Tienjinben nem engedték be a hajót a kikötőbe időjárási körülmények miatt, így délben amikor kilestem az ablakon, a tenger közepén állt a hajó várakozó üzemmódban, nem is láttunk szárazföldet. Pedig nem volt vihar, különösen nagy hullámok sem voltak... Az egész nap borult: utasok le- és felszállítása, Magic show, az indulás stb. Kip örült, mert így fél nappal többet lehetett együtt a barátnőjével.
A héten csocsóbajnokságot rendeztünk, erről majd még később lesz szó. Hivatalosan is elfáradtam, és kijelenthetem: allergiás lettem a hajóra. Gyakorlatilag, ha kint vagyunk semmi bajom, a hajón pedig minden este gyomorproblémákkal küszködöm. És nem, nem vagyok tengeri beteg! Sosem voltam és ez nem hányinger, hanem görcsölök szinte minden étel után. Azt is észrevettem, ha edzek, fellépek vagy az officeban dolgozom, akkor sincs bajom, ha elfekszem nyugiba, rögtön produkálok valamilyen tünetet. Lehet, csak rajtam van a hazameneteli láz, de hogy stressz alapú az tuti, pláne rosszul is alszom.
Az olasz óra az egyetlen jó progi mostanában, de csak 1 van és én már gyökeret eresztek, mire a többiek felfogják a dolgokat vagy kimondják a mondatokat, annyival előrébb vagyok. jó, a spanyol miatt nekem könnyebben megy. Most Pietro beígért nekem extra feladatokat, majd neki vágok a tankönyvnek is! Szerencsére, Jejun elmaradt a techrun, így korábban kimentünk és végre ki is aludtuk magunkat. Vicces volt, épp megírtam a múlt heti blogot (amibe említettem a magyar artistákat is, hogy jó lenne talizni velük), erre megláttuk, bent áll a Serena. Azonnal írtam nekik, de nem látták. Viszont, mikor már elegem lett a netezésből, elindultam nézelődni és pont szembe jöttek velem. Uccu neki, vissza is mentünk Olihoz a kávézóba. Feldobódtam, bár már sok időnk nem volt (nekünk menni kellett vissza, show nap volt)... Óvatosan nyomtam aznap a térdem miatt, de az energiatakarékos üzemmód viszont jót tesz a hula-hoop trükköknek, mert végre 100-as voltam.
Öltözős selfie show közben :D
Aztán Fukuban megint bicajozott a magyar trió, MagicO pedig gurult mellettünk a deszkáján. Még mindig a halloween partyra készülődöm, vásárolgatok. Találtam egy 100 yenes boltot (mint a 100 forintos :D), nagyon sok mindennel. Tök jól elbogarásztam ott, hobby dolgok is vannak, kell találnom valami kikapcsolódós tevékenységet! Az idő szerencsére csuda klassz, nincs nagy meleg, sem hideg, süt a nap mostanában! Visszafelé aztán cédulát kaptam a biciklire. Megijedtem. Mint a parkolási bírság, csak szerencsére nincs büntetés. De valóban egy felszólítás, hogy rossz helyen "parkoltam"! (A bicajtárolók mellé láncoltam, mert nem volt már hely, hiába a sok tároló, rengeteg a bicikli.) Kissé rohamtekerésben iszkoltunk vissza, mert az utolsó percre időzítettük az érkezésünket.
Este volt a bajnokság. Oliék bejutottak a döntőbe, de nem nyertek. Két túl profi olasz győzött, akik viszont csak ideiglenes crew memberek, ez baromira nem tetszett a fiúknak és engem hibáztattak, miért hagytam őket játszani, amikor eredetileg nem is iratkoztak fel és nem is állandó munkások... Imádom, mikor mindenki az én nyakamba liheg és problémázik! Oké, hogy én írom ki, de nem vagyok játékvezető vagy bíró stb. Amíg ők játszottak én a többiekkel voltam, egy jó ideje már nem igazán lógtam a bárba, de meglehetősen uncsinak találom mostanában. Mindenki ott volt, de ordít a zene...Amúgy is, ennyi ember állandóan összezárva, ha nem történik semmi extra, akkor nem nagyon van téma. Hihetetlen mennyire fontos, hogy néha tudj beszélgetni valakivel a saját anyanyelveden. (Az indiaiak, filippínek sem rasszisták, ahogy a spa manager csaj gondolja, hanem csupán 14 óra munka után, minek törjék az angolt, ha ott van nekik 300 másik ember a saját nemzetiségükből barátkozni...) Ezért is örültünk meg nagyon Andrásnak vica-versa, de nekem továbbra is jól jönne egy magyar barátnő. Mert hiába jobb fejek ezek az angol lányok, valahogy sohasem lesz ugyanolyan. Többségük nagyon fiatal is, párnak olyan akcentusa van, amit egy zajos bárban nem is lehet érteni vagy a brit inside joke-kat követni... Arra is rájöttem, mennyivel egyszerűbb pasinak lenni. Lementek játszani egy sörrel és kész. A lányok ülnek a bárban fecsegnek idiótaságokról (főképp a hajós hódításokról), vagy épp rivalizálnak egymással és mélyen szántó beszélgetést amúgy sem lehet ilyen körülmények között kezdeményezni. Aztán vannak az officerek, technikusok és egyéb crew memberek, akik vagy részegek, vagy nem tudnak jól angolul vagy udvarolnak, vagy mindhárom együtt... No komment! Van egy-két normálisabb fej pasas, de azok is pasik, nem olyan mint egy baráttal/haverral dumálni! Jajjj! Már baromira hiányzik a családom és a barátaim, barátnőim!!!!! Alig várom, hogy csajbulit tartsak otthon, készüljetek lányok!
Másnap András elmesélte, mik történtek még éjjel. (Mivel mi nyugdíjasan nagyon korán - 2-kor - leléptünk...) Persze, szokásosan mentek egy vezető kabinjába vagy 20-an. Hát, ehhez én már fáradt vagyok és amúgy sem akarnék kockáztatni. Bár, mint tudjuk az officerek úgyis megússzák, így ha ők tartanak privát bulit, az lehet, hogy már a szekusokkal is le vannak zsírozva "valahogy".
De sea-dayen hosszabb kihagyás után, kimentem napozni a törzshelyemre. El is felejtettem már, milyen jó is ez. Persze, már nagyobb a szél és nincs valami meleg! Sőt! Másnap Tienjinben már kifejezetten hideg volt, de nem is tudtam kimenni, mivel lejött a visa-matrica az útlevelemről... Végre eltervezzük a városnézést, de sosem jön össze.
A következő ugyancsak sea-day volt, igyekeztem feldobni magam pihenéssel és egy tartalmasat beszélgettem Cleberrel. Jobb kedvem is lett sokkal, ő is hasonló cipőben jár, mint én, azaz besokallt kicsit. De elhatároztuk pozitívak leszünk és értékeljük, ahol tartunk, újra észre vesszük a jó dolgokat. Pl. mennyivel is jobb helyzetben vagyunk, mint a mess munkások, akiknek kb. 1 órás kimenője van akkor is,ha kikötőben állunk, tehát akkor sem jutnak tovább a terminálnál... Borzasztó lehet! Nem is értem, hogyan bírják ki ép ésszel a 8 hónapot, különösen ezen az útvonalon!!! Hála a pozitív gondolatoknak, megjutalmazódtunk: Este MANGÓ volt a kajáldában. ISTENI MANGÓ! (2 napig!) De komolyan, látnotok kellett volna mindenki arcát. Az élet nem is olyan apró örömei, pláne a hajón!!! Mindenki tömte magába, én dobozoltam bőszen, Andres 2 napon át falta reggeltől estig, András pedig most evett életében először! :D
Este aztán filmeztünk Clebbel, Torrentét néztünk spanyolul. Andres tenorunknak is odaadtuk a filmet, de nem tudta átállítani a hangot, így végig nézte mind az első és második részt MAGYARUL!!! Oli ezen másnap totál felhúzta magát, nem akarta elhinni. Kérdezte, miért nem szólt, hogy állítsuk neki át, na most akkor nézze meg újra őket úgy, hogy érti is, mert addig nem adja neki oda a 3. és 4. részt! :D (Azóta jelentette, hogy megnézte és baromi jó volt, teljesen új értelmet nyert az egész... Hát még jó!)
Jejun korán elindultam, kivetett az ágy. Épp MagicO balhézott a kapunál (szokásához híven :D) a szekusokkal, megint csak egy kis hülye szabály miatt, de speciel most nem volt igaza. Innentől már itt is kell útlevél, ugyanis felépült a terminál, nagy SAJNÁLATUNKRA. A röhej az, hogy eddig semmiféle ellenőrzés nem volt a kikötőben, tökre letojtak mindent, most meg épp csak a retina-scan hiányzik. Útlevél-kontroll, kapuk, átvilágítás kifelé és befelé egyaránt. Ez megint csak velünk kitolás, mert nincs külön crew részleg és ez egy órával legalább lelassítja a ki- és belépést, ha az utasokkal egy időben akarjuk végrehajtani... Na, de eltekertem a tengerpart mentén egy hangulatos kis helyre (Yongyeon bridge and rock) és csak gyönyörködtem a vízben, szívtam magamba a nap melegét. A hullámok a parton hatalmasat csapódtak néha fel, de nagyon szépen csillogott a víz. Aztán megvettem a nyereményeket a partyra: külső vinyót, gyorstöltőt, selfie sticket, jópofa termoszt és Sturbuck's utalványt... Előbb kellett visszamennünk, mert volt egy safety meeting. Éljen! :) Azért azt nem mondanám, hogy nincs értelme, mert 2 hónap alatt, ha nem ismétlünk át bizonyos dolgokat, totál elfelejtem. (Pl. a damage S.O.S.-nek mi a hangjele: 2 long blast....) Előadásokon volt action! Az egyiknél betévedt egy utas a backstagebe. Papóka ott kóvájgott, mint aki azt sem tudja, melyik világon van és célba vette a lányok öltözőjét... Nem akarta megérteni, hogy neki baromira nem szabad ott lennie! Aztán Kip majdnem kiverte a szemét, mert a visszacsapódós gumis buzogánya belevágódott. Azóta napszemüvegben jár, hatalmas monoklija van, mintha bepancsoltak volna neki... Őszintén sajnálom, de az nevetséges, hogy csak azért hordja a napszemüveget, hogy védje a HÍRNEVÉT. Már megint kissé túl fontosnak tartja magát... A crew show után kérdezték tőle páran, hogyan esik-kel a színpadon sérülés nélkül és ő azt felelte, hogy azért mert profi. Így most azt gondolja, túl ciki lenne ha megtudnák, hogy mégis csak képes lesérülni... Most meg szerintem hülyének nézik, mit mászkál a sötét hajón napszemüvegben!
Jeju - Yongyeon
Fukun is nagyot sétáltam egyedül a napsütésben. Új utcákat és vásárlós helyeket felfedezve! Pl. egy Jó kis Halloween boltot is!
Később mentünk a törzshelyünkre, a Parco nevű plázába, ahol mindig van valami extra is a jó kaja és internet mellett! (kóstoló, kiállítás, most épp egy festő)
A fiúk amint épp kapcsolatot ápolnak az otthoniakkal :D
Aztán volt még történés: Eltűnt András biciklije. Nem tudta hirtelen, ellopták e vagy elvitték. Aztán egyértelmű lett, hogy hatóságilag eltávolították, mert nem a megfelől módon parkolt. Elég röhej, de a "szabálykövető japán módi" már csak ilyen, pláne túlzásnak tűnik, hisz' nem autókról van szó. Kb. 5 cm-re lóghatott ki, a hivatalos tároló mellett, sok másik bicajjal együtt, amket nem vittek el! (Azóta Kiptől megtudtuk, Japánban minden biciklit regisztrálnak, nyilván ennek nem találták a gazdáját, azért vihették el...) Szegény András jó ideges lett, hirtelen azt sem tudta mit tegyen. Azonnal írt, hogy mi történt és segítsünk, én azt hittem először, biztosan csak nem emlékszik hol tette le, mivel itt nem lopnak, az őr persze nem beszélt angolul egy mukkot sem, Oli lazért oda rohant segíteni. Végül írtunk a japán srácnak (akit még a bárból ismerünk), Siggnek. Kiderítette nekünk hová vitték és mit kell tenni (2000 yenes bünti+passport és átvehető legközelebb). Emiatt viszont András jól lekéste a 3 órakor kezdődő safety meetingjét. Úgy fest, megértőnek bizonyultak és megúszta, még öröm az ürümben, hogy plusz egy órával előbb lezajlott ez az egész, mert így időben visszaértünk a hajóra. Este aztán még több kalamajka volt, ami el is volnta róla a további figyelmet (mert bár önhibáján kívül, de 2 cikis bicajos helyzete lett volna így Luigival, a staff captainnel...): az egyik táncoslány összebalhézott olasz (aktuális azóta inkább ex) "lovagjával", ami miatt még a show is később kezdődött. Azt hallottuk, tettlegességre is sor került (állítólag a fiú leköpte és meglökte)! Ciro valamennyire megvédte mondván, ez két ember vitája és nincs tanu sem... Hááát, azért a Costa-szabályzat szerint ilyen esetben azonnali leszállítás a bünti! Azt láttuk, hogy a szekusok ingerülten távoztak és bementek vele egy elbeszélgetésre... (De végül nem kapott érte semmit...) Nem értem én már ezeket a hajós kapcsolatokat, pláne amelyikben olasz az egyik fél. Ha hivatalosan nincs két ember együtt, (mondjuk úgy, hogy csak kavarnak) és közben másokkal is hetyeg(het)nek, akkor mire fel csapnak féltékenységi drámákat??? (Pláne ennyire eldurvulva...) Utolsó nap csak a szokásos travel talk volt. Ismét leszáll jó pár ember, köztük Cironak is búcsút intettünk. Vajon milyen lesz az új cruise diri???
