Tienjinben ismét busszal zötyögtünk a városig, de legalább nem csinált a busz extra 3 kört. Ja, mert múltkor nem említettem, hogy érdekes módon, mikor elindultunk a végállomásról, 3x (de tényleg háromszor) érkeztünk meg ugyanabba a megállóba. Kezdtem azt hinni, hogy vicces kedvében volt a sofőr... Velünk tartott Marco, Sabrina és Millie is (akivel egyébként tényleg nagyon jóban lettünk az utóbbi időben)! Igazi nyári meleg volt már, sétáltam is egy nagyot mezítláb a parkban (főképp azért, mert a szandál feltörte a lábam...). Hazaúton a taxis akkorát köpött ki, hogy csak pillogtunk, még a hátsó ablakra is csurrant-cseppent valami a szélben! Majd gyors alvás (úgy kidőltem, még a drill alatti szirénát is átaludtam, na az a nem semmi), edzés és elmentünk megnézni a Magic Showt. Múlt héten ugyanis a bűvészné kiposztolta, mekkora sikere volt vadiúj előadásuknak. Khmmm.... vadiúj??? Tudjátok, mi volt új? Az egyik varázsládát nem letakarták, hanem füsttel töltötték meg (jó 1 évbe telt ugyanis, hogy kicseréljék az elromlott alkatrészt, amit az egyik technikus barmolt szét tavaly) és a szabadulós Houdini-mutatvány végén nem csak Daniellát, hanem még Amyt is előszedték a fináléban. (Ami egyébként - szerintem - pont lelövi a poént, mert így kiderül, hogy 3 ember volt egyszerre benne és azért tudták olyan bravúrosan megoldani a helycserét! No, persze a kínaiak úgysem figyelnek ennyire.) Szóval, nem akarok rosszmájú lenni, de ha a számaimba, (pl. a hula hoopba) bele teszek valami új 3 másodperces trükköt, akkor már villoghatok, hogy vadiúj a produkcióm??? Hozzáteszem, nem is a mágusunk híresztelt ilyesmit, hanem hőn szeretett "asszisztense"... Csak aztán kissé bajban érzem magam, mikor a véleményemet kérdezik, mert én nem szeretek hazudni és úgy gondolom, hogy barátok között szokás őszintén válaszolni (persze nem bántóan)... Különben is, tudjuk, hogy jó a show, rengetegszer láttuk már és magic O. egy nagyon jó bűvész! De múltkor megjegyeztem neki, hogy nem a legjobb ötlet fekete nadrághoz és pólóhoz, hófehér - nagy betűs, márkás feliratú - alsógatyát húzni (pláne hónaljig :D), mert egész műsor alatt szemet szúr vagy próbáljon már inni egy-egy kortyot a takarásban, mert látszik, hogy annyira száraz a szája, hogy vattát köp! (Legalábbis annyit nyújtogatja a nyelvét, mint egy kutya, amit privát életben sosem csinál!) Ugyanez a helyzet a lányok fehér "tutyijával" is a piros és fekete ruháikhoz... (Oké, balett gyakorló hivatalosan.) Nem értjük, miért nem bírnak felvenni magas sarkút, mikor a normál showkat azokban táncolják végig, szóval, még csak nem is olyan két bal lábasak, mint én!!! (Tök vicces, mert ez a balettcipős totyogásuk és futkosásaik Olit aztán abszolút nem hagyják hidegen, sőt kifejezetten idegesítik! Nem hiába, ő hozzá lett szoktatva színpadi tökéletességhez a szülei által...)

Részlet a Bűvész Showból:

A héten céges csoportok is voltak, ami azzal járt, hogy jobb és fiatalosabb közönségre számíthattunk, másrészt viszont konferenciákkal foglalt színházteremmel. Így sea dayen kiszorultunk onnan, de megoldottam, mert egész délután kézen állásokat gyakoroltam. Mivel tenorunk is aznap be volt fogva rendesen, a nyelvóráknak is lőttek, (main hallozásunkat egy másik estére tolták) így tényleg baromi sok időt töltöttem aznap konditeremben.

Humoros volt, mert megjelent a ribi-lány, hogy popsi és intimtorna jellegű gyakorlatokat végezzen súlyokkal, mást nem is csinált. Normál körülmények között nem tűnne fel, de mióta tudjuk, milyen bevállalós a csajszi, így "érdekesnek" találtam! :D Aztán megjelent két kínai nőci kiöltözve egyenesen a meetingükről, gondolom. Tényleg csinosan voltak felöltözve, no de rikító szoba papucsban! (Azt hihetitek, hogy megint túlzok, de nem, sőt ismét említést tehetnék a körömgombáról...) Hát naná, hogy muszáj volt nekik mezítláb kipróbálni a futó- és taposó gépet, holott az az utas gymben is van. Ezúttal nem bírtam sokáig szemlélni és már 2 perc után kizavartam őket, már csak a fertőzésveszély miatt is! :D :D :D Az előadás napján meg pont melegítettem (hozzáteszem, oltári nagy vihar volt) mikor egy tök idős pár evickélt be bottal (!), alig bírtak menni - főképp hogy ezerrel dülöngélt a hajó - de a tatát ez sem akadályozta meg, hogy felvergődjön egy masinára (majd' leesve róla), míg kedves neje rángatta ezerrel a haspadot... Valaki magyarázza már el nekem, miért akarja minden idős kínai utas ennek a padnak a láb-beakasztós részét ráncigálni!!!!!!?????? Újfent tombol egy kis vírus a hajón, gyomorproblémákat (puffadás, görcs, hasmenés, hányinger, hányás stb.) okozva sokaknak. Na, minket sem került el, holott én már tényleg alig eszem a crew-étkezdében. Kizárásos alapon tehát, grill csirke vagy saláta okozhatta. Legalább 8 emberről tudunk, aki átesett rajta és bár nagyon zavaró volt 3 napig, de mondhatjuk mi a lightosabb verziót kaptuk. Nem úgy mint Hanna, aki szegény pont most hányta szét magát, mikor látogatója van. (Különben, nem csak az ő anyukája jött el e cruisera, hanem Megan családja és fiúja is, akik mesélték, ugyanúgy molesztálják őket az utasok - fotózgatnak és hasonlók - nem akarják megérteni, hogy ők is utasok szimplán, akik nyaralnának...) Na, de a szennyezett élelmiszer (vagy ivóvíz) megint olyan dolog, amiről mindenki csak hallgat. Senki nem jelenti és senki nem foglalkozik vele... Én elmondtam azért az egyik konyhásnak! Persze, nem hiszem, hogy ők tehetnek róla, az olcsó étel alapanyagok, amikkel feltankolunk Kínában, nyilván a leggagyibb minőségű...

Jeju reggel tört rám szédülés és hányinger, így eléggé megijedtem (akkor még nem tudtam a járványról, azt hittem, csak velem nem stimmel napok óta valami), hogy nem fogok tudni kimenni. Végül 2 kólával megoldottam, a vérnyomásom is helyre állt és megindultunk. Még korán volt, így sajnos beszorultunk az utasok közé és az idióta (hasznos lenne számomra, ha az "Idióta" szónak lenne legalább 10 szinonimája, mert rendszeresen tudnám őket használni a blogomban... :D) - ezúttal koreai - hivatalnokok (épp mint tienjini kollégáik) nem engedtek minket külön folyosóra, minek hatására lekéstük a buszt! Mázlinkra, egyik taxis - némi felárért, persze - belement, hogy 5-en üljünk be, mert még így is jobban jártunk, mintha két kocsival mentünk volna. Legalább hamar odaértünk az Arborétumba, ami már tudhatjátok, az egyik kedvenc helyem a szigeten. Kip és Marko először elment a számítógépes múzeumba, mi pedig Millievel sétáltunk egy nagyot. A végén találtunk egy nagyon édes kis kölyök kutyust, volt vagy 5 dkg! (A kávézóban volt egy páré, nem az erdőben találtuk! :D Ugyanis akkor tuti, nem hagytuk volna ott.)

Klassz idő volt, megkapott picit bennünket a nap a teraszos netezés alatt, majd jártam még egy kört a fák között, felcaptattam egészen a dombtetőre és erdei szamócát is szedtem. Mondanom sem kell, utána hallgathattam Kiptől, hogy ez mennyire veszélyes és tuti mérgező... (Millie is evett, semmi bajunk nem lett...) Haza felé még gyalogoltunk egy hatalmasat, nagy bevásárlást tartottunk több üzletben és kissé elodáztuk a visszaindulást. (Ti. a város teljesen másik felén voltunk, ráadásul nem számoltunk a hétköznapi 4 órai csúcsforgalommal.) Gondoltuk, 1 óra bőven elég, hisz' max. 20 perc taxival. Kip mégis rávett minket, szálljunk buszra, holott pontosan tudtuk, hogy a szerpentines útvonala miatt legalább 45 perc még dugó nélkül is. Természetesen, rádöbbent ő is, így 4-5 megálló után leszálltunk és kocsiba ültünk. (Komolyan mondom, aznap a létező összes piros lámpát kifogtuk! Éljen az ázsiai közlekedés!!! Ha már itt tartunk, megjegyzem Japánban a túlzott óvatosság jegyében, nagyon hülyén vannak beállítva a jelzőlámpák. Kereszteződéseknél nem úgy van, mint Európában, itt vagy minden irányban zöld a gyalogosnak, vagy minden irányba piros. Nincs olyan sem, hogy a kanyarodó autóknak szabad menni egyszerre a zebrán átkelő gyalogosokkal. Ennek hatásaként tényleg nagyon hosszú mindenhol a várakozási idő, ezért is tart a 10 perces út 30 percig busszal, ráadásul minden megálláskor még a motort is leállítják!)

Íme egy újabb bosszantó eset: az egyik táncos fiú lógása! Képzeljétek el, megsérült nem rég egy hullámvasúton. Hogy mije fáj és mennyire, azt nem tudhatjuk, de roppant érdekes, hogy csak úgy kihagyja a showkat 10 napon át, ráadásul sutyiban, mivel jóban van a főnök libával, aki eltusolja az egészet. Közben bulizik, crew bározik és kirándulgat. (Hivatalosan ugyanis, ha "day off"-on lenne, akkor nem mehetne se ki, se a bárba... Nem beszélve arról, hogy 2 cruiset, nem is lehet kihagyni, már rég haza küldték volna!) Nekünk pl. leordította a Magicán a cruise director a fejünket, hogy miért ment le Oli aznap bározni, mikor a bokája lesérült. Közben, mi nem is kértünk day off-ot, mivel még triplára dagadt lábbal is csinálta a showt... Normális esetben, nem érdekelne, ki mit csinál, csak épp (nem először fordult elő!!!) minket senki nem tájékoztatott, hogy a fiú nem lesz ott, ami annyiban érint minket, hogy be kell várnunk őt a tangós jelenet után, mielőtt kivonulunk. Na, mi vártuk, csak nem jött... Ezért izgatta tehát fel magát Oli is, én pedig azért, mert ez az "A" béna kifogás, ami miatt azokon az idegtépő, felesleges próbákon meg kell jelennünk állandóan. (Tudjátok, nehogy összeütközzünk!!!) No, de nem baj, elraktározzuk és ha kell, majd felhasználjuk! Sajnos, csak így lehet érvényt szerezni talán az igazunknak...

Egyik reggel meglepett bennünket a cabin-inspection, vagyis az ellenőrző bizottság. Gondot nem okoztak mondjuk, mert amúgy is indulásban voltunk és ezen a hajón legalább engedélyt kérnek, hogy bejöhetnek e (nem mint a Favolosán, ahol kvázi rád törték az ajtót akkor is, ha aludtál vagy épp egy szál bugyiban voltál! Lásd: Márta - magyar hegedűs csajszi - esete az undok nőcivel...), de azért az új kabinos főnök (így 11 hónap után...) megállapította, hogy a hűtőnk veszélyes helyen van, mert le tud esni a szekrényről. Hát, ha akkora kilengés lenne, hogy leesne az már veszett ügy lenne, mert azt jelentené, süllyed a hajó...

Fukun sikerült bicajhoz jutnunk megint, de az egyik annyira tragacs volt, hogy csak egyedül mentem, Oli pedig a fiúkkal tartott. Benéztem a rég nem látott Snoopy boltba, meg vagyok veszve újabban egy nagy plüss változatért, kértem is gyereknapra, visszamenőleg! :D (Nem is nehéz belezúgni itt Japánban és Koreában, mert a csapból is ő folyik, Moomin társa mellett. Tokióban még Snoopy Múzeum is található!)

A japán árak viszont roppant bicskanyitogatóak. Néztem klassz bikiniket, (bugyi + melltartó plusz egy kendő-ruha a strandra), tehát kvázi 3 darab rongy (és nem gucciról beszélünk) 152 euró átváltva... Na, itt untam meg a nézelődést! Viszont aznap duplán ért kellemes csalódás! Először is, mikor 3 lépcsőfokon emeltem át a bicajomat, egy botos nénike akart nekem segíteni (persze, nem hagytam), majd mikor szétszakadt a papírszatyrom és kipotyogott belőle minden, mire felegyenesedtem már mellettem állt egy csajszi szatyorral a kezében! Na, azért ilyet nem igazán tapasztalok Magyarországon... További szerencsém volt, hogy a biciklis őr nem büntetett meg, de azért közölte, hogy nem szabályosan parkoltam a biciklivel. (Ezzel azért nem értek egyet, mert a vonalon belül voltam, nem láncoltam rá semmilyen korlátra - okulva András esetéből, akinek levágták és elszállították egyszer, ugye -, csak épp nem illesztettem bele a pénzes tartóba, mivel már egyáltalán nem volt hely.) Különben nagyon sokan ugyanúgy hagyták ott, ahogy én, sőt az emberek simán leteszik mindenféle biztonsági lánc nélkül az utcán bárhova, kivéve, ahol ott a 'tilos tábla'. Maradjunk annyiban, kicsit túlszabályozzák ezt a bicikliparkolást, mert amint látható, sokan nem is tartják be. (Pedig japánok!!!) Utolsó nap kissé tele lett a hócipőm! Nem voltam jó hangulatban eleve, így aztán ott is hagytam az ingerszegény, sötét színpadot. (Miután vagy 5x földhöz vágtam a karikáimat... :D Én is emberből vagyok, na! Sőt, akkor még nem tudtam, hogy ez az állapotom csak fokozódni fog... De majd erről, később!) Legalább lazacból még jutott nekünk dögivel, bár jó hamar felmentem a deckre, mert ezerrel sütött a nap. A délutáni angoltól aztán jobb lett a kedvem is (nem is hittem, hogy ennyire élvezetes dolog tanítani) és elvonszoltam magam kondiba, bár nem volt lelki erőm túlzottan. Lefutottam egy 10-est - kínlódva - mivel még a hasam sem volt jó teljesen, aztán mennünk kellett fellépni. Marco (aki tényleg "mom"-nak, azaz anyunak szólít már nyilvánosan is... Ja, Olinak meg szinte minden nap meg kell jegyeznie, hogy "You are f***ing big!" :D De ezt most inkább nem fordítom le!) is eljött most megnézni és csinált pár fotót is!

Ez volt az első igen pozitív main hallos élményem, ugyanis tök udvarias utasok jöttek oda fotózkodni és a kezembe nyomtak két irtó aranyos kislányt is. Egyikőjük nagyon kiakarta próbálni a kézenállós botokat, fel is állt rájuk nagy bátran! Mialatt pedig Olinak asszisztáltam, alig bírtam levenni a szemem egy nagyon édi kis kopasz "Buddha" babáról! Az anyja ölében iszogatta kis koktélnak kinéző fehér lötyijét, miközben mosollyal az arcán minden mozdulat nélkül figyelte a nagy zsonglőrt! :D

Aztán este lementünk bárba, rám fért egy pohár bor! Annyira kirúgtam a hámból, hogy megspékeltem zero colával is. (Hmmm... Boros kóla!!! Nem is tudom ittam e ilyet valaha, max. talán egy egyetemi buliban... :D :D :D) Oliver ismét előadta a cuki "mini pumpás" trükkjét, ezúttal Olinak, akinek szintén nagyon tetszett. Millievel traccspartiztunk végig és még Kip is a jobbik formáját hozta. Különben, elég nagy nyugi volt, alig volt 10 ember, sőt a zene sem üvöltött a fülünkbe!

Oliver kezében a mini varázspumpa :D

Tienjin reggel egy másik hajónak köszönhetően, megint ment a töketlenkedés a port részéről, így elhúzódott a kapunyitás. Most is többen mentünk busszal a már ismert környékre, viszont - beazonosítva GPS-sel - láttuk, hogy bár 45 percig utazunk, alig haladunk pár kilométert, mert maga a belváros a látnivalókkal még irtózatosan messze van! Legalább, megállapodtunk az angolul beszélő kisbuszossal (aki a Falhoz szállított el minket anno), hogy barátibb áron elvisz arra valamikor. A szokásos program mellett, csajos-terápiás shoppingot tartottunk Millievel egy frissen felfedezett plázában, ahol még "H und M" és Costa Coffee is akad! (Egészen meglepő, mikor ismerős márkára bukkan az ember Ázsiában! Mikor valaki sokáig van távol az otthonától, nagyon jól eső érzés tölti el egy ismerős/megszokott dolog látványa!) Miért kellett a terápia? Mert előtte kisebb agyvérzést kaptam a bankban:

Nem nagy dolog, csak már a " Pénzváltás Kínában" c. batyum is megtelt, ti. a terminál váltója állandóan zárva tart, tojnak ránk, hajós dolgozókra! További pech, hogy kis bódék, mint az európai városokban (Budapesten szinte minden 100 méteren találni) vagy mint a bevásárlóközpontokban, egyáltalán nincsenek. Marad tehát a "bankba járás", ahol meg rosszul is számítják! Egyébként, egy nagy bankban, miért csak egy ablaknál lehet eurót váltani, miközben a többinél unatkoznak és vihorásznak az ügyintézők??? Sikerült ráadásul egy olyan lassú nőcit kifognom, aki fél álomba vakarászva, fogalmam sincs, milyen ügyletet bonyolított 20 papírral az ölében, miközben a kliense 10.-re pötyögte be legalább a pin kódot. Elegem lett! Kisétáltam! A nap többi része már szerencsére zökkenőmentesen alakult és a terminálban sem fogadtak egyéb meglepetések.

No, de aztán másnap újra elkapott a harctéri idegbaj! Kellett hozzá a táncos főnök, aki mint kiderült, ismét hülyét csinál a csapatból, de ezúttal úgy, hogy az én képembe hazudott. Ráadásul, az összes show próbáját eltörölte, kivéve a mienkét. (Ami a legkönnyebb a táncosoknak!) Az ígérete pedig, hogy kivételesen délután csináljuk majd, pont semmit nem ért. Kiírta a szokásos délelőtti időpontra. Több sem kellett, elmentem a cruise dirihez és kitálaltam. No, de egyik kutya, másik eb, nem igazán akartak megérteni vagy segíteni, még annak ellenére sem, hogy "a liba" millió szabályt szeg meg és nem tesz eleget kötelességeinek: nem bukkan fel a crew shownál, amikor ott a helye, nem ellenőrzi a lányok dutyját, nem tájékoztat időben (minket ugye még az utolsó utáni pillanatban: show alatt sem :D!), de amit a lógós sráccal művelt, az aztán viszi a prímet. Hőn szeretett direktorunk pedig, aki képes volt simán kirúgatni Mariot, mivel zavarta a köreit, ezzel érdekes módon, már nem foglalkozik. Ráadásul, tipikus kínai módra, ha "feketéről" beszélek, ő "fehér" választ ad, illetve nevetséges magyarázatokkal jön, mintha most lennék először hajón! Régebb óta dolgozom itt, mint ő! Végül annyit megígért, hogy a lehető legkorábbi időpontra teteti, hogy előbb végezzünk. Ezek után hírzárlat volt, de még előzőleg írtam egy jelentést is az ügynökünknek, hogy továbbítsa a táncosok "fő-fő"-főnökének Genovába... (De hát, már azt is tudjuk, hogy milyen "A company"! Tudjátok, az a cég, aki minket, fellépőket alkalmaz...) Rögtön itt a roppant logikus, legújabb húzásuk: A magyar párt - akik minket fognak ismét helyettesíteni - már felszállítják jövő héten. Vagyis mind a 4-en itt leszünk 20 napon keresztül és mi csináljuk a Visiont, ők pedig a saját műsorukat matinéban. Ilyen is csak itt fordulhat elő, hogy hasonló artisták, hasonló zsánerekkel, párhuzamosan dolgozzanak... Naná, hogy valójában arról van szó, valaki hibázott (ismét) és mivel nekik is, nekünk is alá van írva szerződés, így dolgoztatnak akár egyszerre! Holott oly' egyszerű volna megváltoztatni (mint ahogy volt már rá példa, nem is egyszer) a dátumot, szíves örömest haza repülnénk már!!!

Valószínű, hogy már szikrákat szórtam aznap, mert aztán két futó gép fagyott le alattam. Tényleg! Másoknak működött előttem is és utánam is! Jó, mi?

A frusztrációm megkoronázásaként, még a tejforraló csodamasinám is felmondta a héten szolgálatot!!! (Már napok óta olyan volt, mint egy pöfékelő, végét járó Trabant... Kissé túlhasználtam volna??? Mindenesetre, nagyon elszomorít!!!)

Este Andrest búcsúztattuk el a szokásos crew báros stílusban:

Pechjére, utolsó Jejus napjára beraktak neki mindenféle hülyeséget: tanfolyamot és orvosi kontrollt. Orvosi kontrollt, leszállás előtt 1 nappal!!! MINEK? Rendszerint ennek a felszállást követően kellene megtörténnie, de pl. nekünk itt még egyszer sem volt 11 hónap alatt! Ő meg 30 napra jött összesen... Érdekes módon, Kip és Oliver is rajta volt a listán.

Különben meglehetősen pocsék idő volt, a strandos terveknek így is - úgy is lőttek. Annyira nem sajnáltam, mert nem voltam valami fitt. Totál kómásan hát felültem egy városi buszra egyedül és elmentem oda messzebbre, ahonnan múltkor próbáltunk haza vergődni. Itt van az az ún. Lotte Mart nevű bolt, ahol a csudi jó szuperfood-őrleményeket lehet beszerezni, sőt még arra az áfonyás mandulára is rábukkantam, amit már a tavalyi Szöul óta kajtatok! Elvoltam, mint a befőtt. Nagy bágyadtan a 2x egy órás buszozás sem zavart, pedig visszafelé úgy vezetett a sofőr, hogy majd' leestem a székről minden kanyarnál.

Késő este aztán tök véletlenül megtudtuk (tényleg véletlenül, mert pont hívtam O.-t más ügyben), hogy átrakták a próbát reggel 9.30.-ra! ("Because of Anna"!!! Vagyis, a liba kiemelte, hogy miattam!) Így nem volt képünk - többiekre való tekintettel - kihagyni, pedig elhatároztuk Kippel együtt, hogy ignoráljuk majd az egészet...

Csodák csodájára, időben ("csak" 15 perces időhúzással) elkezdtük másnap és mehettünk szétnézni Nagasakiban.

Csoportosan ellátogattunk az Atombomba-Múzeumba, ami nem bizonyult lélekfelemelő kiruccanásnak. Bevallom őszintén, nem is bírtam sokáig és 10 perc után kijöttem. Napok óta rossz passzban voltam, kialvatlansággal fűszerezve, így már volt egy sanda gyanúm, hogy talán nem ez lesz a legjobb program számomra a sok kiállított, megrázó, sőt egyenesen megríkató fotóval.

Az ún. Béke Park (Peace Park) és emlékhely viszont szépen van megcsinálva, ott láthattuk a becsapódási epicentrumot is:

Annál inkább jól esett viszont sétálni. Maga a város elég picike, cuki régi stílusú villamosokkal, apró megállókkal és hegyekkel a távolban. A kikötői rész sem rossz és vannak nagyon bájos részek, de azért azt nem mondanám, hogy lehengerlően csodaszép.

Nagasakis Fotóalbum: 

Az idő borult volt és párás. Lejártuk a lábunkat (a cipőválasztásomat aznap elbaltáztam, legszívesebben elhajítottam volna!), ugyanis egészen a hajóig gyalogoltunk vissza Olival, mialatt a többiek étterembe voltak. Az előadások jók voltak, lelkes közönséggel, még jó, hogy sikerült magam összeszedni. Ez már a 3. nap volt ugyanis, hogy nem nagyon aludtam éjjel. Aznap aztán úgy elájultam, hogy csak másnap délután tértem magamhoz, de legalább újra élő embernek éreztem magam! Úgy két óra hosszára, ugyanis azután ismét elaludtam. Nálam jobban már csak Oli volt meglepve azon, hogy így kinyúltam. (Azzal nyaggatott vicceskedve, hogy na, te mitől lettél ilyen "lusta nőőő"??? :D Persze, könnyű neki, ő nem is tudja néha, miket művelek éjjelente, miközben ő édesdeden alszik! Randalírozom és csatát folytatok az inszomnia ellen...) Estére azért összeszedtem magam és egy nagytakarítást követően (hónapok után sikerült egy porszívót szerványolnom) felmentem edzeni. Ez az a nap, mikor rendszerint az utas-kondiba megyünk, így sosem maradunk esemény nélkül. Most Olinak sikerült elképednie. Mesélte is nekem értetlen arckifejezéssel: " Nem értem! Itt szenvedek ezzel a géppel 100 kg súllyal, erre jönnek ezek a nők sorjában kipróbálni. Hogy képzelik, hogy menni fog nekik, mikor nyögök és ömlik rólam a víz!!!? Különben, úgy sem tudták megmozdítani, hogy teljes súlyukkal rácsimpaszkodtak a kapaszkodókra... " :D

Este ismét bár és pizzéria volt műsoron a csapat jobbik felével: Millie, Marco, Oliver, Daniella, Amy, Kip és jómagam. Elbeszélgettünk ismét a nyelvi- és akcentusbéli különbségekről, humorizáltunk kicsit Marcon (miszerint neki 100x el lehet mesélni bármit és mindig meglepődik, épp mint apukám... Legjobb példa, első itt töltött hónapja alatt, minden áldott nap megkérdezte, hány éves vagyok és minden egyes alkalommal sokkot kapott! :D), aztán Amy és Daniella megint csak kivesézte az undok táncos lányokat, valamint Olivernek is muszáj volt dühöngenie egy sort a kínai pincérlányon, csak úgy szokásához híven. Marco meg is jegyezte, jobb ha ingerült bűvészünk nem jön ide fel, mert csak ideges lesz. Ő nem is tudja, hogy Magic O. tavaly általában volt ilyen, mindenen felkapta a vizet és meg kellett mondania a frankót, míg aztán a szerelem el nem vette az eszét és kicsit le nem csillapította vérmérsékletét! :D Végül, jó hangulatban sikerült zárnom ezt a meglehetősen idegesítő ciklust, innen már csak felfelé vezet út! :D

Még 22 nap van hátra!!! 

05.30-06.08.