XII. Fejezet Last Cruise

Elkezdődött a 19 napos, nyugdíjas cruise. (Tényleg az, kapitány mondta, hogy a legfiatalabb utas a hajón 65 éves.) Szombaton Guadén beintett kicsit az időjárás, nem volt valami napos, így hiába keltünk fel korán közös strandolás reményében, a többiek visszatáncoltak. Pedig, azért annyira rossz idő sem volt. (Nem esett!) Fel is húztam kicsit magam, mert az előrejelzés szerint már tudtuk, hogy ilyen idő lesz, a többiek mégis állították, hogy reggel 9-kor megy mindenki Saint Annae-ba, beachre. Így jobb híjján végül neki álltunk edzeni a színpadon. Legalább másnap Saint Marteenon, tovább állt a hajó, így belefért minden: Shopping, bicajozás, úszás, páros röplabda (már az 50-es rekordunkat is megdöntöttük :D) internet stb. Oli csalódására viszont a coconut bár zárva volt, nincs több original bounty shake...

Hétfőn, új sziget: Dominika. A reggel a kapitány beszédével kezdődött. Megint elismételte, hogy ő mindenkit szeret és barátjának tekint, sőt azért van itt, hogy nekünk (mármint a crewnak) segítsen bármikor. Ha a supervisorunk idióta, nyugodtan zavarhatjuk őt! De ne is éljünk vissza semmivel, mert utolsó cruise ide vagy oda, mindenki csinálja rendesen a munkáját és ne rúgjon ki nagyon a hámból, mert nem kivételezik senkivel. Aztán kivetített fotókat az elmúlt időszak szabályszegéseiről: Félig megevett torta ledobva a kabin elé, csomó egyéb kajamaradvány a folyosókon, büdös cuccok szétdobálva, pár rakat hányás (ízlésesen, törölközővel letakarva), 24 db üres sörös üveg egy szatyorban (akkor találták meg, amikor a szabályszegő meg akart tőlük szabadulni), csirke maradványok az ágy alatt, 1-2 csótány a kabinban stb... Borzasztó! Sokan ilyen trehányak, ezért hozzák meg a hülye szabályokat, sajnos azt kell mondjam, kezdem érteni! (Persze azért az még mindig dühít, amikor látom, hogy valakire nem vonatkozik valami csak úgy...) 

Ezek után kimentünk felfedezni az új helyszínt. Jó sokan, vagy 20-an taxiba szálltunk és elmentünk egy barlangban lévő vízeséshez: Titou George, ahol a Karib Tenger Kalózai c. film egyik jelenetét is forgatták. Kissé hűvös volt a hegyekben fenn, ahová a kis taxibusz nagy nehezen felvergődött, majd jött a fekete leves: ha látni akarod a vízesést, mindenképp be kell úszni a barlangba a "chilly" vízen át. Na jó, ez nem rossz hír, csak fel kellett kötnünk a gatyát (pontosabban az úszó övet), hogy bemerészkedjünk. A csapat nagy része extra bátor volt és leugrottak a szikláról egyenesen, miután felbukkant a fejük, szinte mindenki azonnal felkiáltott, hogy SOOOOO COOOOOOLD! Mi és még páran azért óvatosabban lépegettünk be és szoktattuk a testünket a hideghez, jóóóvannna' "pussyfacek" voltunk :), nem ugrottunk, de arra fogtuk, hogy Oli félti a lábát és én sem sérülhetek le itt a végén... A barlang érdekes volt belül, bár nehéz volt élvezni úgy, hogy az embernek még a SZ++ is belefagy a popójába. Erős volt a vízsodrás is, sőt mivel sziklás volt és néhol nem is látszott, hogy épp sekély vagy mély e a víz, kissé veszélyesnek bizonyult. Még üregeken is fel kellett mászni, ahol a visszamászás már kétséges volt. De nyugi, voltak velünk vezetők, akik mondták mit hogyan és adott esetben a megmentésünkre siettek. Pl. nekem! Ugyanis visszafelé ki kellett ugrani az üregből, eléggé bénáztam, pláne, hogy én voltam legelöl, muszáj lett volna ugranom minél előbb, mert mások sem tudtak addig haladni. Igen ám, csak olyan erős volt ott a víz, hogy nem bírtam volna stabilan megállni és ugráshoz készülni. Lemászni még rosszabb lett volna, mert simán lecsúszhat a lábam a sziklamélyedésekről, ergó muszáj ugrani. Az egyik pasi végül ölbe kapott és leugrott velem :). Elmerülni teljesen a víz alá érkezéskor még hidegebbnek bizonyult, mint előtte amíg kinn volt legalább a fejem. Így nem teketóriáztam utána, ki is úsztam a barlangból tüstént! Kinn volt egy természet alkotta "natural shower", olyan forrónak éreztem a vizét így, nagyon kellemes volt. Remek kaland volt azért, de még legalább 3 órán át ki voltam hűlve, hiába égetett a nap. Az egyik srác, aki elsőnek mászott be a csobogó víz alá, jó negyed órát állt a vízesés alatt (mivel várta, hogy mindenki bevergődjön), végül úgy vacogott, mint egy kis gyerek, amikor már kékül a szája! Pár kép készült bent, vízálló tokokban lévő telefonnal, illetve kamerával, de sajnos nem lettek olyan jó minőségűek. Kint aztán jött egy nagy eső! A nagy kaland után még szétnéztünk a városban, szokásos karibi szegényes városka, de voltak hangulatos boltocskák, bódék és egy szép nagy parkot is találtunk. Még egy helyi főiskolára is besétáltunk, miközben épp zajlott egy előadás! Aztán kikötöttünk egy romkocsmában. Mindenki ott volt a hajóról. Oli rosszul volt először, hogy néz ki ez a hely, mindjárt összedől. De belül pofás volt, élő zenével, külön volt egy üzlet helyisége is. (Ott vettem fűszereket és meg lehetett kóstolgatni a rengeteg féle rumpuncsot! Úhhh, a mogyorós nagyon fincsi volt, krémes! A csokis, vaniliás és kókuszos is finom, de hihetetlen mennyi féle volt még.) Végül rendeltünk a bárból, nem voltak vészes árak. Én vaníliás kókuszos koktélt kértem, ami jóformán 3 féle rumból állt tisztán (nem úgy mint Saint Maerteenon, ahol még az is kérdéses volt, hogy van e a punchban egyáltalán rum!) és Oli pedig egy mangós RumSmoothiet kapott, ami fejbekólintóan erős volt. Ja, és még jól működő internet is volt! Ez ám a luxus! Milvel mi a bolt részlegen ültünk le Oli örömére, gyakorlatilag volt egy privát részlegünk füstmentesen, halkabb zenével, és másik hálózatra csatlakoztunk, mint a bárban ülők! A hajó késő estig ott állt, sokan elengedték magukat meglehetősen. Olyannyira, hogy az egyik stages fiút azonnal disembarkolták, annyira ittasan próbált visszavergődni a hajóra! Ezek után még 6 spanglit is találtak nála (ami mondjuk senkit nem lep meg ismerve a stageseket), de a kapitány jófejségből, alkoholért szállíttatta le, mivel drogbirtoklással nem lett volna jó buli egy dominikai börtönben...

Kedd: Saint Lucia. Ez is igazán bájos sziget, tettünk egy kirándulást taxival. Ignacio és pár utas volt velünk. Láttuk a híres Piton hegyeket, banánültetvényt (ahol kóstoltunk és vettünk is banán - chipszet, - ketchupot, - barbecue szószt és persze igazi friss banánt is, miután Olivér azt mondta soha többé nem fog már ízleni neki az átlagos banán ezek után...), botanikus kertet, és 2 vízesést is! Végre valahára kiélhettem a vízeséseket, ha már Guaden nem jutottam el. Már én lettem a "waterfallos Anna" :)! Sajnos, a vulkánba a sár-fürdőre nem mentünk be nagy bánatomra, mert mindenki leszavazta a kocsiban... :( A kikötőben találkoztunk egy magyar párral (egyetlen magyar utasok a hajón), kiderült ők a dupla, azaz 26 napos útra jöttek, így már láttak minket múlt héten és gratuláltak. Este showt néztünk, Viktoria Horne-t, kreol énekes nőt, ő már régi motoros a Costán, nem volt nagy durranás.

Szerdán utolsó karibi helyszínünkön, Barbadoson álltunk. Legklasszabb sziget a karibon, pech, hogy csak egyszer jöttünk ide. (Drága a kikötő!) Nem csodálom, már a terminál akkora, mint egy nagy reptéren. A város is tele van boltokkal, nem csak lepukkant részekkel. Itt strandra mentünk: Boatyard beachre, amit elvileg nem szabad kihagyni! :) Valóban klassz hely, 20 dollár a belépő, de le lehet fogyasztani, végre a napágyakat és a strand - franciaágyakat is lehetett használni, van ugráló, egy két vízi játék is, free shotok óránként, bár a wifire nem lehetett felcsatlakozni. Nekünk spórolni kellett azért az energiával estére (kár, hogy erre a napra tették az utolsó shownkat), de végül nem akadályozott meg minket, hogy mi is ugráljunk, gumi-hegyet másszunk és piramist építsünk magunkból a többiekkel a vízben. Ettünk garnélás wrapokat, Oli Cookiemonster shaket ivott, aztán korábban vissza mentünk hogy még lepihenjünk. Azt sajnálom, hogy a várost csak a taxiból láttuk...

Este medical emergency volt ismét (már a 3. szívinfarktus ebben a szezonban és egyébként 2 halottat szállítunk Európába), ami miatt a hajó visszafordult. Előnye, hogy az első showt álló hajón nyomtuk, így baromi jól ment. Vicces sztori: a műsor előtt, 2 idős "lady" összeverekedett az első sorban! Igen! Ott volt csomó tiszt, secus... Ment a vita ezerrel, én már ott feküdtem a leengedett színpadon sellőfarokban, vártam, most mi lesz, mikor kezdünk! Igaza volt a kapitánynak, az európai passengerekkel vigyázni kell. Ja, mert a beszédében arra is figyelmeztetett mindenkit, hogy az új utasok mások, európaiak és kritikusak, főleg az olaszok. Állandóan csak panaszkodnak, mintha azért jönnének a hajóra, hogy mindenbe megtalálják a hibát! Főképp a tengeri napokon, amikor unatkoznak és fel alá járkálnak majd a fedélzeten... Ezzel szemben például a kreol vendégek arra is csak legyintettek, amikor az étterembe elfogyott a kaja. Azt mondták sebaj, majd holnap visszajönnek! :) (Pl. az angolok is akikkel kirándultunk, folyamatosan csak a kosztot szidják a hajón és hiányolják a fagylaltot...) Ja, a német utasok pedig ezerrel reklamáltak a hangerő miatt, úgyhogy a 2. shown olyan halk volt a zenénk, hogy mi is alig hallottuk...

No, persze ellentétben az elsővel, a 2. már hullámzott annál inkább, de lenyomtuk. Tök hihetetlen, hogy ez volt az utolsó! Többen beültek ismerősök, fotóztak. Legalább lett pár képünk még!

Másnap megkezdődött a crossing. 6 sea day egyfolytában!

- Már az első napon óraállítás, most van 6 db 23 órás napunk! Első napot jól viseltük, csak pihentünk, ki voltunk merülve, és amúgy is kómásítja az embert az állandó ringás. Este új show megint: Pietro Mangiaracina, olasz zenész előadása. Nagyon jó volt a pasi. Zongorázott, klarinétozott és énekelt, ezt kár lett volna kihagyni. (Másnap Sándor persze csak a tv-n nézte és már hívott is minket, hogy lefikázza! Szegény amúgy nincs valami jó bőrben, sokat kínlódik most a gyomrával és morcos is így a szezon végén, mert rádöbbent, jobban kellett volna spórolnia! Erre mondjuk mi is rádöbbentünk, meglehetősen meghaladtuk minden hónapban a tervezett költségeket...) Aztán volt egy crew party fenn a decken, mi is felnéztünk végül. A táncos lányok masszívan részegek kb. már 2 napja, élvezik, hogy nem dolgoznak most ők sem annyit, mivel ritkábban van showjuk. A magyarok aranyosak voltak, gratuláltak ismét, megnéztek minket megint, ráadásul mind a kétszer. Azt mondták, most máshol ültek, közelebb és teljesen más élmény volt. (Pl. hogy mennyire vagyok hajlékony... Hát, ha ez múltkor nem látszott, akkor megint csak azt kell mondanom, hogy a kivetítő fabatkát sem ér... vagy inkább a kamerás...) Amúgy érdekes, leszállították a stagest, mégis megy minden rendben, és leszállt a hangtechnikus pár hete, azóta nem jött új, mert a "kedves, lusta" Rosalio (ő az atyaúristen a színpadi munkások között, aki sosem csinál semmit, csak játszik a telefonján, filmet néz, vagy táncosokat kukkol :)) csinálja a hangosítást. Jééé, és meg tudja csinálni! Kérdem én, vajon hány embert fizet itt a cég feleslegesen??? Oli kommentje: most minket is fizet még két hétig, pedig már nincs fellépésünk...! (Amúgy tényleg csoda, hogy nem szállítanak le minket az első európai megállón.) Ez végülis nekünk csak jó, fizetett nyaralás, bár az is jó lett volna, ha van otthon még plusz egy két hetünk a következő szerződés előtt. De persze, ennél nagyobb gondunk ne legyen soha!

Azt hinné az ember, ha naponta állítunk egy órát, akkor nem viseli meg az embert annyira, pedig de !:) Mindenki elég hulla a hajón. 2. és 3. sea dayen semmi extra nem történt. Hűvösödik az idő, a fedélzeten óriási mindig a szél, nem jó már annyira kiülni! Így most az étkezde felső szintjén szoktunk lazulni, ott ha besüt a nap, akkor kellemes nagyon. Edzettünk és lustálkodtunk. Csináljuk az új koreokat. Este Evolution és egy talent show volt, ezeket kihagytuk. Vasárnap viszont volt egy szülinapozás is, Robertát, az egyik "olasz sister"-t ünnepeltük. A crew bár után még kabinparty volt mindennel, ami kell: torta, pop corn, pezsgő, még vodka-haribo is volt... Másnap viszont már reggel 8-kor felébredtem (Olivér du. 4-kor...) és körbe jártam a hajót. Nagyon klassz idő volt, élveztem a napsütést, néztam az utasokat, dolgozókat. Nagy nehezen edzettünk egyet a színpadon, de ezeken a sea dayeken, szinte lehetetlen, két lábon nem bírok rendesen állni, annyira mozog az egész!

Sándor már nagyon csak a visszaszámláláson kattog, pedig a cruise director megdícsérte az egész szezonos munkáját és a kiértékelésen is egész magas pontszámokat kapott, még sem érdekli. Csak azzal van elfoglalva, hogy mit művelnek az "ízelt lábúak" (alias filippínek) a messben. A változatosság kedvéért nem majmoknak nevezi őket újabban. Hajat is nyíratott eggyel (mert Sándor a frizurát véresen komolyan kezeli!), aztán aggódott, hogy 2 szál haja nem áll jó helyen, és el kell kapnia az ízeltlábút, aki ezt tette vele!

Egy szóval mindenki fáradt. Engem nem zavar a sea day (Oli már nagyon szállna le), csak az időeltolódás és persze kár, hogy hűl az idő. Azért le a kalappal a munkások előtt, láttam, hogy rengeteget dolgoznak, ilyenkor sea dayeken még többet és ugye minden nap eggyel kevesebb órát alhatnak... Akárhogy gondolkodom, mindig rájövünk, hogy artistának lenni jóval kellemesebb pozíció a hajón! De holnap kikötünk!!!!

Egyik este volt egy meeting, hogy közöljék fel fog szállni egy ellenőr, aki már Savonáig velünk utazik. Vigyázzunk és nagyon szigorúan tartsunk be minden szabályt, mert ez a pasi képes az embernek leordítani az arcát. De legtöbbször észre sem veszed, nem szól, csak jegyzetel és levonja a pontokat a kiértékelésedben. Így például nagyon ügyeljünk most a dress kódra (utas térben nincs farmer vagy papucs -akkor sem, ha az utasok mezítláb és fürdőruhában közlekednek a büfében! és gála napon csak nagy estélyi és szmoking, bár mi ilyenkor sosem szoktunk felmenni, szóval a lényeg: jobb minden lépésünkre oda figyelni - "Guests First!")

Volt valami tréning is, amiről minden artist lemaradt, mert az "okostóni" Bartolo (cruise director assistant) nem szólt nekünk. Különben ő a supervisorunk és nagyon sokszor elfelejt informálni minket, a legtöbb meetinget mindig véletlenül tudjuk meg, jobb esetben még időben! A kapitány meg minden meetingre, előadásra viszi a gyerekét (mine,k azt nem tudni, mert itt a felesége is, mégis általában egy egy táncos pesztrálja), aki aztán nem bír nyugton lenni (naná, még egy éves sincs) és fészkalódik vagy nyüszít és unatkozik.

Még az egyik este beültünk megnézni az egyik ráadás production showt (egy singer show volt a táncosokkal és a 2 énekessel). Nem volt rossz, csak kicsit uncsi. Azt talán már írtam, hogy az énekesek jók, de hihetetlen, hogy ezek az angol táncosok mennyire semmilyenek. Én nem tudom, de azt gondolnám, ha valaki ebből él és egész életében táncolt, akkor többet tud annál, mint egy átlagos aerobikozó anyuka például... (Vagy például szerintem elvárható, hogy 10 évnyi balettozás után, ha nem is egy spárgát, de legalább nyújtott térdeket és spiccet produkál... A 10-ből 2 lányra lehet azt mondani talán, hogy táncos, de a 2. is csak jóindulattal :) A fiúk még elmennek, úgy ahogy. Tudnak segget rázni! Azért az AfroArimbás táncosok a másik hajón sokkal jobbak voltak, főképp a magyarok!)

Költői kérdés következik: Miért jó meleg fiúkat csókolózni?! Nos, én nem tudom, de a táncos lányok egy része erre biztosan hasznos válasszal szolgál, mert ha nem, akkor főképp nem értem, miért csinálják... (Nem egy lány és nem egyszer, nem kétszer...)