Nos, helyesen jósoltam: ahogy eljött a szeptember, ismét szimpatikusabb lett a vendégkör!

Zömmel az idősebb korosztály képviselteti magát (szemben a nyári családosokkal), mégis sokkal jobb a hangulat, ismét bele-bele futunk magyarokba is! Egy hölgy úgy ugrott nyakamba előadás után, hogy azt hittem, valami családi ismerős!:D Amúgy rengeteg német (sőt egyszer átvették az uralmat a maguk 1242 főjével a 2240-es összlétszámból!!!) és osztrák, illetve francia utas van, sőt épp ez utóbbitól kapjuk mostanában a legnagyobb ovációt búcsú konferencián! (Ekkor derül ki a nemzeti eloszlás számunkra, ugyanis 4 nyelven 4 különböző ilyen „Travel talk” azaz integetős jelenésünk van, feltűnt a közel azonos létszám, igaz, a spanyoloké viszont jelentősen csökkent!)

Színpadi munkásaink nagyja cserélődött! Pozitív felüdülést hozott az új, mosolygósabb, picit lazább és kommunikatívabb színpad-menedzser, az indiai Julio és bár Cedricket (a filippin fősegédet) meglehetősen kedveltük, ám utódjával (az olasz Davideval) egyszerűbbé vált a próba, noha általában tartunk az olasz technikusoktól rossz tapasztalataink miatt. (Cedrick különben nem véletlenül volt körülményes, szőrszálhasogató stresszgombóc, ugyanis mindig mindenért őt csesztette a főnöke, aki még leszálláskor is megszívatta méltánytalanul: olyan pocsék értékelést adott ugyanis neki, amire senki szerint nem szolgált rá és maga a cruise diri tanácsolta barátunknak, hogy ne írja alá! Legfőbb indoklásként a biztonsági protokollok nem betartása szerepelt! Nos, nem tudni pontosan mi zajlott a háttérben, de 5 év alatt ez a srác volt az első, aki A-Zet-tig minden hülyeséget betartott velünk kapcsolatban, és tudjuk, hogy megy ez! A tech-főnökök 90%-a olyan olasz seggfej, aki előszeretettel szorongatja beosztottjait, pláne a más országból érkezőket! Itt pedig Cedrick volt az egyetlen (a színpadmester mellett), aki eltérő nemzetiségű volt és még lejjebb is állt jóval a ranglétrán.)

3 csapat 3 hajón! A képek illusztrációk, de a 3. a mi csapatunk volt pár évvel ezelőtt a kínai szezonban!

Ha már itt tartunk, bemutatom a technikusi hierarchiát:

-Legfőbb mindenható a Hotel Director! (Az új pali nem túl kedves, de alig látom –  szerencsére.) Egy ilyen diri az életemet azzal tudja megnehezíteni, ha nekiáll kukacoskodni. (Nos, öltözködésre mindig ügyelek, utasoknak elsőbbséget adok, kedves és segítőkész vagyok, ha leszólítanak, illetve nem állok be a büfében, ha nagy a sor, így ilyen téren tehát, nem lehet belém kötni! De bizony, előszeretettel laptopozok odafenn, ami hivatalosan nem megengedett!És ez a legnagyobb idiótaság! Mert az logikus, hogy a bárpultnál álló felszolgáló nem mobilozhat munkaidőben, pláne az utas orra előtt. De az, hogy én „Művészként”, civil, csini ruhában, saját szabad időmben, egy nem zsúfolt asztalhoz kiülve nem írkálhatok laptopon, az nonszensz! Előfordult, hogy egy szekus vagy az aktuális főnököm, esetleg annak asszisztense belémkötött ez ügyben, de pont letojtam! :D

(Megj. olyan is volt, hogy megdorgált, hogy ne olvassak az utastérben, majd pár héttel később, mikor ismét látott, nem szólt semmit! Nyilván, rájött, hogy marhaság! Vagy legutóbb, mikor az asszisztenst küldték rám laptop és saját kávésbögre – „PERSONAL MUG!”, JÉÉÉÉÉÉZUSOM! Mintha gépfegyver lapult volna előttem – használata miatt, akkor a csaj végül ennyit mondott: Figyu, főnök úr meglátott téged a 3-on a kávézóban, inkább olyan helyekre menj, ami nincs szem előtt!)

-Aztán következik főnökasszonyunk a Cruise Diri, az Entertainment feje (Az új Tizianatól bár tartottunk, szerencsére tök aranyos, legalábbis velünk és a fiatal dj sráccal jár együtt, így elég sokat vegyül a csapattal!)

- Majd jön a Head Technician azaz Fő/Főnök Technikus. Nem értem arroganciájukat, mert ők is színpadi lótifutiként kezdték annó, mégis sokkal többnek képzelik magukat, mint kéne. Ott volt a másik hajón lévő hírhedt Daniel pl., aki állandóan amcsi zsonglőr-komikusunkat ócsárolta (nyilván irigységében), mondván bohóckodni mindenki tud, pláne ennyi pénzért! Mondtam neki egyszer, rajta, kezdd el, ki állít meg!? Na, erre nem tudott mit felelni!

-Színpad mester (Stage manager), aki a színpadon dolgozó munkásokat irányítja, rendelkezik már saját hatáskörrel és felelősséggel. (Velük legtöbbször szerencsénk volt eddig!)

-Stage hand(ek), azaz színpadmunkás(ok), aki(k)nek rendelkeznie/niük kell alpinista engedéllyel a levegőszámok kezeléséhez, motorellenőrzéshez stb.

-Végül a segéd színpad-asszisztens(ek): ők a takarító osztályhoz tartoznak, ez számukra extra műszak, plusz pénzért. Gyakorlatilag a showk alatt segédkeznek, asszisztálnak vagy fejlámpáznak, illetve műsor után rendet raknak.

Az említett technikus főnök (akit továbbra sem tudok hova tenni, mert velünk normális volt mindig, ráadásul, párja az orosz táncoslány már évek óta, akivel kifejezetten jóban vagyok. Azért az elég árulkodó számomra, hogy mikor Margarétanak az új fiú masszőrünket ajánlottam, hogy bátran próbálja ki, a válasz az volt: Úh, nagyon jó lenne, de a párom kinyírná a pasast, ha az hozzám érne! Óh...) szülinapja volt régóta az első esemény, mely kedvéért kimozdultunk:  

Ui: Azóta ő is leszállt és utódjával még jobb lett a hangulat, sőt próba lehetőségünk is kedvezőbben alakul! Ő pl. tudja, hogy attól még hogy a színpadon fenn vannak tőlem 100 méterre a „Voice” műsor díszletei, nem dől össze a világ, ha én neki állok erősíteni álló helyzetben a karikán... :D :D :D

_____________________________________________________________________________________________

Egy utolsó Santorini séta Olival:

Üdítően hat a 22-25 fokra való lehűlés a folyamatos kánikula után (főképp’ mikor 15 perc alatt futólépésben kell lerohanni Szantorinin a hegyről, ahol még mindig tömegnyomor tombol, így kilométerekben áll a sor), de pl. Katakolónban (amit elkezdtem élvezni, mert ezelőtt nem sokszor mentünk ki a korai kikötés miatt, de mostanában inkább felkelek, hogy levegőzzek egyet, nézelődjek, ruhát próbálgassak, mézes Rakit kóstoljak vagy a nem rég felfedezett „lakájos” kávézóban üldögéljek egy órácskát),még mindig előfordulhat égető napsütés! E térségben egyébként az olimpiai stadionon kívül(amiből vajmi kevés maradt meg sokak csalódására) a közelben látnivaló nincs, de e kikötő falu igen takaros, éttermei, boltocskái pedig megfizethetőbbek a többi szigethez képest!

Katakolón album:

Bolt mustra! A magnó, telefon és óra, mind mind bőrtáska!!! Látható akrobata szobor itt is, amint kézen áll a létrán, különleges faasztalka és a mézes raki is!

Velencén – ami az egyetlen nyugis hosszú nap – általában sétálni, ill. a közeli parkba megyek, ahol pokrócon heverészve lógatom a lábam, míg Oli a plázában zizeg, netezik, vásárol stb. Persze, néha én is vele tartok, de pénzügyileg jobban járunk, ha nem! :D Nem, nem a márka- és divatboltok csábítanak, de egy Decathlon, Dm, vagy a mindennel felszerelt hiper-szupermarket bio/vegán részlege, na az a paradicsom számomra!)

Még mindig imádok ide bekukkantani! :D

Egy alkalommal elkirándultunk a Lido szigetre, mely nagy feltöltődést hozott számomra! Az egész sziget csupa zöld, platán fákkal, parkkal, drága villákkal borított kellemes lakókörnyék, kertváros! (Igaz, borsos árúak az ingatlanok, és úgy látom, a turisták is szívesen látogatják, pláne nagy szabad strandja miatt, de azt hiszem, tudnék pár évig itt élni!!!!)

Íme, egy csodás fotókollekció: 

_____________________________________________________________________________________________

Régóta írtam diétás témában, de mivel több olyan üzenetet kaptam, melyben a „hogy létem” felől érdeklődtetek (többek által) túlzottnak talált vékonyságom miatt, így kitérnék erre pár mondat erejéig! Nos, valóban meglehetősen leszálkásodtam, mivel lement rólam 1-2 kg, de nem direkt! Megnyugtatásképp mondom, rendesen eszem, 5x-6x is egy nap, kb. 2200 Kcalt (Jó, nem akármit, hisz’ nem titok, hogy évek óta cukormentes vegán étrenden élek!) és még mindig kedvelem a hosszas kardiót! Azonban máshogy edzem az utóbbi időben! Sokat, de nem többet, mint régen! Ami változott: nem félek az erősítéstől! (Nem, nem kezdtem el nagy súlyokkal gyúrni.) Jóval ritkábban végzek monoton mozgásformát (mint a futás v. biciklizés), a HIT(azaz magas intenzitású)programokat pedig kevesebbszer (heti 3x/4x 6 helyett), de keményebben nyomom: ahelyett, hogy 60 -70 percet ugrálnék, inkább 40-45 percben plusz 0,5 kg-os kéz-súlyokkal csinálom! Izomnövelés céljából rengeteg(tornász-, rg- és balett edzőktől, balerináktól merített) extrém gyakorlatokatvégzek eszközökkel(lábsúly, bosu labda, gumi- és ugrálókötél), plusz szokásosan sok kézenállós-, akrobatikás- és egyéb új trükköt gyakorolgatok. Átlag napi 3,5 órát edzem, ami egy hivatásos sportolónál/artistánál szerintem tök normális! (Versenysportolók 6-8 órában tolják!)

(A @circusgirl.anna insta oldalon néha edzős videókat, ötleteket, gyakorlatokat is megosztok!)

E teljes workout megtekinthető: https://www.instagram.com/p/B2cEr99DCs6/?igshid=1ekbfvuzkwa36

A hetem tehát 4 ilyen edző-napból, egy full show napból (ekkor bőven elég a 2 előadás :D),egy ’show – próbás’ napból (a számokat nyomjuk orrba szájba + erősítünk picit)és egy pihenőnapból áll, amikor egy órácskát azért sétálok olvasva a gépen (Nem bírok a fenekemen ülni 24 órán keresztül hisz’ épp tengeren vagyunk!), majd nyújtok.(Ja, és a Velencés „kvázi” munkanap, amikor kimegyünk, járkálunk, pihizünk, utas drillezünk és a két prezentációs showban szereplünk a tangó számunkkal. Kettő között pedig hasazok és lazítok picit.)
 Odafigyelek az alvásra, nem éjszakázom, nem iszom alkoholt, Bio-Gabi¹ tanácsára pedig természetes kiegészítőkkel, kúra szerűen tunningolok: pár hét aloe-, majd virágpor-, alga-, mineral-, ginzeng-, homoktövis/goji/maca stb. kúra, egyszerre csak egyféle! (Nem kapkodok be mindenféle multivitamint, kapszulás, tablettás kiegészítőt, de Magne B6-ot és sörélesztőt rendszeresen fogyasztok. Ez sem mesterséges „tabletta”, de pehelyben is kapható!) (Ha érdekel fogyókúrás tapasztalatom/tanácsom/konklúzióm, megtalálod a blog végén!)

Eredmény: tele vagyok energiával és klasszul elbírom magam!

(Oliról ne is beszéljünk! :D)

Na, edzésről jut eszembe! Van egy másodtiszt, aki hetekig mellettem ugrált az aerobic teremben. Rettentően kidolgozott, minden áldott nap jön, gyúr, erősít, kardiózik (hasonló HIT programokat videóval), saját testsúlyos edzést végez cicanadrágjában, míg nem csurog rajta tökig a víz, de nem pont úgy, mint én! Ő ugyanis, ezerrel nyög! Szenved vagy élvezi!? Ki tudja!? Mindenesetre állandóan hangosan liheg, már-már orgazmus közeli állapotot produkál, miközben én igen hülyén érzem magam...

(Azóta áthelyezték másik műszakba, így kora reggel jár edzeni... Úúúúgy sajnálom! :D :D :D)Amúgy termen kívül kedvelem, csak nem értem, minek így demonstrálnia, hogy ő bizony edz!? (Tényleg mindenhez ordít! Ha futógépen vagyok, ő meg a konditerem másik végén súlyt emel, az eredmény ugyanaz, ha nem hangosabb!) Különben, egy hozzám hasonló korú- és magas, copfos srác, táncoslány barátnővel. Persze, velem nem veszi fel a versenyt, hisz’ mikor felajánlottam neki, hogy csináljuk együtt egyszer, azt mondta, köszi nem, neki „too much”, ahogy én nyomom...:D

_____________________________________________________________________________________________ 

Megvan a „tettes”, a kabin körüli zajaink 80%-ának okozója: Jason, a mosogatófiú! Ő az, aki egész éjjel talpon áll, jön-megy, sertepertél, töröl, pakol, kukát ürít, csörömpöl felettünk. Bejelentkezett, hogy amennyiben igényt tartunk rá, bármelyik délután rendelkezésünkre áll, hisz’ hotelekben masszírozott régebben! Azóta kipróbáltuk, nagyon jó keze van, teljesen helyre rakta túl dolgoztatott izmaimat!!! (A spa-s Mala úgysem nagyon ért rá mostanában.)

A filippin srác egyébként 36 éves, egy gyerek édesapja. Szülei már nem élnek (ott is kevesen élik meg a 75-öt, mint a legtöbb elmaradott szigetországban. Nem ritka, hogy együtt lakjon a család falusiasan –pl. ha rizsfarmot tartanak fenn –,de ő külön költözött a testvéreitől!),4 éve dolgozik itt és még legalább 5-öt tervez, hogy vállalkozhasson majd. Az új generáció náluk is csak 1-2 gyereket tervez, pedig legtöbbjüknek rengeteg testvére van! (Neki is 7!) Természetesen, nem szóltam neki, hogy óvatosan verje már hajnalban a vaskukát, hisz’ pocsék lehet minden éjjel, 10 órán keresztül edények felett görnyedni hosszú hónapokon át. Rabszolgamunka! Legalább napközben szabad, így van lehetősége kimenni, már ha lejjebb ad alvási igényéből. (De meglátásom szerint, legtöbbjük nem is alszik 5 óránál többet! Max. ledőlnek egy órára a szünetben.)

Általános, hogy a fülöp-szigetekiek (akár csak az indiaiak, indonézek, malájok) 10-15 évet güriznek hajókon, így tudják megteremteni az alapot családjuk számára. 8-9 hónapokat húznak le éjt nappallá téve, távol a szeretteiktől, így gyermekeik csak képernyőről ismerik az apjukat. Majd 40-45 évesen hazatérnek és a statisztika szerint, 15-20 éven belül elhaláloznak. Borzasztó!(Persze, ez utóbbi nem a hajós munka hibája, sőt azoknak rosszabb, akik otthon melóznak éhbérért a teljességgel egészségtelen életmód mellett: rossz táplálkozás, italozás, rengeteg cigaretta, amit itt is látunk, sajnos! Mindenesetre, a fizetésükön bőven lenne mit emelni, no és meg kellene jobban becsülni őket! Pl. a bárosok, pincérek alapfizetése elképesztően alacsony, a borravalóra kell, hogy apelláljanak, ami viszont bizonyos járatokon nincs is nagyon, mert pl. Ázsiában nem divat, de mint kiderült, a franciák sem szeretnek jattolni túlságosan...)  

Bár össze sem lehet hasonlítani a fejlődő országokból érkezők életét, motivációit, életcéljait az általunk ismert, nyugati társainkéval, de meg kell említenem, hogy a legtöbb munkakör kemény itt! Legyen szó hotelfőnökről, cruise diriről, vagy a gépházban dolgozó „mérnök-menedzserről” stb.! (Egy fő-mérnök nemrég említette, hogy közös kínai 6 hónapos szezonunk alatt összesen 2 x 2 órára tette ki lábát szárazföldre!) Csak nem mindegy, hogy 5-10.000 Euróért gürizel, hónapokig fizetett vakációval és még a szerződéssel is tudsz variálni (hely, hajó, útvonal), miközben többször (szinte ingyen) fogadhatod a családot/barátot a fedélzeten hetekre! (Nyilván, ilyen esetben nem is a létszükségletek előteremtéséért vállalnak újabb és újabb szerződéseket!)

Azért meghökkentő, hogy előző dirink, Naim 30 éve dolgozik a cégnél, melyből 25 éve cruise direktor! Nem bír leállni, aminek megvan a tökéletes pszichológiai magyarázata: az ember gyökértelenné válik, megszokja a folyamatos jövés-menést (így nem is bír otthon maradni), no meg persze hozzászokik egy bizonyos anyagi nívóhoz. (Az is törvényszerű, hogy bár mindenki mindig nyafog és napokat számol, de otthon két hét után jönne vissza!) Azonban, a sok évnyi fedélzeten töltött idő defektet okoz a személyiségben, pláne társtalanul!

Mi, kiemelt előadók (artista, bűvész, tenor, showénekes stb.)kilógunk e rendszerből, hidat képezve (amit igyekeznek lejjebb és lejjebb rombolni mostanában)a legénység és az utasok között, hisz’ igen sok szabad idővel rendelkezünk, kimehetünk, kirándulhatunk stb.

Sőt, az artisták helyzete azért is más, mert általában (házas)párként érkeznek, így legtöbbször nem befolyásolja szerelmi életüket ez az életmód. (Ők a szárazföldön is lakókocsiban/hotel szobában/ideiglenes apartmanban összezárva, folyamatosan úton, sajátos közegükben töltik életük nagy részét a munka-, gyakorlás- és család szentháromságában.) Noha, a monotónia és bezártság nekünk is agyunkra tud menni, sőt valószínű, hogy mi többször sokallunk be unalmunkban, mint a többiek...

De sok zenész duó is remekül elhajózgat évekig párban, akár még 50 felett is. (Náluk a magukban zenélő öregedő zongoristák, bárénekesek stb. tudnak kiégni és megrekedni...)

Lássuk argentin barátnőmet, aki 10 évet húzott le show énekesnőként, hajós tisztek karjaiban (amikből soha nem lett semmi komoly), míg elege nem lett és minden megtakarítását beáldozva 0-ról beindított egy fittness vállalkozást. Azonban 2 év alatt minden spórolt pénzét felélte és bár azóta sikeres az üzlet, de folyamatosan végkimerülésig dolgozik, egy fenékkel több lovon ül, mely mellett sem ideje, sem energiája nem marad másra! (A személyes edzés, óratartás, tanácsadás mellett az online térben is elképesztően tolja, így ideje lenne felvennie valakit, amit az argentin gazdasági helyzetben nem engedhet meg magának!) Le a kalappal előtte, de kezdek aggódni, mert egészségkárosítóan túl sokat vállal! Noha perfekt angol és bárhol dolgozhatna, mégis ragaszkodik hazájához, amit mondjuk megértek, pláne szülei, testvére és barátai miatt. Ami ez esetben a hajós életmód következménye az az, hogy itt áll 33 évesen úgy, még soha nem volt komoly kapcsolata, sőt el sem tudja képzelni, milyen az! (Hát még, hogy férjhez menjen vagy családot alapítson!)

Tehát, a táncosok és produkciós énekesek általában egyedül jönnek, így ha túl sokáig e bulis, laza életmódot folytatják, 35-40 évesen könnyen hoppon maradnak. (Habár volt egy énekes páros, Karl és Carol, akik le tudtak szerződni együtt egy évre, viszont azóta meg nem, így nincsenek is fedélzeten.) Hajón ugyanis komoly társ után kutatni (pláne eltérő munkakörökből) nem szabad! Az esetek 90%-ában csalódás a vége! Nem csak a csalfa, linkóci (olasz) tisztek miatt, a sajátos életforma miatt! Ti. ha valakivel lenne is esély közös életre (mert mindketten komolyan gondolják), de a következő szezon már külön járatra szól, akkor megette a fene! Hányan bírják 6-8 hónapig távkapcsolatban???(Főképp így, hogy túl egyszerű az egy éjszakára való összegabalyodás!)

Ellenpélda lehet, ha két azonos munkakörből legalább egy magas rangú (pláne, ha két fejes) kerül össze valakivel, akiknél megoldható mindig a közös embarkolás². (Pont beszélgettem egy bolti eladó és boltmenedzser párossal, kik 3 éve jól megvannak!)

De még ilyenkor is rizikó, hogy ami működik a fedélzeten, működni fog-e a való életben, hisz’ a hajón:

• -nem kell főzni, mosni, takarítani, pláne a másik után!
• -mondhatni együtt éltek, de még sem egészen, hisz’ általában külön kabinban! (Nem bevált együtt érkező párokról beszélek!)
• -minden sokkal intenzívebb! Valahogy a mindennapi találkozás egy bimbózó románcnál, elszigetelve a családtól és a barátoktól felpörgeti az eseményeket. Így érezheted egy hét után a mindent elsöprő szerelmet, de ahogy a szalmaláng, gyorsan ki is alhat... Így egy hónapos kapcsolat kvázi fél évvel is felér bizonyos szempontból!
• Munka-móka, semmi más! Az élet nem ilyen szimpla a szárazföldön. Nincsenek valós krízisek és konfliktusok, max. valóság-showszerű műbalhék. E nagy idill után a mindennapi problémákkal szembesülni odakinn nagy meglepetéseket hozhat!

Aztán ott van zsonglőr bohócunk, akivel 2 évig dolgoztunk.54 éves, viszonylag későn kezdte a tengeri életet, előtte kétszer elvált, van egy felnőtt lánya (aki rá sem bagózik, csak pumpolja!). Kb. mindent tudok róla, annyit hallgattam, ugyanis gyakran rájön a szájtépés magányában, amit képtelen abbahagyni, így mindenki menekül tőle. (Pláne, hogy kissé önimádó és órákig tud monologizálni...) Ritkán, ha összeszed egy nőt, akkor valahogy mindig megszívja, mert sokszor hamis reményekben ringatózva hagyja, hogy fejős tehénnek nézzék vagy szimplán balek.) De hiába dolgozik több mint 10 éve kiemelt fizetéssel, még sincs elég pénze, hogy váltani merjen! Nyilván, be van tojva, hogy nem találna jó munkát ennyi idősen, ráadásul még mindig házhiteleit nyögi Vegasban! (Még betegbiztosításra sem költ, így 5 éve halogat egy égbekiáltóan esedékes sérvműtétet!) Közben évek óta kínlódik ugyanazon fedélzeten, ugyanabban a showban, ugyanabban a sötét egyágyas lukban, ugyanazon kínai útvonalon! (Persze, ha akarna, változtathatna, mert kényelmesen úszkál a meleg SZXXban! (Ahogy Csernus mondaná...) Én úgy látom, legfőbb gondja a beszűkülés mellett, hogy elvesztette realitásérzékét! Egyrészt, mivel 20 éves táncoslányokkal van körbevéve, így mindig azok után koslat (persze hiába), másrészt megszokta e fizetést és hiába spórol iszonyatosan a hajón, ha otthon vígan eltapsolja repülős órákra. Ami, gondolom, az egyetlen örömforrása...

Harmadik eset, az otthon hagyott házastárs: a kérdés ugyanaz, hányan bírják távkapcsolatban?! Mennyit bír otthon egy nő egyedül hagyva a teljes gyerekneveléssel, miközben férje hosszú hónapokig távol van és a jó ég tudja mit művel! Erre ment rá bűvész barátunk házassága is, így jobb híján tovább show-zik 60 évesen (holott anyagilag nincs rászorulva), mert állítólag még a gyereke sem áll vele szóba...

Látható tehát, mint minden munkának és életkörülménynek,

a hajózásnak is több aspektusa van!

Eddigi beszámolóimból azért remélem egyértelmű, hogy mi nagyon jól elvagyunk, élvezzük a világjárást, a fantasztikus (pláne új) helyek látogatását, illetve a munkát, a sikeres fellépéseinket és az összezárással sincs semmi problémánk! Természetesen, néha vannak hullámvölgyek (mint mindenkinél az életben), hisz’ ahogy bemutattam, itt sem minden fenékig tejfel. Bizony, bizony sokszor elegem van a szabálykövetésből, felettesek, főnökök sasoló tekintetéből (a hajón ez a szabadidőre is kiterjed), felesleges drillekből, mítingekből, utasoknak való hajbókolásból (Erről az animátorok no, meg a kiszolgáló személyzet tudna mesélni.), nem túl kedvelt kollégák folyamatos látványából, de mindenek felett, a korlátozott (pláne kimenési) szabadságból. De úgy gondolom, míg többségében élvezzük e jövés-menést, addig mindenképp’ megéri csinálni, ám a 10 évet meghaladó nonsztop embarkolás tényleg torzító lehet.

Azonban ne feledjétek, felelősek vagyunk magunkért! A hangulatunkért! Nem szabad a körülmények áldozatává válni! Mostanában szimplán jól vagyok! Oly’ ritkán jelentünk ki ilyesmit őszintén, nem!? Egy ideje eldöntöttem, hogy minden szuper és kész! Teszem a dolgom (legyen az utas drill, show előtti készülődés, számunkra szükségtelen techrun stb.), élvezem a gyakorlást, igyekszem nem feszengeni (amellett, hogy jobb és jobb akarok lenni, örülök az apróbb fejlődéseknek is, nem pedig a „Mi nem megy még?!” lebeg a szemem előtt.), nem számolom a napokat, hanem törekszem a pillanatban létezni.Eddig ez csak az előadás alatt működött, sőt régen, sokszor akkor sem! (Pláne, mikor még nem a saját műsorunkban szerepeltünk.) A sikerünkhöz szükséges edzésmennyiség pedig nem teher, sőt! Nem érzem, hogy a sok gyakorlással töltött óra, lemondott buli vagy e szigorúbb életmód áldozat lenne részemről, mert egyszerűen szeretem csinálni! A szakma szeretete, ill. az elhivatottság kárpótol! (Ezért is kezdtem nagy erőkkel egy Instagram oldalba – Hi, hi, hi! Ez itt a reklám helye :D (@oldtimescircusworld) – melyhez rengeteg cirkuszkutatást végzek, kép- és videó anyagot gyűjtök hőseinkről, a 60’-as 70’-es évek nagy artistáiról és számaikról.)

 Nem mindegy, hogy érzem magam! :D :D :D

            Így                                     vagy                                         Így!

Érdemes tehát megnézni, mink van, mi az, amit elértünk, mi az, ami nagyon jó, ahelyett, hogy irigy, kocsányon lógó szemekkel a szociális média mű képein idegeskedünk és belepistulunk, hogy bezzeg ő, bezzeg neki stb...

Köszönöm, hogy velem tartotok, remélem, hasznos útra valókat is kaptatok most!

Nem sokára jelentkezem! :D 

                                                                                                                             Circusgirl

DIÉTA-FOGYÓKÚRA-ÉLÉSTÁR MELLÉKLET :D

• Fontos tudni, hogy diéta nélkül az edzés semmit sem ér! Jó diétán pedig mindenképp cukor- és finomított szénhidrátmentes, minőségi, jó zsiradékú, tiszta ételekre felállított étrendet értek, senkire sem akarok vegánságot tukmálni, de nem javaslom senkinek a túlzott húsfogyasztást, illetve tejellenes vagyok!)
• Sokkal hatékonyabb egy váltott intenzitású, variált 30-40 perces tréning,szemben 60 perc monoton futással. (Volt időszak, mikor 90 perceket futottam minden áldott nap még sem voltam ilyen vékony!)
• Ne féljünk az erősítéstől! Én mindig tartottam tőle, holott megfelelő étkezés mellett egy nő képtelen (csupán gyakorlatoktól) izompacsirtává válni. (Fogyáshoz eleve hülyeség plusz proteint fogyasztani megfelelő étkezés mellett.) Persze eleinte az izom kiemelkedik, kidudorodik, amit egy fogyni vágyó nő hatalmas növekedésnek élhet meg pár napig, azonban, ha az izom megedződött, akkor nem nő tovább és megkezdődik alatta a zsírégetés. Azt se felejtsétek el a mérlegen, hogy az izom nehezebb, mint a zsír! Ha jól nézel ki, felesleges mérlegre állnod! És egy fontos infó még az izomépítés mellett: az izom több zsírt éget, így megnő az energia-felhasználás alap-, nyugalmi helyzetben is! (Tehát, ha nem zabálsz rá edzés után, akkor mindenképp fogysz!)

Tekintsünk be kicsit hajós „élés kamrámba”, mi van épp a kabinomban:

Most is, mint mindig, rengeteg receptet gyűjtöttem nagyszerű oldalakról (ha érdekel, kövesd Instán vagy keress rá a google-n az @absorice_hu-ra, a @mindenmentes-re, ill. a fittfalat.hu weboldalra!), hogy alig várom, hogy hazaérjek és kipróbáljak párat! Lassan küldök is néhányat drága anyósomnak, aki mindig nagy szeretettel, örömmel és kísérletező kedvvel készíti nekem a remek spéci fogásokat, desszerteket! Ezúton is köszönöm neki!!! Búcsúképp, íme pár gasztró-fotó az általa készített remekművekből: 

_____________________________________________________________________________________________

Jegyzet:

1 „Bio Gabi”: Az E-mentes övezet c. könyv szerzője, élelmiszer mérnök, aki felesküdött a szigorúan egészséges, bio vegán életmódra! Sebestyén Balázzsal együttműködve épp most hoztak létre egy termékszűrő weboldalt, rettentő szigorú követelményrendszerrel! (Nos, az ő listájára sok minden nem kerülne fel az én általam fogyasztott termékekből sem...) Mindenképp érdemes megnézni! ementesovezet.hu

2 Embarkolás/diszembarkolás: (szó szerint is és általános értelemben is) hajóra fel- és leszállás