Az otthoni 6 hét sitty-sutty elszállt. Máris olyan, mintha el sem mentünk volna! Annyit mászkáltunk Pesten, nyüzsögtünk, karácsonyoztunk, sütöttem-főztem-készülődés, edzés, hogy lényegében totál lemerültem. Megyünk vissza a hajóra pihenni! :D

Új szezon első koreai képe, még karácsonyi hangulatban :) /Szöul - Incheon Reptér/

Szerencsésen megérkeztünk Jejura (Dél-Koreába), helyi idő szerint este 9-kor. Mondhatni gyorsan ideértünk, Amszterdamon és Szöulon át repültünk. Olivér rokonainak köszönhetően - akiktől ugyanis kaptam egy memóriahabos nyakpárnát - a 10 órás úton aludtam vagy 5-öt, ami nálam elég nagy dolog! Este szuper hotelbe vittek minket, és isteni koreai vacsorát ettünk. Nagy választék volt, végig kóstolhattuk a koreai konyhát: kimchit, roládokat, savanyúságokat, sea foodokat, leveseket stb.

A jobb alsó sarokban lévő kagylót a levesemből halásztam! Úgy tettem el emlékbe miután kiettem a belsejét! :)

29-én volt egy teljes szabadnapunk a szigeten:

-Korán ébredtünk a jetlegnek köszönhetően. Reggelinél ismét adtunk a gasztrós élvezeteknek, faltuk a rambután nevű gyümölcsöt, valami furcsa, de isteni ízű füstölt húst és Olivér tömte magába a goofrit. Tűkön ülve vártam a 10 órát, hogy kinyisson a bolt, vehessek a kedvenc mandulás alga-snackeimből, no meg mandulatejből, hogy felavathassam a karácsonyra kapott tejforraló/habosító masinámat. Hmmm... Isteni kávét csináltam!!! Nyami nyamm! (Világ egyik legjobb ajándékának bizonyult számomra! :D) Majd ebéd után hatalmasat sétáltunk, bő 6 km-t. Ellátogattunk a város másik oldalán lévő arborétumhoz, amihez nyáron még vissza kell térni, mert most kopár fákkal nem az igazi az egyébként csodálatos park. Aztán elmentünk egy igazi Jejus narancsültetvény mellett. Érdekes, hogy tele volt terméssel, pedig baromi hideg van. Be is tértünk időről időre kávézókba melegedni. Visszafelé találtunk egy computer múzeumot! Oli teljes extázisba jött az első szériás apple masináktól, egyéb gépektől, játékoktól, 0,6 megás első adathordozóktól és old school videójátékoktól. Én szupermárióztam egyet, no meg a dance gépet is kipróbáltuk párosan, de abba elég bénák voltunk így elsőre!

Nagy fáradtan értünk vissza a hotelbe, de azért még kardióztam egyet. Este már hallgathattuk Kipet a vacsinál, ecsetelte is bőszen az elmúlt 6 heti problémáit, de tény és való, hogy eléggé lestrapált és soványabb az ábrázata. Éjszaka 2 óránként ébredtünk fel, de valahogy elhúztuk az alvást 6-ig. Utolsó reggelinket költöttük el szabad emberként és az ablakból már láttuk, hogy a hajó bizony közeledik a kikötő felé.

-Mivel csak 10-re jöttek értünk, addig még lustizhattunk, neteztünk, karácsonyi filmeket néztünk (most még ezt nyomatjuk nonstop egy darabig, mert "valahogy" otthon erre nem volt idő) és próbáltunk ráhangolódni lelkiekben a felszállásra. Kezdődik a "buli"! Nagyon nem akaródzott visszatérni, mert már tudtuk mi vár ránk és semmi újdonság vagy pozitív változás nem várható a menetrendben, illetve a kikötési időkben... SŐT!!!

FELSZÁLLTUNK! Jó volt az ismerősökkel találkozni, pláne olyanokkal, akik tényleg megörültek nekünk. András aranyos volt, mi is vártuk, hogy átadjuk neki az ajándékait. Kareszék még aludtak mikor megérkeztünk (szegények lebetegedtek az utolsó napokban), így beültünk addig a messbe. Közben szállingóztak be a többiek, beszélgettünk sokat míg végre a magyar párosunk befutott. Nagyon lestrapáltak voltak, úgy néztek ki a 6 hét után, mint mi a 6 hónap után. Valószínű ez a port manningnek is (az az a leszállási tilalom bizonyos napokon) köszönhető és egyéb extra baromságoknak a drilleken, amit eddig artistáknak sosem kellett csinálni. Megosztottuk a tapasztalatokat, hajós élményeket, majd elbúcsúztunk, mert már mennünk kellett egy safety tréningre. Jaj gyerekek, már sokadjára csináljuk ezt a tortúrát végig, de ilyen rohadt hosszú (2 órás) oktatást még sosem kaptunk. Nem is értem, 6-an voltunk (csupa olyan ember, aki nem rég szállt le) mégis bő lére eresztette az elvileg jófej román officer. Aztán jött a már annyira nem is meglepő fekete leves: PORT MANNING! Kip majdnem dobott egy hátast mérgében. Én már edzettem rá magam lelkileg egy ideje. Tüstént reklamáltam viszont, hogy legalább ugyanazt a beosztást kapjuk Olival, mert az aztán már tényleg durva lenne, hogy különböző napra essen! (Még egyelőre a mentőcsónak beosztásunk is eltérő. Én mondtam a pasinak, igazi vészhelyzetben nincs az az isten, hogy mi szétváljunk...) Hab a tortán, Oli és Kip még pax drillezni is fog (a mutogatós-utasterelgetős hülyeség), így extra dutyval is megspékelték nekik és nekem is (ami később esett le), hogy pax drillem nincs, de egyéb tennivalóm a normál drill alatt viszont igen: Szaladgálhatok majd egyik stationből a másikba, hogy lepittyegtessem a kártyákat... Állítólag ideiglenes ez az állapot, de szerintem csak kamuznak és 6 hónapig megpróbálnak majd etetni, hogy nincs elég személyzet a hajón... Mi azért majd hetente reklamálunk egyszer. Éljen az új módi!:( Ez azért eléggé lelombozó hír, mert így lesz, hogy 5 napig el sem tudjuk hagyni a hajóta sea dayek miatt, no meg a kínai Tienjinnél gyakran fordul elő, hogy hatóság vagy időjárás miatt senkit nem engednek ki!

Egyéb változások: A szekus főmufti leszállt, az újat szinte alig látni. Milyenek az újak? Egyelőre nem tudni, mindenesetre a bőröndöknél nem problémáztak (pedig tele voltam csomó "nem behozható" cuccal), a tejmasinámat, körmös UV lámpámat azért nagyon nézegették és kérdezgették, végül beengedték. (Azt azért bekamuztam, hogy a masinám az nem tud forralni, csak keverni... Hi hi!) Andrásék rám ijesztettek, hogy mostantól a folyadékot szigorúbban veszik, így elmentem a dokihoz "mandulatej behozási - engedélyt" kunyerálni! :D Az elvileg jófej orvos, aki már ismer régóta, nem igazán akart a szimpla megoldásra törekedni (bár tudjuk, Costánál ilyen nincs, mert túl kell bonyolítani mindent) csak magyarázott nekem, hogyan működik a procedúra, és nekem már a Mellesnek (otthoni hajós orvos, akire amúgy is ki vagyok akadva, erre majd még visszatérek...) kellett volna ecsetelnem a laktóz/glutén/egyéb ételérzékenységi problémáimat, mert arra a bizonyos pre-embark papírra rá kell vezetni az ilyesmit. Értem én, de most ez tényleg akkora dolog, hogy egy nyamvadt dobozos tejet behozzak??? Ráadásul, indulás előtt egy nappal jött meg a gasztrós leletem, mire előírták nekem, mit nem kéne ennem. Telefonban kaptam az utasításokat és gyógyszerneveket a dokinőmtől, nem is született ezekről hivatalos papír... Végül azt mondta, beszél az új staff captainnal (végre egy jó hír, Luigi is leszállt), aki majd tájékoztatja a szekusokat ezügyben. Remélem, tényleg megtörténik!

Aztán a próbalehetőséget is túlbonyolították: Mostantól, ha tissuezni akarunk, 1-2 nappal előtte be kell jelentenünk, hogy a Head Tech. kérvényezhesse és aláírathassa vagy 3 emberrel... Mi lesz itt, ha a problémás Daniel (hülye főtechnikus) visszatér???!!!

Kis kitérő, miért mászom falra az otthoni hajós eljárástól. Egyetlen orvosunk van Magyarországon, akihez lehet menni ezügyben! Sajnos, túl sokszor kell hozzá menni, azaz minden egyes hajós beszállás előtt, még akkor is ha pl. 1 napra ugrana haza az ember! MELLESleg (aki járt nála, már érti a viccet) egy hónappal előbb (ahogy megérkeztünk) kértem időpontot, tehát nem utolsó pillanatban, mégis (mint mindig) 7-re akart berendelni minket. Végül megírtam neki emailben, hogy 8.30-ra ott vagyunk és punktum. Ő azért még vissza írta, hogy 8.15. Mikor megérkeztünk, az asszisztens már szirénázott, hogy merre jártunk. Legalább most először érkezéskor azonnal bemehettünk. (Ja, mert amúgy amikor odahívott minket annó hajnali 7-re, 9 volt mire szólítottak az 5 perces, nevetséges vizsgálatra.) Mindig nehéz megállnom, hogy ne röhögjem el a hallás vizsgálatot, mikor "drága" doktor úr (tényleg drága, minden egyes alkalom 20.000Ft fejenként) suttogja a fülembe: "Ember a vízbe!" vagy amikor arra kér hajoljak le, meg álljak egy lábon... Most komolyan, ha egy artista ezeket sem képes megcsinálni, akkor naná, hogy alkalmatlan a munkára, nemhogy hajózásra... Végén terhességi teszt, mikor előtte 3 nappal voltam nőgyógyásznál ultrahangon... Hiába, azért meg kell itt is csinálni! Ja, amúgy meg azért sem mondunk a pasinak soha semmit (szedek e gyógyszert állandóan, van e valamilyen allergia stb. stb), mert akkor mindenből problémát gyárt és leletet, meg orvosi dokumentumokat kér... Non szensz az egész, mert ezt a hercehurcát beszállás előtti 3 napban kell megcsinálni és ha a doki problémázna, hogyan szerezzek be már papírokat utolsó percben, pláne ünnepek előtt. Mindegy, legközelebb majd felkészülök. Viszek neki mindenről, aztán válogathat!

Amúgy pedig már épp elegem volt, hogy orvosi kontrollokra, vizsgálatokra ment el otthon az időnk és pénzünk nagy része. Karácsony előtt amúgy is már nehéz intézkedni, senki nem szeret dolgozni vagy elmegy jóval előbb szabira, másrészt, nyilván ismeritek a magyar egészségügyet! Ha 1 hónapja van az embernek otthon, kénytelen mindent magán úton intézni. (Éljen a 18.000 ft-os laboros teszt pl., ami házi orvoson keresztül ingyenes, csak nincs eredmény azonnal.) De hagyjuk is ezt, mert ez egy külön blog-téma lenne!

Az első napunk (31.-e) Fukuokan volt, esős, nyomott, hideg idővel. Már kora reggel megindultunk, hisz' mostantól minden idő aranyat ér... Kip azóta is dühöng, sőt a kapunál küldték vissza, hogy ő bizony most van beosztva, nem hagyhatja el a hajót. Igaz, ami igaz át lettünk verve, mert tavaly mikor aláírtuk az újabb szerződést, úgy tájékoztattak minket, hogy meghagyják az artistok port manning mentességét... (Így nézve, elhúzhatnánk a csíkot, mert megvezetve írtuk alá.) No, de sebaj. Egyelőre én nem dühöngök (Oli szerint majd fogok, amikor nem mehetek ki), úgy fogom fel, hogy olyankor nagy edzős napokat tartunk majd a színpadon, mert legalább utasok nincsenek. Fuku semmit nem változott, már a karácsonyi láz teljesen alább hagyott. Boltokban járkáltunk és plázáztunk a hideg miatt. Kipróbáltam pár kencét, remélem kiszépülök ismét. Otthon kiszáradt az arcom nagyon és jött egy-két pati is. Plusz egy új szigorítás: fél órával még előbb kell visszaérni! Na, erre már no komment.

Csak, hogy valami jót is írjak: Kabinunkba kaptunk extra párnákat, a dzsuvás zuhanyfüggönyt és széket kicserélték és a kissé undi kanapéra is került takaró. A légkondit megszerelték, bár most meg kifejezetten a leghidegebb helyiséggé nyilváníthatjuk a szobánkat... Jól jön az öcsikémtől kapott plüss pizsi!

Fel sem fogtuk, hogy szilveszter van. Délután pakolásztunk (most szembesültünk vele, mennyi cuccot hagytunk itt és ahhoz csak hoztunk még újakat... Oli már agygörcsöt kapott, hogyan fogjuk majd haza vinni, végül megnyugtattam, majd max. 2 extrát fizettetünk a céggel, nehogy már ezen parázzon 6 hónapig, most amúgy is megspóroltunk egyet idefelé jövet), előkészítettük a cuccokat, mivel 1.-én dolgozunk majd. Aztán lefeküdtünk "kicsit" 6 körül, amiből az lett, hogy mire magunkhoz tértünk már 23.45 volt. Épp , hogy elcsíptük az éjfélt, de mire felértünk a partyba már nem volt semmi: Se kaja, se hangulat. Kiderült, 21 órakor volt egy nagy visszaszámlálás... Ilyen hülyeséget! Éjfélt már csak páran a táncosokkal számoltuk a parketten, aztán nagy éhesen elhúztunk a messbe pocsék kaját enni. Még visszanéztünk utána, találkoztunk több crew memberrel, akik üdvözöltek és köszöntöttek minket, de lényegében nagyon lapos volt a buli, nekünk pedig amúgy is olyan érzésünk volt, mintha reggel lenne. 2-ig ott voltunk, aztán neki álltunk filmezni és befejeztük a kicsomagolást. 4 után feküdtünk, aludtunk még 3 órát. Érdekes, hogy a jetleg ennyire megviselő, ha keletre utazik az ember. Otthon egyszerű volt, korán feküdtünk és korán keltünk. Ilyenkor viszont teljesen fejre áll az ember biológiai órája! Gyakorlatilag egész nap kómában vagyunk (mint a téli álmot alvó medve, akit felébresztenek decemberben a mesékben), bármikor elájulnánk, de éjszaka csak 2 órát bírunk egy huzamban aludni. Nem beszélve a legfurább időpontokban ránk törő éhségről vagy wc-re menési ingertől! :D

Az utasok száma elég alacsony a hajón, még mindig félházzal mennek a cruisok. Nem látják ebből, hogy talán melegebb éghajlatra kéne húzni, mint a normális cruise hajók???

Megvolt a tech run is. Jött egy új táncos, de most nem is csinálja a Visiont. Még mindig nem tudja? Itt van egy hónapja! Bár az igaz, hogy amíg nem voltunk, teljesen máshogy ment a műsor, pl. nem is csináltak finálét! Ekkora baromságot! Tech run után voltak kedvesek felvilágosítani, miért is kell ezentúl minden áldott próbán ott lenni. Mert egyik artista és egy táncos összeütközött! Húha! Semmi nem történt, de ez már akkora rizikófaktor, hogy ezért szívunk most ezzel a hülye próbával is fél évig. Ennek örömére, renitens módon (Kip is velünk tartott) úgy gondoltuk, szépen kihagyjuk aznap a travel talkot, majd ráfogjuk a jetlegre (tényleg lefeküdtünk) és arra, hogy "totál kiment a fejünkből", hisz' úgysem szólt nekünk senki, ami szintén igaz!

Egy órát tudtam du. aludni és úgy keltem fel 6-kor, mint ha az éjszaka közepén legmélyebb álmomból vertek volna fel. Sajnos, a show is olyan volt. Nem tudtam koncentrálni, a tangós ruhámat elfelejtettem odavinni és 2 szám között esett le, így nem is lett volna időm elrohanni a kabinomhoz érte. (Igen érdekesen néztem Oli mellett fehér ruhában...) Ja, még a fejemet is jól bevertem az öltözőben. Na, ennél már csak jobb lehet!

2.-án 4-kor keltem! Juhéé! :( Képzeljétek, a hajó reggel 8-kor megállt a tenger közepén, Tienjin-öböl torkolatánál, köd miatt... Egész nap nem tudtunk kikötni, és András mesélte, hogy múltkor is ez volt és éjjel 3-kor (!!!) csinálták az utas-drillt. (Szerencsétlen crew membereknek ez mekkora szívás! Fagyoskodnak alvás helyett, aztán kelhetnek utána 6-kor munkára...Nem is értem, az utasok ilyenért nem panaszkodank???) Na, végül hajnalban kötöttünk ki, drill reggel volt. Aztán még elvileg 9-re voltunk berendelve az emigrációhoz face to face, mivel a kínaiaknak nem számít, hogy pár hete még itt voltunk fél évig... Ezért voltunk készenlétben egész nap, míg végül hajnalban ugrasztottak ki. Aztán két tréning, Oli megcsinálta élete első utas-drilljét, szegény jól szétfagyott. Ott kell csak állnia, kb. tök feleslegesen. Mutatja az utat, 2 méterre tőle már áll egy másik ember is emiatt. (Sőt, azóta már 4-en vannak 1 négyzetméteren...) Aztán kiderült, a késés miatt a Jejus napot úgy ahogy van sztornózzák és a port manning ennek ellenére nem változik, ergó Fukuban sem mehetünk ki, sőt utána Tienjinben újra emmigration ellenőrzés lesz, így ott sem. 8 nap kiszállás nélkül??? Hát azt hittem, eldobom az agyam. Végül sikerült elintéznem, hogy Fukuban leengedjenek minket.5.-én végre frissen és üdén ébredtem, újra embernek érzem magam azóta! Úgy örültünk a szabadságnak, mint majom a farkának! Ideje életre kelni!!!

Egyébként Fukun nagyot sétáltunk és bele vetettem magam a Daimaru nevű 100 yenes boltba, ami egy igazi kincses bánya! :) Aztán bele botlottam egy kiskutya üzletbe, ennyi cuki kutyust még nem is láttam egyszerre. Ide kell jönni egy kis lelki feltöltődésre! Volt persze sushizás is japán rágcsákkal és főtt gesztenyével kiegészítve, bezzeg Oliver a Mcdonald's-ot preferálta... :( Este a show nagyon jól sikerült és szuper közönség volt.

Mostanában pedig már a napocska is süt!!! (Kint is - bent is :D)

SO, welcome everybody!!! 6 havi kalandra fel!