XI. Fejezet

Jó peches napunk lett. Felkeltünk korán, hogy elmenjünk a várva várt vízeséshez. Nem sikerült, mivel csak ketten voltunk és legalább 4 ember kell a taxisoknak, illetve mehettünk volna baromi drágán. Gondoltuk akkor elbuszozunk Trois Riviéresbe, a "Vésett kövek parkjához". Több mint egy órás út után megérkeztünk. Közben volt egy trópusi hatalmas eső, megijedtünk, hogy ez lesz egész nap, de szerencsére elállt, sőt tűzött a nap. Igen ám, csakhogy a buszsofőr azt elfelejtette mondani, hogy nem igazán megy be a városba a busz, hanem lekanyarodik. Így nekünk gyalogolnunk kellett, nem is keveset és még járda sem volt. Szép tájon, dzsungeles, banánosok mellett gyalogoltunk, de az úttesten, rekkenő hőségben. Persze senki sem állt meg, hogy felvegyen bennünket. Végül megálltunk egy buszmegállóban és nagy sokára jött egy kisbusz. Elvitt minket a centrumba, de onnan még mindig sokat kellett gyalogolni lejtőn lefelé. Oli lábai jól bírták, persze féltettem, ne történjen kibicsaklás és még a fenekünk kapott egy adag izomlázat. Megérkeztünk! A parkba ingyenes a belépés, de egy órát kellett várnunk majdnem, mert óránként van körbevezetés. Utólag nem is tudom, minek kellett azt megvárni, mivel franciául volt és a csoportban lévő 5 éves gyerek végig ott ugrált a köveken anélkül, hogy a guide rászólt volna! (Mivel csak vezetővel lehet bemenni a parkba, feltételeztem, baromira óvják ezeket a köveket.) Egyébként a parkban (helyi nevén: Le parc des roches gravées) a prekolumbiai civilizációk művészetét láthattuk kőbe vésve, egy csodás botanikus kertben. Visszafelé már elvitettük magunkat a buszmegállóig egy kedves francia párral, akiket a csoportunkban ismertünk meg. Megint csak sokat vártunk a buszra, de legalább jött. Ekkor még... Leszálltunk vásárolni a nagy plázánál (Destreland), ami jó volt, csak hogy az utolsó busz pofátlanul nem állt meg, hiába voltunk a megállóban. Ráadásul akkor még nem is tudtuk, hogy az az utolsó volt... Vártunk egy darabig, megkérdeztünk egy csajt, aki mondta, itt több nem jön, átmentünk egy másik megállóhoz. Ott álltak többen is, így vártunk. Több mint egy órát... Közben lement a nap! Végül megállt egy taxi, bepattantunk és fizettünk 20 eurót egy 5 perces útért... De gyalog az baromi sok lett volna, pláne autópályánál, nem is tudtuk volna megtenni... :( Ezek után még beugrottunk netezni és mondanom sem kell, hogy haza felé megint jött a trópusi eső. Törölközővel a fejünkön rohantunk a hajóra...

St. Marteenon shoppingoltunk. Ajándékokat, és cipőt :). Nem igazán húsvétoltunk, a mess ki volt dekorálva, de semmi féle húsvéti menü nem volt. Legalább a kedvenc polip-salátám volt, de még külön sült polip is. Edzettünk is teljes erőbedobással végre 3 nap kihagyás után és Olival is lenyomtuk az emelőt, jól összeszedte magát, bár kicsit még puffadt a bokája!

Utolsó látogatásunk a Dominikai Köztársaságban, a táncosokkal együtt elmentünk motorcsónakkal a természet készítette úszómedencékhez. Hatalmas vörös tengeri csillagokat szedtünk ki a víz alól, gyönyörű, áttetsző, sekély vízben úszkáltunk. Aztán átmentünk egy másik részhez snorklingolni több féle halak közé. Sőt, most először még este is kimozdultunk társasággal, az olaszokkal. Egy pizzériában voltunk sörözni. Ittam még valami helyi rövid rumos-mézes italféleséget is! Jól sikerült az este. Volt is másnap macskajaj!

Show nap eltelt, kicsit nyűgös voltam, mostanában nem aludtam jól. Olivér érzi még a bokáját, de remekül ledolgozott. Már csak egy fellépés lesz, de nem tudjuk még mikor! :) Másnap all in one hajós hülyeségek: korán kelés, zajok, bomba kereső gyakorlat, emergency gyakorlat (aminél most átirányítottak másik helyre, de csak egyszer mondták be, sokan nem értettük/hallottuk hova kell mennünk, így darabig csak kóvályogtunk a tömegben, a mentőmellényben... (Kellemes dolog ám, tömegfóbiásoknak, pánik betegeknek pláne nagy élmény lenne!) Ezek után még meeting is volt. Ja, és még az eső is szakadt, mintha dézsából öntenék. Lőttek a strandnak, de csak azért, mert mindenki meggondolta magát, pedig 1-kor már jó idő volt. Kettesben nem akartunk viszont megint sokat költeni taxira... Így csak shoppingoltunk még ajándékokat, van egy bolt, ahol minden félét árulnak, ami megváltoztatja a színét a napon! Elég klassz! Mivel nehezen ment a pihenés, muszáj volt meditálnom és jógáztam is egyet este. (Közeleg a haza menetel, megint kattog az agyam, de azon a sok intézni valón, ami ránk vár ott a két hétben. Nem sok időnk lesz élvezni az otthon létet!) De este végre meglepi ért, beállított hozzám egy masszőr csaj (több mint egy hete ígérgette az egyik, hogy jön, de végül küldött egy másikat) és isteni masszázst kaptam. Baromira kellett már, a fél oldalam és nyakam be van állva eléggé, még egy csomó is volt a lábszáramba, ami eltűnt :) Hurrá, jól aludtam!