Na, másnap késett a hajó... Már fél órával későbbre is írták ki az érkezést, ahhoz képest még másfelet késett. (Valószínűleg nem véletlenül. Annyira kaszinóztak az emberek reggelig, hogy a kapitány behúzta a féket... Itt már egyre inkább csak ez megy a Costánál, pláne Ázsiában. Azért is vannak rövid cruisok, minél gyorsabban cserélődjenek az utasok, játsszák és vásárolják szét magukat a fedélzeten... Állítólag ősszel még 2 hajót áthoznak ázsiai részre, így már 7 hajójuk is itt lesz...) Hiába rohantunk a kapuhoz, nem engedtek le minket bő két órán át!!!! Mivel meg kellett várnunk, hogy a disembarkoló dolgozók leszálljanak a bőröndjeikkel, amiket még ott világítanak át egyesével. Így történt, hogy a reggeli 9-es kimenetelünkből lett du. fél 1. (Már nem is meglepő, hogy még lecsípnek itt fél órát a visszaérkezési időből, mert 4 helyett már fél 4-re vissza vagyunk rendelve.) Mondanom sem kell, nem jutottunk be Shanghaiba. Az ugyanis egy óra út taxival... Így csak a kikötői kisvárosnak, ami tulajdonképpen Shanghai külvárosa (Baoshan vagy Baoyang), a centrumába jutottunk be. Nem valami nagy szám, gyakorlatilag kínai piac jellegű széles utcák. Kávézóban, boltokban és egy nagy parkban voltunk.

Na, itt találjátok meg a helyes irányt!!!

Kip is velünk volt, ő mutatta meg merre van a park, hogy egy kicsit sétáljunk és zöldet is lássak. Úristen gyerekek, mennyit tud beszélni! Komolyan mondom, sosem vesz levegőt és csak mondja - mondja - mondja. Általában monológot tart, ami nem beszélgetés. Ő sosem kérdez semmit, csak magáról (a vízumdolgairól, és immár 1000.-re az itt töltött 6 évéről) és a Costáról (mint a hajón lévő régi szokásokról, akkor is ha azok már régen nincsenek így, illetve a cég dolgairól, amik érdekesek, csak mostanra már sokadjára hallgatjuk végig) beszél. Van pár mondatkezdése, amit vagy 100x mond ki egy óra alatt: "Because, the problem is...", "The issue is...", "You know!", "Get a load of this:..." Tehát, a történetei nagy részében van/volt valami gondja, és általában mindig rosszul járt. Szereti magát fényezni is, azt napi 5x megemlíti, hogy a Costa mennyire nem akarja őt elengedni innen (pedig csak megtartják, mivel betart minden szabályt és nem igazán harcol vagy pattog semmiért), különben sokat ejt és a számait bármelyik utcai zsonglőr meg tudná csinálni. Nincs speciális karaktere, sima bohóc-sminket ken fel és kajlálkodik, mint bármelyik komédiás. A sminkje azért is megmosolyogtató, mert akkora ügyet csinál belőle, hogy na! Képes panaszkodni negyed órán át, hogy a travel talk miatt nem lesz ideje kisminkelni (van rajta púder, egy szemöldök, két piros kör az arcán, talán rúzs és egy csík az állán...), mert 45 perc neki nem elég, plusz megjegyzem lenne még egy órája az előadás előtt, amit ő szigorúan az öltözőben tölt semmit tevéssel, mert 6 éve még utasították rá, hogy ott legyen (mi ezt nem is tartjuk be, senki nem kérte), azonban ott nem tud sminkelni, mert hát az öltözőben ő nem tud sminkelni, csak a kabinjában... Na, no komment! Csak sorolta a "gondjait", bármi megoldást vetettem fel, mindenre volt egy "Right, but the problem is..."- féle válasza. Végül még feltettem neki költőien, hogy nem csinál e túl nagy ügyet ebből, mert az én hajam, ami tincsenként van 30 csattal feltűzve és a sminkem ragasztott kövekkel, szempillával együtt megvan egy óra alatt, de ha nem, akkor befejezem az öltözőben... (De felesleges is már mondani neki bármit, hisz' ő már olyat is állított, hogy a Soleil lekoppintotta az ő karakterét...) grin hangulatjel Az igaz, hogy van sikere, a kínaiak élvezik! Azonban néha nagyon leszívja az embert néha. (A kávézóban, amikor próbáltunk netezni, már egyikünk sem figyelt oda, mert elvoltunk foglalva, ő továbbra is csak beszélt és beszélt. Mi meg sem szólaltunk egy ideje - nem is hagyott - néha mosolyogtam egyet rá, de már rég elvesztettem a fonalat és Olin is már láttam, hogy ő nagyon régóta nincs "ott".) Persze, vannak néha jó sztorijai, csak utána azt is ismétli. A barátnője amúgy 30 éves kínai csajszi (ő 50), nem is néz ki rosszul egyáltalán. Kip meglátta a neten, hogy vágatott a hajából (a nagyon hosszúból lett simán hosszú, ne fiús frizurára gondoljunk), erre pedig vágta a pofákat és nekünk magyarázta, hogy ez nagyon nem frankó, de a lánynak írta azért, hogy jól áll neki... Még nem is voltak igazán együtt, mert állandóan távkapcsolatban élnek, de el akarja elvenni. (Na, később meg is jegyeztem Olinak élcelődve, hogy valószínűleg a csaj még nem töltött vele annyi időt összesen, mint mi, mert őt 0-24-be nem is lehet elhallgatni smile hangulatjel )Állítólag viszont az anyósjelölték nem igazán örülnek, mert nem akarnak se idősebb, se külföldi, pláne cirkuszos embert a lányuknak...

Másnap Cheju (vagy angolul Jeju) sziget. Most itt állunk egy egész éjszakát, így van időnk rendesen, bár az overnight csak egyszeri alkalom. Okulva a Magicás tapasztalatból (mindig másokra várni nem épp garancia, amúgy is itt a táncosok nagyon be vannak fogva, mert nincs szünnapjuk) neki vágtunk ketten. Taxival mentünk, nem rossz ajánlattal (70 euró, 1 órás út oda és egy vissza, plusz végig rendelkezésünkre áll) és felfedeztük a sziget közép-részét! A taxis nem beszélt angolul, ennek ellenére lelkesen magyarázott a kocsiban, 1-1 szót azért néha benyögött valami érthetőt (főleg azt, hogy OKEY), ő már persze semmit nem értett meg, de kedves volt, fel-alá rohangált, intézkedett és állandóan le akart minket fotózni mindenhol. Nagyon klassz helyeken voltunk, megálltunk a vulkánnál (Hallasan), de nem mentünk fel rá, mert az több órás gyalogtúra, átmentünk az ún. "Erdő-alagúton", láttuk a két híres sziklát: Oedolgaet (amely a legenda szerint egy síró feleség megkövesedése) és a Jusangjeollit (2 km-en húzódó, a láva által kialakított egyenes falú vájatok sokasága a sziklafalakon), illetve két nagy vízesést is: Jeongbang Waterfall (ez nagyon magas és közvetlenül a tengerbe zubog a víz) és Cheonjeyeon (ami több vízesés együtt) Gyönyörűek, asszem' most már ki "waterfalloztam" magam egy időre grin hangulatjel! Elmentünk a nagy stadion mellett is, ahol megrendezték a világkupát. Jeju hihetetlen egy szórakoztató sziget, igazi túristaközpont! Több lehetőség van, mint egész Magyarországon! Mindenféle témájú park, játszóház, interaktív kiállítás, múzeum, show, szabadidős tevékenység, vidámpark, cirkusz található a gyönyörű természeti látványosságok (sziklák, mini szigetek, vulkán, barlang, botanikus kertek) mellett. Csak, hogy pár múzeumot kiemeljek: Character World, Chocolate Múzeum, Hello Kitty Land, Love Land (ami egy szex-kiállítás), Good Health and Long Life Theme Park, Maze Múzeum és Park (ami 3 hatalmas Minotaurusz stílusú labirintusból áll, de bemutatja a Samda kultúrát, ide tuti megyünk!), de van külön Alíz Csodaországa, Toy Park, Teddy Bear Múzeum, Dinó Park, Farmos hely, Mini Land, mindenféle lövős-lovaglós-gokartozós park, Folk village stb. Láttunk egy nagy dekoratív sátras cirkuszt, a hírdetése alapján nem lehet rossz! (Gondoltuk, legközelebb megnézzük!) Erre megálltunk a Circus Worldbe, amiről azt hittük, szintén valami kiállítás, vagy téma-park. Nos, mire kettőt pillongtunk, már a taxi sofőr megvette a belépőt és benn ültünk egy előadáson. Szóval, ez is egy cirkusz, rendes csarnok szerű kőépület. Az előadás viszont nagyon "olcsó" volt, a lehető legegyszerűbb kosztümökkel, díszlet szinte semmi, műszaki segédek sem voltak és nagyon fiatal artista palánták léptek fel. Nyilván cirkusz iskolások még, egy órás előadást csinálnak. Volt azért 2-3 nagyon jó szám (ikária, zsonglőr és egy akrobata szám egy vízhordó-szerű, zsineggel összekötött eszközt forgattak és dobáltak közben, egyikünk sem tudja ennek a szakszerű nevét), de volt nagyon gyenge (pl. a levegő) is. A kaucsukos lányok rondán dolgoztak, spárgájuk egyáltalán nem volt, még a derekuk is csak-csak hajlott, gúlákat építettek egymáson, de se spicc, se nyújtott térd, igazi "tótágasokat" nyomtak, Tibi bácsi szavaival élve grin hangulatjel Nem baj, megnéztük és a belépővel támogattuk az iskolát minden bizonnyal... Este 9 körül értünk vissza a városba, jó fáradtan, de még kávézóba mentünk netezni egészen zárásig, 11-ig. (Elvégre volt időnk, a net ott nagyon jó, nyilván éjjel már nem mentünk bulizni a többiekkel, pláne hogy másnap 2 show, ami most nagyon hamar eljött...) 

Kis helyi ínyencség:

A showk jól mentek, 3x akkora tapsot kaptunk így, hogy 50 cm-re levitték alattunk a színpadot... Egyébként szeretem ezt az előadást, tetszik a beállítása, a zenék, a táncosok koreográfiája is, főleg a dzsungeles és tangós kép baromi jó, azok folynak össze a mi számainkkal.

Kedvenc díszletem: körhinta

És az öltözőben...

Hajós vagy inkább utas sztori: A kínai utasok hihetetlen, mennyira kapkodnak és nem túlzok, minden egyes ember 5-ösével veszi el a banánt! (De annyi ételt tornyoznak fel állandóan, aztán potyog mindenfelé, mintha egy havi adag kaját akarnának magukba nyomni. Vékonyak persze, de azért itt már akadnak pufi utasok is.) Már egy két pincér panaszkodott nekem, mekkora káosz van itt, mióta elindult a szezon és már most alig állnak a lábukon. Egy dolog, ami tényleg bosszantó számomra velük kapcsolatban, a liftezés. Van, hogy jövök egymagam vagy mondjuk 1-2 utassal, kinyílik a liftajtó és betódul 10 ember, de mintha az életük múlna rajta, lökve engem vissza közben, egyáltalán nem képesek megérteni, hogy nem feltétlenül udvariasságból, de célszerűségből is érdemes megvárni, hogy előbb hagyják kiszállni az embert... Másik dolog, ahogy kóvályognak állandóan. (Különösen előadás közben, ami fellépés közben nem érdekel, de nézőként idegesítő.) Nem tudják sokszor, hol vannak. Persze, egy emelethez is liftet használnak, aztán csak néznek ki, hányadikon vannak. (Oké, nehéz a hajón kiigazodni az elején, de pl. a földszinten semmi nincs, csak crew area, nem tudom minek mennek le odáig, aztán lépnek vissza 2 perc múlva...)
Magic Oliver mesélte, épp evett, amikoris egy nőci fogta magát megtörölte a száját, majd a használt szalvétáját beledobta az ő tányérjába és nyugodtan tovább sétált... Mit lehet erre mondani? :D