I. Érkezés

Nagy boldogan, röpke 11 órás út után leszálltunk Guadeloupe repterén. Ici pici repülőtér, rasztásan fonott hajú, franciául beszélő, fekete bőrűekkel. Kiderült, az egész repülő-járat, Costa járat és leszállás után hamar eltűnt minden utas, mivel a csomagjaikat kiszállítják helyettük a hajóra. Nem is volt semelyik csomag-futószalagnál Alitalia járat feltűntetve, de egy costás dolgozó azt mondta nekünk, mivel crew tagok vagyunk, várjuk a crew-s futószalagnál és jönni fog értünk névre szóló taxi. Hát mi vártunk is majdnem egy órán keresztül, közben már minden stewardess és pilóta elvitte a cókmókját, ergo az a futószalag a repülő személyzetnek és extra csomagoknak volt, utána le is állt. Aztán kezdtünk csodálkozni, h nyilván valami nem okés, mert miért kerülne a csomagunk az Air France utasainak bőröndjei közé, lévén már csak az volt mozgásban az egész reptéren. Senki nem tudott segíteni, hiába adtam oda a csomag cetlit, nézzék már meg a rendszerben, ide értek e a csomagok, nem tudtak segíteni, de egyáltalán nem aggodalmaskodtak, csak legyintgettek, hogy a hajón kell lenniük. Mi meg nem mertünk addig elindulni, amíg nem tuti. Az enyhe pánik azért is kristályosodott ki rajtunk, mert tudtuk, a mi csomagjainkon nincs "costa" jelzés, mint az utasokén. Honnan is lenne, hiszen mi Budapesten adtuk fel. Na, már most az ügynökünk meghagyta, szombaton reggel 8-ra legyünk a reptéren (11-kor indul a gép) és csekkoljunk be, mert nincs repjegy, hanem passenger listán vagyunk rajta. Csakhogy a magyar reptéren kiderült, a csomagunk végig megy, nem kell Rómában kivenni (ugyanis ott aludtunk hotelben egy éjszakát) és megkaptuk előre azt a beszálló kártyát is. Így mi csak 9 után mentünk ki a reptérre és nem is mentünk oda csekkolni (mert minek, hiszen se csomagunk, boarding pass meg a kezünkben), hanem egyenest a kapuhoz. Szóval már derengett a passenger lista, hogy mi arra nem jelentkeztünk külön. A taxis meg kicsit zsörtölődött már, hiszen egy órája vár ránk, meg mivel mindenki meggyőzött minket, hogy a reptéren nincs a csomagunk, így elindultunk a kikötőbe. (Közben próbáltam magunkat megnyugtatni, nyilván nem veszett el, hiszen feladtuk végig, tehát a szigetre meg kellett érkeznie...) A hajón fogadott egy kedves, mosolygós, vékony szöszi crew officer nő (Funny, h a favolosai officernő pont az ellentéte volt, mogorva  és 120 kg, de pont olyan szőke J) Bevitt minket, de ő is elbizonytalanodott a csomagjainkat illetően, mert ő még nem hallott olyat, hogy crew bőrönd együtt jöjjön az utasokéval, sőt közölte, hogy akkor készüljünk fel rá, lehet csak éjfélre kapjuk meg, annyi beszálló utas van. Elkezdtük a papírmunkát, kérte a szokásos dolgokat: szerződés (nem olyan fontos), medical paper (elég fontos), bizonyítványok (extra fontos)... NA???? BŐRÖNDBEN!!!!!!!! Válasz: Na, az baj! Anélkül ugyanis fel sem szállhatunk. Ha pl. elveszett vagy késik a csomag, mi nem maradhatunk a hajón. Ekkor volt rajtam a 2. pánik hullám, mivel a taxiba már majdnem lenyugtattam magunkat, viszont új pozitív énem ugyancsak bizakodott és megoldást keresett. Tudtam, ha beengednek minket a csomagokhoz hamar megtaláljuk, mivel a nagy zöld 1m átmérőjű kör könnyen felismerhető, viszont telefonon kék meg bordó bőröndöt keresni... Tű a szénakazalban! Közben Ipeden elektronikusan mindent bemutattam, de a certificateket akkor sem fogadták el, eredeti kell. (Hiába 2 hónapja voltunk fedélzeten és nyilván benne van a rendszerükben...) Azért kedvesek voltak és segítőkészek, jóval pozitívabb élmény volt az egész beszállás, mint annó. Na, baggage-area...belépünk, Oli már mondja is: OTT VAN!!!!! Ekkora öröm és megkönnyebülés gyerekek! (Mondjuk úgy, hasonló mint amikor megtudtam a hírt, mehetek 4 nap mulva Karibra :D) És pont az volt a mázlink, hogy nem volt rajta Costa matrica, mivel így külön tették ezeket!

Megkaptuk a kabint. Most a 2.-on lakunk (Tintoretto a szintünk neve), ugyanúgy az orrban, bal szélen. (Van minden féle zaj: lift-csengés, ajtócsapódás, horgony...) Picit kisebb, deeeee van hűtőnk! Ennyi jó dolog, mi? Amúgy az egész hajó nagyon hasonló, egy egy minimális eltérés van (pl. A messben más színűek a székek, meg a kanapé vagy a színházteremben is a nézőtér, de a wc-n ülve el is felejtjük h másik hajón vagyunk és very confusing kilépni a fürdőből :D) Szóval így mindent megtalálunk, egy dolog más még: a crew bár! Na az totál máshol van (4.emeleten a crew beach mögött és más az elrendezése. De itt is rögtön adtak vizet első nap fizetés nélkül, mert akkor még nem volt kártyánk.) Húúú és mosolyognak rám a securitisek! A chief security, egy turbános indiai főmufti, jófej! (Már lenyomta nekünk első nap a tréninget, mesélt kalózokról, meg bombákról, nagy újdonság nincs, csupán h itt jobban motoznak beszálláskor, mert jobban félnek a drágcsempészéstől. Erről jut eszembe, mi is azért vagyunk itt, mert az előző artista, kiderült csak egy öregebb (tényleg öreg! tuti 60 feletti, a fotója alapján) pasi volt, bedrogozott vagy szeszt csempészett és azonnal leszállíttatták... (Bár állítólag már nagyon depis volt az itt léttől, úgyhogy direkt csinálta.)

Összefoglaló videó a hajóról: https://www.youtube.com/watch?v=lBz8Tope1P8

Visszatérve securitisekhez (mint gyakori sztoriszolgáltatókhoz) egyik-másik megszolít a nevemen vagy beszálláskor azt mondja: How are you? El tudjátok ezt hinni a régebbi beszámolók alapján??? Vagy mindenki kedves itt és szimpibb vagy az én pozitív kisugrázásom és jókedvem tényleg ennyit számít?! Annyira vicces, minden melósnak az előző hajóról nagyon hasonló alteregója van itt. Kezdve a stage managerrel, aki annyira hasonlít a gülü szemű Maxra, hogy egyenesen a testvére :D Mármint kiderült, h tényleg a testvére! Aztán a cruise director assistant (aki a supervizerounk) a múltkori „seggfejnek“ szintén hasonmása csak kedves, meleg verzióban. A cruise director az nagyon más mondjuk például mert egy spanyol nő! (Fren-nek hívják.) A spa-s lányok ugyanolyanok csak kék egyenruhások és virág van a hajukban. (Na igen, caribi style) Ja és ami fő változás, semmi közünk a táncosokhoz és producer managerhez. Ez a mi saját shownk: O and A production :D Ergó még eddig nem is találkoztunk velük. Lehet h ez jó dolog, még nem tudjuk. De pl. van levegős-motor a színpadon, ugye roppant egyszerű lenne a levegő számom úgy h csak ráakasztjuk a karikát, de mivel csak a production showban lehet azt használni, na nekünk nem szabad... Ez mondjuk hülyeség, mert így 5x annyi macera felszerelni, de ez van. Viszont a színpadból felemelkedő lépcső fog engem felvinni a karikához. Ja mondjuk, ha tudtuk volna, h a csomagunk végig megy egyenesen a hajóra, akkor simán kihozhattuk volna magunkkal Olivér 20kg-s lapját, amit nem válllalt se a cargo sem a DHL... most ugyanis szenved, mert a színpad nem elég kemény a pattogós labdáihoz. Amúgy már első nap lerohant minket a cabin inspection. De ezt is kedvesebben csinálták, a nő is normális volt, nem nagyon néztek bele semmibe. (Persze aggódhattam, mert a hűtőben már bent figyelt a főtt tojás reggelről, és hát hiába van hűtőm, asszem kaját továbbra sem szabadna bevinnem...) Mindegy, nem volt semmi, csak kértem egy extra párnát J Aztán volt megbeszélésünk a színpadon, meg edzettünk is. Izgalmas lesz azért. Ugyebár ez szakmailag is kihívás, mivel sosem dolgoztunk egy egész műsort ketten, minden számunkat egybe egymás után. 2x kapunk némi lézer showt 3-5percben pihenőnek... Meg hát elég izgis lesz a levegőt is csinálni. Szerdán fogunk először fellépni, 19.30 és 21.15-kor. Rögtön 2 shooooow! Aznap én 8x lépek fel! Persze nem panaszképp mondom! Első nap St. Marten nevű szigetre mentünk. Amúgy csodálatos dolog ez az időeltolódás, mert 10 órát aludtam és mégis reggel 7-kor keltem.( Azt hadd ne felejtsük el, hogy elég durva hetem volt, ennyi intézkedés, fellépés még az indulás előtti nap, majd összesen 13 óra repülés után). Szóval kora reggel körbe jártam az egész hajót egyedül, eléggé ki volt még ürülve. A tenger gyönyörű kék, a sziget szép zöld és fehér homokos partok, a nap pedig ezerrel süt és még sincs párás kánikula. Jaaaaj, hát imádom a munkámat, meseországban vagyunk! Majdnem minden zárva, mivel vasárnap, de közel a strand. Érdekes módon dollár van, most nem is tudom hirtelen akkor ez milyen nyelvterületű sziget!

Újabb pozitívum: itt szinte egész nap van kaja fenn a passenger büfé-éttermében, ahova mi feljárhatunk enni!

És akkor még egy poén első nap: állunk a mess-nél, Oli megszólal: na, ki van itt?! Nem sokat gondolkodhattam, mert felém jött az előző hajóról a fő táncos-animátor srác, aki annó kificamította a lábát. Nézett ő is minket, láttuk kattog az agyában h honnan is ismer minket. Vicces végre valóban ismerőst látni!

Este a crew bárban nagyon megörült nekünk valaki: egy magyar zenész pasi. Mondta, hogy neki az artista pasi (kiderült, tényleg 65 éves) a haverja volt, de ha tudta volna h magyarokat küldenek helyette, már haza zavarta volna előbb. Ergó más magyar nincs a hajón. Ő már 11 éve hajózik, zongorista. Volt a Concordián is, ismeri is azokat akik meghaltak...:( Jó negatív véleménye van az olaszokról, meg a costáról, de mégis itt van 11 éve! Szerintem nagyon megörült, h kipanaszkodta magát. Ugyanúgy mint annó a Sergej, előadta itt mindenki rossz indulatú és undok a hajón. De én ezt azért nem fogom elhinni! Azért még felajánlotta a kb. 20. „bazd meg“ után, h bárhova akarunk menni csak szóljunk, mivel ő úgy ismeri már itt a szigeteket, mint a Nyóckert! 

Ezek után este felavattuk a kondi termet. De jó volt megint futni egy nagyot! Nagyobb a kondi, mert nincs benne spinning terem, így sokkal szellősebben vannak benne a gépek. Ott már aztán bele bele botlottunk táncosokba is. Ja, nagyon stylos voltam (üzenem Márti, rád gondoltam) a hajó shopban, vettem magamnak horgonyos gyűrűt és kék tengeri csillag-fülbevalót, ami majd passzol a sellőmhöz :D

Hétfőn La Romana az úti cél. 13.30-kor kötöttünk ki. Kiderült ez a Dominikai Kt. része, szóval peso van! No meg para. Legalábbis én végig paráztam azt a 15percet, amíg eljutottunk a bevásárló központba. Azt mondták h figyeljünk a cuccainkra, mert lophatnak (Budapest belvárosában is ez mondják), de én nem csak ettől paráztam. Nagyon gettós az egész, nagy a szegénység és igazi roma style mindenütt. Motorok és nyitott ajtójú ezer éves tragacsok száguldoznak az utakon. Ráadásul ilyen tizenéves brancsoktól a sarkokon egyenesen kirázott a hideg, mivel még nagy fa rudak is voltak náluk. (Jó, kiderült h csak pecáznak a hídról...) mindenesetre vannak rendőrök az utcán és mindig nagyon megörültem amikor láttam egyet! Amikor vásároltunk már lenyugodtam, de visszafelé megint csak alig vártam h visszaérjünk, még a cukormentes fagyimat sem tudtam élvezni! Mondtam is Olinak remélem jól bevásároltunk, mert én többet nem akarok! Nem is értem mért pont ezen a helyen állunk egész éjjel, sőt  reggel 7-ig. Bár nyilván ahová az utasokat viszik tourral azok szépek lehetnek. Jövő héttől meglátjuk! Ja, kint bele botlottunk a number 2 és 3 ismerősökbe, egy zenész házaspár szintén a Favolosáról. Vicces, h Máltán láttuk őket utoljára.

Edzettünk is persze nagyot, megvan a nyakon lógás!!! Felszereltem és felakasztottam magam a crew gymbe :D Jó, még csak 5-6 mp-ket lógtam...

Kedd: Catalina sziget. Szintén reggel 7-kor keltem, de legalább végig aludtam az éjszakát. Rövid út volt, 2 óra alatt csak átment a hajó a szigethez, lehorgonyozott kikötő híjján. Itt a mentő csónakok viszik ki az utasokat a partra. Gyönyörű strand, más nincs. Mi csak a hajón döglöttünk ma kicsit a napágyakon, szólt a karibi zene és tűzött a nap! Meg is írtam anyunak smsben a helyzetjelentést, hozzá téve hogy nekünk ezért még fizetnek is :D

Igazából még úgy látom meg sem próbáltunk átállni, mert este 9-10 körül beesünk az ágyba (ami otthon már ugye éjjel 2-3), viszont az érdekes lesz h a 2. shownk 21.15-kor lesz... Ezen a napon amúgy nem jutottunk le a hajóról, mert edzettünk a színpadon, meg tréning is volt délután. Fire! Kedves officer megintcsak perfekt angol volt (kiejtése szerint írom, ami sajátos volt): In déndzserUSZ situation you can openE the FÁSZKIN (=fire screen door) doorE! J

A következő ismerősbe a tréning előtt botlottunk, egy video director csávó, bár vele nem olyan sokat voltunk együtt előzőleg.

Lassan kezdjük megismerni a táncosokat, baromi sokan vannak. 15en vannak a production showba (ebből ugye 2 az énekes, viszont 2 táncos-énekes), de van még plusz 4, akik külön csinálják az Evolution c. műsort heti 1x. Asszem nekik kicsit más a pozíciójuk, de alapvetően táncosok. És 1 kivételével az összes brit!

Megnéztük a Magic nevű showjukat. Hááát nagyon gagyik a jelmezek. Az jó, h tele van bűvész trükkel, nagy látványos bűvész ládákkal, de maguk a táncosokból talán 2, aki tényleg táncosnak néz ki és mozogni is tud, az énekesek viszont jók.

Szerdán megint csak sziget melletti lehorgonyozás, Tortola. Nem jutottunk ki :( Egész nap tréning volt, meg próbánk az esti műsorra. Holnap final test!!!

Szóval, a show!!! Túléltük! Sőt, nem is volt rossz, de tényleg nagyon kimerítő volt, főleg a második. Így, hogy a próba is elhúzódott és du. meg safety tréning volt, nem tudtam igazán ledőlni, ja és még náthás is lettem 2 napja L, ez csak tetézte a kimerültséget, de a showra összeszedtem magam! Kaptam víz vetítést a sellő mögé videón, Olinak jók a fények nagyon, annyira jópofa mert az egyik számát a Twist Olivéres kosztümbe csinálja bohóckodva, kaptunk egy 3 perces énekest a levegő elé (olyan szép a muszlin szoknya és nagyon jó a maszk hozzá), 5 perces laser showt pedig a duónk elé. Így kitöltjük a műsor időt és még jó is J. Asszem végre egyszer elégedett lehetek, h elértük sok év munkával amire vágytunk. Van egy teljes saját shownk egy óceánjáróóóón! Mindenhol a mi nevünk van csak aznap kiírva. (Oh és azt is megéltük h kabinunkon kinn van a nevünk J ) És fotózkodnak velünk az utasok :D

Hát amúgy ezeken a szigeteken a kikötőnél vagy a városban nincs semmi, kicsit gettós, netet is alig találni. Taxival lehet csak eljutni a szép helyekre, strandokra...

Délután megírtuk a "final" tesztet. Most sokkal könnyebbnek tűnt, de tök ugyanaz volt, hibátlanul át is mentünk rajta!

Este műsort néztünk (Radio), ez jobb volt. Volt egy Travel talk is (tudjátok, a színpadon integetés), szerencsére csak 1 van a héten. Amúgy egész nap pihiztünk, eléggé kivoltam, meg ez a nátha is kicsit elnyom...

Péntek az utolsó helyszín, Martinique. Ez elég klassz hely. Elmentünk már reggel komppal egy beachre két táncos csajszival, képzeljétek itt van net. De épp elzavartak a pálma fa árnyékából, merthogy csak a napon ingyenes a strand.... Azért nagyon cool dolog ülni a tengerben és közben skypolni :)

II. Fejezet

Tegnap végülis egész nap ott maradtunk a strandon. Kiderült van távolabbi része, ahol vannak fák meg árnyék, csak ugye ott már nincs net. Mindenesetre legközelebb oda megyünk, netezni pedig csak 4 után, mert haza érkezvén Olira nézve döbbentem le, rákvörösre égett. (Okostojáskám csak az anyajegyeit kente be a naptejjel és ő ráadásul egész nap a vízben volt, totál piros mindenütt.) Én be voltam kenve nagyjából, mégis a bugyim körül például megégtem. Mehettünk le az orvoshoz kenőcsért. Én kértem persze, Oli elbújt az ajtó mögé, aztán amikor belépett, rá nézett a nővér és kikerekedett a szeme....

Kis info a szigetekről: Martinique (tegnapi) és Guadeloupe tehát francia sziget és euró van. Antiguan helyi dollár, amit nem jelölnek külön a boltokban és sokkot kaptunk, hogy lehet ilyen drága az a sziget (aztán rájöttünk, ez más, az USA dollárnak 3x-osa). La Romana és Catalina meg dominikai hely. Tortola pedig brit. Amúgy elfogadják persze az eurót a legtöbb helyen, de nem feltétlenül jársz jól... :D

Szombaton átéltük az első Boat Drill-ünket. (Ilyen eddig még nem volt.) A gyakorlat lényege, hogy lerángatnak 150 embert és mindenkit betuszkolnak a mentő csónakba (mivel valós vészhelyzet esetén valóban ennyi ember kerül egy csónakba). Tök jó volt, heringes konzervdoboz effektus, levegőtlen tér, állott szagok (rajtunk a pufi mentőmellény, ami kinyomja a nyakadat is, mintha gerincmerevedésed lenne, csak tetőzte az élményt :D ). De jókat röhögtünk (mi az elején szálltunk be még normálisabb helyre, mert ugye ahogy szálltak be az emberek fogytak a „jó“ helyek, senki nem akart az alsó szarabb részbe ülni (ami legalul van és az orrod egyvonalba kerül mások fenekével), de így mivel állandóan át rendezték őket, még lassabban haladt az egész. Amikor már azt hittük, hogy megtelt végre, ekkor jött az info még 40 ember. Aztán elkezdtünk viccelődni, hogy ha egymás nyakába ülnénk (pont rá a mentőmellényre, ami olyan mint egy wc ülöke a fejünk körül), akkor beférne még 100 ember, elvégre úgy fest a dolog, mintha rekordot akarnánk állítani :D. Kifele meg még lassabban szálltak ki, mert akkor iratták alá a jelenléti ívet. Szóval egy élmény volt!

Tehát szombat, Guadeloupén indul a tour, itt szálltunk be pont egy hete. Oli csak szenvedett az égésétől egész nap (kenegettem a hátát joghurttal), én meg edzettem, végül késő délután kimozdultunk. A kikötő elég hangulatos, mert van élőzene, bár és bazáros boltocskák. Sajna az utcákon már majdnem minden zárva volt, de találtunk végre egy normális patikát, ahol egészséges és fitness/diétás cuccok is vannak. Aztán beültünk a KFC-be netezni.

A securitisek továbbra is kedvesek, van egy nagyon ari mosolygós csaj, mondtuk is, hogy ő nem is illik erre a munkakörre. Lehet, itt szabadabbak vagy nem piszkálják annyit őket, de nem tűnnek depisnek sem. Sőt, 2 gratulált is  a shownkhoz. Igaz, ők a tv-ben látták (mint sokan) mivel itt úgy van, ha lement egy show este, akkor másnap az egyik costa channelen egész nap azt adják. Ami azért is jó, mert ugye sokan meg tudják nézni, akik élőben nem. Így legalább látják a securitisek mit is csinálunk, vagyis hogy mi is dolgozunk például, nemcsak strandra járunk :D.

Vasárnap St.Maarten, eddig ez a hely tetszik a legjobban. Biztonságos, szép is és gyalog el lehet jutni jó helyekre. Csak mivel vasárnap van, sok üzlet zárva van...

Szép a part, a víz kristálytiszta. Jól elbogarásztunk, csomó kagylót gyűjtöttünk.

Nagy csalódásunkra kiderült, a Magicán nem egyszerű kirándulni menni, mert a tour manager egy hülye punci. Együtt például egyáltalán nem lehet, mert akkor is csak 1 crew member kerülhet egy buszba, ha lenne több hely is. Tehát max elmehetünk egyedül, ha épp beférünk és leadjuk a kérelmet egy héttel előbb... L. Szerintem így majd inkább taxizunk... Amúgy  bementem a nő irodájába, persze rögtön kizavart, hogy most nem alkalmas. Gondoltam semmi gond, majd utána járok, erre már 10p múlva leadta a drótot a supervisorunknak, h őt valaki zaklatta, máskor ne menjek egyenesen hozzá. Nos, eszembe sem jutna. Csak épp ugye a másik hajón, a manager irodájába kellett menni és feliratkozni egy papírra... (Lehet úgy h egyikünket befizetjük, de puszta jóindulatból akkor sem garantálják, hogy egy buszra kerülnénk...)

Hát La Romanan újra elmentünk a gettón át az áruházba, de most felkészültünk, semmi értéket nem vittünk és a futó cipőmben mentem. Akartunk váltani pesot, de az nem ment útlevél nélkül, így megintcsak euróval fizettünk, reménykedve hogy azért nagyot nem szívunk vele. Ja, gyógyszertár orrcsepp vásárlás: Mondom az unott, rám sem néző, nem épp segítőkész eladónak, (pedig spanyolul beszéltem), hogy orrcseppet kérek és szeretnék euróval fizetni. Közli, hogy rendben van. Először tengervíz sprayt akart adni, mondtam, nekem normál kell. Oké, adott nagy nehezen. (Nem tudom mi volt bonyolult, mert rendesen felszerelt patika, láttam hátul a polcokon h minden van.) Asszem Nasax vagy valami hasonló márkájút adott (figyelem ez az orcseppek Loui Vouitton-ja!), mivelhogy közölte az árat: 50 euró. MICSODAAAA? Adtam egy 5öst, hátha rosszul értettem. Nézett rám, mint egy hülyére. Akkor odaadtam a 10est. Továbbra sem változott a tekintete. Akkor leírta papírra: 50. Mondtam neki, NO POSSIBLE! Rákérdeztem pesóba (bíztam benne, hogy csak rosszul számolta át), de nem, 2700 pesot írt le. Erre már volt viszonyítási alapom, tudtam h az tényleg 50 euro körül van. Így kértem másik fajtát. Nehezen (előbb javasolta fizessek kártyával) végül adott egy másikat 9 euróért. Remélem legalább jó lesz.

Ez La Romana (Dominikai Kt.) látképe a hajófedélzetről

Este felmentünk a White Partyra. Háááát hegedűs lányok nélkül nagyon snassz! (De a táncosok itt jó sok számot kell, hogy végig táncoljanak.) Nincs annyira tömve, mivel kikötve is vagyunk, sokan inkább a városba mennek. Volt egy jégszobrász, mi már csak a végeredményt láttuk, egy kis nyúl fejú őzikét J. Aztán körbejártunk a hajón, meghallgattuk Sándort, a magyar zongoristát. Klasszikust játszott, tök jó volt, de elég depisen nyomta, mivel ez neki csak ilyen plusz munka (a napi 4 óra mellett, heti egyszer) és csak 2-3 ember ült bent. Aztán leültetett engem is, de sajna már nem nagyon tudok darabokat fejből végig játszani. Az éjjel rá is eszméltem, talán újra neki állok zongorázni néha, elvégre már több mint 10 éve nem csináltam... Aztán Sándor beavatott minket a nő ügyeibe és drámáiba, azt mondja az is leszívja eléggé. Van egy nője otthon, akit ő nem akart komolyan venni, de a lány meg nagyon is, aztán van egy itt a hajón, aki zaklatja „azóta“. Ez a csajszi sajna nem érti meg, hogy egy férfinek vannak szükségletei, de programokra - főképp DÉLELŐŐŐŐTT – már azonban nincs igénye. Szóval ilyen ez a hajós élet J. Sándor aztán sztorizgatott. Elmesélte az itteni kaszinós, vagy dél-amerikai kirablásos, illetve Thaiföldös élményeit és azt, hogy milyen érzés amikor az ember fia vesz egy bombanőt olcsón, de amikor lekerül a bugyi, akkor meglepetés éri! (A sokk után pl. pénzvisszatérítést követel :D )

Kedden most edzés után kimentünk a szigetre: Catalina-ra (dominikai sziget)! Nagyon szép, igazi képeslapra való - fehér homokos, medencevíz tisztaságú a kék minden árnyalatában játszó tengerrel - pálmás strand. Sajnos csak fél4-ig lehet kint lenni, mi meg 2-kor indultunk és itt van a mentőcsónakos kivitel. De azért jó volt, az egész partszakasz a Costáé, kint vannak a bar service dolgozók is, van grill az utasoknak, kihelyezett crew bár is van, meg crew részleg, de azt most nem keresgéltük mivel nem volt időnk. Pici sziget, nem is hiszem, hogy élnek rajta úgy emberek normálisan. Oli jól elbúvárkodott, szerencsére már nem fáj a bőre, de most kenjük ezerrel magunkat.

Este bele botlottunk a csalódott Sándorba, aki a crew bárban felejtette az egész kottagyűjteményét é snem lett meg, ugyanis az észkombájn éjszakai takarító kidobta... Nagyon plafonon van, mondta hogy este még „elbeszélget“ a gyerekkel!

Szerda Tortola day. Ez a Brittish Virgin Islands-hez tartozik. Kimentünk, de teljesen feleslegesen, mert a városban nincs semmi. De tényleg semmi. Se bolt, se kávézó nagyon L. Lehet, hogy itt is nagyon szép strandok vannak, de elkenődtem, hogy a közelben semmi nincs. Show előtt nyilván nem megyünk strandra kiszivatni magunkat... Oli kapot végre valami fa-lapot, most jobb lesz neki, nekem végre felszereltük a karikát és utolsó pillanatban az emelkedő színpadot i ski tudtam próbálni. Kicsit pipa voltam, hogy itt voltunk, többször jeleztük, de mindig volt nekik valami amiért nem lehetett kipróbálni, most meg itt show előtt feltartanak, amikor már készülődnöm kéne. Így elég s.o.s-ben melegítettem, de végül minden rendben ment, a mi részünkről legalábbis. Az elsőnél ugyanis elcsesztek pár technikai dolgot. Pl. Kezdés előtt derült ki, hogy nem működik a lézerük, így beugrasztották az énekest, hogy énekeljen már 2 számot. Aztán a sellőben jóval előbb levette a fényt (amit arra az 5 mp-re kell amígy leveszem a farkam), így a farkas trükkök jó sötétben voltak, nem is láttak az emberek... A színpad (ami alulról hoz fel engem a sellőben) azt meg jó előre feltolták, így kezdés előtt csomó ember látott engem ott az árokban fetrengeni J. A zene meg tök halk volt. Kicsit olyan érzésem volt, mintha ez lenne az első és minden össze lett volna kapkodva, pedig ezekből semmi sem a mi hibánk. Mindegy, a második már jó volt minden szempontból, ott csak a hullámzás nehezítette kicsit a dolgot! Műsor után megvolt az első crew bározásunk. Na, nem volt nagy etwas, kevesen voltunk. Ott volt az egyetlen román táncos fiú (ő kicsit ki is lóg a sorból), a még mindig boldogtalan Sándor, egy olasz táncos, meg az egyetlen és első görög crew member, akivel találkozunk costán: ő learning officer. Elhívták Olit focizni, úgyhogy már megérte neki lejönnieJ. (Épp azon merengett egyik nap, milyen jó lenne egyet fociznia, ha lenne kivel!) Hát olasz tanfolyam most pont nincs a hajón, pedig rászántam magam, hogy elkezdem... Furi volt, hogy egyfolytában mi mentünk a háttérben, ugyanis a crew bár kivetítő a mi műsorunkat adta le kétszer is egymás után. Tényleg zavaró, mert eleve utálom visszanézni magam (pláne, hogy közben beszélgetnék...), de mégis nézem kíváncsiságból és ilyenkor a hibákat veszem észre csak többnyire, bár 2.-ra nézve azért volt amivel elégedett is voltam!

Csütörtökön, Antiguán kimozdultunk rendesen végre. Helyi taxi-busszal elmentünk a táncosokkal egy messzebbi strandra. Átmentünk a városon, érdekes volt nézni a helyiek életét. Mintha kicsit visszamennénk az időben (amúgy a legtöbb szigeten ilyen), bár fel-felcsillan néha egy flitteres, műkörmös, mobilos kéz, és az egész miliő nagyon falusias. Ici pici házikókban és kalyibákban élnek, de elég jópofa mondjuk, hogy élénk színűre vannak többnyire festve (pink, kék, zöld, sárga) és vannak elég cuki babaházak és persze nagyon rogyadozó tákolmányok is. A buszban jókedv volt, szólt hangosan a karibi zene, bő fél órás út volt. Ezek a táncosok aranyosak, már eléggé egybe vannak, ki kivel van jóba, de idővel csak beilleszkedünk nyilván. Aztán a strandon megvárt minket a buszsofőr. (Amúgy 8 dollárra tudta kialkudni az egyik csajszi az utunkat fejenként oda-vissza.) A parton aztán már megrohamoznak mindenféle jetskis, snorklingolós ajánlattal, de még azt is kérdezte egy derékig érő hajú fekete srác, hogy szeretnénk e jól érezni magunkat, mert akkor ő tud adni egy kis energiát... :). Mondtuk köszi, de mi nem élünk vele!

Strandolás után kicsit shoppingoltunk, kötelező hűtőmágnest például. (Majdnem vettem egy jó nagy kalapot, mert elég hasznos, de annyira meg nem vagyok nagy kalapos... Így még gondolkodom rajta... Bár minden nap ezt mondom!) Aztán egy helyi boltban találtam alacsony energiatartalmú kókuszos mandulás tejet, egy életem egy halálom gondoltam, muszáj vennem :D. Be is hoztam serényen!

Egyébként jól felerősödött a dollár. Végre váltottunk, de 50 euróért 56 dollárt kaptunk a hajón... Ja, és sajna mindenhol elég nagy a drágaság. Szegény lakosságú szigetek és mégis magasak az árak... De van, hogy még a bolti bábuknak is csak félkarja van!

Volt megint Travel talk, hát végülis nem egy, hanem kettő lesz mindig. De nem tudom a franciát minek kell olyan korán elkezdeni, amikor még javában kikötőben vagyunk... Ráadásul itt nincs olyan hangulat, a cruise director rengeteget pofázik, a szakácsok, szoba lányok, egyéb dolgozók után megyünk ki, valami lassú hangulatgyilkos zenét adnak alá, még tapsolni sem lehet nagyon!

Este meg volt hirdetve egy crew party, felmentünk. Sajna, éjfél előtt még nem volt semmi, fáradtak voltunk meg kiderült a többiek sem nagyon jönnek, úgyhogy nem vártuk meg mi lesz. De kb. csak arról szólt, h a crew bár átköltötik egy fenti nagyobb terembe, hogy lehessen táncolni. Sajna nem nyitott deckes buli volt... (mert olyan is szokott lenni kajával, piával, azt majd nem hagyjuk ki!)

A pénteki sziget, Martinique (itt készültek múlt héten a strandos fotók, meg itt van a netes beach) annyira klassz hely. Most plázáztunk, itt végre vannak klassz boltok és drogériák. Ismét elkompoztunk a Coco-beachre, de most nem volt internet. Úsztam egy nagyot, kicsit borúsabb volt az idő, de ez nem is volt baj.

Az elmúlt napokban csak én kapom a drog-ellenes motozást, de ez inkább a higiénia rendőrség, mert a csaj áttapizza a hónaljamat, meg a melltartó alatt és kész. Nem tudom ez mennyire hatásos, mert pl. a bugyimban simán csempészhetnék bármit :D !

Megnéztük a crew showt. Óh, sajna nagyon értékelhetetlen. Van 2 műsorszám, amin meg kikerekedik az ember szeme. Az egyik a „lady orkhestra“, ahol 2 pasi játszik 2 nőn, mintha különböző hangszerek lennének. Mondhatjuk, hogy vicces, de pirongató is. A pasik konkrétan a csajok puniján pengetnek. Erről majd mellékelek fotókat! Aztán van 2 meleg srác, akik beöltöznek nőnek és vonaglanak a színpadon. Az meg egyáltalán nem vicces. Az indiai meg olasz tánc totál ugyanaz lenne mint a másik hajón volt, de jóval kevesebben vannak és még ordít is róluk, hogy azt sem tudják mit csinálnak... Jó énekes is talán egy van, de még énekel a showban az egyik táncos-énekes, meg egy profi zenész is, csak hogy ne legyen totális óvodai szereplés az egész műsor. (Van az UV-s kesztyűs cucc, az is teljesen ugyanaz, meg a műsor kerete, vetítés, zeneszámok ezek mind ugyanazok csak rosszabb kiadásban!)

III. Fejezet

Megkezdtük 3. Cruise-unkat. A reggel general drillel kezdődött, itt most éltük át először. (Ez a két hetente lévő dolog!) Legalább most egy helyre kell rohannunk Olival, a Muster Station-ünk egyébként a crew beachen van. Itt is okoskodott a tour manager nő, hogy ne írjuk alá addig a papírt, amig nincs ott a csoportvezető. Mi köze hozzá? És mit bántja??? (A másik hajón mindenki aláírta előre, mivel a csapat fele ott ácsorog, amíg meg nem érkeznek a többiek...) Sándor is velünk van, jót mérgelődött megint, hogy elfelejtette a drillt és ő már a vészjelzőre ébredt és úgy rohant ide. Nos, mondtam Oli is arra kelt, de ő nem felejtette el. :D Közben sztorizgatott azért, sok mindenkit ismer már ő is a hajókról, magyar artistákat pl. vagy a Misiről (Peres), aki neki jó haverja.

Drill után edzettünk egy nagyot, majd elmentünk netezni. Sajnos a múlt heti hely itt sem működött (mi van ezen a héten??), így keresni kellett mást. Kaptunk egy fontos emailt, mi szerint úgy néz ki, hogy valóban átszállunk majd a következő hajóra és csak 2 hetet leszünk otthon, uh az a két hét megint baromi feszített lesz. (Útlevél-nekem, vízum, új requizit, új kosztüm...) Ugyanis mindenképpen kell a duo levegő, de legalább megkértük, ne tissue legyen, mert azt most hogy a fenében edzenénk, amikor nincs nálunk... Így kitalálunk valamit a karikán, aztán meglátjuk... (Utána még mindig lehet trapéz pl....) Este megnéztük a 3. production showt, „Cinemagique“ néven, elég jó volt, ez tetszett a legjobban. Filmeket jelenítenek meg a film zenéjére. Műsor után crew bároztam a többiekkel, előtte még kabinparty volt a csajoknál. Ők aztán nem aggódnak, a 3 literes vodka benn csücsül a szekrényben, aztán a kikevert koktélukat simán felviszik a bárba. Kérdezték Oli hol van, mondtam lustálkodik a kabinban, aztán Lyn (egyik táncos-énekes) megjegyezte, olyanok vagyunk mint a Gabiék (artista Tóth Gabi és Boros Norbi), náluk is a Gabi csak csicsergett, meg járkált mint én, Norbi meg nyomta a playstationt a kabinba. Amúgy pl. a stagesek először azt is hitték, hogy én vagyok a Gabi J. Nem tudom mennyire hasonlítunk első blikkre (arcunk az mondjuk nem), de neki is van sellős száma (az levegő-háló!), meg hasonló alkatú, nagy hullámos szőkés haj... (Pont aznap cseteltem is sokat Gabival, mivel ő most otthon babázik, adott sok infót, mit érdemes itt megnézni, meg a hajókról, cruiseokról, ők sok szerződést lenyomtak a Costánál :D)

St. Marteenon elmentünk a híres Mahoo beachre 4-esben taxival. Ez a strand arról híres, hogy egy reptér mellett van, úgyhogy nagyon alacsonyan mennek a fejünk felett a le- és felszálló gépek, hatalmas hullámokat kavarva. Iszonyú nagy élmény volt. Olyan szívó ereje van a hullámoknak, mikor kezdtem fáradni, szinte már ki sem tudtam jönni a vízből, mindig visszahúzott. Sajna, csak aztán jött a több méteres hullám, ami meg lökött ki, szóval 2x úgy elkapott, hogy nagy erővel beledöngölt a homokba... Egyszer eléggé oda is csapódtam csípővel a talajnak (5 tonna víz és homok minden testnyílásomba), na az azért nem volt valami kellemes. (A poén az, hogy egyszerűen esélyem sem volt lemosni magamról a homokot, vagy kiszedni magamból, mert ahányszor bementem és már fáradtam, egyszerűen nem bírtam kifutni úgy, hogy ne taknyoljak végig megincsak a homokon...) Mégis, nagyon nagy FUN volt. Nem is emlékszem már, mikor éreztem magam utoljára ilyen felszabadultnak, viháncoló gyereknek! Rengeteget nevettünk, és baromira kimerültünk. És persze trillió videót, fotót és selfiet lőttünk, hogy elkapjunk egy jó pillanatot, amikor a legnagyobb a hullám mögöttünk van vagy épp a repcsi felettünk. Jó, hogy Vladnál (román srácnál) volt vízálló fényképezőgép! A másik poénos-fájdalmas dolog az, amikor meg felszáll a repülő és a fenekéből (mint egy bűzős borz) olyan nagy erősségű levegőt bocsájt ki, hogy minden cucc, még ember is megindul a víz felé, mintha hurrikán lenne... Na, mi lányok kezdtünk betojni, mert beharangozták, hogy mindjárt felszáll a nagy KLM gép, az az egész strandot viszi... De a fiúk meggyőztek, hogy maradjunk csak ott mi is (amúgy sokan ott várták, voltak akik felálltak a veszélyesnek titulált korlátra is...), de felszerelkezdtünk, mindenki felvette a búvár vagy úszószemüveget, mert az nagyon szar, ahogy a homok ezerrel megy a szemedbe, még az is fáj kicsit, ahogy a combodnak fújja. De túléltük és meg is örökítettük videón!!! Szóval extrém élményből aznap aztán jutott. Ezek után beültünk a beach bárba, ahol a tapasztalt Lyn és Vlan kirendelt minden félét: ittunk  Carebbean sört és cydert, megkóstoltuk a híres helyi Captain Morgen rumot és valami rumos Smoothiet is, ami krémes jégkása szerű volt. (Nyugi, nem dajdajoztunk, a sörön kívül mi a többi dolgot csak kóstolgattuk :D ) Jól elfáradtunk ettől a strandtól ám!

Utána csak ténferegtünk a hajón, de felmentünk edzeni. Nem is tudom, hogy nyomtuk le... De tök jó vacsi volt. Nem csak a salátában volt főtt polip (amire amúgy mostanában nagyon rákattantam), hanem grillezett is volt. Így polipot ettem polippal :D. Amúgy a seafood elég jó, meg összességében elégedett vagyok a kajával itt a karibi téségben. Délután pl. a kedvencem volt, grillezett lazac!

Este meg még beültünk megnézni az „Evolution“-t. Ez az amit a másik 4 artist csinál, akik profibb táncosok (mint mondjuk, akik a production showkba vannak). Ez egyfajta fény-tánc-árnyék színház. Nem rossz, érdekes! Volt egy-egy hosszabb uncsi rész, de azok biztosan azért, hogy kitöltsék a műsor időt. Van benne egy human slinky, az eléggé tetszik az embereknek. Jó a zenéje, a kosztümök olyan modern egyszerű, semmilyenek. De ugye sokat vannak a „lámpában“, illetve vászon mögött. Sztorit mondjuk kreálhattak volna mögé és az árnyékjátékból is csinálhattak volna jobbat, de összességében jó volt. A táncos barátaim jobban ki tudnák értékelni... (Júlibuli!!! :D)

Hétfőn most nem szálltunk le. Mivel a kirándulásra nem jutottunk be, "laundry" napot tartottunk, meg lustálkodtunk. Azért persze leedzettem, amit le kell, de gyakorolni sem tudtunk, mert a színpadot festették L. Pedig ez jó nap lett volna elkezdeni a duó levegőt! Na majd csütörtökön! Így csak lézengtünk a hajón egész délután. Legalább kiderült, hogy heti 3 napon, amikor sok az új beszálló, akkor van vacsi is fent a deck 9-on, ahol mi ehetünk! J Este aztán még berongyoltunk a színpadra és neki kezdtünk tangózni. Ja, azt nem írtam még, hogy a következő hajón, ők adják a zenét, így pl. a hulahoopot bantu törzsi stílsuban kell nyomnom (fűszoknya, vagy valami ősasszonyos J), bár a zene csak az elején meg a végén olyan, különben „tucc-tucc“. (Annak mondjuk annyira nem örülök, mert túl gyors...de majd megoldom!) A duónkhoz pedig adtak egy romantikus lassú, tangós zenét (amúgy pont azt, amire annó táncoltunk a tangó órákon és szerettem volna az eredeti elképzelés szerint felhasználni a számunkba, csak azóta ugye nem volt idő sosem kidolgozni...)! Ergó, most meg kell csinálnunk, van 3 hónapunk megkoreografálni, no meg begyúrni!!! Végülis tök érdekes a sors, hogy most olyan levegő karikát dobtam össze gyorsan kényszerből, amit még évekkel ezelőtt megálmodtam (ezt a nagy szoknyás verziót), és az új munkalehetőség pedig rákényszerít minket, hogy végre kidolgozzuk a saját tangós emelősünket (magas sarkúval!), hiszen amivel eddig dolgoztunk az még nagyon s.o.s, kényszermegoldás volt...

Na, kedden akkora edzésbe kezdtünk, hogy megint nem szálltunk le. Bár heti 3 strandolás nekem épp‘ elég! (Catalinán meg nincs is más, ez az a lakatlan, strand-sziget!).

Szerdán lement a show. Ezt most felvették, mert kiküldik a genovaiaknak. Fotóztunk is. A héten azért a sok edzés miatt, eléggé kivoltunk már a fellépéseken. Nagyon elfáradtunk, este csak bezuhatnunk az ágyba. És mivel már nincs most nálunk sok kézpénz, nem nagyon akarunk a héten eltaxizni sehova, szóval Antiguán sem szálltunk le másnap. Mivel a közelben meg nincs semmi csak boltok! 4 napja a hajón vagyunk, durva! Ugyanakkor mégsem rossz, elég jól eltöltjük fenn az időt. Napozunk, kávézunk, eszünk-iszunk, spanyolozok és olvasunk, no meg edzünk J. A francia Travel talk most pozitív élmény volt, mert hatalmas tapsot kaptunk külön mi ketten. Aztán koreografáltuk a tangót, lassan de haladunk. Majd egy kis gym és crew bár este. Itt a crew bárban is kb. minden 2x annyiba kerül, mert nem Európában vagyunk. (Sőt figyelmeztettek minket a netre is, hogy hiába 12 cent 1 perc hivatalosan, mégis 1 euróknak számolja fel, senki sem érti mért... Szóval jobb nem használni egyáltalán.) Jó volt kicsit beszélgetni, ücsörögni a bárban, de a táncosok nem nagyon jöttek (ők mindig csak iszogatnak inkább a kabinjukban), csak Vlad a román srác jött, ott volt még 3 artist (az evolution-ösök), a görög learning officer, Sándor (akit jobb kedvre derítettem, mert annyira unatkozik és én meg adtam neki vagy 6 Nők Lapját J) és az egyik tv director, aki elujságolta, hogy állítólag a Nasa talált egy Földhöz nagyon hasonló bolygót!!! Nézzetek utána!

Pénteken végre kimozdulunk, internetet keresni!!! Szigorúan levegő karikázás után J. (Bejelentkezett egy táncos srác is, hogy nagyon szeretné kipróbálni, meg egy csajszi is aki már próbálta régebben, hogy tanítsam egy kicsit!)

Hát internetet találni lehetetlen. Bárhova megyünk és kint van, hogy wifi zone egyszerűen használhatatlan. Az ember állandóan vesz valamit tök feleslegesen, mert aztán meg nem működik egyáltalán... Most épp a Carrefoir előtt állva lehetett valamit befogni... :D

IV. Fejezet

Na, tényleg olyanok ezek a szigetek, mintha kicsit a múltban lennénk. Miután kimérgelődtük magunkat a net miatt, meg a koszos, semmilyen gyorséttermek miatt, a nap végére lenyugodtunk. Jobb, ha inkább programokat szervezünk (bár ahhoz meg elengedhetetlen némi kézpénz J), mintha csak netes helyet kajtatnánk, úgysem találunk jókat. Másnap pl. megint tök jól működött Guadén a KFCben, aztán 35p után annyi. Lefagyott a rendszer. Amúgy Guadén korán felkeltünk, mert úgy volt, reggel lesz egy meeting (ami lesz is most már 2 hetente...), viszont aztán kiderült, csak 13.30-kor van. Mindegy, ott volt mindenki (artistok, animátorok, táncosok, zenészek, hostessek és stagesek), és figyelmeztettek, hogy ez a dolog általában nem szól semmiről. (Ilyen nem is volt a másik hajón!) Végülis ez is már már egy safety trening lett, mert a safety officer tartott beszédet, meg videót mutogatott (mennyien haltak meg egy hajón a tűz miatt), aztán bemutatkozott az új kapitány, aki a héten átveszi a hajót. Ő elmondta magáról milyen jó party arc (ott lesz minden bulin a crew bárba), de kihangsúlyozta, hogy neki nem jó zenészek, vagy tehetséges táncosok kellenek elsősorban, hanem megbízható crew memberek. A többi persze jó ha van, de másodlagos... Aztán a cruise director nőci beszélt (nem igazán tud angolul), a mondatok felénél át is váltott olaszra, egy idő után már azt sem tudtam, miről hadovál. (Bár nagyon k.o. voltam alapból, alig bírtam ébren lenni, de mentségemre szól, hogy ránk igazából nem sok minden vonatkozott az elmondottakból...) Ja, merthogy egyszerűen kifáradtam. És ezen a szombaton ez tetőfokra hágott. Egész nap nem voltam magamnál, alig birtam magam vonszolni. Nem is csináltam semmit, de tényleg. (Aludtam csak sokat...) Hiába, pihenni néha kell és most jelzett a szervezetem, hogy itt az ideje!

Vasárnap már jobban voltam (röpke 10 és fél órás alvás után J)! Kimentünk strandolni St. Marteenon, ott volt mindenki, akit ismerünk. Jó volt, még találtunk egy újjonnan nyílt frozen joghurtos helyet is, ahová free wifivel csábítanak... Hááát, a fagyi nem rossz, a netet inkább már nem is kommentálom :D!

Este lefutottam 6 km-t, meg erősítettem is, tök jól ment minden, de csak bújkált bennem valami, és felélve az utolsó energiatartalékaimat már éjjel éreztem, hogy AJJAJ lehet, beteg leszek! Mondanom sem kell, másnapra ágynak estem, dől belőlem a takony, prüszkölök egész nap, fáj a fejem, ömlik a könnyem és nem igazán vagyok magamnál. Jó erős egy nátha... Hétfőn miután fetrengtem és filmeztem, felvonszoltam magam enni. Sándor, aki úgy elaludt aznap, hogy lekésett minden crew-s étkezést, fellopódzott az utastérbe, így csatlakozott hozzánk. Elmesélt egy rakat prostis sztorit. Végülis van neki Budapesten egy állandó „barátnője“, akinek 10 éve kitartó kuncsaftja! Na ilyen téren, valóban hűséges :D Érdekes elképzelései vannak azért a nőkről 31 évesen, no meg a kapcsolatokról. Azt mondja, ő egyszer megtalálta álmai nőjét, akitől gyereket is akart volna, de mivel félrejárt akkor is és a másik nő kitálalt, így elcseszte. Mindezek mellett hisz abban, hogy még a hajós életmód mellett is fenn lehet tartani egy komoly kapcsolatot, persze csak így: „Ami a hajón történik az nem számít“! J! És 11 éve hajózik, utazik (nem érti meg azokat az utasokat, akik nem szállnak le a hajóról, de őt meg nem érdeklik a városok vagy a helyszínek...jó, mi?!), csak arra vágyik, hogy Balatonon legyen, ehessen és ihasson egy jót, persze egy jó nővel! Oli mondta neki: „Akkor neked tényleg a Balaton a Riviéra!“ J

Oliék este (2 táncos, meg még egy két román srác) immár 4.-re megszervezték a közös focizást (2x mindig lemondták páran és 3an maradtak, 3.-ra vizes volt a pálya), de most meg foglalt volt a pálya... Szegénykém, minden este olyan csalódott képpel jön vissza! Reméljük 5.-re összejön nekik!

Keddre csak vacakabbul lettem, éjjel egy egész tekercs wc papír elfogyott az orrfújásra! Reméljük, ez a nap a mélypont, mert mindjárt show! Le is mentem az orvoshoz, de csak vérnyomást meg lázat mért... Köszi szépen, tudom mi a bajom. Állítólag van a hajón vitamin injekció (még a Márta is mondta, meg most is egy crew-s), valami csodaszer, ami helyrehozza az embert, de ilyesmit nem adott, csak torokcukorkát, valami fájdalomcsillapítót (fájni nem fáj semmim és van aszpirin C-m), meg valami ivós cuccot Magnésiummal, amitől állítólag magamhoz térek. (Az meg olyasmi, mint a sport ital, és hasmenés vagy hányásom nincs, nem tudom az mit fog rajtam segíteni!) De, reméljük a legjobbakat J! Amúgy halál nyugodt vagyok. Tudom, mért kaptam el. Egyszerűen nem tudok nyugodtan pihenni sosem, kényszeresen kell mindig valamit csinálnom. Ilyenkor, amikor dől belőlem a nátha olyan vagyok, mintha benyugtatóztak volna. Na így kell a betegséget is ajándéknak tekinteni. (Vagy legalábbis megkeresni az értelmét, hogy mért vonzottam be, hiszen semmi nem történik ok nélkül.) Lám lám, ahogy beengedtem a rossz gondolatokat, régi mentalitást beszivárogni pár napja, máris lebetegedtem...

Egész nap csak pihengettem és írtam a blogomat! Megírtam az elmaradt magyar cirkusz szezonunk őrültségeit! :D

Szerdára elvágták a náthát, jött a köhögés. A showt legalább túléltem, nem is volt olyan rossz, pedig még hullámzott is baromira a hajó. Oli csak totyogott alattam az emelések alattJ. Jaaaa, viszont a 2. Show után állva tapsoltak sokan. Annyira jó érzés volt, igazi megható sikeréményben lehetett részünkJ Másnap még a cruise director asszony is megjegyezte.

Csütörtökön ismét volt egy general drill, jól berakták meglepiből. Aztán végre leszálltam a hajóról és betankoltam a gyógyszertárba köhögés csillapító sziruppal. Még egy olyan éjszaka, mint az előző és bególyózom. Felhajtottam legalább fél üveggel, abból amit a hajón kaptam, de pont semmit nem ért! De nagyon sokan betegek, jól végig seper a hajón ez a vírus...

Gyerekek, olyan köhögésszirupot kaptam Antiguan, hogy csuda J. Az egyik táncos ajánlotta. Tényleg hat, mintha elvágták volna a köhögést. Viszont kiütött egész délutánra és éjjel is úgy aludtam tőle, mint a medve! :D

Szóval így nem sok történés volt a héten, de most szerveznek olcsón pár crew-s kirándulást, egy delfin úszásost, meg egy snorkingolósat is!!!! És bicajt is fogunk lölcsönözni, ha már a másik hajón nem jött össze és végre megindulunk jó kis helyeket felfedezni!

V. Fejezet

Péntek délután végre összejött a várva-várt foci meccs. Mondjuk kinti pályán, du. 3-kor a tűző napon... 45p után ki is tikkadtak a srácok. 7-en játszottak: Oli, Vlad (román táncos), Nasos (görög learning officer), 1 román srác, 1 ázsiai, Matteo (olasz artist-táncos) és egy brazil (akit cikiztek, mert brazil létére béna volt). De hiába sántított egész este Olivér, örült, hogy játszhatott és nyertek is, pedig ők voltak 3-an a másikak meg 4-en.

Guadén elbuszoztunk 4-esben a helyi BKV-val a plázába. A buszozás hangulatos volt, szólt ezerrel a zene, csupa kreol ember nézett ránk nagy szemmel. A buszon nemcsak „tilos a dohányzás“ tábla volt, hanem „tilos a fingás“ jelzésű is! A pláza jó, végre valami ami kicsit európai vagy legalábbis modern. (Persze jó kis francia árakkal.) De végre egy bevásárló központ, ahol van minden, éttermek is, meg rendes kávézók, bio és fitness boltok és egy hatalmas Carrefoure, ahol végre kapható is amire szükségem van. Utána még beültünk a KFC-be, ami most hihetetlenül jól működött internetileg!

Elképesztő mennyi féle hajszerkezettel mozognak itt a helyiek. Olyan frizurákat látni néha! Van, ami egész extrém számba megy, de itt mégcsak fel sem tűnő! Hátulról (néha még szemből sem J) meg sem lehet különböztetni, hogy épp férfi vagy nő viseli e. Nincsenek férfi és női haj sztereotípiák. (Mindkét félnek lehet épp úgy „pókhaja“, mint bodros konttya, vagy fenékik érő fonott haja. Sőt a pasik néha neylonharisnya-szerű izébe csomagolják azt a nagy hajukat, hogy annak mi értelme, azt nem tudom!) Vagy pl. egy öreg néninek épp úgy lehet pici rücskökbe borulva a feje, mint egy 2 éves kisfiúnak. (Eredmény: A kisfiúnak baromi cuki, a néninek inkább vicces...) Aztán vannak néha egy fejen összetett (festett, póthajazott) vízszintes és függőleges fonások, de mintha vonalzóval mérték volna ki, mi merre mennyi! Már már az a furcsa, amikor egy egy nőt átlagos, azaz sima, kifésült hajjal látunk, persze az tényleg furán áll nekik, ráadásul látszik, hogy nyomniuk kell rá egy flakonnyi hajlakkot!

Még mindig k.o. vagyok és 12 órákat alszom, úgy elnyom a betegség... De azért már jobb egy fokkal, legalábbis nem vagyok annyira náthás. Gondoltam talán kipróbálom a rumos kúrálást is J. Azért túlzásba nem vittem, csak a helyi híres Rum-Punch koktélt kóstoltuk meg St. Marteenon egy kis tengerparti bárban. Többször láttunk már egy kis boltocskát, ami nagyon „funny“ shopnak tűnt, még néztük is, hogy vajon legális e itt a fű, de kiderült, hogy tényleg „csak“ Candy shop, egy amerikai pasas árulja benne az amerikai gumicukrokat, karamelleket, csokikákat... Legalábbis hivatalosan J! Egyébként baromi nagy szél volt aznap, a hajó pedig másfél órával előbb indult valamiért. :-( Persze csak hivatalosan, vagyis már 3-ra a hajón kellett lennünk és közben baromira nem indult előbb...

Hétfő, kedden semmi extra nem volt, újra edzünk és nem is szálltunk le.

Szerdán lett egy új szerelmünk: Gressie, a 15 éves lány delfin! Tortolán elmentünk a delfin-úszásos kirándulásra. Tök jó élmény volt, többször megfogdoshattuk és nem csak puszit kaptunk tőle, hanem egyenesen csókot is! J Készültek fotók, azokat igaz kissé borsos áron, de azért megvettük persze! Ez sem egy rossz munka amúgy, mármint delfin gondozónak lenni! Mondta Alvin, a mi delfinünk hozzátartozója, hogy tavaly volt egy magyar supervizora... Annyira édesek voltak a delfinek, a mienk hagyta magát tüzetesen átvizsgálni (mert Alvin megmutogatta a részeit és hol lehet megkülönböztetni a nemüket) kommunikált is velünk, a végén kicsit produkálta magát, ahogy tapsoltunk neki szaltózgatott és még integetett is búcsúzáskor...

Este show time volt. Elég jól sikerült, a hullámok megint kissé zavaróak voltak azért. Utána elmentünk crew bárba, de ezen a napon mindig olyan kihalt. Lejött  3 táncos velünk és Sándor is ott volt (aki viszont mindig ott van), de nem volt semmi extra, hangulat sem volt...

Péntekre berakták a csodálatos meetinget, ami persze tök felesleges. Előadtak megint egy kis safety vetítést, hogy hogyan vigyázzunk magunkra a színpadon és ne sérüljünk le, aztán a cruise director elmesélte (persze olaszul !jófej! - képes elmondani mondatokat úgy, hogy bele rak 2-3 angol szót és ez lenne az angol verzió...), hogy javulnak a mutatók, de mindenre figyelni kell, mert a vendégek bizony a panaszt is megírják. Valami öreg nő visszajelezte a Costának, hogy az egyik zenész sokat szidta a hajót, meg a hajón való létet... Na most erre mit lehet mondani?! Tényleg ostobaság, ha egy hajón dolgozó pont egy passengernek panaszkodik... De nem nyomozták ki, hogy ki lehetett. (Mi Sándorra tippeltünk, ő szereti hangoztatni, hogy mi milyen szar, de azt mondta vendégekkel nem beszél...) Megismételték, hogy fő szabály, ne mobilozzon senki a guest aeriába, mert majd repkednek a warningok... Na, pont ennyi volt a meeting. Ezután még egy ennél is értelmesebb tréningre voltunk kiírva. Összehívtak egy rakás embert kb. 10 percre, hogy a safety officer közölje velünk, hogy bár most PRCR-osok vagyunk-mintha nem tudnánk-(ami annyit tesz, hogy nincs semmi extra feladatunk "general emergancy"-kor, csak magunkat menteni azzal, hogy rögtön megyünk a meeting pointunkra), de bármikor áttehet bárkit másik besorolásba. (Magyarán bármikor kitolhat velünk és ezen ne háborodjunk majd fel, mármint így kollektíve senki...) Na, komolyan ebből állt az egész tréning! Sándor el is mesélte, ő már volt másik pozícióban (ami amúgy tényleg szívás, mert heti 3-4x részt kell venni az utasoknak tartott drilleken és mutogatni kell a mentőmellényben...) ez persze nem tetszett neki nagyon, így a mutogatást leredukálta a 20-ról 1-2re, aztán rászoltak persze, minek hatására földhöz vágta a mentőmellényét és kapott büntit. De van neki pár azért is, mert feljár enni a guest aeriába ő is... Mégis már 11 éve a Costának dolgozik. Oli azon humorizált, így büntetik: Utálsz itt lenni, akkor visszajössz még sokszor J!

Másnap próbáltunk sokat, végre kezdek teljesen jó erőre kapni és Oli is elment még focizni ismét! Élvezte nagyon, láttak szabadon egy jó nagy Iguánát!