Mostanában nagyon frissen, korán ébredek és megyek ki a napozóra olvasni, kellemes! :) Általában teljesen egyedül vagyok és csak élvezem a szellőt, a hullámzás hangját, teljesen ki tudok kapcsolni. Egyik este megnéztem az ún. "Dance with the officers" programot. Nem nagy dolog, 2 percet lifegnek a tisztek pár utassal. Még Ciro is! Aztán az animátorok táncikálnak tovább természetesen, mutogatnak koreográfiákat. Az utasok eléggé élvezik, részt vesznek mindenben. Magic Oliverrel voltam, jól elszórakoztunk mindenen, aztán jött sok utas fotózkodni. Egyszer csak elkaptunk egy tündéri kislányt és mi fotózkodtunk vele :D! Az megint mosolyra késztetett, hogy az ún. Poker Band "játszik" az aulában és amikor leálltam fotózni őket, azonnal be/leállt a dobos pózolni és hozzá sem ért a dobhoz, vagy a gitáros a gitárhoz. Naná, csak paybackelnek állandóan. Akkor ennyi erőből akár 4 takarítót is be lehetne rakni zenész együttes címszó alatt! Erről még annó Sándor is nagy felháborodva mesélt! Nos, úgy tűnik tényleg van olyan banda, aki állandóan playbackel. A kis csaj (a hajmacerálós "Amy Winehouse") talán tényleg énekel igazából néha, de ezek után már abban sem vagyok biztos! Ezt követően levonultunk a diszkóba, megnéztük a felhozatalt: meglehetősen duci kínai tinik tömkelege és gyerekek, de ugyanakkor láttuk Cirot rázni 2 percig, sőőőőőt még mosolyogni is! Bár úgy vigyorog, mintha fizikai fájdalmat okozna neki! Aztán szóba elegyedtem a spa-managerrel, kiderült 8 éve Costázik, már mindegyik hajón volt és könyvet ír olaszul az itteni életről, kendőzetlenül! Őt is ki fogom kérdezni és remélem, az én könyvem előbb összeáll... :D Következő állomásként a casinoban nézelődtünk, mennyire játszanak az utasok (eléggé), majd belebotlottunk 'A' kapitányba (Pasquela Arenaba) személyesen és el is kaptuk egy fotó erejéig. Ahhoz képest, hogy állandóan szeret "angolul" (inkább "itinglishül", saját elnevezés az olaszok által vélt angol nyelvre) beszélni a hangosbemondón (pláne sok értelme nincs, lévén az utasok kínaiak...), élőben aztán még annyit sem tud. Nem értett semmit, amit mondtam neki, Oliver fordította olaszra. Persze csak arról kérdezett, én ki vagyok, mert még sosem látott itt, az Oliver ki és mi egy pár vagyunk e... Szóval, ez a kapitány nem néz showkat ezek szerint... Aztán lementünk még kicsit ökörködni a bárba az animátorokkal. Oli aznap teljesen el volt tűnve, beágyazta magát a kabinba, Trónok Harca-maratonozott...

A kapitánnyal

Életképek a hajós estéből:

Egyik sea day nagyon kellemesen telt. Kippel reggeliztem, igyekszem kicsit pátyolgatni (ami annyit tesz, hogy néha vele eszem és elhallgatom a mondandóit), eléggé maga alatt van, mióta a barátnője szakított vele. Nem volt forróság, szellős meleg volt. Így kint edzettünk a crew sundecken. Annyira jó kedvem volt, hogy csak hajtott előre. Sokkal többet erősítettem a tervezettnél, majd csináltuk a kardiós hiper programot, Oli, Stefano (animátor) és én. És meg egy kis gym, Oli nagyon szárnyal. Szuper erős már! :D

Elkezdtem a crew membereket fotózgatni az anyaggyűjtéshez. Tök zavarba jönnek, de készségesek és aranyosak. Az egyik "overallos" azért hozzá fűzte, írhatnék arról, hogy milyen pocsék, hogy a lépcsőn csöveznek állandóan, mert nincs máshol helyük gyülekezni. Bár nem értem, miért nem a crew barban csinálják (erre az volt a kifogás, hogy ők 4-kor kelnek), mert a crew bart használhatják este 7-kor is és épp most is, amikor a lépcsőn ücsörögnek! Bár tény, hogy ha beszélgetni szeretne az ember, arra nem a megfelelőbb hely a bár néha... Felmentem még megnézni a Maszkabált. Úgy volt, hogy kapok az animátoroktól én is egy karneválos kosztümöt, de elkapkodták az utasok mindet. A maszkok tök jók, árulják őket 6-8 választékban 6-15 dollárért (jó biznisz, mint minden, azóta azt is megtudtuk, hogy a cruise directorok és bizonyos vezetők százalékot kapnak az utasok shoppos vásárlásai után!!!), majd megpróbálok talán szerványolni egyet... Nagy cucc nem volt mondjuk, csak táncoltak az animátorok, az együttes imitálta saját magát, az utasok meg buliztak krepp papírokkal díszítve magukat. (Aki nem akart maszkot vagy ruhát felvenni.)

Másnap ismét korán izgatottan ébredtem, mert gyermeki örömmel vártam, hogy Jejun ismét beacheljünk! Sőt, jöttek a barátok is (nem csak az uncsi táncos lányok): Magic Oliver és animátor barátnője, Enza, másik két animátor fiú: Gus és Klaus, Kip és egy fiatal szecus srác, Gagan a kínai "desk"-es barátnőjével. Így aztán többet pancsoltunk, ugráltunk, ökörködtünk. Volt lazulás is, kagylógyűjtés és persze handstandok megfelelő háttérrel. Olit nagyon elbűvölték a tengeri csótányok (hatalmas példányok hemzsegtek a fekete szikláknál) és rákok. Spanyol Oliver nem volt hanyatt esve az elején a programtól, még a vízbe sem akart bele menni (naná, aki Mallorcán lakik, annak nem nagy cucc a tenger :D), de aztán a hülyéskedés a srácokkal mégis bevonzotta, miután mi már kilibegtük magunkat a vízben Enzával. Panaszkodott, hogy rosszul érzi magát a hajón, baromira zavarja, hogy nem beszél rendesen angolul, bár sok mindent megért. (Ja, azóta kiderült, hogy az ő "Si-Si"-jei is inkább "szó-szó"-k :D) Megnyugtattam, engem meg az zavar, hogy nem beszélek olaszul. Persze, az első hónapban van, majd megszokja és belerázódik. Az elején mindig nehéz akklimatizálódni, aztán jól érzi magát az ember! Pedig Magic Oliverrel hamar egymásra hangolódtak, már hetek (cruisok) óta jóformán az ő kabinjában lakik... Haza felé csodamód, beengedett a sofőr ötünket (5!!!) egy taxiba, mert megszánta a két srácot, látván nagyon nem volt másik kocsi. Kissé nyomorogva, de annál vidámabban repesztettünk haza, működő taxi órával! (=olcsóbb út)

Beach:

Fukuban shopping-napot tartottunk. Elmentünk az óriási Canal Citybe és célirányosan felkajtattam azt a 4 ruhaboltot, amit mérvadónak gondoltam. Jó leárazások voltak, fél óra alatt 4 ruhadarabbal lettem gazdagabb :). Bizonyos helyeken azért őrület, milyen árak vannak! Oli megfigyelése szerint, a japánok úgy vásárolnak, mintha a kínai piacon lennének. Az is vicces volt neki, hogy férfi méretben is létezik XS-es! Az emberek a városban sokan járnak esernyővel a nap alatt és sokan felhúzzák a karjukra a pót-ujjat leégés ellen. Ami vicces volt, az egy meleg japán kasszás a Berschkában. Hagyján, hogy 3x átszámolta a pénzt és a visszajárót (de óvodás módszerrel: 3x körbetapogatva, ja amúgy olyan érdekes, hogy a pénzváltóknál is 3x-4x behúzzák a leszámoló gépen az egy darab 50 euróst...), de olyan aprólékosan és lassan csinált több fordulóban mindent, hogy azt hittem, gyökeret eresztek! :) Első körben nem is tudom mit csinált, 2.: eltávolította a vállfákat, 3.: elvette a pénzt, 4-5-6.: átszámolta a pénzt, majd visszaadott ugyanilyen aprólékosan, ezek után jött még a riasztó leszedése, az összehajtogatás, bezacskózás, és még a zacskók leragasztása, amit szintén minden üzletben elvégeznek! Vidáman és feldobódva sétáltunk át a törzshelyünkre netezni, majd a hajóra vissza. Este show time volt, kaptunk új stage managert: Elvist. Most esett le nekem, hogy jó ideje nem használják a kivetítőket a mi shownk alatt, ami tök nagy baromság. Kip is mondta, hogy nem érti, mert hát kötelező lenne miatta, hogy lássák az Ő arcát, mimikáját... (Naná, hogy csak miatta lenne fontos! :D) Ezért sem tudtunk videót szerezni mostanában, mert így nem is rögzítik. Este bárban voltam Magic Oliverrel és Ivánnal, a többiek nem jöttek le, hiába ígérték, a csapat másik fele pedig csak nagyon későn jött. Ilyenkor egyébként nem a legjobb, mert tömve van a bár. Ezen a napon állítjuk ugyanis hátra az órát és a crew ünnepli kb., hogy eggyel tovább alhat/ihat... :D Így elég nagy zaj volt és tömeg. Ki is mentünk és leültünk az utastérbe. Na, mi történt ott? Láttuk Cirot mobilozni az utastérben!!! Oliver rá is kiáltott vicceskedve, ő meg persze úgy tett, mint aki nem érti, holott Oliver olaszul mondta neki... A spa-s kínai lányok azért eljöttek, megmutattam nekik laptopon a showt. Aranyosan meglepődtek és gratuláltak.

A cruise utolsó napján más érdemleges nem történt. Baromi korán keltem. Még mindig pörgök, mint valami Duracell nyuszi. Oliver is megjegyezte, mivel minden héten megnéz minket, hogy a hula hoopot most mintha turbó üzemmódban nyomtam volna. Be akartam ülni a Blue Welvet (topless) show próbájára, ahol úgysem pucérkodnak, hogy legalább a koreót lássam, de arról is kizavartak... Ebédnél megismerkedtem a maláj trió két tagjával, Yeannal és Chaóval, őket is meginterjúvoltam, aranyosak voltak nagyon. A csajszi nagyon szép, azt hittem velem egykorú, de kiderült, 35 éves és van már egy 20 éves gyereke! Nem semmi! Aztán travel talk és ezzel ismét vége egy cruisnak...