Múltkor a terhességről és a szülésről meséltem Nektek. Most az ún. gyermekágyas⁰ időszakról, illetve az eltelt 3 hónapról írok:

A képek egy része illusztráció, illetve mostantól igyekszem a babucimat kevésbé mutatni, megértéseteket köszönöm! 

Első 10 napunk idilli örömmámorban telt: Maxi boldogan szopizott, együtt voltunk, kettesben aludtunk, úsztam a boldogságban! (Ebbe csak altáji fájdalmaim piszkítottak bele, és az, hogy Oli sokat dolgozott, csak esténként volt velünk.) 7-8 nap elteltével a fájdalmak enyhültek, sőt a 4. hétre el is múltak a vérzéssel együtt. Ekkortájt még a baba sokat szundított nappal, így volt időm mindenfélére. Persze éjszakáztunk eleget, de nem merített le, sőt mozogni is elkezdtem hamar, a nagyszülők sokszor beugrottak segíteni.

Apa munkában:

A 3. hét után azonban elkezdődött a pocakfájós időszak, ami heves sírással és szopizás közbeni tekergőzéssel járt. Szívfacsaró volt látni, hogy szenved, és nem tudok segíteni. Így nehezültek a nappalok, alig aludt, és sokszor le sem lehetett tenni kézből. 

Ekkor kötöztem először magamra! (Ez néha bevált, megnyugtatta. Amúgy kendőben mindig elalszik! A hordozásról, illetve annak fajtáiról legközelebb írok! Pl. az ezen a fotón feltett csatos hordozó csak ekkor volt rajtunk, ugyanis nem ajánlott 3 hónapos kor alatt  bármilyennemű fix hordozó CSAKIS kendő!!!)

De mit lehet tenni hasfájás ellen? Lássuk:

- BioGaia probiotikum (Reggel 5 csepp)

- Laktáz-enzim cseppek (kétfélét is próbáltunk, minden szopi előtt be kellett adni...)

- Espumisan vagy egyéb buborékgyűjtő (pukiztató) csepp (Szerintem ez felerősítette csak a görcseit, mert ahogy elfogyott, enyhült a helyzet!)

- Pocakmasszázs, ill. tornáztatás

- „Tigris a fán” póz (ez néha elcsendesítette, de egy barátnőmnek nagyon bevált)

- Sok büfiztetés (Maxinál eleinte hiába...)

- Lázmérő vagy szélcső a popóba

Próbálkoztunk hát ezekkel, ideig-óráig hatottak is, de tulajdonképpen csak az idő segített, ami egy bő hónap volt. Mindenki osztotta a jótanácsot, utánaolvastam minden fórumon, ment a tapasztalatcsere és a rokonságtól a „ne egyek ezt, meg azt, meg amazt!”- féle mantra, amit kipróbáltam, de nem számított. Mai álláspont szerint (több szoptatási tanácsadóval, gyerekorvossal és védőnővel is konzultáltam) nem is attól szenved a gyerek, hogy mit eszik az anya. (Kivéve tejallergiánál, de vegán anyukaként ez nem játszott. Egyik barátnőmnek, mire felsorolta az orvosa, mit ne egyen, egészséges étel nem maradt a listáján, és konkrétan éhezett volna, ha betartja, így hagyta a francba.) A legtöbb baba kínlódik, hiszen ekkor még fejletlen a bélrendszerük, nehezen emésztenek. Segíthet a tornáztatás, de Maxinak az nem nagyon enyhítette a panaszait. (Ismerek anyukát, aki órákig masszírozta a babát a betanult technikával, de a görcsök is megszűnnek annyi idő alatt...  Mondjuk elképzelhető, hogy enyhíti a pici fájdalmait.)

Végső esetben ott a szélcső! (Főleg, ha a baba kakilni sem tud napokig.) Én 2-szer használtam Maxin, megkönnyebbült tőle, egy percre rá vigyorgott. Mivel barátnőm felhívta a figyelmemet, hogy a szélcsövön nem csak bélszél, hanem kirobbanó, szobán átívelő, falra felcsattanó kakalavina is jöhet (szegénykém megtapasztalta), így én a fürdőkádban próbálkoztam! De szorulási problémánk sosem volt, rengeteg kakis csomagot termelt. Ezekben a hetekben – igaz – , brokkolis zöldeket tojcizott (amit a megemésztetlen tej produkálhat: vagy mohón eszik és gyorsan nyel vagy túleszi magát előtejjel), de miután beállt az emésztés (megtanult pukizni, büfizni), enyhültek, majd megszűntek a görcsök, ismét mustáros (egészséges anyatejes) kencéket produkált.

Mivel sokáig nem tudott büfizni, így elég bukós, hányós baba volt! Képzeljétek, hogy ránk ijesztett a 2. héten! Épp zuhanyoztam, ő pedig Olival volt, amikor síri csendben kihányt egy hatalmas mennyiséget. Pár másodperc múlva vette észre Oli, hogy folyik a gyerek szájából a tej, de addigra már tele ment az orra és némán fuldoklott vörös fejjel! Kiáltott nekem, én rohantam ijedten, közben szerencsére szegény baba teli torokból üvölteni kezdett (ilyenkor legalább lélegzik a száján), megfordítottuk és leszívtam az orrát! (Azóta is rendszeresen orrszi-porszizom, ugyanis gyakran marad benne tejfikusz!) 

Ezt követően elég parában voltam minden etetéskor, főleg az estit követően. Hason kezdtem hát altatni, az bejött! Bár ezzel meg a gyerekorvos ijesztgetett, hogy csak akkor aludjon így, ha van légzésfigyelő, vagy valaki nézi. (Bölcsőhalál elkerülése végett!)

Előtte ugye mellettem aludt kókuszpólyán fészekben, majd egy nyújtódeszkára került (azt döntöttem meg két vastag könyvvel, hogy elkerüljük a visszafolyást), míg be nem szereztünk reflux párnát és aztán átkerült a kiságyába (ott van a légzésfigyelő is) legalábbis az éjszaka 2/3 részére, mert hajnalban gyakran átkéredzkedik.

Szerintem, a légzésfigyelő hamis biztonságérzetet ad, hiszen akkor jelez, ha baj van. Ki az, aki simán újraéleszti a csecsemőt??? (Habár mondják, hogy ösztönök ilyenkor erőteljesen bekapcsolnak! Ugyanakkor nem árt felfrissíteni az elsősegélyen tanultakat.) Bölcsőhalál (nagyon ritkán előfordul, hogy egy baba alvás közben elfelejt levegőt venni – továbbra sincs rá magyarázat – így ébreszteni kell, hogy vegyen) ellen véd, de egy visszahányt fuldoklásnál mire a gép csipog, már nagy a baj, így sokáig tanakodtam nem jobb-e, ha mégis mellettem van inkább, mert előbb meghallom, ha hánykolódik...

Nekünk egyébként ilyenünk van, végülis elégedettek vagyunk vele, kamuból nem riaszt és hát csak jó, hogy van, ugyanakkor egy kamera is kell mindenképp, főképp ha nem egy szobában alszotok! :)

Szóval, én sokszor úgy aludtam nyugodtan, ha Oli nézte közben! Mivel későn fekszik, kihasználtam! Egyszer levitte Maxit, gondoltam majd hozza 1-2 óra múlva etetni, de meglepődve konstatáltam, hogy csak reggel 5-kor jelentek meg, így egyben öt órát hunytam, ami hirtelen nagyon soknak tűnt! :D

(Reflux párna egyébként akkor is áldás, ha náthás a gyerek! Ha meg lehet emelni az ágy oldalát, akkor nem kell beruházni rá, de nekünk kombi ágyunk van. Egy kórosan refluxos babánál pedig – Maxi nem az – minden olyan helyre jól jön, ahová nappal fektetik.)

Tisztába tevéskor, két pelus között viszont minket is ér(t) már meglepetés:

Nem egyszer fordult elő, hogy gyönyörű mustársárga, krémszerű vulkán loccsant a pihepuha rózsaszín szőnyegre, melyet aztán Olivér pucolt sóhajtozva! (DE MIÉRT ILYEN RIKÍTÓ SÁRGA??? – kérdezte ilyenkor az ég felé pillantva :D) Ezt úgy képzeljétek, hogy hirtelen jön gejzírként, én reflexből elugrok, az meg putty le a földre... :D

Aztán van az atombomba, amikor akkorát nyom Maxika, hogy kirobban a retyerutya hátközépig! Minden bodyja ott kakás, amikor összekeni!!! Nem egyszer nyakig ment! Na, gondoltam néha, az a ruha kuka, de hála a dupla folttisztítós (szőnyegtisztító!) beáztatásnak, mosásnak és marhaepe szappannak (ez tényleg király cucc! 200 Ft a Dm-ben!) egyelőre mindig kijön! (Ilyenkor csak azért imádkozom, hogy ne legyen olyan a haja, amikor lehúzom! :D) 

De olyan is volt, hogy épp fitneszterembe rohantam, mikor meglepődve konstatáltam, hogy sárga az ujjam! Hmmm... Rohamtempóban pelenkázni nem a legjobb ötlet! :D :D :D

Főleg akkor fordultak elő e balesetek, mikor átváltottunk 2-es pelenkára. Hiába közel 6 kg, mindig visszatérünk az 1-es Pampersre, mert abból nem folyunk ki egyedül! (No, meg a rota elleni oltást követően...)

No, de mi a helyzet velem, az anyával!?

Totál anyuka üzemmódban létezem. Hogy Oli mennyire unja a szoptatós és szüléses történeteket, azt tőle kérdezzétek! :D Persze sejtettem, hogy minden gondolatom a baba körül forog majd, de bíztam benne, nem szűkülök be teljesen! Igyekszem is betartani! :)

Körbe vagyok véve friss anyukákkal, ugyanis tornás online csoportomból szinte mindenki megszült, rengeteg babánk van: Zénó, Máté, Barnabás, Bertalan, Lara, Mira és azóta a lakótelepen is alakítottam egy Anyabandát, akikkel babakocsis sétákat szervezünk. Tehát, sokukkal napi szinten megy diszkusszió, tapasztalatcsere az éterben! Zénóval rendszeresen találkozunk, de egy jó barátnőm is várandós, nagyon várjuk hát a játszópajtást!

Nagyokat sétálunk ám! :)

Gondoltam, hogy az első pár hónap nem lesz egyszerű, de pl. az éjszakázás a legkevesebb. Meglepően gyorsan hozzászoktam. (Igaz, mióta vegán lettem, csökkent az alvásszükségletem!) Max sem a sírós vagy „nehéz” babák közé tartozik, de 4-szer kelt ám azért ő is hetekig. Mondjuk, nem is a „hányszor kel” a gond, hanem a fennlétek hosszúsága, mert ha órákig megy a buli, az nagyon fárasztó.

„Amikor alszik a baba, aludjon anyuka is!” – javasolják a bölcsek...

Igen ám, de ha egész nap babázol, örülsz, ha végre jut némi időd másra is. Ráadásul, ott a háztartás (néha főzni is illene), jó esetben van egy férjed, akivel nem árt időt tölteni és jól jön némi felnőtt beszélgetés is a Bibibúúúzás mellett! Nekem még a „szent edzésemre” is időt kell szakítanom nap mint nap, amit sokszor késő este kezdek, ha előbb nem jön össze...

Azért nagyon szerencsés vagyok, mert mind a 4 nagyszülő aktív, segítőkész, imádnak unokázni, a baba is szépen elvan velük (így fitneszbe is eljutok, de persze van, hogy kidőlök, amíg itt vannak). Néha hoznak főtt ételt, megvesznek ezt-azt, elmosogatnak, polcot szerelnek, szóval el vagyok kényeztetve. :D Apuka kezébe is bátran bele nyomhatom, ha intéznem kell valamit, nagyon jól bánik vele! Annyira édesek együtt! Azért nagyszülő nélkül tök nehéz lehet, egy egyedülálló anyának meg pláne! Mióta szültem, minden anyát (főleg sok gyerekkel) hősnek látok!

Aztán igyekszem nem paramamivá válni! Talán, nem is vagyok az, de félelmetes, amikor baj van vagy lehet a kicsivel!!! Először jött ugye a fulladás-, illetve a bölcsőhalál para, aztán hasfájásos tehetetlenség, majd egy szemgyulladás! (Ez erős csipás, viszkető szemet produkál, de a legtöbb újszülött átesik rajta. Anyatejes vattával törölgetve helyre jött, de vissza-visszatér.) Aztán folyamatos a félelem, hogy meg ne sértsem/be ne üssük a fejecskéjét! Képzeljétek, egyszer neki toltam a babakocsit egy féloszlopnak. Nagyot csattant, mivel a műanyag keret ütközött, Maxi megijedt, sírni kezdett, de 1 perc alatt megnyugodott, így nem üthette be, de 3 napig aggódva figyeltem, nem kapott-e agyrázkódást. Attól féltem ugyanis, hogy az oszlop benyomult a fejéig! (Persze, józan paraszti ésszel végiggondolva, nem lehetett koppra feltolva a gyerek és a keret kijjebb van, illetve csak lett volna púpja vagy más nyoma!) Mi a jó fenének rakják azokat a járda közepére??? Mindenesetre szar anyának éreztem magam! De akkor is, amikor átestünk a náthán! Milyen dolog, hogy megfázott a gyerekem!? Biztos, az én hibám! Szerencsére „csak” taknyos lett, láztalanul vidáman viselte, pedig egész álló nap az orrát szívtam szegénykémnek...

Amikre nem számítottam:

1. Grincs-has

Nem gondoltam, hogy ahogy kitolom a gyereket, máris úgy fogok kinézni, mint terhesség előtt. De azt, hogy még hetekig egy löttyedt lufival mászkálok majd, azt azért nem volt könnyű elnézegetnem. És még így sem panaszkodhatom... De javarészt genetikai és kötőszöveti, izomzati adottságokon múlik, kinek mennyire marad pocakja optimális hízás, természetes szülés mellett. (Ugye császárnál még lehetnek egyéb problémák, szövődmények...)

Mindenesetre vannak a szuper mázlisták (Egy edzős ismerősöm, akinek 5 nappal rá már kockahasa volt és  konditeremben gyúrt.), a mázlisták (Az artista kolleginán 2 nappal - azaz KETTŐ NAPPAL -  már nem volt semmi has vagy plusz kiló!!! A bőre sem nyúlt meg, striák sem alakultak ki, de még a linea negrája sem sötétedett el egyáltalán, de megjegyzem magasságához képest kicsi pocakja volt a 9.hónapban is!), azok, akik odafigyelnek és edzenek is a terhesség alatt (Mint én, de még így is bő 3 hónap volt, mire lehúzódott a hasam nagyja! Sőt, még koránt sem a régi, ráadásul kötőszöveti adottságaim miatt nem is lesz még egy jó darabig olyan, de ez már a következő pont.) és persze, azok akik híznak. De imegkülönböztetném azokat, akik genetikai adottságok-, terhességi komplikációk vagy hormonális okokból kifolyólag nem tudják tartani az egészséges gyarapodást azoktól, akik szimplán elengedik magukat. (Gondolom, ők viszont nem várnak csodát 3 nap alatt.) Természetesen, senkit sem ítélek el, csak fel akartam hívni az anyukák figyelmét, hogy adjanak maguknak időt, legyenek türelemmel, mert még ha mindent megteszünk is, akkor sem biztos, hogy úgy megy, ahogy szeretnénk vagy olyan gyorsan nyerjük vissza alakunkat, ahogy elképzeltük! (És bár, mondják hogy a szoptatás fogyaszt, sokan pont akkor híznak! De ilyenkor sem szabad elkeseredni, csak még türelmesebbnek lenni! Mert ilyenkor is rengeteg minden történik a szervezetünkben, dolgoznak a hormonok, tartalékol a test stb.)

Nekem így ment hát le a pocak:

2. A gyógyulás és visszaállás neheze és hossza

Szóval, naivan azt gondoltam, hogy a testemnek majd a 9 hónap lesz nagy falat, ill. a szülési fájdalom! Hisz' arról mindenki beszél, mekkora változás egy gyerek és hogy mostantól nem lesz időm semmire, pláne unatkozni! De arról, hogy még milyen változásokkal kell számolni az esetleges feles kilókon kívül, arról senki sem szólt! Pl. a szétnyílt hasizomról még az orvosok sem beszéltek! (Terhesség alatt mindenkinek szétnyílik, de az már adottság kérdése, hogy összezárul e teljesen. Minden 2. nőt érint ez a probléma, kit jobban kit kevésbé, de nem mindenkit zavar vagy befolyásol. Ugyanakkor nem lehet előre védekezni ellene!) Vagy arról, mennyire fontos lesz a speciális has- és gáttorna, amit még jó, hogy időben elkezdtem! (Mióta szültem, előbb szaladok wc-re, különben be tudok pisilni...)

Én nyilván nem bírtam a fenekemen ülni sokáig, mert ahogy gyógyult a gátam és az aranyerem, máris pattogtam, rendezgettem, emelgettem, eszembe sem jutott, hogy óvatosabb legyek. Még körpárnán ültem, de már kézenállást próbálgattam a 8. napon. Ekkor hívták fel rá a figyelmemet, hogy nem jó ötlet, legalább a hasamat nézessem meg! Tehát, nekem 1,5 ujjnyira nyitva maradt a hasizmom, ezt hamar kiderítettem önvizsgálattal. El is szaladtam sebészhez, aki megerősítette a rectus diastesist¹, de megnyugtatott, hogy sérvem nincs, minden normális, a nyitottság nem vészes, edzhetek, csak vigyázva és ne csináljak hagyományos erősítő gyakorlatokat, csak gyógytornát. Ekkor kerestem fel egy specialistát, akivel megkezdtük a regenerációs edzést! Eleinte nagy semminek gondoltam, de azóta egyre intenzívebb, izzasztó erősítés lett belőle!

A 3. hét letelte után, nagyon pianoban, de neki álltam aerobikozni, de mivel fájlaltam a hasam, leálltam hát 2 hétre. Az 5.hét óta viszont edzek már, (A vízválasztó 6 hetes kontrollon a nőgyógyász mindent a helyén talált és azt mondta, bármit lehet, ami jól esik!) méghozzá egyre bátrabban! Spinningelek (Természetesen, babához igazítva: szopi után kiszaladok és sietek haza. Az a jó, hogy óránként van kezdés, így, ha lekésem, megyek a következőre... A terem pedig 10 percre van tőlünk! Life 1-es óráimat azért sem mertem vállalni még, mert messze van, 3 órára nem tudok és nem is szeretnék távol lenni tőle.), görkorizom babakocsival, hegymenetelek a futógépemen, step-aerobicozom, karra, lábra, popóra erősítek, illetve nyújtogatok! Nagy intenzitással ugrálni, futni még nem esik jól, de ezeket fél évig nem is javasolják a gát miatt, amit kivételesen megértek! Ezt azért mondom, mert nem igazán szoktam a „Pihenjél!” vagy „Kíméld magad!” – féle jótanácsoknak szót fogadni...

Ezért többször elkap az aggodalom, amikor valószínűsített túlerőltetés miatt napokig fájdogál a hasizmom vagy a szalagok, vagy ki tudja, mik odabent! Pedig azóta másik sebésznél is megfordultam és hasi ultrahangon is voltam, mert a manuálterápián Orsi (Egy nagyszerű szakember, akit bárkinek ajánlok bármilyen mozgásszervi- vagy egyéb panaszra, sportsérülés vagy műtéti-, baleseti regenerációhoz, ill. szimplán egy állapot felmérésre!) kitapintott egy meglehetősen fájdalmas pontot nálam odabent és tovább küldött belső vizsgálatra. Maxit is megvizsgálta, fejre lógatta, mindent rendben talált és megmutatta, mit ajánlott vele fejlesztésképp csinálni!) Az ultrahangon aztán mindent rendben találtak, sőt az SZTK-s nőci még le is oltott: „Mit vár anyuka, most szült, talán nem kellene sportolni még!” Hidegen hagyta, hogy nekem ez a lételemem, de mivel volt egy klipforgatás is (arról majd később!), amiből nem szerettem volna kimaradni, mindenképp ki akartam vizsgáltatni magam!

Szóval még gyakran fáj és nem csak nyomásra, hanem nyugalomban is. Tapasztalt barátnőkkel és a gyógytornásszal arra jutottunk, hogy talán még nem álltak vissza az izmok a helyükre, illetve a bő 11 hónapnyi kihagyás miatt elszokott a terheléstől, miközben rendszeresen megdolgoztatom úgy, hogy nem adtam neki időt helyre rázódni. Maga a terhesség és a szülésem intenzitása miatt sem csoda, hogy érzékeny, plusz a baba-hordozás, emelgetés, házimunka, vásárlás, cipekedés is rátehet egy lapáttal. 

Aztán a derekam meg nagyon bemerevedett, sokat fáj, néha vénasszonyként ébredek, sőt az újfajta babázós terheléstől a vállam és a nyakam is beállt sokszor az elején! Nem tudom, fogok e úgy hajlani, mint előtte, mivel egyelőre a hasam sem engedi, hogy kitekerjem magam, de már pár hét alatt javult:

Amióta tekergek viszont, kevésbé fáj normál állapotban!!! 

Online vendégeimet azért kiszolgálom, gyártok új videókat és egy szülés utáni regenerációs és alakformáló tornavideó-csomaggal is előrukkoltam!!!

Akit érdekel, írjon e-mailt vagy keressen meg instagramon: @circusgirl.anna

Még egy gondolat: Szerintem, baba mellett is  lehet sportolni, illetve én-időket kiszakítani! (Lehet, hogy könnyen mondom, mert Maxi kivételesen jó baba, de megfelelő hátországgal főleg levezényelhető.) Csak elhatározás kérdése! Sokszor mi is kettesben vagyunk ám és akkor is le tudom nyomni sokszor a 60 perces aerobic penzumot, gyógytornát vagy nyújtást, csak akarni kell és alkalmazkodni. (Ezért is görkorizom babakocsival például. De lassan szeretném babaúszásra is vinni, noha az inkább neki szól majd, nem pedig az én sportolásomról, de biztos szuper anya-bébi program lesz!)

3. Fél számmal nagyobb lett a lábam

Vizesedésről és esetleges növekedésről tudtam, de hogy úgy marad utána, arról nem igazán... Mindenesetre, fél számmal nagyobb cipő kell mostantól!

4. Anyajegyek nőttek

Talán ez a legzavaróbb számomra! A már meglévő dudorok a duplájára dagadtak, ráadásul sok új jött ki. Vagy 10 darabot kell leszedetnem, főképp az arcomon! Aki hajlamos rá, számoljon ezzel, mert a növekedési hormonok okozzák. :(

5. Folyik a tej!

Az egy dolog, hogy folyik, mint a csap, de elég vicces, hogy  szoptatás közben beindul a másik mellem is! Ami még meglepőbb, az az, hogy már a gyereksírásra is!!! :D  (Egyébként a nőgyógyászom felhívta rá a figyelmem, hogy szoptatás alatt is teherbe lehet esni, ezt sokan nem tudják!) 

+ Egy érdekesség: Szoptatás közben mindig beindul az erőmű,  rám jön minimum a pisilés, ezért célszerű minden alkalommal wc-re menni előtte, különben futás a vége! (Eleinte előfordult, hogy fél kézzel fogva, közben pisiltem!!! Mostanra viszont már túl nehéz a baba és túl mozgékony ehhez a művelethez! :D)

6. Állandóan éhes vagyok!

Többet eszem és kívánósabb vagyok, mint terhesség alatt, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy ha félreteszek egy fél almát vagy egy fél protein csokit későbbre, akkor az pont 5 percig tart! :D

7. Izzadok, mint egy ló!

Alapvetően nem vagyok egy nagyon izzadós típus. (Még a 45 perces shownkál vagy 90 perc kardiónál sem szoktam úgy igazán!) Most bezzeg 5 perc után folyik rólam a verejték. Nem beszélve a kánikulás éjszakákról, mikor arra ébredek, hogy törülköznöm kell! Na, ez meg a szoptatási hormonok mellékhatása... :D

_____________________________________________________________________________________________

A 10. és 11. héten volt a várva várt klipforgatás!!! Maxi csudi jól viselte, mintha tudta volna, most nem szabad zavarnia, pedig az első nap nagyon hosszú volt és a stábnak megmondtam, hogy ha a baba éhes, mennem kell. Anyósom hősiesen tologatta őt a Városligetben, míg mi a Fővárosi Nagycirkuszban dolgoztunk. Szabályosan 3 óránként evett, pont szünetben, csak este 8-kor kezdett nyűgösködni, amikor pont végeztünk! Nagy élmény volt újra kisminkelni, kosztümbe bújni és manézsban állni, ráadásul Olival! Nagyon vigyáztam és csak bizonyos elemeket csináltam, de elkapott a hév és az adrenalin, végül lehet mégis soknak bizonyult, mert nagyon megéreztem. Másik nap anyukám jött bébicsősznek, de akkor hamar végeztünk! Mindenesetre, akkor is csuda jó baba volt Maxikám!

A forgatás képekben:

Fejlődik a kis manóm:

Voltunk csípő- és koponyaszűrésen is, ahol mindent rendben találtak! Az 1 hónapos státuszvizsgálaton (A babáknak havonta van dokilátogatás, ahol megnézik, minden rendben van-e, ill. megmérik és oltják!) Maxi nagy piros pontot kapott, mert gyönyörűen hízott, dundisodott (a heti „kötelező” 100-150 grammok dupláját teljesítette), így máris 4020 gramm lett! (Tudjátok, elég picikének született, így eleinte fontos volt, hogy gyarapodjon! Sőt, később lekörözte szinte az összes azonos időben született baba-ismerősünket!)

 A 2. hónap

6. héten (napra pontosan, követve az előírásokat :D) volt az ún. növekedési ugrás², ami egész napos nyűgösségben, sírdogálásban és nonstop szopizásban nyilvánult meg. A 3. hónapban fordult elő ismét, amikor a tök nyugis babám hirtelen fél óránként evett és nyávogott, mint egy kismacska! (A 6. hónapban várható majd megint!)

Már egyértelműen felismer, messzebbről is rám néz, állandóan mosolyog! Sok ruhácskát kinőtt, de vennem kellett pár napozót is neki a nagy melegre való tekintettel. Hó végére megtartotta hason fekve a fejét, először pont a dokinéninek! Bár utána nem mindig ment, hamar kifáradt, de a következő hónapra gyönyörűen megtanulta!

Továbbra is igény szerint szoptatom, hál’ Istennek az edzés nem befolyásolja a tejtermelést! (Tévhit, hogy elmegy a tej a sportolástól!) A ’Pamela Anderson üzemmód’ hamar megszűnt, beállt a kereslet-kínálat, így nem bowling golyókat hordok már a mellkasomon és nem fájnak a melleim. Amíg nagyon feszültek, fejegettem picit, hogy enyhítsem a fájdalmat. (Hezitáltam, mert az meg szaporítja a termelődést, viszont amikor majd ledurrant a fájdalomtól, muszáj volt!) Azóta is néha kézzel kinyomok egy feles pohárnyit. Ezeket a mélyhűtőbe pakolom, jól jön majd hozzátápláláskor, vagy bármikor, ha mondjuk nem tudok/nem szabad szoptatni pár napig... Ki tudja!? (Pl. egy barátnőmnek olyan fogászati kezelése volt, hogy nem lehetett 48 óráig szoptatnia.)

ISZSZ - vitás kérdések: túl lehet-e etetni egy igény szerint szoptatott babát? A válasz: NEM! Kell várni bizonyos ideig? NEM! Adjunk, ha kér! Kell mellette tea/víz? Semmiképp! (Nyertem ingyenes konzultációt szoptatási tanácsadóval, ahol tök jó volt megkérdezni pár dolgot, főleg a hasfájós időszakban, de már a kórházi is elmondta ezt, és a szakirodalom is megerősíti. Ez egyébként a hivatalos WHO ajánlás is: 6 hónapig kizárólag anyatejre van szüksége egy csecsemőnek, mert tökéletes táplálék: étel és ital egyben. Szopi elején ugyanis a hígabb szomjoltó, később tápláló zsíros tejci jön! Ezért kánikulában többször kell cicire tenni, nem pedig vízzel itatni, ami megterhelheti a veséket és eltömíti a gyomrát. (Vannak nagyon jó csoportok³ FB-on, amik hasznosak! Lehet segítséget kérni ott, ha gond van a szoptatással.)

Tehát mi szuperül összeszoktunk: ő hol cukin, hol sírva jelez, ügyesen és szépen szív, nem lusti, nem alszik bele (csak ha alvás előtt komfort-szopizik), általában gyorsan lezavarjuk 8-10 alkalommal naponta, ami tök normális. És hát szoptatni nagyon jó! (Tökre örülök, hogy megy, pláne mert a családom nő tagjai nem tudtak és akkor még nem léteztek tanácsadók, illetve nem állt rendelkezésükre ilyen szakirodalom...) Boldoggá tesz, hogy ilyenkor csak rá figyelek, csak én kellek neki, ezek a pillanatok csak a mieink! :)

A hónapot 5100 grammosan és 54 cm hosszal zárta. Dokinéni ismét megdicsérte, milyen jól eszik, majd megerősítette, hogy nem is kell más! Aztán oltás-party volt: combba kettő (nagyon felsírt, fájt neki, de aztán szopival megnyugodott és hazafelé vidám volt), illetve az ajánlott Rota elleni szájba fröcskölve, amitől pár napig hígabb lett a kaka, de lázas nem lett, nem vágta földhöz a tripla-szuri. Nem hiába, az én fiam! :D

3 hónaposan

Közel 6 kilogrammot nyom és 58 cm hosszú! Egyre nehezebb cipelni! :D Elkezdett hosszabbakat aludni (Néha átalussza már az éjszakát 7-8 órával, de általában 2x azért kel.), hason csuda klasszul tartja magát, kézzel-lábbal játszik: bokszol a föntről lógó medvékbe :D, lökdösi a csörgőket, rámarkol a polipra, nyúl a tárgyakért! 

Szert tett egy jó barátra, a cuki sünikére (Ő lett Sün Balázs, ugyanis Csukás István meséjét rendszeresen szavalom neki!), amit egy kedves ismerőstől kapott. Maxi felismeri, sőt néha összevesznek és behúz neki egyet! :D Illetve egy zenéllő-világító méhecskére! A lógós, zenélő, világító játékok amúgy is tutik! Aztán kapott egy személyre szóló., kézzel készített Snoopys fejlesztő filc-könyvet!!! Az egyik legjobb ajándék volt az biztos!!! Ami még nagyon bevált nála (már ha Te nyugira vágysz): kis szobai hinta! Nagyon ajánlom, könnyen elalszik, megnyugszik benne!!!

Aztán felfedezte a kezét, ami heves, cupákolós ujjszopásban mutatkozott meg első körben, pont a náthás héten, szinte egész nap cumizta. Azóta is olyan elánnal szívja, mintha el akarnám venni tőle! El is indult a cumi- kontra ujjszopás⁵vitája, ugyanis még családon belül is nagyok a véleménykülönbségek. Nyilván a régi iskola javasolta a cumit, szemben a mai modern nézetekkel, amik nem támogatják az esetleges cumizavar és egyéb pszichológiai okok miatt. (Ezért nálunk cumisüvegezés sincs egyáltalán, ergo tényleg nem hagyom el 2 óránál hosszabb időre.) Summa summárum, én nem fogom kivenni a kezecskéjét a szájából, megvárom, mennyire lesz intenzív, ezekben a hetekben ugyanis ez pont normális! (Azóta csökkent is, önnyugtatásra és alvás előtt kapja be.) Ráadásul, irtó cukin csinálja!!! Sokszor összeteszi a két kis kézfejét is, mintha gyúrna valamit, hangokra hangadással reagál, felismeri a hangunkat, próbálgatja a sajátját: kacarászik, nevet, sípol! Követ a szemével, erős zajokra megijed, reakcióból sír (ezt is ultra édesen csinálja, mert előtte lebiggyeszti a száját), tehát kommunikál. Kis székében órákig elvan, ha a játékai fölötte lógnak. Hosszú időt kibír velem így pl. a konyhában, de magában is jól elszórakozik! Néha bepöccen valamelyik játékra vagy amikor próbálgatja az ujjait és nem találja hirtelen a hüvelykujját! :D Nagyon édes!!!

Csodájára járnak, milyen nyugodt baba! (Sokszor már a szopiért is csak cuppog!) Egyszer úgy aludtam, hogy ő keresztbe-kasul ágyában cumizva nézelődött a sötétben. Ezt apuci pont látta a kamerán és rögzítette, nagyon muris volt másnap visszanézni! :D Egy jó óra múlva azért nyöszörgött, ugrottam is megetetni!) Azért ő is tud oázni (de nagyon lightos kiscica hangja van), főleg, amikor elunja magát vagy ha hiányzom neki. Mikor elmentünk Olival múltkor, Maxika mamával és papával maradt. Végig masszívan kémlelte az ajtót és az utolsó fél órát végig nyöszörögte. Miután megérkeztünk, semmi baja nem volt! De ahová lehet, magammal viszem! (Most, hogy 3 hónapos is el múlt, egyre bátrabban majd!) Ellátogatunk már a próbaterembe is (ahová gyalog meneteltem vele 2-szer 5 km-t, mivel a babakocsi nem fért az autóba, bkv-zni meg nem akartam), de csak egyszer gyakoroltam eddig. (Komoly artista munkára még nem állok készen, azért lassan belekezdek a próbába!), voltunk ligetben, néha beugrunk patikába, DM-be, illetve megvolt első cirkuszélménye is az újra-nyitó, kinti gálán: 

Sőt, egyszer már metróztunk is: a belvárosba mentünk a házassági évfordulónkon és nemcsak a Dunaparton sétáltunk, hanem beültünk egy vegán cukiba is: 

(Hozzáteszem, meglepődve konstatáltuk, hogy a 2-es metró vonalán csak az első 3 megálló akadálymentesített (azaz liftes), a többinél nem is lehetne keréken közlekedni! Minket nem izgatott, felraktuk a babakocsit a mozgólépcsőre a Deákon (noha nem szabályos), de felháborítónak tartom, hogy egy tolószékes például nem tud utazni végig...)

Megvolt első nyaralásunk is Balatonon, ahová szüleimmel mentünk, de pár barát és öcsém is velünk tartott. Strandoltunk vele egyet, de volt, hogy inkább Ani mamával maradt a házban a nagy meleg miatt. Meglátogattuk a siófoki nagymamámat is, aki szintén agyon dajkálta nagynénémmel a dédunokáját! Kicsi fiam tehát nagyon jól viselte az új környezetet, és az utazást is! Persze megvan mindene a nyaralóban is, de vittük is a dolgai nagyját. Úgy utaztunk, mintha költözködnénk! :D Készüljetek, háromszorosára nő a cuccmennyiség, ha kisbaba kerül a családba! :D :D :D

Aztán Abádszalókon is nyaraltunk ismerősöknél és egy pápai cirkusztábor is vár ránk, ahová tanítani megyünk, természetesen babástul! Szóval, abszolút mobilisak vagyunk és bár tripla annyi ideig pakolunk és jóval hosszasabb és körülményesebb az indulás, de megoldunk mindent, mert én így vagyok bekötve!!! :)

Csodálatos és végtelen boldogsággal tölt hát el a kisfiam, ahányszor csak ránézek. Pláne, amikor rám vigyorog! Nagyon vidám baba! Gyönyörűen fejlődik, nyílik a tudata, egyre jobban reagál, válaszol, gügyörészik. Hétről hétre meglep valamivel. Ráadásul a délelőtt csak a mienk. Apuka alszik, én babucival játszom. Szavalok, mesélek, énekelek, a lábamra ültetve beszélgetünk! Rengetegen imádják, elhalmozzák minden földi jóval, anyósom pl. kirabolta múltkor a HundM gyerekosztályát, de anyu is folyamatosan vásárol...

Szerencsés baba és mi is nagyon szerencsések vagyunk vele! Jaj, de IMÁDOM!

Jegyzet:

1. E 6 hetes időszak során visszafejlődnek a terhesség és a szülés alatt az anyai szervezetben bekövetkezett anatómiai, élettani, valamint biokémiai változások, másrészt működésbe lépnek a tejelválasztás és a szoptatás feltételeit megteremtő proliferatív folyamatok. Ez idő alatt javasolt az anyukának is ágyban maradni a babával. Ilyenkor szoknak össze, az anya teste pedig gyógyul a szülés okozta testi sokkból. Maga a teljes regeneráció – már ha képes visszaállni a terhesség előtti állapotba, amit egyelőre kétlek, minimum 9-12 hónap!
2. rectus diastesis=szétnyílt hasizom: az egyenes hasizmok közötti rostos ínszalag, a linea alba a várandósság során termelődő relaxin hormon hatására kilazul és megnyúlik, hogy a hasüregben legyen elég hely a növekvő babának. Ez a folyamat teljesen természetes. Minden kismamánál azonos módon zajlik. Az egyenes hasizmok, ahogy nő a pocak, eltávolodnak egymástól, majd a szülést követően visszarendeződnek eredeti pozíciójukba: ez rendes körülmények között hat-nyolc hetet vesz igénybe, és ennyi idő alatt a rés teljesen megszűnik. Csakhogy a szülés után a line alba nem mindig nyeri vissza eredeti alakját és vastagságát, és a fizikai megterhelés, illetve a baba körüli munkák ezen ronthatnak, az egyenes hasizom rostjai között akár három-négy ujjnyi is lehet a rés. Ez nemcsak a visszahúzódni nem akaró terhespocakban jelentkezik, a törzs izomzata is gyengül, ha pedig nem foglalkozunk vele, okozhat sérvet és gerincproblémákat is.

2.+4. Igény szerinti szoptatás és növekedési ugrás: https://www.babaszoba.hu/articles/baba/Novekedesi_ugras?aid=20161101091306

3. Szoptatási tanácsadás – kérdezz felelek, Szülés és gyermekágyas időszak dúlával, illetve az Uzsokis csoportban is benne maradtam, természetesen.
4. Cumi kontra hüvelykujj: Sződy Judit tanácsadó cikke (forrás: szody.hu) szerint:

A veleszületett szopási ösztön különböző erősségű lehet a kisbabáknál. Egyiküket kielégíti, ha naponta ötször megszoptatják, a másik hosszan „cumizik” a mellen, miután megtelt a pocakja, és van, aki ezek után még a hüvelykujját is bedugja a szájába. Cumira viszont egyik babának sincs szüksége. Azt mi adjuk neki, pótszerként. Éppen ez a pszichológus egyik érve ellene: míg a saját ujját akkor szopja a baba, amikor szüksége van rá, a cumizás a szülőktől függ: a felnőtt adja oda, a felnőtt veszi el. A cumi tulajdonképpen olyan, mint egy kikapcsológomb a gyereken. Talán az egyik legkellemetlenebb nyűg lehet, hogy jó néhány hónapig a szülőnek kell visszaadogatnia a pici szájába, ha kiesik belőle – éjjel-nappal.
A cumi a szoptatott babáknál különösen sok gondot okozhat. Lehet, hogy a cumizás miatt nem fog elég hosszan és gyakran szopni ahhoz, hogy édesanyja szervezete elég tejet termeljen számára, ezért pótlásra lesz szükség. Ez pedig könnyen a szoptatás korai befejezéséhez vezet. A cumizó baba ráadásul hajlamos arra, hogy nem kapja be eléggé a mellbimbót, és ki-kilökdösi a szájából. Nem csoda, ha az anya melle fájdalmasan kisebesedik.
Az igény szerint szoptatott gyerekek ritkán szeretnének mellen kívül mást is szopni. Köztük ritkább az ujjszopó baba is, hiszen őket többnyire kielégíti az anyamell – főleg ha az úgynevezett „komfortszopást” is megengedik neki, vagyis jóllakás után sem veszik le a mellről, hanem megvárják, míg magától elengedi.
De lássuk, mi történik egy ujjszopó, és mi egy cumizó gyerekkel féléves kor után! Mindketten fantasztikus értelmi és mozgásfejlődésen mennek keresztül: tárgyakat vesznek a kezükbe, a nyolcadik hónap körül egyszerre kettőt is, ezeket összeütögetik, rakosgatják. Kitágul a világ: kúszni-mászni kezdenek, azután a bútorokba kapaszkodva lépegetnek. A cumizó gyerek mindezt cumival a szájában is csinálhatja, semmi sem ösztönzi arra, hogy felhagyjon ezzel a szokásával. Az ujját szopó baba viszont kénytelen a tevékeny idő nagy részét ujjszopás nélkül tölteni, hiszen minden izgalmas „akcióhoz” szüksége van a kezére. Az ujjszopás végül a fáradt, nyűgös vagy beteg időszakra korlátozódik, majd lassan elmarad. Ha nem hagy fel vele teljesen, az sem baj: nem tekinthető kórosnak, ha a kisiskolás az ujját szopva alszik el. Nyugodtan kivárhatjuk, hogy a gyerek „elválasztódjon” az ujjától. 
Cumizásnál más a helyzet. A szülő egyszer csak szégyellni kezdi, hogy a nagy gyerek naphosszat cumizik, és a környezete is piszkálja miatta, ahogy az alábbi levélrészlet is mutatja.
„A lányom két és fél éves, és cumizik. Emiatt folyamatosan rossz érzéseim vannak, egyrészt, hogy el kéne venni tőle, másrészt, hogy mégsem kéne elvenni, nehogy lelki sérülést okozzak. Amikor először cumit adtam a szájába, még nem gondoltam, hogy ez egyszer ekkora problémát fog okozni.”
Végül többnyire a külső nyomás győz, a szülő alkudozni kezd a gyerekkel, jutalmat ígér, büntetést helyez kilátásba, vagy egyszerűen elveszi a cumit, amit eredetileg anyapótlékként adott neki. Ez bizony nem sportszerű viselkedés!
A fogak helyzetét, sőt a szájpadlás alakját és az állkapcsok fejlődését a folyamatos cumizás ugyanúgy befolyásolhatja, mint a szenvedélyes ujjszopás. A cumizással ellentétben azonban az egészséges, érdeklődő gyereknek egyszerűen nincs ideje, alkalma arra, hogy folyton az ujját szopja, ezért ez kevésbé befolyásolja fogai állását. Ha az ujjszopás eluralkodik a mindennapokon, akkor természetesen más a helyzet. De ez a „tünet” már lelki problémára utal, ami egészen más történet.