját, melyet mostani cruise dirink fog vinni! Gondolom, ez igen nagy dolog számára, de nagy stressz lehet, mert fene akarna ott dolgozni! Én még nyaralni sem biztos, hogy szívesen mennék, de persze megnézném egyszer egy hop on hop off- os fellépés keretében!) Bele gondolni is rossz, mekkora emberrengeteg lesz összezárva mind a crew- mind az utas térben és mekkora káosz lesz a drilleken, amikor az eddigi legnagyobb Diadémán dolgozó kollégáktól is állandóan csupa rosszat hallottunk... Persze, az utasok szeretik azt, de dolgozói szemmel nagyon más, mint nyaralóként!
miting.jpg
A képek később, a legutóbbi Town Hall Gyűlésen készültek, melyet havonta összehívnak. Ilyenkor felkapnak egy témát és beszédet mondanak a fejesek: Kapitány, Hotel diri, HR-es és Learning Officer. Legutóbb ugyanazt osztották meg a teljes személyzettel, amit a szóvivő is elmondott pár napja! (Persze a cégfejlődés és javulási tendencia örökzöld téma...)

Egy baromi érdekes klipet is bemutattak ezúttal, ugyanis egy híres zenész-dj csajt, Chiara Luzzanat felkérték, hogy készítse el a cég saját hivatalos zeneszámát!

Igazi különlegesség, hogy ezt, az egyik hajón rögzített mindenféle zajból mixelte össze:

https://www.youtube.com/watch?v=pyAxdTdnZNo

Ez pedig az említett új szuperjárat, a Smeralda:

 image.JPG

Építését Finnországban kezdték meg, súlya meghaladja a 180.000 tonnát, és összesen 2.600 kabinban lesz elszállásolható a maximum 6.600 utas. Különlegessége, hogy a cég első olyan tagja, melyet cseppfolyós földgáz (LNG) hajt majd, ami jelenleg a legtisztább égethető fosszilis üzemanyag a világon. Ez által a hajó kevésbé terheli meg a környezetet, kevésbé fokozza az üvegházhatást, mint egy hagyományos üzemanyaggal hajtott tengerjáró hajó, mivel kevesebb szén-dioxidot bocsát ki. Ez valódi globális innovációt jelent a szektornak, mely új lehetőségeket hoz a hajóztatásba. Legalábbis a reklám szerint! :D Az biztos, hogy túlszárnyalták az előző legnagyobb óceánjárókat, a Royal Carebbean két mega járatát3, melyek kapacitása „csak” 6200 utas!

No, de térjünk vissza új csapatunkra, mely igen vegyes! Zömmel angolok és dél-afrikaiak alkotják, de van egy orosz pár, spanyol énekes, albán lány (ez igen ritka), ill. egy ukrán énekesnő is, Valentina, akivel közös standon vagyok a drilleken. Egész szimpik! :D Még! :D

Közben megtehetjük tétjeinket! Melyik csajszi milyen gyorsan pasizik be?! :D :D :D

Kedvenceim az „Én nagyon komoly kapcsolatban vagyok otthon” c. ártatlanságok, mert kb. azok szoktak legelőször egyenruhások karjaiba omlani! (Jó, jó, tisztelet a kivételnek!)

2654552_big.jpg

No, nem mintha a másik oldalt kéne félteni! Sőt... Meséltem párszor, hogy minden új premierre beül a teljes tiszti kar HÚS MUSTRÁRA! Show alatt megy a stipi-stopi, megindul a verseny, ki milyen gyorsan fűzi be kiszemeltjét. Mikor nem járnak sikerrel, ráhajtanak a következőre!  Szigorúan csetelve támadnak, mert hát peckes bájgúnáraink nem akarnak koppanni szemtől szemben...Direktbe csak azok próbálkoznak, akiknek semmi vesztenivalójuk, vagy az élő fát is randira hívnák, ill. tényleg nincs bőr a képükön. Ezek mindig a legkevésbé attraktív, elhízott, kopasz, magas rangú(természetesen családos) emberek...

 istockphoto-507076302-612x612.jpg

Örök kedvencem az a biztonsági nagyfőnök, aki hetekig hívogatott vacsorára, és utoljára még az sem zavarta, hogy Oli jött mögöttem 1,5 méterrel. Mondtam hát neki mosolyogva, hogy rendben, csak kérdezze meg a főnökömet, azaz a férjemet! (Majd Olira mutattam.) Ez volt az a pillanat, amikor végre eljutott az agyáig, hogy a nem, az nálam, tényleg nem!

Többször élcelődtem már a hajós szexuális szokásokon és erkölcsökön... Legutóbb barátnőm, Julia (ex learning officernő) sztorija fakasztott nevetésre:

Egyszer mikor még hostessként dolgozott, üldözni kezdte a kapitány. Igen kínos helyzet, próbálta figyelmen kívül hagyni, tettette a hülyét, elviccelte a dolgot. No, de amikor már felettese utasította, hogy megjelenjen (kvázi kötelezővé téve)a kapitány kabinjában (este 10-kor),mert az igényt tart korrepetíciós szolgálataira, akkor már igen csak kezdett elege lenni. A „Nagy Comandante”ugyanis kitalálta, hogy a koktélon tartott kötelező 3 német mondatos beszédét kell kijavítgatni!(Ja, azt a 3 mondatot, amit már egy évtizede nyomat...) Nagyon bekészült, vacsorával és behűtött pezsgővel várta a nyelv órát! Először játszotta a kisdiák szerepét, átvették a mondatokat, majd az első fogás után a tettek mezejére lépvén megpróbálta megcsókolni tanárnőjét. Még jó, hogy Julia nem egy szívbajos típus, sőt eléggé tűzről pattant, felismerte, hogy itt lesz vége az udvariaskodásnak, kikelve magából, a kapitány feje fölötti poszter méretű családi fotóra mutogatva ráüvöltött:

„És ez??? Magát ez tényleg nem zavarja???”

Annak válaszképp szeme sem rebbent:„Jaaa, hát, ha téged zavar, akkor letakarom!!!”

Ezek után barátném, természetesen úgy elviharzott, hogy kongott az emelet alatta...

images_17.jpegDe az is még idevágó eset, amikor egy másik főtiszt ugrándozott kézen fogva rendszeresen egy brazil animátorlánnyal, majd mikor jött az asszony látogatóba, mindenki játszotta a „semmi nem történt” c. szerepet! Két héttel később, fél órával a mit sem sejtő feleségtől való meghitt búcsú után már ismét a barátnőjével parádézott...

scribe_metoo-1024x585.jpeg

Mindig akadnak történeket, melyek néha, pláne a mai ’Metoo’ – világban, simán kimerítik a munkahelyi, ill. szexuális zaklatás esetét! Szerencsére, velem ilyesmi nem történt és azt látom, hogy inkább azokkal a nőcikékkel esik meg kellemetlenebb dolog (annak ellenére, hogy olasz egyenruhásaink zöme valóban egy „Röptében a legyet is”- típus), akiket nem kell annyira félteni: Egyrészt mert keresik is és kaphatóak rá vagy előléptetést, ill. egyéb hasznokat remélnek. Nem rég egy táncoslány ki volt, hogy hogy bánt vele két engineer (Szó szerint, mérnököt jelent. Ők az „overálosok”, akik a gépházban dolgoznak, nem az irányító hídon, de ugyanúgy megvan a ranglétrájuk és tiszteknek számítanak), miközben ő vonult el egyszerre kettővel kézen fogva az éjjeli buli után... Pontosan mi történt, azt nem tudtuk meg, de hát könnyű Katát táncba vinni, ha ő is akarja...(No, és nagy sokkot sem kaphatott a lány, ha egy héttel később ismét másokkal flörtölgetett...)

unknown_16.jpeg

Ne értsétek félre, komoly esetről nem tudunk és természetesen, ha valakivel akarata ellenére történne valami, akkor (gondolom) azonnali hatállyal menesztenék! (Mint ahogy volt rá precedens, hogy valaki részegen más ágyába feküdt be és a sötétben letapizta a szintén részegen szexre váró delikvenst, aki későbbi állítása szerint egy másik pasira várt... Hogy merő véletlenség volt, az nem derült ki, mindenesetre a fiút és a lányt is hazaküldték. Illetve volt egy dj és egy táncoslány közötti románc is, mely némi pofozkodásba fulladt, de szembesítéskor csak egymásra mutogattak és addig vitáztak a főnökség előtt, míg végül valahogy megoldották és maradtak...)

Egyébként, az overálosok és híd-irányítók kvázi két külön kaszt, egymással is konkurálnak, erőt fitogtatnak! De egyik kutya, másik eb, számomra egyforma olasz bájgúnárok... :D

gc3banc3a1r.jpg

S.O.S.!!! Szezon VAN!!! Tömegturizmus! Kánikula!

Figyelmeztetés: Ne olvasd tovább, ha épp Görögországba készülsz! A kép- és információanyag megzavarhatja nyugalmadat, tervezésedet és örömteli várakozásodat! :D

 gorog_zaszlo.jpg

Felejtsd el a tengert, kék-fehér házikókat, tenger gyümölcseit és az Uozot! Helyette az izzadásra, sorban állásra, tyúk lépésben haladásra fókuszálunk kicsit, mert ha egy nap nem jönnek nekem legalább 4 x vagy véletlenül nem lépnek rám, már sikeresnek könyvelhető el a kint tartózkodásom. Néha azt is megbánom, hogy egyáltalán kitettem lábam a hajóból, tehát egyre többször fordul elő (főképp Santorinin és Mykonoson), hogy inkább bent maradunk, hisz’ legkirályabb hajó amúgy is az üres hajóóó! :D

img_4859.jpg

Éljen Santorini!

  • Minimum 1 órás sorok a felvonónál! (Ugye a fővárosba Firába1csak hegyet mászva vagy a kábelhúzta felvonóval lehet fel-le közlekedni és sajnos a másik híres városba Oiába meg csak lépcsőkkel...)

img_4100.jpg

  • Amennyiben bevállalnád a tűző napon való legyaloglást (felfelé nincs az a pénz, amiért megpróbálnám), akkor még számolni kell a szamarakkal és hajtóikkal, akikről már meséltem épp eleget. Könnyen elgázolhat vagy megharaphat egy jószág, amiért még te leszel a hibás!

 

images_18.jpeg

Múltkor is nagy nehezen jutottunk fel (Nem csak a kilométeres sor miatt, hanem maga a tender-kikötés is vagy 15 percig tartott, annyi csónak cirkált fel-alá a 4 óceánjáró, ill. a part között!!!), ráadásul pár órám volt csupán, mivel délután egy csodás biztonsági agyfrissítés várt rám. (Számolni sem tudom hanyadik 3 hét alatt! :D), így csak egy jó kávéra és gyors ebédre vágytam. Az egyetlen közeli szusisnál közölték (délután fél 2-kor), hogy még bő 20 perc, mire nyitnak, de helyet foglalhatunk! Mikor kihozták az étlapot és megláttam a maréknyi algasaláta 16 eurós árát (Ami Athénban 3.50,- volt!) felugrottam az asztaltól. Naná, hogy furcsán néztek, így szépen megmondtam, hogy irreális! (Tojtak rá! :D :D :D) Gondoltuk, hogy nem a legolcsóbb helyre ültünk, de ez még mindig nem panorámára néző luxus étterem, így erre nem számítottunk! (Azért lehet olcsón enni ott is, pl. gyrost.)

  • Tehát, elképesztő a turisták lehúzása!!!

(Mykonosonis hasonló a helyzet, de legalább nem kell hegyre fel és hegyről lebumlizni! Az 1 méter széles utcákon viszont több százezer ember totyorászik...)

overtourism-640x423.jpg

De azért az antireklám után, jöjjön egy kis PRO-Santorinis fotógyűjtemény, ahol egyébként a vágyott fülbevalót is megvettük egyik alkalommal:

 

ekszer.jpg

 Elborzasztó, mekkora méreteket öltött a turizmus szerte a világban!

Barcelonát, Dubrovnikot, Mallorcát és Velencét az invázió fenyegeti! Most olvastam (Miután kivégeztük a hátborzongatóan jó sorozatot, amit nagyon ajánlok!),hogy még a csernobili sugárzási zóna látogatottsága is észvesztően megugrott az elmúlt időszakban!!! (Persze, más kérdés, hogy az influenszerek miért pucsítanak félmeztelenül rákkeltő zónában like-vadászat reményében, de a mai elfuserált cyber-világ külön téma, ne is merüljünk bele!)

 venezia_autentica_mass_tourism_st_mark.jpg

Tehát,Velencében kínkeserves tortúra, mire kijutunk a kikötőtől a buszmegállóig sok bőröndöt- és gyereket huzigáló-tologató között lavírozva... Állítólag, évente 24 millió látogató keresi fel a várost!

Na, hogy mit talált ki a polgi, arra varrjatok gombot!

2018 óta már csak egy közeli iparvárosban engedélyezik a nagy óceánjárók kikötését (írja egy cikk, de így is nagyon közel állunk a központhoz, más hajókkal egyetemben...), míg a városban megkezdték a helyi lakosság és a turisták szétválasztását! Folyamatos intézkedésekről határoznak, hamarosan igen súlyos büntetéseket kockáztat az, aki pl. az előírt helyeken kívül máshová leül! Bár, a Szent Márk téren eddig is tilos volt csak úgy leülni (Akár 200 Eurós bünti jár érte!), de ha elfogadják az új előterjesztést, akkor további nonszensz szabályok és bírságolások várhatóak:

  • Padokon való fekvésértkempingezésért 50-,
  • Biciklizésért 100-,
  • Galamb-etetésért akár 200 euró fizetség is kiszabható!
  • Új és fontos változást jelentene, hogy az ülés mellett az állás sem lesz megengedett:

„Aki huzamosabb ideig egyhelyben álldogál, kávézón kívül ételt, italt fogyaszt, szintén 200 eurós büntetést kockáztat!” :D :D :D

  • Utcákon és a járműveken fürdőruhában mutatkozó turisták számára 200-,
  • Míg a város vizeiben úszókat 450 euró megfizetésére kötelezhetik a hatóságok!2

Így, nem meglepő módon mi inkább a kertváros felé vesszük általában az irányt (két nagy helyiek járja, üzletközpont is van közel, az egyiknél épp egy cirkusz állt múltkor) elkerülve a híres óvárost és az ott „andalgó, gondolázó, lépten-nyomon fotózkodó” embertömeget! 

 

A pláza...

ingresso-nave-de-vero.jpg...ahol végre a szusizást is pótoltuk „all you can eat” verzióban (Összehasonlításképp: itt 12 euróért azt és annyit ehetsz, amennyi beléd fér kontra 16 eurós alga saláta...)  

img_6426.jpg

Képzeljétek, egyik héten úgy eláztunk, hogy ihaj!!! Hirtelen lehűlt a levegő és bár be volt borulva, de mivel záport nem jeleztek egész napra, megindultunk. Alig értünk ki máris szemerkélni kezdett, majd egyre nagyobb cseppekben esett az eső végig a 30 percen át míg fedetlenül várakoztunk. 20 perccel később, leszállván a buszról, megindult az a bizonyos dézsa, fedezék sehol, így sprintelés! De vagy 10 percen át az áruházig, ahol aztán ázott kutyaként szárítkoztunk több sorstársunkkal együtt. (Pohárnyi víz cuppogott a cipőmben és egy-két ruhát is vennünk kellett, nehogy tüdőgyulladást kapjunk!)Megtanultuk, hogy esőkabát vagy ernyő nélkül egy tapodtat sem megyünk ki többet, pláne nyomott időben!!!

Ugyanakkor tény és való, Velence gyönyörű és különleges, pláne hajótávlatból! Ahogy elhajózunk mindig megéri a tájban gyönyörködni:

Viszont, nagyon klassz heteink voltak, mert a fiatalok után ismét egy magyar házaspárral barátkoztunk, akikre szintén a drillen találtam rá, majd újabb meglepiben volt részünk:

Egy szüleim által jól ismert pár érkezett csapatosan, 7 gyerkőccel!!!

friends2.jpg

Lett is nagy traccsparti, bandázás, workshoppolás és közös strandolás, ugyanis szeles idők miatt pont törölték Mykonost, így egy teljes napot Korfun álltunk, amit maximálisan kihasználtunk:

juggling_workshop.jpg

Egy csodálatos album Korfu két leghíresebb strandjáról: Palaiokastritsa és Sidari

E változás következménye volt az is, hogy a szokásos reggeli fél napozás helyett, Katakolonba is délután mentünk, így nagy örömmel vágtunk neki az ókori Olympiának:

Végezetül, egy vicces képet osztok meg veletek! Apukám 30 évvel ezelőtt járt itt, amikor épp 32 éves volt, mint én most. Nem hagyhattam hát ki az alkalmat, hogy újra készítsem az ókori ép rajtvonalnál pózoló fotóját: 65258628_10157568636798120_3368632314421575680_n.jpg 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem ismét jól szórakoztatok! Nem sokára jelentkezem, addig pedig követhettek Instagramon, ahol aktuális fotóimat osztom, @circusgirl.anna néven! További szép napot! Sziasztok!

 

 

 

0. Mi történt Velencében június elején?

A velencei csatornahálózat egyik bejáratának számító Giudecca kanálisában egy majdnem 300 méter hosszú tengerjáró hajó manőverezés közben nekihajtott egy kisebb turistahajónak. Négy külföldi turista szenvedett könnyebb sérülést. A hajókat az ügyészség lefoglalta, hét személy ellen indult vizsgálat. Egy héttel az eset után egészen a Szent Márk térig vonultak a tüntetők Velencében a tengerjáró hajóknak a város csatornáin való közlekedése ellen tiltakozva...

Bővebb infó: https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/velencei_hajobaleset_tuntettek_a_tengerjaro_hajok_behajtasa_ellen.685820.html

1. Fíra: Santorini fővárosa, mely egy hegytetőn, pontosabban vulkán tetején található, így a kikötőből csak hegymászva, vagy öszvérháton (melytől igen büdi leszel), illetve kábel húzta libegő-kocsikon lehet feljutni!

2. https://www.portfolio.hu/vallalatok/velence-megelegelte-a-turistaaradatot-most-mar-szinte-mindenert-buntetnek.298800.html

3. Oasis-class cruise ships demo: https://www.youtube.com/watch?v=PCdCvXBh8Cg

Jegyzet:

drill: hajós szakkifejezés, a vészhelyzeti terv elgyakorlása hétről hétre! Utas drill: első nap az utasoknak is bemutatjuk a főbb tenni valókat, mint a repülőn a stewardessek... 

Álomhajó - Artista szemmel :D

Agybaj - Jön a szállító - Franciázás - Hajómustra - A magyar Dagobert

Üdvözlöm minden Kedves Olvasómat, illetve Rokonaimat, Barátaimat!!!

 

Ismét vízre szálltunk, méghozzá egy nagy (számunkra új) hajóval! Mielőtt azonban a fedélzeti események közepébe vágnék, hadd’ meséljek kicsit az embarkolást1megelőző tébolyról, illetve az indulás előtti napokról, ami ugyan általános, csak épp egyre kevesebb türelemmel viselem...

(Nem panaszképp, csak hogy értsétek, miért űzött vadként érkezem általában!)

 unknown_15.jpeg

Említhettem már, hogy a hajón dolgozáshoz speciális orvosi engedélyre van szükség, amit egy spéci dokiállít ki, egyedüli személyként az országban! (Hogy hogy sajátította ki e jó kis businesst, az rejtély, de megfogta az Isten lábát! Ugyanis vizitdíja minimum 20.000 Ft! ...) Oké, ez egy szolgáltatás, ennyibe kerül és pont, felesleges háborogni, de nem is ez zavar, hanem:

  • a Dagobert bácsira hajazó stílus: Szó szerint kikapja az ember kezéből a bankjegyeket!
  • a nevetséges vizsgálat: Vetkőzzön derékig, hajoljon előre nekem háttal, érintse meg a padlót, guggoljon le! (Mindeközben rezzenéstelen arccal, alig mozgó szájjal faggat, vizslat és eléri, hogy igen kínósan érezzem magam...) Kérek 3 kar-, majd vállkörzést! (Elég gáz lenne, ha erre artistaként nem lennék képes... Ha - ha - ha!) Lélegezzen nagyokat, csukja be a szemét, mozgassa az ujjait, egyensúlyozzon, még, még, még, még! Jó, rendben. Fogja be a bal fülét! Ekkor kezd el suttogni: „Ember a vízben! Kapitány! Mentőcsónak!” Rendben, most a másikat: „78! 69! Segítség!”)
  • az esetleges kekeckedések...

Megjegyzés: szerintem, ha magánorvoshoz megyek (ahol tejelek, mint a katonatiszt), reális elvárás, hogy számomra megfelelő napszakban fogadjon, mint a fogorvos például... Vagy nem?! (Többször kértem délutáni időpontot akár hetekkel előre, melyre szemrebbenés nélkül adott kora reggeli 7-8 órát, majd 11 előtt nem kerültünk sorra!)

Nemrég hallottam egy menedzserről, akitől megtagadta az orvosi engedélyt ilyen-olyan ürüggyel, természetesen, csakis a tarifa kicsengetése után! Illetve, volt egy zenész fiú is, aki bár kissé túlsúlyos, de előtte nem csinált belőle problémát, legutóbb azonban végig csináltatta a vizsgálatokat, zsebre vágta a lóvét, majd nagy betűkkel ráírta a fiú papírjára: Egészségügyi okból nem megfelelő hajós szolgálatra! (Amúgy mindketten másik orvosnál kötöttek ki, aki megadta nekik az engedélyt.)

Tavaly engem is csőbehúzott az enyhe pajzsmirigy problémámra(4 évig nem zavarta) hivatkozva és két év helyett egy év érvényességet írt a papírra, tehát csináltathattam újat...

Az alkalmasságin túl, van egy speciális ún. Preembark papír is (ami minden beszállás előtt kell, akkor is, ha egy hétre ugrik haza az ember...), ennek ára (hogy hogy nem?!) ugyancsak húszezer forint!!!

36aae5074a6b725c5f7100657820c900.gif

 

No, de a hajós cég is mindig kitalál valamit:

 

Pl. az eszközeink biztonságosságát vitatja. (Valljuk be, a legtöbb artistának kamu dokumentációja van, mert egy cirkuszi rekvizitet mégis milyen hatósággal vizsgáltassunk be??? Kinek, minek van erre reális felhatalmazása?! Az jelentheti ki egy eszköz biztonságát, aki készítette! Még a gyárban épített felhúzó motornál, ill. boltban vásárolt karabínernél, hegymászó kellékeknél kikérhető tanúsítvány, de pl. maszek mesterember által gyártott ’handstand’ pálca, hegesztett karika, esetleg textil boltban vásárolt selyemfüggöny esetén mégis mit várnak???),melynek egyetlen célja, hogy az esetleges baleset esetén moshassa kezeit, vagy újabb képzések, tanfolyamok elvégzését írja elő. Tavaly vizsgáztunk a Magyar Hajózási Vállalatnál több mint öt tantárgyból („ötösre”), ahol azt mondta a vizsgabiztos, lassan többet tudunk, mint egy képzett matróz! :D Erre újabb Crowd management,azaz „Tömeg kezelési- és irányítási” vizsgát kellett tennünk, amit ráadásul az elmúlt évben kettészedtek, így márkétszer kell fizetni a két külön bizonyítványért, ugyanazon témakörben. Nem beszélve arról, hogy ha valamit, akkor utasokat rendezgetni pöpecül megtanultunk két év alatt a kínaiak között... :D

(Végül a tanfolyam két totál elavult videó nézéséből állt, melyek mintha a jó kis német cruise hajós sorozat epizódjából lettek volna összevágva. :D Még az oktató is megerősítette e filmek felesleges, használhatatlan, „GAGYISÁGÁT”, de nem tehet róla, meg vannak kötve a kezei...)

 2-2.jpg

Miután letudtuk az egyéb intézni valókat (fogászat, nőgyógyászat, fodrászat stb.), ház körüli teendőket, ill. „kötelező” család-barát látogatásokat, melyek között persze sok jó és kellemes program akadt, eljött az utolsó nap és az azzal járó pakolás! Na, ez az, amit leginkább únok...

picture_3.png 

Fél évre cuccolni sohasem egyszerű, még úgy sem, hogy a fellépős dolgaink javarészt kint van. Noha, ruhából nem számít, hogy 10 napra vagy több hónapra megyek (Pláne, mert hazafelé ’VALAHOGY’ (:D) mindig sokkal több rongyom lesz...),de a prioritást élvező vitaminjaim, speciális étrend- és egészségvédő kiegészítőim mindig feladják a leckét a megfelelő súly- és mennyiségelosztás kivitelezéséhez! (Közben persze kapom Olivértől, úgy óránként a „Biztos, hogy ezt mind hozod?” ill. Tényleg fontos ez a sok SZ**"? – féle, teljesen felesleges kérdést...), és ott van még a sok könyvem, 3 kg Nők Lapja, ill. egyéb sporteszköz... Ezúttal még egy vadi új 26 kg-os extra kellék is (egy új mutatvány gyúrásához), melyet darabokban kellett bepuzzle-öznöm!

Még az is az idegeimet búbolta, hogy drága férjemnek aznap nem fűlött foga a készülődéshez: Nyavalygott, hogy még jó lenne kicsit otthon, vagy hogy szakad az eső, miért nem csináltunk még több szórakoztató programot... Többször eltűnt „pakolászni”, de ahányszor rálestem a gyanús csönd miatt, mindig a földön találtam rá szétterülve, 1-2 zokni társaságában! Hát, nem haladt valami gyorsan! :D

Aztán képzeljétek, előző éjjel elszállt az áramunk, így egész nap fél sötétben vakoskodtam, mert igen be volt borulva, a villany-redőnyöket pedig nem tudtuk felhúzni. (Nesze neked kényelem és modern technika!)Közben leolvadt a hűtő, így arról is gondoskodnom kellett a szokásos „Hónapokra eltűnünk”– féle alapos takarítás, kamra- és konyhaürítés mellett, melyhez hozzá jött egy teljeskörű moly- és hangyairtás, mivel napok óta megszálltak bennünket... Még este (zárás előtt 2 perccel) Oli kiloholt az OBI-ba (Halleluja!) buborékfóliáért, mellyel sikerült bebugyolálni a semmibe be nem férő új kellékünket...

Reggel megindultunk „Ferihegyre”! Bécsen át repültünk Velencébe, este 7-re meg is érkeztünk! Szinte gyalog előbb értünk volna oda... :D

6ir5bljxt.jpg

Este hotelben töltöttük az éjszakát és még sétálni is volt időnk a totál külvárosi lakótelepi részen. Másnap reggel az értünk jövő sofőr rögtön leteremtett, mivel 8.10-kor mentünk le 8 helyett. (Kissé megcsúsztunk, ugyanis a reggelinél kabaré volt: Egy rakás tehetetlen francia turista tökölődött és foglalta el az étterem jelentős részét. Meg kell jegyeznem, már egyáltalán nem látom annyira ufóknak a kínaiakat! :D Ezek az úri nyugdíjasok épp úgy nyomkodták össze-vissza a kávégépet (lögyböltek 3x is ki a csészéből ugyanazon mennyiséget, mivel eszpresszós poharat toltak a lattés kiöntő alá), mint aminek ázsiai járatunkon jártam csodájára, majd ugyanazon üveges tekintettel nyomkodták a gomb melletti matricát, amiből VALAHOGY nem jött forró víz... (Mivel próbáltam sietni, segítettem nekik, mire nyomban pincérnek néztek!)

Egyébként, úgy gondoltuk, elírták a 8-at, mivel a hajó csak 10-kor érkezik és az olaszok sem a pontosságról híresek. (A reptéren 40 percet vártunk, de emlékezhettek magyar táncos kollégáinkra, akikről nemes egyszerűséggel elfelejtkeztek legutóbb!) Ezúttal viszont egy óraműves okos tojást küldtek, A SZÁLLÍTÓT! (Vagy inkább egy pöcsfejet!) Háborogva kioktatott! (Majd út közben jelezte, hogy a kikötőnél majd kérik a szerződést a rendőrtisztek. Remek! Mi a fenéének lenne nálunk, mikor felszálláskor tolják elénk aláíratni! Kedvesen közöltem is ezt vele, mikor azonban odaértünk a kapuőrhöz egy „Na, ugye megmondtam!” - féle kioktatással (mint rossz gyerekeknek a hátsó ülésen) hátra szólt, hogy a biztos úr kéri a szerződést! Adtam neki tengerészkönyvet! Láss csodát, beengedtek!),majd kirakott minket az üres kikötőben, pontosan tudva, hogy még minimum 2 órát várunk!

1712789_ced908b83aa277849278d04c12180983_l.jpg

 

Közben gyarapodtunk, már vagy 20 másik kollégával vártunk, mire befutott a hajó. Ezután még bő egy óráig tartott, hogy megkezdjék a ki-beszállítást és még véletlenül sem volt elsőbbségünk. (Később hallottuk egy román fotós sráctól, hogy ő pár nappal előtte rosszabbul járt, mert 5 órája várt, mikor közölték, hogy először leszállnak az utasok, felszállnak az újak, és ha kiszálltak a disembarkolók (a hazautazó legénység), azután lesz övék a PRIORITÁS! Kissé nevetve nem átallotta megmondani a kapus mukinak, hogy legalább ne hívja ’priority’-nek, ha egyszer szó szerint utolsóként szállhat fel...)
port.jpg

Szóval, azért bejutottunk, túlestünk a szokásos eligazító hercehurcán, viszonylag hamar megkaptuk apró kabinunkat, mely ezúttal a -1-en helyezkedik el. (Közel sem lakosztály, de legalább jó az elhelyezkedése, közel van mindenhez, és jól el lehet benne férni! Ja, hát mini emeletes ágyunk van, ami természetes.) A crew kajálda rögtön felettünk van, ami jó, ha gyorsan kell felszaladni, hogy bekapjunk valamit, vagy pl. reggel forró vízért, de hátránya, hogy a mosogatás után a tonnányi folyadék leengedését, a felmosás előtti szék- és asztal tologatásokat, no és egyéb ki tudja milyen ’elefánt focizására’- hajazó zajokat is halljuk úgy este 10 és éjfél között, illetve elég sok a járkálás mellettünk...

img_4813.jpg

Hál’ istennek, a cuccunk rendben megérkezett Genovából, ugyanis a technikusok ránk hozták a frászt, hogy semmiféle artista-ládáról nem hallottak...

Délután lenyomtunk pár biztonsági- és életmentési tréninget, aludtunk, felfedeztük a hajót (mely a kicsi járat után hirtelen hatalmasnak tűnik),megismerkedtünk újdonsült főnökünkkel, a spanyol Alejandroval (jó fej, bár szeret mindent ellenőrizni),majd kiderült, másnap már dolgozunk!!! Így reggel 4-ig a fény- és hangtechnikát állítottuk!!!

Íme a hajó részei:

Naná, hogy a konditerem külön terme lesz az én második kabinom :D :D :D

img_4740_1.jpg

Előtte még beültünk az esti showra, a ’The magic of time!’-ra.  Van egy magyar táncosfiú is a karban, bár 2 hét múlva leszállnak! (Itt egyébként, 4 showénekes van és bár, ez a Time-os műsor kissé gyenge, a másik két (Life is beautiful, ill. Retró) abszolút numero 1!Ezen a hajón a dél-afrikai cég csinálja a zenés műsorokat – szemben a többi járaton lévő angol kompániával –, ők küldik a táncosokat, énekeseket, de náluk is van angol, ukrán és orosz a csapatban, illetve 3 magyar táncoslány és hegedűs lány, akikkel még első hajónkon találkoztunk anno!)

img_4049.jpg

Igazából jól jártunk, mert a tengeri napon dolgozunk, így nem maradunk ki egyik kikötésből sem!!! (Ez azért is jó, mert 3 napunk is csak „fél napos”!)

Apropó kikötők, íme az útvonal:

 

  1. VelenceNoha fő port, de felszállásunk napján egy hajó a velencei stégnek ütközött, így kitiltották ideiglenesen az óceánjárókat, így következő héten Triesztben találtuk magunkat, aminek tökre örültem VOLNA, csak pont ledöntött a nátha a lábamról... (Fránya légkondi!) Természetesen, ilyenkor van utas drill is délután!
  2. Tengeri nap: SHOW NAP(Erről később!)
  3. Argostoli (Kefalonia sziget) 7-14h: Itt egyszer jártunk a múlt szezon végén, de akkor esős is volt, ill. legtöbb dolog zárva volt. Sebaj, idén nyáron pótoljuk a látnivalókat!
  4. Santorini 7-21 h:Ez legalább hosszú nap! Juhééé! A nagy kánikula előtt kifejezetten kellemes volt így elsőre! A város mondjuk dugig volt, mert vagy 3 óceánjáró állt itt aznap, így természetesen a végén gyalog baktathattunk le az őrült szamarakkal és kakival borított hegyoldalon! Gyorsan beugrottam az artistás ékszereket árusító művész galériába, hogy csekkoljam az idei kínálatot, ugyanis tavaly addig gondolkodtunk, míg lemaradtam egy nagyon klassz fülbevalóról...

No, de most aztán bőven volt még választék és a házassági évfordulónk is közeleg! :D

fulik.jpg

jewy.jpg

Aztán kedvenc strandunkon, a Mera Beachen sétáltunk, majd elterültünk a nyugágyon limonádéval a kezünkben, mert még igen kábák voltunk a tréningek, a gyorsan jött fellépés, és berendezkedési izgalmak hatására...  

Egy cuki kutyi nagyon sasolt minket :)

img_6388.jpg

santorini_1.jpg

  1. Mykonos 9-17 h: Bár tavaly már nagyon untam a 2 napos ott léteket, de így, hogy rövid ideig vagyunk és nincs tenderezés (csak buszozás, mert kijjebb esik a terminál.), így nem olyan rossz, legalábbis még így az elején! :D Élveztem a meleg tavaszias napot, nyíló virágokat, jólesett újra császkálni a mini utcácskákon, ahol nem nehéz új üzletekbe botlani! Találtunk is egy szobrost, akinél nagyon megtetszett valami:

  1. Olympia (Katakolon) 9-14h:Itt nemrég álltunk meg Indiából hazafelé, de akkor sem volt alkalmunk megnézni és még mindig nem jutottunk ki port manning miatt... (2)img_6397.jpg
  2. Bari 8-14h: Tavalyi fő port, a már jól ismert shoppingolós, netezős helyünk, ahol ezúttal olyan rövid időnk van, hogy legutóbb elsprinteltem a bioboltig, s.o.s. üzemmódban vettem egy kalapot, Oli feltöltötte az olasz kártyánkat, illetve megejtettük a nagy bevásárlást és már rohantunk is vissza egy jó kis drillre...

 Szóval, ez a kis körút, lehet jönni a nyáron hozzánk!!! :D

Premierünk egyébként meglehetősen jól alakult, dacára annak, hogy marhára izgultunk, mivel új volt minden, teltház, kapkodás és szokatlanság... De már elsőre felállítottunk mindenkit, jóformán már a záró trükk előtt felpattant a nézőtér egyharmada, a diri pedig roppant elégedett volt, folyamatosan a takarásból sasolt! Bevallotta, mindig tart az általa nem ismert, új showktól, de mindenképp kellemeset csalódott, hisz’ még a 2. ültetéses francia-német bagázsnál is szemmel látható sikert arattunk! mozaik.jpg

Hát, nagyon örültünk, fantasztikus érzés, amikor több mint 2000 ember tapsolva áll, mert ilyenkor kapjuk meg a kellő extázis/adrenalin adagot. De ez pár másodperc csupán, hipp hopp elszáll és máris ott állunk a függöny mögött, kezdésre készen, idegesen, várva az újabb előadást, újabb közönséggel, akiknek ismét ugyanúgy teljesítenünk kell, ha nem jobban! Mondhatnám, hogy azért a pár pillanatért kell csinálni, de azért nem lehet vagy inkább nem szabad! Mert rengeteg energiával, munkával, edzéssel, életmóddal és lemondással jár ez az egész, Így legfőképp szeretni kell, élvezni a munkafolyamatot, megtalálni azokat az apróbb motivációkat, húzó erőket, melyek egy fáradt, esős, „rohadtul nincs kedvem edzeni” - féle nehéz napon is átbillentenek, ill. behúznak a tornaterembe... vlcsnap-2019-06-06-22h10m51s181.png

Ráadásul, mivel előttünk van a nagy vezetőségi bemutató, így a fejesek nagyja is bent maradt. A hotel diri és kapitány-helyettes is nagyon gratulált! Ez utóbbi külön jól jött, mert így bátran kerestem fel őt a spéci kaja-engedély kisírásával kapcsolatban.(Tudjátok, fő szabály szerint, nem lehet romlandó ételt és folyadékot behoznunk, de én mindig kibumlizom, magamnak! Előtte azonban hűtőt kell intéznem, ami csak tiszteknek és menedzsereknek jár!Jó kérdés, nekik minek, amikor ott és akkor esznek, amikor akarnak, ráadásul még a szobaszervizt is használhatják! Naná, hogy általában a számukra is illegális, alkoholokat hűtik benne...) Ezúttal a „Food and Beverage Manager” – asszonyt foglalhattam imáimba, ugyanis a Crew Kabin Főnöknő elhajtott egy „Erről ne is álmodj!” -féle karlegyintéssel!

Ja, a személyzetből nem sok embert ismerünk egyelőre, pár animátor, egy szekus és egy fotós kivételével nincs sok ismerős arc! Masszőrt azért hamar kerítettem magamnak! :D

smiley-thinking_of_you4.png

A héten egyébként összebarátkoztunk egy magyar családdal, akikkel többször összeültünk. Talán 2500 főnyi vendég esetében nagyobb eséllyel botlunk majd honfitársakba!!! Következő héten már egy velünk egykorú párral találkoztam össze és mulattuk együtt az időt, akiket pont én dirigáltam első drillen a helyükre!!! De róluk majd legközelebb... :D)

 

Na, vasmacskát fel, kihajózunk! Nemsokára folytatom!

 

Jegyzet:

0 Hívhatnánk Mr. Boobsnak (aki ismeri, az érti miért :D)

1 Embarkolás: hajóra szállás

2 Port manning: Kijárási tilalom heti egyszer (Ilyenkor stand by- üzemmódban vagyunk vészhelyzet esetére. Minden héten más napra esik.

Vissza Európába II:

Orosz trónkövetelők vagy a maffia? :D - Veszélyes Lebegés - Gépfegyver Izraelben - Indiana Jones nyomában - Ókori Prostiház - Búcsú

Tehát az utolSHOWnkkal hagytam abba legutóbb, mely után napokig jöttek a „Brávi!“-k, különösen egy orosz családtól, akikkel sok időt töltöttünk! A családfő, Alex végig elemezte a sztorit és a mondanivalót, kiemelve külön az almát, mint motívumot! Be kell vallanom, ha valaki az artista munka mellett külön értékeli azt a pluszt is, amit igyekeztünk belevinni, úgy érzem, megérte a sok ébren töltött éjszaka!Kislányai le is rajzoltak minket, bár nem először kaptunk ilyet, mégis mindig szívmelengető érzés és tök érdekes látni, mi marad meg a gyerekekben:

img_3513_1.jpg

Egyébként, annyira lelkesek voltak, hogy tanítgattam kézen állni őket, illetve nagy energiákkal jöttek sztreccsingelni  velem (lazák és hajlékonyak, mivel balettoznak), apjukat pedig Oli vette kezelésbe, ugyanis olyan zsonglőr alaptudással rendelkezik gyerekkorából, hogy rögtön 4 labdával gyakorolt! Gyakran túlpörgött, mert hagyján, hogy éjjel-nappal dobált, de beállt kézen állniis, emelni, erősíteni, mindent ki akart próbálni és csak arról beszélt, hogy soha nem menne haza. (Amúgy, angol tanár Moszkvában.) Oli mondta is nekik, maradhatnak előadni helyettünk, mert mi lassan leszállunk! :D Igazán jó fejek, ritkán látni ennyire lelkes családot!!! :D (Persze, a gyerekek pláne fáradhatatlanok, azóta artistának készülnek!!!)

orosz.jpg

Közben izgatottan vártuk az új kikötőket!

Na, megérkeztünk Izraelbe, ahol holt-tengeri fürdőzésre mentünk. Nagy móka az, de csak, ha óvatos az ember, ugyanis a 30%-os sótartalom miatt, vigyázni kell, hogy szemünkbe, szánkba ne kerüljön víz! Hason lebegni sem ajánlott, mert árt a belső szerveknek és egyszerre csupán 20 percet szabad eltölteni benne! (Megj.: Vigyázat, az ékszert tönkre teszi!)  

Először shoppingolni vittek egy spéci holt-tengeri kozmetikum kánaán“- ba, ahol jó áron lehetett válogatni az iszappakolások, haj-, bőr-, szemápoló szerek, fürdősók és natúr ásványi szappanok között: deadsea.jpg

Na, első körben egy ruszki nő mindent bemutatott, amit nem kéne: hason kúszva belefejelt a tengerbe (akár egy csecsemő), majd kétségbeesve dörzsölgette szemét, míg társai ki nem vezették. Sajnáltuk, de meglehetősen mulatságos volt! Hál’ isten semmi baja nem lett! Egy parti felügyelő egyébként, folyamatosan rásípolt az emberekre amikor nem megfelelően lebegtek!
sea.jpg

A víz sekély, tele van kristályokkal. Sós, nagyon sós!:D Épp csak megnyaltuk, már égette a nyelvünket! (Szigorúan fél csepnnyit szabad csak nyelni!)De érdekes, mert olajos is! (Az ásványi anyagok miatt!)Az elején nem érezni semmi különöset, tiszta balatoni fíling, de egy idő után marja a bőrt! Kint aztán hamar kicsapódik a sóréteg, érdemes letusolni. Viszont több mindenre jó, nem csak  bőr-problémákra, másnap éreztem is nagyon a derekamat!

Naná, hogy iszapoltunk is a parton:

untitled_1.jpg

Azért para volt látni nálam jóval fiatalabb lányokat gépfegyverrel császkálni az útmenti kávézóban, ugyanis érettségi után kötelező sorkatonaságvan lányoknak, fiúknak egyaránt (2, ill. 3 év)! Rengeteget dolgoznak, 72 év a nyugdíj-korhatár, de 4% alatti a munkanélküliségi ráta, ami páratlan! Pénzük erős (1 euró 4 shiling),nem élnek rosszul, mindenütt nagy a rokonság, igen vallásosak, több, mint a lakosság 90%-a! (Mint tudjuk, ez sok baj forrása is éppenséggel...)Én semmiképp nem élnék itt, mert nem biztonságos, az izraeli túra -amire eredetileg fizettem be– el is maradt egy állítólagos tüntetés miatt, mert a hajós cég jobbnak találta nem elmenni aznap! (Ehhez képest, a kikötői kontroll-őr, akivel kedvesen elbeszélgettem, azt mondta, nincs semmi extra, nem veszélyesebb, mint máskor, de jobb is a tengeri fürdőzés! Tehát, ez alap-állapot ezek szerint...
izraeli_zaszlo.jpg

Másnap már Jordániában voltunk, ahol hajnalok hajnalán ismét komoly túra várt ránk:

A világ egyik legmisztikusabb városa: Petra!!!

Meglepően nagy, rengeteg a látnivaló, érdemes legalább fél napot rászánni. (Fotózáshoz nincs is tökéletesebb hely, nekünk sajna nem volt elég időnk...) Páratlan! A sziklák, vájatok, csúcsok nagyon impozánsak, érdekes színekben tündökölnek a kövek. A főtemplom gyönyörű, van még színház, több síremlék, barlangba vájt mintázat. Lehet tevegelni, ill. lóháton- vagy lovas kocsival is bejárni, ami bosszantó viszont gyalogosan. (No, meg sok a tevekaka, de legalább folyamatosan takarítják. Bár, a mélyedésekben - hogy hogy nem - jó sok kakakupac ott maradt, sokszor  emberi (Mert nadrággal együtt van odanyomva!!!) is, amit azóta sem tudok mire vélni, mivel rengeteg a wc!) Az is kár, hogy sok a seftelő, tukmáló árus, akik igen zaklatóak néha, bár az indiaiak nyomába sem érnek.  

Summa summárum, csuda klassz!!!

Aznap este találkoztunk végre Donnertékkel: Ildivel és Karcsival, így még eseménydúsabb lett a nap! 6 órán át sztoriztunk (végkimerülésig), de megérte, mert még sosem futottunk össze fedélzeten, így már nagyon vártuk őket. Műsorukat nagyon élveztük, legjobban a görkori szám üt, de a komikus bűvész rész is klassz, megfogják a közönséget. Persze, ott van még Karcsi híres láncfűrész dobálása és Ildi egykezes állása, ami olyan, amilyen a nagy könyvbe meg van írva! (Naná, hogy számomra az mindent überelt! :D)

donnert.jpg

Utána volt nagy ökörködés, „flashmobozás“!

img_9470.jpg

Ritka pillanatok egyike, sok artista "ONBOARD" egy időben: :D :D :Dimg_e9474.jpg

Aztán itt volt Cheryl Chikagóból, egy igazi ‚Halleluja‘ - koncerttel, nagy sikere volt, igazán pozitív személyiség, tele élettel és vidámsággal:

29511890_2004315909842733_3282994609319313408_n.jpg 

Ezalatt keltünk át a Szuezi Csatornánmialatt igyekeztünk kihasználni minden percet régi- és új barátainkkal: Pizzáztunk (Igaz, én nem ettem :D), showkat néztünk (melyeket Ildivel jól kielemeztük), társasjátékoztunk az orosz gyerekekkel, bároztunk, amit Karcsi kinevezett irodájának és nem utolsó sorban, sokat nevettünk! De mi még a magyar utas párral is ebédeltünk egyet közösen! Nagyon cukik voltak, gyakran tűztek magyar olvasnivalót az ajtónkra! 

img_4096.jpg

Majd jött még tenor, ill.énekesnő (őket nem láttuk) és az út végére még egy akrobata páros, az ukrán Duo Alansia is befutott. (Nem igazán vannak hozzászokva e színház paramétereihez, de jelentősen javítottak műsorukon az 5 hónappal ezelőtti verzióhoz képest. Rúd számuk erős, náluk is van történet, ami egy bankrabló és az őt üldöző rendőr szerelmének kibontakozásáról szól arcpirongatú szexuális csomagolásban, ugyanistökéletes testüket abszolút nem rejteik véka alá. Sokak szerint is, túl erotikusra veszik a figurát, holott élőben meglepően visszafogott és szimpatikus emberek!) alansia.jpg

Hipp-hopp máris Európában, pontosabban Krétán találtuk magunkat:

Ne keressétek a „produkálom magam“ - féle megszokott fotókat, mert igen csak ki voltam merülve és meg is hűltem a hirtelen időállítgatásoktól, ill. hőmérséklet-ingadozásoktól! (Eszméletlen, volt nap amikor 2x-3x ugrott akár 15 fokot, mert Egyiptomnál tök meleg volt, rá egy óra múlva a Földközin már hideg szél fújt mely besüvített még a folyosókra is. Bár, nem értem hogyan... Őrület!

Főnökünk, a cruise diri is sokkal nyugodtabb és mosolygósabb lett, szinte egész szezon alatt nem láttuk így az arcát. Bevallotta, utálta az indiai szezont, nem is akarta vinni, mert túl macerás, komplikált és utas-panaszáradatos.

Nem hagytuk ki latinosaink utolsó fellépéseit sem, amikből  nem hiányzott az energia!!! Nyilván még inkább felpörögtek, hogy mehetnek lassan haza! :D

Adrián, Gigi, Alex és Abigél 

51268211_2307294345971747_842319807746408448_o.jpg

2019-04-22_18_15_13.jpg

Katakolónban ki sem mentünk, mert aznap dolgoztunk a záró Varietével, melyben ismét Sharika és Ronan énekelt, de annyira megviselt a hűvös idő is a fél évnyi párás 40 fok után, hogy rázkódtam egész nap...

img_4129.jpg

Ekkor már csak két megállónk volt hátra, az egyik: Salerno, ahol volt lehetőségünk elvonatozni Pompeiibe1


Nagy élmény volt, eléggé impozáns, furcsa és dermesztő belegondolni, hogy itt egykor emberek nyüzsögtek, főztek, aludtak, sportoltak, színházba jártak, azaz mindennapi életüket élték és egy pillanat alatt véget ért számukra.

Az egyik legérdekesebb része (természetesen, a színház és főtér mellett) az ún. Lupanare, amit előszeretettel mutogatnak az idegenvezetők! Ez ugyanis a bordélyház, melyben jól megmaradtak a munkaeszközök, azaz a kőágyak (Oli szerint, nem lehetett valami kényelmes.), illetve erotikus falfestmények.

Egy kis péksütemény megkövülve!

2019-04-23_11_39_42.jpg

Bár, számomra picit csalódás, hogy a Pompeiben lévő testek csak kópiák és ráadásul, nincsenek kihelyezve az  eredeti helyükön... Azért mindenképp érdemes ellátogatni ide. Készüljetek, rengeteg a turista!!! Túúúúúlzottan is!

Hazafelé még átsétáltunk azért Salernon:

Ezek után az általunk jól ismert Civitavecchia következett, de ezúttal semmit sem láttunk belőle, ugyanis – minden túlzás nélkül állítom – több, mint 10 órán át pakolásztunk! Miután a rekvizites ládánkat 5x töltöttük meg és ürítettük ki, ill. a 70kg-os asztalt emelgettük ki-be, miközben a tárgyakkal puzzleztünk (Hogy az ördögbe van szezon végére ennyi cucc állandóan???!) és a másik 5 bőröndöt is összekészítettük, lerogyva megállapítottam: A szezon legkimerítőbb napja volt! De, ami a lényegindulásra készen álltunk!

liggage.jpg

Hazafelé (kivételesen) minden zökkenőmentesen alakult, legalábbis számunkra, ugyanis barátaink transzferével adódtak némi problémák! Nemes egyszerűséggel, elfelejtkeztek róluk, így ők kissé frusztráltabban nyilatkoznának ezügyben! :D Logikát pedig ne is keressünk abban, hogy ugyanazon járathoz, miért akarták őket 2 órával előbb kivinni, ill. miért jött kettőnkért 10 személyes busz, miután (rengeteg huzavona és telefonálgatás eredményeképp) már ők kocsiba kerültek! (Fél órával előttünk, mivel a mienk időben érkezett és megjegyzem, ugyanaz a nőci volt az ügyintéző!!! :D :D :D) unknown_14.jpeg

Köszönöm ismét az egész szezonos követéseteket! Most egy kicsit vakációzni vonulunk (igen, mi is szoktunk :D), de ez számunkra az otthon létet, család-barát látogatást, nagy vacsipartikat, pletyizést és csajos kávézásokat jelenti! Persze, nem feledkezünk meg a nagy próbákról sem az artista telepen! :D

Kedves otthoniak, nem sokára találkozunk!

Hozzátok, kedves Olvasóim, pedig nem sokára visszatérek, ugyanis június 1-én ismét hajóra szállunk!

Üdvözlettel: Circusgirl!

 

Pompei: 79. augusztus 24-én Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávadugó váratlanul, iszonyú erővel dobódott ki Campania derült egére. A tűzhányó kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket, és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Az eget elsötétítette a vulkáni hamuból képződött sötét felhő, amely azután három napig gomolygott a katasztrófa színhelye fölött. Pompeiit 7–8 méter vastag hamuréteg fedte be, s a borsószemnyitől a mogyorónagyságig terjedő kövek szüntelenül hulló zápora temette el… (Wikipédia)

 21 nap – Irány Európa I.

Arab világ - Pszichikai esetek - IDIÓTA - Előadók ON BOARD

Mivel igen sok a megosztanivalóm, két részre szedtem a fejezetet!

5726-34228.jpg

Elhagytuk az indiai térséget 972 utassal a fedélzeten, javarészt idős nyugdíjasokkal a világ különböző szegletéből: olasz, ausztrál, angol, francia, orosz, pár portugál, spanyol, egy indiai és egy kedves  magyar házaspárral, akikbe egy hét múltával futottunk csak bele, holott egy folyosón laktunk! Rengeteg tenger-nap volt, szám szerint 11, rögtön 3-mal indítva, igyekeztünk hát elfoglalni magunkat! Az ilyen utakon bevett eljárás, hogy ide-oda reptetnek vendégelőadókat, tehát akadt néznivaló bőven: 

Első körben Nikolodit, a híres hasbeszélőt láttuk, könnyesre nevettem magam:

willer_nicolodi_2.JPG 

Majd két olasz ismerős: Ross (Elvis imitátor), 

62014f4a-6585-3b49-b55d-f96983106b2b.jpeg

illetve Mago Martin szórakoztatott: dgxpasyxcaasnmf.jpg

Sőt, találkozhattunk híres magyar kollégáinkkal, a Donnert házaspárral, akik Izraelben szálltak fel 5 napra, amit természetesen végigbeszélgettük!!! (Már vagy 20 éve gyűrik a „hajós ipart“, jó ideje berepülős interport-artistaként, tehát a meghökkentő történetekből sose fogynak ki, és sok hasznos tapasztalattal is szolgáltak számunkra. Elmagyarázták, ki kicsoda, melyik diri milyen és kinek, mennyit ér a szava. Igen durva sztorikat meséltek, pl. hogyan dolgoztak olyan betegen, hogy Karcsi karjából előtte húzták ki az infúziót, vagy repültek 70 órányit a Húsvét-szigetekig, ahol a 12 órás időeltolódástól szédelegtek, de közölték velük, hogy aznap este kéne fellépni... Habár nem vagyunk meglepve, mert mi is éltünk át hasonló szívatásokat, de érdekes hallani, hogy még a régi motorosokkal is megcsinálják ezeket; kész csoda, hogy bírják energiával!) De róluk még később...

Jó pár nappal később a bárban, azaz Karcsi "irodájában" :D :D :D

img_4064.jpg

De tekintsünk be az arab világ színfalai mögé!

Első kikötőnk az ománi Salalah volt, ahol 5 hónapja már megfordultunk, de akkor csak a plázáig jutottunk, így ezúttal szervezett kirándulásra mentünk! Bejártunk két mecsetet, egy múzeumot, láttunk próféta által küldött legendás teve-lábnyomot, a szultán téli palotáját, illetve a helyi piacot:

Az életszínvonal meglehetősen jó! Minden férfi állampolgár a 20. életév betöltésével 600 mföldet kap, ráadásul meglehetősen kedvezőek a fizetések: felsőfokú végzettség esetén 2000, ennek hiányában 1300 dollárról indul a bér, ami évente 6%-kal emelkedik. Itt is divat a fiataloknál, hogy nem akarnak robotolni, rögtön menedzseri vagy egyéb vezetői pozíciós babérokra törnek, persze tapasztalat nélkül. Így, bár 1 évig jár munkanélküli segély (500 dollár/hó), ha azonban találnak számukra képzettségük szerinti munkalehetőséget, amit max. 3x elutasítanak, akkor megvonják az apanázst! Az idegenvezető csajszi is megerősítette, amit Muszkátban is hallottunk, hogy valóban javult a nők helyzete: tanulhatnak, bármilyen állást betölthetnek, mely esetben az állam tiltja számukra a „vasálarc“(teljes arcot fedő abaja) viselését. (Habár, rengeteg varjúnak öltözött, kukucslyukon szemlélődő nőt látni továbbra is, mivel az apa, vagy a férj előírhatja nekik! Muszkátban kevesebben vannak így befedve, az ottani vezető meg is jegyezte, mert a főváros jóval modernebb, mint a „vademberek“ lakta Salalah!) A nő is kezdeményezhet válást, ez elő is fordul manapság, mivel dolgozókként el tudják tartani magukat. Maga a válás pedig  drága buli a férfiaknak, ugyanis a volt feleségnek havi támogatás jár, mellette ház vagy bérleti díj, ráadásul a gyerekek is hozzá kerülnek. Ámbár, ha újra férjhez megy, akkor elveszik vagy elvehetik tőle a gyerekeket!!!

unknown_13.jpeg

A többnejűség intézménye létezik, de ő is megerősítette, hogy nem jellemző, mert rendkívül költséges. Ráadásul, egy feleségnél az egész család támogatja az esküvőt és a párt anyagilag, több feleség esetén már nem. (Ugyanakkor az első feleségnek nem sok választása van, ha a férje mégis újra nősülne, de legalább már elválhat! ELVILEG... Kissé szkeptikusak vagyunk, mi európaiak az arab mentalitással, illetve a nők valódi szabadságával kapcsolatban. Érdemes lenne megnézni egy statisztikát, a valóságban hány nő válik el és él vígan tovább...) img_3769.jpg

Szokás, hogy az egész család együtt él, így óriási házakban, palotákban laknak! (Némely családi ház szebb és díszesebb, mint a szultáné. Pl. fent a képen) Jó sok szabad hely, sivatagi rész, beépítetlen terület van, tehát alacsony a népsűrűség, holott azt nem lehet mondani, hogy nem szaporodnak! Ez a csaj is 9 fiú testvérével él, akik mellett 9 feleség van, páronként 3-4 gyerekkel, tehát ha jól számolunk, kb. 52-en élnek egy fedél alatt!!! Hűűű, hát igen zajos lehet az a ház, ő maga úgy fogalmazott: „fejfájást okozó!“ :D (Ő addig él ott, amíg férjhez nem megy, ugyanis mindig a nő költözik a férj családjához.)

Pszichikai esetek a fedélzeten... :D :D :D

images_16.jpeg

Jó ideje megint olaszra jártam, amit barátnőm Julia, az osztrák tiszt-tanárnő tartott. Vele irtó jóban lettünk az utóbbi időben, nagyon egy rugóra jár az agyunk! Kvázi zseni a csaj, több nyelven beszél szinkrontolmácsi szinten, de annyire nem bírja már az olasz ideológiát és adminisztratív baromságokat, melyeket a főnöke terhel rá – aki többet lóg a gymben, bárban, no meg az animátorlány bugyijában, mint az irodájában –, hogy végül fel is mondott.Mivel csoporttársaim (egy orosz adminisztrációs csajszi és egy brazil eladó lány) teljesen nulláról kedték, így főképp a társaság kedvéért jártam le az elején, de mindig akadt hasznos tudnivaló (pl. legutóbb, mikor a lehető legtöbb olasz káromkodást és csúnya szót tanultuk, megfűszerezve olasz mentalitással és észjárással, no meg az elmaradhatatlan gesztikulációkkal!) és ismétlés a tudás anyja! Imádom, ahogy Julia fikázza az olaszokat, pláne mert, jövendőbelije is az! :D Ne higgyétek, hogy profi lettem, hisz‘ jó ideig hanyagoltam a nyelvtanulást. No, és az órák vége általában nagy traccspartikba torkollt, de legalább néha olaszul!
italiangestures.png
Visszatért a „rettegett“ hotel diri, akit viszont mi jól ismerünk! Ő az a szigorú, kopasz, meleg muki, aki úgy nyomult IT-s Marijus barátunkra szivecskéket küldözgetve, pirongató kommentekkel –,ahogy nem szégyellte, de legalább minket is kedvel. (Ugyan kiakadt annó, hogy engedély nélkül beléptem szent irodájába, de miután látott bennünket fellépni, fülig érő szájjal gratulált és azóta kedves velünk...) Ugyanakkor képes minden héten órákon át tartó mítingeket tartani a semmiről, csak hogy szerepelhessen. (Természetesen, olaszul! Megj. a cég hivatalos nyelve angol, abszolút nem elvárás az olasz tudás!) Ezen a teljes hotel-vezetőségnek, menedzsernek részt kell vennie, így barátnőmnek, Juliának is. Legutóbbi alkalommal az elkövetkezendő francia céges cruiseokról monologizált feleslegesen, mialatt majd‘ bealudt mindenki. Bő 3 óra utána francia-hostess lányhoz fordult és megkérdezte tőle, mi a véleménye a hallottakról, mire a lány:

„Sorry, Sir! I don’t speak Italian!“ (Azaz, nem beszélek olaszul!)

Juliából kirobbant a nevetés, muszáj volt az asztal alá dobni telefonját, hogy elbújhasson! Az, hogy senki nem találta ennyire humorosnak ezt az egészet, csak olaj volt a tűzre!

Julia és én! Imádom a csajt!!! :D

2019-04-13_20_56_57.jpg

Szegény, nap, mint nap szembesült az ehhez hasonló hülyeségekkel, no meg a tipikus olasz rasszizmussal, ami lehet kicsit erős kifejezés, de legyen szó bármilyen munkakörről, mindig durva megkülönböztetésben részesítik saját honfitársaikat! (Szabály-kihágás, kiváltság, fizetés stb.stb...) Nem csoda hát, hogy felmondott, nem bírta cérnával már az ilyen és ehhez hasonló céges baromságokat és ostoba, logikátlan húzásokat...

images-4_1.jpeg

Utolsó nap én is kaptam búcsúajándékként ebből egy kicsit:

Odaadtam a pendriveomat a kamerás csávónak (TV-DIRECTOR, micsoda nagy kamu pozíció), hogy rátegye az utolsó shownkat, illetve a varietét. (Gondolom, borzasztó nagy dolog voltátmásolni, mert úgy viselkedett, mintha oltári szívességet kértem volna!)Legalább 10 napig nála volt a pendrive, utolsó pillanatban adta oda. Mikor később belenéztem, rögvest elgurult a gyógyszerem! Képes volt ugyanis (még sohasem fordult ilyenelő, pedig ez volt a 8. szezonunk)egy olyan felvételt adni, amibe beleégette a „Not for Publushing - Not for Publushing  - „Not for Publushing... stb.“  – feliratot, ergo az egész nézhetetlen, a varetét pedig rá sem rakta! (Amiről persze nem szóltelőtte, csak miután felháborodva felhívtam...Tele lett a memória...) Szóval, igen ingerülten, de kulturáltan megkérdeztem (tettetve, hogy esetleg rossz felvételt adott e), mire azt mekegte (DE TÉNYLEG, SZÓ SZERINT MEKEGTE! Ti. az olaszok imádják az „E“-ket meghúzni, náluk ez maga a létige! No, és minden mondatot előszeretettel indítanak és fEjEznEk bE vElE!): Eeeeeeh, hát ez a ‚procedure‘ (azaz eljárás), a főnökömtől kellett volnaengedélyt kérned előre...(Tisztára, mint a konyhás főnök! Tudjátok, van ez a típus, aki önkéntes kápót játszik állandóan a nyamvadt „procedure“-re hivatkozva és élvezkedik azon a borsószemnyi hatalmán, ami épp megilleti adott helyzetben...) Nagyon nehezen álltam meg, hogy ne küldjem el a fenébe! Ha nem pizsamában vagyok, lehetfelkeresem és bemosok neki! :D Procedure a fenéket! Itt dolgozom évek óta, mindig megkaptamafelvételt! (Amúgy,jogom van látni magam! Sehol nem mondtam le erről, más kérdés, hogy nem használhatnám promóciós célra, de az hogy a családomnak sem mutathatommeg,nonszensz!) Ami igazán felidegesített, az a sunyizás, lapítás, szívesség-imitálás volt és az, hogy képes volt kiszúrni a szemem ezzel a lószXX-ral, ami nézhetetlen, semmire sem jó. Odaadta volna, ha jófej vagy ha olasz előadó vagyok... De ha ezt előre tudom, akkor felvetetem mással! Grrrr!

italian-gesture-what-the-hell-you-say-510x416_1.jpg

Aztán van a biztonsági főnök, aki minden fotómat like-olja állandóan a közösségi oldalakon, de élőben még köszönni sem bír! Ez annyira tipikus!!!

Van egy (nem túlzok) 180 kg-os uniformisos pasink, aki 30 éve (Mennyi??? HARMINC!) dolgozik évi 8 hónapokat a hajón. Szegény, nem valami boldog ember, nagyon régen elveszthette minden motivációját és csak vegetál...

Régi olvasóim emlékezhetnek szófosó amerikai bohóc-kollégánkra, akivel 2 évet húztunk le. Sokszor nem lehetett lelőni! Legemlékezetesebb, mikor egyszer 50 percig monologizált az angolul nem beszélő argentin Andresnek (szegény sokkot kapva kérdezte, hogy különben ez a pali normális? Mert egy kukkot sem értett, de nem volt képe ott hagyni.), vagy amikor már 4 órája ült a kanapénkon, mialatt pizsibe öltöztem, fogat mostam, Oli játszott a telóján, ásítoztunk(éjjel 1 volt), ő csak ült és folyamatosan mondta a magáét! Már azon tépelődtem, leoltom a villanyt. Ekkor felállt, kilincsre tette a kezét, nagyot dobbant a szívem, de azzal a fordulattal visszaült és újra rázendített csűrni-csavarni a szart. („You know...........“)No, és ezt még eljátszotta 2x, valamikor 2 után ment el!!! Kedvenc mondatkezdése „THE PROBLEM IS...“, ugyanis neki mindig akadt problémája bőven, de a kézenfekvő megoldásokat sosem akarta meghallani...Én már diplomát írhatnék az életéből, betéve tudom az egészet... :D

vlcsnap-2016-09-14-22h45m04s815_1.jpg

Na, itt is egy hasonlóan levakarhatatlan, tudományos előadóval voltunk megáldva, de az OKOSTOJÁS kategóriából, aki mindig mindenkit kioktatott, felvilágosított, kiselőadást tartott. Már nagy ívben kerülték, mert állandóan 600 fotót mutogatott nap mint nap, történelmi magyarázattal megspékelve. Teljesen rosszul volt, ha véletlenül nem tudott valamit. De könnyű volt kizökkenteni, mert ha kellőképp‘ nagy baromságot mondtunk, akkor egyszerűen nem érzékelte, hogy vicc vagy szarkazmus és annál jobban belelovallta magát! :D

És ne felejtkezzünk el a francia akrobata és olasz énekesnő párosról sem, akik aztán nem hétköznapi formák! Először is, több mint 30 év korkülönbség van a nő javára! (Jó jó, csak 15, de a csaj akkor is az anyja lehetne, főleg kinézetre!)Viszont elég jó showjuk van, szeretem! Jó dalszámok, jó és erőteljeshang és a srác is pengén áll kézen, pláne hogy sosem gyakorol!!!De a fene sem érti, hogy jöhettek össze, mert a nő egy díva – 0/24-ben tonnányi sminkkel az arcán –,a srác pedig a melegítőnadrágon kívül képtelen mást hordani. Ráadásul őt sokan csak vastüdőnek hívják, mert kettesével szívja a cigarettát, holott felesége nem dohányzik... Ők sosem hagynák abba a hajózást, mondják, a legtökéletesebb életforma ez számukra, semmi és senki nem hiányzik nekik a kinti életből. (Pedig a nőnek van egy felnőtt gyereke...)

32481402_10211819287697907_5233002283888803840_n.jpg

Még egy lüke manus, aki megér egy mondatot:

az új étkezdés főnök!

Mikor Oli beteg volt, lementem egyik este kajáért neki. Épp nyúltam a csirkemellhez, mikor rám förmedt a fickó:

‚Hozzá ne érj, az a táncosoké, te nem vagy táncos! Itt a listám! LISTA!‘ -lobogtatta folyamatosan. Elkerekedett a szemem, köpni-nyelni nem tudtam, mivel jóformán sosem megyek le, de Oli gyakran eszik ott és még sosem szóltak rá!

„Akkor hol találok kaját?“-kérdeztem.‚A másik étkezdében 11kor!‘–Válaszolta. Fene sem akart várni 40 percet, átmentem és kikértem 2 szelet húst!

De pár nappal később azért is kicsapta a balhét, mikor a konyhás fiútól (ahogy az elmúlt 8 hónapban mindig) rendeltem külön tofut és nem személyesen neki szóltam, mert hát ő a könyhafőnök, neki mindig mindenről tudnia kell! „PROCEDURE!“! kiáltotta...

Na, nem sokkal ezután Julia is hasonló incidensről számolt be:

Esti étkezés, pali a kaják mellett, vigyázállasban! Julia megérinti a fedőt...

‚AA!‘ (Azaz, nem nem!) - dünnyög a pasi, minden mimika nélkül!!!

Megérinti a következőt...

‚AA!‘

, gondolta barátném, akkor játsszuk végig, így a harmadikhoz lépett.

–‚AA!‘, erre megkérdezte tőle: „Akkor mi a fenét ehetek?!“

Válasz: ‚Van leves!‘ (‚Soup, if you like!‘)

Julia kezébe nyomta a tányért: ‚Köszönöm a semmit, mellesleg én tisztnek számítok (vagyok)...‘

Mindezek tetejére ez az idióta minden olasz óra kellős közepén beront, szó nélkül átcsattog a termen és elviszi a nyomtatványait. Egyszer megkérdezte, használhatja-e pár oldal erejéig a nyomtatót, azóta természetesnek veszi!

Na, pár napja beszólt, hogy fogytán a tinta! Mire Julia:

„Naná, hogy fogy, itt nyomtatsz állandóan!“csak nézett nagy szemekkel, így barátnőm hozzátette:  – „Fel lehet ám tölteni...“ Erre ő: ‚De hát azt nem lehet, az nem az én reszortom! Én nem kérvényezhetem!!!

Julia összecsapta a kezét: „Oldd meg, biztos megtalálod a módját!“ :D :D :D

Finálé:

Julia, aki persze szereti provokálni a hülyéket, ismét lement egyik este. Ott is állt az okostojás, akár a Buckingham palota őre. Julia kiemelt egy húst, odament hozzá:

-„Ezt megehetem?“ - Yes, of course!

Szedett salátát. - „Ezt megehetem?“ - 'Yes. Yes!‘

Szedett gyümölcsöt. -"Ezt megehetem?" - 'Yes, Mam!'

Ekkor már mindenki őket nézte, így feléjük fordult: „Nos, mivel néha az úr megtiltja nekem hogy szedjek, gondoltam, megkérdezem!!!!“

Drága konyhafőnökünk továbbra is rezzenéstelenül állt, nem érezte cikinek a szitut...

 yodjfgu.jpg

Ezután 5, végtelennek tűnő tengeri nap következett, a kalózoktól nyüzsgő szomáliai vizeken. Róló, villany le, szekusok készenlétben, ismét lopakodó üzemmód! No, és megkaptuk a szokásos kiokosítást. (Baj esetén irány a színház! Na! Én inkább a kabinba zárkóznék!)Volt egy tiszt, aki elmesélte nekem az összes kalóz-kalandját pl. amikor riasztotta a személyzetet, de senki nem akart hinni neki, vagy mikor tanúja volt, hogy lelőtték egy szerencsétlen kollégáját! :( Megnyugtatásképp‘ hozzátette, hogy e rémtörténetek tankhajón történtek, itt nem kell tartani ettől. De ellátott pár jó tanáccsal „just in case“: Pl. sose nézz a szemükbe, adj át minden értéket, mert nem normálisak, nem mérlegelnek! 20160219modern-kaloz.jpg

Ekkor volt szezonunk utolSHOWja! Szerencsére, nagyon jól sikerült! (A 2. előadásos tissues „majdnem szemkicsapást“ leszámítva... :D :D :D Igen, mindig van valami! Pláne, amikor már fél lábbal otthon vagyunk! Nagyon nehéz visszarángatni már ilyenkor magunkat a jelenbe!)

img_9180.jpg

Folyt.köv.!!! :)

Tartsatok velem legközelebb is, amikor betekintünk a zsidó világba, bemutatom a Holt Tenger vizét, Indiana Jones nyomába szegődünk, ill. beszámolok magyar artistáink és egyéb művészek előadásáról! Szép napot mindenkinek!

 

Káprázat és Valóság: Indiától, Srí Lankától és a Maldívtól búcsúzunk!

Luxus és valóság - Kalandok az éjszakában - Show, és ami mögötte van - Elefántok - Magyar brigád

Múltkor olyan honfitársakról írtam, akiket itt kint ismertünk meg, most olyan ismerősökről írok, akiket hozzánk fújt a szél! :D

Képzeljétek, egyik jó barátnőmék pont Sri Lankán nyaraltak, így átugrottak (ami több, mint 8 órás útjukba telt)hozzánk Colomboba. 10 nappal előtte lepapíroztam, hogy fellátogathassanak a fedélzetre, a hajó le is okézta. Izgatottan vártuk hát őket! Noha, csak 1 km-nyire volt a hoteljük, mégis egy órát késtek, mert bumburnyák tucktuckosok behúzták őket a csőbe, össze-vissza furikáztak velük ötszörös áron! Szegények mire megérkeztek, el is ment a kedvük a fővárostól. Ezalatt mi meg jól leizzadtunk a bizonytalanság (hol lehetnek?!) és a folyamatosan zaklató hiénák miatt, kik nem fogták fel, hogy nem megyünk sehova, csak várakozunk. Egyszerűen beakad  náluk a lemez: „5 dollár, Sir! vagy „10 dollár a citycentre!“ Aztán volt egy pasas, akit az elején ignoráltam, de mivel nem állt le, nyomatékosan megjegyeztem: „NO THANK YOU!“, mire elküldött a jó édes anyámba!!! Konklúzió: Velük többé sehova! Inkább gyalog! Colombo tehát, még Indiánál is rosszabb ilyen téren! Látni a szemükben, hogy utálják a fehér embert, irigyek és csupán fejős tehénnek néznek bennünket. Barátainkat is azzal fárasztották, hogy nekik ez az ár semmi, igazán fizethetnek többet, plusz borravalót! (Állítólag, vidéken jobb a helyzet és szimpatikusabbak az emberek!) Na, de ugorjunk vissza a történethez! Mivel se hírük, se hamvuk nem volt, átsétáltunk a másik kapuhoz, hátha ott találjuk őket, és pont akkor berobogtak! Nagy integetés, sikongatás, még sem lassítottak, futottunk hát utánuk. Később mesélték, hiába üvöltöztek a sofőrnek - „STOP! STOP!“– az nem volt hajlandó megállni... No, de végre együtt voltunk! A nagy ujjongás azonban tüstént alább hagyott, ugyanis a colomboi őrök nem engedték át őket a kapun, mondván nincs hivatalos engedélyük, amit a kretén kikötő-ügynöknem volt hajlandó rendelkezésre bocsátani, mert épp nem ért rá. (Legalábbis ezt nyekegte a telefonba! Hiába a személyes email, amit előzőleg „just in case1“ írtam neki, közölte, élvezzük a társaságot odakinn!) Mindent bevetettünk, legalábbis, ami a könyörgést, rimánkodást és egy szőke kisfiú angyali mosolyát illeti, bár megvesztegetéssel nem mertünk próbálkozni, de nem jutottak be! Valaki árulja már el, mit érdekli a sri lankai hatóságot, ha 3 magyar, uniós állampolgár felszáll 4 órára egy olasz hajóra, amit a kapitány és vezetősége jóváhagyott???

img_3452.jpg

Orrlógatva megindultunk hát a városba, de előbb persze idióta sofőrhaddal kellett leszámolnunk. Így is nagy örömmel töltött el a találkozás, bár jó csalódottak voltak, igyekeztünk városnézéssel és park-piknikkel kárpótolni őket.

2 napra rá, újabb vendégeink (a goai énekes barátnőmék)jöttek, akik fel is jutottak a fedélzetre! (Ezt is mindenféle intézkedés és papírmunka előzte meg, sőt még kikötői illetéket is kellett fizetniük.) Mindenesetre, Kláriék (nosztalgiáztak, mivel nem csak dolgoztak, hanem ilyen ócenjárón jöttek is össze) szuperül érezték magukat, sőt a velük érkező pár is, akik most voltak először ilyen hajón. img_3290.JPG

Elérkezett Oli szülinapja! 03.03-án töltötte be a 33-at, azaz krisztusi korba lépett az én kis férjem! Ez alkalomból ír kocsmába mentünk Mumbaiban, ami klassz volt, csak épp mínusz 10 fokra hűtik a levegőt odabent. (Rohadt idegesítő, akárhová ül be Mumbaiban az ember, fel kell kötni a bundabugyit! Hosszú farmer, bőrdzseki, mégis vacogott a fogam, a fél csapat pedig náthás lett.) Pedig jól éreztük magunkat, jó a kaja, csocsóztunk is, bár a hangerő itt is maxon megy, így beszélgetni nehézkes! :D Éjjel 1-körül sétáltunk haza, üdítő volt a párás meleg!

pub.jpg

Íme az én kajám, mely úgy csípett, mint a veszedelem... Ráadásul, kétszer is! :D :D :D

pub2.jpg

3-án vasárnap a Sequel cukrászdába mentünk, ami egy vegán sütiket, smoothiekat és minden szuperegészséges cuccot kínáló, „fancy2“ hely! (Így, igen csak boldogságos állapotban voltam, habár az árak nem pénztárca kímélőek! :D)

sequel.jpg

Olinak pedig még reggel elkészítettem kedvencét, az epres házi cheesecaket, ami így már a hűtőben pihent, meglepivel a kabinban! (Még mini zászlókat is gyártottam, mert a gyertya tűzveszélyes, így illegális a hajón.)

bday.jpgEgyébként, imádok sétafikálni, piacozni ezeken a vasárnapokon, amikor nyugisabb az élet. Mindenütt fiatal párokat látni fotózkodni, ezerrel megy a krikett az úttesteken, és még film-vagy reklámforgatásokba is lehet botlani! Ja, mellesleg kevésbé ostromolnak taxisok vagy koldusok! (Bezzeg péntekenként plázába menet agyzsibbasztó dugókba szoktunk kerülni, pláne mivel most építik a metrót.) Időnként majd‘ behánytunk a kocsiban a folyamatos satufékek miatt, a nonsztop dudálás pedig igen csak frusztrálttá teszi az embert. Nem csoda, ha egyszer beérünk a mallba, nincs is kedvünk eljönni többé! :D

A cukrászdás környék is nagyon „indiai“, azaz lepukkant utcák között luxus tea-, csokoládé boltok, galériák, illetve drágább nívós éttermek bújnak meg...

Ugorjunk át picit a Maldív szigetekre, méghozzá a Summer Island luxus rezortba, melyet Vesna, egy shoppos csajszi szervezett nekünk össze. Oly‘ csodás, rögtön előkaptuk a fényképezőgépet!

Még bungalót is kaptunk, bár a kiszolgálással akadt némi problémám, ugyanis nem volt túl kedves a báros! Míg a többiek kikérték a gin tonikot, vodkát, vörös bort, nap koktélját, addig az én cukormentes limonádémra rávágták, hogy külön felszámolják. „Mi van???“– néztem kikerekedett szemmel! Lehet piálni nyakló nélkül, de 10 ft-os citromos víz az all inklusive-on felül van??? Végül nagy nehezen kiderítettem (segítő szándék egy szál sem), hogy a bibi az, hogy „lime“-mal kértem „lemon“ helyett, ami nincs a csomagban! Végül csak megkaptam a jeges citromleves vizemet... Pár óra múlva ismét égnek állt a hajam! Ezúttal egy ice-americanot kértem(jeges hosszú kávét), mielőtt direkt lecsekkoltam szójatej kínálatukat. Azt válaszolták, van! Na, megjött a kávém tej nélkül, egy számla kíséretében. Mondták, a szójatej elfogyott, a jeges kávé pedig nincs csomagban. Erre rákérdeztem, hogy akkor kérhetek e 2 espressot jéggel és egy plusz pohár vizet?! "Az no problem, Madame!" mondták. Rögvest sztornóztattam, mert tej nélkül nem is akartam kávézni, de jól esett érzékeltetni velük a hülyeségüket...

sajnlom-hogy-azt-mondtam-idita-vagy-azt-hittem-mr-tudod.jpg

Meg kell hagyni viszont, a svédasztalos ebéd isteni, még sushit is lehet külön tekertetni (bármilyen hozzávalókkal), Oli pedig a kirakott zselébabok és gumicukrok, no meg egyéb gyerekpulti édességek láttán alélt el! :D De képzeljétek, még magyar pörköltjük is van! (Legalábbis így tüntetik fel az egyik húsos fogást!) Rengeteget tollasoztunk, kellemesen elfáradtunk, nagyon klassz élmény volt! Óriás volt a hőség is, nem hiába, közeleg a nyár! :D

A Male-vasárnapok is bevásárlással, piacozással és helyi strandolással szoktak telni, de mivel múltkor rám szólt a rendőr, így megkerestük a túristáknak szóló partszakaszt! Hát, igen csak elborzadtunk! 

Lényegében, fogtak egy építkezési területet és kiírták rá: Tourist Beach, ahová ráadásul, még bejutni vagy inkább bemászni sem egyszerű...

Amúgy, ez a repszigeti Hulhumalé (helyieknek szóló) strandjának vége. A sétány hotelekkel, éttermekkel borított, nem fér a fejembe, miért nem alakítanak ki a nyaralóknak egy rendes fürdőrhelyet akár belépőjeggyel? Nem érné meg???

 A szemét, az igénytelenség, össze-visszaság és építési sitt még mindig megakaszt!

Ciki v. sem, de 4 hónap után világosodtunk meg, hogy a Vilingilire tartó 60 percnyi komp+helyi busz tortúrát ki lehet váltani 10 perc taxival Maléból, mert már jó ideje üzemel átjáróhída két sziget között! (Ráadásul, csak 2 dollárral drágább!) Jó zöldség-gyümölcs piac is csak odaát van, Malén nincs semmi a szupermarketeken és éttermeken, no meg a dzsuván kívül! Amúgy, autóba ülni a fővárosban hülye választás, mert annyira túlzsúfolt, hogy előbb odaérsz bárhová gyalog! Az utak túl keskenyek, nem férnek el rendesen a kocsik, sok százezer motor cirkál fel-alá és csak egy sáv van, így sok az útlezárás! Viszont, járdák és gyalogutak sincsenek a legtöbb helyen...  

Mivel a Summers tetszett a legjobban, így két héttel később, az utolsó hétvégén, még egyszer visszatértünk latin táncosainkkal és 4 magyar utassal, tehát innen búcsúztattuk el Maldívot, illetve az egész szezont!

Ugyanis, elérkezett közben a szezon utolsó két cruise-a!

Sri Lankán birkatúrára, azaz hajó által szervezett kirándulásra, mentünk Denivel, a táncos barátnőmmel: Elefánt Árvaházba:

Olinak nem volt kedve jönni, mert hajnali indulással járt, másnap pedig előadásunk volt. (Mi lányok, így viszont ellóghattuk a szezon leghosszadalmasabb vészhelyzeti gyakorlatát, ahol ő a többiekkel szívott.) Klassz kirándulás volt, itt ismertem meg a szuper jó fej magyar utasokat is, a "táncos lábú, nyugodt, de szabdszájú, mosolygós" Böbét, a "mindenkit vallató, bárkit leszólító, szent tehenet is megdögönyöző" Katát, a "véletlenül anyuékkel együtt dolgozó, világot látott" Ivánt és "tollaslabda bajnok, Olival egy cipőben járó, mindig csacsogó feleséggel megáldott" Zsoltot, akikkel aztán sokat lógtunk (és főképp rengeteget nevettünk) együtt, de valóban nagyon lefáradtam! Nem is voltam túl fitt másnap, de a showra összekaptam magam! Muszáj volt, mivel tudtam, hogy ők is nézik, így annál jobban izgultam! Jó sok fotót, videót készítettek rólunk:

A tiltott gyümölcs/The Magical Apple

Volt már pár show címünk...

aando.jpg

Varieté:

varite.jpg

Ez pedig egy saját fotó, melegítéskor:

backstage.jpg

Illetve a másik showra való fodrászkodásomból:

haj_3.jpg

Néha igen különös (szemmel nem látható) dolgok történnek előadásban... :D

Pont az a bizonyos előadás úgy indult, hogy Oli a zsákban (a darab elején egy anyagban vagyunk megbújva, ahonnan kvázi megszületünk és én alatta gubbasztok) - miközben behajolt - telibe orrba vágott a fenekével, majdnem hanyatt estem! Nem sokkal később, keze beleakadt a hajamba, kitépve pár hajszálat, végül pedig, az ölelkezésnél, úgy térden rúgott (egy rossz ponton),hogy majd‘ összecsuklottam. Menjen már a fenébe, gondoltam, jobb lesz egyedül a színpadon... :D (Hátul aztán megkérdeztem, haragszik e rám, hogy így ütlegel!  Nos, ő észre sem vette, bár a nagy rúzsfoltom ott virított a fenekén!) Mindebből persze a közönség sem észlelt semmit és barátaink is nagyon elégedettek voltak!

Örömmel tölt el, hogy sok pozitív visszajelzést kapunk! Volt pl. egy orosz kislány rajongó, aki minden alkalommal a nyakunkba ugrott mikor meglátott, majd két rajzzal is meglepett! (A dolog szépséghibája, hogy Oliból valahogy Allan lett... Annyi baj legyen! :D) De volt egy gratuláló úriember is, akiről kiderült, hogy már a görög szezonban is látott minket! Ja, de még meg kell említenem, azt az olasz mukit, akinek hót ziher, hogy hiányzik egy kereke! Tavaly kapott el a feleségével egy közös fotóra, majd alig akartak elengedni. Később megtaláltak a közösségi oldalon, én pedig gond nélkül visszajelöltem őket. Hiba volt... Azóta (nem túlzok!) 2 naponta kapok egy üdvözlő matricát, jó kívánságot vagy fotót (ahogy megy az utcán, dolgozik vagy pl. a kondiban teker) amikre én sosem reagálok!(Kezdetben udvariasan visszaírtam, leokéztam, de aztán csak vérszemet kapott és azóta is lelkesen küldi a „Buon Giorno!“-kat, ill. a közös fotónkat, immár századjára, noha karácsonyi üdvözlete óta egy fia válaszra sem méltattam...)

sh.jpg

Az ún. olasz esten beültünk Giovanna szóló koncertjére, melyen Mina dalokat énekel! Tök jó, csak ő olyan díva, aki mindig meghal a színpadon! Vagy akkor is elbőgi magát, ha vidám a dal! :D De, megyjegyzem, így viselkedik hétköznapokon is, még civilben is tonnányi sminket visel rajzolt (B)anyajeggyel...

giovanna.jpg

 Közben búcsút vettünk énekes barátainktól is, akiknek véget ért a szezon! Íme, az utolsó közös Varieténk alatt készült „back stage4“- fotó: Adrián, Gigi, Abi, Alex, mi, illetve a Karl-Coral páros

img_e3682.jpg

Utolsó Mumbaiozás is klasszul telt! Szombat este étterembe mentünk a magyar brigáddal, egy jó kis indiaira! (Ne kérdezzétek, mit ettünk, senki sem jegyezte meg!) Persze, ott is volt szokásos értetlenkedés, ami tök normális Indiában! Sokszor nem értelmezik a rendeléseket, extra kéréseinket (pl. cukor- v. csili nélkül), de azt sem képesek megoldani soha, hogy szétszedjék a számlát.

punjab.jpg

Amúgy, teljesen más rugóra jár az agyuk, kezdve a bólogatás helyetti tipikus fejrázással, ami roppant muris, de sokszor összezavaró! Bár, az indiaiak zöme – állítólag5– beszél angolul, azért ezt ne vegyétek készpénznek! Mert lehet, hogy beszélik, csak nem értik, így nem lehet velük dűlőre jutni, vagy ők értik, de olyan akcentussal beszélik, hogy mi meg nem vagyunk képesek felfogni egy árva mukkot sem. Aztán van a harmadik verzió, amikor nem értik, de hindiül hablatyolnak kitartóan!

Az éji Mumbai album6

Majd jó nagyot sétáltunk a fülledt éjszakában! Néhol paráztam, mert elég sötét, keskeny utakon jártunk „Mr. Gps-Olit“ követve, ahol nyomunkba szegődött pár fiatal suhanc is (akik érdeklődve méregettek bennünket),de arra is nagyon kellett figyelnem, ki ne menjen a bokám a girbe-gurba köveken, no meg, hogy bele ne lépjek valakinek az arcába, mert rengetegen alszanak szanaszét. (Ja, és a rohangáló patkányokból sincs hiány!) 

Aztán felléptünk a szezonzáró Bollywood partyn (úgy, mint szilveszterkor), ahol pár - igen csak ittas - indiai vendég megragadta Olivért és berángatta a táncparkettre! Szét röhögtem magam ahogy ropta velük 100 Watton, nagyon jó fej volt! Meg is jegyeztem, bezzeg velem nem penderült be múltkor... (Valóban, - mondta - de most nem volt választása! Ahhha!)

 

Zárásképpen, íme még néhány India-kép Mangaloreból (Ahol még elmentünk a végén az állatkertbe is), Kocsinból és Goából:

Nos, Indiát valóban látni kell! Számunkra egyszerre okozott kellemes- és kellemetlen csalódást, mindenesetre sokarcú az biztos! Sajátos, egyedi, érthetetlen, azaz valóban INCREDIBLE7, ahogy hirdetik magukról! Színes, de fokozatosan szürkül a légszennyezettség-, por- és igénytelenség miatt, ráadásul lassan már csak az idősebb generáció jár a tradícionális tarka ruhákban.

A vidéki tengerpartok és dzsungelek, pálmafás erdők között persze akadnak csoda  szép tájak, de a nagyvárosok kiábrándítóak, ugyanakkor fejlődik és fokozatosan tör előre a modernizáció. Utolérte őket az okosvilág, mindenki telefont nyomkod, netezik és fotóz, még az is, kinek feneke kilóg a gatyából, ill. utcán él. Múltkor pont láttunk egy egész családot feküdni a kövezeten telóval a kezükben, amin épp videót néztek. (Tiszteletből nem fotóztam le.) Mi, sajnos a gettó túrát kihagytuk, de barátaink elmondása alapján, sokkal jobb a helyzet, mint azt a tv-ből vagy filmekből gondolták, ugyanis mára rendezettebben, manufaktúrákba tömörülve élnek és a gyerekmunka is szigorúan büntetendő! (Állítólag és remélhetőleg, e túrák bevételét az oktatásukra és fejlesztésükre költik!!!)

Sok millióan vannak, hatalmas a káosz, a közlekedés kibírhatatlan és hagy némi kívánni valót az abban való viselkedésük. Van egy régi mondás, miszerint az utca túloldalára születni kell. :D Nos, nem fért a fejünkbe, hová rohannak? Hiába lámpa, pláne zebra, nem lassítanak. Tojnak egymásra! Ugyanúgy nem láttam udvariasságot, előzékenységet, mint a kínaiaknál, akik letaposták egymást a büfében. 5 hónap alatt egyetlen egyszer szólt hozzánk valaki segítő szándékkal, mert látta, hogy el vagyunk tévedve, egyébként csak a tukmálás, lejmolás vagy közös fotó a céljuk. Ráadásul, több indiai jógit láttam Dubaiban, mint egész Indiában! Hol van már a nyugalom, a keleti bölcselet, az átszellemültség? Barátaink azt mondják, nincs nagy baj ezzel az országgal. Én is sokáig úgy láttam, de mivel több időt töltöttünk itt, sokszor máshogy látom... (De mindig más 1-2 hét túristáskodás valahol, mint huzamosabb időtöltés civilként, hétköznapi „köztük levés“!) A káosz nem fog eltűnni. Tisztul, javul, csökken a hajléktalanszám, ami tök  jó, de a népesség továbbra is növekszik, a szmog egyre erősebb, pusztul a természetes környezet. Ráadásul, nem tudom, hány generáció kell még a civilizáltabb viselkedés, igényesség, jól neveltség kifejlődéséhez. (Meg kell hagyni ismét Kínával tudnék párhuzamot húzni, ahol nagyon hasonlóak ilyen téren.) Persze, nem kell egyformának lennünk! Az európai- vagy nyugati kultúra is sok sebből vérzik, nálunk is van bunkóság, igénytelenség, ridegség, eltávolodás. Ezt a modern kor hozza magával. Sokszor sokan jól megfogalmazták, hogy soha nem volt még ilyen könnyű a kapcsolattartás, de soha nem álltak ennyire távol egymástól az emberek, mint ma. Figyeljünk már egy kicsit oda egymásra, emeljük már fel fejünket a képernyőből, mert úgy érzem, nagyon rossz úton járunk!!!

 

Köszönöm, hogy velünk tartottatok, kezdődjön a crossing, irány Európa!

Szép volt jó volt, ideje haza menni! 

 

Jegyzet:

1 just in case = szükség esetére

2 fancy = nívósabb, luxusabb

3 átjáró híd: Amiről a két arcú Maldívos bejegyzésben meséltem. Kínai beruházás eredménye, mellyel eladósították maguk felé a szigetet.

4 backstage = a színpad hátsó, takarásban lévő része

5 indiai oktatás: Akit behatóbban érdeke e téma: http://www.geopolitika.hu/hu/2016/07/08/oktatasi-reform-indiaban-a-tudas-es-az-informacio-hatalma-a-21-szazadban/

6 Az alvós képeket az internetről szedtem!

7 Incredible = szó szerint káprázatos, hihetetlen, előszeretettl használják ők maguk

MILYEN KICSI A VILÁG!!!

Elbunkósodtunk, Taxis ráadás - Nők, Özvegyégetés Indiában - Hajrá Magyarok!!! - Sri Lanka - Mumbai Night

Okulva a viharos munkákból (kis sérülésemből) módosíttattuk a show napot. Hip-hip hurrá, áttették! Így nem csak nyugiban dolgozhatunk, hanem felszabadultunk Sri Lankán! Nagy vidáman vágtunk hát neki Colombonak!

Arcátlan, értetlen, nyomulós, hazudós tucktuckosból itt is akad bőven, sőt!

Még rosszabbak! Egyszer majdnem feldöntötték a shuttle buszt! Mint egy tüntetésen, ajtóra tapadva egyszerre üvöltöztek: HALLO! COME, COME! Volt, akiről kiderült, nem is legális taxis (nyomatta nekünk az 1$-osfuvart 10-ért), majd beültünk egy másikhoz, megmondtuk a tutit, pár méter után csak előállt javaslataival. Mondanom sem kell, erőteljesen (madame-osan :D) leoltottam, majd‘ neki állt feljebb, duzzogva sértődötten közölte, ő csak JÓ SZÁNDÉKBÓL ajánlgatja ötleteit!

maxresdefault_4.jpg

Tehát nem könnyű egyezkedni, ráadásul folyton tartják markukat plusz pénzért, úgy, hogy szolgáltatásuk sosem 5 csillagos! (És nem a kényelem vagy a légkondi hiány miatt. Orosz táncosunkat is totál elvitték az „erdőbe“, de hiába, mert nem hagyta palira venni magát, egy centet sem fizetett a nem kért útért!) De képzeljétek, a magyar táncosok még azt is mesélték, hogy őket a rendőr állította le, mert egy önkéntes idegenvezető, aki rájuk akaszkodott, még a tucktuckba is beült a sofőr mellé, ami 1 személyes elől... 

Azért voltunk egy mukival városnéző túrán! Rekkenő hőség, iszonyú dugó, tyúklépésben haladtunk, izzadtunk. :D A város elég klassz, szép, modern, nyugati stílusú épületek, mecsetek és templomok vannak, ráadásul tele menő hotelekkel! Látszik, fellendülőben a turizmus!Óriási beruházás van a part mentén, sok az építkezés a szépítés és modernizáció jegyében, dubai-i stílusban! (15 billiónyi $-ról ír a fáma...) Tumultus és kosz azért itt is van, és nagyon kell vigyázni a kígyóbűvölőkkel, illetve majmos emberekkel, ugyanis úgy nyomják erőszakosan nyakadba a hüllőt, hogy ki sem veszik, míg nem perkálsz! (Ezt magyar táncosaink mesélték háborogva, így mi a közelükbe se mentünk!)Rengeteg itt is a csadorban járó muszlim, noha az ország vegyes vallású (sok a hindu is).

COLOMBO ALBUM:

Az út végén természetesen selyemboltban találtuk magunkat „shopping mall“ helyett, de rögvest közöltük: Kösz, nem! Sofőrünk reakciója egy szokásos „Csessze meg! – kifejezés“, melyre immunissá váltunk, így tovább pöfékeltünk a 3 keréken! Nagyon nem tetszett vezetőnknek, hogy beugrunk vásárolni, mondván város-túráról volt szó, csak épp az alkuban benne volt, hogy szeretnénk majd valahová beülni enni, inni, netezni, boltozni és még az utolsó állomást (golfpálya) is sztornóztuk, tehát bőven maradt idő a 4,5 órából! Nem mindegy neki, hová visz, ha ár-időre szerződünk?! Így még a benzine sem fogy! Ki érti őket???!
137358009_15329963103751n.jpg

Szóval, így keményedünk, azaz bunkósodunk el! Sajnos, muszáj! Kocsin már rezzenéstelen arccal vágunk át, pedig tapadnak ránk, mint lesifotósok a hollywoodi celebre! Legutóbb büszke voltam Olira, mert végre képes volt szó nélkül átgyalogolni „rajtuk“. (Hetekig treníroztam, hogyha annyira válaszolhatnékja van, akkor hozzám beszéljen magyarul, mert így is tarthatatlan a helyzet, de ha még reagál is, vérszemet kapnak!) Ne feledjétek a „Hello, how are you? és Where are you from?“– kezdetű barátkozás veszélyes! Azt jelenti, szorul a hurok, légy észnél, különben hipp-hopp átejtve egy kocsiban találod magad, isten tudja, merrefelé! Mumbai-i kikötőnél már messziről kiáltják: 10/20/30 $, good price Sir!“ Mégis mire? Azt sem tudják, hová tartunk! (Ennyiért átvihetnek India másik sarkába is :D, mert még az 1 órányira található Phoenix Mall is 200 RS-ba kerül órával, ami kb. 3$!)

images_14.jpeg

Így ahol lehet, mindenképp uberÉkes példa a város túlfelén lévő Hard Rock, ahová 2 órát zötyögtünk, mindössze 700 rupiáért (10$),az egyik táncoslány szülinapján! (Mi ez a Hard Rock mánia a briteknél?! Japánban, Szöulban is kilométereket utaztunk (utóbbiban 3 órát), hogy lóhalálában befaljunk egy drága ebédet.) Persze, nem kötelező, de szívesen mozdultunk ki a csapattal, és legalább rohanni sem kellett, overnight1volt! Denivel és román párjával, Luciennel ültünk, aki szintén mejegyezte, mi a fenéért kell ilyen messze ünnepelni, de nekik, még inkább „muszáj“ volt! Mi lányok azért jól eldumcsiztunk, közben András barátunkat is felhívtuk, akinek Deni volt a produkciós főnöke annó! A hely klassz lenne, jó nagy, csak le kéne választani az éttermes részt a táncparkettől! Ugyanis teljes diszkó fíling fogadott: üvöltő zenével, sötétben evéssel, sikongató indiai tinilányokkal, illetve májerkodó legényekkel, síppal a szájukban. (Totál megfájdult a fejem, pláne, hogy előtte döntött ágynak egy enyhébb influenza.) Távozáskor volt némi kellemetlenség, mert 50 percbe telt kihozniuk a számlát, melyet képtelenek voltak szétbontani, holott nyomatékosan kértük. Azt akarták, egy kártyával fedezzük a cechet, de ez senkinek sem felelt meg, így végül 20 percig bogozgattuk a fogyasztásokat, mindezt üvöltözve a hangzavarban, majd vonultunk egyesével a kasszához. A végösszeg sehogy sem stimmelt! Sőt, még az ünnepelt fizetett rá, mivel ő ment utolsónak. Isten tudja, miket számláztak fel. (Adókat, fel nem tüntetett szervíz-díjat, plusz vizet stb.) Persze, azért nem bántuk meg, mert jót vacsoráztunk,  (pláne Oli, aki 2 perc alatt tolta be a hatalmas barbecue-s bordáját), a társaság is jó volt (legalábbis a taxiban, mert az asztalnál képtelenség volt beszélgetni)!

hr.jpg

Már éjfélre járt, mikor elindultunk haza, így fele idő alatt visszaértünk, noha az élet olyankor sem áll meg teljesen. A dudaszó és keresztül-kasul cirkáló tucktuckok épp úgy nyomják, mint nappal. Túl azon, hogy (tömeg)nyomor, kosz és szennyezett levegő, azért sem élnék itt, mert a közlekedés és a zaj kibírhatatlan!

Na még egy kis Mumbai:

Az, hogy néha utamat állja egy szent tehén, teljesen normális! Ilyenkor nincs mit tenni, várni kell!

img_e3293.jpg

Éjszaka inkább patkányokba botlunk, de nappal cuki mókusok fogadnak a kikötő felé eső utcákon:

img_3297.jpg

Elugrottunk az ún. Hanging Gardenbe is egyszer, ez fenn van a helyen:

hanging_garden.jpg

Egy kirándulás a híres Elefánt-szigetre énekeseinkkel, Corallal és Karllal:

Akkor este ki is mozdultunk, nekivágtunk az éjszakának 4-en! :D

etterem_1.jpg

Sokszor bejártuk már a környéket, este a legkellemesebb, de a vasárnapoknak is megvan a maguk bája! Gyerekek, fiatalok tucatjai játsszák a krikettet szerte a városban! Sokan az úttest kellős közepén! Nem értjük, miért, hiszen sok parkjuk van e célra, bár lehet a közöttük elsurranó autók és taxik hada jelenti a kihívást vagy izgalmat számukra... unknown_11.jpeg

Törzshelyünk, a közeli Starbuck's egyik vidám ülőkéje:

img_3395.jpg

Viktória terminál ezúttal belülről is:

img_3391.jpg

img_3390_1.jpg

Piacozás: Crowford market!

 Azt hittem jól járok, de iszonyú drágán vettem avokádót. Valószínű, hogy fehér arcom láttán 3x-ra ugrott az ár. Igaz, ami igaz hatalmas darabok voltak: 1,3 kg 8,5 Euróért...

img_3392_1.jpg

img_5980.jpg

 

Megy a biznisz az utcán! A legmegmosolyogtatóbb egy papa mérleggel! 8 rúpiáért lemérheted a súlyod! :D image_1.jpg

Jártunk a Nehru Planetáriumban is! Képzeljétek, 19 kg vagyok a Holdon, Oli pedig 225-öt nyom a Merkúron. Igen fontos infók ezek! :D

img_3168_2.jpg

Egy másik alkalommal a Haji Ali Mecsetet tekintettük meg, ami nagyon szomorú hely!

Tele van szeméttel és nyomorúságos, megcsonkított (vagy így született) kéregetőkkel, kezetlen-lábatlan, a világát sem tudó szerencsétlenekkel.

img_3279.jpg

img_3282.jpg

img_3281.jpg

A nyomor tehát kikerülhetetlen, jó ötlet esetleg számukra külön félre rakni, de aztán jobb meg nem számolni mennyit osztogat szét az ember... Különösen szívfacsaró a nők helyzete: Mindenki fiúgyermeket akar, mert férfinak jobb lenni Indiában, a lányokat nem taníttatják, mivel kevés pénzt keresnek! Sokáig gyakori volt, hogy megölték vagy eltitkolták őket. Jelenlegi statisztikák szerint, itt a legmagasabb a nők ellen elkövetett szexuális erőszak is. Kevesebb nő van Indiában mint férfi, házasságnál a lánynak hozományt kell vinni, ezért a férj sokszor megöli feleségét! A válás szinte ismeretlen, ha mégis elhagyják a nőt, nem kap semmit max. az ékszereit, ezért hordják magukon az összes aranyat. Az On the Spotnakvan egy indiai összeállítása, ahol mesélnek pl. az indiai özvegyasszonyokról is, akiket teljesen kivetett a  társadalom. Érdemes megnézni!!! Sajnos, a tradícionális vidéki városokban, ahol még élnek a hagyományok, roppant méltatlan helyzetbe kerülnek ők! Nem számít, hogy 10 v. 70 évesen veszítik el férjüket (Ne higyjétek, hogy ez ritka dolog! Teljesen bevett szokás, hogy 9-11 évesen már férjhez adják papíron a lányt, aki úgy veszíti el férjét, hogy nem is látta soha!), nem házasodhatnak többé, hajukat 1 cm-esre nyírják - elvéve maradék női mivoltukat - nem birtokolhatnak és ha nem költözhetnek haza, akkor utcára v. özvegyházba (widow ashram5, ami kvázi női nyomortanya) kerülnek! Régen még máglyára is ítéltettek (elvárták tőlük, hogy az özvegyégetés hagyománya szerint, önként, dalolva égessék el magukat), mintha az ő hibájukból halt volna meg a férj, ugyanis, ez az ő karmájuk. (Ha újraházasodnának és ellengszegülnének, hitük szerint, következő életükben ugyanez történne velük.) Rettenetes! Azóta javul a helyzet és sokan fáradoznak ez ellen a borzalmas szokás ellen, de elképesztő mennyi ostobaságot és kegyetlenséget képesek elkövetni a tradíció, babona, hiedelmek vagy épp a vallás nevében! Egy kiút van számukra, a szent városban, Varanasiban való halál, mert akkor kikerülnek a reinkarnációból! Így teljesen megszokott dolog, hogy oda zarándokolnak meghalni, mindennapos a hullaégetés.

_73365145_p1010017.jpg

Na akkor evezzünk kicsit vidámabb témákra!

Milyen kicsi a világ! :D

Képzeljétek, van egy ismerősünk Goán6! Egy énekesnő, aki itt (Egész pontosan Santa Cruz faluban) él 3 éve! Hajón ismerte meg indiai férjét. Soha nem hitte volna, hogy ide sodorja az élet! Sőt, otthon őrültnek nézték, hogy kiköltözik, de mivel párja nem kapott magyarországi vízumot (el is ment a kedve hát országunktól), így hallgatva az ösztöneire, kijött. Hihetetlen, de teljesen jól élnek! A srác is megvívta a maga harcát tehetős családjával, akik nem nézték jószemmel az európai menyasszonyt, és akkor még az elrendezett házasság felrúgásáról és az ezzel járó vagyongyarapítás elmaradásáról nem is szóltunk... De a lényeg, kitartottak egymás mellett és boldogok azóta már pár hónapos kislányukkal! (Egyébként, oltári sztorikat mesélt Klári: hogyan kerekedett el a szeme sógora esküvőjén a betalicskázott aranyrakományok láttán, vagy művelt nagy tekintélyű apósától, amint a tehénhez imádkozik, de megemlítette anyósát is, aki bár diabéteszes, mégis napi 1 liter cukros tejet iszik (hisz‘ a tejtermék szent és jó), valamint a férje családja körül sertepertélő szolgákról! Nem csoda hát, hogy anyósa nem valami segítőkész, már ami a baba körüli teendőket illeti (mert ilyen nagyasszonyok nem végeznek háztartási- vagy dada munkát, mint amilyen a pelenkázás!), de azóta ámulva csodálja magyar menyét, aki főz-mos-takarít, ellentétben a többi feleséggel! Lám, mégis csak csodálatra méltó az idegen asszony!  

img_3118_2.jpg

Mikor náluk jártunk vendégségben, óriási szeretettel fogadtak, azt sem tudták mivel kínáljanak! Barátnőm ragilisztből készült kenyeret sütött, ami még meleg volt, mikor elcsomagoltam (egész héten örömmel falatoztam!), sőt házilag préselt kókuszolajat is adott! Ráadásul ebéddel vártak, Klári már jól elsajátította az indiai konyhaművészetet! Párja, Reji helyi whiskyt kóstoltatott Olival (Sőt, odaadta volna az egész üveget, de nem vihetjük fel a hajóra. Azért egy kis üveg csak bekerült a farzsebbe! :D), engem pedig nagyon etetett volna, mert nem hitte el, hogy jól laktam csupán zöldséges rizzsel! (Vegánként a csirkéből nem ettem, ráadásul az én fejadagom egy indiainak pont egy falat:D) De ez nemzeti szokás náluk, a tukmálás pozitív oldala, azaz roppant kínálós, szívélyes vendéglátók! Azért Klári megjegyezte, nem egyszer kötött ki kórházban a „Kóstold meg!“ és „Egyél még!“-féle, családi nyomás hatására és hozzátette, utcán ne együnk!!! Megbeszéltük, mindenképp találkozunk még!!! :)

Pár héttel később magyar hangra kaptam fel a fejem utasdrill2 alatt! Kiderült, jött három magyar házaspár a cruise-ra! Egyik pár férfi tagja egy általunk is ismert híres artista testvére, a másik pár pedig pár utcányira lakik apósoméktól! Nagyon megörültünk, újra volt anyanyelvű társaságunk pár napig. Többször vacsoráztunk együtt, Goán pedig strandoltunk egy nagyot a Bugmalo bícsen, ami tök jó hely:

img_3237.jpg

Szép tiszta part, a víz tökéletes, a part tele bárokkal, éttermekkel:

New Mangalore strandjában viszont csalódtunk. Nikolaj "csodaszép" helyre invitált bennünket, amiről azt állította, "jobb, mint a rezort" és jó éttermek is vannak!!! Aha... Először át kellett kelnünk egy olajjal borított, kipufogó gázoktól hemzsegő dzsuva-hegyen gyalog, majd a parton (azt hittük rossz helyre jöttünk, míg meg nem találtuk a többieket) Zimmer Feri-féle kifőzdéket láttunk, lehasznált, törött, koszos műanyagszékekkel - ahol akkor sem ennék, ha fizetnének érte - és igaz, hogy liszt-szerű a homok, ill. tiszta, hínármentes aljzatú tenger fogadott (így valóban  kilométereket lehet sétálni a vízben undi cucc nélkül a talpunk alatt), de a több száz (TÖBB SZÁZ!) fürdőző indiai pasas telefonnal igen kicsapta nálunk, lányoknál a biztosítékot! Egyfolytában fotózással zaklattak, ha nem engedtük, sutyiban folytatták! Mondanom sem kell, egyikünk sem fürdött, kivéve Nikolajt, aki  baromira imádja ezt a helyet...

A kép csalóka, nem látszik olyan trének, vagyis a lepukkadt éttermek lemaradtak, de strandoló pasasok hada azért kivehető!!! :D

nm_beach.jpg

Aztán Maldívon is honfitársakba botlottunk, ugyanis két család nyaralt abban a rezortban, ahová a többiekkel mentünk! Ismét összekapcsolódtak a szálak, ugyanis az egyik anyuka egy volt tanárnőm unokatestvére, de találtunk még egy-két közös ismerőst! Jól éreztük magunkat, nagyot beszélgettünk.

img_3235.jpg

Az Obluban akkor már másodjára voltunk, mivel olasz zenészünk, Matteo mindig összeverbuvál egy csapatot, ugyanis ismerőse a menedzser, így csoportos kedvezményt kapunk. Kicsi sziget, de nagyon klassz, vendégként bánnak velünk (ebéd, uzsonna, korlátlan italfogyasztás), van ún. infinity medence is, kristálytiszta  tenger mindenféle élőlénnyel (több száz halféle, cápa, rája, teknős),így snorkelingoláshoz tökéletes! (Ehhez mindent adnak! Sőt a wifi is ingyenes.) A képek magukért beszélnek!

Ilyen nagy csapattal mentünk először:

img_2933.jpeg

 Egy album a víz alól:


Azért nem mindig élünk ám ilyen nagy lábon, volt olyan hétvége, amikor csak a sarki kávézóig jutottunk Maléban, de olyan is volt, mikor komppal vágtunk neki egy lakott szigetnek, ahol sok helybéli fürdőzött, természetesen iszlám stílusban, így a parton heverésztem könyvvel a kezemben, de a víz és a part ott is csodaszép, így maximálisan élveztem ezt is! Íme a Vilingili sziget:

 Lássuk, mi a helyzet a fedélzeten...

 

  • Voltam beteg: hirtelen felindulásból, felhevülten elkövetett jeges shake okozta az állapotom, így kiterültem kétszer 3 napra! (Azért kétszer, mert közte volt show és olyankor nincs olyan, hogy betegség! Csak aztán jön a visszaesés.)
  • Aztán, hála a korlátlan rezort-italfogyasztásnak, elbocsájtottak két táncost, ugyanis úgy randalíroztak a kikötőben, hogy felnyomta őket a kinti őr a szekusainknál. Jött a szonda, a többi pedig kitalálható! (Egyébként a lány vízbe ugrása tiltott helyen volt igazán az, ami kicsapta a biztosítékot...)

images.png

  • Visszatért egyik biztonsági tisztünk (egy fiatal safety officer), aki nemes egyszerűséggel bejelentette kollégájának, felszedi magának az énekesnőt és nem érdekli, hogy foglalt! Mit gondolt Coral, mikor fülébe jutott? „Sok sikert hozzá, SXXXfej!“ :D :D :D Oh igen, már kezdtem elfelejteni a jó olasz tengerész-mentalitást! Bírom, amikor ilyen nagylegények saját magukat égetik le...

ahr0cdovl3d3dy5saxzlc2npzw5jzs5jb20vaw1hz2vzl2kvmdawlzewnc8znjuvb3jpz2luywwvvi1klurhes1laxnzlunst1bqruquanbn.jpeg

  • Megvolt a rettegett Nagy Ellenőrzés! Volt hát drill drill hátán, be volt tojva a vezetőség, mit talál majd az érkező kontroll-bizottság. (Nos, talált is némi kivetnivalót, amit persze, azóta is ugyanúgy csinálnak, mint előtte...)
  • A cruise diri-irodában, ahol mindig kirakják a het infókat nekünk, mostanában közzé teszik azon utasok fotóit, akikkel jobb vigyázni, mert kiemelten balhésak. Értsd, panaszribik! (Igen, főképp nők! A múlt héten 8 fotó is volt e ‚WANTED‘ stílusban kifüggesztve, mint körözött bünözőké! :D) Egyik arról híres, hogy első nap előadja nagy jelenetét, miszerint nem megfelelő számára a kabin, mert olyan pici, hogy sorozatos klauszrtofóbiás rohamok törnek rá... Természetesen így akarja elérni, hogy kapjon egy nagyobb, magasabb árkategóriájú szobát. A bibi az, hogy ezt már eljátszotta másik hajón! Nem is értem, hogy képzeli, hogy ez nem köztudott a vezetőség körében, ráadásul elég olcsó trükk. Ha valóban ilyen baja lenne, akkor nem jönne hajós nyaralásra, ráadásul a szobák mérete és fotója elég egyértelműen fel van tüntetve foglaláskor...

c.jpg

(A kép illusztráció...)

De volt két hidrogénszőke tyúk is, akik mindig mindenért hőzöngenek. Hozzájuk ez volt az instrukció: Kerülni! Ha mégis betalálnak, bólogassatok, de nem kell intézkednetek! :D

Aztán kegutóbb két indiai pasas hagyott kőkemény kommentet. Leginkább azt kritizálták, hogy nincs számukra külön program, szar a kaja(tartanak fenn külön indiai sarkot pedig) és lekezelően bánnak velük. Nos, el tudom képzelni, hogy nem nyalják úgy körbe a feneküket, mint az európai utasoknak, de milyen plusz programot várnak??? Azon a héten kb. 100 indiai utas volt az 1200-ból. Van indiai duó, aki minden este az ő nyelvükön, nekik játszik), a Bollywood party is zakatol egyszer a héten, mit várnak? Krikett versenyt az animátoroktól??? Én úgy látom, a tengeri napokon ki sem teszik a lábukat a kabinból, mivel ők nem szeretik a meleget, 30 fok van, de pulóverben járnak... (Egyébként is totál nehéz velük a kommunikáció, mert olyan borzalmas akcentusuk van, sokszor csak pillogok! Oli nyávogásnak titulálta ezt! Szegény spanyol edző csajszi rengeteget panaszkodik, hogy egyszerűen nem érti őket, amikor meg  visszakérdez, akkor felkapják a vizet és egyáltalán nem kedvesek...)

Hogy a többi nemkívánatos személy mit művelt korábban más járatokon, csak a jóég tudja, de vicces csodálkozó arcukat csodálni a falon, melyeket a szekusok készítenek róluk első beszálláskor. (Félreértés ne essék, kép mindenkiről készül, mivel beviszik a rendszerbe. Elég komoly a ki- és beléptetési rendszerünk, így elég ritkán fordul elő potyautas! Vagyis soha! :D :D :D)

  • Volt olyan hét, képzeljétek, hogy 4x azaz NÉGYSZER váltottunk kabint!!! Azt hittem, az agyamat eldobom, vagy inkább elhagyom! De aztán szerencsénk volt, mert egy hétig élvezhettünk ablakos szobát, sőt azóta gyakran kapunk olyat! Imádom! Nonsztop az ablakban napfürdőzöm:

ablakban.jpg

De moziztunk nálunk énekeseinkkel, akiknek igen menő projektoruk van!
movie.jpg

Valentin napon  Mormugaon strandoltunk! Oly‘ gyönyörű helyre bukkantunk a kikötőtől nem messze, hogy alig hittem a szememnek: Japanese Garden

 

Aznap este még egy óriási kényeztetésben volt részem! Finoman fájó lávaköves, bambuszos testrész-helyreállító, izomlazító kiropogtatásos masszázst kaptam képzett filippin barátnőmtől a spaban! Bár, járni alig bírtam utána, nagyon rám fért!  :D :D :D (Pár nap múlva Olivér sem maradt ki a buliból...)

unknown_12.jpeg

 

Jegyzet:

1 overnight = éjszakára kikötés, 24-48 órás egy helyben állás, szabadság!!!:D

2 Ragi liszt = indiai lenmag liszt

3 drill = biztonsági gyakorlat

4 On the spot: Gondolom Cseke Eszteréket nem kell bemutatnom, a legkiválóbb magyar dokumentumfilmesek!

https://www.youtube.com/watch?v=2hRGeIXD5kg

5 Ezeket az özvegyházakat általában nem támogatja az állam, nagyon ritkán van egy-egy finanszírozottotthon, pl. Varanasiban egy, ahol kb. 2000 Ft-nyi támogatásjut havonta egy főre.

6 Goa: India legkisebb állama, nagyobb városai: Vasco de Gama, Panai, Old Goa, és Mormugao a kikötőváros.

 

Nagy az isten állatkertje: pszichók, őrültek, közveszélyesek :D :D :D

New Mangalore, Kochi, Goa, Utasbeszámoló, Karácsony és Szilveszter

slide_2.jpg

Indiai kalandunk New Mangalore-ban folytatódott. Tüstént megrohamozott minket húsz tülekedő, kánonban beszélő, kiéhezett taxis! Szerintük a leghangosabb viszi el a pálmát... Mellettünk állt egy hajóról leszállt pár, akik már árról alkudoztak, így kaptam az alkalmon és összetársultunk Chris és Pat egy bécsi tipikus osztrák házaspár, de róluk még később!

Első két megállónk egy-egy hindu templomhoz vezetett:

1_20.jpg

temple2.jpg

Mögötte a Kadri park

Na, ez igen lepukkant állapotban van! Nem ám, mint a kínai vagy japán kertek...

img_2849.jpgMajd szétnéztünk egy bevásárlóközpontban. (Elég putris város, de érdekes módon több hatalmas plázája van, a legtöbben még Spar is van! :D)

img_2850.jpg

A kép csalafinta, jó látószögből készült! :D

Végül a „Beach-program“-on nagyot csalódtunk, Pat majd‘ elsírta magát fürdőruhában, hisz‘ lazulós, napágyas dologra készült Coronitával, ehhez képest dzsuvás, strandolásra alkalmatlan partszakaszt kaptunk, rozsdás csődarabokkal és fémmaradványokkal a vízben. Pancsolásról mi nem is álmodtunk (valahogy úgy gondoltuk, ahhoz nem Indiába kell jönni, bár ez a teória megdőlt egyszer), de elképesztő, hogy taxisunk ezt „beautiful0bícselésnek“ minősítette! Nyilván a kosz és higiénia mást jelent számukra, de képes odavinni, ahol még „Úszni Tilos“-tábla is van!? Pofátlanság!Na, ott nem maradtunk! (De méltatlankodtak is osztrákjaink, minek állt meg egyáltalán itt a hajó, mert nem valami sok a látnivaló arrafelé!?) A sofőr plázába már nem vitt volna vissza a megállapodott összegért, de képes volt még jattért tartani a markát, mikor orrlógatva hazatértünk! Úgy pattantunk ki a kocsiból, mintha puskából lőttek volna ki bennünket.

Ha már itt tartunk! Meséltem már szemtelen/értetlen kínai, lehúzós szigetlakó (pl. Fijin) vagy tájékozódni képtelen koreai taxisokról, de ilyet, mint az indiaiak, még nem pipáltunk!

images_13.jpeg

(Múltkor, ugye Olivért vitték kéretlen körútra és sálboltba, ahonnan nem akarták kiengedni.)Ebből okulva gondoltuk, megpróbálkozunk az uberrel (ezt többen javasolták, csak eleinte gondjaink akadtak az applikációval),így magabiztosan ballagtunk kifelé foglalással, telefonnal a kézben, de a szokásos pióca-had lesben várt. Igyekeztem Tank Arankaként, fület befogva menetelni, de Olinak belemásztak az arcába és feltartóztatták. Miután rájöttek, hová tartunk, egyszerre rázendítettek sztrájkról hadoválva (közben az appon törlődött a fuvar és hirtelen nem mutatott semmit), de mivel eszük ágában sem volt uber áron vinni, így nehezen, de belenyugodtak, hogy kirándulás vagy több órás furikázás velünk biztosan nem lesz. Igen ám, de egy tucktuckos 100 rupiáért ajánlkozott! (Megjegyzem, mindig gyanús, ha az anyósülésen ül valaki, de amúgy se bízzatok tucktuckosban!) 5 perc múlva leállt egy gazos, több száz éves vasútállomásnál és idegenvezető módjára nekiállt mutogatni. (Annyira volt látványos, mint bármely balatoni állomás, ennyi erőből nyilvános retyó is lehetett volna.)Máris bűzlött az egész, közöltem, induljunk, erre nincs időnk! „Jó – mondta –,  akkor megyünk az óvárosba!“ Kerek perec kijelentettem, nem erről volt szó, CITY MALL! Erre rávágta, hogy az zárva van a sztrájk miatt! Felforrt az agyvizem, hisz‘ a többi sofőr elvitt volna, csak drágán, félő volt, hogy kamuzik:

  • „Ó, én jobban tudom Madame, itt élek, higgye el, de persze ellenőrizhetjük!“
  • „Rendben ellenőrizzük!“
  • „Ohhh, hát oké, de előtte mutatok egy másik plázát, ugyanolyan jó lesz!
  • „Igen? Nekem modern bevásárló központ kell, nagy szupermarkettel!“
  • Az lesz, az lesz, mindent megtalál ott, Madame!

Kelletlenül beleegyeztünk, mondván a városban majd meglógunk.Süvítettünk a lepukkant régi negyedben, idegesen kapkodva a fejünket, ő meg csak tolta a süketetet, ‘Nyugi madame!‘-ozott, amitől még paprikásabb lettem. Végül beparkolt egy selyem- és szőnyeg bolt elé. Ennyire hülyének néz??? Kiugrottunk, kezébe nyomtam 50 rupiát1(háborgott, de mégis mire???) és otthagytuk. Egy hotelben megvártuk a közben lefoglalt kocsit(persze, hogy volt), ahol a segítőkész portás felvilágosított, nyitva van a pláza!

Láthatjátok, igen kényelmetlen szitukba lehet keveredni. Miért jó nekik, hogy hülyére vesznek?! Nyilván, százalékot kapnak a  boltoktól, de nem járnának jobban, ha odaszállítanák az embert, ahová kéri, és akkor tartanák a markukat? (Ilyen erőszakos boltba-rángatáskor csak azért sem vásárolnék!) Visszataszító a nyomulás, ránk akaszkodás, légvétel nélküli, végeláthatatlan (fuvar)tuktukmálás. :(

Másnap is az osztrák párral csaptunk a lecsóba Kochiban! Előre fizetett tour-taxival mentünk, a csaj alkudta le. (Megtudtuk, a nagyija – kinek a neve azt jelentette, alkudozni – bolgár kereskedő volt.)Ezúttal, jól jártunk!

 „Backwaters“ csónaktúrával indítottunk, ami közkedvelt program a turistáknak. Egy gazdagabb, hoteles környéken eveztünk2:

boat.jpg

boat2.jpg

Innen az óvárosba kerültünk, ahol végigjártuk a látnivalókat: holland temető, St. Francis Templom, melyben Vasco de Gama3is nyugodott, mentünk piacra (igen büdös a halaktól, a szokásos káosz normális), illetvea kínai halászhálókhoz, majd a túra egyetlen kötelező szuvenír boltjába. (Erre mindig számítsatok, de legalább tiszta volt a mosdó, a tulaj is kedves és elmaradt a tukmálás.) Úgy fest, Kochiban jobban élnek az emberek egy fokkal és vidámabbak is. Ezt aznapi vezetőnk is megerősítette!

 gama.jpg

img_2881.jpg

img_2873.jpg

img_2872.jpg

Majd a Princess Street következett (Kocsi legrégebbi utcája), mely szuvenír-, kézműves- és hangszerboltok, tetováló szalon, kisebb-nagyobb (trip advisor által minősített) hotel,illetve kávézó otthona! (A környék tele van idelátogató hátizsákos hippikkel, turistákkal és utasainkkal.)

Kochi album:


Sok galéria, múzeum-bolt és restaurátor üzlet található itt. Egy másik alkalommal pl. felfedeztük a Yoga Art nevű kávézót is, mely igen gazdag kézműves termékekben,  imádom! (Vettem bőrkötéses, kézzel, újrahasznosított papírból készítettt naplókat! Bónusz pedig, hogy jó wifijük és szójatejük is van, és barátságosak az ott dolgozók.)

img_3209.jpg

Útitársainkat sokáig nem tudtuk hová tenni!

unknown_1.pngJól szituált 40-es, gyermektelen, pénzügyes házaspárt képzeljetek el, akik általában tök merevek, nem csevegősek (jó angoltudásuk ellenére), néha-néha mégis érdeklődőek. 3-szor kirándultunk velük, de nem lőttek egy árva képet sem! (Kocsiban voltak talán a legbeszédesebbek csónakázáskor, illetve az étteremben.) De, hogy roppant furák (pláne a férj), az később tűnt fel csak igazán! A hajón sosem vett észre, ha a szemembe nézett sem, hiába köszöntem. Miután felesége odaintett, ő még egy bő percnyi hatásszünettel később reagált elmaradhatatlan, kaján, Jack Nicholson-os mosolyával. Néha a semmiből nekünk szegezett egy kérdést, melyre ha válaszoltunk, lefagyott (mintha benyomódott volna egy „pause“) 1-2 percre. Sokszor nem tudtuk, értette-e a választ, feldolgozza vagy konstatálja, és ezzel kimerítettük a témát. Ha vicces dolog történt, akkor néma csend után feltört belőle egy kacaj, illetve feleségével való csevejeknél valami „Goofy-hang“. Talán jót tenne neki(k), ha töménnyel indítanák a napot, mert az esti bulikon, spiccesen egy fokkal jobb fejeknek bizonyultak! Mégis ragaszkodtak hozzánk, mi meg úgy voltunk, hogy bár nem a legbűbájosabb társaság, legalább a költségeink feleződnek és mivel utasok, mégsem rázhatjuk le őket. (Ebben az időszakban táncos-, énekes barátaink nem értek rá a próbák miatt!) 

Napunkat egy part menti hangulatos étteremben zártuk: Ginger House

ginger_house.jpg

(Ide mi még visszatértünk ám!) Bár, a pincérek kissé lassú felfogásúak voltak (folyton olyat hoztak, amit nem rendeltünk, illetve elfelejtkeztek arról, amit igen),  végül jót ettünk és gondtalanul, időben visszaértünk a fedélzetre.

Két hét múlva Olival a „modern“ városrészbe mentünk plázázni és a tegngerparti korzót bejárni, ami ki sem látszik a madárkakiból! Így Kocsi iránti lelkesedésünk alábbhagyott, mert látnivaló nincs és a környezet igen lepukkant... :(

Az indiai sofőrök nagyja közveszélyes!

Egy különösenőrült példánnyal Goán szembesültünk! (Goa India legkisebb állama, kis Portugáliának nevezik, európai épületeivel, gyönyörű tengerpartjai, illetve csodálatos növény- és állatvilága miatt igen kedvelt a turisták körében!) A kikötő, Marmugao kint van, az utak rossz állapotúak és kanyargósak, a dudálás és előzgetés állandó! Egész Indiában kaotikus a forgalom (különösen a nagyvárosokban) és rettentő sűrű: vannak a szent tehenek, szekerek, biciklik, egyéb guruló tákolmányok, kóborkutyák és az emberek. Rengeteg! Tömegiszonyosoknak, klausztrofóbiásoknak nem ajánlom!:D a-typical-indian-road_1.jpg

Tehát, utolsó túránk a furcsa párral: A nőci ismét letárgyalt egy 4 órás, 5 megállós kirándulást, majd beült leghátulra, férje előre, mi középen ketten. (Nagyobb, 3 soros kocsi volt.) Bő 40 percnyi kocsikázás a hepe-hupás utakon, zsúfolt falvakon keresztül, míg beértünk Old-Goa városába, mely igazi templom-telep :D
1oldgoa.jpg

 (Oli szóvá is tette, mostanában folyamatosan keresztény templomokat nézünk!? :D) 

assisi.jpg

cseimg_2974.jpg

bom_jesus.jpg

Archeológiai Múzeum és Portré Galéria

Ezután egy bazársorra érkeztünk, ahol vettem egy kókusz-kézitáskát, illetve

img_3008.jpg

a változatosság kedvéért, egy hindu templomot (Mangés) látogattunk meg:

templom_1.jpg

Miért volt sofőrünk közveszélyes? Össze-vissza vezetett, hol a gázra, hol a fékre taposott, miközben előre-hátra buktunk, Pat fel-felkenődött az oldalsó ablakokra, miközben folyamatosan németül káromkodott és karattyolt (így is értettük, Oli jókat derült rajta titkon) a férjének, aki elöl egyre frusztráltabb lett és óvatosan odamutogatott a vezetőnek, hogy „nyugi nyugi“ (az pont letojta),de ez hátulról nem látszott, így a nő csak még idegesebb lett... Nem mondta, mi milyen messze lesz, hol mennyi időt töltsünk, hogy beleférjen a tervezett program, vagy miért mentünk fél órát egy irányba, majd fordultunk vissza hirtelen! (Eltévedt, szeme sem rebbent!) Tovább száguldoztunk, mikor kósrusban kérdeztük, mi a fene , és hová tartunk, végre kibökte, hogy a fűszerfarmra! (A tévesztést  igyekezett eltusolni, útlezárásról hadovált, holott semmi ilyesmit nem láttunk, közben féltünk, hogy kiftunk az időből. A beígért tengerpart el is maradt...)

 india_kolkata_taxi_2978.jpg

A FARM szuper program! 

Citromfű teával fogadtak, idegenvezető vitt körbe, sok érdekes dolgot elmesélve, (pl. a vanília az egyik legdrágább fűszer, melyből a Coca Cola és a Pepsi felvásárolja a világtermelés 20%-át, a legtöbb élelmiszerben csak mesterséges aroma van! Az ananász- és kávé cserjének külön női és férfi bokra van, így utóbbit keresztezni kell, hogy megkapjuk akávébabot, az ananászból pedig nőit kell enni, ha édesre vágyunk, a hím karcsúsít! A banán nem fa, hanem fű!), közben láttunk 2800 x-szor erősebb csilit az általunk ismertnél, illetve elefánt fürdetést, majd demonstrálták, hogyan másznak Tarzanként a szüretelők egyik pálmáról a másikra. Végül, jó fűszeres ebéd várt!

Na, ezek után ismét GTA-száguldás! Csoda, hogy ép bőrrel megúsztuk! (Legalábbis Pat, aki hátul sipákolt a vezetőt szidva. „Hé Sir, én vakáción vagyok! Nem akarok meghalni! Normális? Azonnal kiszállok! Álllítsd meg a kocsit! Valaki mondja már neki, szólj neki, Áhhhhhh! stb.) Tényleg voltak necces helyzetek: kanyarban előzés 120-szal, záróvonalon suhanás, bokor-súrolás a sztrádán stb...

crazy-taxi-fare-wars-original-imad2xz5sx6xazw4.jpeg

Mi csendben ültünk sietésre voksolva, féltünk ugyanis, hogy elkésünk, és megbüntetnek4 minket. Igen kicentizve, 3 perccel később estünk be, de elkerültük a letolást. Egyébként 35 km-re voltunk csak, a vezetőnek kellett volna tudnia a forgalmi helyzetet és útviszonyokat! Még jó, hogy a farmon kicsit hajtottam a sereget és egy órát számoltam a hazaútra! 

Zárásképp, egy hadi tudósítás utasainkról:

images-3_4.jpeg

- Kb. 2-400 indiai: ők a kínaiakra hajaznak, ami legalábbis a hajón való kóválygást, fotózást, szalonokban alvást, (egyszer nagy mérgesen felnéztem a gépemből, mert majd‘ megőrültem a mellettünk alvó család horkolásától, mikor konstatáltam, hogy párom is elszenderedett... De legalább ülve, szolidan, hangtalanul. :D)

a_3.jpg

mentőmellény-felvételhez való teljes alkalmatlanságot és a felvonó kezeléséhez való autizmust illeti!

(Beözönlöttek hatan a felfelé tartó liftbe, miközben lefelé tartottak. Összevissza nyomkodtak, nézték, miért nem aktiválódnak az alsó szintek gombjai, közben felértünk, de eszük ágába nem jutott minket kiengedni...)

Sajnos, csípős hónaljszaguk orrfacsaró!Akad muszlim család is, akikből áporodottság gőzölög az egész napos bepállás miatt. (A nagy ruha stimmel, de az arab parfüm-mániát nem ismerik.) Sose tudni, ki után kapunk  kabint, de amikor kosz és bűz fogad (no meg vágott köröm) akkor elég egyértelmű... Érdekes, némelyek a cipőt kidobják az ajtó elé! Volt egy csuka, ami egész cruise alatt vándorolt, mindig másik ajtó előtt találtam szétrúgva!De gyakran lenyúlják a „Ne zavarj!“ táblánkat is! Ilyenkor csóri takarítónk jól meglepődik, ha benyit, hát még mi, hisz‘ úgy tudjuk, kiraktuk! Rettentő zajosak, pakolásznak, dobognak, verik az ajtót.

A kulturális különbségek tehát megmutatkoznak! (Annyira nem csodálkozunk, hisz‘ sok indiai konyhás, takarító és egyéb munkásunk van és láttunk már crew kabinkutatás utáni fotókat, melyeken több napos torták, sült csirke maradványok és egyéb furcsaságok kerültek elő az ágyaik alól... De szekusaink zöme pl. ápolt és intelligens!) Volt egy utas, aki a  közös fotó után közölte, hogy akkor most igényt tartana egyéb, privát szolgáltatásaimra!!! :O De focilabdával is találtak már el a kabin-folyosón. Aztán az is érdekes, hogy szeretnek téli kabátban fotózkodni profi fotósainkkal a hajó különböző részein pl. erkélyein... Úgy látszik, náluk ez a menő, nem a strandkép!:D Egy lelkes pasas pedig csatlakozott hozzánk a gymben, Oli minden egyes fekvenyomásánál sikongatva tapsikolt és addig győzködött, míg a kezébe nem álltam, hogy így is kitologathasson... Így lassan már semmin nem lepődök meg, de természetesen, van köztük kedves, rendes és normális is, így tisztelet a kivételnek!

- Vannak orosz, barátnőikkel érkező, kiéhezett pumák (MILFek :D)is, akik  rajongó tinilányként vetik rá magukat egyenruhásainkra. (Na, azokat sem kell félteni, előszeretettel feszítenek a bulikon...)

unknown_10.jpeg

- Jönnek szép számmal a sznob franciák (latinosaink panaszkodnak néha, hogy lekezelőek), akik sokat fintorognak, de meglepően jó közönséget alkotnak és  értékelik a műsorunkat!

- Akad1-200 német és osztrák, akik ritkán szólítanak meg minket és  hostesseink szerint mindig panaszkodnak, de múltkor pont összebarátkoztunk egy kedves, fiatal, német párral! Fel is mentünk egyszer bandázni velük!

- Meglepően sok angol is jön! (Akár 300 fő! Szilveszterkor egy totál becsiccsentett brit srác panaszkodott, hogy az indiai bulizene nagyon nem frankó! Többször kihangsúlyozta keresztbe állt szemekkel, hogy ez NAGYON NEM jó és tehetnénk már valamit... ) De voltak szétplasztikázott amerikai ladyk is legutóbb!

Igen, mert közben hozzánk is beköszöntött az újév! Ún. Bollywood partyt szerveztek, minden előadót felléptettek! Pechükre akkora szél volt, hogy mi nem tudtunk fellépni, így 1 hét múlva újrajátszottuk az egészet, amit rögzítettek. Azt küldték el a cégnek, mint „Szilveszter-éj“-t. (Ekkor is olyan huzat volt, hogy csoda, hogy megcsináltuk a duót, illetve Michael is megszenvedett kézenálló-botjain...)
ny.jpg

Természetesen, karácsonyunk is volt, noha senkinek nem volt ünnepi hangulata 40 fokban, család, faállítás, ajándékozás és dekoráció nélkül. Azért a hajó teljes harci díszbe öltözött, és volt karácsonyi koncert énekeseinkkel, illetve a táncos brigád Mikulás showja, majd az elmaradhatatlan szent mise!

December 24-én a hajó orrában, majd este a szent misén... :D

kari.jpg

- Előfordulnak spanyolok, portugálok is, akik általában kedvesek, de ritkán fedezem fel őket, mivel még mindig az olasz idős párokalkotják a vendégek zömét a maguk 4-500 főjével és ezerrel panaszkodnak is az indiaiakra!

Látható, hogy elég összetett publikumunk van, de mindig nagy sikert aratunk a fő műsorral. (A Varietén előfordul, hogy „alszik“ a közönség. Pár öreg valóban húzza a lóbőrt, míg rémülten fel nem riad a finálénál! :D Ez beszállós-kezdő nap, így hulla fáradtak és jetlegesek, ráadásul e show tele van lassú, melankólikus dallal... )

Főnökünk roppant elégedett velünk, külön gratulált, amikor még egy „nehéz összetételű“, törökökből, ukránokból, zsidókból álló nézőteret is felállítottunk bravózni! 2 alkalommal pedig akkora viharban dolgoztunk, hogy a veszélyességi kategóriát súroltuk, menni nem lehetett a folyosón. Rettentően mozgott, be is dőlt a hajótest! (A dülöngélés a hajóorrban a legerősebb, ergo a színházban.) Még gyorsöltözés közben is elborultam, így inkább földön ülve vedlettem át egyik kosztümből a másikba. Túlélelésre játszottunk, de hál‘ istennek jól sikerült minden! Kihívásként fogtuk fel, a tömeg pedig annál jobban ujjongott, de azért nem jó ilyenkor dolgozni. :D (Sőt, pár napig itt volt céges főmufti asszonyunk is, akinek külön előadtuk a showt teljes harci díszben! Megérte, mert igen elégedetten távozott, sőt jövő évi – kedvező – terveit is megosztotta velünk kapcsolatban! :D)

3.png 

Ismét köszönöm a figyelmeteket, legközelebb tovább barangolunk Mumbaiban, belekóstolva az éjszakába is, lesz egy kis maldív bícselés helyi-módra, illetve ki tudja, mivel lepnek meg a taxisok, miközben a hajón is zajlik az élet...

  

0 Szépséges strand... :D

1 (70 rupia= 1 euró) Ígérete szerint 100-ért vitt volna, tehát nem az ár a bosszantó, hanem hogy rabolják az ember idejét, ami hajós dolgozóként, időben igen csak behatárolva, igen kellemetlen. De másoktól is hallottuk, hogy össze-vissza furikázták őket nem kért helyekre , majd verték a tamtamot , hogy hát feljebb ment a tarifa közben...

2 Ahol táncosaink voltak egy másik alkalommal az egy impozánsabb dzsungeles környék, így inkább azt ajánlom, ha esetleg erre jártok, de nem mindig lehet tudni, hova visznek, így jobb előre tájékozódni!

3 Vasco de G. 1502-ben érkezett Kocsiba és itt is halt meg, de később földi maradványait elszállították Portugáliába.

4 Különben, 10 perc késés beleférhet, vezetőség válogatja! Általában 20 percnél leteremtenek, efölött az írásbeli bünti garantált, melyet megspékelhetnek pénzbírsággal is! Bár, volt egy koris, aki 2 percért is megkapta a 20 dolláros csekket... De ennél tovább, jobb bele sem gondolni! Sajnos, tavaly kirúgtak egy táncoslányt, de ő konkrétan látta a hajót elhagyni a partot! Na, ez minden crew tag rémálma, ezért célszerű rábiztosítani, pláne necces helyeken!!!

5 Gondolom, a milf és a puma kifejezést szinte mindenki ismeri, de ha még sem... :D Milf kb. olyan 40-60 közötti nő, illetve anyuka, aki olyan jól tartja magát , hogy fiatal srácok is szíves-örömest felszednék őket egy éjszakára. A puma is hasonló, de ott inkább a nő maga vadászik fiatalabb pasikra.

 

 

Varázslatos Mumbai - Bőröndlakók lettünk - Okostojás Bártender - Gazdagok és szegények

Íme kéthetes útjaink, melyeket így hirdetnek európai utasainknak:

 

  1. Maldív Maldív – TengerSri LankaTenger Marmugao Mumbai
  2. Mumbai MumbaiTengerNew Mangalore Cochin  TengerMaldív

Nekünk egybefolyik, így Maldív és Mumbai tripla nap. Sri Lanka sajnos egy és show-nap, nem tudunk kimenni...

Így jártunk...

A történetet onnan indítom, mikor először (12.06-án) érkeztünk Marmugaoba. Kora reggel lelkesen pattantunk ki, ugyanis megbeszéltük a családdal (akkor még itt lévő magyar barátainkkal), hogy együtt megyünk kirándulni. Igen ám, de hoppon maradtunk! Az irodában ugyanis a jó öreg Vincenzo (ismerjük a kínai szezonból, nem az elhivatott munkavégzéséről híres!) közölte, hogy számunkra nem kértek kilépési engedély, mivel nem adtuk le tengerészkönyvünk.Indiában minden egyes országba lépéskor végig kell esni egy személyes „face to face ellenőrzésen“ a megfelelő papírokkal1, amire köztes napokon nincs lehetőség. Hiába van nálunk, előre kellett volna leadni, csak épp erről minket nem tájékoztattak. (Bezzeg az útlevelet és egyéb okiratokat mindig elveszik.) Így kimaradtunk az egész cruise-ból, ugyanis csak a következő Marmugao procedúrán vehettünk majd részt. Tehát 12 nappal később, a Maldívon tehettük lábunkat ismét  szárazföldre!!! Ráadásul, szegények vártak ránk több mint egy órát, ugyanis az „úgy tesz, mintha értene bármit is“ fodrász(emlékezhettek rá egyik fejezetből)ajánlotta, hogy szól nekik. „Szuper! Köszönjük!“ – mondtam. (Bár, elbizonytalanodtam, jó ötlet-e rábízni, de gondoltam, látta, hallotta, mi történt, csak tudatja velük, hogy nem engednek ki.) Szegények nem igazán bírták kihámozni az infót, így tovább vártak. (De a hajón is keresgéltek, csak folyamatosan elkerültük egymást, míg mi fel-alá grasszálva kerestük a megoldást.) Kb. 40 perc múlva jött egy animátor, hogy ránk várnak odakint. Miiiii??? – kaptam fel a fejem! Rögvest megkértem, szaladjon és mondja meg, pechünk van! (Tökre sajnáltam, pedig nem is rajtunk múlt.) Halleluja, végre vették az üzit és elindultak! Később kérdőre vontam az okostojást, aki össze-vissza magyarázott, rohadtul nem bírtam rájönni, mit mondhatott, de az biztos, hogy rossz embernek mondta, rosszul, ugyanis az apához ment, aki nem tud angolul, de utána a leányzóval, Sárival is váltott pár szót, aki épp úgy érezte magát, mint én annó! (Tudjátok, hülyén, amiért nem értjük a magabiztosan beszélő srácot!) Annyiban is hagytam volna, de aztán elcsíptem, hogy össze-vissza karattyol valakinek, ismét tévesen, így megkértem, ha nem ért valamit, kérdezzen, de legalább ne csináljon úgy, mint aki tudja, miről van szó, és legfőképpen ne tegye közre a vélekedéseit, biztosnak feltüntetve azokat, mert  hülyét csinál az emberből! Kínjában felnevetett, hogy végülis ez már nem számít, mert 10 nap múlva leszáll! Egy BOLOND, aki nagyon jól leplezi azt –  egy ideig! (Megtévesztő, mert határozott fellépésű, mosolygós, szimpatikus pasi, borzalmas akcentussal, de folyékonyan beszél, így az ember próbálja megérteni, míg ki nem bújik a szög a zsákból, vagyis  az, hogy egyáltalán nem ért angolul, csak tetteti! :D Habár dél-amerikai és spanyolul se jutottam vele sokra, lehet, tényleg hiányzik egy kereke!)

 

berlusconis_immigration_policy_xavier_salvador.jpeg

Este aztán viccesen, de bosszankodva egyeztettük az eseményeket. Sári mesélte, hogy bár kezdte kapisgálni mi lehet az ábra, de a fickó tovább magyarázott, hogy most nem, később mehetünk, így elbizonytalanodott, így tovább dekkoltak ott...

Másnap véletlenül meghallottuk, hogy ELVILEG még lehet kilépőt szerezni (azaz lehetett volna a kontrollon, amire nem mentünk), így rákérdeztem (tök nyugodtan, mosolyogva) egy másik(szintén irodai) ismerősnél hogy van ez, mire a mellette álló irodista pufi, undok nőci (Vincenzo kolléganője) úgy leteremtett, mint a pengős malacot! Magyarán, mi tehetünk róla, mert nyilván nem olvastuk a kiírást! Nos, 2x olvastam végig a tájékoztatót, és ezután még egyszer!!! Egyiken sem szerepelt, hogy le kéne adni, csak az azutáni teendők! Ráadásul a nőnek semmi köze az egészhez, nem is hozzá szóltam! Feltettem a pléhpofát és odébb álltam. Oli megjegyezte, látszik, hogy ludasak, máris ránk kenik! Később kiderült, több előadó és animátor is így járt. (Mindenki, aki Vincenzo keze  alatt szállt fel...)

E pár hét alatt tök jóban lettünk a magyar családdal! Sokat bandáztunk együtt:

49517037_1481853108583819_7237948813581746176_n.jpg

Egyszer egy új báros nem akart nekik több italt adni, mondván az „artistot“ itatják! (Ja, Olivér megivott 3 kemény – 4,5%-os – dinnyés breezert!) Így jól felkapták a vizet! Pláne, hogy előttee zöldfülű már problémázott azon is, hogy nem húzhat rá 4 italt egy kártyára. (Nem a fenét!) Végül szóltak a felettesének, hogy all inclusivecsomagban vannak, ráadásul ne oktassa már őket ki egy újonc! Hőseink amúgy mindig kedvesek a személyzettel, rendszeresen elpakolnak, az asztalt is mindig letörlik, tehát feleslegesen nem ugráltatnak senkit, de azt nem bírják, ha valaki kekeckedik! (Igaz, mi dolgozóként nem ihatunk bármennyit2, de pont az izmos, munkaidőn kívüli artista zavarja? Sokan úgy vedelnek a crew bárban, hogy összepisilik magukat! Volt rá példa! De vendégre akkor pirithat csak rá, ha az szemmel láthatóan már világát sem tudja!) Utolsó este Sárink benyögte: „20 db Bacardit“! A pali elsápadt, majd a 2. kibontása után szólt neki, vicc volt!

7443.jpg

Amit még tutira feljegyeztek az út végi kérdőívre, az a takarító-menedzser  tenyérbemászó stílusa, aki nem elégedett meg azzal, hogy nemet mondjon (ezt borítékoltuk volna.), amikor takarítójukat akarták kikérni pár órácskára, hanem jól le is teremtette az orruk előtt szerencsétlent, mit barátkozik utasokkal (se látni, se hallani, pláne beszélgetni nem szabad, nemhogy személyes infókat kiadni!), velük is rettentő arrogánsan beszélve! De ami igazán őrületbe kergette őket, a reggelinél a mindig hiányos szalvéta- és evőeszköz tartó! :D Nem egyszer említették meg a büfé-főnöknek, hogy erre figyelhetne, mert sokan morgolódnak! Egyértelmű, miután leszálltak, unalmasabbá váltak napjaink!!! :D

12 nap hajón:

edzeeees.jpg

Leggyakrabban látogatott helyiségeink... A spa és szauna amúgy szuper!!!

hajo_1.jpg

Bőröndlakók lettünk!

(Mivel utastérben lakunk, ahányszor lestoppolják az adott szobát, mi fogjuk sátorfánkat és – szerencsés esetben csak pár méterrel – odébb költözünk. Nem, nem képesek kivenni a rendszerből egy szobát 5 hónapra, ne is kérdezzétek!!!)Úgy hittük, hogy csak új cruise-ok első napján költöztethetnek, előtte informálva. Ehhez képest, egyik reggel ránk verték az ajtót, menni kell! 3 nap múlva ugyanez játszódott le, de a dolog pikantériája, tréningek is voltak reggel! Szerencsére megoldottuk, mivel az első óra hamar lement, a 2.-ra végül nem kellett mennünk, no és kezd megjönni a rutin! :D Ráadásul ekkor ablakos szobát kaptunk!!! Juhé! De 3 nap múlva ismét pakoltunk, bár előre szóltak. (A maldívos héten legalább egy hét nyugi van, de az indiai megállóknál mindig jöhet a „pakolós-buli“!!!) Talán így is megéri, mert konfortosabb kabinban vagyunk, de majd kérdezzetek meg pár hét múlva! :D (Azóta már olyan is volt, hogy 2x költöztünk egymás után...) Ráadásul, a fenti stewardok nagyon nem kedvesek! Mintha derogálna nekik, hogy utánunk takarítanak, holott ha lent laknánk, akkor is lenne emberünk! Különben, nem sok munkát hagyok nekik, mindent igyekszem tisztán tartani, az ágyat is bevetem, néha a porszívót elcsóróm a folyosóról! (Csak törülközőt, wc papírt kell cserélniük, illetve a szemetet elvinni.) Ami kifejezetten rosszul esett, hogy egy kapkodásban ott maradt az egyik pipere-cekker. (Benne a vadi új sampon, hajlakk, zselé, félig teli mosószer, tusfürdő!) Mikor pár óra múlva ráeszméltem, rohantam hozzájuk. Szemrebbenés nélkül közölte a csávó, hogy a kollégája hozta el, és szemétbe került, levitték a megsemmisítőbe. Fasza! Majdnem elsírtam magam, mire előkapta a hajzselét és a mosóport, mondván, azt félre tette magának... Jó, mi!?),így megvan, de a többinek „good bye“! Nem vertem ki a balhét, nem rohantam a főnökéhez, de megmondtam, hogy nagyon nem volt szép, mert tudják, kik vagyunk, és nem hazamentünk, hanem a folyosó túloldalára, megkérdezhették volna, véletlenül maradt-e ott! (Pláne, nem kukában volt! Ki az a hülye, aki kidob pár vadi új, bontatlan hajápolót? Ha hazarepülnék és nem férne be, akkor inkább odaadnám valakinek!)Persze, a kollégával elbeszélgettem volna, de akkor nem volt ott, később pedig nem voltam teljesen biztos, hogy ki is az. Ki volt a ludas kettejük közül? Vajon tényleg kidobták? (Remélem nem, inkább használják egészséggel, nem szeretek pazarolni...)

images-4.jpeg

 

Na, de térjünk rá a varázslatos Mumbairamely magával ragadott!!!

Itt mentünk először ki, két héttel később! A kikötőben rögvest nyomunkba szegődött egy önkéntes idegenvezető, aki olyan jól verődött mellénk, hogy fel sem fogtuk, mi történt. (Vigyázni kell, mert tényleg úgy rászállnak az emberre, mint legyek a légypapírra, néha elképesztően nehéz lerázni az erőszakos taxisokat, önjelölt kísérőket! HiggadtOlimat is jól bepalizták egyszer, mikor nélkülem ment ki: Egy taxis teljsen ráakaszkodott, folyamatosan hosszú perceken keresztül lökte a süketet. Hiába mondta neki, nem kell, csak a közeli kávézóba megy, hagyja békén, de az nem tágított. Oli végül megunta, belement. A csávó nagy örömmel rohant a kocsiért, ezalatt drágám próbált megszökni sikertelenül, a szemfüles sofőr ugyanis elévágott. Várostúrával próbálkozott, végül egy boltba fuvarozta, ahová valósággal betuszkolta szegénykémet! („Take a Look, ONE MINUTE!!!“3) Ott  addig tukmálták, hogy vett egy sálat nekem 17 dolcsiért, de 50-ért nyomatták. Na, máris kettőt akartak eladni. Mondta, vége, nincs pénze, erre válasz,  „jó a kártya is, vagy adja oda dizájnos karkötőjét“! Dehogy adta, megindult kifelé. Taxis meg utána, végül visszaült, elmentek a Starbuck‘sba. Aztán még probálkozott többet kérni (így is többet fizetett, mintha órával mentek volna), majd az erősködött, hogy megvárja, de ekkor Oli erőteljesebben mondta, eszébe ne jusson, azt sem tudja, meddig marad! (No problem!) Végre a muki eltűnt, édesem ott maradt estig, ki sem mert jönni! :D)

Hangulatos épületek, utcaképek:

De vissza emberünkhöz, akivel tényleg abban a tudatban baktattunk jó darabig, hogy csak egy nyitott helyi, akivel történesetesen egyfelé megyünk. Aztán világossá vált, hogy kísérni szeretne, jó fej is volt, kedves, informatív, így bizalmat szavaztunk neki! (A fizetséget is tisztáztuk, annyit kért, amennyit jónak láttunk.)

img_2802_1.jpg

Ahogy kiértünk a kikötőből, bele is botlottunk első szent tehenünkbe, de itt nem mászkálnak az út közepén, mint a többi, vidéki városban:

boci.jpg

Örömmel konstatáltam, hogy szélesek az utcák és bár tömegnyomorra készültem (15 millió lakosú város!), kellemeset csalódtam. Rengeteg a zöld, sok a fa, parkok, terek és hangulatos! Igaz, rettentő zajos! Autók folyamatosan dudálnak, még a piros lámpánál való ácsorgás alatt is, rengeteg taxi és tuck-tuck robog, amik jó olcsók, pláne órával! (Nem úgy mint Goában, ahol hasra ütésre csapkodják az árakat...) India büszkélkedhet a legtöbb balesetet produkáló ország címmel!!!

img_2702.jpg

Az indiaiak krikettezni mindig és mindenhol tudnak. A sporthírek 80 százaléka krikett, játékosaik pedig a bollywood-i filmsztárok mellett az ország legnépszerűbb és legmarketingképesebb arcai.

krikett.jpg

Nagy krikettező placc mellett sétáltunk el, sok boltocskát, utcaárust, de nyugati modern üzleteket is láttunk. Olyan, mintha a fél lakosság az utcán élne. (Összehasonlítva a többi indiai várossal, vagy a maldív fővárossal, rendkívül modern és üdítő élmény, tisztább, kulturáltabb, mégis a világ legnagyobb nyomornegyedeinek ad otthont, ahol 4 millió ember valóban az utcán lakik!) Abszolút jelen van a tradícionális mellett a modern világ. Rengeteg európai stílusú épület van, érezhető a portugál és brit hatás!4

Fő Bíróság épülete:
bombay-high-court_650x450_61429021549.jpg

bombay-high-court_650x400_81449736723.jpg

Az egyetem, mely olyan, mint egy templom... :

img_2716.jpg

img_2719.jpg

College/Főiskola:

img_2727.jpg

Könyvtárak, Múzeumok:

img_2725.jpg

img_3014.jpg

A híres Történeti Múzeum (Chhatrapati Shivaji Maharaj Vastu Sangrahalaya), azaz Prince of Wales Múzeum, melybe egy másik alkalommal látogattunk el énekeseinkkel:

Utcai galéria:

img_2728_2.jpg

Láttuk a britek által épített első Watson Hotelt, mely nagyon régi épület! Már nem üzemel szállóként, sok ügyvédi irodának ad otthont. Pillérjeit Angliából hozták, a lépcsőkön lovak is jártak még! Csak európaiai vendégeknek volt!

A képen jobbra a 3. épület a Watson!

img_2726.jpg

img_2724_1.jpg

redevelopment-row_d.jpg

Benéztünk a karácsonyi hangulatba öltöztetett St. Thomas katolikus templomba, ahol Teréz anyának is van külön ülőhelye: stthomas.jpg

Megcsodáltuk Mumbai város jelképét, India Kapuját, illetve a mellette található Taj Mahal Hotelt, ami egy palotaszálló, rengeteg híresség fordult már meg benne!

Ez Mumbai legközkedveltebb "fotószpotja"! Habár, a vidékről érkező indiaiak többet fotózzák a fehér embereket, mint legfőbb látványosságot, mint magát a kaput. Minket is sokan elkaptak egy közös selfiere...

kapu.jpg

Taj Mahal Hotel:

img_2741.jpg

images-2_9.jpeg

Innen a helyi mosodához (Dhobi Gat) gyalogoltunk!

Ez az ún. Colaba negyedben található, előszeretettel mutogatják a turistáknak. Látványosan szegényebb részen van, egy kis halásznegyed után. Vezetőnk is errefelé lakik! Maga a mosoda hihetetlen, nem mindennapi látvány. A levegőben szappanillat kering, mezítlábas férfiak csutakolják és püfölik az anyagot. Pont elkaptam egy apukát, aki a fiát mosdatta legalább akkora hévvel. Főképp férfiak dolgoznak itt, ami kvázi egy mini falu, van iskolájuk, fodrászuk is. A csipesz kérdést, nagyon frappánsan oldották meg, a képen láthatjátok!!! Szállodákból és mindenféle nagyüzemekből hoznak ide mosatni nagy mennyiségben.

Mosoda album:

A "csipeszek"

img_2751.jpg

De a halászfaluban ennél is szembe ötlőbb a nyomorúság. Láttunk egy vékonyka lányt anyjával homokot kapargatni, érték után kutatva. Szomorú! Az itteni lakók kunyhójába időnként még a tenger is betör. Persze, meg-megbámultak minket alaposan, de erőszakos koldulókkal errefelé nem találkoztunk! 

img_2745.jpg

img_2748_1.jpg

Elképesztő, az utca túloldalán pedig tehetősek laknak! India hihetetlenül a végletek országa! A gazdagok és szegények, letaglózó társadalmi különbségek látványa sokszor lelkileg zsibbasztó, ugyanakkor látni, hogy a különböző vallású, kulturájú emberek mekkora békében képesek együtt élni, mégis felemelő! De Indiára fel kell készülni fejben és lélekben egyaránt!!!

Később elbaktattunk a híres Viktória Terminálhoz,

(Chhatrapati Shivaji Állomás, a Világörökség része), a gyönyörű pályaudvarra, ahol elképesztő a nyüzsgés! Millióan fordulnak meg egy óra leforgása alatt (az elővárosi járatokon naponta 7 millió ember fordul meg), olcsó a vonatjegy, az ajtók tárva-nyitva menet közben, így az emberek csüngnek a vagonokon! Ha kipróbáljuk e nem mindennapi kalandot, tuti, beszámolok róla! :D

img_2759.jpg

Ezután piacozás következett!

Mindent lehetett ott kapni! Valóságos kis állatkert fogadott! Aztán emberünk elvitt egy rendes, tradicionális ruhaboltba, ahová amint beléptem és kettőt pislogtam, máris egy rendkívül giccses, több részes ruhakölteménybe beöltöztetve találtam magam, tetőtől talpig! Lógott rajtam rendesen, pedig nagyon igyekeztek meggyőzni, hogy magassarkúval jó lesz! Hát, spicchegyen állva is földig ért... Minden bizonnyal turistáknak nyitották, abszolút drága bolt, ahol csupa fehér ember nézelődött. Bár sokat gondolkoztam a szilveszteri „Bollywood“ viseleten, hamar beláttam, nekem ott nem sok babér terem, így már nagyon mentem volna, de Oli beújított egy klassz inget magának:

img_2766.jpg

ing.jpg
Ezután feltaxiztunk a Malabar-hegyre, közben megtekintettünk egy 400 éves hindu templomot. Ez volt az első mezítlábas, kendős szentély-élményünk, ahol vallási ünnepség zajlott, nagy hangoskodással, tánccal, zenével. Ki van írva mindenféle instrukció, melyből első és legfontosabb a cipő levétele! Ráadásul a nők nem léphetnek be menstruációs időszakban!

Walkeshwar Temple:

templom.jpg
templom3.jpg

 Fenn a hegyről rálátni az egész tengerparti sétányra!

img_2790.jpg

A Marine Drive-on érdemes nappal végigtaxizni, este meg végigsétálni. Ez a fő promenád egészen a Cowpatty beach-ig, este tele párocskákkal, lazító helyiekkel, kis snackbódékkal.

Illetve ott található a turistalátványossággá vált Csizma Házikó:

img_2791_1.jpg

Utolsó állomásunk, a Gandhi ház:

gandhi2.jpg

gandhi.jpgEkkor már késő délutánra járt, jócskán belecsúsztunk a csúcsforgalmi időbe. Alig akadt, aki hajlandó volt elvinni a hiper modern Phoenix Mallba, a hatalmas new yorki bevásárló centrummal vetélkedő üzletmonstrumba, ahol az árak is igen nyugatiak! Kedvenc üzleteim mellett újakat is felfedeztem, majd rátaláltam a Food Hallra, a jól felszerelt, egészséges spéci szupermarketre, ahol persze jó időre bent ragadtam és jelentősen megpakolva távoztam...

p.jpg

p2.jpg

Ha már bevásároltam, akkor egy tőlem megszokott élelmiszer-kitekintő, lássuk miket eszem mostanában!  

kajak.jpg

kajak2.jpg

golyok_1.jpg

A hazaút izgis volt! Odabenn ugyanis elfelejtettünk, hol vagyunk, így mikor kiléptünk este 9-kor, hirtelen eszünkbe juttatták: ránk nyomult egy koldus-csoport, főleg egy lány, aki Oli karját rángatta, alig bírtuk lerázni, miközben sietve igyekeztünk átjutni valahogy a 8 sávos autóúton, mivel a túloldalon kellett taxit fognunk. Átkelőhely, zebra, lámpa persze sehol, és hát tudni kell, hogy Indiában nem normálisan vezetnek, de erről majd később még lesz szó. Végül, megoldottuk, taxit is fogtunk, megindultunk. A végén kicsit kérdezősködött kollégáitól, mi is próbáltuk navigálni, mert nem igazán tudta, melyik lesz a nekünk kellő kikötő, a kapu, az ún. Green gate. De szerencsésen megérkeztünk! Még késő este is káoszos, folyamatos dudaszó, dugó, mintha sosem térne nyugovóra a város. Millió ember jár odakint, zajlik az élet!

Szép kivilágítással ilyenkor inkább hat modern metropolisznak, báli ruhát ölt Mumbai!
mumbai_night.jpg

 

 Köszönöm, hogy velem tartottatok! Még csak most csaptunk ám, az indiai lovak közé! Legközelebb New Mangalore, Kocsi és Goa következik egy pszichopata osztrák pár kíséretében :D !!!

 

 

 

 

Jegyzet: 

 1 Papírok: Turistáknak vízum, ez alapján kérik meg az E-Land (kilépő dokumentumot) doksit, amit belépéskor és utolsó kilépéskor lepecsételnek. Emellett kell még útlevél-másolat. Nekünk hajós dolgozóknak vízum helyett van a Seamanbook (tengerészkönyv), így annak másolatát is mutatnunk kell.

2  Max 2 gyenge sör  v. 2dl bor kb. a limit, azaz a megengedett véralkohol szint 0,05% lehet

3 Take a look, 1 minute! = Csak 1percre körbenézni!

4 Majdnem 400 évig állt európai uralom alatt, ami nem tűnt el nyomtalanul. „Egy cseppnyi Európa volt az Indiai óceánban.“

Forrásaim: 

utikritika.hu

erdekesvilag.hu