XIII. Záró Fejezet
6 nap után végre megérkeztünk Európába! Tenerifén kötöttünk ki szerdán. Nagyon klassz napot töltöttünk el a fővárosban, St. Cruzban. És bár jó 10 fokkal hűvösebb van (árnyékban már vacogtunk), mint eddig megszoktunk, de nagyot sétáltunk, voltunk egy szép parkban is, aztán beültünk sushizni a fő téren. Jó volt beszélni végre az otthoniakkal, mindezt extra gyors internet segítségével. Aztán ittunk 3 szója tejes kávét egy kávézóban, 3.30-ért!!! Na, ennyit jelent Európa :) Good prices and good net! Ééééés szinte minden utcában volt egy bio bolt! (Be is tértem szinte mindegyikbe :) ) Nagyon sajnáltam, hogy nem álltunk itt olyan sokat (4-re vissza kellett érni) és azt is, hogy nem volt idő kirándulni például a vulkán kráteréhez...
Este a Fuego című műsor volt a hajó fedélzetén, ami egy fergeteges flamencó előadás. 4 spanyol táncos csinálta. Élveztük! Utána kis crew bározás volt, az olasz sistersnek megérkezett a családja, Sándor pedig egyre happybb, hogy megyünk mindjárt haza.
Ő is kínlódik az időeltolódással, nem is alszik általában reggel 7-ig...
Az utasokról annyit, hogy tök bambák! Egyrészt még véget sem ér a műsor, egyesek már a sötétben megindulnak kifelé, átlépve másokon söröket felborogatva. Nem is értem, annyi tisztelet nincs bennük, hogy végig üljék még azt a 2 percet, hogy a cruise director elmondja az esti programokat az előadás végén. A büfében is szeretnek akciózni, akkor is ha épp mozgás-sérültek... (Leejtenek, kiborogatnak...) Hihetetlen, milyenek az öregek néha, tényleg mint a türelmetlen óvodások!
Jó, azért Fren (cruise director asszony) záró beszéde megér egy misét. (Vagy legalábbis egy említést.) Igazi memoriter-felmondás, általános iskolás módon! Elmondja 5 nyelven ugyanazt, ami annyira alap info (főképp az előadók neve és nemzetisége) ez pedig felesleges, mert más nyelven is érthető. Végül pedig az elköszönés csók dobással: lefagyott arc, merev előre gúvadó szemekkel, baromi hiteles :D Ő maga körülbelül 10x van bekonferálva, mintha a félműsort (legyen az bármelyik) ő csinálná. Na jó, így bele gondolva, a sokadik műsornál még sem csoda, hogy az utasok nem bírják kivárni (elvégre olyan, mintha minden áldott nap "copy-pastelve" lenne, csak másik ruhában és nekünk már az sem változó, mivel van 7 ruhája és már abból tudjuk, milyen nap van :D !!!)...
A Madeira-nap nem volt épp a legjobb napom. Kár érte, mert Funchal gyönyörű, ráadásul épp virág-ünnep volt, rengeteg virágárussal, így még inkább ki volt rakva orchideákkal, rózsákkal az utca. Az egész város színes, parkos, elég új építésű. Miért volt akkor rossz napom? Az alváshiányom tetéződik (3.40-kor ébredtem...), így alapjáraton nyűgös voltam, nem voltam épp "teremtő" kedvemben. Ilyenkor persze az agyam le van lassulva, figyelmetlenebb is vagyok (pl. ajtó-félfáknak szoktam neki menni, vagy kilincseken fenn akadni...), amit könnyen kihasznált egy tolakodó taxis... Nem is részletezem, a lényeg, hogy meggyőzött, milyen jól járunk vele, de nem! Legalább, egy gyönyörű kertbe eljutottunk, voltunk a hegyen, egy szobornál és a város panorájában is gyönyörködhettünk. A kert hatalmas, (eddig ez volt e legszebb és legnagyobb) virágokkal, kaktuszokkal, sok féle papagájjal és pávával. Van egy pici vízesés, amibe viszont bele estem. (Jobban mondva, bele léptem...) Én csak egy jó fotót szerettem volna a peremén, de lecsúszott a jobb lábam combtőig, csurom víz lett a farmerem, cipőm, zoknim. No, és nem volt épp nagy meleg, pláne fenn a hegyen! (A kép azért sikerült!) Valamennyire szárogattam a mosdóban, de annyit ért, mint halottnak a csók... A lábfejemre zsákot húztam, úgy léptem vissza a cipőmbe, legalább ne fázzak fel. Ezek után pedig végül nem mentünk fel a hegycsúcshoz, mert a taxis valahogy lebeszélt róla, persze a tarifáját elkérte ugyanúgy. Naná, hogy csak időt akart magának spórolni. (Oké, mi okosabbak lehettünk volna!) A centrumba visszérve újra napos volt az idő, de valahogy addig keresgéltük, hová üljünk be, hogy végül már nem ültünk sehova. (Valamilyen oknál fogva, véletlenül sem találtunk megfelelő-, mindkettőnk igényeit kielégítő helyet...)
Visszaértünk a hajóra, otttpedig mindenki lázban van, hogy itt az ellenőr. Na, mondanom sem kell, engem jól elkaptak még aznap. (legalább a secus nő és nem az ellenőr, mert akkor rosszabbul járok valószínűleg!) Volt egy kis "food in my beg"-situation. De olyan lökött voltam, éreztem, hogy akkor nem kéne elrakni! Naná, hogy akkor ellenőriznek, remek fotót készítve a táskám tartalmáról. Utána persze be voltam tojva rendesen, hogy most mi lesz. (Nyilván nem gyilkosságot követtem el, így legrosszabb esetben kapok egy warningot.) De annyira rosszul érintett, mert tudtam akkor, hogy nem kéne, mégis csináltam. (Ja, és cikinek is éreztem, mivel pont 2 napja figyelmeztetett a cruise director asszony, hogy most a héten viselkedjen mindenki jobban, és én csak azért is rendetlenkedtem :) ) Amúgy naná, hogy túllihegtem, másnap kiderült nem csak engem kapcsoltak le, hanem egy zenész pasit is (aki nagyon szigorúan "vega-nyers koszt"- követő, így jóformán több kg gyümölcsöt eszik naponta, és ezért mindig tesz el magával), szóval együtt kellett felmennünk a Staff Captain irodájába elbeszélgetésre. Mázli, hogy hozzá kellett mennünk, mert elég rendes, segítőkész ember, így megúsztuk egy "ejnye-bejnyé"-vel, nekem már úgyis mindegy, 6 napot most már kibírok, de mondjuk a zenész srác kiharcolta, hogy kapjon engedélyt a továbbiakban!
Előző este még megnéztük a napi műsort, René Luden hasbeszélőt. Ő is régi motoros, 20 éve hajózik. Nem volt rossz, csak kissé hosszú, bár igaz, hogy már alig láttam a fáradtságtól és letörtségtől, el is tettem utána magam gyorsan az ágyba!
Funghal után pénteki sea dayen pedig a "kedvenc" artistunk volt - Medini - az extra talentum fekete zokniban (Favolosán már láttuk), most nem ültünk be rá.
Szombaton Gibraltáron kötöttünk ki, nem is gondoltuk, hogy ennyire klassz hely! Angliához tartozik, tele van üzletekkel, kávézókkal és majmokkal! :) Szabadon kószáló majmokkal. Tényleg rengeteg van belőlük fenn a sziklán, ahová libegővel jutottunk fel. 412 m a top, de a híres kiálló sziklacsúcs még magasabb, oda nem lehet felmenni. Sajnos, nem volt időnk bejárni a hegyet, pedig több látnivaló van: kastély, barlang, rezervátum stb. A majmok kissé pszichopatáknak tűnnek, vigyázni kell velük, mert lopnak és harapnak. Anyuék közül valakit megharapott egy, amikor csoportosan voltak itt pár éve, így mi nem voltunk olyan bátrak, hogy baráti fotót készítsünk velük, megmaradtunk tisztes távolban. Pedig sokan fotózkodtak velük, épp hogy át nem karoltak egy egy példányt. Amúgy nem csak ott járkáltak és viháncoltak az emberek között, de néha úgy fotózkodtak túristákkal a kilátónál, mintha tényleg emberek lennének és tuti tudják, hogy mi folyik itt... Visszafelé már nagyon sietni kellett, bár még pár perc boltozást (ahhh, Orionos cukormentes proteincsoki... az élet nem is apró öröme :D ) és egy extra gyors kávézást besűrítettünk, aztán már úgy estünk be a hajóra utolsó pillanatban.
Este megnéztük a magicion showt. Mit ne mondjak?! Nagy sikere volt, nekünk olyan volt, mint egy szülinapokon haknizó bűvész. Annyira elemi trükköket csinált, mind nagyon lerágott csont. (A mű-ujjas dolgok, pálcából bolt, kártya trükkök, szám-kitalálós, újságpapírt széttépős stb.) Oké, elől-oldalt ültünk, innen nagyon látszottak a csalások, de nem feltétlenül ez volt a gond (mivel ha nem figyeled direkte és hívod fel másnak a figyelmét, ahogy Olivér nekem, akkor mindent azért nem veszel észre! :D ) De a kezei nagyon manírosak voltak, úgy értve látszott, hogy mindenhez furcsán nyúl, hogy megvan mindennek a technikája, azaz a trükkje. Pl. az újságpapírt vonal mentén hajtogatta és tépte stb. de a mű ujj tényleg látszott onnan nagyon. Oké, gyerekként biztos csodáltam volna, de felnőtteknek már ez szerintünk kevés.
Este újra jött hozzám a szlovén masszőr, Claudia. Ő is megerősítette, amit a kapitány mondott, hogy ezek az utasok borzalmasak. Hiába idősek, állandóan rohannak, türelmetlenkednek, csak hibákat keresnek és mindenre panaszkodnak. A svédek pedig nem akarják megérteni, hogy nem vihetik be a sört a spába magukkal... Bezzek a kreolok, még 40 perceket is vártak türelmesen, ha esetleg úgy adódott. Hiába az európai is a szigeteki mentalitás! De különben az angolok vagy pár hete a magyarok, akik szintén csak panaszkodtak a Costára, azért már 3.-ra 4.-re jöttek el cruisra. Kérdem én, akkor mi a fenének utaznak ezzel a társasággal, ha nem jön be nekik??? Vágytam rá, hogy az akupunktúrás nyomás és kezelés segít majd aludni is, mivel már este 10-kor ájuldoztam a fáradtságtól és bár utána kidőltem éjfélkor, de csupán hajnali 2.15-ig tartott a csoda :( !
Claudia mesélt még a spa-sokról, hogyan nyomulnak náluk az officerek a nagy kabinjukat reklámozva, extra masszázs után áhítozva, vagy mennyire utálja ő is a promótálást és eladást. Nekik is elsősősorban jó selllernek kell lenni és csak azután jó therapistnek. De azért ő élvezte a hajós élményt, nagyon örült a Karib térségnek, hogy világot járhat, tapasztalatot szerez, edződhet. Nem volt mondjuk itt sokat, mivel a férje annyira könyörgött neki, menjen haza, így előbb leszáll Savonában. Eddig még vágyódott is nagyon haza, de nem rég szerelembe esett egy filippínnel a legnagyobb meglepetésére. Azt mondja, plátói maradt a dolog, de sosem gondolta volna, hogy 15 év után még érez valaha pillangókat a gyomrában, így most egyik szeme sír a másik nevet!
Másnap "kivettem" egy szabad napot, az éjjel kínlódás után. Próbáltam pihenni, fenn gyönyörűen sütött a nap, behúzták az üvegtetőt, így lehetett napozni és baromi meleg volt. Kiderült megváltoztatták a másnapi menetrendet, így nem du., hanem reggel 7-kor kötünk ki és csak délig lehet kint lenni :(. Ennek baromira nem örültem, annál is inkább, hogy még egy drillbe is kiírtak engem (Olit pl. nem!!!), így jóformán Palamoson ki sem tudok menni... Ja, és mivel éjjel kukorékolok, a 8 és 11 közötti intervallumban szoktam mélyen aludni.
Este felmentem a gymbe, de csak jakuzziba és szaunázni picit. Aztán beültünk a showra. (Ez a Radio volt, már láttuk, de jó volt 3 hónap után, valahogy mindig jobban tetszik minden show 2. alkalommal, mivel ismerem a táncosokat.) Egyébként, gála-night volt, így extra csinibe kellett öltözni. Ahhoz képest az utasok fele jóformán még csak elegáns sem volt. A show végére már kettőig nem láttam, rohantam az ágyba. El is ájultam fél 11-től egésszen éjfélig... Már nem is kommentálom!
Na, megvolt a drill, ez a fantasztikus "mentőcsónakba tömörülünk pontosan 150-en"- féle drill volt. Mindegy, elég hamar lezavartuk (nem is volt gond, mivel már úgyis 6.20-kor keltem), aztán kiszálltunk gyorsan Palamoson. Baromi hideg volt, borús és majdnem minden zárva. Mikor már sietnünk kellett vissza már voltak klassz boltok, de nem maradt idő :(, aztán nem is tudom megérte e kimenni, mert akkora vihar kapott minket el, hogy csuda. A baj az volt, hogy a kikötőben is volt security checking egy kis átjárón és oda tömörült be rengeteg utas, bedugult az egész, majd' hogy nem tömeghisztéria lett, összepasszírozódtunk mint a heringek. Akkor kezdődött az eső, az emberek bégettek vagy bőőőőgtek (komolyan, mint a tehenek), utána pedig még rengeteget kellett futni a hajóhoz. Hát, szétáztunk, ennyi!
Mentőcsónak
Már közeleg a vihar... no meg a pánik :)
Utána azért jött egy jó hír: még aznap este kikötünk Marseillesban, jeee! (és ott állunk a tervezett időpontig, másnap este 6-ig!!!) Olyan jó volt kimozdulni este. A városból akkor még nem sokat láttunk és a téli kabátomban sem volt melegem, de nagyon jó volt sétálni és irish pubban lazulni. Az elején kettesben voltunk, később betoppan a doki is 2 casinos sráccal. Bár a táncosokkal indultunk el (két csoportra oszlottak, amit nem tudtunk és mi az uncsibb emberekkel voltunk) ők végül étterembe mentek, mi nem voltunk éhesek, így leszakadtunk tőlük. Éjfélre már visszamentünk, mert akkor volt az utolsó shuttle busz.
Pakolási és papírozási teendők mellé kaptunk még egyet: warningot átvenni! Ja, kaptunk! Mind a 6-an, artistok, amiért kihagytuk múltkor azt a roppant fontos (5 percben elmondják, hogy PRCR-ok vagyunk, azaz nincs safetys feladatunk, de ez bármikor változhat...bla bla bla) meetinget. Egyetlen nap kábé amikor Oli nem nézte meg a safety boardot. Mindegy, ez egy darab papír, nincs pénzbünti, bárkivel előfordul, a HR-es nőnél kellett aláírni, aki egy kedves nő, egyáltalán nem tartott fejmosást, sőt tök megértő volt. Aztán betoppant kedves Fren, totál lestrapáltan, vártuk tőle a fekete levest, de hozzánk sem szólt. (Mióta a kaja-ügyem volt, eléggé duzzogó arcát tartja felém... No, mindegy! De már nagyon nem is tűnik százasnak, tényleg sokat iszik. Sándor szerint Vedel nagy V-vel, mivel őnála is jóval többet iszik. Pedig, mint tudjuk, nem kispályás) Amúgy Bartolo (C.D. asszisztense) sem mondott semmit. De azt a pasit látnotok kéne, mint egy meleg karikatúra (nőies mozgás, vékony női hang, kopasz, nagy keretes divatszemüveggel) és ráadásul a crossing óta csak olyan arcot vág, mintha folyamatosan sírnia kellene, mert valami bűzt érez. Ez most korrekt megfogalmazás róla, azt' hiszem!
Egy "kis" fuvallat Marseilles utcáin
Keddden azért egész nap benn voltunk a városban, noha akkora szél volt, hogy szinte letépte a fejem!!! Legalább a nap sütött, de bizonyos nyílt tereken nem lehetett meglenni. Mondhatnám, hogy "best day ever" volt, de ha nem is ever, akkor is nagyon kellemes! Minden volt, ami jó: séta, Sturbuck's, Sushi bár (ahol futószalagon megy körbe az étel színes tányérokon és csak le kell venni), nem volt rohanás, kapkodás és tervezés sem :). A part, sok hajóval és mögötte a hegyen lévő templommal, nagyon látványos. Rengeteg hal- és rákárus van az utcákon, igazi kikötői város, jó volna még látni és bejárni!
Utolsó estére jött duó Deltai: Gábor és István. Kevesen ültek a színházban, mivel aznap leszállt 900 francia utas... Rövid showt csináltak (tissue, kötözős bűvésztrükk és az emelő, kaptak hozzá egy táncos betoldást és baromi hosszú lézershowt), mert a requizitjük nem érkezett még meg, de így is jó sikert csináltak! Az erőemelős számot mindig eléggé szeretik és értékelik az emberek! De jól el is adják és az a bizonyos székes slussztrükk tényleg nagyon látványos! Elég sokat meséltek a 15 éves hajós tapasztalataikból. Lévén, hogy interportosok, rengeteget repkednek. Ez azért a rossz oldala ennek a munkának. Hajnali 2-kor keltek, utaztak, felléptek, másnap reggel már repülnek tovább másik hajóra, aztán egy 3.-ra, az elmúlt napokban pedig körbejárták a világot: Új-Zéland, USA, és Európa különböző helyein szálltak ki-be. Nekik már nem is jetlegük van, hanem valahogy már az időn kívül mozognak :D!
Lejöttek ők is még bározni kicsit, rengetegen voltak, mivel sokan disembarkolnak velünk együtt 29-én. Szerencsére utána beájultunk, jól aludtam, csak sajna, reggel Sándor hívása ébresztett. Annyira boldog, hogy megy haza, már túl van pörögve. Mindegy, még pakolásztunk, szerencsére minden simán ment a leszállással, a szekusok sem csináltak ügyet, hogy mért nem adtuk le a csomagokat előző este. Na, megindultunk haza!
Köszönöm mindenkinek, aki végig követte velem a Magicát, remélem élveztétek a hajós és utazós történeteket. 12-én szállunk fel az Atlanticára, jön a III. széria :)
