Hajós élet, cirkuszvilág, úti kalauz

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

Csendes-óceáni szigetek 3.

Bora bora - Pago pago - Nouméa - Ünnepek

2017. január 21. - CircusGirl

1_kezdo_kep.jpgNa, Bora boránál hagytam abba! Itt csak kis mentőcsónakokkal (szakszóval tenderekkel) lehetett kiszállni, így nem maradtunk le semmiről, mert az utasok előtt nem engedtek ki senkit, és nem sokkal később mi is ott voltunk a sziget egyetlen nyitott, szépséges strandján, a Matirán! Végre voltak buszok (5 dollárért), így bárki könnyedén odajuthatott! Ohhhh, azok a gyönyörű színek és a látvány...! Ezúttal jól esett a felhős idő, mert napból is megárt a sok. Estére így is mindenki megégett, rajtam kívül! Mert hiába kenték magukat, a 30-as védelem itt semmit nem ért, én azonban 70-est nyomattam minden fél órában! (Mégis csak jó valamire a napallergia!? Azért két csíkot kihagytam: popó és alsó hasizom tájékon megpirultam...)
2_9.jpgA 7 millió éves szigetet mielőtt meghódították volna az európaiak, „Vavau“-nak, illetve „Mai Te Pora“-nak, azaz „Istenek általi kreálmánynak nevezték! Az ősi legendák szerint, e sziget emelkedett ki elsőként. Ebből a „Pora“-ból lett Pora Pora, végül Bora Bora. A IX. században érkeztek az első bevándorlók, akik benépesítették. E szigetecskét (mint mindegyiket e térségben) a Cook vezényelte csapatoknak köszönhetően hódították meg az angolok az 1700-as években, míg - csak úgy, mint Tahiti - francia kézre került. Később a II. világháborúban állomásozó amerikaiak építették ki az út- és vízhálózat nagy részét.

Bora bora Beach album:

Az egész délutánt e paradicsomban töltöttük! Mesébe illő képeket készítettünk, pózoltunk, akrobata fotót is lőttünk, „just in case“! :D Baromi nagyot úsztunk, ugyanis átevickéltünk a közelben található luxus hotel területére, ami bő 40 percig tartott az áramlatok, kerülők és korallos talapzat miatt. Veszélyes ám, nézni kellett, hova lép az ember. Nagyon jópofa rákokat láttunk, amint oldalazva szaladgáltak és ugráltak a köveken. Ahogy melléjük léptem, átrohantak a másik oldalra. Nem akartak közös képet! :D Egyébként, a szállónál egy árva vendéget sem láttunk, a bungalók nagy része üres volt. Klassz kagylókat bogarásztunk a homokban és sokat nézelődtünk a víz alatt... Isteni élmény volt!

Utolsó fél órában még szétnéztünk a faluban és betoppantunk egy – két üzletbe:

Aznap különben mindenki „bícselt“, aki tudott. A táncoslányok annyira felöntöttek a garatra, hogy nem lehetett velük értelmesen kommunikálni. Azonban, szegény ukránok, oroszok, a dominikai Junior és az összes indiai tiltó listára került a francia-polinéz szigeteken! Andrii megjegyezte bánatosan, elege van ukránságából! Vittünk neki kis ajándékot, hogy feldobjuk picit. Nem elég, hogy hajón ragadtak, még feladatokat is kaptak a többiek helyett: utasokat kísérgettek pl. a tenderekhez... Mesélte, Olgáék (akik azért megpróbáltak kilógni, de a kapun besípolt a kártyájuk) a crew bár és jakuzzi között ingáztak egész nap, Junior csak aludt, ő pedig úszott az utasmedencében
 Annyira érdekes és ambivalens érzés, hogy amikor ezt írom, ezerrel süt a nap, látom a kék tengert, 30 fok van, közben pedig folyamatosan karácsonyi nótákat játszanak!!! Mondanom sem kell, egyelőre nem csapott meg az ünnepek szele... :D

Visszatérve Juniorra, a dominikai táncosfiúra! A dél-amerikaiak laza mentalitása mellett is fura bogár. Túlzás nélkül állítom, egész nap alszik. Andrii (aki szobatársa), ezt tökéletesen megerősítette. Mit csinál éjjel? Sorozatmaratonokat tart, no meg csajozik. Annyira kifordítottan él, hogy adott esetben még kikötéskor is képes néha ágyban maradni. Bármi konfliktusuk adódik kabinon belül, egy válasza van: „Nyugi tesó, én csak a pénz miatt vagyok itt!“ És milyen igaza van! Andrii szerint, e hozzáállást megéri eltanulni. Sokat vitatkoztak anno pl., hogy ki aludjon alul, így arra jutottak, váltogatják. Igen ám, de az alsó ággyal együtt jár egy kötelesség - felvenni a telefont - is. Nos, Ő lustasága előszeretettel élvezte a lenti kényelmet, csörgésekre reagálni viszont esze ágában sem volt. Történt egyszer, hogy Andrii a 10. csörgés után (mert természetesen, ő hallo
tta és várt)
felugrott és jól letolta kedves társát, amiből aztán nagy üvöltözés és csetepaté kerekedett. Végül, Junior csak belátta, talán nincs igaza és beletörődően kimondta e - szállóigévé vált - bölcsességét. Barátunk ezt elfogadta bocsánatkérés gyanánt és azóta mindig erre gondol, mielőtt elfutná a harctéri ideg. Egyébként, amilyen atrocitások érték az előző hajón, ahhoz képest nincs is oka panaszra. Ott például nekik, fiúknak igazi tonnamadonnákat kellett emelgetniük, (tudnotok kell, ő most is egy izomtömeg, de akkor 2x ekkora volt, mert jobb híján állandóan gyúrt), mégis ők lettek felszólítva, hogy erősítsenek többet, mert nem bírták el a lányok – formásnak még jóindulattal sem nevezhető - fenekét... (Az egyik srác a maga 60 kg-jával küzdött a 63-65 kg-os művésznők alatt! :D) Mikor tapintatosan felvetette, hogy talán a lányoknak kellene edzenie, rögvest közellenség lett és 5-10 napok teltek el úgy, hogy kollégáival egy árva szót sem váltott, de a csapat nagyja még köszönőviszonyban sem volt egymással... (Az már csak hab a tortán, mikor egymás szurkálásai és feljelentései is elkezdődtek. Simán beárulták pl. leszállás előtt 1 héttel valami teljesen piti dologgal, csak hogy büntetésből könyvtáras plusz munkát kapjon...

Következő mesés megállónk az amerikai Samoa szigetcsoport egyikére esett: 

2_10.jpgSamoa nagyon fontos a polinéz kultúrában, ugyanis úgy hiszik, hogy innen származnak az ősi polinézek. Két része van, melyet a nemzetközi dátumfelező vonal szel ketté: Nyugati Samoa, illetve Amerikai Samoa. Mi ez utóbbi fennhatósága alá eső Tutuila szigeten, azon belül Pago pagon álltunk. Mindenütt beszélnek angolul, bár eredeti nyelvüket is használják, melyben köszönésük: „Talofa“! (Azaz Hello!).

1_11.jpg

Borult esős idővel indult a nap, viszont a 28 fok nagyon kellemesnek hatott a múltkori hősugárzás után. Először körbe jártuk a városkát, megtekintettük a helyi múzeumot, piacot, illetve elnézelődtünk a kézműves vásáron. A fiúk McDonald’s-oztak, de stílusosan kókuszos pite volt a desszert! Feltűnt, nagyon kövérek az emberek, ordít az amerikai módi, még itt a szigetlakók körében is.

Életképek a városból:

Múzeum montázs:

3_muzeum.jpg

Nagy kirándulást nem terveztünk, csupán a hegytetőre mentünk, ahol csináltunk egy képet a csodás panorámáról, majd Alega ún. 2 Dollar-Beach-én találtuk magunkat, melynek belépője – nevével ellenben - 5 dollárba került! :D

Fenn a hegyen:

hegyen.jpgNo, de megérte, mert klassz a strand és csodák csodájára, plusz 3 dollárért jól működő wifi jelszót is kaptunk! Hangulatos (karácsonyi) zene szólt, egy szimpi pasi zenélt énekelve. Többször megrohamozták e partszakaszt kedves utasaink is, de aztán eltűntek, volt egy bő óra, mely alatt mi 3 crew taggal egyetemben alkottuk a strandolók népes táborát! Lényegében, ez volt a karácsonyozásunk, mert bár 23.-a volt, de ti időtök szerint már 24.-e hajnal! Készítettünk is sok vicces fotót a homokban, Mikulás sapiban! Nagyon szép a környezet, kitűnően lehet búvárkodni, túrázni a hatalmas nemzeti parkban, sőt itt található az USA egyetlen trópusi esőerdője. A hely árnyoldalaként elmondanám, hogy bár az élelmiszer olcsó, előszeretettel csapolják a turistákat! Mi is áldozatul estünk egy taxis-túrás társaságnak, mert hagyján, hogy 3x-os árat fizettünk az útért, de még csak vissza sem jött értünk a sofőr. Így történt, hogy a zenész szállított vissza a platóján minket, amit végül tök jó bulinak tartottunk, így nem bosszankodtunk egy percig sem. (Egyébként, többen is stoppoltak aznap, no és vannak jó pofa, helyi buszok!) 

beach_2.jpg

Oli is jól elvolt... :D

oli.jpg

Nálunk is eljött a dec. 24! Kora reggel közös crew fotóval indítottunk a main hallban. A színpad végig foglalt volt, így gyakorolni nem nagyon tudtunk és ez így ment három napon át. No, de képzeljétek, most először nem ringatózott a hajó!

hajoskari3.jpg

Vacsorára fincsi füstölt lazaccal kedveskedtek a messben, ahol már nem is tudom, mióta nem jártam. Este körbe mentünk a hajón, megtekintettük az ünnepi dekorációt, hajós mikulást, zenészeket, majd felbukkant kínai utas ismerősünk, aki a rólunk készült fotóját dedikáltatta és mini ajándékkal is kedveskedett! Mindent rögzít, felvesz, már tiszteletbeli Costásnak tartják!

Oly annyira felkészült, hogy akkora kamera-botja van, az egész main hallt átéri:

stick.jpg

Ezután bárban ünnepeltünk a magyar csapattal. Koccintgattunk miközben mindenki megosztotta főbb hajós élményeit... Bár, szent misét tartottak aznap éjjel, a jelentősebb karácsonyi programok másnapra estek: pezsgő a main hallban, tánc a tisztekkel, illetve táncosaink is készültek koreográfiával Mikulás-stílusban. A színházban még Betlehemezés is volt, de elég gagyisan...

No, de előtte volt az általam nagyon várt, ukrán származású kaucsuknő, Maria Margyieva! Elég nagy tiszteletem, mert egyedül csinál 40 percet (hulla hoop, kaucsuk, levegő karika és levegő-selyem alkotja produkciója gerincét) és még vetítéseket sem használ. Igaz, rengeteget táncol, sok rész hasonló és minden szám el van húzva, de nézhető és élvezhető. Nagyon hajlékony, minden mozdulatából és eszköztárából lerí sportgimnasztikai háttere.

1382864_596642310397005_1107141474_n.jpg

Így telt nálunk el az ünnep, vízen. Nem állítom, hogy ezúttal is repült az idő, főleg 25.-e baromi hosszúnak tűnt. (Túl korán keltünk, órát mostanában visszafelé állítgattunk...) Utána ejtettük 26.-át és megelőzve titeket, 27.-re kerültünk. Aznap különben sikerült rávennem Olit jógázni, ugyanis Marijussal - a litván IT tiszttel - már meg volt beszélve. Szabad levegőn nyomtuk a hajó orrában, kifejezetten kellemes idő volt. Később Andrii, és Oxana is hozzánk csapódott és nagyot trécseltünk. :D 

A kaja nagyon jó egy ideje! Csupa egészséges finomságokat találok odafenn, a finom mézédes almákról nem is beszélve! Zöldségek, salátafélék széles választéka vár, sőt még frissen reszelt kókuszdiót is találtam a minap. Rögvest bespájzoltam, majd neki álltam Vegán proteingolyócskákat gyártani!!!

golyok.jpg

Amúgy képzeljétek el, mióta kezdek teljesen átállni a Vegán életmódra (a lazac még lecsúszik néha, de per pillanat tényleg ez az egyetlen kivétel, de azt nem állítom, hogy proteincsokit nem fogok már többé fogyasztani), teljesen átalakult az ízlelésem! Érzem az ételek valódi aromáját. Alma, répa vagy akár egy savanyúbb narancs, nekem igazi kényeztetés! Nyam-nyam-nyam!

 globe-aus-nc.jpg

Megérkeztünk Új-Kaledónia fővárosába, Nouméaba, mely Franciaország tengeren túli területén, Grande Terre szigeten helyezkedik el. Nem meglepő tehát, hogy franciául beszélnek, zömmel fehér a lakosság, sok a francia turista. Ugyanakkor, angollal is el lehet boldogulni. E város egyike a Dél-Csendes-óceán legiparosodottabb városainak, így kiépített központ, jól felszerelt élelmiszerboltok, rendes tömegközlekedés fogadott bennünket. Drágaság van, épp, mint Karibon! Boldog voltam, hogy egész nap állunk, nem kell rohanni. Sajnos, a strandolásunkat keresztül fújta az idő, mert bár a fotókon nem látszik, de egész nap hatalmas szelek voltak, kisebb esőzésekkel.

images_9.jpeg 

A kikötőben különben a Hop on Hop off cég munkatársai fogadták a látogatókat és osztották az információt. Mi a kikötéstől számítva 2 órával később értünk ki, és már több leányzó szóvá tette, hogy milyenek ezek a kínaiak, még ilyen turistákkal nem találkoztak! Meghökkenve kérdezgették, mi, hogy kommunikálunk velük és egyáltalán, hogy vagyunk képesek köztük dolgozni és elviselni őket?! (Bölcsen így válaszoltunk: megszoktuk! Ráadásul, mi nem kerülünk velük napi kontaktusba, mint a zenészek, felszolgálók, takarítók stb., na őket lehet sajnálni ez ügyben...)

Először a Vatu strandig buszoztunk el, ami a sziget csücskében van, ott fújta le fejünket a szél, mások sem fürdőztek, inkább szörföltek. Mi piknikezettünk, majd felkerekedtünk 4-en Andriivel és Marijussal. Kicsit sokat töketlenkedtük aznap, mert meglehetősen bizonytalan csapattal volt dolgom, én csak túl fáradt voltam. Senki nem akart irányítani, mert senki sem tudta, mit akar igazán. Végeredményül, legyalogoltuk a teljes busz utat (több, mint 15 kilométert), mialatt egyszer sem sikerült „minden szempontból megfelelő“, beülős helyet találnunk. Voltunk azért egy kávézóban, ahol az én igényeimet is ki tudták elégíteni, de a fiúknak nem volt elég gyors az internet. (Ne is mondjátok, az egész napomat a buta wifi-éhségük keserítette meg!)

nyugagy.jpg

Megfordultunk azért a Lemon beachen is, itt már lehetett volna mártózni, de valahogy arra sem került sor. Láttunk egy hatalmas sáskát, akkora volt, mint Oli feje!

szocske.jpg

Sokáig kajtattuk az impozáns sziklás kilátót, ahol szerettem volna fotózni (buszból figyeltem fel), de érthetetlen módon, nem leltük. Végül, visszaértünk a centrumba, ahol beugrottunk a múzeumba Olival, majd tovább szerencsétlenkedtünk! (Addigra Márijus már visszatért a hajóra, kezdődött a műszakja.)

muzeum2.jpg

Másodszorra is betértünk a boltba, be kellett vásárolnom még zárás előtt. (Itt is korán zár minden!) Míg én a termékeket bogarásztam, a fiúk mobillal csöveztek a bolt előtt, (ott jól működött a net), közben falatoztak „homeless”stílusban! Miután közölték, legszívesebben ott maradnának, eldurrant az agyam. Látták rajtam, így összekapták magukat és naplementére egy bárban találtam magam! (Csupán 8 órába tellett :D :D :D) Nagy örömömre, aztán befutott pár ismerős és velük bandáztam, mert már ki voltam éhezve egy kis társalgásra. Andrii és Oli nem volt aznap túl szórakoztató, elvoltak magukban, nem tudom, mi lelte őket... Este még a kikötőben ment a buli, táncosok, énekesek és tüzes helyi előadók nyomták fáradhatatlanul. Mondanom sem kell, minden ismerős enyhén borgőzösen szállingózott vissza...

esti_bar.jpg

Kedvenc képem naplementekor Nouméa-kikötőben...

zaro_kep_1.jpg

Mily’meglepő, ismét 3 nap tengeren: Jógával (Marijus lelkes tanítványnak bizonyul, még egy életelixírnek nevezett Noni juice-szal is meglepett), gyakorlással (közeleg az új shownk), crew bározással (táncos lány - szülinap), tanulással (újabb feladatok grafológiából), próbákkal (felléptünk az újévi partyn), várakozással (hogy kikössünk), majd bulizással telt az idő. No, meg egy kis gyurmázással, mert azóta lelkesen gyártom a raffaello golyóimat, több változatban...

Lement a magyarok másik két táncelőadása is: Egy Burlesque, majd az utolsó, ‘Latin Show', na az volt a legenergikusabb. Nagy sikerük volt, a kínaiak imádják őket, sőt kiderült egy felmérésből, hogy kevesellik is a napi 3 táncórát, amit barátaink folyamatosan nyomnak, de mesélték, nem is lehet haladni velük, annyira lassan tanulnak, hogy mostanában már csak kézmozdulatokkal próbálkoznak...) Egyébként, vendégeink nagyon is jól elszórakoztatták magukat, állandóan színpadon voltak, mindig valamilyen próba, céges program, Ki Mit Tud? zajlott... Nem igen lehetett így szabad időpontot találni, rászorultunk az éjféli és kora reggeli gyakorlásra, ami felettébb nem esett jól!

sea_days.jpgEljött az év vége! Szilveszter éjjel felléptünk a hallban, nem sokkal a nagy visszaszámlálás előtt. Muris, hogy azért kellett annyi mini showt szervezni (meg mindenféle programot, mint a törölköző- vagy épp koktél demonstráció...), hogy ébren tartsuk a kínaiakat, akik egyrészt korán fekvők, másrészt pedig semmit sem jelent nekik dec. 31.! Angol táncosaink ír sztepp órát adtak, Adriano bűvészkedett, utánunk pedig a latinosok is táncoltak egyet. Egyébként örültünk, hogy végre mi is aktiválhattuk magunkat, igyekeztünk valami teljesen újszerűvel előrukkolni! Ötvöztük hát az akrobatikát zsonglőrrel és a karikáimmal! :D Tök jól sikerült, el is raktároztuk a tarsolyunkba! Később, kezdetét vette a crew party a diszkóban. Iszonyú zsúfoltság volt, mindenki adott az „Ereszd el a hajam“ - hangulatnak, ugyanis nagyon hosszú ideje nem volt már buli a legénységnek, sőt jóval több munkájuk van a hosszú út kezdete óta (kivéve, nekünk :D), így mindenki igyekezett kiereszteni a gőzt, minek meg is lettek a következményei: törtek-zúztak, verekedtek... Erről már lemaradtunk viszont, ugyanis miután koccintottunk, lement a tombola, illetve meghallgattuk a hegedülő albán srácot - ami nagyon király volt - eltettük magunkat másnapra, 1.-én újabb kikötő várt...

szilveszter.jpg

Folyt .Köv. Pápua Új Guineában hamarosan!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://circusgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr1812142375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása