Természetesen a mérgezés még mindig tart Tienjinben, így ismét fenn ragadtunk a hajón. Egyszer sasszéztam át gyorsan a nyílt decken, miközben próbáltam nem lélegezni, de megálltam szót váltani Tatjanaékkal, akkor éreztem puskaporos szagot a levegőben, nem tudtam eldönteni, hogy csak képzeltem e. Bár, Kip is érezte állítólag! Jobb híjján nagy edzős napot tartottam, Oli csak kicsit, mert dől belőle a takony. Most online próbálunk beszerezni pár okiratot a tissuehoz, mert bekeményítették a safety ellenőrzést... Este masszázsra mentem a kis kínai csajszihoz, kabinra. Mesélt... Pl. hogy milyen is most a születés-szabályozás Kínában (régen szigorú volt, rengeteget kellett ugye fizetni 2. gyerek esetén, ma már, ha a szülők egykék, akkor lehet két gyerekük), neki sincs tesója és örülnek a szülei, hogy hajóra ment tapasztalni és világot látni. Elmesélte, hogy régen több embert masszírozott, aztán egy rossz indulatú munkatárs beköpte az előző managernél és balhé lett belőle. Különben, ezt baromira nem értjük. Hát, mi közük hozzá, hogy ki mit csinál a kabinjában? Hajat is csomóan vágnak 5 dollárokért, azt bezzeg nem kell sutyiba csinálni!? Említette még, hány féle nyílt szexuális ajánlatot kap a hajón különböző nációjú dolgozóktól. Itt neki nem annyira kifizetődő dolgozni, mert az utasok masszázst nem kérnek, az alap bér alacsony és csak az eladásokból tud százalékhoz jutni. 27 éves, mint én és nagyon vágyik már egy társra, csak nem talál. A sorsra bízza, hogy kínai vagy más országból jött párra leljen, de egy másik spa-s lány barátnője például, annyira rá van állva a hajtóvadászatra, hogy befogjon egy olasz vagy más európai pasast, hogy ezért jár állandóan a crew bárba! :D Ő azért szereti Kínát és tök mindegy neki, hogy hol fog majd élni később...
Hogy az izgalmakat fokozzuk, mert mindig jön valami izgis, most épp Japán felől a monszun, így eltörölték a 2 napos megállást, de legalább kikötöttünk. Fukuban elmentünk egy igazi japán teaházhoz (Shofuen Garden), ami maga a nyugalom szigete, kis japán kerttel (pont csak mi voltunk, de méreg erős zöld japán teát inni nem akartunk), aztán megnéztünk egy 1800-as évekből maradt villát (Hirao Sanzo Mountain Villa), ami inkább egy parasztházra emlékeztet. Oli ott majdnem belerohant egy hatalmas pókhálóba, szembe nézvén a nagy pókkal, majdnem szívinfarktust kapott az enyhe araknofóbiájával... Különben egész végig szemerkélt az eső, fülledt melegben és Olinak így esővel a kert jobban is tetszett. Majd átvágtunk egy dombon, fák között, ahol szó szerint felzabáltak engem a szúnyogok. Jobban ragadtak rám, mint a légypapírra! Annyira vakaróztam utána, hogy elment a kedvem a további sétafikálástól. Visszamentünk a centrumba, közben bele botlottunk egy érdekes ékszerboltba, ahol mindenféle állatos gyűrűk és nyakláncok voltak. A malac, mely az újjad körül csüng nagyon jópofa!
Fuku-séta
Ékszerbolt
Este ment a pánik a hajón, hogy micsoda nagy vihar lesz, bezárattak mindent, nem lehetett kimenni a deckre, aztán nem volt semmi extra, csak egy kis ringás. Az előző hajókon sokkal durvább voharok voltak!
Meglepetésünkre, másnap mégis kikötöttünk Jejun. Borult volt és esős, de később elállt. Itt is találtunk egy jópofa boltot, ami most nyílt. Tipikus "mindent lehet kapni"-féle dizájnos bolt! (Jópofa pendriveok, kábelek, hajcsatok, írószerek, dilis cuccok stb.) Magic Oliver ad hoc alapon befestettette a haját egy fodrász szalonban. Ősz hajszínt szeretne, de ehhez 4 óra kellett volna, amire nem jutott ideje. Így megálltak a felénél, ami egy világos barnás szőkés színnél van és nagyon kölyök feje lett tőle. Hosszú kihagyás után kávéztam a Sturbuck'sban, of course! :D Egész nap pörögtem, mint egy zizis, ami jót tett, mert a showban szárnyalltam ismét! Éjjel kabinpartyztunk az Olivernél, de no para, velünk bulizott Gagan, a szekus és kínai barátnője - a Guest Coordinator - Linda is... (A Linda persze felvett név, az eredeti kimondhatatlan. A csajszi amúgy Franciában tanult ösztöndíjjal és vágya, hogy egy bor-cégnél dolgozzon. Úgy látom az nagyon megy az ázsiaiaknál...!)
Sea day-Tienjin-Sea day: A hajón ragadt napok csupán edzéssel telnek no, és kis bározással.
Kiderült, nem egészen a légkondi rossz, hanem a cég spórol és nem nagyon működteti a crew szinteken. (Legalábbis a szerelő ezt mondta nekem az irodában...) Bár, ez igen érdekes, mert pár ember meg panaszkodott, hogy náluk hideg van... A mi kabinunk pedig, a manager-kabinok folyosóján van, nem gondoljuk, hogy csak ki van kapcsolva. De, ki tudja?! Tikkasztó hőség van esténként nálunk, már a hideg falra lapulva alszom. :) Egyébként, hozzánk került egy hűtő nagy örömömre, ugyanis Magic Oliver minden teketóriázás nélkül fogta az övét és áthozta, mivel ő úgysem használja...
Beszélgettem egyik este egy spanyol zenész házaspárral és kiderült, hogy ők pont akkor voltak a Costa Concordián, amikor bekövetkezett a tragédia. Rémisztő élményben volt részük, a férfi a vízbe ugrott és kiúszott a partig, a feleség pedig mentőcsónakkal menekült. Este történt sötétben, mindenük elveszett. Azóta mégis folytatják a hajózást, bár amikor vihar van, a csajsziban megindul az adrenalin. Hihetetlen ez a katasztrófa, hiszen a part mellett történt, nem is volt vihar. Ráadásul azt is mesélték, hogy a kapitány 2 órával később jelentette be a hangosbemondón, hogy gond van... Na, ezután érdekelni kezdett a téma, kérdezősködni kezdtem. Kiderült, Magic Martin (bűvész, akit a Magicán láttunk és mellesleg Oliver ügynöke is egyben) is ott volt, sőt épp színpadon állt, mivel pont az ő showja ment. Miután érzékelte, hogy dől a hajó, hanyatt-homlok elrohant, az asszisztens lányt benne hagyva a dobozban!!! Elbeszélések szerint, maga az ütközés alig volt érzékelhető, egy szikla vájta ki a hajó oldalát, de magasabb volt, mint a legalsó szint, így olyan nagy lyuk keletkezett, hogy a vízkirekesztő ajtók nem sokat értek. A crew memberek egy része időben érzékelte, hogy baj van, (belőlük lettek később a hősök és mentő legények), mivel a vezetőség nem akart pánikot kelteni, ők abban bíztak, kivezetik a hajót a stég mellé és akkor rendben mindenki ki fog tudni majd mászni. Felelősségre vonás volt, bár már az is durva, hogy a parti őrség 6 órával később jelent meg, pedig ott voltak pár méterre... Mennyiben hibás a kapitány? Tény, hogy aznap alkoholizált és ugyebár ő ad utasítást arra, hogyan és merre vezessék a hajót. (Szégyen szemre, ráadásul hazai olasz vizeken történt az eset.) A nonszensz sztori, hogy a kapitány "véletlenül" beleesett egy mentőcsónakba segédkezés közben és ezért hagyta el elsők között a süllyedő hajót... Az csak hab a tortán, hogy valami ruszki barátnője is a fedélzeten volt állítólag illegálisan. Ami kész röhej, hogy bár börtönre ítélték, jelenleg is csak házi őrizetben van és a cég az azonnali elbocsájtás miatt, fél millió eurót fizetett neki a szerződés idő előtti felbontása miatt. Jó kis megállapodása volt, mi?! A Costa egyébként 3000 eurós kárpótlásokat fizetett fejenként a dolgozóknak (Ez nem valami sok, pl. Magic Martinnak igen csekély az összeg a több ezer eurós dobozaihoz képest...), de legalább életfogytig dolgozhatnak a Costánál, már ha akarnak...
Ha már a kapitánynál tartunk, van még egy érdekesség, ami a tudomásomra jutott: Elvileg a kapitányi poszthoz hozzá tartozik, hogy tudjon vakbél-műtétet végrehajtani! Mivel az egy olyan szerv, ami rögtön kinyír, ha valami oknál fogva mérget enged a testedbe és ha épp vízen vagyunk, nincs rá garancia, hogy a beteg kórházba kerülne időben. Természetesen ez akkor fordul elő, ha a hajóorvos akadályoztatva van, vagy épp ő van rosszul.
Jejun kora reggel felmásztunk a kikötőnél lévő hegyre. Megnéztük a világító tornyot és egy buddhista templomot, ahol épp istentiszteletet tartottak. Később szépen kisütött a nap és kellemeset sétáltunk. Fukun nézelődtünk a nyár végi leárazások között és beleszerettem egy nyári kalapba, de szokás szerint nem vettem meg (még - ki tudja!?)... (Japánosan túl drága.) :( Csajok! Annyi csodálatos fürdőruha-költeményt árulnak, már-már komplett öltözetnek számítanak... Sajna, a nyárnak eléggé vége, már nem sok napsütést fogunk látni Ázsiában. Az internetezés most csak elszomorít, látom mi zajlik Európában, illetve olvasom a sok terjesztett rémhírt a bevándorlókkal kapcsolatban. A BBC is nyomatja állandóan. Remélem, a találgatásoknak a fele sem igaz, különben nagy bajok lesznek. Ilyenkor újfent rádöbbenek, most kell élvezni az életet amíg lehet és értékelni minden percet, amíg nincs különösképp nagy problémája az embernek. Itt a hajón - kiszakadva az otthoni minden napokból - még inkább lehet gond nélkül élni, na ez az, amit nem szabad elfelejteni!
Kikötő és hegyi séta
Úúúúh képzeljétek, este Classic-Rock Nightot rendeztek a crewnak. Oltári buli volt! Az estet a Viktor-Tatjana-Andres trió kezdte, klasszikus koncerttel. Viktor akkora hegedű-virtuóz, jártak az ujjai ezerrel, ahogyan madárhangokat mívelt az egyik darabhoz. Andres többek között énekelt egy szexi tangót, majd nagy meglepetésünkre megjelent Sergio és Mirta (a bubble show-s, argentín-spanyol-artists pár) és roptak két tüzes, hamisítatlan tangót. Annyira jók voltak, teljesen meghazudtolták 50 feletti életkorukat! Sergio megmutatta milyen is egy argentín macsó. Ez után jött a többi zenész közösen: Poker Band (Amy Winehouseunkkal, akinek a koncert alatt kb. 4 féle frizurája volt, annyit igazgatta, de tényleg! :D), Gioseppe a szóló zongorista, két duó (spanyol, illetve az olasz házaspár) és bele csaptak a lecsóba. Lightos, klasszikus rockot játszottak, mindenki tombolt és élvezte. A táncolás viszont olyan nehezen kezdődött meg, mindenki olyan szégyenlős volt, vagy csak nem tudtak erre a zenére táncolni. Mi aztán a rock and rollnál kipördültünk (oké, némi segítséggel - crew offices barátunk kezdte becibálni végre az embereket a tánctérre - aminek nagyon örültem, mert én szívesen mentem volna már nagyon, csak én sem mertem egyedüli lányként felpattani...) és jó sok számot végig nyomtunk izzadásig. Érdekes, hogy max 10-en táncoltunk egész este (a szolíd Andres - akit még sosem láttunk bulizni - és táncos lábú Iván volt "A" best, Enza - Spa manager - Én: mi alkottuk a női felhoztalt, ja és természetesen Kip, pláne amikor ökörködős vadabb zene ment), a táncos lábú indiaiaknak valahogy ez a rock nem feküdt, filippíneknek még annyira sem... Aztán a végén ment a fényképkészítés ezerrel, olyan vicces, hogy az ilyen bulikban mindig jönnek az indiaiak fotózkodni (kínai túrista módjára) a szép európai lányokkal! :D Utána ezzel villognak vajon a facebookon??!
A csapatunk
A koncert
A lényeg, hogy a crew nagyon értékel minden fajta megmozdulást és mi is beszéltünk egymás között, hogy kéne csinálnunk egy showt majd a crewnak valamikor. (Kip mondta is, hogy régen csináltak ilyesmiket!) Igazi tomboló közönség előtt igazán megéri fellépni és mindenkinek örömöt okozni. :D Na, meg is szervezem...
