Sziasztok!

Mostanában ritkábban jönnek a fejezetek, ugyanis gyűjtögetek, illetve várom, hogy megszálljon az ihlet, másrészt már végig tudósítottam egy Karib szezont, így nem viszket írásra annyira a kezem, nem beszélve a ’FB sztoriról’, ahol előszeretettel osztom meg a pillanatokat... Leginkább viszont azért, mert ki sem látok a filmkészítésből! (5 évnyi nyersanyag nem kis falat! De még az esküvői filmünket is nemrég fejeztem be, több hét vágás után!)Mivel jó páran kérdezgettek, nem akarok-e vlogolni... Nos, azt egyelőre nem ígérem, de úgy döntöttem, megosztom Veletek a filmjeimet!

Íme a 2015-ös Karib Szezon, melyben nemcsak a szigetek egy részét mutatom meg (5 ugyanaz a mostani menetben is), hanem magát a hajót is, de belepillanthattok fedélzeti életünkbe, sőt régi shownkba is! Remélem, tetszeni fog! :D

 https://drive.google.com/file/d/18xYyLVl_HRIBaO-PCyrmK1QFzoZYJ3hX/view?usp=sharing

Na, akkor csapjunk a lovak közé!

Mivel engedik a szervezett „birkatúrákon” való részvételt, így jó pár kiránduláson voltunk az elmúlt hetekben! (Miért is ne használnánk ki!? :D) Ilyenkor hivatalosan escortként, azaz kísérőkként megyünk, így bár néha külön buszba kerülünk, a célállomás ugyanaz! Általában nem kell megerőltetni magunkat, de néha hasznosnak bizonyulok, ugyanis tolmácsoltam már olaszoknak, sőt egyszer egy elvarázsolt nénire is ügyeltem, aki hol lemaradt, hol a mosdó nyelte el, így szem elől vesztette a csoportot és nagyon örült, hogy megvártam!

Aztán volt, mikor Oli volt kicsit elveszett! Igaz, elnézelődött, de egy kukkot sem értett, hisz’ francia csoportban önkénteskedett... :D

Olyan strand-túrán is voltunk, amit tönkre tett az eső, és mindenki elkámpicsorodva üldögélt tető, fa vagy ernyő alatt a csudaszép, de szeles öböl partján... (2 hét múlva ismét elmosott minket a zuhé egy másik öbölben...) Hát Tortolán mindig esik valahol! (És mi mindig épp ott vagyunk... :D) Ha idelátogatsz, mindenképp bérelj dzsipet/quadot vagy motort és azzal járd be a szigetet! Egyrészt így kicselezheted az időjárást, másrészt a sok gyönyörű partszakasz együtt nyújt életre szóló élményt, a városban semmi nincs!

Long Bay Beach:

Cane Garden Bay:

Valentin nap: Guadeloupén kirándultunk:

1. Écrevisses vízesés

(Ebben anno úsztam is, noha jéghideg volt!)

2. Montebello Rumgyár:

(Kóstoltunk csokisat, fahéjast és karamellest! :D)

3. És egy újabb édenkert, a híres Valombreuse: 

A városban, Pointe-á-Pitren legtöbbször bevásárolni, piacozni és a közeli gyrososhoz járunk, mert szupergyors wifije van (Tényleg, gyorsabb, mint az otthoni! :O) és tök kedves a tulaj (egyszer úgy összebalhéztak a feleségével, hogy szinte szégyelltem magam, úgy rikácsolt vele az asszony... Igen kényelmetlen szitu volt, de azóta úgy látom, megbékéltek!), de megállok néha a street artokkal borított falakat fotózni, azokban gyönyörködni, mert tele van velük a város! A női arcok a kedvenceim:

Azonban múltkor végre itt is ellátogattunk a helyi BKV-val egy gyönyörű strandszakaszhoz, a La Datcha-ra, mellyel szemben van a közkedvelt lakatlan strandsziget (Ilet du Gosier) is! Ide átúszhatsz, de természetesen, vannak csónakok, amik átvisznek!

E helyet amúgy egy szigeten élő magyar lány, Kriszti ajánlotta, akivel a neten keresztül vettem fel a kapcsolatot. (Hála Andiéknak, akik pár hónapja vele fedezték fel a szigetet.) Ő ugyanis pár éve fogta magát és 180 fokos fordulattal kiköltözött e mesés szigetre! Azóta idegenvezetőként és táncoktatóként éldegél, valósággal szerelmes a szigetbe és az itteni életbe vagy divatos szóval e FÍLINGBE! Ha érdekel a története, olvass bele a blogjába (https://karibialmok.hu), melyet Karibi Álmok néven találsz! Ha ide látogatva jó programra vágytok, keressétek őt!!! https://www.facebook.com/karibialmok/

Saint Vincenten a Pirate-, azaz a Wallilabou Bayhez kocsikáztunk.

Azért Kalóz öböl, mert itt forgatták az amerikai nagy sikerű mozifilm több jelenetét, amit maximálisan meglovagolnak a szigetlakók. (A hely szép, egy-két filmdíszlet is maradt, érdekesek a falon lógó eredeti fotók és aláírások, de az azóta odahurcolt csontvázak és kalózos dekoráció roppant gagyi!)

Ezután úsztam egy órát a Questelles partszakaszon, míg Oli merengett:

Így jól sikerült a túra, és sofőrünk is visszajött értünk, amire nem esküdtünk volna meg:

25 Euro/fő-ért kínálják e programot, strandolással együtt min. 8 személytől. Nos, ő beleegyezett 20-ért, noha 4-en voltunk. Útközben rájött, nem éri meg neki a strandolást kivárni, így azt mondta, vagy kihagyjuk, vagy otthagy minket és majd visszajön. Persze, a lóvét kifizettette, mondván, a túra ott véget ért, de a névjegyét odaadta! Egy olasz párral voltunk, akik szintén bizalmatlanok voltak, de végül mondtam, hadd’ menjen, mivel igazolt sofőr (igazolvánnyal, egyenruhában), ha cserben hagy, majd bepanaszoljuk a rendszáma alapján és visszataxizunk másikkal! De, mint mondom, jött értünk! :D

Hát igen, régebben néztünk már be ilyet naívan! Oda-vissza utaknál tehát, érdemes részletben fizetni, hogy legalább pénzt ne bukj el, ahogy mi Tahitin. De még a buktánál is nagyobb szívás, ha egy isten háta mögötti helyen hagynak cserben! Pago Pagon ugyanis még csak nem is találtunk másik taxit, így egy teherautó platóján robogtunk vissza a kikötőbe, hála egy kedves helybélinek! Jó, őket is megértem, mert múltkor egy „jófej” nővel mentünk és saját kollégáink léptek meg, mondván elment a nap. Mi megvártuk, amit hálásan köszönt és megjegyezte, sajnos jó párszor potyára megy vissza, mert a „drága delikvensek” eltűnnek addigra. Szóval, jó kis bizalmi játék ez és oda-vissza rizikós...

Egyik cruiseon a fellépős és az azt követő nap kikötőjét felcserélték, így Tobagon is ki tudtunk menni. Meg sem álltunk az ún. Pigeon Point Heritage Parkig, ami rezervátum és hotel rezort egyben. Olyan csodaszép, megéri elmenni:

Van party része is, ahol harsog a zene, folyik a pia, durrog a jetski, de az is jól tudja érezni magát, aki természetben gyönyörködve inkább nyugalomra vágyik (ahogy mi is! :D), mert igen nagy területet ölel át!

Persze, a festőien megdőlt pálmánál sorban álltak a turisták... Felsóhajtottam, létezik a mai világban olyan hely, ahol nem szelfiznek órákig az emberek?! Természetesen, mi is készítettünk képet, de volt két fiatal csajszi, akik bő egy órán át illegették magukat és kattintgattak kihívóbbnál-kihívóbb pózokban a fatörzsön... Túlzás, nem!?

De a Karib térség még mindig sokkal élvezhetőbb, mint mondjuk a görög szigetek, ahol „tűt sem lehet leejteni” a törölközők közé!!!(Értitek már, miért nem rajongtam azokért!???) 

Persze akad még elvétve a Földön nyugis hely, ha jól keres az ember! (No, és ha nem a kényelem és koktélbár az elsődleges szempont! Pl. Goában olyan klassz partszakaszra jártunk, ahol szinte mindig egyedül voltunk!)

Mindig mondtam, mi nem vagyunk nagy fürdőzők, de mostanában fordult a kocka! (Miért, arról majd később!) Martiniquen főleg szabad strandra járunk a Saint Luis erőd tövébe:

De flancosabb helyeken ismegfordultunk egyszer-egyszer: a fővárosból 3 kiépített beach-re csábítják a jónépet: 1.Du Bout: ajánlom, ha koktélozni, éttermezni szeretnél! Idén élveztem a 2. Anse Mitan, ahol a partszakasz végében terítettünk pokrócot:

a 3.-on (Les Trois Ilets) viszont semmi érdekeset nem láttam.

Ezekre helyi komppal (7 Euróért) lehet eljutni, melyek 30-40 percenként járnak!

Fort de France amúgy az egyik legklasszabb karibi főváros,

a múltkor említett St. Marteen Philipsburgje mellett! Abszolút lehet élvezni, sétálgatni, nézelődni, vásárolgatni (az árakra kössétek fel a gatyát!), és készüljetek, hogy ez egy sárkányok lakta hely, mindig lehet látni hatalmas gyíkokat, iguánákat, sőt egyik alkalommal kész invázió fogadott:

Antiguán pedig a Valley Church Beachen jártunk legutóbb:

Ekkor volt Oli szülinapja! Reggel egyik kedvencével, egy Tortuga rumtortával ébresztettem, Bourbounossal!

Másnap pedig rákvacsorával ünnepeltünk a hajó egyik éttermében:

E „Lobster Bar” ötlete onnan jött, hogy főnökasszonyunk, Danielle egy nap meghívott minket, illetve asszisztensét, Irmát, Saeedot (komikus), Albertot (tenor) oda vacsorára. Nagyon jól sikerült, jó volt a társaság, a hangulat, ment a sztorizás, a fogások pedig nemcsak istenien festettek, hanem fenségesek is voltak! Hosszú idő után ettem rákot és nagyon jól esett! (Nem titok, hogy cukormentes „szinte vegán” – azaz 95%-ban növényi – étrenden élek. Nehogy megskalpoljanak a harcos vegánok :D, mert évi egy-két alkalommal előfordul némi füstölt lazac vagy rákocska a tányéromon...) Ide tehát megéri beülni a hajón!

Később még masszázst is kaptam Khaleedtól, a madagaszkári edző-terapeutától, aki már barátként járt hozzánk, míg sajnos le nem szállt. Nemcsak gyúrós sportmasszázst adott, hanem fájdalmas, de baromi hatásos mélyizomlazító thai fogásokat is alkalmazott! Kézzel-lábbal nyomta, húzta, rángatta, taposta végtagjaimat, de megérte, pedig néha jajgattam, mint fába szorult féreg! (Pedig kifejezetten bírom az erős nyomást!)

Grenadán beestünk egy csokimúzeumba, ami kávézó is egyben:

Bridgetownban (Barbados) pedig olyan csokigyár van, ahol édességbolt vár kézműves, kókusztejből készült, vegán fagyival! (Beülni lehet, de nem kényelmes a magasított, bárszékes asztalnál, fülledt melegben kuporogni és a jellegtelen utcaszakaszt bámulni, de az illat és a fagyi mennyei!)

 Zip-Lineozni is voltunk St. Lucián, crewnak szervezett program keretében:

Előadásaink továbbra is sikeresen mennek két hetente, néha kicsit mozog a hajó, néha erősen húgyszagú a füstgép, így majd’ leájulok a szerről, néha meg felmondja a szolgálatot a mozgószínpad, de semmi különös nincs! :D  Szerencsére fogad minket extra lelkes, vidám nézőtér is, és sok kedves gratulációt kapunk a kreol lakosoktól is! De még mindig az olaszok azok, akik elkapnak minket egy fotóra hébe-hóba (van egy helyes házaspár, akikkel sokszor beszélgetek, mert már 3 hónapja nyaralnak a hajón úgy, hogy harmadszorra jöttek el 12! nonstop karibi körre), de csökkent a számuk a tomboló vírus és az azzal járó vesztegzár miatt. Nos, olasz cég vagyunk, így igen nagy hatással van ránk ez az egész! Mivel napról napra tetéződik a téboly és változik a helyzet, nehéz AKTUÁLIS beszámolót adnom, hisz’ azóta többször változott, mióta e fejezetet írogatom! Tehát mi történt idáig, azaz 2020.03.09.-ig:

A 4 ázsiai járat értelemszerűen már rég kiállt a forgalomból, de szerencsére a személyzet biztonságban van. Nagasakiban állnak utasok nélkül, bizakodva, várva, hogy elmúljon Kínában a veszély. (Nem olyan frankó, mivel alig mehetnek ki, kb. heti egyszer, kétszer csak... Az új táncos csapat eleve így szállt fel rá egy hónapja!) Majd robbant az olasz történet két hete! Ezután nem sokkal elutasított minket St. Vincent, így vízen maradtunk! (Nemcsak mi, hanem másik karibi hajóink is hoppon maradtak Jamaicánál, illetve Tortolánál, bár itt pár nappal azután kiköthettünk.) Megijedtem, hogy majd kizárnak minket sorra a szigetek és napokra (sőt hetekre) tengeren ragadunk, mint táncos ismerőseinka Föld túlsó felén, akiknél miután leállították a cruiseokat, hetekig hajókáztak utasok nélkül úgy, hogy csak néha álltak meg Vietnámban, de akkor kicsit kimehettek. (Félni ugyan nem féltek – crew partyztak ezerrel –, de nem volt kellemes! Azóta otthon vannak, véget ért a szerződésük.)

Későbbi hír: Azóta egy másik hajót is kivettek forgalomból, ami Szingapúr környékén „hajókázik” most határozatlan ideig! Ott szintén van magyar táncosunk! Mutatták őket a tv-ben, de tévesen 4 magyar személyzeti tagról tudósítottak, holott 9-en vannak!

Na, vissza hozzánk! Az első eset után azonnal mítinget tartottak, volt nagy fejtágítás, ahol a diri helyre tette a dolgokat és tudósított az akkori reális helyzetről! Felszólított minket, ne bocsátkozzunk találgatásokba és nyomatékosan megkért, ne terjesszünk rémhíreket, pláne az utasoknak –még vicc formájában sem –mert a pletykákból és az azokból eredő pánikból, no meg feltűnési viszketegségből posztolt marhaságokból lesz kalamajka. (Nem egy fals hülyeség szivárgott ki ugyanis még aznap egy lüke utasnak és FB-jának köszönhetően, mely miatt majdnem Martinique sem fogadott bennünket másnap, de szerencsére a vezetőség megoldotta a helyzetet.) A kikötőben aztán ment a hőmérőzés, a fedélzeten pedig kiemelt lett a higiénia-figyelem! Esetünk azóta sem volt, de még annak gyanúja sem! Meg lehet nyugodni, de a gyakori kézfertőtlenítés nem árt... :D A megbeszélés után, noha megnyugodtam, de a kikötés-elmaradások miatti aggodalmam nem volt alaptalan!

Pár nap múlva piros zónába került Itália, így probléma-hullámok söpörnek azóta is minden járaton! Nem fogadott minket St. Kitts (ez új hely lett volna), majd pár nappal később már Tobago és Grenada sem, majd 8-án Barbadosra mentünk, ahol sztrájkba fogtak a kikötői dolgozók. Így nem állhattunk be, lehorgonyoztunk, és nem lehetett elhagyni a fedélzetet. Aznap, megerősített információim alapján, 3 másik hajónkat sem engedték kikötni szerte a világban! (Ezek után szállították le a vendégeket és törölték el az utakat az előbb említett járaton, barátainknál.) Nem tudni, hogy alakulnak a dolgok a közeljövőben, de reméljük a legjobbakat! Sajnos, ez már nagyon nem vicces...

A hazai hírekről amúgy nemcsak a családtól és a Rádió1-es Balázsékból értesülünk (amit lelkesen hallgatunk évek óta, mindig egy hetes elmaradásban), hanem a Duna Worldből is, amit román tv direktorunk programozott be, mint egyetlen elérhető magyar csatornát! (Ennek nem csak mi, hanem az erdélyi lány is nagyon örül!) :D Vicces, mert évek óta nem tévéztünk annyit, mint mostanában! Sokszor látunk cirkuszos kollégát fellépni vagy interjúvoltatni, illetve személyes ismerősünket, Fekete Péter kulturális ügyekért felelős államtitkárt is többször hallottuk nyilatkozni különböző műsorokban (Család-Barát, Ridikül, egyéb kulturális híradás, tudósítás)! Ezenkívül még öcsém (aki a tvnél dolgozik) munkáit is el lehet kapni nagy ritkán, de nemrég leadták az örök klasszikus Tanú c. filmet is... :D

Barátaink, a Sárközi tró és a Fővárosi Nagycirkusz tánckara:

Magát a vírust felturbózott paranoiának éreztem, de azóta kissé elbizonytalanodtam, hisz’ annyi mindent hall és olvas össze az ember... A fedélzeten még nem látok pánikot, rengeteg idős vendég van, akad köztük hőzöngő és „okostojás nyugger” is, akik hevesen reklamálnak, ha valami fennakadás van! :D A személyzet egyelőre nyugodt, bár a táncosok aggódnak, hogy jutnak haza a jövő héten... Viszont az olasz dolgozókon érződik a rossz kedv (nyilván sokuk ismerősét, családját is érintik a rendelkezések.), sőt páran egyenesen szégyenkeznek. A vezetőség már ki sem járt focizni például Martinique-on (Oli bánatára), holott az fix program volt a szezonban.

Újabb betoldás: Sajnos, megtörtént az, amitől mindenki félt, de valójában senki sem gondolt, hogy bekövetkezik: karanténba kerültünk, ugyanis kiderült, csak van koronás beteg a fedélzeten! Pár nap múlva erről és a kálváriánkról külön beszámolok!!!

Azért a reggeli 10 órás Casinos brigáddal még mindig nyomta egy ideig, pedig rendszeresen lesérült valaki (törött lábujj, izomhúzódás stb.) és ő is sántított néha 2 napig egy mérkőzés után, de a lényeg, hogy nagyon élvezi! Azért azt mondtam neki, ha komolyabban lesérül, még fenéken is billentem! (Ez nem vicc, 5 éve igen remek bokaficamot produkált ugyanis, de majd a filmen látjátok úgyis!)

Míg ők fociznak, én a crew napozón gyakorlok... :D

Ja, és a kondiban jó ideje van két edzőtársam, akikre roppant büszke vagyok! Antonio és Giovanni már lenyomja velem a 60 perces nagy intenzitású kardiót is, ultramaraton hasizommal! :) Egyikőjük 7 kg-ot fgyott! mióta csináljuk! :D

________________________________________________________________________________

 Végezetül, íme egy kis életvezetési tanácsadás^x a la Circusgirlanna:

Jóbarátaim tudják, egy ideje totál kiegyensúlyozott vagyok. Élvezem és kihasználom napjaim minden percét! Ugyanis a hajón sokan visszafelé számolva nyavalyognak, sőt aki „megteheti”, az (főleg az előadókról beszélek, nem a napi 12 órázó, felszolgáló személyzetről!) szenvedve unatkozik, hogy únja a meleget, a helyeket, hiányolja a nagyvárost, családot, haverokat, ingyen wifit, szabadságot stb. Na, az ilyen típusú ember mindenhol kínlódik! (Pl. hűséges olvasóim emlékezhetnek a problémagyáros amerikai bohócunkra, de a mostani tenor dettó ilyen!) Ilyenkormindig megkérdezem tőlük: Ki kényszerít rá pisztollyal, hogy itt légy!? Mindig nagy hallgatás a válasz! :D (Bár, ha Olitól kérdezem, mikor nyűgös, akkor sunyi mosollyal azt feleli: „Te!” – Vagyis, én... :D :D :D)

A guadeloupei prehisztorikus smiley face :D

De én sem voltam mindig ilyen! Mi változott? A hozzáállásom! Tapasztaltabb, bölcsebb lettem (biztos öregszem! (:D)! Az élet rövid, miért kínlódjak, ha élvezni vagy ÉLNI is lehet! És ehhez nem kell a Karibon hajózni! Tényleg! A boldogság ugyanis döntés kérdése, még ha elcsépelt klisének hangzik is. Irigykedés helyett tenni kell érte, mint ahogy a jó házasságért is! (Bagdy Emőke, Almási Kitti, Popper Péter és még sorolhatnám, mind ezt mondja lényegében!)

A Nők Lapja utolsó oldalán megy a 10+1 kérdés rovat, melyből az egyik kérdés: Hogy nézne ki egy tökéletes napja!? Nos, nekem rengeteg van! Nem, nem a közösségi oldalra posztolós „feeling happy at Paradise”-féle álboldogságról beszélek! Számomra tökéletes nap ugyanis az, ha nyugodtan indul a reggelem egy jó kávéval, minden aznapi teendőmet elvégzem, teljesítem a napi edzés-penzumot, majd jóleső fáradtsággal beesem ágyba szerető párom mellé egy jó sorozat elé, s a végén nyugodtan hajtom álomra szemem. Igaz, rengeteget edzem szerelemből, no meg végtére is ez a munkám! (És a hobbym is, így baromi szerencsésnek érzem magam! De a sport egyébként kiváló feszültségoldó és rá lehet kattanni, de ez egy egészséges függőség.) Ha pedig épp befejezek egy nagyobb feladatot is, olvasok egy jó könyvet, netán még sétálok is a szabadban, az már tényleg a csúcs!

Nem tagadom, nekem is voltak, sőt vannak rosszabb periódusaim (főleg a ködös, mínusz 10 fokos kínai szezonban!) és nekem is hiányzik ez, meg az (pl. egy ablak, hisz’ sötét lyukban lakunk!). Sokszor elegem van a tömegből, zajból és néha az is zavar, hogy nem tudok kimenni, amikor épp szeretnék! (Konkrétan ettől agyhúgykövet kaptam anno, most meg: Sebaj, akkor csinálok valami mást!) De igenis rajtunk áll, hogy kihozzuk-e az adott helyzetből a jót! E szemléletmódom segített át nemrég kiújuló ízületi problémámon is:

egyik napról a másikra ugyanis elkezdett fájdogálni a pár hónapja kificamodott térdem! Egyre rosszabbodott, nemhogy ugrálni nem tudtam, de már akkor is fájt, ha csak hajlított lábbal ültem! Mikor már menéskor is bele-belenyilallt, lementem a dokihoz, aki megnézte ultrahanggal. Látta a sérülés nyomait és azt, hogy nem megfelelően regenerálódtak az ízületi rostok. Mondta, sajnos, nem lehet vele mit csinálni, de most biztos a túlerőltetéstől fáj, pihentessem, kíméljem, és a gyógytorna sem árt!

Fel a kinesio szalagot, a shownak mennie kell, de azért kicsit félre akasztottam magam pihenni... :D

Naná, hogy megijedtem, hogy nem múlik majd el, sőt idővel rosszabbodhat és attól is rettegtem, hogy mi lesz, ha örökre lőttek az ugribugrimnak, ami lételemem! De letisztáztam magamban, hogy azt most hanyagolni kell! Kis kesergés után nagy elánnal nekikezdtem egy otthoni gyógytornász által javasolt gyakorlatsornak, sőt pilates- és jógagyakorlatokat is végzek azóta is! Pár nappal később, mikor már tökre hiányzott a magas intenzitású tréning, épp egy strandon voltunk, mikor nekiálltam róni a hosszokat. Bólyától a partig! Mire észbe kaptam, majd’ egy órája úszkáltam fel-alá és teljesen kikapcsolt. (Világéletemben rühelltem úszni, a beach-en is csak olvasni szerettem az árnyékban.) Nem szólt zene, nem ment laptop, egyszerűen csak mozogtam és elmélkedtem. (Jó, a nyakam majd’ leszakadt, mivel a fejemet nem akartam beletenni mellúszás alatt, nehogy már leázzon a smink! :D) Mikor partra vergődtem, jött a nagy felismerés! Noha, alig bírtam menni, úgy kimerültem (Hiába vagyok fitt, ez tök más mozgásforma és a tüdőt is tökre igénybe veszi!), no meg nyeltem is egy valag sót, de teljesen megnyugodtam! Rájöttem, ha többé nem is ugrálhatok, majd eljárok úszni.

Azaz, mindig lesz valami! Ha bezárul egy ajtó, valahol mindig kinyílik egy másik...

Köszönöm, hogy ismét engem olvastok, ne pánikoljatok, ígérem én sem fogok! :D

Lassan véget ér a szezon, indulunk vissza Európába és bár nem tudni, mi hogy alakul, de az biztos, hogy nemsokára jelentkezem! Addig is kellemes időtöltést kívánok (Légyszi ne vásároljatok fel minden élelmiszert, mire haza érünk :D) és készüljetek, mert jön a tavasz! :D

Circusgirl

X: Kis inspiráció, amit mostanában láttam/olvastam/hallottam/használtam:

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt Sors

Csernus Imre interjú Péterfi Judittal: https://www.youtube.com/watch?v=6lPMwd8v2cI&t=4s

Terápia c. magyar sorozat

Bagdi Emőke boldogság receptje: https://www.youtube.com/watch?v=0tnhJIky7YY (Ezt már egy korábbi blogon is osztottam!)