Üdvözlöm minden Kedves Olvasómat, illetve Rokonaimat, Barátaimat!!!

Ismét vízre szálltunk, méghozzá egy nagy (számunkra új) hajóval! Mielőtt azonban a fedélzeti események közepébe vágnék, hadd’ meséljek kicsit az embarkolást¹megelőző tébolyról, illetve az indulás előtti napokról, ami ugyan általános, csak épp egyre kevesebb türelemmel viselem...

(Nem panaszképp, csak hogy értsétek, miért űzött vadként érkezem általában!)

Említhettem már, hogy a hajón dolgozáshoz speciális orvosi engedélyre van szükség, amit egy spéci doki⁰ állít ki, egyedüli személyként az országban! (Hogy hogy sajátította ki e jó kis businesst, az rejtély, de megfogta az Isten lábát! Ugyanis vizitdíja minimum 20.000 Ft! ...) Oké, ez egy szolgáltatás, ennyibe kerül és pont, felesleges háborogni, de nem is ez zavar, hanem:

• a Dagobert bácsira hajazó stílus: Szó szerint kikapja az ember kezéből a bankjegyeket!

• a nevetséges vizsgálat: Vetkőzzön derékig, hajoljon előre nekem háttal, érintse meg a padlót, guggoljon le! (Mindeközben rezzenéstelen arccal, alig mozgó szájjal faggat, vizslat és eléri, hogy igen kínósan érezzem magam...) Kérek 3 kar-, majd vállkörzést! (Elég gáz lenne, ha erre artistaként nem lennék képes... Ha - ha - ha!) Lélegezzen nagyokat, csukja be a szemét, mozgassa az ujjait, egyensúlyozzon, még, még, még, még! Jó, rendben. Fogja be a bal fülét! Ekkor kezd el suttogni: „Ember a vízben! Kapitány! Mentőcsónak!” Rendben, most a másikat: „78! 69! Segítség!”)
• az esetleges kekeckedések...

Megjegyzés: szerintem, ha magánorvoshoz megyek (ahol tejelek, mint a katonatiszt), reális elvárás, hogy számomra megfelelő napszakban fogadjon, mint a fogorvos például... Vagy nem?! (Többször kértem délutáni időpontot akár hetekkel előre, melyre szemrebbenés nélkül adott kora reggeli 7-8 órát, majd 11 előtt nem kerültünk sorra!)

Nemrég hallottam egy menedzserről, akitől megtagadta az orvosi engedélyt ilyen-olyan ürüggyel, természetesen, csakis a tarifa kicsengetése után! Illetve, volt egy zenész fiú is, aki bár kissé túlsúlyos, de előtte nem csinált belőle problémát, legutóbb azonban végig csináltatta a vizsgálatokat, zsebre vágta a lóvét, majd nagy betűkkel ráírta a fiú papírjára: Egészségügyi okból nem megfelelő hajós szolgálatra! (Amúgy mindketten másik orvosnál kötöttek ki, aki megadta nekik az engedélyt.)

Tavaly engem is csőbehúzott az enyhe pajzsmirigy problémámra(4 évig nem zavarta) hivatkozva és két év helyett egy év érvényességet írt a papírra, tehát csináltathattam újat...

Az alkalmasságin túl, van egy speciális ún. Preembark papír is (ami minden beszállás előtt kell, akkor is, ha egy hétre ugrik haza az ember...), ennek ára (hogy hogy nem?!) ugyancsak húszezer forint!!!

No, de a hajós cég is mindig kitalál valamit:

Pl. az eszközeink biztonságosságát vitatja. (Valljuk be, a legtöbb artistának kamu dokumentációja van, mert egy cirkuszi rekvizitet mégis milyen hatósággal vizsgáltassunk be??? Kinek, minek van erre reális felhatalmazása?! Az jelentheti ki egy eszköz biztonságát, aki készítette! Még a gyárban épített felhúzó motornál, ill. boltban vásárolt karabínernél, hegymászó kellékeknél kikérhető tanúsítvány, de pl. maszek mesterember által gyártott ’handstand’ pálca, hegesztett karika, esetleg textil boltban vásárolt selyemfüggöny esetén mégis mit várnak???),melynek egyetlen célja, hogy az esetleges baleset esetén moshassa kezeit, vagy újabb képzések, tanfolyamok elvégzését írja elő. Tavaly vizsgáztunk a Magyar Hajózási Vállalatnál több mint öt tantárgyból („ötösre”), ahol azt mondta a vizsgabiztos, lassan többet tudunk, mint egy képzett matróz! :D Erre újabb Crowd management,azaz „Tömeg kezelési- és irányítási” vizsgát kellett tennünk, amit ráadásul az elmúlt évben kettészedtek, így márkétszer kell fizetni a két külön bizonyítványért, ugyanazon témakörben. Nem beszélve arról, hogy ha valamit, akkor utasokat rendezgetni pöpecül megtanultunk két év alatt a kínaiak között... :D

(Végül a tanfolyam két totál elavult videó nézéséből állt, melyek mintha a jó kis német cruise hajós sorozat epizódjából lettek volna összevágva. :D Még az oktató is megerősítette e filmek felesleges, használhatatlan, „GAGYISÁGÁT”, de nem tehet róla, meg vannak kötve a kezei...)

Miután letudtuk az egyéb intézni valókat (fogászat, nőgyógyászat, fodrászat stb.), ház körüli teendőket, ill. „kötelező” család-barát látogatásokat, melyek között persze sok jó és kellemes program akadt, eljött az utolsó nap és az azzal járó pakolás! Na, ez az, amit leginkább únok...

Fél évre cuccolni sohasem egyszerű, még úgy sem, hogy a fellépős dolgaink javarészt kint van. Noha, ruhából nem számít, hogy 10 napra vagy több hónapra megyek (Pláne, mert hazafelé ’VALAHOGY’ (:D) mindig sokkal több rongyom lesz...),de a prioritást élvező vitaminjaim, speciális étrend- és egészségvédő kiegészítőim mindig feladják a leckét a megfelelő súly- és mennyiségelosztás kivitelezéséhez! (Közben persze kapom Olivértől, úgy óránként a „Biztos, hogy ezt mind hozod?” ill. „Tényleg fontos ez a sok SZ**"? – féle, teljesen felesleges kérdést...), és ott van még a sok könyvem, 3 kg Nők Lapja, ill. egyéb sporteszköz... Ezúttal még egy vadi új 26 kg-os extra kellék is (egy új mutatvány gyúrásához), melyet darabokban kellett bepuzzle-öznöm!

Még az is az idegeimet búbolta, hogy drága férjemnek aznap nem fűlött foga a készülődéshez: Nyavalygott, hogy még jó lenne kicsit otthon, vagy hogy szakad az eső, miért nem csináltunk még több szórakoztató programot... Többször eltűnt „pakolászni”, de ahányszor rálestem a gyanús csönd miatt, mindig a földön találtam rá szétterülve, 1-2 zokni társaságában! Hát, nem haladt valami gyorsan! :D

Aztán képzeljétek, előző éjjel elszállt az áramunk, így egész nap fél sötétben vakoskodtam, mert igen be volt borulva, a villany-redőnyöket pedig nem tudtuk felhúzni. (Nesze neked kényelem és modern technika!)Közben leolvadt a hűtő, így arról is gondoskodnom kellett a szokásos „Hónapokra eltűnünk”– féle alapos takarítás, kamra- és konyhaürítés mellett, melyhez hozzá jött egy teljeskörű moly- és hangyairtás, mivel napok óta megszálltak bennünket... Még este (zárás előtt 2 perccel) Oli kiloholt az OBI-ba (Halleluja!) buborékfóliáért, mellyel sikerült bebugyolálni a semmibe be nem férő új kellékünket...

Reggel megindultunk „Ferihegyre”! Bécsen át repültünk Velencébe, este 7-re meg is érkeztünk! Szinte gyalog előbb értünk volna oda... :D

Este hotelben töltöttük az éjszakát és még sétálni is volt időnk a totál külvárosi lakótelepi részen. Másnap reggel az értünk jövő sofőr rögtön leteremtett, mivel 8.10-kor mentünk le 8 helyett. (Kissé megcsúsztunk, ugyanis a reggelinél kabaré volt: Egy rakás tehetetlen francia turista tökölődött és foglalta el az étterem jelentős részét. Meg kell jegyeznem, már egyáltalán nem látom annyira ufóknak a kínaiakat! :D Ezek az úri nyugdíjasok épp úgy nyomkodták össze-vissza a kávégépet (lögyböltek 3x is ki a csészéből ugyanazon mennyiséget, mivel eszpresszós poharat toltak a lattés kiöntő alá), mint aminek ázsiai járatunkon jártam csodájára, majd ugyanazon üveges tekintettel nyomkodták a gomb melletti matricát, amiből VALAHOGY nem jött forró víz... (Mivel próbáltam sietni, segítettem nekik, mire nyomban pincérnek néztek!)

Egyébként, úgy gondoltuk, elírták a 8-at, mivel a hajó csak 10-kor érkezik és az olaszok sem a pontosságról híresek. (A reptéren 40 percet vártunk, de emlékezhettek magyar táncos kollégáinkra, akikről nemes egyszerűséggel elfelejtkeztek legutóbb!) Ezúttal viszont egy óraműves okos tojást küldtek, A SZÁLLÍTÓT! (Vagy inkább egy pöcsfejet!) Háborogva kioktatott! (Majd út közben jelezte, hogy a kikötőnél majd kérik a szerződést a rendőrtisztek. Remek! Mi a fenéének lenne nálunk, mikor felszálláskor tolják elénk aláíratni! Kedvesen közöltem is ezt vele, mikor azonban odaértünk a kapuőrhöz egy „Na, ugye megmondtam!” - féle kioktatással (mint rossz gyerekeknek a hátsó ülésen) hátra szólt, hogy a biztos úr kéri a szerződést! Adtam neki tengerészkönyvet! Láss csodát, beengedtek!),majd kirakott minket az üres kikötőben, pontosan tudva, hogy még minimum 2 órát várunk!

Közben gyarapodtunk, már vagy 20 másik kollégával vártunk, mire befutott a hajó. Ezután még bő egy óráig tartott, hogy megkezdjék a ki-beszállítást és még véletlenül sem volt elsőbbségünk. (Később hallottuk egy román fotós sráctól, hogy ő pár nappal előtte rosszabbul járt, mert 5 órája várt, mikor közölték, hogy először leszállnak az utasok, felszállnak az újak, és ha kiszálltak a disembarkolók (a hazautazó legénység), azután lesz övék a PRIORITÁS! Kissé nevetve nem átallotta megmondani a kapus mukinak, hogy legalább ne hívja ’priority’-nek, ha egyszer szó szerint utolsóként szállhat fel...)

Szóval, azért bejutottunk, túlestünk a szokásos eligazító hercehurcán, viszonylag hamar megkaptuk apró kabinunkat, mely ezúttal a -1-en helyezkedik el. (Közel sem lakosztály, de legalább jó az elhelyezkedése, közel van mindenhez, és jól el lehet benne férni! Ja, hát mini emeletes ágyunk van, ami természetes.) A crew kajálda rögtön felettünk van, ami jó, ha gyorsan kell felszaladni, hogy bekapjunk valamit, vagy pl. reggel forró vízért, de hátránya, hogy a mosogatás után a tonnányi folyadék leengedését, a felmosás előtti szék- és asztal tologatásokat, no és egyéb ki tudja milyen ’elefánt focizására’- hajazó zajokat is halljuk úgy este 10 és éjfél között, illetve elég sok a járkálás mellettünk...

Hál’ istennek, a cuccunk rendben megérkezett Genovából, ugyanis a technikusok ránk hozták a frászt, hogy semmiféle artista-ládáról nem hallottak...

Délután lenyomtunk pár biztonsági- és életmentési tréninget, aludtunk, felfedeztük a hajót (mely a kicsi járat után hirtelen hatalmasnak tűnik),megismerkedtünk újdonsült főnökünkkel, a spanyol Alejandroval (jó fej, bár szeret mindent ellenőrizni),majd kiderült, másnap már dolgozunk!!! Így reggel 4-ig a fény- és hangtechnikát állítottuk!!!

Íme a hajó részei:

Naná, hogy a konditerem külön terme lesz az én második kabinom :D :D :D

Előtte még beültünk az esti showra, a ’The magic of time!’-ra.  Van egy magyar táncosfiú is a karban, bár 2 hét múlva leszállnak! (Itt egyébként, 4 showénekes van és bár, ez a Time-os műsor kissé gyenge, a másik két (Life is beautiful, ill. Retró) abszolút numero 1!Ezen a hajón a dél-afrikai cég csinálja a zenés műsorokat – szemben a többi járaton lévő angol kompániával –, ők küldik a táncosokat, énekeseket, de náluk is van angol, ukrán és orosz a csapatban, illetve 3 magyar táncoslány és hegedűs lány, akikkel még első hajónkon találkoztunk anno!)

Igazából jól jártunk, mert a tengeri napon dolgozunk, így nem maradunk ki egyik kikötésből sem!!! (Ez azért is jó, mert 3 napunk is csak „fél napos”!)

Apropó kikötők, íme az útvonal:

1. Velence: Noha fő port, de felszállásunk napján egy hajó a velencei stégnek ütközött, így kitiltották ideiglenesen az óceánjárókat, így következő héten Triesztben találtuk magunkat, aminek tökre örültem VOLNA, csak pont ledöntött a nátha a lábamról... (Fránya légkondi!) Természetesen, ilyenkor van utas drill is délután!
2. Tengeri nap: SHOW NAP(Erről később!)
3. Argostoli (Kefalonia sziget) 7-14h: Itt egyszer jártunk a múlt szezon végén, de akkor esős is volt, ill. legtöbb dolog zárva volt. Sebaj, idén nyáron pótoljuk a látnivalókat!
4. Santorini 7-21 h:Ez legalább hosszú nap! Juhééé! A nagy kánikula előtt kifejezetten kellemes volt így elsőre! A város mondjuk dugig volt, mert vagy 3 óceánjáró állt itt aznap, így természetesen a végén gyalog baktathattunk le az őrült szamarakkal és kakival borított hegyoldalon! Gyorsan beugrottam az artistás ékszereket árusító művész galériába, hogy csekkoljam az idei kínálatot, ugyanis tavaly addig gondolkodtunk, míg lemaradtam egy nagyon klassz fülbevalóról...

No, de most aztán bőven volt még választék és a házassági évfordulónk is közeleg! :D

Aztán kedvenc strandunkon, a Mera Beachen sétáltunk, majd elterültünk a nyugágyon limonádéval a kezünkben, mert még igen kábák voltunk a tréningek, a gyorsan jött fellépés, és berendezkedési izgalmak hatására...  

Egy cuki kutyi nagyon sasolt minket :)

5. Mykonos 9-17 h: Bár tavaly már nagyon untam a 2 napos ott léteket, de így, hogy rövid ideig vagyunk és nincs tenderezés (csak buszozás, mert kijjebb esik a terminál.), így nem olyan rossz, legalábbis még így az elején! :D Élveztem a meleg tavaszias napot, nyíló virágokat, jólesett újra császkálni a mini utcácskákon, ahol nem nehéz új üzletekbe botlani! Találtunk is egy szobrost, akinél nagyon megtetszett valami:

6. Olympia (Katakolon) 9-14h:Itt nemrég álltunk meg Indiából hazafelé, de akkor sem volt alkalmunk megnézni és még mindig nem jutottunk ki port manning miatt... (2)
7. Bari 8-14h: Tavalyi fő port, a már jól ismert shoppingolós, netezős helyünk, ahol ezúttal olyan rövid időnk van, hogy legutóbb elsprinteltem a bioboltig, s.o.s. üzemmódban vettem egy kalapot, Oli feltöltötte az olasz kártyánkat, illetve megejtettük a nagy bevásárlást és már rohantunk is vissza egy jó kis drillre...

 Szóval, ez a kis körút, lehet jönni a nyáron hozzánk!!! :D

Premierünk egyébként meglehetősen jól alakult, dacára annak, hogy marhára izgultunk, mivel új volt minden, teltház, kapkodás és szokatlanság... De már elsőre felállítottunk mindenkit, jóformán már a záró trükk előtt felpattant a nézőtér egyharmada, a diri pedig roppant elégedett volt, folyamatosan a takarásból sasolt! Bevallotta, mindig tart az általa nem ismert, új showktól, de mindenképp kellemeset csalódott, hisz’ még a 2. ültetéses francia-német bagázsnál is szemmel látható sikert arattunk! 

Hát, nagyon örültünk, fantasztikus érzés, amikor több mint 2000 ember tapsolva áll, mert ilyenkor kapjuk meg a kellő extázis/adrenalin adagot. De ez pár másodperc csupán, hipp hopp elszáll és máris ott állunk a függöny mögött, kezdésre készen, idegesen, várva az újabb előadást, újabb közönséggel, akiknek ismét ugyanúgy teljesítenünk kell, ha nem jobban! Mondhatnám, hogy azért a pár pillanatért kell csinálni, de azért nem lehet vagy inkább nem szabad! Mert rengeteg energiával, munkával, edzéssel, életmóddal és lemondással jár ez az egész, Így legfőképp szeretni kell, élvezni a munkafolyamatot, megtalálni azokat az apróbb motivációkat, húzó erőket, melyek egy fáradt, esős, „rohadtul nincs kedvem edzeni” - féle nehéz napon is átbillentenek, ill. behúznak a tornaterembe... 

Ráadásul, mivel előttünk van a nagy vezetőségi bemutató, így a fejesek nagyja is bent maradt. A hotel diri és kapitány-helyettes is nagyon gratulált! Ez utóbbi külön jól jött, mert így bátran kerestem fel őt a spéci kaja-engedély kisírásával kapcsolatban.(Tudjátok, fő szabály szerint, nem lehet romlandó ételt és folyadékot behoznunk, de én mindig kibumlizom, magamnak! Előtte azonban hűtőt kell intéznem, ami csak tiszteknek és menedzsereknek jár!Jó kérdés, nekik minek, amikor ott és akkor esznek, amikor akarnak, ráadásul még a szobaszervizt is használhatják! Naná, hogy általában a számukra is illegális, alkoholokat hűtik benne...) Ezúttal a „Food and Beverage Manager” – asszonyt foglalhattam imáimba, ugyanis a Crew Kabin Főnöknő elhajtott egy „Erről ne is álmodj!” -féle karlegyintéssel!

Ja, a személyzetből nem sok embert ismerünk egyelőre, pár animátor, egy szekus és egy fotós kivételével nincs sok ismerős arc! Masszőrt azért hamar kerítettem magamnak! :D

A héten egyébként összebarátkoztunk egy magyar családdal, akikkel többször összeültünk. Talán 2500 főnyi vendég esetében nagyobb eséllyel botlunk majd honfitársakba!!! Következő héten már egy velünk egykorú párral találkoztam össze és mulattuk együtt az időt, akiket pont én dirigáltam első drillen a helyükre!!! De róluk majd legközelebb... :D)

Na, vasmacskát fel, kihajózunk! Nemsokára folytatom!

Jegyzet:

0 Hívhatnánk Mr. Boobsnak (aki ismeri, az érti miért :D)

1 Embarkolás: hajóra szállás

2 Port manning: Kijárási tilalom heti egyszer (Ilyenkor stand by- üzemmódban vagyunk vészhelyzet esetére. Minden héten más napra esik.