Hajós élet, cirkuszvilág, úti kalauz

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

10 évesek lettünk – Show bakik - Strand jegyzet/Info – TOO MUCH Tuuuurista

2018. augusztus 29. - CircusGirl

Képzeljétek, nagy ünnep volt nálunk, ugyanis megértük első jubileumi, azaz 10. évfordulónkat! 2008 augusztusában kezdtünk ugyanis együtt járni, első közös angliai turnénkon! :D

E gyönyörű kis walesi faluban, Cricciethben csattant el az első csók: criccieth.jpg

Így aztán egész héten ünneplősre vettük a figurát: strandolás, romantikus vacsora, andalgás a naplementében, hoteles pancsolás... Sőt, újrakészítettük egyik legkedvesebb fotónkat, amit az 5. évfordulón is megtettünk! Remélhetőleg még 80 évesen is szalonképesen be tudunk állni e pózba, no és a kosztüm (ami egyébként, életem első fellépőruhája volt a kígyós kaucsuk számomhoz, azóta már nyugalmaztam!) is kibírja addig... :D

evf.jpg 

És akkor az ünneplés pillanatai:

Santorini fantasztikus!!! Tök lüke voltam, mikor uncsinak tituláltam! Ugyanis fel kell fedezni a szigetet! Mostanában ez a kedvenc kikötőm! A strandokat is sorra vettük: 

  • Tehát, buszra pattantunk és meg sem álltunk a Perissa Beachig, mely egy kristály tiszta vizű, fekete homokos (az egész sziget vulkanikus) Annyira égette a talaj a lábunkat, mintha tüzes parázson lépkedtünk volna! Azért szuper volt kimozdulni és a komfortos, (de olcsó) helyi járatokkal remekül be lehet járni a szigetet!!! (De jó buli lehet a motoros vagy quados megoldás is!!!)

Megj.: A legtöbb strand felszerelt: bérelhető napágyakkal, ernyőkkel (10 euró/nap), éttermekkel, falatozókkal és kis boltokkal. Hátrányok, hogy rettentő zsúfoltak (egymás szájában lehet feküdni), a part pedig köves, érdemes speciális úszócipőt viselni. Több helyen vannak vízisport lehetőségek, de mindenhol éget a talaj!!!

perissa_mix.jpg

owiz9768.jpg

  • Következő alkalommal az ún. Red Beachre kirándultunk, amit inkább szépségéért érdemes felkeresni, nem pedig pancsolásért, mert olyan a hőség, mint egy mikrohullámú sütőben, így lehetetlen sokáig megmaradni a parton. Mi is inkább egy falatozóban ücsörögtünk, mivel 1 cm2-nyi árnyék sem akadt!

img_2362.jpg

RED BEACH:

red_beach.jpg

  • Pár héttel később jártunk a Mera Strandon is, ami „Number 1“-ná avanzsált nálam! Jóval kevesebb ember, kissé szellősebben elhelyezkedve, lehet létezni a parton, ugyanis van egy napágyak nélküli szakasz is (a vízimentő tornya remek árnyékot biztosított számomra!), illetve egy nagyon hangulatos, függőágyas, hintaszékes, egy szóval kényelmes étterem/bár is! Ide vackoltunk be, majd én átslattyogtam a tengerhez mártózni, napozni és olvasgatni. Wifi is van, ami azért is fontos, hogy Oli ne unatkozzon (:D), no és a nyelvtanulós programot nyomkodhassam kedvemre! (Bár, már van olasz európai SIM kártyám, így internetem, de ne higgyétek, hogy mindig elérhető lettem, mert a kabinban és sokszor a vízen nincs térerő.) Majd megkezdődött grafós skype-konzultációm, ami nagyon muris volt, mert úgy jött ki a lépés, hogy az egy órás beszélgetés alatt vissza kellett érnünk Merából Tírába. Mialatt buszoztam, járkáltam, megállóban ácsorogtam és A városból B-be eljutottam, folyamatosan fontos tárgyalásokat folytattam! :D Lett ugyanis 3 kuncsaftom a hajón, akiket teljesen önállóan elemeztem és prezentáltam, de utólag megvitattam mesteremmel1. Képzeljétek, megkaphatom lassan a képesítő oklevelet is, ami egészen felvillanyozott, de egyébként is mindig jó kedvem van az óráim után!!! (Thanks to Laura!!!)

mera.jpg

Egyébként, tudjátok mi az, amit tényleg ununk pláne Mykonoson? Nem is a helyszíneket, hanem az ott tülekedő, vánszorgó tumultust az 1 m széles utcákon, és azt, hogy csak méregdrága boltok, bárok, klubok vannak, és semmi más. A legtöbb strandon pedig ugye zsebkendőnyi hely sincs. Mivel ez egy turistkkal tömött bulisziget, így csak pár napig érdekes, főképp dajdajozni, illetve szuvenírt vásárolni. Úgy képzeljétek, mintha a siófoki partinegyed kellős közepén kellene állandóan tötyögni, akkor is, amikor te a legkévésbé sem vágysz hangos zenére, alkoholra és csigaléptékű sebességre. Persze, nagyon izgis lehet este, ha épp te is kimozdulnál nyüzsögni, de napközben nincs semmi lehetőséged kirándulni látnivalóért, vagy csak a hétköznapi „city-style“-ért, már ha értitek, mire gondolok... :D :D :D Jobb híjján itt is marad a strand-járás, de nagyítóval keressük az olyan helyeket, ahová le lehet ülni olvasni is például. Olit pedig az irritálja leginkább, hogy folyamatosan le akarják húzni. (Nos, igen vannak árak! A legegyszerűbb, minden mentes saláták 10 eurónál kezdődnek. Egy pohár bor 6 euró, a palacsintáért pedig 6-8-10-15 eurókat is elkérnek tölteléktől függően...) Múltkor pl. az Ornos beachen nagy naívan beültünk egy italra. Hosszú percekig az árakat kerestük az itallapon, mert nem hittük, hogy a számok a tételek mellett magát az eurós összeget jelölik, nem pedig valami kódok a pincéreknek! Végül felpattantunk és magunk mögött hagytuk e puccos éttermes, hoteles szakaszt és egy sokkal kellemesebb helyen telepedtünk le. (Később pedig visszagyalogoltunk buszozás helyett, csak épp az utak abszolút nem gyalogosokra vannak tervezve, óriási szembe széllel battyogtunk végig az úttest szélén, de legalább a gyönyörű tengerpart ölében.)

Mykonos hangulatos elemei:

És jól tettük, mivel sokkal jobban éreztük magunkat itt, mint egy napágyon aszalódva a tömegben, drága itallal a kezünkben:

Bariban bicajra pattantunk, mert sikerült a hajóról kölcsönöznünk végre. Jót cirkáltam a városban egymagam, mert Oli orvosi kontrollon bajlódott. (Aznap volt esedékes ugyanis a 2 évente kötelező ellenőrzés, ami mindig órákig tartó sorban állással jár, így én már korán letudtam.) Nagyon üdítő volt nyeregben lenni, mert a kikötőtől egy hosszú betonút vezet ki nap alatt, rettentő forróság van, és csak az óvárosi falat megkerülve lehet bejutni a centrumba! Aznap felfedeztem egy klassz bisztrót, ahol rengeteg egészséges, alakbarát, vegetáriánus, illetve vegán választék van, kávézója pedig minden földi jóval (növényi tejekkel és egyéb speciális igényekkel, pl. cikóriakávéval) szolgál!

bari.jpg

2018-08-28_20_36_32.jpg

Pireuson is bringáztunk, eltekertünk a múltkor említett kávéboltba karamelles kávéért, illetve megnéztünk egy újabb kerületet, Mikrolimánot, ami jóval kisebb, mint a már megszokott Zea-öböl. Itt jóformán csak a yaht club és éttermek sokasága terül el egymás hegyén hátán, még a tengerhez sem lehet lejutni, annyira be van építve. E napunkat mindig a Koi sushi bárban zárjuk, megőrülök a wakame salátájukért és Green üdítővel is szolgálnak, ami igen ritka! (Ti. létezik itt az ún. Green4 görög italmárka, ami a megszokott szénsavas frissítők egészségesebb verzióit árulja.)

Mikrolimáno

img_e1320.jpg

original_c_kastella_20_2b_20mikrolimano_esy-014965767.jpg

139457043_1429614985.jpg

Koi Sushi
img_5552.jpg

Végül Zea öböl és a kávé bolt:

bay-of-zea-pasalimani.jpg

kave.jpg

Sokszor írok diétáról, életmódról. (Én 95%-ban növényi alapú, alacsony szénhidrátos élelmiszereket fogyasztok, így sokszor nem egyszerű házon kívül ennem, már ha beülnék valahova, mert többnyire mindig pakolok magamnak kaját.) Nem véletlen, hisz‘ fontos szerepet tölt be számomra az étkezés, már csak munkámból kifolyólag is! Számít, hogy néz ki az ember színpadon, no és folyamatosan fittnek kell lennem az állandó edzések és fellépések miatt. (Jó, jó a kardiomániám szimplán agyament függőség... :D De egy cirkusznál a napi robotolás, utazás, szerelés és a sokszor 2-3 előadás/nap szintén komoly erőfeszítést igényel.) Másfelől, ki ne akarna jól kinézni és szuper egészséges lenni, hisz‘ manapság a csapból is ez folyik!? Azonban ne feledjük, mindenki másmilyen! Ami egyik embernek működik, arra a másik ember szervezete nem biztos, hogy ugyanúgy reagál, bár vannak általános előírások2, amit mindenki betarthatna, mert mindenkin javít.

Aktuális kabin-éléskamrám:

food_3.jpg

De nézzük, miért más még ez nálunk, artistáknál! (Ill. sportolóknál, de edzéseket könnyebb összehangolni az étkezésekkel, mint a fellépéseket, szerintem.) Eleve érdekes, ki hogy „tud“ dolgozni. Ismerek orosz korisokat, akik show napon a fellépésig nem esznek egy árva falatot sem, nehogy tele legyen a hasuk, mert az zavarja őket, bár a lány főképp azt nem bírta, ha egy mikrónyit is feszül a kosztüm! Nos, heti 1 fellépésnél oké, de mit csinálnak, amikor minden nap kell dolgozni, akár többször is??? Más kollégát is ismerek, aki egyáltalán nem eszik (inkább 2 dl kólával tuningol), mert nem tud vagy nem akar evés után fejjel lefele lógni... Hmmm... Nekem tuti nem lenne erőm, bár én is jóval kevesebbet eszem azokon a napokon! (De még két előadás között is – mikor jó, ha akad 20 percem leülni – bekapok 1-2 falatot, különben remegős lesz a kézenállás! Oli pedig ilyenkor izotóniás pezsgőtablettát nyomat, mert régebben előfordult, hogy szédelgett, vagy remegett a keze. Egyébként ő a kajával nem foglalkozik: mindent eszik mindig, de neki azért eléggé szerencsés genetikája van, mert annyi édességtől, amit néha magába nyom, más már gurulna. :D) Nekem viszont hosszas kísérletezésembe tellett, mire kitapasztaltam, mit hogyan ilyenkor, mert bár hihetetlen, de még a belek is máshogy működnek! Egész nap showra készülök, várok, izgulok, előfordul, hogy több (értsd túl sok) kávét is iszom... Vagy pl. más napokon nincs gyomorégésem, két előadás között mégis óramű pontossággal jelentkezik!!! (Na erre mondjátok, hogy nem pszichések az emésztőszervi tünetek...) Aztán ott van sokszor az értelmezhetetlen puffadás, melyet szintén e speciális izgalmi állapotnak tulajdonítok. Szóval, nem egyszerű! Edzés alatt simán megehetek dolgokat két kézen állás között, minden panasz nélkül...

img_2020.jpg

Ha már az előadásnál tartunk, lássuk mik történtek mostanában!!! A közönség azóta is változatos, a spanyolok „jobban teljesítenek“! :D Én viszont akkora szaltót ugrottam legutóbb, hogy csuda! Egyik háttérsegédünk ugyanis kiborította véletlenül a „pezsgős“ vizemet (én erről mit sem tudtam), és hiába igyekezett összetakarítani, a ki-be rohanós ruhaváltásom alatt úgy kicsúszott a lábam alól a talaj, hogy azt sem tudtam, mi történt. Kb. egy tized másodpercig tartott, tüstént felpattantam, öltöztem és rohantam vissza. Este kissé sajgott a nemesebbik felem, illetve a derekam... De egyben vagyok, ne aggódjatok! :D

Szóval, vannak „hősi hadi sérülések“, melyek időnként a munka velejárói. Zsonglőr párom pl. sokszor találja magát szemöldökön, majd jelenik meg vérző sebbel az emelő számban. Apró térd vagy könyök beverésekről nem is érdemes szót ejteni, a szerencsétlen színpadkonstrukció miatt pedig az a ritka, amikor kivételesen, nem verem be a fejemet levegőszám alatt a fenti keretbe...

Ha már bakik! Előfordulhat kosztüm-mizéria, mivel ketten csináljuk a showt, sokszor 30-60 másodperc alatt öltözünk át. Ebben hős takarítónk segédkezik, aki mindig kétségbe esik, ha beragad a cipzár (én szoktam nyugtatni :D), neki áll rángatni, csak attól véletlenül sem fog felcsúszni. Olinak is volt, hogy meggyűlt a baja a patenttal, így késve érkezett, én meg próbáltam fejmozdítás nélkül kitalálni, hogy tényleg nincs mögöttem, vagy csak nem látom... (Szerencsére, ruha nélkül még nem kellett bemennem, bár előfordult egyszer, hogy nyitott háttal szerepeltem, mert teljesen megadta magát a cipzár. Vagy várjunk csak?! Még gyerekszínész koromból2 akad idevaló példa: Annyira elfelejtettem bemenni a Két Lotti egyik jelenetébe, hogy az engem váró színésznő hosszú percekig nyomta az improvizációt, és mikor a többiek rám találtak, szó szerint belöktek a színpadra. Ott álltam egy szál alap-dresszben, a ruha-kalap-kabát helyett! Sosem felejtem el a színésznő arcát, szinte fájt neki visszafogni a nevetést...)

wlxme1824.jpg

De kanyarodjunk vissza kicsit a hajóhoz. Volt egy nagy céges banzáj: vetítéssel, beszámolókkal, üdvözléssel és esti dajdajjal. Ez volt a WIDE party. Nagy csinadrattával megjelentek a cég kommunikációs képviselői és bemutatták az új arculatot, irányelveket, jövőbeli terveket. Az összevágott videó (melyet többnyire más hajón, illetve Genovában forgattak) jó mesterkélt és erőltetett volt. (Ment az öntömjénezés, a szokásos „mi vagyunk a legjobbak“ duma, no meg a felesleges nyilatkozatok a „nem is a kérdésre válaszoló“ monológokkal stb.) Aztán felvonultattak 8 különböző dolgozót, hogy mesélje el, miért olyan csudi klassz itt dolgozni és eltérő nemzetiségű kollégával egy kabinon osztozni. Végül, egy „Legyen Ön is Milliomos“ játékot adtak elő (minden kérdést előre megkapva), melyben a korai hajókkal kapcsolatos illetve cégtörténeti ténykérdéseket tettek fel. Amit megtudtunk végül: a cég új színe mostantól narancssárga, és hogy újabb nagy hajók várhatók. (Ja, és mi voltunk az elsők, akik bevezették annó a fedélzeten a SPA-t, azaz a szaunás, masszázsos, konditermes fürdőt! :D Ebben legalább úttörők voltak...) A munkásoknak egy utastéri, medencés buli (persze medence használat nélkül) harapnivalóval és ingyen üdítővel sosem árt, de azt már elfelejtették közölni, hogy a fogyasztás utas áron, nem pedig a dolgozói bár tarifái szerint került felszámolásra...

2018-08-29_14_43_07.jpg

Végezetül, hadd‘ mutassam be az általános augusztusi vendégkört! Hozzáteszem, mielőtt megkezdtük a főszezont, főnökünk jelezte, hogy jönnek a nyűgös, újgazdag, bunkó déliek, tanusítsunk több türelmet...

Nos, csónakban várakoztunk a minap (Santorinin és Mykonoson ún. tenderezés van, azaz horgonnyal állunk, és a mentőcsónakokban vagy kintről jövő apró hajókákban szállítják az embereket), mikor elkezdtek beszállingózni az emberek. Olyan neveletlen, tirpák csoportnak a közepén találtuk magunkat, hogy ihaj! Inkább kínlódtak és botladoztak egymáson, mint hogy beljebb üljenek, mert csak magukkal törődve mindenki a hozzá legközelebbi ülésre nyomult. (Az már nem jutott eszükbe, hogy utána mindenki keresztül mászik majd rajtuk, hogy beférjen, és nem indulunk, míg tele nem lesz...) Már-már felcsillanni látszott az értelem, ugyanis egy férj odaszólt a feleségének, hogy mozduljanak arrébb, de az asszony jó romás stílusban rivallt rá: Dehogy megyek, nooormális vagy, én fel nem állok! (Megj. nem voltak sem idősek, sem mozgáskorlátozottak!) Majd megjött a „maffia“ fiatalabb generációja, vastag arany láncok, márkás óra és cipő. :D A nyurga pasi be- kimászott, majd kiült a padkára levegőzni. Háromszor ordított közben szilikonszájú nőcskéjével. Megjött a haver, aki kérdezte, miért ideges. Pont elcsíptem a csevejt! Az vágta ki a biztosítékot, hogy a csaja KÉTSZER IS rosszul fogta meg divatos szalmakalapját. (Kissé benyomta az ujjaival, de semmi baja nem lett.) Miután a csávó kezdett lenyugodni, sajnos újra méregbe gurult, mikor demonstrálta a havernak a szitut, így rá kellett gyújtania! (Szerintem köztudott, hogy hajókban/repülőkön nem lehet cigarettázni. Na, de 40 fokban, egymás hegyén-hátán, hering módra besuvasztva egy ladikba, amikor 5 perces út vár ránk mindössze, nem magától értetődő, hogy nem kéne??? Ráadásul, épp a szemét nem verte ki, a „dohányozni tilos“ tábla!) Mondanom sem kell, tüstént követte kedves barátja, így már ketten ontották a füstöt tőlünk fél méterre, de nem szóltam (én crew vagyok, ők utasok...) csak bizakodtam, a szekus vagy a vezető majd megteszi! Végül, félúton bukott le, nagy kelletlenül eldobta (a vízbe, természetesen), de mivel társára nem szóltak, az továbbra is sutyiba szítta a lába közül. De ott volt még pár felcicomázott, agyonsminkelt, 20 cm-s műkörmökkel, tetőtől talpig feketében feszítő, 100 kg-os nőcike is mellettünk, akik meg nem győzték legyezni magukat és rinyálni. El is gondolkodtam, hogy ez a közönségünk. ??? :D :D :D

6851310.jpg

Egyébként, még ha az egyes ember általában normális is (kivétel akad, bőven), tömegben könnyen tirpák lesz! Minden nemzet fia bunkóvá válhat csoportosan, nyaralás alatt! (Olvasok egy könyvet5, melyben idegenvezetők elbeszélései alapján vicces és meghökkentő nyaralós történeteket gyűjtöttek össze. Hát, betojás, mik vannak!!! Ami igazán meglepett, hogy többnyire a németeket tartják a legrosszabb vendégnek, akiket még jobb szolgáltatással sem lehet kárpótolni adott esetben és ők azok, akik képesek akár tettlegességet –pl. felpofozni az idegenvezető hölgyet –is elkövetni, ha valami nem tetszik.) Még valami, ami mellett azt hiszem, párhuzamot vonhatok: Úgy látom, aki konditerembe jár a vakáció alatt is és szemmel láthatóan tudatosan edz (sokszor látok főleg középkorú párokat kardió után, szakszerű izomerősítő gyakorlatokat és nyújtást végezve), az mindig kulturáltabban viselkedik odakint is, ezek nagyja spanyol. Ugyanakkor nem a szarrá gyúrt, „Ki ha én nem?“ - típusú krapekokról és agyonszoláriumozott cicababáikról beszélek!!! De egy biztos: a fiatal butácskák, illetve a gyerekes, haspókos, hangos déliek a legrosszabbak itt!

98737116_441b594fc3.jpg

Szuper, hogy ismét velem tartottatok, nem sokára jelentkezem!!!

(Aki múltkor esetleg kihagyta, görgessen tovább az előző fejezetre! :D)

 

 

Jegyzet:

1 Beck Laura Grafológia: https://www.becklaura.hu

2 Pl. cukor-, fehérliszt-, finomított szénhidrátmentesség stb. A szervezetnek abszolút nincs szüksége fehércukorra. Ha nem kell spórolni a kalóriákkal, akkor ott a datolya, méz, banán, agáve, kókusz- vagy almacukor. Aki fogyni is szerente, annak pedig ott a természetes édesítő (stívia és eritrit), mely elérhető manapság szinte bárhol.

A zsírokból is lehet rosszat (vaj, napraforgó stb.) és jót (oliva, kókusz) fogyasztani, de alapvetően nincs is szükségünk sokra! (Én pl. semmihez nem teszek extra olajat, nem sütök olajban, nem locsolom rá salátára sem. De fogyasztok magvakat, avokádót, len- v. chia magot stb...)

És bár jó ideje lemondtam mindennemű húsról (többnyire a halról is), tojásról, tejtermékeket pedig nem is tudnék fogyasztani a nagyon erős laktózintolarenciám miatt, de nem gondolom, hogy mindenkinek passzol a vegán életmód. Ugyanakkor sokkal, de sokkal kevesebb húst kellene fogyasztani! Egyre többen ismerik fel, hogy heti 2x, 3x bőven elegendő...

2 Ez a történet kb. 11 éves koromból származik. Erich Kassner Két Lottiját játszottuk a Nevesincs Színház (rendező: Rentz Antal) előadásában, ahol nagyjából 1995 és 2001 között szerepeltem.

4 Tartósító- és mesterséges édesítőszer mentes, 0 kcal-ás, stíviás! :D Sőt, még zöld teás kólájuk is van pl.!

5 Kordos Szabolcs: Túrista from Hungary

A bejegyzés trackback címe:

https://circusgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr3314208553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása