Mivel nem mehettünk ki 20.-án, edzős napot tartottunk. Egy rossz mozdulat a tissuen és meghúztam a derekam. Ilyen még nem fordult elő! Nem is éreztem azonnal, folytattuk a gyakorlást, majd miután befejeztük, szúrni kezdett és ráeszméltem, nem tudok előre hajolni. Nyögdécseltem, mint egy vénasszony, sőt még lélegezni is nehézkes volt. Bíztam benne, hogy elmúlik, de később rosszabbodott. Érdekes módon, hátra hajolni teljesen jól megy azóta is, hanyatt fekve vagy futás közben pedig el is tudom felejteni. Valószínűleg, hirtelen megnyúlt és összeugrott az izom. :(

Másnap reggel kitápászkodtam nagy nehezen, mert hát bizonyos mozdulatoktól ordítani tudtam volna, majd felmentem az utas-konditerembe. Annyira más élmény volt, nem is értem, miért nem használtam eddig. Úgy lehet futni pont a nagy ablak mellett, hogy rálátni a tengerre és rengeteg napfényt kapsz az arcodba. Az orrom előtti tv-n mondjuk idióta, tingli-tangli kínai mesefilm ment. Színészek voltak beöltözve állatoknak (disznó, majom, oroszlán), istennek, Buddháknak, mire rájöttem, hogy a story az égben játszódik, az állatok pedig a kínai horoszkóp jegyei. Tele volt karate/kung-fu elemekkel. Különben rengeteg fura stílusú, kosztümös, szét sminkelt szereplős, old school kínai filmeket adnak állandóan. Megy mind a 20 csatornán, tehetségkutatók tömkelegével. (Ezeken és a híreken kívül asszem' mást nem is adnak.)

Du. 2-kor kötöttünk ki Jejun. Jól jött ki, mert este 8-ig kint maradhattunk, ráadásul a main hallban sem léptem fel. Hatalmasat sétáltunk Olival. Átmentünk egy gazdag halpiacon (friss tenger gyümölcsei, sokuk még élve: ezüst halak, ráják, rákok, kagylók), helyi árusokkal és kofákkal teli utcácskákon is. Tulajdonképpen, egy cseresznyefákkal teli ligetet kerestünk, de helyette találtunk egy erődöt cuki kerttel.

Halpiac

Mikor visszaértünk, nagy örömünkre egyik kedves konyhás elrakott egy hatalmas tányér sushit. Pont aznap reklamált Kip, hogy mostanában hiába megy fel az utastérbe, sosem talál... Apropó Kip és a kaja! Nekem panaszkodott múltkor, hogy mindig lekési a bekészített show utáni vacsit. (Ti. 10-10.30.-ig mi szereplők kapunk külön, majd 10.30.-tól kicserélik late dinnerre, ami rendszerint "gagyi" kajákból, szendvicsek és pörköltös fogásokból áll rizzsel. Persze, az ostobaság, hogy nem hagyják kint tovább, amiket nekünk tesznek ki, hisz' rendszerint a fele megmarad.) Legutóbb gondoltam, jó fej leszek és kimertem, hogy jusson neki mire 11 körül befut. (Addig tollászkodik! Számomra is rejtély, hogy miért tart 1 óráig lesminkelnie...) Ja, és a vérnyomás diétája nagyon szigorú, nem eszik ám akármit. Szóval, rácsörögtem, hogy várjuk. Miután leült, nagy csalódottság ült ki az arcára, azt sem mondta, bakfitty! Én távoztam, később Oli mesélte, hogy annak a bizonyos ábrázatnak az oka az volt, hogy valami spéci fogásra számított. Mégis mit gondolt??? Abból raktam el, amit felszolgáltak...

Mondanom sem kell, következő alkalommal nem vettem neki, aztán crew partyn hallgathattam a felháborodását, hogy szó szerint - "LITERELLY (kedvenc szójárása a "problem", "issue", "you know" után) NOTHING" - a semmit edte, miközben az animátorok ott falták a lazacot az orra előtt, az Ő VACSORÁJÁT!!!! Hát így járt. Ezek szerint, a szokásosnál is később esett be... Mondtam neki, ha szólt volna, segítettünk volna. Még azok után is, hogy köszönés helyett inkább elégedetlenkedett a múltkor... (Majdnem kibukott belőlem, hogy én bizony még a hűtőmet is tele pakoltam lazaccal. Miért is ne tenném? Ami megmarad, azt kidobják!) De azt is 10x mondtam neki legalább, hogy jelezze a konyhán és tuti félre rakják. De gyerekek, ez a pali hihetetlen! Minden bajára kb. 5 megoldással szoktam előállni, de neki soha nem jó semmi és az már roppant bosszantó, hogy csak a gondra fókuszál, nem pedig a megoldásra. Oli kijelentette, én vagyok a hülye, mert állandóan meghallgatom és még segíteni is próbálok, pedig az ilyen emberen nem lehet. Ő a "fűnyírós vicc" két lábon járva! (Múltkor pl. képes volt azt mondani, hogy bárcsak találnának valamilyen orvosi okot, ami miatt nem jöhet vissza jövőre... Saját magának kíván rosszat? Hogy lehet ilyet remélni? Aztán, ha tényleg bajt hoz magára, majd csodálkozik és valóban lesz gondja...) De, azért azt el kell mondanom, hogy mindennek ellenére jó szívű és ha kérünk tőle valamit, akkor mindig segítőkész. Szóval, azért szó sincs arról, hogy ne kedvelnénk!

A bárban...

Este kezelésbe vett a masszőr és az oroszoktól is kaptam egy hát alá való tűpárnát. Nem kellemes érzés ráfeküdni, de ők esküsznek rá. Magamra nyomtam pár Flector tapaszt is. Következő reggel a derekam jobb fele jelentős javulást mutatott, azonban a balt rosszabbnak éreztem. Meg is ijedtem, mi lesz, hogyan fogok fellépni. Elvánszorogtam az orvoshoz - ami már megérte, mert kaptam a nővértől 5 doboz női cuccot és vattát ingyen, lejárt szavatosság miatt! :D - aki adott egy koktél-szurit a popómba. Nagyon fájt, mert izomba nyomta. Ahha, az a titka a szernek, hogy annyira hasogat majd a fenekem, hogy nem érzek semmi mást!!! Tablettákat is adott, megígérte, hogy ez a nagy kombó estére hatni fog, de őszinte véleménye szerint, nem kéne aznap dolgoznom... Ezek után elsántikáltam próbára. Sántikáltam, mert olyan bombasztikus izomlázat kaptam a jobbik fenék-comb területemre. Kipróbálgattuk mit, hogyan és közben megnyugtattak, hogy egy óra múlva elmúlik a szuri miatti lüktetés és kifejti hatását a szer. Show előtt még kinesio tapet is felhelyeztünk, hála a youtubeon talált útmutatásnak (tudjátok, azok a színes tapadós, gyógyszermentes szalagok, amik megfelelően felhelyezve átvezetik a terhelést más helyre)! Fuku volt különben, így azért kimentünk feltöltődni. A felpróbált cuccoknak hűlt helyét találtam, de shoppingoltam egyet s mást! :D Jó kis du. volt, bizakodva mentem vissza, bekaptam a tablettát és korán elindultam melegíteni. Hős voltam! Túléltem minimális változtatásokkal és apróbb fájdalmakkal. A 2. előadás kevésbé volt kellemetlen, a végére viszont jól elfáradtam. (Csak estére ütött volna be a sok fájdalomcsillapító, vagy jót tett neki a munka?!) Utána tortázás - mert egyik táncos lánynak szülinapja volt - majd crew party. Igaz, egy helyben ültem egész este és kicsit aggódtam, hogy másnap duplán beüt majd a fájdalom, de azért jól éreztem magam és szerencsére nem lett rosszabb később sem. Pihentem azért másnap és azóta is kezelgetem-kenegetem. Sea day volt, a sok lustulás után azért lazán letoltam 17 km-t a futópadon. Többen mondogatták, nem jó ötlet, de egyszerűen jól esett és olyan klasszul bemelegedett, hogy óvatosan tudtam lazítgatni. Szerintem, csak így fog javulni! Míg én a futógépen hullámvasútoztam (mivel vihar volt) azalatt az esti showban Olga elesett és kiment a bokája. Vitték Shanghaiban röntgenre épp úgy, mint Olit annak idején. Különben fel-alá járkált (vagyis bicegett), nem dagadt fel annyira, de az orvosi papír szerint, 1 hónapig nem táncolhat. Jól bepöccent a hazaküldés gondolatától. (Bár sejtette, hogy 3-4 hétig tényleg nem fog tudni ugra-bugrálni, pláne magas sarkúban.) Én azt tanácsoltam, ha a csapat hajlandó neki falazni (csinálja az egyéb munkaköröket,közben benne van a showban anélkül, hogy nagyon táncolna és csak balett cipőt vesz fel), akkor 4 nap múlva mondja azt az orvosnak, hogy jól van, mert tőle függ a disembarkolás. (Senki nem lehet ugyanis 4 napnál tovább betegállományban, biztonsági előírások miatt. Ennek kivételesen van értelme, pl. egy törött lábbal, hogy mentenéd magad, ha süllyed a hajó...)

Mi ezalatt, laza boltozós napot tartottunk, elég hűvös volt. Beutaztunk megint a tornyokig és ott néztünk körbe a Brand plázában. Kettesben voltunk, nem kellett várni senkire, olyan békés nap volt! :D Du. megnéztem először a welcome táncot, amit a táncosok csinálnak matróz ruhában. Baromi egyszerű, integetős koreográfia, bármelyik animátor meg tudja csinálni (mint ahogy csinálják is utána együtt a táncosokkal), azaz felesleges extra munka a többieknek.

Visszatért Loona (tavalyi cruise assist.), akit szerettünk. Elvileg csak egy hónapra jött, hogy tanítsa Mariot, aki azonban be van tojva. Félti az állását, tudniillik már be lett neki ígérve, hogy pick-pack cruise directort csinálnak belőle, mivel amerikai, de olasz útlevele van és még kínaiul is beszél, viszont ez az első szerződése és nagyon nem tudja még, mit kell csinálni. (Shanghaiban él, elvileg, a hajós munka miatt költözött át a város másik felére, hogy a családja közel legyen a kikötőhöz.) Kiváncsi leszek, hogy alakul majd a lelkesedése... :D

Az ellenőrzés még mindig tart... Ilyenkor nem tárolhatunk az öltözőben sok mindent, még egy stiftes dezodort sem, mert az aztán baromi veszélyes! Mitől más ott, mint a kabinomban?

Magic Oliver is kapott port manninget, sőt PAX drillt is. Mint tudjuk, allűrjei aztán vannak. Pl. mindenre felháborodik és támadásba lendül (nem számít senki, barát vagy ellenség), aztán mikor koppan, mert nem tud intézkedni (ez feltehetőleg bántja az egoját) úgy viselkedik, mintha nagyon is rendben lenne az egész kezdettől fogva. Jelen esetben, rohant a safety officerhez reklamálni, hogy ő nem csinálhatja az utasgyakorlatot, mivel akkor készül a showjára (gyenge lábakon álló indok, ott van az egész napja), majd miután nem jutott vele semmire, többieknek már úgy tálalta, hogy "Áááá, semmi gond, mivel a színházba osztották be mutogatni, ahol eleve ott van ő olyankor, kibír 10 percet..."

Másnap reggel megtudtuk, Olgát még aznap repülőre ültetik és egyelőre haza küldik. Nem voltak valami happyk!

Csak hogy egy cruise se legyen zökkenőmentes: Jejun késett a hajó. Ezalatt hatalmas tömeg verbuválódott már a kijáratnál, nyomorogva izzadtunk bicajjal a kezünkben, 2 óra helyett 4 volt mire kivergődtünk a terminálból. (Tavaly említettem már, milyen pech ez a terminál, hogy beüzemelték. Előtte kisétáltunk a hajóról és kész, csak egy kapun kellett kimenni. Most fel-le lépcsőzni, átvilágítás, passport ellenőrzés stb. van, ami bicajjal baromi macerás.) Ennek ellenére én tök nyugis voltam, jó kedvűen vágtam neki bringázni, míg rá nem jöttem, hogy tekerés közben igen kellemetlen pózba kerül a derekam. :( Emiatt és a meglehetősen hideg szél miatt, csak eltekertem a boltig, illetve a centrumig, nem vettem tehát nyakamba a várost. Skypoltunk viszont Andrással, aki bezzeg már jönne vissza nagyon! A spanyol trió rohant a hajóra, mert kezdődött a munkaidejük. Elég morcosak voltak, hogy 6-tól játszanak, holott nincsenek is utasok este 9-ig!!! (Jó, mi?) Mikor felmentünk 8.50-kor, hogy Oli zsonglőrözzön (én ismét ellóghattam) még mindig nem volt szinte egy lélek sem. Bölcs cruise directorunk erre azt mondta, várjunk még 5 percet! Mit gondoltok, mi történt 5 perc alatt? Semmi. Kb. 6 embernek lépett fel, de legalább helye az most volt! :D (Még jó, hogy eszembe se jutott erőltetni aznap, hogy csináljam! :D)

Plusz egy örömforrás: Megérkezett a szállítmányom! (Nagyon vártam, mert ezúttal másik cég kézbesítette és komplikációk támadtak, miért nem tudnak elérni telefonon... 5 emailt váltottam a CJ Korean Express-sel, mire felfogták, ne telefonáljanak, csak hozzák.) Miért éri meg rendelni azon kívül, hogy beszerzem a táplálékom? Mert baromi jó érzés csomagot kapni, pláne itt a hajón, mintha jönne a Mikulás! (És tényleg, mert csokit is hoz! :D)

Vacsi közben berontott Kip és közölte, hogy mivel port manninget adtak neki, felmondott. Aztán eltűnt estig, míg be nem állított hozzánk, hogy kibeszéljen magából MINDENT. Ismerjük már jól, gondoltam, csak dühöng egy sort és lenyugszik, de meglepetésemre nem ez történt!

Másnap reggel ugyanis tényleg nem jött drillre, sem tech runra. Táncosok nehezteltek is rá, tiszteletlen primadonnának nevezték. (Szegény! Pedig sok baromságot lenyelt az elmúlt 8 év alatt. Egyszerűen, betelt nála a pohár.) Engem aztán nem zavart, hogy kihagyja a próbát, csak az új cast még sosem csinálta úgy. Egész nap a madár se látta, így bizonytalanság volt. (Én biztos voltam benne, hogy a showt megcsinálja, mert minden hibájával együtt, jó szívű embernek ismertük meg és nem szúrna ki 16 kollégával csak hogy bosszút álljon. Lehet nélküle csinálni műsort természetesen, de rá kell készülni.) Aztán kiderült minden: Maradnia kell 2 hétig minimum, mert annyi a felmondási idő. (Ellenkező esetben büntetést fizetne.) Szóval, csak azután távozhat önköltségen. A cég egyelőre nyugalomra intve megígérte (pontosabban az entertainment ázsiai főnöke), hogy utána néz a dolgoknak. Bár ő elküldte a felmondólevelet Genovának, minden elégedetlenségének hangot adva, tüzetesen felsorolva. Meglátjuk, mi lesz ebből...

Fellépés előtti alkotásom, Szandibandi barátnőmtől kapott hajdísszel 

Show utáni nap fáradtan és fájdalmakkal ébredtem. Még vacakol a fránya derekam. Lustálkodtunk egészen a "travel talkozás"-ig, azaz 4-ig. (Cruise fénypontja! He-he, mindenki utálja!) Mivel a back stage-ben baromi hideg van, a színpadon viszont meleg és reflektorfény, mindig lecsapódik rajtunk a víz. Oli rendszeresen szétizzad a fél óra alatt és bánatosan konstantálja, hogy moshatja az ingét. Legutóbb gyermekded felfedezéssel, hót komolyan hozzám fordult és megjegyezte: Tudom már, miért izzadok annyira! Túl közel van a ruha! Olyan jóizűen felkacagtam, hogy kicsordult a könnyem és rászóltam, ne akassza fel a zakóját a közelembe, mert akkor hozzám lesz közel és még én is megizzadok! Ha egész nap a kabinban punnyadok (pláne úgy, hogy előző nap meg nem mehettem ki), estére megbolondulok. (Oli szerint, sárkánnyá változom.) Így erőt vettem magamon és elvánszorogtam a futópadig. Már meg sem lep, amikor egy utas lazán magyaráz nekem kínaiul hosszú perceken keresztül, figyelmen kívül hagyva, hogy egy szavát sem értem. Én tökéletes mosollyal válaszolok magyarul!

Most derült ki számomra, hogy nem csak mi nem értjük az indiaiakat, de ők sem értik egymást. Nincs is nagyon közös nyelvük, ugyanis annyi eltérő változatuk van, hogy legtöbben angolul kommunikálnak egymással. Elvis (ő a stage manager, akit most hallottam először hindiül a liftben, különben mindig olaszul vagy angolul kommunikál) mesélte, hogy a lánya nem is beszél az angolon kívül mást és mivel náluk minden angolul van, a többség nagyon is jól tud, bár a déli területről származók igen sajátos akcentussal törik! Mondtam, nekem pont úgy tűnt, hogy képtelenek megtanulni rendesen, mert egy szavukat sem értem legtöbbjüknek (2 kivétel costás történetem alatt ő és a mostani chief security) és írásban is azt tapasztaltuk, hogy össze-vissza, hallás után írkálnak. Erről jut eszembe, van egy szekus egy ideje (mi csak Jancsikának hívjuk, mert egy magas cingár gyerek, igazi paraszt bajusszal), aki állandóan idézeteket és bölcsességeket küldözget nekem Costa mobile-on (kvázi hajós facebook :D) és még az sem zavarja, hogy sohasem válaszolok neki. Egyszer bókolt, hogy mennyire tetszett neki az aerobic mutatványom (feltételezem, a showra gondolt :D :D) arra írtam neki egy köszönömöt, de ő azóta is szorgalmasan pötyög nekünk. Poén viszont, hogy a folyosón még köszönni sem szokott, csak nagy kerek szemekkel bámulni... Tehát, perfektek az indiaiak angolból, csak épp maguk között. Mondhatjuk, hogy a maguknak kifejlesztett HINGLISHt használják???

Szóval, nagyon vártam már a húsvét hétfőt, mert végre kiszabadulhattam. Ezúttal a Shanghai Pearl Tower csúcsa volt a cél. Kip és Marco tartott velünk (pár táncos lány pedig elment a temple-be). A 2. gömbig mentünk fel (még van egy pici 351 méteren, űrkapszula néven), egész pontosan 263 méteres magasságba. A toronyban van étterem, történelmi múzeum (az jó nagy, megnéztük), air walkingos, azaz átlátszó padlós kilátó (259 m), játékterem, 5D mozi, sőt még hullámvasút is. Marco felült Kippel, de eléggé kicsi, gyerekeknek való és csupán 20 mp-es az élvezet. Utána maradt még kis időnk lazulni egyet a napsütésben. Már nyílnak a cseresznyevirágok (még a Sturbuck's is cherrybloom lattével és cheescak-kel csalogat), hivatalosan is beköszöntött a tavasz! 

Shanghai madártávlatból :)

Az egyik boltban több gyümölcsöt kóstolhattam! Tudtátok, hogy legalább 7 féle mangó létezik??? Aztán megízleltem 3 olyan gyümit, melyről eddig nem is hallottam, de isteni, mézédes finomságok: tüskés annóna, durián, jackfruit. (Amit még ki kellene próbálni: duku, szalokka pálma, kiwano és karambola...) Lehet utánuk nézni... :D

Utólag is kellemes húsvétolást kívánok minden kedves ismerősömnek, esetleg ismeretlen olvasómnak! Itt nem csináltak nagy ügyet, tojt is ránk a Nyuszi! Bár volt állítólag festett tojás - lemaradtunk róla - amit bűvész Oliver koszosnak vélt, míg fel nem világosították a konyhások, hogy friss, csak épp ünnepi köntösbe bújt!

Ui: Azóta úgy áll a helyzet, hogy a jó öreg Kip marad. (Miért is nem lep meg?!) De ez már egy másik történet...