Ez a cruise tulajdonképpen nyaralás lesz, mert nem dolgozunk ebben az 5 napban. A táncosok és a főnökség a többi showra koncentrál, nem akarják őket túlterhelni. Így is már az összeesés szélén vannak néha. Megnéztük őket természetesen! A Solid Gold jobb lett és Andrástól ájuldoztak a kínai tini lányok. Sok fiatal csaj volt a hajón akkor, akik sikonyáltak neki rendesen. Az új műsor: That's Dance, viszont annyira nem nagy szám és teljesen régies stílusú. Annál sokkal jobb volt a Destinations. Este azért volt nagy ünneplés, tortázás és crew bározás, mivel végre túl vannak a nagy hajtáson és a premiereken. Itt volt Andrea, az ázsiai részleg vezetője is a cégtől, ő meglepetten konstantálta, hogy minket bizony nem fogja látni a héten. A bárban ment a csocsó ezerrel, Oli és András nagyon rákapott mostanában! Az új táncos lányok körül pedig nyálcsorgatva dongnak az officerek, de még magic barátunk is szívrepesztve lohol a szilikoncsoda Daniela után... (Amitől Enza pedig nagyon maga alatt van, hiába nem jártak hivatalosan, de nem bírja elviselni, hogy Oliver már nem akar vele úgy együtt lenni és most egyéb problémák mellett túl sok neki, így erőteljesen gondolkodik rajta, hogy haza menjen... Egyébként meg az olasz zenész barátnői, akik tök hülyék - igazi féltékeny olasz gádzsik - nagyon adják alá a lovat, hogy milyen dolog az, hogy felszállt az új cast és Oliver már csajozik is, holott Oliver már előtte is kezdte terhesnek érezni ezt a viszonyt. Bár, elkövette azt a hibát, hogy előtte meglehetősen boyfriendként viselkedett... Szóval megy a drámázás ezerrel!)

The Dancer's Torta

Magyar fiúk 6 pizzával...

Megvan az új rekord, amivel teljesítettem a fél-maratont!!! 21-én (ez véletlenül alakult így) lefutottam 21 km-t 139 p alatt, nem is tudom már hány kalóriát elégetve. A bosszantó az az, hogy mikor leakartam fotózni a képernyőt a végén, véletlenül lenyomtam a reset gombot, így elveszett a teljesítményem. De a lényeg a lényeg, én tudom, hogy megcsináltam és élveztem is. Pláne, mivel elkezdtem egy új sorozatot, ami nagyon tetszik (Switched at Birth), szigorúan csak futópadon nézem, így most még többet futok...

Gyönyörű idő van mostanában, igazi vénasszonyok nyara. Összejött a crew-kirándulás az én vezényletemmel, oda mentünk tehát Fukuoka-nap. Meglátogattunk egy tipikus túrista helyet: Kyushut. Itt volt egy hatalmas temple (Dazaifu Tenmangu) nagy parkkal, múzeumokkal. A National Múzeum hatalmas, olyan mint egy kongresszusi központ és terminál keveréke. Volt egy részleg, ahol ki lehetett próbálni mindenfélét, miközben bemutatta a különböző ázsiai országok kultúráját, na ott eljátszottunk kicsit. A végén még egy "szokásosan ZÖLD" japán kertben voltunk. Jó volt kimozdulni és új helyeken járni! Este aztán crew party (Black and White party) volt ismét, lejött mindenki, aki számít. Nem volt rossz! (Az egyik táncos lány mondjuk eltörte a lábujját, amire egyáltalán nem emlékszik hogyan, Clebert pedig a party után véletlenül leforrázták, teljesen felhólyagosodott a karja, nagyon csúnya és fájdalmas szegénykémnek.) Az utolsó nap nagyon nyugisan telt, még travel talkozni sem kellett.

Temple és Múzeum

Japán Kert

Végre, 26-án kimentünk Tienjinbe! Muszáj volt, tudniillik be kellett vásárolnom a kínai ünnepségre. Szerencsére kaptam 2 segítő kínai lányt és Oli is jött velünk. Egész nap taxiból ki-be, illetve egyik boltból a másikba loholtunk. Nehézkesen, de nagyjából sikerült megvenni mindent a dekorációhoz. Nem volt egyszerű! Alapjáraton a kínaiakkal semmi sem egyszerű. Ez a két lány sem ismeri Tienjint, ergó egész nap csak kérdezősködtek mi hol van. Maga ez a városrész, ahova mentünk, nagyon lepukkant, mocskos és büdös volt. Mintha a "Nyócker" lestrapáltabb részein barangoltunk volna. Bejártunk egy igazán "igazi" kínai piacot. (Végig ázott kutyaszag volt.) De láttunk egy történelmi házat ott, a lányok mondták, nagyon régi. Annyi kisállatot árultak (kutyusok, egerek, nyúlak, teknősök hatalmas mennyiségben), hogy ihaj! Remélem hobbyból és nem élelmiszer-feldolgozási célzattal... A kisállatok és magvakon, gyümölcsökön kívül nem sok használható árut láttunk. Az emberek mindenhol köpködnek, méghozzá úgy hogy, előtte jól felszívják a "muníciót" hozzá... Az is bosszantó, hogy a kínaiak képtelenek megtanulni normálisan angolul. Annyira kell figyelnem álllandóan, hogy megértsem az asszisztensemet is, Liánt vagy ezt a shoppos lányt Quinget, hogy duplán elfáradok! Folyton az volt Olival az érzésünk, mintha az összes kínai ember lassú felfogású lenne. Minden olyan nehézkesen haladt, az üzletek nagy részében mindig az volt végül a válasz, hogy épp nincs, vagy csak rendelésre lesz. Ilyenkor tényleg érződik, hogy más világ ez itt! Azért sikeresen zártuk a napot (vettünk 200 kis zászlót, matricákat, szalagot, lampiont, kínai tintát, ecsetet, megrendeltük a kung fu ruhákat és beszéltünk a jelmezkölcsönzővel is a tradicionális oroszlán-/sárkánykölcsönzéshez). És bár a várostól nem ájultunk el, azért jó, hogy láttunk végre valami újat ismét...

Tienjin Piac és környéke

(Még egy bosszantó dolog: A kínaiaktól egy eldöntendő kérdésre nem lehet igen vagy nem választ kapni. Mindig magyaráznak hozzá, a jó ég tudja mit, mert a 70%-át nem értem (hiába angolul) és a végeredményt is sokszor félreértem. Lehet, hogy én lettem fogyatékos, de non-szensz! Aztán ebből jönnek a problémák állandóan, de erről majd később.)

Azóta is rohangálok ezerrel, tök "busy" lettem. Különben Lián sokszor mondja, hogy ezzel vagy azzal nem is nekem kéne foglalkoznom, Roberto azért szépen mindig rám tukmál még plusz feladatokat, csak ne neki kelljen intézkednie. Na mindegy, egyelőre elvagyok! :D

Chejun is 7 ágra sütött a nap és végre bicikliztünk. Tök praktikus megoldás: 5-10 perc a centrum, élvezetes és taxin is spórolunk. Könnyű most nekünk, csak kikapom a fiókból a kulcsokat! :D Különben ez ügyben is intézkedtem, mert sokan több mint 1 hónapja birtokolták már bicaj-kulcsokat és eszük ágában sem volt visszahozni, holott nem is használták! (Másoknak meg nem jutott eddig.) Kitettem posztert, hívogattam a kabinokat és vártam egy hetet, semmi. Végül minden egyes kabinra kitettem egy kissé fenyegető cédulát, hogy juttassák vissza az irodába, plusz ezt megcsináltam a gitárokkal is. Nos, érdekes módon, másnap visszaszállingóztak a kulcsok, gitárok, Lián nagy meglepődésére és bevezettem új rendszert is. (Egy szigorúbbat, már a kölcsönzések tekintetében... :D)

Fukuba bementünk páran, aztán a vársoban is összefutottunk szinte mindenkivel hosszabb-rövidebb időre. A fiúk (András, Oli, Kip) elvoltak, így én nyakamba vettem a várost egyedül. "Anna-time"-ra fel! Elszöszöltem bő fél órát a táncos boltban, annyira jól felszerelt, minden van, még szuper csillogós borító a hula hoopjaimra is! (Az éppenséggel nagyon jó áron van és tekercsben, vagdosni sem kell legalább, de minden más szuper dolgok, nagyon drágák...) Aztán még nézelődtem ruha üzletekben, sétáltam, kávéztam és még két gitárt is vettem, persze a crewnak. (Most épp egy Japánban élő ausztrál gitárbolond pasi adott szakmai tanácsot melyikeket vegyem.) Szóval, lovely day volt!!! :D

Ajjaj, másnap elaludtam! Nem ébresztettt ugyanis az óra, pedig Oli állítja, hogy beprogramozta. Csakhogy nekem egy "welcome on board" a kapitánnyal- féle meetingen kellett volna lennem már reggel 9-kor, hogy engem is bemutassank az officerek után, mint president. (A kapitány bekonferált és meglepve konstantálta, hogy nem vagyok ott...) Persze, éppenséggel nem szakad le az ég, a képem ki volt téve és vetítve (nem is értem minek tulajdonítanak ennek ekkora jelentőséget)! Később hotel director és HR-s is mondta, hogy kár, hogy nem voltam, de nem probléma. (Mindig mindent túl szeretnek reagálni általában...)

Képzeljétek, szegény román sráccal, Mihai-jal mi történt: Anyukája hirtelen kórházba került szívproblémákkal, súlyos az állapota. Nincs senki más rokona, így mindenképp le kell szállnia. Elengedik, de a jegyét neki kell fizetni. (Még jó, hogy adtak neki 2 hetet, hogy visszajöhet!) Másnap már repült volna, de a repjegy kb. 2000 euró lenne Tienjinből, ráadásul csak az azutáni nap lett volna a gép. Fukuban száll le végül, onnan volt olcsóbb jegy. Maga alatt volt nagyon, ráadásul azt mesélte, hogy jó magasról tesznek a gondjára. Nem voltak segítőkészek, sem a cég, ahova tartoznak, sem a hajón a dolgozók. Állítólag kitették volna minden nélkül, bár én azt nem hiszem azért, mert a Costa nem hagyhatná csak úgy vízum nélkül Kínában... A főnök, Karen azt javasolta, ő vegye meg a jegyet, mert akkor tud olcsóbbat keresni. De a legnagyobb baja az volt, hogy nincs pénze. Hihetetlen, mennyire ki van szolgáltatva! Nem volt senki, aki otthonról kisegíthette volna, vagy internet, hogy intézkedjen. Sőt, milyen "érdekes" a sors! Ő volt az egyetlen az új castből, aki már első nap panaszkodott mindenre, nem szeretett a hajón lenni, sőt asszem ki sem szállt még sehol. Már első nap elromlott a crew kártyája, (azt mutatta, nincs a rendszerben, "disembarked"=már leszállt), ami azzal járt, hogy sem vásárolni-, sem netezni nem tudott vele. A lényeg, hogy végül haza tud menni, bát a fizuja nagy része el is ment a jegyére. Mi azért nagyon reméljük, hogy visszajön!