Tehát az utolSHOWnkkal hagytam abba legutóbb, mely után napokig jöttek a „Brávi!“-k, különösen egy orosz családtól, akikkel sok időt töltöttünk! A családfő, Alex végig elemezte a sztorit és a mondanivalót, kiemelve külön az almát, mint motívumot! Be kell vallanom, ha valaki az artista munka mellett külön értékeli azt a pluszt is, amit igyekeztünk belevinni, úgy érzem, megérte a sok ébren töltött éjszaka!Kislányai le is rajzoltak minket, bár nem először kaptunk ilyet, mégis mindig szívmelengető érzés és tök érdekes látni, mi marad meg a gyerekekben:
Egyébként, annyira lelkesek voltak, hogy tanítgattam kézen állni őket, illetve nagy energiákkal jöttek sztreccsingelni velem (lazák és hajlékonyak, mivel balettoznak), apjukat pedig Oli vette kezelésbe, ugyanis olyan zsonglőr alaptudással rendelkezik gyerekkorából, hogy rögtön 4 labdával gyakorolt! Gyakran túlpörgött, mert hagyján, hogy éjjel-nappal dobált, de beállt kézen állniis, emelni, erősíteni, mindent ki akart próbálni és csak arról beszélt, hogy soha nem menne haza. (Amúgy, angol tanár Moszkvában.) Oli mondta is nekik, maradhatnak előadni helyettünk, mert mi lassan leszállunk! :D Igazán jó fejek, ritkán látni ennyire lelkes családot!!! :D (Persze, a gyerekek pláne fáradhatatlanok, azóta artistának készülnek!!!)
Közben izgatottan vártuk az új kikötőket!
Na, megérkeztünk Izraelbe, ahol holt-tengeri fürdőzésre mentünk. Nagy móka az, de csak, ha óvatos az ember, ugyanis a 30%-os sótartalom miatt, vigyázni kell, hogy szemünkbe, szánkba ne kerüljön víz! Hason lebegni sem ajánlott, mert árt a belső szerveknek és egyszerre csupán 20 percet szabad eltölteni benne! (Megj.: Vigyázat, az ékszert tönkre teszi!)
Először shoppingolni vittek egy spéci holt-tengeri „kozmetikum kánaán“- ba, ahol jó áron lehetett válogatni az iszappakolások, haj-, bőr-, szemápoló szerek, fürdősók és natúr ásványi szappanok között: 
Na, első körben egy ruszki nő mindent bemutatott, amit nem kéne: hason kúszva belefejelt a tengerbe (akár egy csecsemő), majd kétségbeesve dörzsölgette szemét, míg társai ki nem vezették. Sajnáltuk, de meglehetősen mulatságos volt! Hál’ isten semmi baja nem lett! Egy parti felügyelő egyébként, folyamatosan rásípolt az emberekre amikor nem megfelelően lebegtek! 
A víz sekély, tele van kristályokkal. Sós, nagyon sós!:D Épp csak megnyaltuk, már égette a nyelvünket! (Szigorúan fél csepnnyit szabad csak nyelni!)De érdekes, mert olajos is! (Az ásványi anyagok miatt!)Az elején nem érezni semmi különöset, tiszta balatoni fíling, de egy idő után marja a bőrt! Kint aztán hamar kicsapódik a sóréteg, érdemes letusolni. Viszont több mindenre jó, nem csak bőr-problémákra, másnap éreztem is nagyon a derekamat!
Naná, hogy iszapoltunk is a parton:
Azért para volt látni nálam jóval fiatalabb lányokat gépfegyverrel császkálni az útmenti kávézóban, ugyanis érettségi után kötelező sorkatonaságvan lányoknak, fiúknak egyaránt (2, ill. 3 év)! Rengeteget dolgoznak, 72 év a nyugdíj-korhatár, de 4% alatti a munkanélküliségi ráta, ami páratlan! Pénzük erős (1 euró 4 shiling),nem élnek rosszul, mindenütt nagy a rokonság, igen vallásosak, több, mint a lakosság 90%-a! (Mint tudjuk, ez sok baj forrása is éppenséggel...)Én semmiképp nem élnék itt, mert nem biztonságos, az izraeli túra -amire eredetileg fizettem be– el is maradt egy állítólagos tüntetés miatt, mert a hajós cég jobbnak találta nem elmenni aznap! (Ehhez képest, a kikötői kontroll-őr, akivel kedvesen elbeszélgettem, azt mondta, nincs semmi extra, nem veszélyesebb, mint máskor, de jobb is a tengeri fürdőzés! Tehát, ez alap-állapot ezek szerint...
Másnap már Jordániában voltunk, ahol hajnalok hajnalán ismét komoly túra várt ránk:
A világ egyik legmisztikusabb városa: Petra!!!
Meglepően nagy, rengeteg a látnivaló, érdemes legalább fél napot rászánni. (Fotózáshoz nincs is tökéletesebb hely, nekünk sajna nem volt elég időnk...) Páratlan! A sziklák, vájatok, csúcsok nagyon impozánsak, érdekes színekben tündökölnek a kövek. A főtemplom gyönyörű, van még színház, több síremlék, barlangba vájt mintázat. Lehet tevegelni, ill. lóháton- vagy lovas kocsival is bejárni, ami bosszantó viszont gyalogosan. (No, meg sok a tevekaka, de legalább folyamatosan takarítják. Bár, a mélyedésekben - hogy hogy nem - jó sok kakakupac ott maradt, sokszor emberi (Mert nadrággal együtt van odanyomva!!!) is, amit azóta sem tudok mire vélni, mivel rengeteg a wc!) Az is kár, hogy sok a seftelő, tukmáló árus, akik igen zaklatóak néha, bár az indiaiak nyomába sem érnek.
Summa summárum, csuda klassz!!!
Aznap este találkoztunk végre Donnertékkel: Ildivel és Karcsival, így még eseménydúsabb lett a nap! 6 órán át sztoriztunk (végkimerülésig), de megérte, mert még sosem futottunk össze fedélzeten, így már nagyon vártuk őket. Műsorukat nagyon élveztük, legjobban a görkori szám üt, de a komikus bűvész rész is klassz, megfogják a közönséget. Persze, ott van még Karcsi híres láncfűrész dobálása és Ildi egykezes állása, ami olyan, amilyen a nagy könyvbe meg van írva! (Naná, hogy számomra az mindent überelt! :D)
Utána volt nagy ökörködés, „flashmobozás“!
Ritka pillanatok egyike, sok artista "ONBOARD" egy időben: :D :D :D
Aztán itt volt Cheryl Chikagóból, egy igazi ‚Halleluja‘ - koncerttel, nagy sikere volt, igazán pozitív személyiség, tele élettel és vidámsággal:
Ezalatt keltünk át a Szuezi Csatornán, mialatt igyekeztünk kihasználni minden percet régi- és új barátainkkal: Pizzáztunk (Igaz, én nem ettem :D), showkat néztünk (melyeket Ildivel jól kielemeztük), társasjátékoztunk az orosz gyerekekkel, bároztunk, amit Karcsi kinevezett irodájának és nem utolsó sorban, sokat nevettünk! De mi még a magyar utas párral is ebédeltünk egyet közösen! Nagyon cukik voltak, gyakran tűztek magyar olvasnivalót az ajtónkra!
Majd jött még tenor, ill.énekesnő (őket nem láttuk) és az út végére még egy akrobata páros, az ukrán Duo Alansia is befutott. (Nem igazán vannak hozzászokva e színház paramétereihez, de jelentősen javítottak műsorukon az 5 hónappal ezelőtti verzióhoz képest. Rúd számuk erős, náluk is van történet, ami egy bankrabló és az őt üldöző rendőr szerelmének kibontakozásáról szól arcpirongatú szexuális csomagolásban, ugyanistökéletes testüket abszolút nem rejteik véka alá. Sokak szerint is, túl erotikusra veszik a figurát, holott élőben meglepően visszafogott és szimpatikus emberek!) 
Hipp-hopp máris Európában, pontosabban Krétán találtuk magunkat:
Ne keressétek a „produkálom magam“ - féle megszokott fotókat, mert igen csak ki voltam merülve és meg is hűltem a hirtelen időállítgatásoktól, ill. hőmérséklet-ingadozásoktól! (Eszméletlen, volt nap amikor 2x-3x ugrott akár 15 fokot, mert Egyiptomnál tök meleg volt, rá egy óra múlva a Földközin már hideg szél fújt mely besüvített még a folyosókra is. Bár, nem értem hogyan... Őrület!
Főnökünk, a cruise diri is sokkal nyugodtabb és mosolygósabb lett, szinte egész szezon alatt nem láttuk így az arcát. Bevallotta, utálta az indiai szezont, nem is akarta vinni, mert túl macerás, komplikált és utas-panaszáradatos.
Nem hagytuk ki latinosaink utolsó fellépéseit sem, amikből nem hiányzott az energia!!! Nyilván még inkább felpörögtek, hogy mehetnek lassan haza! :D
Adrián, Gigi, Alex és Abigél
Katakolónban ki sem mentünk, mert aznap dolgoztunk a záró Varietével, melyben ismét Sharika és Ronan énekelt, de annyira megviselt a hűvös idő is a fél évnyi párás 40 fok után, hogy rázkódtam egész nap...
Ekkor már csak két megállónk volt hátra, az egyik: Salerno, ahol volt lehetőségünk elvonatozni Pompeiibe1
Nagy élmény volt, eléggé impozáns, furcsa és dermesztő belegondolni, hogy itt egykor emberek nyüzsögtek, főztek, aludtak, sportoltak, színházba jártak, azaz mindennapi életüket élték és egy pillanat alatt véget ért számukra.
Az egyik legérdekesebb része (természetesen, a színház és főtér mellett) az ún. Lupanare, amit előszeretettel mutogatnak az idegenvezetők! Ez ugyanis a bordélyház, melyben jól megmaradtak a munkaeszközök, azaz a kőágyak (Oli szerint, nem lehetett valami kényelmes.), illetve erotikus falfestmények.
Egy kis péksütemény megkövülve!
Bár, számomra picit csalódás, hogy a Pompeiben lévő testek csak kópiák és ráadásul, nincsenek kihelyezve az eredeti helyükön... Azért mindenképp érdemes ellátogatni ide. Készüljetek, rengeteg a turista!!! Túúúúúlzottan is!
Hazafelé még átsétáltunk azért Salernon:
Ezek után az általunk jól ismert Civitavecchia következett, de ezúttal semmit sem láttunk belőle, ugyanis – minden túlzás nélkül állítom – több, mint 10 órán át pakolásztunk! Miután a rekvizites ládánkat 5x töltöttük meg és ürítettük ki, ill. a 70kg-os asztalt emelgettük ki-be, miközben a tárgyakkal puzzleztünk (Hogy az ördögbe van szezon végére ennyi cucc állandóan???!) és a másik 5 bőröndöt is összekészítettük, lerogyva megállapítottam: A szezon legkimerítőbb napja volt! De, ami a lényegindulásra készen álltunk!
Hazafelé (kivételesen) minden zökkenőmentesen alakult, legalábbis számunkra, ugyanis barátaink transzferével adódtak némi problémák! Nemes egyszerűséggel, elfelejtkeztek róluk, így ők kissé frusztráltabban nyilatkoznának ezügyben! :D Logikát pedig ne is keressünk abban, hogy ugyanazon járathoz, miért akarták őket 2 órával előbb kivinni, ill. miért jött kettőnkért 10 személyes busz, miután (rengeteg huzavona és telefonálgatás eredményeképp) már ők kocsiba kerültek! (Fél órával előttünk, mivel a mienk időben érkezett és megjegyzem, ugyanaz a nőci volt az ügyintéző!!! :D :D :D) 
Köszönöm ismét az egész szezonos követéseteket! Most egy kicsit vakációzni vonulunk (igen, mi is szoktunk :D), de ez számunkra az otthon létet, család-barát látogatást, nagy vacsipartikat, pletyizést és csajos kávézásokat jelenti! Persze, nem feledkezünk meg a nagy próbákról sem az artista telepen! :D
Kedves otthoniak, nem sokára találkozunk!
Hozzátok, kedves Olvasóim, pedig nem sokára visszatérek, ugyanis június 1-én ismét hajóra szállunk!
Üdvözlettel: Circusgirl!
Pompei: 79. augusztus 24-én a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávadugó váratlanul, iszonyú erővel dobódott ki Campania derült egére. A tűzhányó kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket, és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Az eget elsötétítette a vulkáni hamuból képződött sötét felhő, amely azután három napig gomolygott a katasztrófa színhelye fölött. Pompeiit 7–8 méter vastag hamuréteg fedte be, s a borsószemnyitől a mogyorónagyságig terjedő kövek szüntelenül hulló zápora temette el… (Wikipédia)
