Guadeloupén¹ szállt le a magyar család. Reggel még gyorsan lenyomtunk egy próbát, melyre beültek a gyerekek, ugyanis csak délután jött értük transzfer. Utána elbúcsúztunk, majd nagy elánnal megindultunk egy helyi sátorcirkuszhoz, melynek múltkor szúrtuk ki plakátját! Nem volt egyszerű odakeveredni, mert bár busszal könnyen eljutottunk egy darabig(a bevásárló központtól nem messzi körforgalomig), ahonnan a sofőr útbaigazítása alapján 10 perc sétára állt a sátor, a stadion parkolójában! Ja, 10 perc egy több sávos autópályán, járda nélkül, forgalomban és nem álló dugóban! :D Így először térdig érő fűben, egy tehenes, bikás pusztán próbáltunk átvergődni (traktorban alvó munkás), de kerítésbe ütköztünk, majd a lakóházak irányából kerülve, mígnem szakadékhoz érkeztünk. Végül szarrá izzadva visszakullogtunk a kiindulóponthoz. Maradt a sztráda, amit még mindig nem tartottunk jó ötletnek, így megkértünk egy szimpatikus nőt, aki éppen akkor ült be a kocsijába, hogy vigyen el minket azon a pár száz méteren, ő pedig készségesen segített! Ott voltunk! Juhééé! Azaz juhééé lett volna, ha lett volna délutáni előadás, ugyanis benéztük a napot, az esti pedig már késő... :( Csalódottan baktattunk hát tovább a pláza felé (mert ugye ott volt szemben, percnyire LÉGVONALBAN :D), míg aztán egy srác megszánt és átfuvarozott egészen a bejáratig! Na, ilyenek a helyiek!

Retus nélkül, vállalom! Kicsit leizzadtam... :D :D :D 

Egy későbbi sétafikálás Pointe Á Pitren, nem messze a kikötőtől:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Milyen a karibi hangulat?!

Természetesen más! Partikuláris! Javarészt az emberek kedvesebbek, mint a legtöbb helyen a világban! Az utcán lazán köszöngetnek, odaszólogatnak és nem csak akkor, ha épp ránk akarnak sózni valamit vagy beach fuvart ajánlgatnak feketén a taxisok, hanem szeretnek csak úgy szóba elegyedni, beszélgetni. Ezzel kapcsolatban sokszor nehéz levetkőznünk fenntartásainkat, a rossz tapasztalatokból eredő elutasító magatartást. (Nos, mióta Pesten leköptek, mikor épp segíteni próbáltam egy szélhámos kéregetőnek, illetve egy banki házaló csalt tőrbe és vitt bele egy hitelkártya igénylésbe – mert udvariasságból tök hülye voltam –, nem csoda, hogy óvatos vagyok!) Ám nem csak vidáman kérdeznek, hanem sokszor kedves megjegyzéssel bókolnak! Íme két kedvenc, melyet Olinak címeztek:

„Hé, Nagy ember! Jól nézel ki! Talán futball játékos vagy, vagy valami hasonló?”

"Hey Man, are you ready for a taxi? = Készen állsz egg taxira? :D (És legalább nem a pitlákba küld el a taxis, mint Srí Lankán, amennyiben nem állunk készen egy fuvarra!)

„A te barátnőd a legszebb, amit ma láttam, pedig meleg vagyok!”

"Put a ring on her!" = Gyűrűzd meg vagy vedd el! :D :D :D 

• A szigetek csodaszép tengerpartokkal, képeslapra illő pálmás, homokos partszakaszokkal szolgálnak és rendkívül sok a zöld: erdő, mező, dzsungel (én 1000x jobban érzem magam, mint a kopár görög szigeteken!), de azt tudnotok kell, hogy a városokban szépségre vagy sok látnivalóra ne számítsatok, ugyanis meglehetősen putrisak! Én speciel nem rajongok a mű világért, azaz az „úgy néz ki, mintha”-féle utánzatokért (jó, bevásárolni kell egy felszerelt szupermarket és a plázába is elbuszozunk időnként, valószínű megszokásból...), így a kikötőknél mesterségesen „karibisra” emelt vendégváró-szuvenírfalvaktól nem vágódom hanyatt és szelfizni sem állok le, inkább igyekszem a csóróbb részeken is megtalálni a szépet! Sokszor kifejezetten hangulatosnak találok egy romos lakóházat, utcaszakaszt, parkot vagy a nyugati kultúra által emelt, jó állapotban maradt épületet!
• A helyi népviselet kockás asztalterítőre hasonlít, igaz már kevesen hordják. Persze, turistáknak árulják a ruhákat, kötényeket és méteres anyagként is. Andi is vett, mondván, ha az avokádónak jól állt a piacon, akkor neki is jól fog! :D

• En is szívesen vásárolok a helyi piacon, máshol nem is találnék ekkora avokádót, ami háromszorosa az otthoninak, miközben fele annyi az ára:

• A bárokban teljesen hülyének néznek, ha alkoholmentes italt rendelünk. Andi is mesélte még a jó múltkor, hogy teljesen felháborodtak az ő esetükben is! „Minek az? Ott a tenger!” – mondták. Még ő kért elnézést... :D
• De képtelenek cukormentes limonádéval (azaz vizet citrommal) szolgálni! NINCS! Bakker, egy satnya lime-ot sem tartanak általában!!! Szinte minden mesterséges! (Kivéve a sarkon árult azonnal fogyasztható kókusz!) A bárkoktélok zöme rum (vagy más alkohol) ízesített, tömény cukorsziruppal! Szóval, itt még citromot is vihetek zsebbe, ha innék valami jót! :D Tény, hogy általában csak Oli fogyaszt...
• Még egy hasznos infó: DRÁGASÁG van! Én nem tudom, a helyiek hogy a fenébe képesek megfizetni e francia, holland és brit árakat, amikor igen jelentős a szegénység!?

Mielőtt újabb szigetekről mesélnék, hadd’ beszéljek kicsit utasainkról!

Szemben a múltkori pozitív drillel, később csalódnom kellett: ennyi unott, undok, „leszarom” tablettával tömött embert egy rakáson még nem pipáltam! Jó, ha 100-ból egy ember visszamosolygott rám! Tényleg!!! A gőgös franciák úgy fenn hordják az orrukat, mintha ők tojták volna a spanyolviaszt, egy félbiccentésnyi köszönés is luxus, így természetesen a mellényráadást sem fogadják hálával, sőt! Örülök, ha egyáltalán megállnak, miközben csatolom rájuk, vagy nem vágnak tarkón, mivel oly’ annyira nehezükre esik viselni fél órára. Pofákat vágva szenvednek, mint rossz gyerek az iskolapadban.

Volt egy igazi SEGGFEJ, akit nem tudtam hova tenni!

Egy jól szituált, sportos, elegáns, 40-es, fess, látszólag NORMÁLIS PASIT képzeljetek el barátnőjével/feleségével. Már messziről láttam peckesen közeledni, egyik kezében a mellényt pörgette, másikkal csokis ropit majszolt. Kedvesen üdvözöltük, jeleztük, legyen kedves felvenni a mentőmellényt. Először ránk sem bagózott, tettette, hogy nem lát, nem hall. Végül felettesünk külön megkérte, hogy vegye fel, mire háborogva felbXXXta a nyaka köré – tovább csámcsogva a csokis rudakat –, majd neki állt forgatni a nyaka körül, miközben lekaszálta a többieket! (Mint egy renitens kamasz!) Többszöri figyelmeztetésre sem volt hajlandó normálisan állni a sorban, így főnökünk hátratolta falig, legalább mást ne zavarjon! Tágra nyitott szemmel néztem (nem csak én) és azon merengtem, mit akar bizonyítani vagy demonstrálni!? Szarik rá? Jó! Ne mondjuk meg, mit csináljon? Értem! Derogál neki itt állni? Oké! (Miért nem húzza el a csíkot? Nyilván, erőszakkal senkit sem fogunk ott tartani.) Nem ciki neki, hogy mindennyűgös/fáradt/jetleges/idős/mozgáskorlátozott vagy kisgyerekes delikvens kibírja valahogy e 20 percet? És a csaj? Mért nem szól? Nem ég a haja??? Ha az én férjem lenne, fenéken billenteném!

Mint említettem, mostanság csak pár száz olaszunk, illetve egyéb nemzetiségű vendégünk van (és lesz), mert javarészt (kb. 1200 főnyi) francia jön, 7-800 helyi kreollal! Náluk meg amennyire kedves és segítőkész az utca népe, annyira „mindenre tojó” az, aki hajóra jön (a tehetősek), és ez látszik minden téren! Tulajdonképpen, nem érdekli őket sok minden. A showk alatt zömében rezzenéstelen arccal ülnek, alig tapsolnak, nem mosolyognak (így a sok sznob franciával „fasza” közönséget alkotnak. :D),

sőt az olasz előadók koncertjeire (a baromi jó Ross vagy a tenor műsorára) be sem mennek, de komikusunk is küszködik rendesen! Amúgy jól neveltek, nem hangoskodnak (szemben az indiai, kínai népséggel, sőt ’drága’ olaszainkkal, akik csak ordibálva tudnak kommunikálni, ugye!?), ápoltak, igényesek, tehát a nihilizmusukat leszámítva nincs baj velük! (De nem egyszerű az entertainment dolga!) Persze, kivétel mindig akad: van, aki kedvesen integet, gratulál, ha felismer és barátságos francia is előfordul! Noha, nem „Brávi”-znak és nem sok energiát adnak, de állítólag nagyon dicsérnek minket a VIP koktélon vagy direkte cruise-asszonyunknak!

Hogy más szemszögéből is szemléltessek, nem rég megismert – de azóta szívembe zárt magyar utasunk – Andi szavait idézem: „Mint kiderült, a zömmel francia és olasz nyugdíjasok jelentős része mégsem volt annyira cuki (bár az életigenlésük továbbra is példaértékű). Fellöki az embert bármikor és bárhol, belemegy a másik hátába tányérral... Kivételes, de létező esetben belefújja az orrát a textil szalvétába...” 

Majd mikor felszálltak a kreol vendégek: „Azt vettük észre, hogy bár rengeteg gyerek van velük, mind tud viselkedni. Összességében csendesebb az alapzaj, mint az elmúlt két hétben. A fekete nők két archetípusa a faros-hasas-csöcsös, na meg a gazella. Gazellacsordák vannak, hosszútávfutó lábakkal, ébenfekete bőrrel. Nem úgy van az már, hogy hetvenéves anyókák közt vonulgatunk itten! Szeretem látni őket, főleg a nőket, a színes ruháikban, a turbánba tekert csiricsáré fejkendőikben. Még Laci is érdeklődve figyelte a jelenséget. Alig várjuk, hogy az animátorok ezeket az embereket be akarják szorítani egy idióta egyentáncba...” (Húúú, az egyen tánc Andit nagyon irritálta! :D)

Ha már showkról beszéltem! Mivel két hetezünk, mi két hetente szerepelünk! (Annál többet edzünk...) Előadásaink nem könnyűek mostanság, mert nemcsak a közönség szív le, hanem a magas páratartalom is! Már az első 10 percben lihegünk és izzadok én is, mint egy ló! :D

Jaaa, és a több méteres hullámok rázta előadásról még nem is meséltem! Az jól feladta a leckét –hetek óta brutál sok volt az éjszakai hajómozgás, a fellépés előtti 3 éjjel ment a „mosógép” ezerrel, mert, pont a 2. ültetésre erősödött fel! (Amikor már kevesebb az erőnk.) Elképesztően dobált, húzott, küzdöttünk, mint malac a jégen! Bár szinte mindent sikeresen megcsináltunk, de volt egy-két félrement mozdulat, húzódás, csípő-beütés és kézállás, ami nem szándékosan lett röviden kitartva. Az pedig, hogy végig szökdécselem fél lábon a színpadot hulahoop közben, ilyenkor teljesen normális! (Mint az, hogy elborulok gyorsöltözés közben! :D) A pakolás alatt még inkább tetőfokára hágott a „libikóka”, technikusaink röhögve botladoztak, miközben próbálták bebalanszírozni a hatalmas ’Voice’-os székeket a másnapi vetélkedőműsorhoz!

Másnap új helyre érkeztünk: Grenada-ra²! 

(St. Vincent mellett ez az a sziget, ahol nem jártunk anno!) 

Sétálgattunk, leültünk a parkba (ahol még anyuékkel is tudtunk beszélni, ugyanis volt némi szabad wifi) olvasgatni, falatozni, míg rám nem tört a pisilhetnék. Nyilvános illemhely híján (pedig nagyon próbáltam találni) a susnyásba vonultam! Mikor felpillantottam, láttam, hogy épp egy nagy banánfürt alatt guggolok. Mosolyra futott a szám! Imádom! Hát nem sűrűn esik meg pesti ember lányával, hogy a szabadon egy banánfa alá kényszerül, miközben érdekes kis gyíkok figyelik tisztes távolból! :D

Hazafelé is örömködtem, ugyanis kedvenc amerikai mandulatejemből (cukormentes vaníliás) találtam extra nagy kiszerelésben, szuper áron! Nem hittem volna, hogy pont itt... (Másik ilyen rácsodálkozás a barbadosi bio boltban volt, ahol lelkesen válogattam a „mindenmentes” nasik és proteinszeletek között.)

A város és a kikötő környéke nagyon tetszik, a kis hangulatos öblével:

Aznap ismét szélvihar tombolt, nem akármilyen!!!

Nem tudom, hogy jöttek a hullámok, de a falunkat csapkodták, pedig 4. szinten lakunk (És sajnos elöl!) méghozzá úgy, mint amikor vasbuzogánnyal vernek fémet! (Még csak nem is szélső kabin!) Naná, hogy szemhunyásnyit sem aludtam. Nem lepett volna meg, ha másnap Óz Birodalmában ébredünk...

Legközelebb (szintén fellépés utáni másnap, amint a mellékelt ábra mutatja :D)

strandon jártunk, méghozzá a Grand Anse-on:

Alig múlt el karácsony, máris jött a szilveszter! 31-én Barbadoson³ állomásoztunk,

ahol („Milyen kicsi a világ!”) valaki ránk köszönt a kikötőben! Latin táncos barátnőnk, Zsuzsi állt előttünk, két magyar társával, aki most egy másik cég hajóján dolgozik és mit ad Isten, pont ott álltak aznap. Így csapatosan, magyarosan indultunk meg a bulis Boatyard Strandra, ami bár fizetős, de a jegy ára leiható, és nem csak koktéljairól, vízi játékairól, hangulatáról híres, hanem a ’Happy hour’-ről, mikor mindenből kettőt adnak, illetve az óránként meghirdetett szájba locsolós ingyen shotokról! (Még sznorklingolni is lehet ingyért, már ha időben feliratkozol...)

Ki is próbáltunk mindent, amit lehetett, Oli nyelte a rumpuncsot, elvégre ünnep volt, bár a ’tömény’-slag alá nem állt be, elvégre éjjel fellépésünk volt...

"Bár-Bill" szedi össze a poharakat a parton :D

De a hangulatos fővárosban, Bridgetownban is érdemes sétálgatni:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Este beültünk Ross kollégánk koncertjére, majd mentem kicsit ’gymmeltem’ (Mily’ meglepő 31-én este tök egyedül voltam a kondiban :D), melegíteni, sminkelni az éjszakai tangóhoz! Szuperül sikerült, majd szokásunkhoz híven, az éjféli banzáj és konfettieső után leléptünk: 

1- jén St. Lucia⁴

 következett,

ahol természetesen mindent zárva találtunk, de volt egy élő koncert és kirakodóvásár a közeli templomkertben. Kicsit lófráltunk, majd visszajöttünk edzeni, nekünk heti 1 „bícselés” épp elég! Azért volt, hogy kétszer is mentünk egymás után! :D 

Antigua⁵ - Dickenson Bay:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

E helyet egy brit telefonfülkével próbálták meg csábítóbbá tenni a turistáknak, ami lássatok csodát: működik! Folyamatos tumultus és sorbaállás van a kamu fülkéhez, amiben valódi telefon nincs is! Igazából nem értjük, miért szenzáció benne pózolni...

Saint Vincent ⁶- Villa Beach:

 (Ez az a sziget, amit múltkor szenvedve körbe kirándultunk)

Most viszont szuperül éreztük magunkat, ahová egyébként Erikáék ajánlására mentünk! Úsztunk, napoztunk, búvárkodtunk (van mit nézni a víz alatt!), miközben egy szálloda kényelmes napágyát és gyors internetét élvezhettük fejenként 5 dollárért:

Olinak egyik – számomra – idegesítő szokása,

hogy képes egytized másodperc alatt eltűnni. Néha mikor megyünk az utcán, egy pillanatra elé kerülök előzés vagy kerülés közepette (vagy nagy karimájú kalapom miatt kikerül a látószögemből),előfordul, hogy úgy eltűnik, hogy bottal üthetem a nyomát. (Én meg mit sem sejtve beszélek tovább, látszólag magamban, mint egy félőrült!) Legutóbb jól felfortyantam, mikor rátaláltam, erre tök nyugodtan megjegyezte, hogy egyrészt ő szólt, hogy beugrik a cipőboltba (látta, hogy nem hallom), másrészt megnyugodhatok, mivel errefelé sokan beszélnek magukban, nem tűnök hülyének!!! Ha-ha! Persze tüstént elszállt a mérgem, hisz’ aznap vagy három igen megborult formát láttunk határozottan magyarázni, egyikőjük épp nagy vitát folytatott magával vagy a jó ég tudja kivel egy másik dimenzióból. Sok a világát sem tudó, beszívott egyén errefelé, az biztos! (Tudom, otthon is látni ilyet aluljárókban, de itt a 40 fokban, raszta hajjal, fele annyi pakkal, valahogy lazábbnak és gondtalanabbnak tűnnek. Általában cigit tarhálnak...)

Minden szigetet szeretek valamiért, az egyik kedvenc mégis:

 Saint Marteen/Sint Maarten⁷

Miért a két név? Mert két országhoz tartozik! Az északi félteke a franciáké, a déli pedig holland rész! Mi itt kötünk ki, a holland fővárosban!

ahol néha kaméleonokat látni az útszélen vagy pálma törzsén, szórakozni is az egyik legjobb helyszín, számunkra pedig azért, mert minden – centrum, strand, bolt, piac – elérhető sétálva! Itt a legkevésbé lepukkant a város, Philipsburg, melyet sokszínűsége is feldob, ráadásul jó áron, alkudozva lehet márkás holmikat, pl. cipőt vásárolni! (Természetesen a „fancybb” – Santorinire hajazó – méregdrága üzletek, galériák, éttermek is megtalálhatóak.)  

A kikötő és egy szeletnyi Hollandia - album:

Íme a város:

Végül jöjjenek a természeti szépségek:

Martinique⁸ 

ahol megtalálható a világ egyik legszebb egzotikus-botanikus kertje, a Balata Jardín, ahová mindig megéri visszatérni! A képek magukért beszélnek:

Tortoláról⁹ pedig birkatúrás hajókirándulással mentünk egy másik sziget, a

Kissé megtépázva a kora reggeli indulásban...

Virgin Gorda Nemzeti parkjába:

Gyönyörű hely, és bár nekünk megérte az ingyen túra (kell látni a szép dolgokat), de mindig rádöbbenek, hogy a hajó által szervezett kirándulások élvezhetetlenek! Rohanás, csapatban vonulás, kapkodás az egész. Ez a képekből persze nem jön le. (De csináltam egy fotót a mihez tartás végett, „valóság” címszóval, mert persze az ember mindig igyekszik idilli fotókat kreálni, mintha akkor ott csak övé lenne a világ...), de a barlangon pl. rohamtempóban vágtattunk át, még kézen állni sem volt időm, amiért kaptam is kritikát! :D No, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, még így is örülhetünk, hogy volt rá lehetőség. Viszont kedves magyarok, amennyiben hajós nyaralásba fogtok, egyet jegyezzetek meg!

Legyetek talpraesettek, leleményesek, készüljetek kirándulás-tervvel, mert 90%-ban minden megoldható és megközelíthető önállóan, rendszerint jóval olcsóbban! (A valóban messzi helyekre érdemes csak befizetni, ahol rizikós a hajó lekésése...)

Így fest az antiguai kikötő, van "pár" turista ilyenkor... :D

Most is, mint mindig örülök, ha velünk tartotok! Nemsokára folytatom, ha „útinform” jellegű kérdésetek van, vagy hajónyaralással kapcsolatos tippekre vágytok, ne habozzatok, szívesen állok rendelkezésetekre!

Üdv: @circusgirl.anna!

Jegyzet:

1. Guadeloupe (főv.: Basse-Terre) és 8. Martinique ( Fort-de-France): Franciaország tengerentúli megyéi, francia nyelvvel, Euró fizetőeszközzel. Mindkettőt Columbus fedezte fel.

2. Grenada: Ez is francia, majd brit kézen volt, mára független.

4. St. Lucia: A franciák és angolok sokat csatáztak érte, 14-szer cserélt gazdát! A Nemzetközösség tagja, és 1979 óta önálló, államfője mégis a brit királynő. (Két Nobel-díjast adott a világnak: Arthur Lewis, Derek Walcott)

4. Barbados: A „szakállas férfi” elnevezésű sziget a britektől függetlenedett 1966-ban.

5. Antigua és Barbuda (Főv. St. John’s): 1981 óta független, Columbus nevezte el, hivatalos nyelvük az angol.

6. Saint Vincent és Grenadine-szigetek (Főv. Kingstown): Hivatalos nyelv az angol. Uralkodó II. Erzsébet itt is.

7. St. Martin: Az egykori Sósziget 87 km²! Itt található a reptér miatt híressé vált Maho beach, ahol méterekre szállnak a strandolók feje felett el a repülők.

9. Tortola, azaz a „Tizenegyezer Szűz szigetei” (Főv. Road Town): Néhány sziget magántulajdonban van!