Visszaértünk Tienjinbe - ahol mint minden első alkalommal - ezúttal sem lehetett elhagyni a hajót, így maradt programnak a színpad és konditerem.

Másnap, április 30.-án elérkezett a 29. szülinapom. Oli, aki aznap meg is nyiratkozott (Végre talált ugyanis "fodrászt", mert az előző filippin barátunk - aki hajat vágott - leszállt. Az új tűzoltó srác is bevált, kollégájától pedig kaptam egy nagy rekesz ice tea-t a neves alkalomból, aminek Oli felettébb örült, mivel jóformán csak azt issza a bárban! :D), már délután meglepett a kabinban egy-két aprósággal, aztán este kiöltözve felmentünk, ez volt a spanyol trió utolsó estéje, így őket hallgattuk egy kicsit, aztán Ilával és Alessandroval beszélgettünk (IT officer), miközben megismerkedtünk a hajós orvossal és feleségével, aki 3 hétig van itt látogatóban. Kedvesek voltak, mármint a feleség. (A doki kicsit mogorva, bát lehet csak az a baja, hogy nem beszél angolul.) Aztán a boltban kötöttünk ki, ahol óriási problémám akadt (:D), nem bírtam választani 3 napszemcsiből. (Jó pár nappal később sikerült!) Az egyik teremben, ahol Sabrináék zenélnek, baromi komoly ábrázatú szalontáncosokat láttunk aznap (volt profi cipőjük, szoknyájuk és lerítt, hogy értenek hozzá), ugyanakkor viccesek voltak, mert a kínai utasok, ha csoportban vannak, 10-ből 9x vitatkoznak, még tánc közben is!

Este 11-kor volt tortázás (no, én nem ettem belőle) lent az ebédlőben, ahova elsősorban a jó ismerősöket hívtuk meg: Ilát (énekes csajszi), Salvyt (tenor), Sabrinát (új szöszi olasz énekesnő, akit ugye pár nappal ezelőtt ünnepeltünk), Greget-Olgát, a 2 bolgár ladyt: Marinát és Albenát, Kipet, Marcot, Olivert, Daniellát és Amyt, akik hozták a többieket (a 2 meleg srác kivételével, de szokásukhoz híven, a bárban tojtak ránk, nem is velünk ültek, pedig jó szülinaposhoz méltóan, megvendégeltem őket 2 üveg pezsgővel), majd csatlakoztak hozzánk a később végzők: a maláj trió (Ddon, Terry és Joey) és Tina, a masszőr lány. Akik számítanak, azok velünk voltak, készült sok fotó, kaptam egy-két apróságot és jó kívánságot. Gyerekek, bele léptem a 30. évembe, azaz még van 365 napom, mielőtt depresszióba esek! :D (Áhhh, nem hiszem, hogy fogok, mert az már meg volt nálam a 27.-nél! Amikor még a lépcsőn is legurultam a sokktól, hogy már ott járok... Hi hi hi!)

Jejun borzalmas állapotban ébredtem, szuper fáradtan fejfájósan. Nem is értettem miért, hisz' nem ittam le magam a sárga földig! (Később kiderült, bujkált bennem valami nyavalya.) Azért kimentünk és mivel a buszt lekéstük, megindultunk gyalog. Csodálatos, már-már nyári meleg volt. Egyszer csak megállt egy taxi mellettünk és kikiáltott belőle Ila, hogy tartsunk velük (IT Alessandroval) kirándulni. 1 perccel később már úton voltunk ECO-Landbe és bármilyen bágyadt voltam, örültem, hogy így spontán alakultak az események.(A taxiba végig nevettünk, ahogy Alessandro, igazi olasz stílusban, fennhangon vitatkozott a magát hülyének tettető, egy szót nem értő sofőrrel, akinek esze ágában sem volt bekapcsolni az órát. Végül talpra esett officerünk, aki "nem egy hülye turista", kijelentette, hívni fogja a rendőrséget. A lényeg a lényeg, végül be lett kapcsolva a mérő és nem meglepő módon, a töredékét mutatta érkezéskor, mint amennyit kért volna!) Szóval, nagy boldogan szálltunk ki, igazán meglepett, hogy (anélkül, hogy terveznem kellett volna) egy szupi helyen kötöttünk ki. Eco Land egy nagy erdő, amelyben mini vonattal lehet közlekedni tisztások és állomások között sok gyerek programmal, csónakázási lehetőséggel, kalóz hajóval, picknickező helyekkel, levendula kerttel, kis tavakkal, teázókkal, virágokkal, pónikkal fűszerezve, de még őzet is láttunk! Igazi családi hely. Ila csinált ismét vagy 1000 képet, aminek a felét fel is tette Facebookra rögvest! :D Kialakítottak egy másfél km-es erdős gyalogtúrát is benne, amit bánatomra kihagytunk, mert azt hittük, nem jutna rá idő. (De jutott volna! Sőt, Oli kíváncsi lett volna az állítólagos kígyókra! Mondjuk, én kevésbé... :D)

Miután visszaértünk, szerencsére már nem volt fellépés (Áh, majd' elfelejtettem írni, hogy ismét a sea dayre került a mini showzás és mivel a szülinapomra esett, utána az olasz zongorista ott helyben lejátszotta nekem a "Boldog Szülinapot" számot és felköszöntött mindenki előtt, a kínai tolmáccsal, - aki konferál minket - és Lounával, a cruise asszisztenssel egyetemben!), így nyugodtan elájulhattam délután. Aznap érkezett vissza argentin tenor barátunk, Andres! Igeeeen! És bár csak 1 hónapra jött helyettesíteni - mivel Salvy idő előtt lelépett - mégis csak örömhír és a spanyolomat is újra gyakorolhatom.

Andres és a bolgár ladyk:

(Különben pár napja lázas fordításba kezdtem: saját beszámolóimat igyekszem latinóra konvertálni... :D Nem haladok valami gyorsan, de csak fejlődik majd a nyelvtudásom! Nem megfeledkezve, a szintén spanyol nyelven folyó dr. House maratonjaimról!)

Fukun kipihenten, de újabb tech runos idegbajjal indult a nap, ti. egyszerűen nem vagyok képes elfogadni, hogy a saját kollégám szívat minket és rajtunk kívül egy csomó embert, beleértve az egész technikusi brigádot, holott nem lenne szükségszerű, lenne ezer másik megoldás, mikor tartsuk meg azt a fránya próbát... (Mivel Millie - a "kávé függő, fitness őrült" énekesnőnk - is visszatért aznap, így persze megértem, hogy kell próba, de miért nem délután??? Különben örülünk, hogy vissza jött! Nem mintha Phoebevel különösebb problémám lett volna, de ő volt az egyetlen jó barátnője az undok táncos-főnök nőnek... Most aztán magára maradt, talán felteszi a kedvesebb ábrázatát!?) A végeredmény: ellopják a napunkat, mert mostantól 3.30-ra kell Japánban hajón lenni! Így 1-kor szálltunk le (mivel pár táncos drillen volt, majd Millie szórakozott a beszállós ügyintézéseivel) és még be is kellett jutni a városközpontba, no meg vissza... Sőt, pechünkre ünnep lehetett, mert tömve voltak a buszok nyugdíjasokkal, akik úgy totyorásztak, órákig tartott a le- és felszállás mindenütt. Ráadásul, a sok öreg nénike és bácsika, mind a terminál felé eső kongresszusi központba tartott (Eközben mi tűkön ülve vártunk, hogy mozogjanak, induljunk már és most először a túlon túl udvariaskodó-, minden szabályt betartó-, türelmes japánok is kihúzták nálam a gyufát, mert 5x annyi ideig tart még fizetnek, előre engedgetik egymást, ráérnek, a sofőr minden körülmények között lassít, akkor is, ha lélek sincs az úton, nem beszélve a hosszú piros lámpákról, amik előtt javában a sárgában megáll. Hab a tortán, hogy az utolsó 3 megállónál már csak ketten voltunk és a vezető ugyanúgy mondta monoton hangon japánul a szokásos kántálásait... MINEK??? Roppant idegesítő amúgy is, hát még ha az ember késésben van.) és érthetetlen módon, csak egyetlen járat megy a kikötő irányába. (Meglepő, de van még 3 buszjárat, ami bevisz a centrumba, de visszafelé nem jár! Nos, ez örök rejtély marad...)

Egy átlagos japán buszsofőr:

Szerencsére, a 8 perces késésünkből nem lett probléma, de elég pipa voltam, hogy az egész kint töltött idő kapkodásból állt, a show előtt viszont meg több, mint 3 óránk volt unatkozni. Abban fáradtam el. (Na jó, a 2. műsorra előjött gyengeség és fejfájás is közre játszhatott.) Annak ellenére, hogy vacsinál még viháncoltam Millievel, Andressel és Marcoval (Érdekes, a héten először ettem a kajáldában és nagy meglepetésemre, isteni főtt rákok voltak, az új szakácsnak köszönhetően! Annyira tele volt a hűtőm wrappal, lazaccal és sushival, hogy kabinban ettem állandóan, de nem is szokott hiányozni a zajos ebédlő, no meg a nyitvatartáshoz való alkalmazkodás... Még Milliet is ugratták Oliverék, hogy mit keres erre, mert ő sem arról híres, hogy ott eszik... Ki is van akadva szegény, mert nem működik a hűtője. Amekkora tragédia lenne ez nekem, ugyanakkora neki is!), késő este rám tört az eszeveszett torokgyulladás és végül taccsra vágott. Na, ezek után jött a kényszerpihenő! (Ekkor még nem sejtettem, hogy 10 napos lesz!)

Tienjinben ragyogó idő volt és bár alig éltem, muszáj volt leszállni! Mondhatni "éteri" könnyedséggel jutottunk ki: megkerülhettük a tömeget, kihagyhattuk az átvilágítást és még a taxisokkal is hamar zöld ágra vergődtünk. Röhögtek rajtunk az összeg hallatán, míg az egyik társuk rávágta, hogy elvisz. Nem sok változás van, de a plázában nyílt új üzlet, a szupermarket pedig még mindig viszi nálam a pálmát. Az internet jól működött, a kávézóban volt minden, amire vágytunk! Oltári mázlinkra, még egy fehér embert is elkaptam a boltban, aki átváltott nekünk 50 eurót, ti. sehol egy bank vagy pénzváltó hetedhét határon, a kikötői pedig (mint sokszor) zárva volt. Itt bezzeg nincs egy "mamma", mint Shanghaiban, aki pénzzel/telefonkártyákkal bizniszel... Lehetne itt gazdagodni! (Aki érzi magába a kihívást, jöjjön Tienjinbe, tanuljon meg kínaiul és angolul, máris kezdheti a munkát... :D)

Ezt követően nyomtam az ágyat egész héten. Kénytelen voltam a rendelőt meglátogatni, mivel még kisebb lázam is lett. (Nekem, akinek 5-10 évente szokott felmenni a hőmérséklete! Különben ez egy remek vírus, ami sorra szedi áldozatait a hajón!) A "Vision"-öket természetesen 2 nappal később lenyomtam, de nem tett jót. Majd' megfulladtam másnap hajnalban a köhögéstől. Persze, kimentem (különben már fejbe lőttem volna magam a kabinban fekvéstől), ahol jobban is éreztem magam. Jejun tréning is volt, megint csak az derült ki, hogy a sok buta hajós dolgozó egyáltalán nincs tisztában a dolgával (kezdve a legeslegelemibb információkkal), így már kezdtem megsajnálni szerencsétlen Markót, a tréner tisztet. Kénytelen lesz bekeményíteni.

Este kiderült, magyar van a fedélzeten! Képzeljétek el, a bolgár ladyk helyett jött duó, női csellós tagja, Ildikó magyar, párja pedig spanyol és zongorista! Juhéé! Nekik is a Favolosa volt az első Costás hajójuk! :)

Fukun "nagy drill" is volt, visszatért a horvát kapitány, Tihomir Music is. Ezúttal ő is körbejárt a gyakorlat közben és random kérdésekkel bombázta áldozatait. Az én kérdésem ez volt: "Áh, Anna! Hogy vagy?" Korrekt válaszom: Köszönöm, jól! :D És azzal tovább ment. Oli is csak annyit kapott a másik állomáson (ja, mert hát még mindig teljesen különböző csónakban és pozícióban vagyunk), "Hogy ti még mindig itt vagytok?" Különben most Oli is PDA-zik, azaz sceneli a legénység kártyáit, így ellenőrizve a létszámot. Én, név szerint, koordinátor vagyok (ez volt Kip régebbi "állása", amitől baromi fontosnak érezte magát), elárulom ez éppenséggel semmit nem jelent, nem csinálok ugyanis SEMMIT! :) (Elviekben az alám tartozók ott létét kéne jelentenem a csapat-főnöknek, aki ott áll mellettem és mivel van két szeme, épp annyira látja, ki hiányzik, mint én...) Ezután a csudi jó program után, bementünk 7-en a városba. Néha még mindig meglepődök, hogy Kip tényleg képes buszon, metrón, kávézón át, aluljárókon, utcán menve lankadatlanul - 1 tized másodperc megállás nélkül - folyamatosan beszélni. Az sem zavarja, ha valaki feladja és elfordul, mert akkor ő is vált és magyaráz tovább másnak! :D No, de a lényeg, elmentünk a versenyautós sushi-étterembe, amiért sokan odavannak. (Még a sushit nem kultiváló magic Oliver is, aki ráadásul Daniella nélkül jött! Igaz, rákot és "burger-sushit" nyomatott...) Nos, elég jó pofa, hogy kis autók hozzák ki sebesen az orrod elé a rendelésedet és várni sem kell, mert nagyon gyorsan megy minden: Beütöd a monitoron és pár perc múlva szó szerint befarol eléd az étel! Ugyanakkor, maga az étterem - egy magas épület ablaktalan 4. emeletén, egyesével, fal felé ültetve (ami eléggé megszokott Japánban) - nem vágott hanyatt. A kínálat jó volt, a sushi friss volt és az elmaradhatatlan matcha tea is korlátlanul fogyasztható. Buli volt, jól éreztük magunkat így csapatosan kimozdulva!

Újabb csokorra való újság/történés/baromság a Costánál:

• 'Jancsika' (paraszt bajszú szekus gyerek) továbbra is küldözgeti fáradhatatlanul üzeneteit és előszeretettel kommentálja a képeimet, amit nem győzök eltüntetni... Látnotok kéne, milyen egy szerencsétlen pasas és közben ő az egyik biztonsági emberünk! Egyszer rá akart szólni Magic O.-ra, mert nem viselte a névkitűzőjét: Oliver ment elől, Jancsika utána, szólongatta félhangon (úgy suttog állandóan ugyanis, mintha valaki fojtogatná): - Ollive'! Ollive'! O. meg sem fordult. Erre Jancsika tapsolgatott 2x, 3x, miután arra sem kapott reakciót, feladta! Elképzeltük az arcát, ahogy a végén rá legyint. Különben, Oliver nem tiszteletlenségből negligálta, csak épp úgy gondolja, ha nonstop Daniellának írogat (épp úgy, ahogy nekem), akkor legalább tanuljon meg köszönni neki, a pasijának is (bosszantja, hogy ennyit irkál a barátnőjének...) Van benne valami! Amynek is küldözget mindenfélét, aki már nem egyszer hajtotta el a búsba, mert másik idegesítő szokása, hogy képes bámulni az embert 1 cm közelségből, mozdulatlanul, minden szó nélkül. Legutóbb (amit én észre sem vettem), jött csekkolni a konditermet, majd kiszúrt a terem másik felén és Oli szavaival élve "oda vágtatott" hozzám, 5 perc vizslatás után feladta, hogy szóba elegyedjen velem (nyilván nem fogok leállni), de sokáig észre sem vettem, mikor pedig konstatáltam, hogy bámul, egy "hi"-jal elintézve elfordultam és csináltam tovább... Amikor megszólít, na azok ám a mókás szituk igazán, főképp mert általában egy kukkot sem értek. Oli néha ott van és várom, hogy kisegít majd, hogy mit motyog "hinglishül", de ő meg úgy van vele (mint a másik Oliver), nem hozzá beszél, sőt még csak rá sem szokott nézni, akkor mit foglalkozzon vele... :D :D :D (Egyfelől arról kérdezget, hova menjen, mintha én lennék a tour guide-ja... Látja a faces képeinket, aztán másnap felkeres engem, pedig már odaadtam neki minden infót. Másfelől az aerobic mutatványaimat skubizza és kommentálja...)
• Csökkentették a hajós wifi percdíjait! Igen ám, csak belassították a szervert! Rafináltak, mi? Tehát, az eredmény ugyanaz: kevesebb percdíjjal többet vagy felkapcsolódva... No komment!
• Néha a zuhanyozóban nincs meleg víz, nem tudni miért és mitől függ. Kip szenzációs ötlete erre, miután feltételezte, hogy csak nála (TERMÉSZETESEN :D) áll fenn e probléma, hogy az új kapitány így spórolja meg a bónuszát. Ez még tőle is eszementül hangzott, főleg a "redneckes" (=falusias amerikai tájszólás) nyávogásával, amit néha vesz elő a tarsolyából...
• Drága fiam, Marco sem maradhat ki az eszeveszett listáról. Miután egyik éjszaka, kellő alkoholnak köszönhetően, sikeres hódításról tett tanúbizonyságot, másnap kitört rajta a frász. Kiütése lett a szája felett ugyanis. (Nem állítjuk, hogy a csajtól kapta el, hisz' a hivatalos orvosi álláspont szerint, ez a vírus lappang sok mindenkiben és az immunrendszer állapotától függően, pláne stressz hatására képes előbújni bármikor. Van, akinek havonta, van akinek életében egyszer...) Ez ugye azért a legtöbbször kellemetlenül érinti az embert és igyekszünk takargatni. Ő is megpróbálta eltüntetni, bajszot és körszakállat növesztett. (Különben tök jól állt neki!) "Kedves" kollégái mégis ugratták érte és kinevették, minek hatására hangosan magyarázta (de úgy, hogy már az egész ebédlő zengett tőle), hogy CSAK AZÉRT VAN SZAKÁLLAM, MERT HERPESZEM VAN!!! Lényegében egész héten ezt harsogta! (Minek is dugdosta, ha reklámozta???) Így már az egész legénység tisztában volt vele, hogy a show-énekesnek bizony herpesze van... Oh, Marco... Azért mi még szeretünk... :D
• Megtudtuk, Daniella sem a japánok alkotta mesterséges szupernő-széria leghibátlanabb darabja! Eddig ugyanis csak az istennői, tökéletes testű, PERFECTen zárkózott személyiségéről hallhattunk. Úgy fest azonban, magic O. is kezdi levetni rózsaszín szemüvegét és elismeri, ő is csak egy hús-vér lánnyal él együtt! :D Én már rég rácsodálkoztam, hogy az olyannyira rendmániás Olivernél - akinél szó szerint glédában áll minden, még a tárgyai között is mm pontosságú távolságot mér és nem bírja elviselni, ha bármi elöl van - mekkora rendetlenség van, mióta Daniella beköltözött hozzá. Persze, nem tettem szóvá, viszont most ő panaszkodott arról, hogy szív-szerelme mindent elhagy és a fontos dolgokat (kabinkulcs, útlevél, hajós személyi stb.) rendszeresen elfelejti magával vinni. Aztán mikor ezekből adódóan gondja akad, vérig sértődik, ha Oliver nem rohan azonnal a segítségére.
• Pénzes infó, legyen név nélkül: Egyik táncoslány felkiáltott a minap, 17 euró! Ennyi van összesen a bankszámláján, azaz ennyit tudott megtakarítani az előző 6 havi hajós munka után úgy, hogy nem igazán vett "semmit"... Lehet gondolkodni, megérte e. Probléma nem is a fizetéssel van, hanem aki ilyen szinten elszórja a pénzt, annak szerintem nem sok értelme van itt dolgozni, hisz' ennek az életnek pont a spórolás és félre tevés lenne az értelme! Persze, hallottunk már sok hajósról, aki szinte felél mindent, depressziós lesz, megutálja a hajót, de mégsem hagyja abba!
• Hónapok óta, végre ismét működnek a színháztermi kivetítők. Ami szuper, csak épp a kameraman nem szégyell mindenféle "bravúrt" bevetni és össze vissza váltogatja a képeket, ráközelítéseket. Magic O. miután megnézte az előadást nem győzte hangoztatni, hogy mennyire amatőr munka és pl. amikor a hulahoop trükköket nyomatom, két dolgot lát a képernyőn premier plánban: hol az arcomat, hol a lábam közét... Na már most, ilyenkor egyikre sem kíváncsi, mert egyáltalán nem látszik, mit csinálok a karikával, sőt a karika nem is kerül a látószögbe... Tudom, ilyenek általában a Costa-kamerások, rettentő profik...

• No, meg a technikusok... Andres mesélte, micsoda fennakadások voltak a beállításainál: Salvatore igen csak vakargatta a fejét, hogy mit hogyan kéne összekötni, ami meglehetősen nehéznek bizonyult lévén, hogy egy kábel és egy számítógép hevert mindössze előtte! Később pedig nem értette, miért nincs hang, mire Andres kisegítette és roppant profi módon feltolta a "volume" (azaz a hangerő) .. Ráadásul, még a head tech. Danielt is le kellett állítania, aki nem átallott őt piszkálni, hogy nem lettek készen időre. Mondta is neki, na álljon meg a menet, ő énekelni jött, nem szerelni... Aztán ott van ugye Salvo, a "pult alatt bugyikban matató" szuperszonikus hangtechnikusunk. Mióta ő van, állandóan gondok vannak a show hangosításával és a mikrofonokkal. Most, hogy Millie visszatért, ő még fenéken is billenti. Különben a poén, hogy fél fülére süket. Jó, mi? Mint egy fél lábú táncos a karban. Ha már a hangosítokról volt szó, meg kell említenem még a csapat egyik szintén nagy tehetségű tagját, aki megpróbált megtanulni bukfencezni... Ti el tudjátok képzelni, hogy létezik a földön olyan 30 év alatti fiatalember, aki nem tud egy szimpla bukfencet megcsinálni még 20. nekifutásra sem??? Sajnos, nem voltam tanúja, de Oli majd megszakadt a röhögéstől, mikor mesélte. Őt, mint "Mr. Acrobatot" (:D) is felkérték, hogy szóljon hozzá, mivel már mindent megpróbáltak. Végül csak levideózták a szerencsétlenkedését. (Pár nappal ezután hallottuk, 2 nap gyakorlást követően, sikeresen bukfencezett egyet!)

• Az előző cruise-os fellépés első pillanatában, mikor beléptünk a színpadra, éreztem, hogy Andersek nézik a showt, ugyanis jellegzetes parfümé csapta meg az orromat. Ismervén a bűzös kínaiakat, tudtam, hogy csakis ismerősök ülhetnek a nézőtéren. Óli is jól meglepődött, hogy a színházon átcsap a jó illat, de persze az is elképzelhető, hogy Anders hajlamos kissé túlfújni magát. Ha, már itt tartunk! Régebben azt hittem, nem lehet valakin túl sok parfüm (pláne, ha a magyar hónaljszagú BKV-ra gondolok -tisztelet mindig a kivételeknek!), de mióta lejár az egyik román szerelő a crew-gymbe, azóta megváltozott erről a véleményem. Ő ugyanis már annyit visel magán, hogy ha összetalálkozok vele edzésen, akkor még másnap reggel is az orromban érzem a kölnijét, pedig higgyétek el, nem megyek túl közel hozzá! :D (Pláne, hogy félelmetesen masszív "Fekete Laci" - figura, aki Olit idézve, "parasztversenyeken" indulhatna. Ő is sokáig csak szó nélkül vizslatott, már-már zavarba ejtően és ezt baromira utálom. Nem értem, miért nem lehet az általános illemkód szerint, belépni, köszönni, netán egy mosolyt megereszteni, oszt' kész!)
• Aztán megint egy kis Marco: Elvarázsolt haverunk azóta újra becsajozott. Sikerült neki összegabalyodnia egy fiatal kínai leányzóval, aki a bátyjával jött egy útra. Olasz macsónk nagyon boldog volt, csak arról beszélt a héten, mekkora szerelembe esett (világ legszebb ázsiai nője, fenékig ér a haja, 29 éves, de 19-nek néz ki... bla bla bla), még több problémát és tépelődést okozva így magának... Hihetetlen, hogy tényleg ilyenek az olasz pasik! Most a másik oldalról van szerencsém látni, az amorozó szemszögből! :D Képes lenne 5 nap után feleségül venni a csajt! (Szóval, az olaszok tényleg 1 hét alatt belétek esnek - mint vak ló a gödörbe -, megkérik a kezeteket, lehet, sőt úgy fest, komolyan is gondolják, csak épp ne lepődjetek meg, ha 3 hét után már, mással tervezik az esküvőt...) Nem is lenne nehéz dolga, mert a kínai lányok meg előszeretettel vetik magukat oda az európaiaknak, csak épp a család nem szokta támogatni a dolgot... Nos, nem elképzelhetetlen, hogy még látja majd, mivel pekingi és tehetős, akármikor eljöhet utazni egy körre!
• Különben, szegénynek leordította a fejét a Staff Captain, elég undorító fenyegető hangnemben, pedig nem is csinált semmi rosszat. Ki volt írva, hogy orvosi kontroll 10-16 óráig! Mivel 15.30-ig lehetett kint lenni, pontban akkor ment el. (Naná, nem hülye, én is úgy tettem volna! Pláne, hogy reggel 10-kor megnézte és kilométeres sor állt...) És emiatt! Holott sem a kintről jövő orvosnak, sem a hajós brigádnak nem volt ellene kifogása, ő mégis megfenyegette, hogy ha ennyire tojik mindenre, majd fekete listára teszi és akkor nem szállhat le, meg mit képzel magáról, ő csak egy énekes, majd tesz róla hogy kirúgják! Hihetetlen, ezek a vezető pozícióban lévő olasz Sfejek tényleg ettől érzik jól magukat, ha fitogtathatják az erejüket, holott egy szikrányit sincs igazuk. Ha ki van írva, hogy adott időig lehet menni és te azon belül mész a 2 perces vizsgálatra, akkor jogilag is, meg mindenféle szempontból helyesen jártál el... Mondtam is neki, ne aggódjon, ha baja lesz belőle, menjen csak egyenesen a kapitányhoz és mesélje el, mi történt!
• Megtudtuk, hogy a hajókon tilos elénekelni a Titanic film híres betétszámát, a "Hart will go on"-t. Akármennyire szép, pánikot okozhat vagy csak szimplán rossz ómen!
• Újabb trend vette kezdetét, mostanában az "időben értesítés" a másnapi drillről, esetleg fizetésről, előzőleg éjfél körül kerül kiragasztásra. Praktikus, mi? Már megint nem tudják, hogy szórakozzanak az emberrel...
• Végezetül, megtanítok nektek egy jó kis kínai mondatot: "FÁNKÁNÁ CSULÁJ!" (fonetikusan leírva), mely azt jelenti: "Kártyát elő(készíteni)"! Ezt szajkózzák ugyanis az utasoknak folyamatosan a kapunál, mi pedig ezzel szoktunk poénkodni!

Eredetileg 3 cruise eseményeiről terveztem e beszámolót, de aztán arra jutottam, hogy most zárom soraimat, ne legyen túl tömény, mert lesz itt még hajmeresztő céges dolog, humoros kolléga, ajánlás és kaland! (Jelentem, azóta meggyógyultam, de a történet majd innen folytatódik! :D)

04.29.-05.08.