VI. Fejezet

Tegnap addig neteztünk a Carrefoure előtt, hogy már ránk kapcsolták a villanyt, mert minden bezárt, csukták be a plázát. De a net tök jól működött, csak görnyedni kellett egy padon...

Na, Guadelupén nem mentünk kirándulni, mert megvárjuk a többieket, hogy kövi héten akkor velünk jöjjenek, de kiírtam a címeket, térképet töltöttem, mindennek utána néztem, vagyis szervezkedem ezerrel! :D Azért a plázába elbuszoztunk ismét élelmiszert shoppingolni.

(Kiderült, most már mindig előbb indulunk el St. Marteenról, viszont amiről nem tudtunk (mert későn keltünk), hogy viszont jóval előbb ki is kötünk.) Jó kis nap volt, elmentünk strandolni kettesben és vittük az új vízi volleyball-unkat! Egy órát nyomtunk, persze rekordra! (30 alatt nem jöhetünk ki a vízből, ami most nehéz volt mert eléggé fújt a szél és elvitte többször a lasztit.) Nekem meg jól bedurrant az alkarom a nagy játéktól. Olyan klassz, ezen a szigeten mindig sok, szép nagy lepkéket látunk, de nem nagyon bírom őket lefotózni... Ja, és az is tök megszokott itt, hogy kakas-kukorékolást hallasz az utcán, vagy esetleg szembe is jön veled a kikötőben egy! :D

Aztán nagy edzésbe csaptunk délután. Aznap edzettem a színpadon, a folyósón (miután foglalt lett a színpad), a crew gymben (ott tudom felakasztani magam...) beliluló nyakig, végül a fenti gymben 6km futás és nyújtás. Most újra sokat lazítok, megvan az álló spárga, de még kicsit fájdalmasan...

Este nagy szülinapozás volt a crew bárban. Daisynek, az egyik táncos csajszinak (Oli az „fél-őrült csaj“ jelzővel azonosította be :D) volt a 21. szülinapja. A többiek valami oknál fogva kitalálták, hogy legyen „farm“ témájú buli, így beöltöztek disznónak, tehénnek meg báránynak... (Mi szerencsére erről nem tudtunk, így nem kellett hülyét csinálni magunkból!) Sándor sokkot is kapott, amikor meglátta őket. De mondjuk igaza is volt, elég idétlenül nézett ki, hogy amikor belépett az ünnepelt, a többiek négykézláb bégettek és múúúú-ztak a crew bárban, kukazsákból, vattából, meg rózsaszín krepp papírból gyorsan össze-eszkábált „kosztümökben“. (Nem győzte őket kritizálni, hogy hogyan képesek 30 éves emberek így viselkedni :D, persze szokás szerint ő túl komolyan vette!) Aztán az ünnepeltet totál leitatták, mivel minden pohár pezsgőnél énekeltek valami angol dalt, hogy gyorsan egy húzásra nyelje le, így tök hamar kiütötte magát (miután majdnem egy órát vártunk rá, mivel őt meg „Farm ahol élünk“ c. parasztlánykának öltöztették be a tudta nélkül, lehúnyt szemmel) és elment hányni, aztán már vissza sem jött... A tortája nem volt torta, pár sütit összeraktak a messből és leszórták cukorkákkal, a nasi pedig mindenféle gumicukor volt (Sándor szintén fikázta és 5 éveseknek való zsúrnak titulálta) no meg chipsz. (Ez amúgy úgy nézett ki, hogy Sándor nem vett ugyebár részt a zsúron, de ott ült a kanapén és amikor Oli lehuppant néha mellé dumálni, akkor csak ontottaa hozzáfűzéseit az eseményekhez, én meg trécseltem a csajokkal. Sorban rendelték az üveges pezsgőket (a Favolosán nem is adtak üveggel), meg becsempésztek ezt azt, amit dugdostak a securitisek elöl (pl. vodka jellyt) és saját hordozható lejátszóból jött a zene. (Itt a bárban nem nagyon szól zene ugyanis.) Érdekes, hogy a meleg táncos fiúk állandóan happyk, és állandóan rázzák magukat. De nagyon! Táncolnak, földön fetrengenek, sándorosan (most már ez egy jelző lett nálam :D) „kelletik magukat“! (Pl. a travel talkok előtt is, amit persze Sándor nem is bír ki szó nélkül J) Egyik fiú csak olyan „sad-face“, ő delfinezni sem jött például, mert irtózik a halaktól, meg mindentől ami a vízben él és mozog. Chrisnek -aki olyan Juan2, cuki „öribari-type“ - olyan csodálatos 42-es női szandálja van, hogy öröm nézni :D. Én totál azt hittem, kölcsön vette valamelyik csajszitól (de hát farmos állat jelmezhez mi értelme lenne, meg aztán egy másik leányzó meg is erősített, hogy az bizony a saját cipellője :D) Egyébként aranyos srác ő. Aztán volt olyan bárány, aki napszemüveggel tetézte a kosztümét, vagy John, aki teniszes fejpánttal pedig a tehén jelmezét egészítette ki... Ezeket annyira azért nem értettem. Daisy amúgy selfie-sticket kapott ajándékba, ami ugye most nagy sláger mindenütt, hadd ne mondjam hány képet nyomtak vele az este folyamán, főleg a táncos fiúkák, akik a létező összes női pózt lenyomták! Amúgy az áradó jókedvük és folytonos pozitív gyermeki lelkesedésük irígylésre méltó! A buli tehát jól sikerült, mi elég jól éreztük magunkat, picit typsik is voltunk, de 1 körül elvonultunk aludni.

Rég írtam Costás hülyeségekről! Na, majd most:

Be-be szoktam vinni mandula tejet, egyszer szólt a security, hogy ezt nem szabadna, de most okés, viszont szerezzek engedélyt a Staff Captaintől. Na, egy hét hajkurászás után végre megtaláltam és beszéltem vele. Mondta, hogy rendben van (megérti, hogy nem eszem tejterméket és informálja a securityt), de tudassam a hajóorvossal ezt az infót magamról. Nem értettem minek, de bólogattam. Elmentem az orvoshoz, kiderült, hogy valami papírt kéne nekem ezügyben kiállítania, de az egyik orvos nem értette angolul, meg amúgy is egy lassú felfogású ember, mint már tapasztaltam, így átküldött a másikhoz, aki legalább beszél angolul. Elküldött azzal, hogy nekem a saját otthoni orvostól kellett volna szereznem iratot, de végül megígérte, megpróbál segíteni. Nem értettem megint csak, mit kell ezt túlspilázni, szóljanak le a secusoknak aztán kész, szombaton simán behoztam megint 2 literrel úgy, hogy nem szúrták ki... De ezt persze nem híresztelhetem a dokinak. Erre mondja, hogy azért kell, mert ha más crew-sok meglátják, majd reklamálnak... Amúgy is totál megkülönböztetett pozíciónk van, pont ez fogja őket annyira zavarni!? Akkor már most reklamálhatna bárki bármiért, hiszen olyan összevisszaságok vannak, hogy ki mit tehet meg és mit nem, ugyebár! Mindegy! A másik, hogy kiderült, Daisyéknek is van hűtőjük a szobában, de privát (nem costás). (Mivel nekünk most hivatalosan van a kabinba és baromira örülök neki, így nem zavar engem félre ne értsetek J, de ha nem lenne akkor baromira pissed off lennék!) Szóval még a másik hajón ugye mondták, ha veszel is valami elektronikus cuccot, jelen esetben hűtőt, akkor egyrészt fel sem engedik, ha mégis felvitted, akkor meg cabin-inspectionkor elkobozzák. Ezért lepődtem meg. Aztán mondták a lányok, hogy még ezt a hűtöt egy régebbi táncos hagyta ott, aki kapott rá engedélyt, mivel inzulinozta magát és abban kellett tárolnia. Persze, "medical reason"-nel oké, de az engedélyt érdekes módon a hűtőre állították ki és nem személyre, vagyis azóta ott van az a hűtő és rajta az engedély J. De például mondta a másik csajszi, hogy inspectionkor a hosszabbítót el kell dugniuk, no mert az már tilos!!! Jó, mi??? :D

Egyik este felmentem edzeni és leszólított egy pasi. Már éreztem, hogy nézeget, azt hittem utas. Aztán megkérdezte mi a pozícióm a hajón, mondtam hogy artist és akrobata vagyok, aztán beazonosította a műsorunkat, mondta milyen lenyűgöző, majd bemutatkozozz, kezet fogtunk és megemlítette, hogy ő a kapitány :). Vicces volt, mivel új, csak egyszer láttam messzebbről az első meetingen, nem ismertem most fel hirtelen. Aztán csomót beszélgettünk, mondta a felesége is elég hajlékony és laza, mivel táncosnő, bár most szült. Aztán mindenféléről kérdezgetett, tényleg érdekelte, el volt ájulva Oli zsonglőrözésétől, és tényleg bele lát a szakmai tészébe is, meg értékeli a dolgokat. (Tudta, mennyire fontos a pattogós labdához pl. a talaj, vagy mennyit számítanak a hullámok és a körülmények. Megígérte, hogy ha elég hulllámzó aznap, ő majd figyel és bekapcsolja nekünk a stabilizátorokat :) Mondta, hogy ő tudja mennyi munka van egy show mögött. Az előző tányéros artista pali, neki is jó barátja volt, így azért kicsit tudja milyen a cirkuszi-artista élet is. Tényleg tök kedves volt, de mindenki dicséri ezt a kapitányt amúgy! Azt is elmesélte, hogy nagyon jók a visszajelzéseink a passengerektől! Megkért adjam át üdvözletét és elismerését a páromnak, aztán Olinak mondom este: Na, találd ki, ki üdvözöl a kondiból?! Persze, hogy meglepődött, amikor mondtam, hogy a kapitány :D

Van egy új fitness trainer is fenn, eddig nem volt edző fenn. Ő is elkapott, hogy látott engem nyújtani, meg mit csinálok itt, mivel még nem látott minket, csak pár napja jött. Aztán jól meglepődött, milyen jó nekem, mármint a munkaköröm a hajón! Nacho a beceneve és spanyol, ami tök jó, mert végre van kivel spanyolul beszélgetni. Crossfitet nyom amúgy otthon, tud pár erőemelet, de persze "tótágas"-t (Tibi bá szavai a csúnya, technikátlan kézen állásra) tud állni és megkért, javítsam ki. Úgyhogy most vele is összebarátkoztam!

Catalina day=Oliver Szülinapja!!!!! Korábban keltünk, hogy kimenjünk a szigetre. Én, még korábban keltem és felszaladtam neki reggeliért. (Jó, ez nem újdonság, mert tegnap is ágyba vittem neki a maple szirupos pancaket :)) Kint strandoltunk egy nagyot, fiúk röpiztek is. A görög Nassosnak itt van látogatóban a barátnője, jól beszél angolul és nem rég voltak Budapesten. Imádták! Nagyon bejött nekik a pesti feeling. Aztán sétáltunk még kicsit a szigeten, lőttünk természetesen pár sziklás-strandos-handstand fotót. :)

Visszaérve a kabinba egy lap várta Olivért szülinapja alkalmából egy darab csokival, a kapitány aláírásával. Szóval ilyet is adnak errefelé :)

Estére volt asztalfoglalásunk a fizetős, fancy étterembe, ahol Sándor zongorázik. Kirittyentettük magunkat öltönybe, nagy estélyibe és felmentünk. (A fedélzeten útközben egyébként majdnem lefújt a szél, olyan vihar volt, mozgott is a hajó aznap éjjel rendesen.) 5 fogásos vacsora volt, igazából 2 embernek való adag. Én 2-3 fogást ki is hagytam. Az én előételem valamilyen tengeri herkentyűs caesar saláta volt, Oli pedig garnélát rendelt koktél szósszal. Végül elcseréltük, mert nem akarta kézzel szétmarcangolni, én meg megkívántam! Tény és való, hogy az egész rákból szokás szerint 2 falat volt ehető, mire szétoperáltam :) A következő fogás "Pasta" volt, én azt nem kértem. Olivérnek nagyon ízlett a carbonara-ja, be is nyomta az egészet, ez már rendes nagy tányéros adag volt és csak ezután jött a főétel: 300g-os steak! Hozzá fokhagymás-majonézes szószt választott és parmezános spárgát köretnek. Az én grillezett lazacom narancsos szósszal sem volt kicsi, kénytelen voltam ott hagyni a felét, pedig fájt érte a szívem. Az én köretem is spárga volt, meg kértem pluszba egy spenótot, ezek a köretek picikék voltak. Én különben nem is értem, hogy kihoznak egy nagy adag spagettit, utána ki képes megenni egy hatalmas húst szinte magában... A luxus étkezés néha "érdekes"! Hadd ne mondjam, én a desszertet is kihagytam (Sándor csak pillogott a zongora mögül, no meg kommentálta néha a vendégeket :). Azért Olivér kikérte a magáét, chees caket kért epres-pudingos öntettel. Egyébként mindenből kb. 5 féle választék volt az étlapon, és baromi gusztusosan, kocsin kitolva szervírozták. A mellettünk lévő asztalnál ülő francia pár igen jókat választott, valami sóban egybe sütött halat, ott ki is hámozták meg felszeletelték nekik, épp mondtam, hogy a rákot is szétszedhették volna, hogy ne kínlódjunk vele, az avokádós brokkolis köret is jól nézett ki (bár a főtt krumplis megoldás például annyira nem tetszett) és a desszertjük is elég jól festett: sajttál. 3 féle nagy sajtot kitoltak, kis szőlővel, borral, illetve 3 féle lekvárral! (De én már nem bírtam volna enni, meg nem is akartam volna már...) Aztán Sándor jelezte, hogy szülinapozunk és kaptunk grátisz egy pohát pezsgőt koccintani! Ha szoltunk volna előző este, akkor kaptunk volna egy nagy tortát...de erről lemaradtunk! No, majd jövőre! :D

A közös ünneplés még utána volt a crew bárban, mert persze szervezkedtem kicsit sutyiba. Vettem egy rumos, kókuszos carebbean tortácskát előre a hajón (aminek amúgy nagy sikere volt, elfogyott mind és mindenki kérdezte, ezt honnan szereztem) haribo macikból kiraktam rá a 29-est, ami kiderült, hogy Olinak amúgy fel sem tűnt :(, de volt rajta egy gyertya is, amit elfújt (a gyertya tilos eszköz a hajón!). Vittem kis sütiket is, amiket mondjuk a passengeres tea time-ról csórtam, de elég fincsik és kikértem még 2 üveg pezsit. Ott voltak a táncosok, a másik 4 artist, Sándor és még a végén Nassosék is betoppantak. Sándor meghívta Olit egy zöld Martinire még. Hadd ne mondjam Oli eléggé kidurrant már a végére! Én viszont kaptam az egyik csajszitól egyfajta spéci cukormentes, (mégis édes, gyümis) aroma-szerű izét (blueberryset), ami koktélokhoz való, mert látták hogy mindig szeretem ízesíteni a sörömet, ami a végén már egyáltalán nem sörre emlékeztet, hanem valami eper/málna-koktélra például. Ugyanis itt voltak a szülei Angliából és hoztak neki jópárat. Oli pedig kapott egy saját gyártású képeslapot a táncosoktól, de nagyon jópofa, mert csináltak rá egy zsonglőrőző fiút, vattagolyós labdákkal:) és mindenki írt rá neki jókívánságokat! Szép gesztus volt, tényleg!

Este ismét show. Ismét hullámos, de nagyon jól ment az első. Úgy látszik ehhez is kezdünk hozzászokni, gondoltam! De erre jött a 2., ami még hullámosabb volt, na abba már kínlódtunk rendesen. Sőt, a levegő-karikánál a stages, aki kezeli a karikát, nem húzta meg feszesre a kis kötelet (a karikám drótkötele mellett van egy kis vékonyabb kötél, azzal engedik ki-be és normálisan végig tartja feszesen, hogy engem ne zavarjon) és jól beleakadt a lábam. Biztos jól nézett ki, ahogy csüngök és fél kézzel a lábamat bogózom ki valahogy. Megoldottam, tovább mentem, de pont egy szép trükk kimaradt és bosszantó így is eléggé, mert nem az én hibám... Mégis sokan gratuláltak a showhoz.

Ma elmentünk busszal az első Anna féle tour-ra :), a Jardín-Balata nevű botanikus kertbe, igazi őserdős feeling! Nagyon klassz volt, láttunk kolibriket, broméliákat, hatalmas bambuszokat és pálmákat, rengeteg féle csodálatos növényt. Párás volt, szerencsére nem esett, mert amikor elindultunk volt egy kis nyári zuhi. Aztán Oli még robogott vissza focizni, előtte még egy jó nagy valagú fekete asszonyság szépen letúrta a padról, Olinak meg elgurult a gyógyszere...:)

VII. Fejezet

Guadeloupén is kimozdoltunk, ráadásul csapatosan. 10-en bezsúfolódtunk egy 8 személyes taxibuszocskába és elrobogtunk az Écrevisses nevű vízeséshez, ahol a természet alkotta medencében úszni is lehet, noha eléggé hideg a víz. Igazi dzsungelben van egyébként. Nagyot pancsoltunk, kivéve Olit. Tök jól lehetett hallani az esőerdő zajait, és ki lehetett feküdni a csobogó vízen lévő hatalmas kövekre sütkérezni.

Vasárnap St. Marteenon végre biciklire pattantunk, először Costás történelmünk alatt végre sikerült bicajhoz jutnunk :), csak a securitiys csaj tette szóvá, hogy mért nem visszük a hülye sisakot, de azért elengedett. Még a kikötőben találtunk egy Iguánát, végre én is láttam, lefotóztuk! Utána a strandon lazítottunk a többiekkel, végre megkóstoltuk a zöld kókusz diót, aminek tele van a belseje kókusz-vízzel. Nincs azért olyan erős íze, a kókusz tej sokkal fincsibb. (Azt ott kínálgatják az egyik kikötői bárba, mindig lehajtunk egy kóstolót, de még nem vettünk.) Először, mióta itt vagyunk, meghallottunk magyarokat a parton. Costa utasok, beszélgettem kicsit velük.

Na, beszálláskor megvolt az első konfrontálódásom az egyik secus nővel. Ő az egyetlen, aki nagyon nem kedves, sosem mosolyog, nem szokta venni a többiek vicceit sem a motozással kapcsolatban. Baromi szabálykövető. Szóval, kiszúrta a mandula tejemet és nem engedte be. Hiába mondtam, hogy a Staff Captain leokézta, őt nem érte el telefonon, a chief secus nem tudott róla (de amúgy is azt kérdezte a telóba, hogy Anna Kodak behozhat e juice-okat...), így kivitette velem, mondván nincs dokumentumom róla... Előtte még megkérdeztem a másiktól, hogy az utasok behozhatnak e ilyesmit, mondta hogy igen, de eszembe ne jusson odaadni valakinek! Éééén, na neeeeem :D Kimentem egészen vissza a kikötős kapuig, hogy véletlenül se lássanak és letárgyaltam egy kedves spanyol párral. Azért azt megjegyzem, ők voltak a 3. pár, az első kettő olyan elutasító volt, mintha azt kértem volna, hogy drogot csempésszenek fel a hátsójukba! (Amúgy milyen kár, hogy nem a magyaroknak adtam oda előbb!) Na mindegy, szóval a spanyolok behozták nekem minden gond nélkül, de azért mondtam nekik, hogy a 2. kapun menjenek be, mert a problémás nő az 1.-nél van, sőt én sem ott mentem vissza már csak azért se, hogy ne is szóljon többet hozzám...

Másnap Rosiet (táncost) is lekapcsolta a nő, kidobatta vele a gyümiket. Asszem ő csapott is egy kis balhét, így végül elérte, hogy a tejét beengedjék most az egyszer (félő, hogy a staff captain azt hitte rólam van szó...), kellett nekem diétás tanácsot osztanom neki. Bár jönni fognak rokonai látogatóba, így majd akkor behozhatnak nekünk ezt azt.

Hétfőn, kedden nem szálltunk le, maraton edzéseket tartottunk. Egyik délután összefutottunk a magyarokkal, leültek hozzánk és egy nagyot beszélgettünk. 6-an vannak itt. Elég jó, kedvezményes cruise-árakat fogtak ki. A fiatalok egyébként vagy 11 szerződést ledolgoztak különböző hajókon felszolgálóként. Utasként is ez már a 9. körútjuk. (Voltak már MSC-n, Aidán, Celebrityn, másik Costán, úgyhogy van összehasonlítási alapjuk.) Mesélték, gondjuk van a kabinjukkal, mert egy bár felett van és baromi hangos. A nő nem tud aludni, így panaszt nyújtott be. Ki is mentek hozzájuk lemérni a zajszintet, de nagyon viccesen jött ki, hogy ő panaszkodik, hogy képtelenség aludni, a férje meg mindeközben ezerrel húzza a lóbőrt :) Arra sem ébredt fel, hogy ott overallos pasasok decibell-mérést végeznek. De, tényleg a megengedett felett volt, felajánlották nekik a kabin-cserét, de az elsőn. Oda viszont nem akarnak leköltözni. Jól érzik magukat, tetszenek nekik a szigetek. A lány persze kielemezte a bar-service-osokat, mivel neki arra van rálátása. Szerinte baromi lassúak, és csak lófrálnak itt egész nap. Bezzeg annó ő, kilométereket gyalogolt és állva aludt, mert a másik cégnél olyan szigor volt, és annál magasabb volt a fizuja, minél több italt adott el aznap. Szerintem itt ilyen nincs... Tény, hogy a dominikai munkások és ebben a munka körben a feszolgálók, nem tűnnek nagyon stresszesnek. Bár engem kifejezetten nem zavarna utasként, hogy nem futkároznak egész nap körülöttem és tukmálják az italokat. Sőt!

Jaj, rengeteg a vihar mostanában. Már este kezdődik és egész éjjel tart. Úgy bokszolják a hullámok a kabint, lehetetlen elaludni... Amikor meg kikötőben álltunk La Románán, akkor meg valami kötél nyekergett folyamatosan... :(

Tortolán esett és ködös volt, mi csak fent voltunk a büfénél. Készültünk lelkiekben a showra :)! Már meg sem lepődtünk, hogy műsor előtt, a hullámok is beindulnak, mintha direkt csinálnák... Lehoztuk, ahogy tudtuk, de nagyon kellett koncentrálni. Olinak elgurult egy labdája csak úgy a színpadon, még a talpa alá is begurult, jó hogy nem dobott egy szaltót hátra. Utána viszont a labda eltűnt egy lyukban. Így 4-el improvizált... A duónál meg egyszer egy emelésből valahogy magára rakott, vagy én léptem rá valamelyik végtagjára, de szerencsére egy részeg ember-féle lépéskombinációval megúsztam :)

Este crew bárba mentünk, most az elején elég sokan ott voltunk. Oli csocsózott párban a dokival Vlad (táncos) és Matteo (olasz táncos-artist) ellen. Igen, a lelassult dokinak jól megy a csocsó! Én az egyik táncos csajszival beszélgettem sokat, ő már 7. éve costázik. Volt egy enviromental officere 4 évig, azt mondja, nekik aztán nincs nehéz dolguk, csak pötyögnek kicsit a számítógépen, meg ellenőrzik a szemetet :)... Végül 4-en maradtunk, Chaime (nem is tudom leírni a csajszi nevét, mondta hogy utálja is, mert senki nem bírja kiejteni vagy megjegyezni), Matteo és mi.

Kaptunk egy-két hajós sztoryt:

Kiderült, itt azért zár előbb a crew bár, mert a Staff Captain kitalálta... (Állítólag nem rég volt egy eset, hogy nagyon berúgtak és egy pasi bement egy csaj kabinjába, aki a párját várta az ágyban. Azonban csak az action felénél derült ki a nő számára, hogy ez egy másik pasas... Akit aztán azonnal leszállítottak és megvádolták erőszakkal... ) Az árak a bárban pedig nem rég nőttek a crew bárban (nem azért mert Karibon vagyunk), minden Costán, mert új kávés cég lett a beszállító! Aztán mesélték még, hogy itt is voltak feljelentgetések, mert hangoskodtak a kabinban, vagy a végén már csak hangosabban léptek. Rosalio a stage-fő-főnök (Max tesója) a táncoslány szavaival egy perverz. Semmi dolga, ő a főnök (de ez ilyen névleges pozíció, fizikailag tényleg nincs dolga, állandóan csak play station-özik a back stage-ben) és azért álldogál a folyosón műsor közben, hogy végig nézze a lányok gyors-öltözéseit! És ő volt, aki állandóan bepanaszolta őket annó. Aztán meséltek még az együtt lakásról a szobatársakkal. Matteo társa például olyan szinten rendmániás, hogy egy tollat vagy egy nyitókártyát nem szabad elől hagyni keresztbe az asztalon, sőt egyszer azért sértődött meg és nem szólalt meg egy hétig, mert Matteo az engedélye nélkül bevitt a kabinba egy széket. Chamey pont az ellenkezőjét ecsetelte, hogy az ő lakótársa - Daisy - viszont iszonyú rendetlen.

Másnap sétáltunk egy nagyot Antiguán, elmentünk egy múzeumba, igaz elég picike volt és megnéztük a St. John's katerdrálist, az sem túl nagy és romos. Minden kicsi a szigeteken, de jó színesek a házak. Mindenhol szól a zene az utcákon és lazák az emberek, mint a tejes zacskó :D De elég putris sok városnak a nagy része. Van egy-két megcsinált hely a túristáknak, azokon látszik viszont, hogy nem eredeti.