A (hajós) élet apró örömei: kapunyitás időben, 0 várakozás, szabad külön folyosók, nem löknek fel az utasok, buszra várás max. 5 perc, buszon nincs büdös (:D), érkezés időben, napsütés, új kávézóban jobb wifi, leárazáskor még található ruha a méretemben és bár a végén taxisunk megpróbálkozik egy plusz kerülővel, de mi helyre igazítjuk, hogy forduljon csak balra! Nos, ilyen volt az aznapi Tienjin-élmény! Kívánhatnánk jobbat? Talán annyit, bár Oli ne hagyta volna el a crew-ID-ját. No, de abból sem volt probléma. Terminálon bejutott útlevéllel, Jancsikánk pedig beléptette manuálisan! Megint csak ki kell emelnem humánus szekusainkat, mert a Favolosán pl. olyan kioktatást és fejmosást tartott neki az ottani góré, holott csak kiejtette a Shuttle buszon. (Már rég a muki zsebében volt - mivel leadták neki - de azért játszotta tovább a tanárbácsit, rossz gyerekként vonva Olit kérdőre, mégis hol és hogyan hagyta el.) Vagy volt olyan főnök is aki kijelentette, ha valaki elhagyja, annak büntiből 3 napig nem ad újat, addig pedig nincs kiszállás. Aznap a többiek egy része eljutott a kínai falhoz és nagy extázisban tértek vissza.
Hajós hírek avagy egy kis Costa-Bulvár:
- Az undok ("Ki, ha én nem?") HR-s eltávolíttatta Millie hűtőjét, mondván az ő kabinjához nem tartozik hivatalosan. Szegény nagyon kiborult, már csak a tenyérbemászó és undorító stílus miatt is. (Csak fitogtatta direkt a hatalmát...) Daniella-Oliver párosnál is tartottak egy hét elteltével még egy kabin ellenőrzést, ki tudja miért! Őket jól leszidta az okostojás, hogy miért van rendetlenség! Mondták nagy dühösen, mégis kinek képzeli ez magát? Szigorú apucinak? De most komolyan! Kabin kvázi a lakásunk amíg a hajón dolgozunk, nem is értem, hogy mehetnek be csak úgy pl. ha nem tartózkodunk ott és hát ahhoz, hogy a ruhák szét vannak éppenséggel dobálva, mi közük??? Na, ezek után kaptak még írásbeli figyelmeztetőt is (ún. warningot) mindannyian! Azt megnézném azért, mit írtak indoklásként! Oliverékére kuplerájt?! Nóóórmális?! Millienek meg szemtelenkedést? Ráadásul Milliet még meg is lökte a pasi, ergo tettlegességet követett el! Nem számít, hogy az ő szava a másik ellen, csak Millie kapott bünticédulát! Erre a pasira tényleg nincs jobb szó, mint az UNDORÍTÓ féreg! (No, meg az "arrogáns"...)
- Az új cruise diri asszisztens, Tatjana (az orosz nő, aki Mario helyett jött) sem jó választás ránk nézve. Kínai főnöknőcinkre már inkább, mivel láthatóan, az ő popóját fogja nyalni végig, tojva ránk (összes entertainesre), vagy ne adj isten a jólétünkre. Még a HR-nek is behódolt, minek hatására berángatott pár táncost reggel 7-re az irodájába büntetésképpen, mert elfelejtettek bejelentkezni egyik munka előtt. Nem tudom, emlékeztek e tavalyról, mikor beszámoltam e zseniális "se füle - se farka" - rendszer beiktatásáról!? (Ha nem, akkor röviden: A túldolgoztatás elkerülése érdekében vezették be, így számítógéppel rögzítenek minden megkezdett munkaórát. A valóságban - természetesen - simán törlik a túlórákat és az egész csak arra jó, hogy még egy hülyeségre oda kelljen figyelni. Nekünk, tényleg nem nagy dolog becsipogtatni showk előtt és után, de a táncosoknak már macerásabb, ott vannak a dutyk, próbák, meetingek és több show.) Eddig akárki volt asszisztens, sosem piszkált, ha esetleg elfelejtettünk kijelentkezni és állítólagosan 28 órája dolgoztunk például. Na, most nekünk is jött az ukáz: minden drillnél, travel talknál, main hallnál is csináljuk és ha valaki elfelejti, azonnal menjen az irodába kijavíttatni! A lányok pedig nem mentek, mivel kedvenc főnökük (tudjátok, a liba) "elfelejtett" nekik szólni... Így rángatták hát be őket hajnalban. Az már pedig ismét a nonszensz kategória, hogy a HR-s bírságos warningot akart nekik emiatt adni... (Ja, hát azt nem értem, miért ők szívnak és a főnök-csaj pedig röhög a markában...) Ez van! (Mire visszajövünk, talán már egyik sem lesz itt! Mármint sem ez a diri, sem asszisztens, sem Hr-es...)
- Ha már itt tartunk, maláj triónk is újra játszhat 30 fokban az üres teremnek (ezért kellett szegényeknek legutóbb is sietni, de lesz majd még 40 fok is ott) az olasz Luciano pedig dettó morog ezerrel, mert beosztották a frissen beszálló utasok fogadására. Csak épp olyankor a main hallban sincs senki, ő pedig rohanhat vissza, ahelyett, hogy a Tienjinben élő barátnőjével tölthetné még azt a kis időt. Ez is az egyik olyan felesleges munkáltatás a vezetőség részéről, amit épeszű ember sosem fog megérteni. Épp mint a "Bye, bye Line", ami egy sor a leszálló utasok elbúcsúztatásához. Már eleve ott állnak sokan, mivel terelnek és irányítanak, nem beszélve a személyzet azon tagjairól akik, a dokumentációkat csinálják vagy a kiléptetést. Na, ezek mellé még felsorakoztatnak pincért, animátort, táncost stb. (azokat, akik amúgy is túl vannak terhelve minden baromsággal), hogy egyenruhában integessenek...
- Egyik táncosunk villantott a bárban, az ultra erős koreai vodkának köszönhetően, amit egy szuper titkos, biztonsági személyzeti magánpartyn szerványolt elvileg... (Habár amúgy sem egy szívbajos típus...)
- A csapat egyik roppant unszimpatikus tagja meg van rám sértődve, olyan fejjel szokott rám nézni, mint az ellenségére. (Jó, mondjuk elég sok mindenkihez ilyen a hozzáállása.) Elvileg berágott, hogy beköptem a társát, aki nem táncolt múltkor 10 napig. A vicc az, hogy magával az illetékessel már rég tisztáztam és nem is név szerint említettem ugye, hanem a táncosfőnök ellen tettem csak panaszt. (No és Huiming főnökünk végig tudott is róla, de a srác eléggé jóban is van A libával, bár nem puszta szeretetből...)
- Mostanában jönnek az érdekes körlevelek, melyeket az ajtókra biggyesztenek ki. (Ennyi papírt elpocsékolni...) Ezek mindig valamilyen kollektív felhívások, hogy viselkedjünk rendesen. Ezúttal pl. a kínai terminálban (nagyon úgy fest, a sok hülyeséget valaki már nem bírta tolerálni és visszabeszélt valamelyik mogorva és idióta őrnek) vagy épp a hajón lévő utastérben...
- Amy és Millie is megállapította, hogy nekem milyen magas a "Kip-tolerancia" küszöböm, ők ugyanis már 10 mp után robot-üzemmódba váltanak, ha szószátyár barátunk rázendít. Legutóbb a kávézóban zaklatott, miközben anyuval cseteltem ezerrel (no meg más weblapokat bújtam és olvastam). Roppant humoros volt, mert az égadta világon semmit nem fogtam fel (és nem is igyekeztem) abból amit magyarázott, ráadásul másik asztalnál ültem! Oli vele szemben bedugott fülekkel skypolt, szóval úgy tűnhetett, hogy egy szórakozott pasas magában elvan. Sőt, több percbe telt, mire kizárásos alapon rájöttem, hogy hozzám beszél valószínűleg! Hihetetlen!!!
A tengeri nap nyugisan telt ezúttal (idegbaj nélkül :D), ment az edzés ezerrel...
Jejun végre elkezdődött a strandszezon, azonban a többieknek újabb komplikációi adódtak, így már 3.-ra halasztottuk el a tengerpartozást. Mi azért lesétáltunk a közelben lévő ún. Sárkányfej-sziklához. Bár úszni ott nem lehet, de a napfényt maximálisan magunkba szívhattuk.
Aztán megvettük nekem a nagy Snoopyt, a legaranyosabbat természetesen, amire már oly rég vágytam! :D
Majd még egy nagy öröm ért minket aznap, megérkeztek barátaink: Karesz és Juliya! Indulhat a buli!!! (És tényleg indult, mert már másnap szülinapot ünnepeltünk, de erről majd picit később!)
11.-én újra Nagasakin jártunk, ami igazi ajándék volt! E szezon egyik legjobb napja: sem drill, sem próba, jó idő és hatalmas séta! Először ellátogattunk Olival a Glover Gardenbe. Ez egy hegyen lévő, gyönyörűen elrendezett kertes övezet a múltból (kvázi lakóközösség) régi gazdag családok házaival, saját iskolával, étteremmel stb. Ma már persze múzeum. Az első házat a skót származású T.B. Glover építtette 1863-ban új lendületet hozva ezzel Japánba, így egy modernebb, nyugati irány vette kezdetét és különböző üzletemberek, kereskedők (festő, tea gyáros stb.) települtek be. (Itt élt pl. Yanosuke Iwasaki is, aki a Mitsubishi birodalom atyja!) A park tartogat bőven különlegességeket (mint pl. titkos szobákat, Japán legősibb aszfalt-útját, egy 300éves Sago-pálmát vagy ott van a tükör, melyben senki sem láthatja magát) és szólnom kell még a szívkő legendájáról is: El van ugyanis helyezve a kertben 2 db szabályos szív alakú járda-kő, melyeket meg kell találni és érinteni, hogy szerencsét és örök szerelmet hozzon. Vicces volt keresgélni, mert semmi jelzés nem utal rá, de végül megtaláltuk! Még jó, hogy bele néztünk a tájékoztatóba, különben nem is tudtunk volna ezekről.
Majd összefutottunk Millie, Amy és Oliver triumvirátussal, akik szintén ott voltak csak később érkeztek, mert reggel még a fejmosáson voltak. Na, ők pl. azt sem tudták, miről beszélünk és mit kerestünk annyira...
Aztán leszakadtunk tőlük, hisz' ki akartunk használni minden percet, hogy bejárjuk a várost, mivel nem lesz több alkalmunk rá. Jártunk a holland negyed édes kávézóiban, növénnyel borított antikváriumban, ahová csak mezítláb lehet belépni és a kínai részen is, ahol kis cuki néninél fagyiztunk. Végül, némi szerencsével, belebotlottunk magyarjainkba, hogy velük folytassuk a sétát, boltozzunk és dzsúszoljunk! :D
Mire visszaértünk, szó szerint sajgott a lábunk. Egy kis szieszta után azért felrobogtam még a fedélzetre fotózni, akkor hagytuk el ugyanis az öblöt. Nagasaki mégis csak egy nagyon bűbájos város, e másik fele teljesen magával ragadott!!!
Utolsó nap felmentünk enni, bár a lazacról lemaradtunk, azért akadt egy-két jó falat is. Találkoztunk az állandóan rikító színű öltönyökben feszítő Lucianoval és kínai párjával, aki pont felszállt erre a cruise-ra. Hihetetlen, de a hölgy alig beszél angolul (ha már itt tartunk Luciano is...), olaszul sem tud egyáltalán, zenészünk pedig nem tud kínaiul. (Eddig azt hittük, hogy tud, mivel rengeteget énekel kínai számokat!) Nos, ez aztán A kapcsolat... Félre értés ne essék, lehet kémia és vonzalom két idegen között, ideig-óráig bizsergető, sőt még érdekes is lehet a közös nyelv hiánya, de egy több éves kapcsolatnál?! Háááát, ezeket én nem értem!
Következő alkalommal "jó" kis Tienjinben úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntenék, így csak a szokásos kávézós program került terítékre. Azért elég szerencsésen megúsztuk az elázást, mert mikor szabad ég alatt voltunk akkor pont nem esett! Bezzeg a Falnál látogató másik csoport nem járhatott valami jól. Aztán kis edzés, majd átjöttek Juliyáék vendégségbe. :D Ment az eszme-csere, jót dumcsiztunk, miközben kávéval-teával kínáltam őket, no meg helyi érdekességekkel, mivel ők is nagyon vevők az egészséges étkezésre, sőt meglehetősen szakavatottak a témában. Elmesélték, mi hogy zajlik a másik hajón, a Viktórián, illetve mennyire mások mind a japán, mind a koreai utasok!
Tengeri napon aztán volt egy tréningünk, bemutatkozott az új tiszt: William. Szigorú, de korrekt pasasnak tűnik. Felvázolta az elvárásait, nem tolerálja a késést (E miatt még a magas pozícióban lévő, mosolytalan, idős görögre is rápirított, aki nézett is egy nagyot! Nyilván, a dohányzóból jött, ugyanis olyan szaga volt, mint egy bagó-gyárnak és egész óra alatt a nyakunkba krákogott és köhögött. Még Oli is elfincsorodott a bűztől!), elvárja, hogy a hallgatóság a szemébe nézzen, ugyanakkor havi 1 drillt (HIHETETLEN! :D) tervez, az viszont legyen jó! Uramisten, hát mi is mindig erről beszéltünk! (Semmi értelme 10-et csinálni tingli-tangli módon...) Szereti, ha az ember kérdez és merünk beszélni. Várja a tanácsokat és hozzászólásokat is. Kip tüstént, rá is zendített... Úgy szeret okoskodni, mint eminens gyerek az iskolapadban!
Jejun Hallim Parkba mentünk Marcoval és Millievel. Bő egy órát taxiztunk, de megérte, mert itt aztán 'ALL IN', azaz minden van, lényegében 8 park egy helyen: Különböző botanikus kertek, madaras részleg pávákkal, beszélő papagájokkal és struccokkal, kisállat-ház, pálma-liget, barlang, falurészlet és kő-kiállítás is különböző ősi leletekkel. Jól éreztük magunkat, és bár beborult az ég, de fülledt meleg időnk volt végig. Kellemesen nyugis nap volt, ráadásul ez volt a pihenőm is, tehát már nem "kellett" edzenem sem.
Így viszont felmentünk mi, a magyar fogat :D, a main hallba Kipet nézni. Újra bővítette repertoárját, ezúttal wc-pumpás apparátot erősített a fejére és abba dobált ping-pong labdát. Egyszer még el is rohant mellettünk, hogy átöleljen egy nőcit, aki sikeresen dobta fejére a kalapot, mégis, mikor mondtam neki, hogy ott voltunk, halvány gőze sem volt róla. (Sőt, így mondta: "Kár, hogy nem láttalak titeket, de tudjátok, hát NÉHA elvagyok a saját világomban..." Hi-hi! Azóta ezzel viccelődünk, hogy csak NÉHA!!!???)
Jó, a magyar fogat igazából csak 3/4 részben az, tudniillik Karesz párja, Juliya valójában ukrán származású, de nagyon jól beszél már magyarul, sőt tök aranyosan még a tájszólásos verziót is remekül utánozza, ha egy vicc úgy kívánja! :D :D :D (Mindezt úgy, hogy 5 évvel ezelőtt kezdett csak tanulni, de hát kemény mestere volt Karesz személyében, aki csak nyomatta és beszélt hozzá folyamatosan!) No, de annyira jó hogy itt vannak, végre nem vagyunk olyan magányosak!!! E céges hiba végeredményben nagyon is jól sült el!!!
Fukun aztán beköszöntött a monszun-időszak. :( Miután utolsó pillanatban eltörölték a gyűlölt próbát, megindultunk nagy vidáman (de előtte még rozsdás csöveken és ingó gerendákon keresztül BÁNYÁSZTUK ki a bicikliket az eltorlaszolt és telepakolt káosz-tárolóból... Jó ideje már tart ez az állapot. Annyira nem érdekli ez őket, odadobnak mindent! Bezzeg a régi staff captain anno már akkor is üvöltött - no meg engem szidalmazott, hogy miért nem figyelek oda jobban az emberekre - ha valaki nem akasztotta a helyére vagy uram bocsá' oda tette a privát járgányát... Ezt látná most, vagy 5 ismeretlen darab van még beékelve a kölcsönözhetők közé és egy sem lóg a fali helyén!!!) és ráeszméltünk, hogy akkor a bicajok maradnak szépen a terminálban... Talán, jobban jártam végül, mert akkora bevásárlást csaptam, hogy a 2 hatalmas ajándékokkal teli szatyorral még le is borultam volna! (Hiába, közeleg a hazamenetel, így feltankoltam vagy 10 féle matcha-csokival és japán teával!!! :D) Oli és Marco pedig célba vette a Nike boltot, szaladt a várva várt cipőjéért! Közben majdnem bőrig áztam, fel kellett hát pattannom a buszra, majd a föld alatt közlekedtem, tudjátok az "underworldben"! (Fukuoka központja - Tenjin Core - alatt ugyanis több négyzetkilométeres föld alatti világ terül el.) Majd összetalálkoztunk Kareszékkel is, de ők most eléggé be voltak havazva ebben a két napban készülődéssel és próbákkal, így nem igazán értek rá kint lófrálni. Az előadások este jók voltak, visszatért Ollie - a táncos - is szabadságáról. (Láttuk FB-on megosztott videóját, miben betoppan a mit sem sejtő, szülinapot ünneplő nagyanyjához. A néni nagyon aranyosan lepődött meg, tényleg nem is sejthette, hogy unokája megjelenik aznap. Ollie pedig teljesen egyértelműen mondta, nem számít se hajó sem munka, neki ott a helye köszönteni! :D) 2. show közben aztán sikerült kitolni magammal: Elfelejtettem ugyanis Gregnek kikészíteni az első karikámat, amit ő visz be színpadra. Nos, ő csak levett egyet, persze nem tudhatta, hogy majdnem mind ugyanolyan, kivéve az az egy, amivel kezdek. (Más a súlya és kevésbé csúszós, mint a többi.) Nem volt mese, élesben voltam, de úgy teljesítettem szerencsére, mintha nem is lett volna hézag, később pedig már bedobta Oli nekem a megfelelőt!
Olikám viszont irtó édes volt, ugyanis hibátlanul megcsinálta a fináléban a karika-gurításait a hátán, e közönség mégsem értékelte szerinte kellő képpen, így szó szerint nyelvet öltött rájuk, mielőtt kifutott. De mindezt nagyon aranyosan, inkább komikusan csinálta!
Kivételesen, nagyon vártuk az utolsó (sea) napot, hogy végre megnézhessük az akrobata produkciót, "Love is in the air" címmel! Sikerült minket meglepniük, a nyitó komikus számuk nagyon tetszett és az egész műsort jól összerakták, megoldva a pihenőket, gyorsöltözéseket is. Mint tudjuk, két embernek 40-45 percet csinálni jól, meglehetősen nehéz! 
Este crew bárban voltunk mindannyian a szokásos csapattal. Először fordult elő, hogy mi magyarok kerültünk többségbe! :D Jókat beszélgettünk, sztorizgattunk és persze Oliver is produkálta magát kártyáival szokás szerint. Oli csocsózott párat Marcoval, mert már kezdtek elvonási tünetei lenni! (Hisz' emlékezhettek, hogy anno Andrással minden nap nyomták, de mióta itt hagyott minket az a "gazember", Oli szinte nem is játszott!) Azonban nem volt valami szórakoztató számára, mert hát dekoncentrált "Kisfiam" még az asztali foci közben sem képes egy dologra figyelni, állítólag egyfolytában csak a csajokról hablatyolt szokás szerint, no és a magyarországi felhozatal felől érdeklődött, ami egyre jobban foglalkoztatja, mivel balatoni vakációt tervezget. Az utas-csajszi óta már vagy 3x volt szerelmes és minden nap bemutatja a világ legszebb kínai-, koreai-, vagy épp japán lányát, attól függően, hol vagyunk :D!
Végezetül, egy-két utas-érdekesség:
Mivel igyekszünk már gyorsan kizavarni őket a konditermünkből, így ott sokat alkotni nem tudnak, habár két fekvő támaszos kézen állás között sikerült egy kislánynak majdnem kivernie a szememet (ja, mert hát a gyereket is végig kell cibálni és felültetni mindenhova egy fotó erejéig) és az utas gymben nem jártunk mostanában így szokásos edzős sztori most nem akad. Van helyette egy néni, aki csinált rólam vagy 10 képet, annyira tetszett neki, ahogy a nagy körablakban ülve számítógépeztem. Ez még nem is oly meglepő itt, de aztán megkért hogy én is fotózzam őt le ugyanebben a pózban, ölében az ÉN gépemmel. Ha ti értitek, ez miért jó küldjétek már el üzibe, légyszi! :D :D :D
De ami viszi a prímet, hogy legutóbb Oli zsonglőr száma alatt egy férfi és egy nő annyira összevitatkozott az orra előtt 2cm-re, hogy már azt hittük, verekedésbe fog torkolni. Nekem úgy tűnt, hogy az ülő helyen harcoltak, csak épp mire megbékéltek, véget ért a produkció. Oli eközben azon gondolkodott, közéjük csap egyet a buzogánnyal, vagy legalábbis odanyújtja nekik, játszák már le minél előbb a meccset! :D
Azért itt én most egy édes képet osztok meg:
Amint láthatjátok izgalmas és eseménydús 10 nap van a hátunk mögött, mely tényleg szórakoztatóan telt el, no de nem tudjuk kiverni a fejünkből, hogy KÉT HÉT múlva már otthon leszünk! Készüljetek, de hátra van még egy fejezet!!!
06.08.-06.18.
