Indiai kalandunk New Mangalore-ban folytatódott. Tüstént megrohamozott minket húsz tülekedő, kánonban beszélő, kiéhezett taxis! Szerintük a leghangosabb viszi el a pálmát... Mellettünk állt egy hajóról leszállt pár, akik már árról alkudoztak, így kaptam az alkalmon és összetársultunk Chris és Pat egy bécsi tipikus osztrák házaspár, de róluk még később!

Első két megállónk egy-egy hindu templomhoz vezetett:

Mögötte a Kadri park! 

Na, ez igen lepukkant állapotban van! Nem ám, mint a kínai vagy japán kertek...

Majd szétnéztünk egy bevásárlóközpontban. (Elég putris város, de érdekes módon több hatalmas plázája van, a legtöbben még Spar is van! :D)

A kép csalafinta, jó látószögből készült! :D

Végül a „Beach-program“-on nagyot csalódtunk, Pat majd‘ elsírta magát fürdőruhában, hisz‘ lazulós, napágyas dologra készült Coronitával, ehhez képest dzsuvás, strandolásra alkalmatlan partszakaszt kaptunk, rozsdás csődarabokkal és fémmaradványokkal a vízben. Pancsolásról mi nem is álmodtunk (valahogy úgy gondoltuk, ahhoz nem Indiába kell jönni, bár ez a teória megdőlt egyszer), de elképesztő, hogy taxisunk ezt „beautiful⁰bícselésnek“ minősítette! Nyilván a kosz és higiénia mást jelent számukra, de képes odavinni, ahol még „Úszni Tilos“-tábla is van!? Pofátlanság!Na, ott nem maradtunk! (De méltatlankodtak is osztrákjaink, minek állt meg egyáltalán itt a hajó, mert nem valami sok a látnivaló arrafelé!?) A sofőr plázába már nem vitt volna vissza a megállapodott összegért, de képes volt még jattért tartani a markát, mikor orrlógatva hazatértünk! Úgy pattantunk ki a kocsiból, mintha puskából lőttek volna ki bennünket.

Ha már itt tartunk! Meséltem már szemtelen/értetlen kínai, lehúzós szigetlakó (pl. Fijin) vagy tájékozódni képtelen koreai taxisokról, de ilyet, mint az indiaiak, még nem pipáltunk!

(Múltkor, ugye Olivért vitték kéretlen körútra és sálboltba, ahonnan nem akarták kiengedni.)Ebből okulva gondoltuk, megpróbálkozunk az uberrel (ezt többen javasolták, csak eleinte gondjaink akadtak az applikációval),így magabiztosan ballagtunk kifelé foglalással, telefonnal a kézben, de a szokásos pióca-had lesben várt. Igyekeztem Tank Arankaként, fület befogva menetelni, de Olinak belemásztak az arcába és feltartóztatták. Miután rájöttek, hová tartunk, egyszerre rázendítettek sztrájkról hadoválva (közben az appon törlődött a fuvar és hirtelen nem mutatott semmit), de mivel eszük ágában sem volt uber áron vinni, így nehezen, de belenyugodtak, hogy kirándulás vagy több órás furikázás velünk biztosan nem lesz. Igen ám, de egy tucktuckos 100 rupiáért ajánlkozott! (Megjegyzem, mindig gyanús, ha az anyósülésen ül valaki, de amúgy se bízzatok tucktuckosban!) 5 perc múlva leállt egy gazos, több száz éves vasútállomásnál és idegenvezető módjára nekiállt mutogatni. (Annyira volt látványos, mint bármely balatoni állomás, ennyi erőből nyilvános retyó is lehetett volna.)Máris bűzlött az egész, közöltem, induljunk, erre nincs időnk! „Jó – mondta –,  akkor megyünk az óvárosba!“ Kerek perec kijelentettem, nem erről volt szó, CITY MALL! Erre rávágta, hogy az zárva van a sztrájk miatt! Felforrt az agyvizem, hisz‘ a többi sofőr elvitt volna, csak drágán, félő volt, hogy kamuzik:

• „Ó, én jobban tudom Madame, itt élek, higgye el, de persze ellenőrizhetjük!“
• „Rendben ellenőrizzük!“
• „Ohhh, hát oké, de előtte mutatok egy másik plázát, ugyanolyan jó lesz!
• „Igen? Nekem modern bevásárló központ kell, nagy szupermarkettel!“
• Az lesz, az lesz, mindent megtalál ott, Madame!

Kelletlenül beleegyeztünk, mondván a városban majd meglógunk.Süvítettünk a lepukkant régi negyedben, idegesen kapkodva a fejünket, ő meg csak tolta a süketetet, ‘Nyugi madame!‘-ozott, amitől még paprikásabb lettem. Végül beparkolt egy selyem- és szőnyeg bolt elé. Ennyire hülyének néz??? Kiugrottunk, kezébe nyomtam 50 rupiát¹(háborgott, de mégis mire???) és otthagytuk. Egy hotelben megvártuk a közben lefoglalt kocsit(persze, hogy volt), ahol a segítőkész portás felvilágosított, nyitva van a pláza!

Láthatjátok, igen kényelmetlen szitukba lehet keveredni. Miért jó nekik, hogy hülyére vesznek?! Nyilván, százalékot kapnak a  boltoktól, de nem járnának jobban, ha odaszállítanák az embert, ahová kéri, és akkor tartanák a markukat? (Ilyen erőszakos boltba-rángatáskor csak azért sem vásárolnék!) Visszataszító a nyomulás, ránk akaszkodás, légvétel nélküli, végeláthatatlan (fuvar)tuktukmálás. :(

Másnap is az osztrák párral csaptunk a lecsóba Kochiban! Előre fizetett tour-taxival mentünk, a csaj alkudta le. (Megtudtuk, a nagyija – kinek a neve azt jelentette, alkudozni – bolgár kereskedő volt.)Ezúttal, jól jártunk!

 „Backwaters“ csónaktúrával indítottunk, ami közkedvelt program a turistáknak. Egy gazdagabb, hoteles környéken eveztünk²:

Innen az óvárosba kerültünk, ahol végigjártuk a látnivalókat: holland temető, St. Francis Templom, melyben Vasco de Gama³is nyugodott, mentünk piacra (igen büdös a halaktól, a szokásos káosz normális), illetvea kínai halászhálókhoz, majd a túra egyetlen kötelező szuvenír boltjába. (Erre mindig számítsatok, de legalább tiszta volt a mosdó, a tulaj is kedves és elmaradt a tukmálás.) Úgy fest, Kochiban jobban élnek az emberek egy fokkal és vidámabbak is. Ezt aznapi vezetőnk is megerősítette!

Majd a Princess Street következett (Kocsi legrégebbi utcája), mely szuvenír-, kézműves- és hangszerboltok, tetováló szalon, kisebb-nagyobb (trip advisor által minősített) hotel,illetve kávézó otthona! (A környék tele van idelátogató hátizsákos hippikkel, turistákkal és utasainkkal.)

Kochi album:

Sok galéria, múzeum-bolt és restaurátor üzlet található itt. Egy másik alkalommal pl. felfedeztük a Yoga Art nevű kávézót is, mely igen gazdag kézműves termékekben,  imádom! (Vettem bőrkötéses, kézzel, újrahasznosított papírból készítettt naplókat! Bónusz pedig, hogy jó wifijük és szójatejük is van, és barátságosak az ott dolgozók.)

Útitársainkat sokáig nem tudtuk hová tenni!

Jól szituált 40-es, gyermektelen, pénzügyes házaspárt képzeljetek el, akik általában tök merevek, nem csevegősek (jó angoltudásuk ellenére), néha-néha mégis érdeklődőek. 3-szor kirándultunk velük, de nem lőttek egy árva képet sem! (Kocsiban voltak talán a legbeszédesebbek csónakázáskor, illetve az étteremben.) De, hogy roppant furák (pláne a férj), az később tűnt fel csak igazán! A hajón sosem vett észre, ha a szemembe nézett sem, hiába köszöntem. Miután felesége odaintett, ő még egy bő percnyi hatásszünettel később reagált elmaradhatatlan, kaján, Jack Nicholson-os mosolyával. Néha a semmiből nekünk szegezett egy kérdést, melyre ha válaszoltunk, lefagyott (mintha benyomódott volna egy „pause“) 1-2 percre. Sokszor nem tudtuk, értette-e a választ, feldolgozza vagy konstatálja, és ezzel kimerítettük a témát. Ha vicces dolog történt, akkor néma csend után feltört belőle egy kacaj, illetve feleségével való csevejeknél valami „Goofy-hang“. Talán jót tenne neki(k), ha töménnyel indítanák a napot, mert az esti bulikon, spiccesen egy fokkal jobb fejeknek bizonyultak! Mégis ragaszkodtak hozzánk, mi meg úgy voltunk, hogy bár nem a legbűbájosabb társaság, legalább a költségeink feleződnek és mivel utasok, mégsem rázhatjuk le őket. (Ebben az időszakban táncos-, énekes barátaink nem értek rá a próbák miatt!) 

Napunkat egy part menti hangulatos étteremben zártuk: Ginger House

(Ide mi még visszatértünk ám!) Bár, a pincérek kissé lassú felfogásúak voltak (folyton olyat hoztak, amit nem rendeltünk, illetve elfelejtkeztek arról, amit igen),  végül jót ettünk és gondtalanul, időben visszaértünk a fedélzetre.

Két hét múlva Olival a „modern“ városrészbe mentünk plázázni és a tegngerparti korzót bejárni, ami ki sem látszik a madárkakiból! Így Kocsi iránti lelkesedésünk alábbhagyott, mert látnivaló nincs és a környezet igen lepukkant... :(

Az indiai sofőrök nagyja közveszélyes!

Egy különösenőrült példánnyal Goán szembesültünk! (Goa India legkisebb állama, kis Portugáliának nevezik, európai épületeivel, gyönyörű tengerpartjai, illetve csodálatos növény- és állatvilága miatt igen kedvelt a turisták körében!) A kikötő, Marmugao kint van, az utak rossz állapotúak és kanyargósak, a dudálás és előzgetés állandó! Egész Indiában kaotikus a forgalom (különösen a nagyvárosokban) és rettentő sűrű: vannak a szent tehenek, szekerek, biciklik, egyéb guruló tákolmányok, kóborkutyák és az emberek. Rengeteg! Tömegiszonyosoknak, klausztrofóbiásoknak nem ajánlom!:D 

Tehát, utolsó túránk a furcsa párral: A nőci ismét letárgyalt egy 4 órás, 5 megállós kirándulást, majd beült leghátulra, férje előre, mi középen ketten. (Nagyobb, 3 soros kocsi volt.) Bő 40 percnyi kocsikázás a hepe-hupás utakon, zsúfolt falvakon keresztül, míg beértünk Old-Goa városába, mely igazi templom-telep :D

 (Oli szóvá is tette, mostanában folyamatosan keresztény templomokat nézünk!? :D) 

Archeológiai Múzeum és Portré Galéria

Ezután egy bazársorra érkeztünk, ahol vettem egy kókusz-kézitáskát, illetve

a változatosság kedvéért, egy hindu templomot (Mangés) látogattunk meg:

Miért volt sofőrünk közveszélyes? Össze-vissza vezetett, hol a gázra, hol a fékre taposott, miközben előre-hátra buktunk, Pat fel-felkenődött az oldalsó ablakokra, miközben folyamatosan németül káromkodott és karattyolt (így is értettük, Oli jókat derült rajta titkon) a férjének, aki elöl egyre frusztráltabb lett és óvatosan odamutogatott a vezetőnek, hogy „nyugi nyugi“ (az pont letojta),de ez hátulról nem látszott, így a nő csak még idegesebb lett... Nem mondta, mi milyen messze lesz, hol mennyi időt töltsünk, hogy beleférjen a tervezett program, vagy miért mentünk fél órát egy irányba, majd fordultunk vissza hirtelen! (Eltévedt, szeme sem rebbent!) Tovább száguldoztunk, mikor kósrusban kérdeztük, mi a fene , és hová tartunk, végre kibökte, hogy a fűszerfarmra! (A tévesztést  igyekezett eltusolni, útlezárásról hadovált, holott semmi ilyesmit nem láttunk, közben féltünk, hogy kiftunk az időből. A beígért tengerpart el is maradt...)

A FARM szuper program! 

Citromfű teával fogadtak, idegenvezető vitt körbe, sok érdekes dolgot elmesélve, (pl. a vanília az egyik legdrágább fűszer, melyből a Coca Cola és a Pepsi felvásárolja a világtermelés 20%-át, a legtöbb élelmiszerben csak mesterséges aroma van! Az ananász- és kávé cserjének külön női és férfi bokra van, így utóbbit keresztezni kell, hogy megkapjuk akávébabot, az ananászból pedig nőit kell enni, ha édesre vágyunk, a hím karcsúsít! A banán nem fa, hanem fű!), közben láttunk 2800 x-szor erősebb csilit az általunk ismertnél, illetve elefánt fürdetést, majd demonstrálták, hogyan másznak Tarzanként a szüretelők egyik pálmáról a másikra. Végül, jó fűszeres ebéd várt!

Na, ezek után ismét GTA-száguldás! Csoda, hogy ép bőrrel megúsztuk! (Legalábbis Pat, aki hátul sipákolt a vezetőt szidva. „Hé Sir, én vakáción vagyok! Nem akarok meghalni! Normális? Azonnal kiszállok! Álllítsd meg a kocsit! Valaki mondja már neki, szólj neki, Áhhhhhh! stb.) Tényleg voltak necces helyzetek: kanyarban előzés 120-szal, záróvonalon suhanás, bokor-súrolás a sztrádán stb...

Mi csendben ültünk sietésre voksolva, féltünk ugyanis, hogy elkésünk, és megbüntetnek⁴ minket. Igen kicentizve, 3 perccel később estünk be, de elkerültük a letolást. Egyébként 35 km-re voltunk csak, a vezetőnek kellett volna tudnia a forgalmi helyzetet és útviszonyokat! Még jó, hogy a farmon kicsit hajtottam a sereget és egy órát számoltam a hazaútra! 

Zárásképp, egy hadi tudósítás utasainkról:

- Kb. 2-400 indiai: ők a kínaiakra hajaznak, ami legalábbis a hajón való kóválygást, fotózást, szalonokban alvást, (egyszer nagy mérgesen felnéztem a gépemből, mert majd‘ megőrültem a mellettünk alvó család horkolásától, mikor konstatáltam, hogy párom is elszenderedett... De legalább ülve, szolidan, hangtalanul. :D)

mentőmellény-felvételhez való teljes alkalmatlanságot és a felvonó kezeléséhez való autizmust illeti!

(Beözönlöttek hatan a felfelé tartó liftbe, miközben lefelé tartottak. Összevissza nyomkodtak, nézték, miért nem aktiválódnak az alsó szintek gombjai, közben felértünk, de eszük ágába nem jutott minket kiengedni...)

Sajnos, csípős hónaljszaguk orrfacsaró!Akad muszlim család is, akikből áporodottság gőzölög az egész napos bepállás miatt. (A nagy ruha stimmel, de az arab parfüm-mániát nem ismerik.) Sose tudni, ki után kapunk  kabint, de amikor kosz és bűz fogad (no meg vágott köröm) akkor elég egyértelmű... Érdekes, némelyek a cipőt kidobják az ajtó elé! Volt egy csuka, ami egész cruise alatt vándorolt, mindig másik ajtó előtt találtam szétrúgva!De gyakran lenyúlják a „Ne zavarj!“ táblánkat is! Ilyenkor csóri takarítónk jól meglepődik, ha benyit, hát még mi, hisz‘ úgy tudjuk, kiraktuk! Rettentő zajosak, pakolásznak, dobognak, verik az ajtót.

A kulturális különbségek tehát megmutatkoznak! (Annyira nem csodálkozunk, hisz‘ sok indiai konyhás, takarító és egyéb munkásunk van és láttunk már crew kabinkutatás utáni fotókat, melyeken több napos torták, sült csirke maradványok és egyéb furcsaságok kerültek elő az ágyaik alól... De szekusaink zöme pl. ápolt és intelligens!) Volt egy utas, aki a  közös fotó után közölte, hogy akkor most igényt tartana egyéb, privát szolgáltatásaimra!!! :O De focilabdával is találtak már el a kabin-folyosón. Aztán az is érdekes, hogy szeretnek téli kabátban fotózkodni profi fotósainkkal a hajó különböző részein pl. erkélyein... Úgy látszik, náluk ez a menő, nem a strandkép!:D Egy lelkes pasas pedig csatlakozott hozzánk a gymben, Oli minden egyes fekvenyomásánál sikongatva tapsikolt és addig győzködött, míg a kezébe nem álltam, hogy így is kitologathasson... Így lassan már semmin nem lepődök meg, de természetesen, van köztük kedves, rendes és normális is, így tisztelet a kivételnek!

- Vannak orosz, barátnőikkel érkező, kiéhezett pumák (MILFek :D)⁵ is, akik  rajongó tinilányként vetik rá magukat egyenruhásainkra. (Na, azokat sem kell félteni, előszeretettel feszítenek a bulikon...)

- Jönnek szép számmal a sznob franciák (latinosaink panaszkodnak néha, hogy lekezelőek), akik sokat fintorognak, de meglepően jó közönséget alkotnak és  értékelik a műsorunkat!

- Akad1-200 német és osztrák, akik ritkán szólítanak meg minket és  hostesseink szerint mindig panaszkodnak, de múltkor pont összebarátkoztunk egy kedves, fiatal, német párral! Fel is mentünk egyszer bandázni velük!

- Meglepően sok angol is jön! (Akár 300 fő! Szilveszterkor egy totál becsiccsentett brit srác panaszkodott, hogy az indiai bulizene nagyon nem frankó! Többször kihangsúlyozta keresztbe állt szemekkel, hogy ez NAGYON NEM jó és tehetnénk már valamit... ) De voltak szétplasztikázott amerikai ladyk is legutóbb!

Igen, mert közben hozzánk is beköszöntött az újév! Ún. Bollywood partyt szerveztek, minden előadót felléptettek! Pechükre akkora szél volt, hogy mi nem tudtunk fellépni, így 1 hét múlva újrajátszottuk az egészet, amit rögzítettek. Azt küldték el a cégnek, mint „Szilveszter-éj“-t. (Ekkor is olyan huzat volt, hogy csoda, hogy megcsináltuk a duót, illetve Michael is megszenvedett kézenálló-botjain...)

Természetesen, karácsonyunk is volt, noha senkinek nem volt ünnepi hangulata 40 fokban, család, faállítás, ajándékozás és dekoráció nélkül. Azért a hajó teljes harci díszbe öltözött, és volt karácsonyi koncert énekeseinkkel, illetve a táncos brigád Mikulás showja, majd az elmaradhatatlan szent mise!

December 24-én a hajó orrában, majd este a szent misén... :D

- Előfordulnak spanyolok, portugálok is, akik általában kedvesek, de ritkán fedezem fel őket, mivel még mindig az olasz idős párokalkotják a vendégek zömét a maguk 4-500 főjével és ezerrel panaszkodnak is az indiaiakra!

Látható, hogy elég összetett publikumunk van, de mindig nagy sikert aratunk a fő műsorral. (A Varietén előfordul, hogy „alszik“ a közönség. Pár öreg valóban húzza a lóbőrt, míg rémülten fel nem riad a finálénál! :D Ez beszállós-kezdő nap, így hulla fáradtak és jetlegesek, ráadásul e show tele van lassú, melankólikus dallal... )

Főnökünk roppant elégedett velünk, külön gratulált, amikor még egy „nehéz összetételű“, törökökből, ukránokból, zsidókból álló nézőteret is felállítottunk bravózni! 2 alkalommal pedig akkora viharban dolgoztunk, hogy a veszélyességi kategóriát súroltuk, menni nem lehetett a folyosón. Rettentően mozgott, be is dőlt a hajótest! (A dülöngélés a hajóorrban a legerősebb, ergo a színházban.) Még gyorsöltözés közben is elborultam, így inkább földön ülve vedlettem át egyik kosztümből a másikba. Túlélelésre játszottunk, de hál‘ istennek jól sikerült minden! Kihívásként fogtuk fel, a tömeg pedig annál jobban ujjongott, de azért nem jó ilyenkor dolgozni. :D (Sőt, pár napig itt volt céges főmufti asszonyunk is, akinek külön előadtuk a showt teljes harci díszben! Megérte, mert igen elégedetten távozott, sőt jövő évi – kedvező – terveit is megosztotta velünk kapcsolatban! :D)

Ismét köszönöm a figyelmeteket, legközelebb tovább barangolunk Mumbaiban, belekóstolva az éjszakába is, lesz egy kis maldív bícselés helyi-módra, illetve ki tudja, mivel lepnek meg a taxisok, miközben a hajón is zajlik az élet...

^{0 Szépséges strand... :D}

^{1 (70 rupia= 1 euró) Ígérete szerint 100-ért vitt volna, tehát nem az ár a bosszantó, hanem hogy rabolják az ember idejét, ami hajós dolgozóként, időben igen csak behatárolva, igen kellemetlen. De másoktól is hallottuk, hogy össze-vissza furikázták őket nem kért helyekre , majd verték a tamtamot , hogy hát feljebb ment a tarifa közben...}

^{2 Ahol táncosaink voltak egy másik alkalommal az egy impozánsabb dzsungeles környék, így inkább azt ajánlom, ha esetleg erre jártok, de nem mindig lehet tudni, hova visznek, így jobb előre tájékozódni!}

^{3 Vasco de G. 1502-ben érkezett Kocsiba és itt is halt meg, de később földi maradványait elszállították Portugáliába.}

^{4 Különben, 10 perc késés beleférhet, vezetőség válogatja! Általában 20 percnél leteremtenek, efölött az írásbeli bünti garantált, melyet megspékelhetnek pénzbírsággal is! Bár, volt egy koris, aki 2 percért is megkapta a 20 dolláros csekket... De ennél tovább, jobb bele sem gondolni! Sajnos, tavaly kirúgtak egy táncoslányt, de ő konkrétan látta a hajót elhagyni a partot! Na, ez minden crew tag rémálma, ezért célszerű rábiztosítani, pláne necces helyeken!!!}

^{5 Gondolom, a milf és a puma kifejezést szinte mindenki ismeri, de ha még sem... :D Milf kb. olyan 40-60 közötti nő, illetve anyuka, aki olyan jól tartja magát , hogy fiatal srácok is szíves-örömest felszednék őket egy éjszakára. A puma is hasonló, de ott inkább a nő maga vadászik fiatalabb pasikra.}