Közeleg a kínai újév! A tienjini pláza fel van dészítve, minden piros és hangosan ünnepi zene szól. Azt is nagyon várjuk, hogy 21-én már megyünk Shanghaiba! Bezsúfolódtunk egy kocsiba 5-en, így baba módjára kuporogtam Oli ölében. :D Jókedvre derülünk, amikor nehézségek nélkül jutunk ki, de valami izgis vagy bosszantó dolog persze mindig akad. Most a terminálban volt csőtörés és ömlött a víz a plafonból. A kínaiak sosem okoznak csalódást, (mondom ezt szarkasztikusan) mert a már-már bokáig érő vízben kellett kerülgetnünk, utasokkal együtt a vízeséseket, mivel a hatóság nem nyitotta meg a másik folyosót... Sületlenségek és kellemetlenségek netovábbja, hogy eredetileg vannak külön folyosók a crewnak ki- és befelé menet, de pár hete már nem engedik, hogy használjuk. Állandóan a tolakodó, nyomakodó, bőröndökkel, táskákkal kínlódó és szerencsétlenkedő leszállókkal kell kijutnunk. Pár dolog, amit így megtanultunk: Sose állj meg és sose kérdezz! (Ha megteszed, ott rekedsz és ki tudja, mikor jutsz ki.) A kérdésre, hogy szabad e pl. itt és itt átmenni, úgyis mindig NEM a válasz, de ha átrobogsz rajta, akkor nem futnak utánad! (Ja, és tégy úgy, mint a kínaiak! :) Azaz, pofátlanul törj utat, kerüld az átvilágítást, ha úgysincs bőröndöd... Befelé úgyis 3x világítanak át!) Nem is tudom, lehetne e jól illusztrálni ezt a non szensz rendszert, talán egyszer lerajzolom!

Magamat is meglepve aznap 17 km-t futottam le 100 perc alatt (rég nem futottam egyszerre ennyit), de valahogy nem bírtam abba hagyni. Nem biztos, hogy jókor tettem, nem vagyok valami fitt mostanság és elég rosszul alszom. Lássuk, a propolisz-kúra, gyömbérrel segít e!

Aznap volt bűvész show és eltörött Oliver origami doboza, Daniella pont benne volt. Megállt a műsor 5 percre... (Azóta már megjavította!)

Sea dayen csináltuk a kis showt az előtérben. Jól ráijesztettem egy gyerekre, mert már 3.-ra macerálta a bekészített pálcáimat és akkorát tapsoltam a füle mellett, hogy összerezzent. Persze, nem rá voltam dühös, hanem zavart az ott lévő fejetlenség: senki soha nincs ott a vezetőségből, se egy crew tag, aki felügyelne. Nincs helyünk, se lekerítés, káosz van. "Bocs, de jöttem fellépni"-féle érzéssel kell benyomulni. Olinak 1 m²-e volt zsonglőrözni, félő volt, hogy eltalál valakit. Beszélnem kell a directorral ezügyben!

Jejun érdekes nem történt. De legalább napos, enyhébb idők járnak most már! Ja, újabb koreai mandulát kóstoltunk, ezúttal juharszirupos verziót!

Fukuban elvittem Olit a kiskutya boltba, aztán elmentem sushizni a lányokkal. Nagyon klassz, futószalagos, igazi japán sushit ettünk. Fincsi volt és stílusos, korlátlan tea fogyasztással! :D Különben úgy működik, hogy van egy kis monitor minden asztalnál, ott kell benyomogatni a rendelést, ami utána jön a szalagon. A monitor jelez, mint egy bankba, hogy készülj, mert a te rendelésed közeledik! Vannak még egyéb adagok, amiket bármikor le lehet emelni és a végén a tányérkák alapján számolják el. Tehát, személyzettel nem is nagyon találkozol, csak a végén fizetéskor. Visszafelé volt kis para, mert elég későn indultunk és még javában a taxiban ültünk, amikor már csak 5 percünk volt, hogy a hajón legyünk. A sofőrnek fogalma sem volt, hova megyünk, mi irányítottuk jobbra-balra! Egyszerűen hihetetlen, hogy egy japán taxisofőr annyit sem ért, hogy Hakata PORT vagy CRUISE TERMINÁL!!! Pedig még fotót is mutattunk a hajóról. De jelentem, szerencsésen pont beértünk!

(Más téma, de ma még Oli is megjegyezte, milyen érdekes, 8 fokban a japánok már elvannak egy szál öltönyben vagy épp szandál-mini szoknyában az utcán...)

Este a shownál egyszerűen csak kirepült a kezemből a karika, ki az első sorba egy pasas kezébe. Asszem' nem dobtam fejbe, legalábbis remélem, de ettől függetlenül jól sikerült. Első előadás után András egyik rajongója átfutott a színpadon, be egészen az öltözőig. Már szinte rávetette magát, mikor a stagesek elfogták. Megjegyzem a rajongó, egy 80 év körüli nénike volt. Millie, aki ott állt egy szál bugyiban, visítva nevetett. De mi lett volna, ha egy pasas rohan be így??? Ej-ej, ezek a kínaiak...

Még egy zseniális utas! Előszónak, hadd említsem meg az egyik szőke nős viccet: "Beül a szőke a taxiba a Blahán. - A Blaha Lujza Térre kérem legyen szíves. - Hölgyem, a Blahán vagyunk. - Hűűű, de gyors volt köszi, köszi. Mivel tartozom? - Semmivel, hölgyem. - Hűűű, de olcsó, köszi, köszi!" Na, állok a liftben a 3.-on, beszáll egy kínai nő. (Nem idős néni...) Nyomkodja a 3-as gombot és vár, de a lift nem indul el. Egyelőre csak figyelek, hátha rossz gombon van az ujja. Hosszú szünet után (és mivel az ajtó nem csukódik) megszólalok, mutatom neki: Ez itt a 3. emelet. A nőci rám néz kedvesen mosolyogva és boldogan kiszáll, mint aki megérkezett... Megjegyzem, többen voltak a liftben, akik meg sem szólaltak és nem tűntek meglepettnek... Hmmm, melyik a röhejesebb?! Asszem' írtam már arról, hogy sok kínai nem tudja egyszerűen, mi az a lift! :D

Jaaaaj, visszatért a senki által nem kedvelt, lapátfülű főtechnikus... Lesznek komplikációk, abban biztos vagyok!

Travel talkon kicsit felidegesített az egyik színpadi munkás, mert új szabály szerint, nem várakozthatunk a back stagben, a zaj-okozás miatt. Nos, én csendben álltam kb. 2 mp-e, miközben próbáltam aláírni egy hivatalos papírt, amit akkor nyomtak a kezembe és Tony képtelen volt kivárni annyit, hogy szignózzak, szó szerint elkezdett tolni, ráadásul a hidegbe. Majdnem ott hagytam a fenébe az egészet. Persze, 1 perc múlva lehiggadtam, csak épp Tonynak (aki egyébként normális szokott lenni) aznap már a második húzása volt. (Az első: se szó, se beszéd gyakorlás közben rám kapcsolta a villanyt, majd a sötétben nyomatékosan rákérdezett, hogy "Ugye, befejezted már, mert idő van...!".)

Tienjinben szokásos plázázásra indultunk, mikor észre vettük, az új AMERIKAI shoppos csajszi tartja fel a sort. Kb. 5 perc problémázás után kiengedték az útlevél-másolattal. Hisz' ismeritek már a sztorit (jobb esetben "csak" het 1x hallgatjuk :D), hogy az amcsiknak elveszik a passportot, nem tudnak Kínában leszállni stb. Kip szemszögéből nézve érdekes lehet, hogy ez a nőci 2 hete van itt és simán kimegy, ő meg kínlódik egy éve. (Kiderült, a nő utaslistán van... Ez mondjuk nem épp valami fair, de hátha együtt majd kijutnak...) 

7.-én volt a "kínai szilveszter", azaz újévi ünnepség. Felmentünk páran körbe nézni, nem vitték túlzásba se az ünneplést, se a dekorációt. Bár Francesco (aki még a jelen pillanatban lévő rendes főtechnikus) beöltözött valami kínai szerencsehozó istennnek/királynak és végig vonult 2 majommal, mivel mint tudjátok, beléptünk a majom évébe! Az igaz, hogy legalább voltak jó ételek pl. sült garnélák, rákok... Maga a crew party nem volt valami nagy durranás. Alig voltak, a legkevesebb résztvevő-rekord ezzennel előállt.

Utastér:

Crew buli

Másnap Jejun portmanningünk volt. Emaiatt és sok kis bosszantó dolog miatt, elég ingerült hangulatban kerültem, frusztrált a "börtön-feeling", tomboltam! Hogy feltöltődjek, szó szerint belefeküdtem egy hajós körablakba, C-betű pozícióba olvasva igyekeztem napozni, de pechemre (vagy csak bevonzottam) állandóan felhők vonultak át felettem. Azért eltöltöttem ott pár órát... Este felmentünk meghallgatni végre a tenort és a két bulgár (hegedűs és zongorista) nőcit. Nem volt rossz, de már rengetegszer hallottuk ezeket az olasz áriákat. Salvy egyébként nagyon kis finom stílusban, lightosabban énekel, nem ereszti ki a hangját, mint Andres barátunk tette, bár végig nyomja a 40 percet!

Fukun kirobbantunk a hajóról kora reggel. Túristáskodtunk! Megnéztünk buddhista templomokat (Kushida Shrine, Jotenji Ttepmle), illetve az ún. Tochoji nevűt, melyben van egy hatalmas fából faragott Buddha-szobor! (Japán egyik legrégebbi és legnagyobb faragtott, ülő Buddha-szobra.) Aztán elvittük még Andrást a tradícionális árkádos piacra, a Kawabatára. Jó üzletet csináltak a fiúk, nagyon kedvezményesen jutottak hozzá 3 pólóhoz! (Köszönhetően a kedves, angolul is beszélő eladónőnek, aki különben megtanított minket pár japán kifejezésre: pl. OHIO - Jó reggelt!.) Kellemes időnk volt, már kezdenek virágozni a mennyei illatú cseresznyefák is! Imádom őket! Kipróbáltam egy új kávézó láncot is (nehogy már rám ragadjon a Starbuck's-mánia :D): Tully! Hangulatosabb a beltér, a termékek hasonlóak, divat náluk a méz. Sétálgattam még kicsit egyedül is, felfedeztem új boltokat, illetve rájöttem, hogy aluljárva is meg lehet tenni utcányi méretű területeket boltok között (éppúgy, mint Koreában az undergroundok), illetve a hatalmas plázák egybefolynak a föld alatt.

Este a shownál volt kis izgalom, 3 fiú (félreértés nélkül, HÁROM) leejtette a max. 60 kg-os Milliet, akit ölben (azaz ÖLBEN, maguk előtt) tartanak, miközben énekel. Ennyit számított, hogy Cleber nem ment be a jelenetbe, mivel rosszul volt. Oli nagy viccesen megjegyezte - igaz ami igaz alapon - Millie egyedül többet gyúr és edz, mint a 3 girnyó srác összesen... :D Így volt egy kis bugyivillantás is! Az öltözőben ismét annyira hideg volt, hogy szó szerint csurgott rólam a veríték a színpadon. Tudjátok, amikor nagy hidegből bemész a melegbe és lecsapódik a pára, plusz az orrod is megered. (Magyarán, úgy fáztam, hogy kiizzadtam... :D) 

Megjöttek a FEJESEK, vagyis a Carnivalos német úri emberek. Inspectionre fel! Egyik reggel nagy meetinget tartottak a teljes crewnak. Beszédek, intelmek tömkelege hangzott el, eseteket demonstráltak (pl. egy másik hajón nem rég történt konyhai balesetet, amihez Amy, Ollie és két animátor színészi tehetségét használták, említettek egy pár hete halálra nyomódott liftszerelőt) és bemutatták, hogy a jelenlegi biztonsági szint a Costánál a legalsó fokozaton tart (szó szerint megegyezik a "Fishing Ship"=halászhajóéval, megjegyzem innen még 4 fokozat van felfelé, melyből a 3. a cruise ship kategória!!!) és persze kicsit megjátszották magukat jó politikusként, majd várták a kérdéseket. Szerintem, abban bíztak, úgysem nagyon lesznek, végül rengetegen jelentkeztek. Mikor már kezdett meleg lenni a helyzet, gyorsan berekesztették az egészet. A kellemetlenség ott kezdődött, mikor az egyik cabin stewardess felszólalt a rendszeresen kabinban dohányzó utasok veszélyességéről, illetve arról, hogy a többszöri jelentése ellenére, változatlan a helyzet. Ez roppant kínosan érintette a kapitányt a németek előtt, nehéz volt megőriznie hideg vérét. Ezután felbátorodva sorra szólaltak meg más-más témákban is, mint például drága internet, alacsony bártenderi fizetés (Mivel az ő pénzük a borravalótól függ, amit a kínai utasok sosem adnak! Nekik pedig nincs módjuk átkérni magukat másik hajóra. Tudniillik, EU-ban, Karibon stb. az utasok jelentősen adakozóbbak...), míg már a 800 fős crewnak fenn tartott egy szem mosógépig jutottunk. Itt telt be a vezetőségnél a pohár, felajánlották a kérdezőnek, hogy privátban folytassák. Természetesen, megindult a sorok közötti humorizálás, hogy reméljük, a srác megéli a holnapot! Bár, amint látjátok, mi is remélhetjük, hogy megéljük ezen a halászhajón a holnapot! :D

Ezt követően, speciális helyzet adódott, Costás történetünkben először! Nem tudtunk kikötni, majd a hajón ragadtunk 8 (azaz NYOLC) napra!!!

Tienjinnél 11.-én akkora köd volt ugyanis, hogy nem engedtek be az öbölbe, le kellett horgonyoznunk a tengeren 2 és fél napra. Így másnap csináltunk egy variety showt, mivel az utasokat azért szórakoztatni kellett. Mindenki bevállalt egy számot, mi nagyjából azt csináltuk, amit a main hallba: kacsukot és egy másik zsonglőrt. Klasszul sikerült, jó volt valamit mást csinálni! 13.-án végre megnyitották a kikötőt és kitettük az utasokat. Hó volt és nagy hideg. Az azt követő cruiset természetesen eltörölték, így új vendégeket nem szedtünk fel! Kínában hétvége, sőt újévi holiday lévén, (eleve nem is kellett volna ott lennünk) a kikötős cég nem foglalkozott velünk, így besoroltak állomásozó cargo-hajónak. Ez azt jelenti, nem szolgálják ki a hajót. (Nincs étel, víz, szemét-elszállítás stb.) Tartottak is gyorsan "enviromental" találkozót: felszólítottak mindenkit, igyekezzünk minél kevesebb szemetet és végterméket termelni. (=Tartózkodjunk a nagy wc-zéstől! :D hi hi)

Tehát, álltunk egész nap, "se ki, se be" - alapon. Egész du. próbáltunk a színpadon, majd este bározás volt ezerrel. A crew nagy része baromira unatkozott. Lehet, páran örülnek, hogy lazíthatnak, de amint látom, jóból is megárt a sok. Ráadásul megtudtam, a costás munkások (mi hivatalosan nem azok vagyunk) ilyen esetben nem is kap fizetést. (No passenger, no money!) Azt mondták, állni fogunk egészen 16.-ig, míg az új cruise nem indul és lesz 2 kijárós nap. Bőszen neki álltunk tervezni, mi Peking-városnézést, a többiek pedig a nagy falhoz szándékoztak ellátogatni. Ehhez képest, megcsináltunk egy rakat vészhelyzeti gyakorlatot reggel, majd nemes egyszerűséggel közölte a kapitány, elhajózunk. (Inkább keringünk 2 napig a vizen, csak ne kelljen kikötő-díjat fizetni. Ami engem még bosszantott, az az apadó készlet: se joghurt, se alma, se egyéb, amit preferálok, nem volt már az étkezdében...) Ennek ellenére, felettébb élveztem egy napot, mert pihentem. Felmentünk szívni magunkba egy kis napfényt, olvastam, lazítottam. Aztán kiderült, az egész eltávozás illegálisan történt (nem volt engedély), így a kínai kormány bekéri az útleveleket és 16.-án ellenőrzés lesz, megint csak nem szállhat le senki. Közben ugye Valentin-nap is eljött, volt buli. Nevetséges, hogy az egész hajó üres, még sem engedte a hotel diri, hogy utasrészt használjon a crew, így benyomorították az egészet a bárba... Messze is volt az élvezhető kategóriától, hamar leléptünk. Ezek után még 3 napot kellett kibírnunk tűkön ülve, hogy végre 18.-án kitehessük a lábunkat szárazföldre! OLLÉ!