Ott hagytam hát abba, hogy pihenő nap Jejun. Mivel borult volt az idő jobb híján megindultunk a szokásos körútunkra: Emart (szupermarket = mandulatej! Van újfajta ízesített mandula??? Sárgadinnyés??? Kosárba vele! :D) Sushi-roládos bolt (mert már rég ettünk), majd a célállomásunk: Starbucks (net + kávé), végül Art Box. (A "mindenfélejópofaéshasznosdenemfeltétlenülszükséges" tárgyak üzlete, ahová úgy térsz be, hogy nincs szükséged semmire, de tutira úgy jössz ki, hogy "na, pont erre volt szükségem"! Akkor képzeljük el, ha tényleg kell is valami... :D :D :D) És bár laptop-táskát kerestem, végül 3 csomag matricával távoztam. Egyelőre. 

Időközben a többiek is szállingóztak be a kávézóba és kora délután jött a váratlan hír: OVERNIGHT lesz, másnap este 7-ig maradunk, ami tényleg egyedülálló! Persze, nagyon sokan örültek, én inkább csalódott voltam, hogy így nem megyünk Nagaszakiba, másfelől aznap Jejun már késő volt ahhoz, hogy kirándulást szervezzünk (Ti. nagyon régóta vágyakozunk elmenni a kicsit messzebb lévő Udo-szigetre, ahova természetesen kis hajózni is kellene.), pláne úgy, hogy a többieknek show van este 7-kor és Kipnek main hallos fellépése. L Olit sem lehetett már kirobbantani a gép elől, és mivel napsütés továbbra is váratott magára, maradtunk az uncsi városban. (Így alakult hát, hogy vagy 2 órát nézelődtem abban a szupi boltban.) Majd visszamentünk lepakolni, átöltözni és este még nyakunkba vettük a várost. Igaz, a moziban nem találtunk semmi érdekes filmet angolul, így sétáltunk és még neteztünk egy kicsit. Legalább sikerült pár ismerőssel beszélni számukra is emberi időpontban.

Akik tudtak azért kisasszéztak műsor után az éjszakába: Oliver, Daniella, Amy, orosz Greg és Olga plusz pár technikus. (Tudjátok, már tavaly meséltem, hogy a terminál este 11-kor bezár, így aki kint marad az csak reggel 5-6 körül tud visszatérni. Na, hát egy ilyen reggelig dajdajozás fellépés előtt egész biztos nekem nem hiányzott!) Oroszaink persze baromi jól bírták: reggel 7-kor érkeztek, aludtak 2 órát, lenyomták a próbát, majd kitalálták, irány a strand! Végülis, örültem a lehetőségnek, így Marco "fiammal" hozzájuk csapódtunk és megindultunk bícselni! :D Oli nem tartott velünk, nem is fért volna már a taxiba (bár volt már rá példa hogy addig kuncsorogtunk míg kis ráfizetésért elnézték a létszámtöbbletet), de nem volt túl sok kedve előadás előtt áztatni magát és napon lógni. Pedig tökéletes strand idő volt, több mint 30 fokkal.

A megunhatatlan Hamdoek Beach:

Olgáék - akkor reggel 7-kor nyelték le az utolsó vodkát - pörögtek ezerrel (Titkuk, az éjszaka során elfogyasztott liter kóla! Hmmm, de jót tehet az!) és lenyomtak még fejenként 3 nagy dobozos sört a parton... Hiába, erre születni kell!!! (Én szerintem, detoxban végeztem volna. :D) Visszatérésünk első előadása teljesen jól sikerült, bár a hátam úgy be van keményedve (2 havi kaucsuk-hiány, no meg erősödött hátizmok hátul ütője...), hogy magamhoz képest alig hajlok! Nyújthatok ezerrel!

Következő nap tesztírással indítottunk, de már nagyon tapasztaltan, sitty-sutty megírtuk 100%-osra. (Bevallom őszintén, volt kérdés amit már át sem volt kedvem olvasni, csak lemásoltam Oliról. Hadd puskázzak már én is egyszer!!!) Délután travel talk volt, ami már kétszer olyan hosszúra nyúlik Lili szereplése és magamutogatása miatt, mint régebben, majd edzés, egy kis crew bár Milliékkel, a nap zárásanként pedig átjött Oliver és Daniella filmezni. (A bűvészekről szóló - mily meglepő :D - Now you see me2 volt "vetítésen"...)

Na, akkor csemegézzünk kicsit a vezetőség tagjairól:

• Az első dolog amit kiszúrtam még múltkor, hogy a gyűlölt safety officer (Paolo, aki annyit szívatott mindenkit tavaly) ott virít a tablón, vagyis megint visszatért. L "Neeeeeeeee, az nem lehet, hisz' nyugdíjba ment!!!!!" - sikoltottam fel magamban. Nagyon úgy fest, hogy annak ellenére, hogy tavaly kiírt egy csicsás popsi-nyalós szöveget, melyben elbúcsúzott végleg megköszönve mindenki munkáját és millió drillben való együttműködést, csak egy újabb fricska volt a részéről. (Látható, hogy egyszerűen élvezi a hatalmát, mások piszkálását, miért is hagyná abba...) Azt azonban most hallottuk, hogy ő volt a Costa Concordián pozícióban, mikor az elsüllyedt, vagyis minden hiba az ő felelőssége alatt történt. (Így érthető, miért van mindig Ázsiában... Csak azt nem értjük, miért van egyáltalán még mindig a cégnél! Persze, erre sosem kapunk választ, hisz' a másik hajón lévő színház/színpad fő-fő-főnök, kinek hibájából leesett a 2 spanyol artista, még mindig ott pöffeszkedik az irodájában és a táncoslányok öltözését sasolja... Ezt a pozíciót, mint tudjátok, nálunk a képmutató, napraforgó, "Mindenkit-feljelentgető" Daniel tölti be.)
• A gymben mostanában lent van az egész "bridge": kapitány, másod kapitány (Staff Captain), Safety Officer meg egyéb kuglifejű tagok (akikről nem is tudjuk, pontosan mit csinálnak) és már azon viccelődtünk, ilyenkor ki vezeti a hajót???! :D
• Aztán "Ursulánk"-at (tudjátok, a ruszki cruise direktor asszisztens, kinek szintén sokan feltennénk az "Ugyan mi a jó fenét keresel Te itt?????" c. kérdést), már el is bocsájtottak állítólag egyszer, hogy kapaszkodott vissza? Hát kérem szépen, rá nagyon is jellemző furfanggal betornázta magát az egyik nagyobb (természetesen nős) fejes ágyába, melyről videófelvételt is készített, hogy később megzsarolhassa... Na, erre varrjatok gombot! Marco barátunk (akinek a nap 99%-ában a csajok és a velük való lehetséges tevékenységeken jár az agya) ámult csak el igazán (átfogalmazva szalonképesre hozzáfűzni valóját: Ez a nő a SOHA, SEMMIFÉLEKÉPP szóba jöhető alanyok táborát ékesíti!), ugyanis elképzelhetetlennek találta, hogy a szóban forgó manus ezt a nőt (???) bevállalja... :D :D :D (Annyit még elárulhatok, hogy ezúttal az informátorunk magasabb körökből származik, tehát 90% a valóságtartalma legalább!)
• A "minden lében kanál" Lilikénk, aki nem rég még csak egy animátor volt (most pedig cruise diri ugyebár), eldöntötte hogy a táncosok túl lusták és jó lesz nekik, ha többet gyakorolnak! Hogy ezt hogyan teheti meg az rejtély (mivel a táncosok hivatalos főnöke, a már sokszor említett CÉG Genovából, vagyis annak egyik fejese, a brit Karen, aki tavaly már írásba adta, hogy onnantól kezdve nem kell állandóan próbát tartani), de előszeretettel talál ki új szabályokat, amiket aztán úgy állít be, hogy fentről jött ukáz (pedig nem) és ezzel a mi életünket is rontja, mert a japán napunk ismét csak el van ***va (=rontva :D)!

A következő cruise érdekesnek ígérkezett, ugyanis Busan - Nagaszaki volt a két célállomás. Tienjinben különben a szokásos nyomakodás, buszozás, shoppingolás és netezés volt a program Kippel karöltve. Újdonságképp a terminálőrök képesek voltak minden korlátot és kerítést vastag celluxszal leragasztani (ez aztán a megoldás), nehogy véletlenül is egy jóindulatú kollégájuk beengedjen minket soron kívül... Oliverék is kidugták aznap az orrukat, elmentek ugyanis a híres/hírhedt Fake-Marketre (vagyis a hamisítványokat árusító kincses-szigetre, ahová tavaly a "szőke nő" - azaz a másodkapitány kedves neje - járt rendszeresen). Tök humoros, hogy Magic O. csak azért ment ki, mert a nénikéje kért tőle ajándékba egy eredeti kínai táskát (:D)!!! Újra rácsodálkoztak a kínai higiéniára, ami a Mc'Donalds'-ban is bemutatkozott. Attól is elájult, hogy annyira profi hamisítványokat árulnak, hogy nem is tudja eldönteni, lopottak vagy hamisak. (Számít ez egyáltalán? Mármint, én úgy gondolom, hogy 20 dollárért "Louis Vuittont" venni ugyanolyan ciki, mint boltba venni 20.000 dollárért...) Azért ez nagyon elgondolkodtatta barátunkat, mert bár eredetihez juthatunk olcsón (lopottan), ami király, de így fennál a veszély, hogy Kínában márkaboltban vásárolva meg kaphatunk épp kamut drága pénzért... Aznap délután aztán jól elterültem kondizás előtt, de nagyon jól esett a 20 perc alvás! (Magamról elég nehéz lenni a délutáni szunyókálásról képet készíteni illusztrálásképp, így hát elégedjetek meg Oli durmolásával! :D :D :D) 

Másnap a "kedvencem": utazó nap. Együtt main halloztunk Kippel, így kvázi teljes show volt az előtérben. Különben, baromi jó hangulat és tapsolós emberek fogadtak, de Lilinek azért meg kellett jegyeznie, hogy érti ám, hogy fellépni vagyok ott és épp melegítek, de legyek szíves normális cipőt felvenni, mert a papucs nem megfelelő utastéri viselet... Hát igen, a nylon zoknis-papucsos-pizsamás kínaiak biztosan megszólnak majd!!!

Na, de aztán nagyon klassz nap következett: Busan! (Ez egy másik koreai város, tavaly télen voltunk már 2x, abban a csontig hatolós hidegben még Andrásunkkal. Talán, akkor meg is jegyeztem, hogy nyáron milyen király lehet ez a hely!) Tényleg szuper! Először is, elmentünk 17-en a Hard Rock caféba (mindenki jött, aki csak tudott: táncosok, zenészek, énekesek), természetesen Magic Oliver vezényletével. (Régebbi olvasóim emlékezhetnek, hogy bűvész barátunk mennyire rá van kattanva erre a helyre, még Szöulban is képes volt rávenni mindenkit 2 óra metrózásra, a nem épp olcsó, de határozottan minőségi étteremhez.)

No, de tényleg jól éreztük magunkat, pláne hogy kiülős teraszos része is volt (ami nekem nagyon sokat számít és baromi ritka Ázsiában... Én nem is értem, hogy itt miért nem divat kiülni, azért nem a sivatagban vagyunk!) és a koktélok, saláták is fenségesek voltak, Oli pedig elégedetten lakott jól Burgerével. Onnan pont egy köpésnyire volt a szép Haeundae Strand. Napoztunk, fürödtünk (mindezt medúzacsípés nélkül, mert akadt belőlük bőven) és élveztük a kellemes időjárást!

Később még Marcoval és Millievel taxiba vágódtunk, hogy beugorjunk a centrumba kicsit shoppingolni, illetve Marco is meg tudta nézni a tornyot, ahol voltunk anno. Azt viszont el kell mondjam, milyen IDIÓTÁK a koreai taxisok. Nagyon nagyon nagyon buták!!! Az hagyján, hogy nem tudják pl. hogy hol van a város egyetlen Hard Rockja (ezért készültünk hát pontos címmel), de az okostojások még így is erősen vakarászták fejüket, holott még a térképen is mutattuk, hogy vigyenek csak a nagy strandhoz. IDEEEE, ni! NEM TUDTÁK!!! Semmit nem tudtak! De azt sem értjük, hogy hiába a gps, helyette állandóan telefonszámokat akarnak tudni. (M. Oliverből előjött - belőlem is - a "mindjárt eldobom az agyam" állapot - és teljesen felizgatta magát. Tán, még a kocsit is neki kéne vezetni???-mondta a sofőrnek, persze feleslegesen, mivel egy szót nem beszélnek angolul...) Ugyanez játszódott le visszafelé is, amikor a centrumban lévő Lotte Bevásárlóközponthoz vitettük magunkat és hiába mutogattam neki pontosan az épületet a térképen, már nyomta is a fülem alá a telefonját, amin egy angolul tudó informátor érdeklődött a konkrét úti célunk felől... Továbbra is rejtély számunkra, hogy lehetséges, hogy egy taxis a saját városában nem tud tájékozódni!!! (Pont olyan mintha Oli úgy lenne zsonglőr, hogy még egy labdát sem tud feldobni és elkapni! :D :D :D)

Kis válogatás az általam preferált koreai termékekből:

Este aztán a terminálban őrültek háza fogadott, Millie jól össze is szólalkozott egy új costással, mert nem engedett be korlát alatt, mondván, hogy magyarázná ezt meg az utasoknak???! Ilyen bénaságot, hát miért kéne magyarázkodni, munkások vagyunk és kész. (Ez az arrogáns pasas nem átallotta még hozzáfűzni: Mit akarunk, utasoké az elsőbbség, ők a fontosak egyébként is... No komment!!! Tudom, tudom, sokszor említem ezt a problémát, de amint láthatjátok, igen hajmeresztő nap, mint nap tömegben, büdös kínai utasok között nyomorogni úgy, hogy sokszor perceink vannak hátra. Igaz, azért sem fogunk még előbb visszajönni sosem emiatt! :D) Ennek ellenére azért nem romlott el a kedvünk, mert csudi jó napunk volt! Amúgy (még) én elég immunis vagyok pillanatnyilag! :D Millie már kevésbé, vagy Oliver, aki ezúttal 8 hónapja van már itt egy huzamban... Lassan mennek is haza!

Azzal azonban abszolút nem vagyok megbékélve, mikor a szabad időmet nyirbálják és elkaszálják a fél napomat, ahogy Nagaszakiban is tették. 2,5 óránk jutott! Bár, megjártuk a drótköteles libegős hegycsúcsot, amit szerettünk volna, de visszafelé már stresszben, futólépésben loholtunk a 40 fokban és az utolsó szakaszon még taxiba is vágódtunk (kidobva így extra 5 eurót az ablakon), nehogy 5 percnél is többet késsünk. (Dupla bosszúság, hogy drága főnökasszonyunk, Lili és még sokan mások csak fél órával később estek be az előírtnál - minden gond nélkül - mivel a megadott extra fél órás korábbi időpont a fránya shore passok miatt van.) Nem tudhatjuk, mikor kerülnénk bajba emiatt, így többnyire mi betartjuk pontosan az időt. (Shore pass: a már említett narancssárga tartózkodási engedély Japánban, amivel beazonosítanak, ill. nyomon követnek. Ezeket szerencsétlen crew irodás ladynknek kell rendeznie, így hát a "mindig ésszerű és jóindulatú" Costa még korábbra rendeli vissza a legénységet.) Tanulságként leszögeztük azonban, többet nem szervezünk kirándulást szűkös időkeretek között, mert csak túl aggódjuk és végig rohanjuk az egészet. (Igaz, később jó visszanézni, hol jártunk, csak épp nem volt valami kellemes időtöltés.)

Na, de hogy jót is meséljek még, végre megismertük szomszédainkat, a magyar kaszinós párost! Tök aranyosak, 11 év van már mögöttük, így történetük is akad bőven (pl. hogyan szállták meg egyszer a csótányok e hajón az 'A' decket, ahol mi is lakunk), illetve nagyon szakavatottak már kínai témában, hisz' az utasok nagyja a kaszinóban tölti az út tetemes részét. (Ennek leginkább szegény dílerek isszák a levét, vagyis a bűzét, mivel ők nem hagyhatják el a helyüket sosem, kedves utasaink pedig előszeretettel eregetik maguk után a gázokat, miközben több ezer eurót tapsolnak el éjjelente. Szóval, van ám itt lóvé és ha jobban megfigyeljük, a hamis gumipapucs és pizsama mellé sokszor eredeti arany rolex társul.) Robi és Anita különben több magyar artistát ismer, szeretnek kirándulni és konditerembe járni, akad hát közös téma, csak épp kifordított a napi rendjük, mivel éjszaka dolgoznak és nappal alszanak... Azért kimozdulnak majd velünk, ígérték!

Még egy vicces információl: Mit hiányolnak a leginkább a vendégek a kaszinóból? Forró vizet! Mert hogy éjjel-nappal azt isszák. Italra, koktélra, fizetős ételre már nagyon is sajnálják a zsét, így szegény dolgozók a borravalóról is csak álmodoznak ezen a hajón...

Összebarátkoztam egy nagyon szép arcú filippin szekus nőcivel, megkért írjak neki diétát. Elég aranyos, mikor kérdezte, hogy én angol vagyok e vagy olasz és kiderült, egyik sem, megszólalt nagy mosollyal, akkor azért vagyok én olyan szép és kedves, "mert... - és suttogni kezdett - tudod azok olyan..." Tudom! - mondtam. J

A cruise hátra lévő napja a megszokott módon zajlott, de végre rájöttem, mi hiányzott mindig a színpadi edzésről: ZENE! Mióta használhatjuk a kihangosítót, sokkal jobban megy minden!

Húúú, este nagy beszélgetés kerekedett ki a crew bárban Millie, Daniella, Magic O. és jómagam között. Témáink a globális válságok, főképp környezetszennyezés, túlnépesedés, terrorizmus voltak. Tök érdekes volt az egész, mert mindenkinek igaza volt, mégis néha meglepő heves érzelemkitörések nyilvánultak meg elsősorban Millie és Oliver között. Én valahol (meg fizikálisan is) közöttük ragadtam és mindkettőjükkel tudtam bizonyos mértékig egyet érteni. De épp az az, ami elgondolkodtatott később, mert tulajdonképpen nem is egymással ellentétes nézőpontot képviseltek, mégis élénken vitatkoztak. Lényeg: Oliver minden probléma gyökerének a túlnépesedést tartja és szerinte valamilyen formában meg kellene akadályozni, hogy az emberek 1-2 gyereknél többet szüljenek. Millie ezen mélységesen megbotránkozott, hogy nem vehető el a szabad akarat, mert pont attól és azért vagyunk emberek, hogy dönthessünk. Így aztán a tanítást kell megreformálni, bár ő amúgy is úgy találja, hogy van javulás és fejlődés, de a lényeg, hogy előre haladjunk és ne visszafelé a kommunista szabályokhoz. Amúgy sem rosszabb a világ, mint régen. ("Születhettél volna a II. világháborúba, vagy a középkorban, amikor bárki megölhetett volna az utcán pl.!" - mondta hevesen Olivernek.) No, de hosszú lenne ezt most kifejtenem, de rengeteg olyan dolgon jár a fejem nekem is, amiket Oliver feldobott. A tanítás pedig valóban kulcskérdés, nem beszélve példamutatásról! A sok felesleges memoriter helyett, amivel az iskolások fejét tömik, inkább környezettudatosságra, táplálkozástudományra és stresszkezelésre taníthatnák őket... De ez már egy másik történet! Egyértelmű megoldásokkal senki nem tudott peresze szolgálni, no de mindenkinek ajánlom figyelmébe a The Giver c. filmet (Mely "Az emlékek őre" könyv alapján készült), mely egy futurisztikus utópia arról, milyen lenne az élet tökéletes békességben, érzelmek nélkül, roppant elgondolkodtató! (Természetesen, szürke és íztelen! Vagyis az nem lenne jó a hatékonysága ellenére sem, hogy kiirtsuk az érzelmeket, de hogy akkor mi, az sajnos még nagyon várat magára...) 

Ezek után úgy kidobott az ágy hajnalban (tele volt a fejem még az esti gondolatokkal), hogy még edzeni is lementem. Csináltam nektek egy szelfit ennek örömére! :D

Tienjinben gondoltuk elmegyünk végre az igazi belvárosba (milyen régóta mondogatjuk már ezt, istenem...), de mivel neki állt esni, úgy találtuk, nem éri meg elindulni. Mondanom sem kell, 20 perc múlva elállt és gyönyörű idő lett, de addigra már a túlzsúfolt buszon toporogtunk a szokásos célállomás felé. Akkora tömeg volt most, hogy még egy gombostűt sem lehetett leejteni a buszon. Viccelődtünk is, hogy ezek azok az utasok, akiknek nem volt szerencséje a kaszinókban. (Értitek?? Leszállnak egy óceánjáróról a nagy bőröndökkel és a 20 centes városi buszon utaznak taxi helyett...) Kipnek se híre se hamva nem volt ezúttal, helyette a román tenor tartott velünk. Élveztem is a csendet, tudtam olvasni nyugiban. Szófosó barátunk persze ott volt már a kávézóban, mert még elsőként kijutott, nálunk meg bedöglött a számítógép és így fél óráig vacakoltunk a többi kimenővel, míg az "okos" határőrök meg nem javították, amit egyébként Oli előszeretettel szinkronizált. Azzal együtt már muris is lett a szitu! :D Bántuk, hogy nem mentünk el ugyan a lányokkal, de még baromi sok alkalmunk lesz oda eljutni. Este megint gym és erősítés, illetve én "csak" gyakoroltam és nyújtottam, közben pedig Robival is beszélgettünk sokat. 

Vacsinál kaptuk a nagy hírt, orvosi indokból kifolyólag leszállították Lilit! Gondolhatjátok, Tatjana milyen örömtáncot járt, mert előlépett cruise direktorrá ideiglenesen! (Legalábbis reméljük, nem végleg...)

Ismét pletykarovat :D következik:

- Bolondságok a la'Kip: kijelentette, bevárja az új táncoslányokat! :D (Tudjátok, hogy közülük válogasson majd...) Különben nem tudom, említettem e, hogy ő gyakorló buddhistának vallja magát. Nos, ez azért érdekes, mert ti láttatok már folyton panaszkodó, problémagyártó és elégedetlenkedő buddhistát? Oli is megjegyezte, miután megint tök feleslegesen adtunk neki tanácsot a minap, hogy milyen eszement dolgai vannak, mert nem elég, hogy egy hajón él, ahol több ezer előírást és szabályt kell követni, még megspékeli egy csomó hülyeséggel, amire senki sem kényszeríti, csak ő saját magát, agyament indokokból... (Pl. legutóbb jajgatott, mennyire meghúzta a hátát, mondtam neki, menjen le kicsit nyújtani, van egy-két tök jó eszköz. Erre: Háááát, nem rossz ötlet, de mivel ő megfogadta, hogy soha sem teszi be a konditerembe a lábát, így nem mehet! SZERINTETEK???????? Erre mit mondjak? Vagy másik helyzet: Előadja mekkora probléma volt, hogy a fellépés után iszonyúan kiizzadt és ezért nem ihatta meg a sört, amit az egyik utas vett neki! Ezek után pedig úgy ahogy volt vizesen elrohant a hideg légkondis színházterembe, hogy megnézze a showt immár 100.-ra, mivel ő minden héten megnézi és e csapattal talán ez lesz az utolsó alkalma...). De azt is meghallgathattam sokadjára, hogyan és milyen apropóból kellett új fellépő cipőt vennie tavaly (amikor is volt szerencsénk végig követni már ezzel kapcsolatos tennivalóit) Fukun méregdrágán, mindezt aközben hogy már ment a kaucsuk zeném és megindultam rá a main hallban. :D (De ami számunkra a legnevetségesebb/legérthetetlenebb, hogy hiába szakítom félbe és mondom neki 2x, hogy tudom, már mesélted, mintha nem is szólaltam volna meg, folytatja tovább, mint a rádió!!! HIHETETLEN! :D :D :D Lehet, egyszer majd óvatosan meg is rázom, hogy meghalljon és akkor majd lefagy mint egy robot!)

- Egyik táncosunk (tudjátok, a zakkant vörös) részegen rádöbbent, hogy kövér és elkezdett sírni... Úgy látszik, eddig nem tűnt fel neki, mert bár tényleg szorgalmasan edz, azért simán lenyom 1 kg banánt/dinnyét vacsorára desszertként, az alkohollal sem spórol és bár mondják, hogy a kókuszzsír egészséges, de nem biztos hogy nagy kanállal minden egyes falatra merve diétásan hat... :D :D :D Jaaaa, egyébként őróla tényleg van egy szaftos sztorink is, csak hogy érzékeltessem mennyire akart komp lenni, de nem KOMP LETT :D! Megosztódott ugyanis a facebookon egy kép, melyen medencében virít fejjel a víz alatt, lábbal az égnek. Bugyi nélkül. Mindezt úgy, hogy mindent (ismétlem MINDENT) láttatni enged, túl sokat is! Noha, a képen ketten szerepelnek e mélyrehatóan tanulmányozható testhelyzetben és a másik "sokeszű" töltötte fel, ugyanakkor vörös démonunk előszeretettel like-olta és nem zavartatta magát egy percig sem, hogy meg van rajta jelölve, sőt "Életük egyik legjobb napja" címmel illették. Azért én azt a képet még sem fogom posztolni!!! :D

- Táncos fronton egyébként épp dráma van, mert az egyik lányt (aki baromira szerelmes egy olasz animátorba) hogy hogy nem, kétértelmű szituációban kapták rajta a mosdóban a másik csaj "valakijével" (szó szerint "her whatever who he is"-je :D), mert hát hajón a boyfriend-kategória ritka, mint a fehér holló! Tudjátok, mindig mindenki azt hangoztatja, hogy "nem járunk", mégis a féltékenység és megcsalás van állandóan terítéken... Arról nem is beszélve, hogy ezen kapcsolatok 99%-a pont addig tart, míg valaki le nem száll. (Persze van szabályt erősítő kivétel, lásd Daniella-Oliver, akik együtt mennek következő hajóra és közel 1 éve járnak, vagy Millie is nagyon elszántan igyekszik most megőrizni kapcsolatát az olasz engineerével, amit egyszerűen nem tudok lefordítani, mert ha azt mondom mérnök az egyáltalán nem állja meg a helyét. Lényeg a lényeg, ha tehát engineerről írok, akkor az egyfajta tiszt, csak nem a bridgen dolgozik, hanem mechanikus szakember, aki a hajó alkatrészeit, meg nem tudom milyeit javítja és ápolja.)

Ha már ebbe így nagyon belemerültem és mivel néha néha szoktátok kérdezgetni, hogy ki kicsoda, tartok most egy gyorstalpalót:

CREW=legénység. Mindenki, aki nem nyaralni van a fedélzeten! :D

BRIDGE (=híd): az irányító terem, lényegében vezető/pilóta fülke, ahol állnak a tisztek távcsővel a kezükben (legalábbis a filmekben :D), de igazi hajós kormánykerék manapság már nem létezik!

Officerek/Tisztek: Cadet - 3rd -2nd - 1st - Tréner off. - Safety Off. - Staff Captain - Captain! Ez tehát a bridgen lévő tisztek rangsora az (mondjuk úgy) inas legénytől a kapitányig.

Egyéb tisztek, akik nincsenek rangsorban, illetve nem is hajós iskolát végeztek: Enviromental Off. (környezetvédelmi), Inventory Off. (Beszerzési), Administrative (Pénzes), IT Off. (Számítástechnikai), Learning Off. (számítógépes tanfolyamokat intéz és angolt tanít a crewnak).

Engineerek: Na, hát ők azok a fontos szakik, akiknek a legkevésbé látunk bele a munkájukba, mivel ők dolgoznak azokon a helyeken, ahová mi sosem tehetjük be a lábunkat (nem mintha a bridgen jártam volna már) és náluk is ugyanolyan fokozatok vannak,mint a tiszteknél.

HOTEL+RESTAURANT: Külön osztályok, külön hierarchiával és irányítással. Feje: Hotel Direktor, illetve az étteremnek a R. Manager.

Ide tartoznak a vendégekkel kapcsolatos, szobás/kabinos (takarítók, szobaszervízesek), fő pultos (ez, egy kvázi szállodai porta, ahol aztán akad bőven ilyen-olyan pozíció), illetve minden éttermes (séfek, szakácsok, cukrászok, pincérek), büfés, báros (pultosok) részlegek.

Ennek megvan a crewt szolgáló külön megfelelője, amit a Crew Cabin Stweard vezetése alatt álló (messes szakácsok, felszolgálók, illetve takarítók stb.) személyzet alkot.

Különben a Casino, a Spa, Fotós és Boltos részlege is ide sorolható, mindegyik külön alfőnökkel, akiket menedzseri címmel illetnek.

ENTERTAINMENT (=szórakoztató részleg): itt vagyunk hát mi előadók, zenészek, táncosok, artisták, animátorok, gyerekanimátorok (ők olyanok, mint a dadusok vagy óvónők), technikusi brigád, akik csináljuk a programokat, műsorokat. Ennek feje, azaz a főnökünk a Cruise Direktor és annak segítője az asszisztens.

Biztonsági Osztály: (Ez tökre külön van. Olyan, mintha nem is Costa alatt állna.) Azaz a szekuritisek, élén a Chief, illetve helyettese a Másod Chief, de a többieknél nem nagyon lehet rangsori különbséget tenni (legalábbis mi nem látunk), inkább csak maguk között tesznek, vagyis az újoncokkal csináltatják a "büdösebb" melókat, de ha rendes a főnök akkor nincs szívatás.

Egyéb:

• F&B, azaz Food and Beverage: ez is egy elég magas pozíció, oly annyira, hogy ő nélküle pl. el sem indulhat a hajó. Ő felel mindenféle élelem és ital beszerzéséért.
• Crew Office (itt kapjuk a fizetést, az útlevelünket, shore passt, repjegyeket, azaz minden minket érintő ügyintézés itt történik).
• HR-s, aki egy magában alkot egy osztályt, ő inkább a costás dolgozókat érinti, minket selectionös előadókat jóval kevésbé. (Kivéve jelen helyzetben, e idiótával a fedélzeten...)
• Kórház: 2 orvos (abból egyik a főbbik) + 3 nővér (sokszor férfiak)
• Tűzoltók: Na, hát ők tűzoltók. :D A nap 24 órájában készenlétben állnak és jól lakott óvodás módjára hátizsákjukkal köröznek fel-alá a hajón és ellenőriznek minden helyiséget folyamatosan.
• Tour Office: utaskirándulásokat szervező- és bonyolító iroda, ami Ázsiában egyáltalán nincs (így nálunk sem).
• Ki ne felejtsük a klasszikus értelemben vett matrózokat (deck munkások) és egyéb overallosokat, akik a hajó gyomrában dolgoznak.
• No, meg az ún. electricians, kvázi villanyszerelők, akiket szintén ne a szó klasszikus értelemében vett jelentésével azonosítsatok!
• Van szabóság, kárpitos- és faipari műhely és mosoda is.

Íme az aktuális csapat:

Kapitány

Chief Engineer, Staff Captain, Hotel Director, Staff Engineer, Doctor

Safety Officer, Environmental O., Hotel Engineer, Communication O., HR

Na, hát így épül fel a mi kis 800 - 1200 fős világunk!!! Látható, nagyon lépcsőzetes a hierarchia. És bár munka terén mindenkinek megvan a maga főnöke, viszont a Staff Captain és Hotel Direktor az, aki mindig mindenért rád szólhat, büntetést adhat és ők a legnagyobb hatalmú emberek a hajón. Gondolom, rendszeres olvasóimnak nem sok újdonsággal szolgáltam, de azért időről időre jó ezt felfrissíteni, mert onnan távolról nektek elég összezavaró lehet néha, hogy épp kiről is írok. (Legalábbis a rokonok időnként elvesztik a fonalat! Pláne, akik nem beszélnek angolul.) Nekünk itt élve e nagyon sajátságos világunkban, pedig már teljesen természetes ez a téboly, no meg a kifejezések, amikre pont a blogírás közben szoktam ráeszmélni: "Basszus, ezt nem tudom lefordítani magyarra!" :D Persze, mindenhol meg van a szakzsargon, de nem mindenki "kénytelen" blogolni róla, mert annyit van távol a családtól és a barátoktól! De, mint már említettem többször: Ha nem lenne, hiányozna!!! Nem sokára újabb hírekkel jelentkezek! Sziasztok!!!

2016.09.15.