Ismét mentünk Jejura és elkirándultam 3-asban két darab Olivérrel! :) Gyönyörű napunk volt, hét ágra sütött a nap. Eljutottunk a Maze - azaz óriási Labirintus - parkba, mely tele volt kis cuki szobrocskákkal: nem csak a tipikus Jeju-manókkal, hanem szexuális formákkal, állatkákkal is, de még "Gangnem"-haver is kifigyelt a bokorból. 3 nagy útvesztőben kóvályogtunk, ezután a múzeumban nézelődtünk, ahol Minotasaurus történetét követhettük végig, majd régi kirakós játékokat, nem csak hagyományos, hanem girbe-gurba szabálytalan darabos puzzle-ket (köztük egy 24.000 darabost!!! az kéne nekem, egy darabig ellennék...) és társasokat (egyik kedvencem: Ki nevet a végén? 1910-ből), rubik kockákat láthattunk, végül pedig vicces és érdekes képeket, grafikákat sasoltunk. Volt ott hologrammos, kacifántos, egyszerre két különböző dolgot ábrázoló, megtévesztő, vagy épp egyik nézetből mást láttató kép. Ezt követően mentünk a híres láva-barlanghoz, de pechünkre zárva volt. Kiderült, ünnep nap... A taxissal most nem volt olyan szerencsénk, mint legutóbb, ez egy lehúzós fajta volt... No, de ez van. Még beültünk egy új, fancy kávézóba. Na, ott árulják az óriás sütiket (ami már feltűnt magic Oliver posztolásában, vajon hol talált ekkora tornyos palacsintát), persze borsos árakon is kínálják. Koreai pénzünk már nem volt, mivel a pénzváltó is zárva volt aznap, így Oli végül nem (még nem) kóstolta meg az 1600 Kcal-s csodát. Míg ott neteztünk, egyre hangosabban szólt a koreai reklám, a légkondi már-már jégkorszakot csinált a helyiségben, lehet hogy így akartak már minket kiűzni a nem túl rózsás fogyasztásunk miatt??? :D Ezek után lenyomtuk a két előadást. Kipnek rémisztő narancs-rózsaszín alapozója volt most (mivel ez a gyors-verziós sminkje)... A héten egyébként céges cruise volt, valami kínai sör-cégé. Megtudtuk, voltak magyar modell-hostessek is, viszont nem sokat voltunk fenn, így nem találkoztunk velük. Ezek az utasok egyébként abszolút nem voltak valami kedves, mosolygós emberek... Persze ők is úgy rohanták le az étkezdét, mint a sáskák! :D

Képzeljétek, bevezettek egy új dolgot a hajón. A munkaórákat mostantól úgy mérik, hogy a crew-kártyát be kell klikkelni mindig. Kip baromira paprikás hangulatba volt ettől, csak mondta mondta nekünk a magáét, hogy ez nekünk mekkora baromság, mivel 2x1 órát dolgozunk és más cégeknél ez már van egy ideje, de neki akkor sem kellett. Végül már mondtam neki, hogy igaza van, de pont ezért nem nagy dolog, gondoljon bele, másoknak tényleg macerás, hogy egy nap minden pihenő előtt és után rohanni kell a monitorhoz és észben tartani... Jó, mint kiderült, minden meeting, travel talk és próba is "duty" óránknak számít. (Abból még lehet is hátrányunk, hogy mi a tech runokon nem veszünk részt és mivel a rendszerben mostantól minden benne lesz, így lehet, hogy oda kell majd mennünk lehúzni a kártyát, ami akkor bosszúságos, ha már kint lennénk épp...)

Másnap Fukuoka volt, ott is szerencsére sütött és meleg volt végre. Ki is ültünk a pláza teraszára netezni. Egy bizonyos interjú-sorozat vagy 50 epizódját kivégeztük, most új riport-műsorokat töltünk, no meg egy kis magyar mesét (Éjen A Mézga Család!), mert a sok, rettenetesen szomorú és megríkató "On the Spot" után elkel némi vidámság is! Mást nagyon nem csináltunk aznap, de vettünk kóstolóba matcha teás, zöld taknyot (én hívom így az egyik zselés szerű japán édességet), elég finomnak találtam, gumicukor-szerű! :)

A cruise utolsó napján semmit nem csináltunk a travel talkon kívül, még mindig taknyolódom, köhögök kicsit és még a hasam is fájt aznap, így begubóztam a kabinba.

No, de aztán másnap megindultunk Tienjinből 6-an (Ivánnal, Oliverrel, zenészekkel) a kínai nagy falhoz! Több mint 2 órát zötyögtünk a taxiban az autópályán. Nem egyszer kaptuk fel a fejünket a kínaiak autóvezetési szokásain. Náluk nem okoz gondot, ha sztrádán tolatnak vagy fordított irányban haladnak a leállósávban, esetleg megáll kisbusszal a család az út közepén picknickezni... De a kamionok is úgy ralliznak, mintha sportautók lennének. Persze láttunk balesetet is, illetve már csak az összetört roncsot, ami a szalagkorlátnak ütközött. Azért mi szerencsésen megérkeztünk. Megmásztuk a nagy falat, rengeteg kisebb-magasabb lépcsőn át, rohamtempóban, mivel alig több, mint egy órácskánk volt ott lenni. (Már estére éreztük az izmainkat, a másnap ránk törő izomlázról ne is beszéljünk! :D) Persze a fal mindenhol ugyanolyan, egy idő után már felesleges is tovább menni, de Andres (argentín tenorunk) olyan izgatott volt, mint egy kis gyerek. Csak rohant előre, tán még a lépcsőt is megcsókolta, mivel már rengetegszer álmodott arról, hogy láthatja a híres Falat! Én 12 évvel ezelőtt már megcsodálhattam egy másik szakaszát, azonban nem álltam rajta kézen! Na, ezt most természetesen pótoltam! :) Ehhez meg kellett találnom a megfelelő beállítást, mert sajnos sok a coca-colás napernyős, vicket-vackot áruló stand, ami baromi illúzióromboló tud lenni a fotókon... Jó kis kirándulás volt ez a szép környéken, hegyek között. Kert, szökőkút, mini fal és labirintus mellett még hotel és konferencia terem is tartozik itt a falhoz! A végén lévő kijáratnál pedig kis piac fogadott bennünket, jó intenzív mangó illattal. Volt ott mindenféle mag és szárított gyümölcs nagy választékban...

Egy újabb wc-s hozzáfűzni valóm van még: Mivel Kínában ritkán megyünk ki, mindig feltűnik és meglepetést okoz, de jól meg is mutatja a két ország közötti különbséget a japán ("fancy", fűtött, zenés, ultra tiszta) és a kínai (földi, büdös, sehol nincs papír) budik állapota.

Jejun reggel le kellett hoznunk a számokat a tech runon, mivel levideózták a próbát fehér fénynél a majdan következő tánckarnak. Húúú, de vacak érzés még mindig reggel 9-kor bemelegíteni, ilyen csak a hétvégi cirkusznapokon van... Kip nagyon kikelt magából, mert kb. 6-8 ember beült a színházterembe és nem zavarták ki őket. Ő pedig erre baromi háklis, nem tűri, hogy bárki nézze őt próbán. (Attól retteg ugyanis, hogy mivel nem csinál ilyenkor sok mindent, az utasok azt hiszik majd, hogy nem is érdemes megnézni. Ja, hát drága barátunk egója még mindig a felhők felett szárnyal, mivel ezek szerint ő úgy gondolja, hogy csakis őérte ülnek be...) Egyfelől igaza van, atekintetben, hogy miért ne kérhetnénk mi művészek zárt ajtókat próbához (én sem szeretem, ha valami újat gyakorlok és még bénázok közben pedig sasolnak), de kissé túlreagálta, mert nem csak a stageseknek hőbörgött, hanem Cirohoz is berontott az irodájába ingerülten, pont egy meeting kellős közepén! Egyébként vicces, hogy Genova (tudjátok, A COMPANY :D) hozott ilyen rendelkezést, hogy nem lehet kiutasítani az utasokat a színházból semmikor. Biztosan, valami főmufti okostóni itt volt a hajón, aztán látta, hogy kiküldenek egy embert, akinek esetleg nem tetszik ez és rögtön intézkedett, hogy a szent kínai utasokat nehogy már inzultálják! (Mondom, itt extra magas szinten keresik az utasok kegyeit...) Ami kész röhej, mert ennyi erővel akkor, ha a kedves utas betéved a kulisszák mögé vagy pl. a konyhára, akkor ott is nyugodtan ténfereghetnek ameddig kedvük tartja??? Másfelől pedig, reméljük a Kip hisztériája nem üt vissza, mivel mi nem szoktunk részt venni ezeken a próbákon (ő is kihagyja sokszor), most csak a videó miatt kérték, hogy ott legyünk, de a Ciroék szerintem azt hiszik, hogy mindig ott vagyunk... Aztán este pedig rendesen 2 előadás.

Másnap drill és meeting ismét, de gyorsan lement legalább. Fukuokában esett ezerrel, pláza- és gourmet túrát tartottam, bementem az összes előkelő pláza food store részlegére. Annyira érdekes és gusztusos ételkülönlegességeket láttam. Persze, nagy marketing praktikák tömkelegét ontják a vásárlókra (megfelelő elrendezés, illat, színek stb.) már az embernek folyik a nyála mire kettőt pislog. Az, hogy mindent megkóstoljak az ugye a diétámba nem fér bele, így az édességeket Oli teszteli, sushikra, halakra, fűszerekre, magokra és egészséges dolgokra mindig kapható vagyok. No, de egyelőre még a "mindent a szemnek" - módszert követem, majd haza igyekszem vinni különlegességeket. Pl. ún. milk-jamet, az vajon milyen lehet?! De örömmel fedeztem fel az európai ínyencségeket is (bajor káposzta, eredeti dijoni mustár stb.), ami szintén mindig meglep, hogy itt Japánban nem igazán van fogyókúrás polc. Nincsenek is nagyon cukormentes termékek, vagy édesítők, úgy látom itt nem fenyeget a diabétesz... Őszintén szólva a baromi puccos márkaboltok abszolút nem érdekeltek, a gyerekosztályon azonban kicsit elidőztem, oltáriak a gyermekeknek való tradícionális kimonók és japán papucsok! :D Amíg én az étel- és könyves üzleteket róttam, fotóztam, Oli a saját szükségleteit elégítette ki a technikai boltokban.

Shopping, Baba-ruha, Gasztró, 6 lieteres borok...

Du. még lefutottam 13 km-t! Közben megint rám jött a hasmars, az nem volt valami kellemes... Este részt vettünk az első itteni crew partynkon. Luana és Kleber (a csapat két brazíl tagja) felsikoltott, hogy ott vagyok és Iván is ünnepeltetett engem kicsit a táncparketten, hogy na végre eljöttem! Tök jól esett és persze az is, hogy végre szocializálódtam kicsit. Lehet, hogy én is lassabban oldódok már fel vénségemre... :D Kiderült két táncos lány is volt már Budapesten. Az egyik ebből az új-zélandi lány, mekkora királyság már, ő aztán tényleg a világ másik felén él hozzánk képest! Sokat táncoltam (Oli is ott volt, mielőtt kérdeznétek, de nem táncolt...), jó páran felkértek, köztük egy totál dinka officer, aki minden lányt megforgatott és pezsgőt is hozott serényen. Az élvezetet fokozta, hogy eléggé mozgott a hajó, így néha a mindenki megborult kissé... Az is érdekesség volt, hogy a secusok velünk buliztak civil ruhában, na ilyen sosem fordult elő az előző két hajón, de mint már említettem, itt lazábbak! Még kabin-inspection is volt másnap reggel és bár az almát gyorsan eldugtam (egy tálka a fenti büféből elől maradt!), nem igazán néztek semmit, csak megkérdezték, minden működik e. :)

Este kicsit összeültünk páran kitárgyalni a dolgokat: (Iván, Oliver, és mi, majd később csatlakozott Tatjana és Andres is, így összejött a nagy falas csapat!)

- Elképesztő utas-sztori: Van egy kézműves nőci a hajón, tőle jönnek a helyzetjelentések, miszerint mennyire udvariatlanok és nem tudnak viselkedni. Azon persze nem lepődünk meg, hogy nála is tolonganak, lökdösődnek és kiveszik egymás kezéből a szereket, de ők úgy értelmezik az ügyeskedést, hogy az ORRSZŐR nyírása is belefér két szabás között. (nem számít, hogy szegény tanárnő saját ollóját veszik ehhez igénybe...) :D

- Aztán Oliver sokat panaszkodott (igen heves még a maga 23 évével, és hogy első alkalommal van hajón), hogy mennyire nem bírja a hülye szabályokat és elvárja, hogy minden megindokoljanak. Pl. miért kell neki több embertől külön engedélyt kérni ahhoz, hogy megmutathassa a SAJÁT bűvészdobozát a barátjának, Andresnek. (Naná, nevetséges, de én megindokoltam neki, hogy azért, mert hivatalosan, aki nem artist, az nem mehet fel a backstagere, sőt a stagere sem... Persze az utasok néha simán felmennek magukat fotózkodni...) Vagy mit játsza neki az eszét a táncoslány-production manager, miszerint senki nem lehet ott hátul, aki nem szerepel az adott showban, ugyanis Claire folyton ott téblábol, amikor a Magic show van, de ha a mi shownk után Oliver hátra téved, a csajszi magából kikelve zavarja el...

- Tatjananak pedig elvették az inspectionkor a "házi páleszét" (nem tudom hogyan találták meg), de még ő volt felháborodva emiatt. (Mondtam, inkább örülne, hogy itt nem kapott semmit, másik hajón már repült volna haza!)

- Jaj, és persze csúcstémaként, Kip is szóba került. Kiderült, nem csak én nem tudom sokszor figyelemmel követni, hanem a többieknél is van egy automata "agykikapcs"- gomb, amivel csak bólogatnak az utolsó szónál (Ivánnal nagyon egyet értettünk, hogy szabályosan néha lefáradunk, mivel ott hagyni sem lehet, vagy leállítani, hiszen annyira beszél, hogy még az sem zavarja, ha közben potyog a szájából a vacsora), mivel minden cruisenál a sztorijait is menetrendszerűen újra meséli mindenkinek: Kína nap=a kínai hatóságokkal való problémái, Cheju nap= tesztjeiről szól, hogy mennyire morcos épp, ha csak A- -t kapott (ami az "ötös alának" felel meg...), de ezek után még fél órás magyarázatot kapunk ehhez, hogy miért csak ezt érte el, hol nem talált netet és mennyire nem tudta, hogy mikor kell pontosan leadnia stb., Fukuoka nap= mikor fog repülni, hol talált már ehhez lehetőséget, de hiába, mert nem megy oda mégsem a hajó, Sea day1= Mit tudott meg a Costáról és a hajókról és hogy már mi megy itt 2 éve, Sea day2= naná, hogy az Ő showjáról szól! (Igen, a Visions in Motions neki szimplán "MY SHOW", erre no komment...)