Elvittük az oroszokat sushizni. A csajszi épp aznap kezdte a húsvét előtti nagy böjtöt, így semmi állati eredetűt, illetve alkoholt sem fogyaszthat 40 napig. Szegény így nem evett valami sokat, még a hal is tilos ugye. A fiúk bezzeg tömték magukat, Greg nem spórolt a wasabival (már csak sör hiányzott neki a teljes ellazuláshoz, de jó táncosként show előtt nem szabad, holott azt tudjuk, hogy az orosz-módi 12 doboznál kezdődik, amit már egyik este be is bizonyított), Oli - aki egy mg-ot sem bír lenyelni belőle (mármint a csípős dolgokból) - csak pillogott és hűledezett! Kip és az elvarázsolt Marco is csatlakozott hozzánk, aki csak énekelgetett és le volt lassúlva, néha olybá tűnt, mintha egy másik dimenzióban élne. Mire mi befejeztük, neki akkor jutott eszébe rendelni, de hiába figyelmeztettük legalább 3x, hogy le kell írnia a rendelést, ő csak nyugodtan várta a pincért. Asszem' végül fel is adta és nem rendelt. De ezt sem tudta, mit kérjen, amit kihoztak az az övé e vagy épp éhes e...

(Emlékeztek Favolosás párosunkra, Sashara és Elenára, akiknél 10 doboz sör után indult a móka? Legalább az előadás előtti 2 nap nem ittak abszolút. A munkájuk pedig hibátlan volt és nagyon profi. Annak idején Oxana is arról számolt be, hogy a sportolói életmódjának szükséges kelléke volt a vodka és a bor. És akkor az orosz artistákat még sorra sem vettük...)

Oroszokkal általában úgy járunk, hogy a fiú beszél jobban angolul, a lány pedig kevésbé. Sőt, néha előszeretettel beszélnek hozzánk orosz szavakkal, hátha megértjük. (Pár szót - "sapka", "saslik" és "kur.a" - tényleg.) Azt is látom, hogy az orosz nőknél fontosabb a családalapítás, házasság, mint akár nálunk vagy Nyugat-Európában. De pl. Marco barátnője (akit 3 hónapja ismer) is feldobta már az esküvő témát, sőt szó szerint el akarja vetetni magát, nyilván azért, hogy majd Marco eltartja a hajóról. Ő azonban, mint mindenben, roppant bizonytalan. Olga hiába magyarázza neki, hogy ez a lány nem komplett és csak ki akarja használni, melyre a srác bőszen bólogat, a végeredmény ugyanaz: nem tudja mit tegyen és másnap kezdik a témázást előlről, mi pedig csak bölcsen hallgatunk! Erre mondjuk, hogy olaszok...? Mert hát az olasz észjárást (= azaz a logika teljes hiányát) már nyomon követhettétek Costa történeteink során! :D 

Akármennyire igyekszem a jó dolgokra koncentrálni (megesik már, hogy csak a nap vége felé kapom fel a vizet :D) azért mindig adódik valami bosszúság: pl.150 ember közé passzírozódás kötelezően vagy a safety officer diktátort megszégyenítő fejmosása... De ezekről a fincsiségekről később. 

Oli új háttérképe, ami úgy készült, hogy nem tudtam, hogy követ :)

Wonderful Shanghai ismét!16.-án reggel megindultunk 4-en, plusz a 2 ukrán zenész ladyt is elirányítottunk a felhőkarcolókhoz. Majd ketté váltunk, mert Olga manikűröshöz készült, mi Olival pedig elmentünk a másik híres templomba, a JINGAN TEMPLEbe, melynek több mint 1760 éves múltja van és a buddhista Kína egyik kiemelt szent helye, hatalmas ezüst és arany szobraival. Szép aranyozott díszítések, faragott motívumok, hatalmas oszlopok. Ki volt állítva egy bazi nagy jade kő is! Ezután lesétáltuk a teljes Nanjing Roadot (kínai Andrássy út) a másik irányból. Gyönyörű idő volt, láttunk mindenféle luxus boltot, gazdag, de stílustalan kínaival (hogy ezek a márkák már milyen gusztustalan cipőket és csicsás karórákat dobnak piacra az bámulatos!!!), akik ugyanúgy pukkantanak vagy köpnek az utcán :D, szép épületeket, kis bódékat (pl. egyedi nyalóka készítővel, ékszerekkel, maszkokkal, buddhista csecsebecsékkel), míg be nem értünk a People Squerre. Kívülről megszemléltük a Shanghai Múzeum épületét (beszaladtam pisilni, amihez mindenféle biztonsági ellenőrzéseken át vezetett csak az út), végül még leültünk egy kicsit a parkba napozni. Utána találkoztunk Olgáékkal, hogy együtt jöjjünk haza boldogan.

Íme a Jingan Temple képei:

Válogatott utcaképek a Nanjing Roadról:

Egyik nap elbeszélgettünk egy fülöp-szigeteki pasival, aki 14 éve dolgozik a Costánál és szinte mindig mosolyog. Kiderült, 40 éves (30-ra tippeltük) és így éli a családi életét első perctől kezdve, hogy 8 hónapokat távol van és csak az év többi részét tölti otthon. Szerintem, ez baromi nehéz, de ez a természetes számukra. Hogy mi a titka a kiegyensúlyozottságának és jó kedélyének? Azt mondta, egyszerűen elfogadja és jól áll hozzá. Nem mellesleg, ő szeret utazni és látni (mivel már az összes hajón volt, naná hogy körbe járta teljesen a Földet), így nem csak a terminálba lohol ki netezni, hanem körbe is néz. Az ő munkabeosztása lehetővé is teszi, mert van szabad 4 órája. Tök aranyos volt, mert még aznap este hozott nekünk sutyi-mangót, mivel hozzá fér az élelmiszerraktárhoz is. Arról is írtam régebben már, hogy a filippínek vallásossága és korai házasodása ellenére ők sem vetik meg a hajózás szabados elveit és előnyeit. (Tisztelet a kivételnek!)

Aztán beszélgettem egy indonéz fiúval is a gymben, aki szintén már tőzsgyökeres hajós. Nincs még családja (ő 30), sőt mivel hagyománypárti és csak indonéz lányt keres maga mellé, a hajón nem is valószínű, hogy párra lel. Különben azt mesélte, hogy az ő népe nem olyan, mint a filippínek. Ők sosem hagynák el hónapokra a családjukat, roppant tradícionálisak és bár nem tartja magukat optimistáknak, de a kínaiaknál meglehetősen nyugodtabbak és kevésbé vitatkozósak. A mosodában dolgozik és arra vár, hogy managerré léptessék elő. Tényleg milyen érdekes ennyi különböző emberrel beszélgetni! Mindenki tud érdekeset mondani. Nagy probléma azért általában a közös nyelv hiánya. Hiába az angol tudás, egyszerűen lehetetlen sokakat megérteni. Valahogy az ázsiaiak nagy általánosságban (indiaiak, kínaiak pláne, és érdekes módon a filippín nők) képtelenek elfogadható kiejtéssel beszélni. De mit várjunk tőlük, ha még az olaszok is bénák... Többségük csak parasztosan tud beszélni vagy "italiangolul". ("KÁLM DÁÁÁÁN", ez lenne a Calm Down! by Safety Officer= "SZÉFETI", aztán a kapitányok "TEMPERATÚRÁJA", mint hőmérséklet, vagy ugye a legviccesebb, amiről már 1 évvel ezelőtt szóltam: FÁSKINDÓRE=fire screen door...) :D Aztán ha véletlenül valaki jól beszél, csak felkapom a fejem. Gondolom, ők azok, akik iskolában vagy rendes tanfolyamokon tanultak, amit utában megfelelő helyen (angol nyelvterületen) gyakorolhattak. Talán, mégsem elég a felvett (azaz rád ragadt) nyelvtudás... (Írás-olvasásról meg ne is beszéljünk!)

Megnéztük a showkat. A csapat fele nem rossz, nekem ez az énekesnő jobban tetszik, viszont a srác András nyomába sem ér. (Ráadásul szegénykém 2x bele férne mindegyik kosztümébe...) A héten már Daniella is visszatért, valószínűleg Oliver jól teletömte a fejét előítélettel, mert már első napján "Hú, de hosszú lesz ez a szezon"-féle hozzáállással, fejcsóválva szemlélte társait vacsora közben. Mégis mit várt? Hogy első percben majd mindenki az ő kegyeit fogja keresni?

Szóval, másnap Jejun boat drill volt. 150 ember felsorakozik a folyosón mentőmellénnyel a nyakában. (Mi vagyunk az utasok.) Az officerek dirigálnak, mire a terelők (pl. Oli is) passzíroznak minket a falhoz, akár a heringeket és irányítgatnak. Képzelhetitek, mennyire kellemes nyomorogni a tömegben fél órán keresztül, miközben hátulról lökik a fejed (a mellény kilóg előre hátra, mintha nyakmerevítőt viselnél) előtted meg az arcodban van a másik haja... Gyerekek, nekem a végére már fóbiám lett a mellénytől, semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy le akarom venni és elhajítani a francba! Tehát, a fejtágítások és bizonyos szituációk eljátszása után (pl. pánikoló ember, aki elszalad - ezt szívesen demonstráltam volna, tuti hogy én a kabinomig szaladok! :D Pláne, hogy a szerencsétlen irányítók tutyi-mutyisan, zavarukban ímmel-ámmal cselekedtek... Amúgy sem volt semmi köze a valósághoz, mert egy kínainak aztán mondhatod, hogy "KÁLM DÁÁÁÁN"! meg itt az atlanticai utasok nem fogják kérdezni angolul, hogy hol a gyerekük! Nem! Majd karattyolnak indulatosan kínaiul és fellöknek mindenkit, aki az útjukba áll...) megindultunk a csónakokhoz. "Megy a gőzös"-t játszva levonatoztunk a 0.-ra (csak egyszer löktek fel és egyszer léptek a sarkamra úgy, hogy leesett a cipő a lábamról) és vártunk. (Jó tudni, hogy legalább 15 percig tart mire leengedik a csónakot!) Aztán beszálltunk egyesével, a büdös motor-szagú tenderbe, ami közben fel-alá ringott a vizen, mint a veszedelem. Kifelé menet még egy sorban állás, hogy aláírjuk a listát egyesével, mert hát itt nem lehet használni a csipogtatós rendszert. Miért is lehetne? Ahhoz képest nyugodtan viseltük ezt a 80 perces herce-hurcát (szerencsére ez a gyakorlat egy szerződésben csak egyszer fordul elő) és utána kirohantunk a szabadba!

Nem úgy a másnap! Akkor aztán elgurult a gyógyszerem:

Kezdtük a teljes drillel (e hónapban 4 naponta...), ami hivatalosan 10-től van, de mostanában 11-ig malmozunk mire elkezdik. Paula (tényleg úgy néz ki, mint Mézga Gézáné) egyik tenyeres-talpas officernő, akinek muszáj minden egyes alkalommal beszólnia, de persze még egyszer sem hallgatta meg a válaszomat. Képtelen felfogni, hogy én csak átmegyek a folyosón (akkor amikor engem küldenek nem pedig kések) és nem tartozom az ő állomásához. Miután végeztünk, kapitány beszédet mondott, melyben megköszönte és megdicsérte a személyzetet az elmúlt egy havi munkáért, majd utunkra bocsájtott "Szép napot kint!"-felkiáltással. Alig hogy elment, jött a Safetys. Na, ő rögtön rázendített, mennyire elégedetlen. A crew lusta, béna és nem foglalkozik a kötelességeivel drill alatt. Megfenyegetett, hogy ha ez ilyen lesz, akkor majd 2 naponta csináltatja, akinek pedig nem tetszik, elmehet. (És ajtót mutatott.) Az önérzetes Kip azóta van vérig sértődve és most nem akarja aláírni a jövő évi szerződését. (Persze mint tudjuk, alá fogja. De kell neki újabb indok a mérgelődéshez, mert azóta a tényleg macerás extra "tanfolyami herce-hurca" - dolga megoldódott...) Ezek után kihívta a színpadra az összes állomásfőnököt és majdnem mindegyiket beszéltette. Az új asszisztens, az amerikai Mario (aki jó fej, csak épp első szerződése és túlon túl buzgó mócsing) nem átalkodott mélyen benyalva, minden színészi képességét latba vetve szózatot mondani és kínai nyelvleckét tartani. (Aminek egyébként több értelmét látnám normál keretek között, mint a túl sok felesleges tréningnek! Azonban így, hogy 5x elismételteti szótagonként pl. "Legyen szíves tűrje be a mentőmellény zsinórját!" - amiből már egy betűre sem emlékszünk - csupán felesleges időhúzás...) Ezek után mindenki "csak" pár percet kér mindenhez (de úgy látom itt nem hallottak még arról, hogy a tsunami is pl. 1 cm-es kéreglemezek elcsúszásával, illetve"csak" kis hullámokkal kezdődik), minek hatása: csúszott a tech run, amit drill után (hivatalosan 11.30-kor aztán 12.15-kor, 13-kor) kellett volna megtartani, de még a technikusok ebédszünete miatt végül 14-kor kezdtünk el. :( Ja, nem mellesleg elkéretőztünk a head technikustól, cruise direktortól, amit végül végül a production manager, Dani vétózott meg. (Mondván, annyira fontos ott lennünk, mert Daniella visszajött, ő pedig az Amy helyét veszi át. És hát tudjátok, ÖSSZE NE ÜTKÖZZÜNK valakivel, ami még leírva is röhejes!) Ráadásként a hangtechnikus amatőrségének köszönhetően még a zenénket is képtelenek tekerni és csak állok a színpadon, mint egy tök. Tehát, a kis hullámok délután 2-ig gyűltek és növekedtek az agyamban, míg végül a finálénál betaláltak, így 2 perccel függönyzárás előtt leugorva az emelvényről megindultam. Vagyis csak akartam, mert lett nagy bonyodalom! Jött utánam a stage manager, mi történt? Ezt nem cisnálhatom! Bla bla bla. És bár ordítani tudtam volna, meghallgattam, válaszoltam és elhúztam a csíkot. Így lett 3 óra mire kijutottam Fukuban. (És már 5-kor kellett visszajönni, így Oli már be sem jött a városba.) No, de végre elszabadultam, meg sem álltam a Forever 21-ig, gondoltam, jöhet egy kis stresszlevezető shopping. De ebből sem lett semmi, mert mire felpróbáltam mindent (amiket kinéztem múltkor, természetesen elfogytak) és választottam, akkor eszméltem rá a km-es sorra a kasszánál, melyet már nem volt időm (se kedvem) kivárni. Ezen már nem mérgelődtem, majd megveszem 4 nap múlva (már ha el nem viszik addig). Gyorsan vettem még 3 doboz banános szója tej lightot (mostanában már nagy dózisba vesszük ezt és a mandulatejeket, egyrészt mert Oli is szereti, másrészt sok meleg habos-babos itallal vígasztalódunk a fedélzeten) és 20 percem maradt, így leültem netezni. Nagy bűz csapott meg, keresve az eredetét jöttem rá hirtelen, hogy bár sosem láttam még csövest Japánban, most sikerült levágódnom egy mellé. Mire átültem már tényleg csak annyi időm maradt, hogy legalább egy rendelést leadjak. Örültem, hogy kimentem, teljesen megnyugtatott. Azért még 2 óra szabadság is jobb mint a teljes elvonás. Ezután különben show volt, ami viszont baromi jól ment! Annyi energiát raktam aznap bele, teljesen élveztem!

Láttatok már citromot kóstoló babákat youtubeon? Pont olyan eltorzult arcot vágott Oli is (nem, sajnos nincs megörökítve), amikor egy japán "valamit" tömtem a szájába, mindezt abban a tudatban tettem, hogy szárított füge. Azaz óvatosan a kóstolgatással Japánban! Azóta, megtudtuk, hogy savanyú szilva, ún. umeboshi volt. Ez tényleg ízlik valakinek???

Egy hozzáfűzni való még, ha már a népekről írtam. Az amerikai származású Mario épp olyan, mint Kip lelkesebb verziója. (De gondolom, ő is ilyen lehetett még az első szerződésénél!) Ahogy előadta magát a színpadon, messziről nézve meg sem lehetett volna különböztetni. Hasonlóan is beszélnek néha, 'you know'... Különben a safetys kiemelte, azt szereti az amerikaiakban, hogy annyira szabálykövetőek. Ja, csak épp másfelől méltatlankodnak, miközben azt gondolják, körülöttük forog a föld. (De aztán eminens gyerek módjára valóban betartanak mindent.) De, hogy Trumpnak miért van esélye az elnöki pozícióra? Elgondolkodtató... De ismétlem, tisztelet a kivételnek!

Nyilván, nem lehet minden sztereotípiát egy az egyben elhinni, de azért nagy vonalakban igaznak bizonyulnak. Rólunk is mondják, hogy pesszimista, sopánkodós nép vagyunk... Nézzünk csak körbe a környezetünkben!

Egyik hajnalban megszólalt a vészjelző. Rögtön bemondták, nyugalom, nincs baj. Egyértelmű volt már előtte is, hogy valaki rátehénkedhetett a bridgen. :) 2x mondták be angolul, aztán csend. Én még félálomban vártam a kínai verziót, ami kb. 10 perc múlva érkezett. Elképzeltük a szitut, hogy ráeszmélnek az irányító teremben nincs kínai, gyorsan találni kell egyet és vagy kinéznek a folyosóra reménykedve vagy kiugrasztják Hiuminget (cruise dirit) az ágyból... Ezek után meg kezdődött a kopácsolás, mert hetek óta felújítanak valahol a C (azaz -3.) decken, de a vas vezeti a hangot, így mindenütt halljuk. Erről jut eszembe még valami a hajón lévő olasz szervezőképesség alátámasztásához! :D Kip öltözőjének padlóját mikor bontják fel??? Természetesen, előadás előtt, mert a másik 3 nap nem alkalmas rá... Ja, az egyik technikus pedig gondolt egyet a minap (fellépés alatt) és benyitott hozzánk. Hogy miért, az máig nem derült ki, de ott álltam egy szál bugyiban. Mit gondolt, mit csinálok 2 szám között, ha nem öltözök?! Pedig több mellett lát, ha a lányokhoz megy...

Cruise utolsó napja előtti éjjel van rendszerint óraátállítás. Most nem így volt, csak épp nekünk senki nem szólt... Azon kívül, hogy lekéstük a délben lévő showt, amit nézni akartunk, más gondunk nem lett belőle, de erre most megint mit mondjak?! Mostanság az artistokkal valahogy elfelejtik közölni az infókat. (Bár ez általában nem is baj, mert eddig a kötelező, de felesleges meetingekről vagy épp a travel talkról maradtunk le emiatt.) 

Képzeljétek, most derült ki a napokban, hogy van egy app (Telegram) a neve, amin bármikor tudok csetelni ingyen! Aki szeretne élőben elérni, az töltse le! :D