Hosszú napunk volt... Reggel 7-kor mentünk a reptérre és 3 járattal repültünk Hawaiira: Első körben, Zürichig 2 órát (ott nem volt sok várakozási időnk, sőt még a reptéren belül vonatozni is kellett egy másik terminálhoz), majd San Franciscoig 12,5 órát, végül onnan még 5 órát repültünk úgy, hogy ráadásul 2 órát késett a gép. A hosszú járaton amúgy pocsék helyen ültünk, 4-es blokkban középre passzírozódva, végig sütött a nap ugyebár, mert visszefelé utaztunk az időben :). Belépve az USÁba aztán jött a kis gombóc a gyomrunkba. Eleve aggodalmaskodtam kicsit, hogy szétszedik a bőröndjeinket, mivel van benne sok vitamin, gyógyszer, meg száraz élelmiszer (bár ezeknek nagyon utána néztem, mit lehet behozni), de a repcsin adott vámbevallási nyomtatványon minden tételre nemmel válaszoltunk, másfelől aggódtam még, hogy mit akarnak majd ellenőrizni és mi lesz a címmel. Ugyanis Budapesten már kért egy amerikai címet a nő, (hiába mondtuk, hogy nem maradunk az USA-ban, mivel hajóra szállunk), azt mondta, addig nem tud beszálló kártyát nyomtatni. Így jobb ötlet híjján Oli nővérének a floridai címét adtuk meg. (Azon aztán majd kereshetnek...) Az első ellenőrzésen nem volt semmi, szimpi amerikai pasi volt, kérdezgetett inkább érdeklődve, hogy milyen a hajón az élet és mit csinálunk. Ezek után viszont be kellett mennünk egy bevándorlási irodába, csupa kétes arcú idegenek várakoztak, a pult mögött viszont egyáltalán nem szimpi emberek dolgoztak. Mi egy totálisan mosolymentes öreg, japán pasast fogtunk ki. Jól átnézett minden dokumentumot, majd kérte, hogy adjunk neki egy amerikai kontaktot vagy címet. Még jó, hogy a mi ügynökünk utolsó nap megadta annak az irodának a számát, ahonnan majd jön valaki értünk a reptérre. (Amúgy csak biztonsági okból adta meg, ha nem találnánk meg egymást, szerintem ő sem gondolta, hogy a határellenőrök kérik majd.) Szóval, fel is hívta a számot. (Azon gondolkodtam, mi a fene lesz, ha esetleg senki nem veszi fel.) Szerencsére felvették, jól leellenőriztek minket azon keresztül is. Végre mehettünk tovább, itt ki kellett venni a bőröndöket és újra becsekkoltatni! Közben jöttek kutyával ellenőrizgetni a csomagokat. Nekünk is újra kellett menni és vetkőzni az ellenőrzésen. Jó, hogy legalább volt időnk bőven és a reptér bár nem túl flancos, de tök jó éttermek és kávézók voltak emberi áron (nem úgy, mint Rómában, ahol 21 eurónál kezdődött a legolcsóbb saláta...). Az utolsó járaton érdekes pasas ült mellettünk, Oli jól meglepődött, egyrészt mert néha beájult és ahányszor felébredt, a pasi annyiszor csinált valami újat: Először felvett egy maszkot, majd marihuána katalógust sasolt (érdekes módon ez egy rendes újság, több fű-fajtából lehet redelni, sőt lámpákat is árulnak, amivel lehet termeszteni...), aztán egyszer csak szájjal felfújt valami spéci hát- és nyaktartó matracot, később feltett egy hatalmas fejhallgatót, végül pedig betakarta magát úgy, hogy teljesen elbújt a takaró alá... Azóta is találgatjuk, hogy valami komoly betegsége van e, vagy csak nehezen viseli a repülést, vagy mindkettő.

Honolulu élmény: Egy kávé a hotelben...

No, de végül 30 óra ébrenlétes utazás után megérkeztünk Honoluluba, helyi idő szerint éjjel 1-kor (az nálunk másnap 13h). Jött értünk egy fickó, szerencsére azon a reptéren már nem volt több kontroll, azt láttuk, hogy a rekvizites cuccunkról levágták a fóliát és belenéztek, de minden rendben volt. Hotelben aludtunk 5 órát, mert már reggel 9-re jöttek értünk. A hotel klassz volt, kaptunk reggelit, tök jó kávézó is volt, ami bele számított a reggeli fogyasztásunkba. Kezdtük beleélni magunkat, hogy még is csak jó lesz ez a Hawaii-beszállás, mert estig itt áll a hajó és majd eltölthetünk itt egy kellemes délutánt. Aha, fenéket! Jött a fekete leves: ezzel a vízummal nem mehetünk ki! MI??? Először azt hittem a Costa szivat, de nem, ez amerikai szabály. (Na, akkor mi a jó fenére alkalmas ez a vízum egyáltalán??? És hol a logika? Ha annyira be akarnánk jutni az USA-ba garázdálkodni, már megléphettünk volna a San Francisco reptéren vagy amíg a hotelben aludtunk éjjel...)

Hawaii a hajóról

Felszálláskor aztán a kinti biztonságiak jól átvizsgálták a cuccainkat, még a handstand pálcákat is kivetették, de tulajdonképpen nem voltak undokok. A hajón legalább már nem tököltek nagyon, csak átvilágították. A papírmunkák után megkaptuk a kabinunkat. Marha vicces, hogy beígérték nekünk a nagy, francia ágyas kabint, erre kaptunk egy baromi kicsit a mínusz 1-es szinten. Oké, azt mondták csak erre a 2 hétre Shanghai-ig, mert addig foglalt az a kabin, amit az artistáké. (Funny, nem hogy ablakunk nincs, de még monitorunk sem, mert a tv-t nem lehet a konnektorokba csatlakoztatni...) A cruise director egy fiatal olasz srác, Giovanni és helyettese egy kínai csajszi, Lou! Mind a ketten baromi szimpik, és állítólag tök rendesek, de a pasi leszáll 2 hét múlva, Lou pedig 1 hónap múlva. :( A safety trainer egy olasz pöcs. Azt mondta, egy hét múlva "AA" pozícióba fog minket helyezni végig a 6 hónapra!!! Na, ez lenne a szívás. Ez azt jelenti, hogy már több feladat van a próba- vagy éles riadóknál, részt kell venni az utas-drilleken és ami a legrosszabb része, port manninget is kapsz. (Azaz bizonyos napokon nem hagyhatod el a hajót, hiába áll!!!) Na, erre jól felkaptuk a vizet, Oli tök hevesen reagált, hogy ezt jó lesz ha ellenőrzi, mert az artisták sosem kapnak ilyen pozíciót, maximum esetenként, akkor is csak 1-2 hétre. Ez persze őt nem érdekelte, ő nem így tudja. De majd utána néz. Na, hát mi is, az tuti!!!

Délután felfedeztük a hajót. Ez totál más elrendezésű, mint az előzőek. Egész nap Alíz labirintusában éreztük magunkat. Crew csak a mínusz 1. és 2. szinten lakik. Szinte minden máshol található. A hajó belseje és az utastér nekem egyébként jobban tetszik. Hangulatosabb! A boltos rész jóval nagyobb és a 3. szinten van. A dekoráció és színek is stílusosabbak. A színházterem klassz, az elő-színpad pl. szélesebb,a nézőtéren nagyobb, puha moziszerű székek vannak. Backstagenél csak az öltözők vannak, de azok viszont hatalmasak. A kisebb színház-terem pedig nem az 5.-en van hanem az elsőn. A hajó amúgy alacsonyabb, 9 emeletes. (Plusz 2 elöl-hátul a megszokott módon.) A hajó legtetején, az orránál (itt volt a gym ez előzőkön) foci pálya és napozó van. Ja, és 2 középső nagyobb medencés rész van fenn. (Plusz hátul is egy kisebb.)

Hát, a gym az rosszabb. Pedig 2 van. Az egyik (fenti) olyan pici, mint máshol a crew-gym. Alig van benne valami, és persze hely sincs külön tornázni. De aztán megtaláltuk a másikat: ez a 4.-en van! Az lenne a crew gym, de az utasok is használhatják. Ez azért jobb, nagyobb (na nem olyan hatalmas), de padlószönyeges, itt már van több hely és matracok, step padok és napfény. Mögötte a crew beach 1 jakuzzival. Végül a crew bárt is megtaláltuk az 'A' szinten! (A= -1) Ez is más, 2 nagy részre tagolódik, több kanapés körasztal, 2 csocsó, 1 darts. A crew bárt és ezt a másik gymet macerás megközelíteni, mert muszáj utastéren átmenni. (A Concordia óta az új szabályok szerint a watertight-doorokat zárva kell tartani, amikor megy a hajó. Így minden csak kerülő úton érhető el...)

A körútunk elején máris magyar hang csapta meg a fülünket. Shanghaiig itt van 6 darab magyar interport-artist, akik latin táncosok. Milyen király, hogy utaskabint kapnak mindig, mivel interportolnak. Panaszkodtak ők is ezerrel, hogy itt álltak Hawaiion 3 napig és nem hagyhatták el a hajót, pedig minden követ megmozgattak az ügy érdekében. Mint általában mindenki, akik már csinálták ezt az ázsiai hajót, rögtön megemlítették, hogy ha jót akarunk, ne együnk a messben soha. Fenn az utas büfében (Deck 9, az hasonló) azért lehet ehetőt találni, de ők csak hamburgeren és pizzán élnek. Nekem viszont totál bejön eddig az étel. Rengeteg zöldség és saláta van (répa legalább 6 féle változatban... nyami nyami :) végre nem tocsognak zsírban a párolt zöldségek, sem a halak. Ázsiai módra sok a tofus, szójás cucc, rízs és kínai tészta, illetve az "érdekes" levesek, de egyáltalán nem rosszak. Oli azt mondta, neki nagyon hasonlóak, mint az otthoni kínai és azt azért szeretjük. Sőt, legalább vacsora is van fenn. A gyümölcsök finomak! Végre édes a dinnye, sárga dinnye és ananász, no és az almának sincs víz íze, mint a karibi szezonban végig. Sütikből, desszertekből ugyanúgy nagy a választék, sőt még fagyi is van. Az vicces, hogy csak kis tányérok vannak (nem úgy, mint eddig a tálca méretű tányérok az európaiaknak) és tálkák, természetesen az evőeszközök mellé pálca is jár. (Azóta megtudtuk, hogy ezt a kistányérozást csak a world cruise elején vezették be, hogy ne legyen akkora pazarlás, mint egyébként a rendes kínai szezonban.)

Viszont úgy fest, itt leszek a legelégedettebb az étellel. Olyan finom sült lazacot ettem, mint múltkor a fizetős étteremben. Nyitott is vagyok, tuti végig kóstolok egy csomó mindent :) Amúgy pizza és szendvics egész éjjel van! A reggelinél csupa nyalánkságok (gofri, sült alma, péksütik) de joghurt, lekvár, műzli is megtalálható az érdekes kínai dolgok mellett: congee, vörös tofu, marha jelly, sárga retek (Az nagyon jóóó), alga darabok stb. És bár a kajálda egyik részén mindig a tipikus nyugtató kínai zene szól, a másikon viszont szokásos latin party zenék. Vicces, hogy itt a hangosbemondón minden először kínaiul van bemondva, azután pedig angolul.

Mivel ez még a world-cruise vége, iszonyú kevesen vannak a hajón: csupán 600 utas és 700 munkás. Mint egy szellemhajó, akárhova megyünk semmi tumultus. Pláne, amíg ki volt kötve, az egész deck 9-on szinte csak mi voltunk. Eddig egy ismerős arcot láttunk: egy roppant unszimpi hajó-orvos még a Favolosáról, na ő tuti nem emlékszik ránk.

Este "Aloha" party volt, kaptunk virágfüzért a nyakunkba. Itt együtt buliztak az utasok a crew tagokkal! Tök jó hangulat volt, mindenki táncolt. Nekem sokkal szimpibbek a kínai utasok, mint a bunkó olaszok és franciák. Az animátorok őrültek, mint a Favolosán (egyik lányt látásból ismerjük is onnan), tuti szednek valamit! :) De ilyenek a jó animátorok, a Magicán baromi uncsi, semmilyen emberek voltak. Kár, hogy nem volt erőm bulizni, mert most igazán lett volna kedvem. Az összes tiszt, pincér, deck-munkás stb. jól érezte magát az utasok között, fotózkodtak össze-vissza. Ingyen pezsgő is volt, sőt a dolgozók is ihattak. Mi, ugye az időeltolódás miatt annyira fáradtak voltunk, hogy majd leestünk a székről, de próbáltunk még ott maradni, mert hát este 8-kor azért nem jó lefeküdni tekintettel a holnapra, pláne hogy éjjel visszafelé állítunk még egy órát! (Így már 13 óra eltolódás lesz Bp-hez képest) Végül 9-nél tovább már nem bírtuk. (Így is felkeltem egyszer 4-kor, aztán végül fél 7-kor mindketten.)

Másnap el is kezdődött a 8 napos tengeri utazás, csak épp most a Csendes-óceánon kelünk át! Olyan fura lesz majd az időeltolódás, hogy ahol 20 óra különbség lenne már, ott egyszerűen csak kiesik egy nap "zack und pack"! Elveszítjük május 16.-át!

Az, hogy kicsi a szobánk az nem vészes, mert sok benne a szekrény, jól lehet elpakolni. A falai azonban baromira nyikorognak ahogy mozog a hajó. És van valami fura zaj, ami hullámokba jön (mint egy tüdőbeteg lélegeztető készüléke). Hááát, kicsit félek mi lesz, ha már nem leszek ilyen kimerült, akkor hogy fogok tudni aludni. A másik kabin is csak egy szinttel lesz feljebb...

A lényeg a lényeg, nekem első benyomásra jobban tetszik a légkör minden téren, kivéve persze az olasz officer-okostojásokat!