Jól indult a napom, kora reggel a nagy készülődésben kiborítottam a szója szószt. Minden olyan lett: a ruházatom, puzzle, asztal, fal, föld, kuka, laptop stb. Igen aromás illat terjeng azóta is a szobában... Nem gurultam be, sőt kb. 5 perc alatt eltüntettem, hogy még a félig alvó Oli se akadjon ki... Ja, én kipattantam reggel, mert mentem a lányokkal a tienjini mallba. Baromi hideg volt kint, még a plázán is átfújt a szél... Jó volt kimozdulni, bár az üzletek még mindig zárva voltak átépítés miatt, de legalább megtudtuk, hogy nov.1-én nyit új boltokkal, akciókkal. Olyan örömben volt részünk, kedves kínaiakkal találkoztunk egész nap, a taxisok nem vertek minket át, oda is és vissza is normál áron utaztunk végre 50 yuanért!!! Bevásároltunk pamelóból mindannyian, azzal tömtük a fejünket és betankoltam kedvenc kínai termékemből is, cukormentes, édes joghurtból!

Mire visszaértem, Oli kiedzette magát, el volt terülve. Jól megijesztett, mert játszotta a hullát és azt hittem valami baja van. Ő persze jót röhögött. Aztán betoppant András és felmentünk enni a büfébe. Baromi kihalt volt, az egész étterem részlegen mi ültünk 3-an és még 4 officer a másik asztalnál. Olyan jóóóó, light cruise van: kb. 900 utas (az átlag 2500 helyett) és tök nyugi! Épp, mint a world cruiseon. (Állítólag ők V.I.P.-k a következő világkörüli útra és most csak tesztelik a hajót 5 napig, hogy milyen.) Mindenesetre ilyenkor a crew boldog, mindenkinek kevesebb a melója, több a szabadidő és csak egy show van esténként. Ami bónusz még: sehol nincs tömeg, járnak a liftek és nem löknek fel sehol.

Csütörtökön eléggé "Angry bird" voltam. Pedig nem voltam ideges, csak egyszerűen nem volt türelmem már egyáltalán az idióta dolgokhoz. Ráadásul még a masszőröm is napok óta lepasszolt, pedig most különösen rám férne, mert eléggé beállt a hátam egyik nap. Pietro, a tanár addig variálta az olasz óra időpontját, hogy végül ő nem jött el, mi vártuk. (Ez is már másodjára maradt most el egymás után, bánatomra... Oli persze mindig csak odaveti, hogy mit vagyok ettől letörve, csak én veszem ezt az egészet túl komolyan! Hát ez az, pont ez a baj! :D) Aztán érthetetlennek találtam, hogy Jejun reggel kell tech runt csinálni, mikor már kint lehetnénk, ahelyett, hogy indulás utánra tennék, most amikor idő bőven lenne estig... (Nem értem... LOGIKA!!! Hogy miért nem akarják, hogy mindenki boldoggabb legyen!? Azt ugyanis mindenki értékeli, ha több a szabad idő odakint!)

Miután kimérgelődtem magam a tech runon és kivártam, hogy a többiek kikecmeregjenek a hajóról, elindultunk Zip Lineozni 6-an: Oliverek, András, Sophie, Daniella és én. Jó kaland volt, de baromi hideg szeles idő. Szép vidéken, dombok között siklottunk le 4 különböző drótkötélen. Gyors volt, 20 perc alatt lement az egész, de azért élveztük.!

Este nagyon mozgott a hajó, jó hogy csak egyszer kellett kibírni a showt, mert nem igazán tudtam egy lábon megállni... Utána végre jött hozzám Wen, meggyúrt, miközben pletyiztünk. Új managert kaptak, egy kínait. Vissszasírják a boszniai "my LUVE"-nőcit! Ez az új csaj ugyanis csak piszkálja őket, túlóráztatja, nyomatja az eladást. Ha nem érnek el bizonyos kvótát, lenyírbálja a szabadidejüket... Nem is tudom, szabályos e ez! Aztán mesélte, milyen ajánlatot kapott a kedves kapitány úrtól... Hiába, ő is férfi, ő is esendő! Hát, Wen elutasította, elege van már nagyon, hogy itt mindenki csak X-ni akar, de azt mondta, legalább a kapitány azóta is normális, kedves és nem dobta be a durcit. Szóval, ezen a hajón is úgy mennek a dolgok az officerek/vezetők és crew memberek között, nem számít, hogy itt "csak" ázsiai lányok vannak, akik között nagyon elvétve akad szép darab... Roberto is kifejtette nekem, mennyire imádja Ázsiát és a kínai nőket, simán ideköltözne. Oli ehhez csak annyit fűzött hozzá, szerinte azok a pasik ilyenek, akik nem szeretnek sokat küzdeni nőért vagy akik tudják, hogy ha sehol nem tudnak becsajozni, akkor Kínában tuti sikerül majd. :D Nos, tisztelet a kivételnek, de többségében, tényleg nagyon könnyűvérűek és tapadósak a kínai lányok, ráadásul szeretnek az európaiakra hajtani.

Csomó új szekus szállt fel a héten, többek között az a pasi is, akit nagyon nem szíveltem a Favolosán. Mégis normálisan, mosolyyal köszöntött, még kezet fogni is odajött hozzánk. 7 hónapra jött... Remélem, így most jól indítunk és nem fog problémázni a kapunál!!! Az új cruise diri Beppe, jó arcnak tűnik, még nem nagyon beszéltünk vele és meetinget sem tartott. De már sokan mondták előtte, hogy rendes és jó fej. Ő is hosszú időre jött. Szóval, most jól felmérjük, mire számítsunk jövőre, mármint kikkel leszünk körbe véve...

Fukun csapatosan megindultunk a táncosokkal és Kippel kosztümöket venni. A fiúk visszaszerezték a biciklit, én pedig ajándék után kajtattam már az otthoniaknak... :D A délután készülődéssel, sminkeléssel, dekorálással telt.

Készülődés, asszisztensemmel Liánnal, Olival, Cleberrel a zombival, fiúk 3-an: Alex-Oli-Kip

Aztán kezdetét vette este a buli. Nagyon jól sikerült a freaky doll sminkem, és még egy tüll szoknyával polcoltam alá a ruhámat, ettől tökre játékbabás lett! Oli is jó lett (szellemnek indult aztán Cleber sebhelyes zombit csinált belőle) a Twist Olivéres old school stílusú ruháját vette fel. Csak lassan szállingóztak be az emberek, pláne azok, akik beöltöztek, így több mint 2 órát álltam a pultnál és adtam a tombola jegyeket a "trick or treat" csomagocskákkal. A filippín pincér lány nagyon jó dj-nek bizonyult, jó volt a zene! Vártam az animátorokra, mert ők jó későn végeznek mindig (Aznap pl. reggel 7.30-tól éjfél utánig dolgoztak! Ja, már akartam írni erről, hogy milyen a főnökség velük: ha túl lépik a napi 14 órás munkaidőt - ami a maximum lenne - akkor csak simán átállítják a rendszerben kevesebbre, így "nyugodtan" dolgozhatnak többet, anélkül hogy kimutatnák! Ennyit a kártyás klikkelős ellenőrző rendszerről, amit elvileg ezért vezetett be a Carnival!!!) és ők csinálták a játékos programot a partyn: Mr. and Mrs. Atlantica vetélkedőt! Na, ebbe aztán Enza berángatott engem is és Olit is. A fiúknak sztriptízelni kellett első körben, amit Oli és András kezdett. (Oli elég lazán vette, András jobban zavarban volt.) Végül Kip nyert, nagy hasú vicces figurának volt öltözve és persze minden hülyeséget bevetett a tánc alatt. Nekünk divatbemutatósan kellett vonaglanunk, Dani nyert (táncos manager), azért kb., mert neki jutott az orgazmus szimulálós feladat, amibe mindent bele adott. Előtte még Cleber fellépett egy tánccal, a végén pedig megcsináltuk a sorsolást. Annyira sokan különben nem öltöztek be, viszont voltak nagyon jó jelmezek is. MagicO Piccolonak öltözött Dragonballból, ami egy komplett ruha volt, teljes maszkkal, ergó nem lehetett tudni, ki van a kosztüm alatt. Volt még jó pár felismerhetetlen figura: halál, múmia, véres szakács stb. A tombola fődíját - 1 terrás hard driveot - a "mindig spicces" Tatjana nyerte meg, Oli viszont elvitte a jópofa répa-termoszt! Cleber nyerte a 2. díjat: áram nélküli töltőt! Semmi bunda nem volt, különböző emberekkel húzattam a tökfej vödrömből! :D Mindenki nagyon élvezte az éjszakát, de officerek/vezetők közül nagy meglepetésemre éppen csak a Staff Captain és felesége volt jelmezben! A kaja isteni volt, nagy kínálattal, Halloween tortával, sushival, illetve kínai- és indiai fogásokkal. Az igaz, hogy a végén már nagy káosz volt és nagyon sokan lerészegedtek. A vezetőség azért elégedett volt és megint sokan megköszönték a munkámat. (Amúgy tényleg sokat dolgoztam érte/alatta, már éjjel 1 volt mire én is élvezni kezdtem a bulit, leülhettem végre a fenekemre, bár aztán hamar felpattantam és még jó két órát a táncparketten ugráltam! 3-ig tartott a móka!)

Enzával...

Íme a teljes csapat:

Másnap mindenki dögrováson volt, még a travel talkot is ledarálták gyorsan. Olasz végre volt, sőt csak Andrással voltunk ketten, így többet haladtunk!

Megszerveztem a taxikat, bementünk Tienjinbe. Szép idő volt, napos. Út közben András - még újoncként - rácsodálkozott a kínai módi vezetőkre. Dudálások, szembe jövések, satufékezések és egyéb szabálytalanságok tömkelegére... Nem volt messze, bő fél óra alatt bent voltunk olcsón. Igaz, nem egészen azon a részen, amire számítottam, de majd legközelebb. Közben megálltunk a bankba, az kicsit érdekes volt. A lányok elkezdtek váltani egy pasinál, akiről kiderült nem is banki dolgozó, hanem afféle zsebből váltó fószer. (Milyen érdekes, hogy nem zavarják ki a bankból...) Viszont rosszabbul váltott, mint a hivatalos! Nekem csak egyszer elkérte az útlevelet egy ott dolgozó, akkor jöttünk rá, hogy jaaa hivatalosan máshogy kell. Én meg előkaptam hirtelen Oliét és azt adtam oda. Na, a pasas nézett nagy furcsán és odahívott egy kollégát, aki beszélt angolul. Rám néztek nagy szemekkel, nem esett le nekik, hogy a fotón szereplő figura (Oli) ott áll mellettem, csak csodálkoztak nagyokat. Aztán leesett a tantusz és Oli váltott hivatalosan, ami iszonyú sokáig tartott. Ennyi papírmunka egy pénzváltásért... Nevetséges! A lányok úgy megunták, hogy inkább mindegyikük a kis pasinál váltott rosszabbul. Ahova érkeztünk az kb. a tienjini váci utca volt, csak nem valami szép és baromi szmogos. Két kategória van: a gagyi és a puccos. (Az OLCÓÓÓ és a nagyon drága...) Mű fával a tér közepén. Röhögtünk, hogy még a fa is FAKE, azaz nem eredeti, hanem kínai! :D Elektronikai boltok egymás hegyén hátán (minden sarkon hamis Apple store) és plázák sorozatban. Látnivalót vagy szép helyet nem igazán találtunk még ebben a városban. Kissé megbámultak minket az emberek, de nem volt vészes. Egyes helyeken áradt a bűz, mintha a középkorban lennénk. Már nem is lepődök meg, de a csajok teljesen rosszul voltak, mikor elmesélték, hogy a kínai tesconál elakartak menni wc-re és kész katasztrófa övezetbe csöppentek: "SHITty shitty everywhere, földi wc-k, ajtók nélkül - láttatva így a többi kínai nőt a dolgát végezve - papír nélkül... ehhez képest akkor, ahol én voltam a puccos plázában, az kész luxusnak számít, mert viszonylag tiszta volt. Persze a wc-s néni úgy nézett rám, mint aki a Marsról jött, hogy mit mutogatok neki papírt kérve! Végén belebotlottunk a kapitányba a kínai safety trénerrel. Ők is már a csapatuk másik felét vártak, hogy visszamenjenek. A másik felük persze a szőke nő és újdonsült barátnője, egy olasz TV director, volt. András kicsit csalódott volt, hogy semmit nem tudott venni jó áron vagy nem talált olyat, ami érdekelte volna (mi sem vettünk semmit), de azért mindenki happy volt, hogy kimozdultunk!

Másnap este Pasqualino, a hangtechnikus szülinapját ünnepeltük. Jóval tovább maradtunk, mint terveztük. Így Jejun délig aludtunk 100 m mélyen. Robogtunk ki gyorsan, hogy leszálljunk. Hihetetlen, már-már nyári meleg fogadott, nem kicsit voltunk túlöltözve. Vettem ajándékokat, egy kedves csaj volt az eladó, adott kóstolót, meg plusz csokikat is. Este tartottunk Szkander-Bajnokságot. Szokás szerint nehezen kezdődött meg, lassan jöttek a jelentkezők (hiába voltak feliratkozva 10-en... Sőt - Tony - aki miatt az egészet szerveztem - kijelentette, nem is játszik, mert fáradt a tegnapi italozástól...) és a sorsolásos rendszeremet, amit ésszeszerűen kitaláltam, teljesen átvariálták a filippínek. Így ment állandóan a tökölődés, papírtépkedés és káosz feleslegesen. Drága ügyes Olim legyőzte első körben a félelmetes ellenfélnek bizonyuló tűzoltófőnököt., Junet. Ez volt a leghosszabb és legidegölőbb meccs. Én nagyon kész voltam. Majdnem végig ugyanis June vezetett, de egyszer csak Oli mintha kapott volna valami muníciót és fordított a karok állásán, végül győzött is. De a bőre egy része ott maradt az asztalon... Nagyon büszke voltam rá! András is tarolt, könnyedén legyőzte az első két körben lévő ellenfeleit. Közben a közönség is duzzadt, jött a főmufti, aki előtte nagy érdeklődést mutatott a versenyzés iránt. Persze, most azt mondta épp aznap volt az orvosnál könyökfájással... Haha, nem mert játszani. Milyen tekintélyölő lenne a nagy Safety Főnöknek, ha valaki lenyomná!!! Akkora üvöltözés, szurkolás volt a bárban, mint egy boxmeccsen. Zengett a hely a tesztoszterontól! Hihetetlen, a férfiak mennyire komolyan veszik általában a játékokat, versenyeket, de plána ahol még nyers paraszti erő is van a dologban, némi egó és férfiasság fitoktatás végett, ott aztán még állatiasabb a hangulat... Én nagon kiváncsi lettem volna, Oli és András döntőjére egymás ellen, de ezt András nagyon ellenezte. Így két nagydarab filippín jutott nekik fejenként és Oli ott alul maradt. A döntőt tehát András küzdötte egy szálkásabb, de igen erős pasas ellen. Ő nyert! Megvédte a magyar becsületet! Neki adtam át a Sturbuck's nyereménykártyát. Habár páran elkezdtek okoskodni rögtön, főleg a chief mufti, hogy az a meccs nem volt szabályos. Nos, végülis egyik menet sem volt teljesen szabályos, mert állandóan elmozgott az asztal, Oliéknak elsők között még hátra tett kézzel kellett játszani, a többieknek már nem stb... A lényeg, a résztvevők elismerték a győzelmet és punk tum!!! András mégis kicsit csalódottan távozott...

Aztán reggel fel kellett kelnem baromi korán, mert volt egy megjelenésem az új tagok welcome partyján, mint president. Ilyenkor bemutatnak mindenkit a vezetőség tagjai közül és készül egy csoportkép. Túléltem, gyorsan lement, a kapitány legalább megdícsért a welfares munkámért, a hotel diri is sajnálja, hogy leszállok. Egyelőre nem tudom, hogy helyettest találnak e vagy új presidentet jelölnek, de őszintén szólva már annyira nem vagyok benne biztos, hogy akarnám e csinálni 6 hónapon át. Hiába, én nem tudom fél gőzzel csinálni, komolyan véve pedig túl sok feladat és stressz.

Egy két Costás pletyi (=bicskanyitogató baromság), amit Pietro (Aki egy nálam alacsonyabb, teljesen kopasz, szemüveges pasi, végtelenül jólelkű és segítőkész. Amúgy learning officer - továbbképzéseket, netes teszteket tölteti ki, tanár - a hajón, aki az olaszt is tartja.) osztott meg velem a minap:

- 3 éve azért akartak neki pénzbírságos warningot adni (és ugye akkor még jobban számított, mert 5 warning után kirúgás járt), mert ott volt este a messben egy szülinapi köszöntésen. Gyakorlatilg csak megvacsiztak a kajáldában és elénekelték a "Boldog Szülinapot"-ot 9 ember társaságában, ebből 2 szekus volt, akik nem is szerepeltek "érdekes módon" a büntilistán. Ami kész röhej, az intőn "illegális kabinparty" szerepelt, amiből a kabin szó át volt javítva crew messre. Se alkohol, sem gyertya, sem hangoskodás nem volt. Nem is fogadta el, hosszú kommentet írt aláírás helyett és végül felment a kapitányhoz elbeszélgetésre. Na, 2 perc után a kapitány összetépte a papírt és elkezdett "my friendezni". Pietro azonban nem nyugodott le, mondta hogy nem érti most mi történt 2 perc alatt és ne csak az övét, hanem mindenkiét érvénytelenítse! Erre a válasz az volt: Komolyan velem akarsz játszadozni??? Ilyen piti kapitányt, az egészet azért adta, mert a szülinapos lány elutasította a közeledését előzőleg...

- Aztán, a halloween után egy nem is szolgálatban lévő biztonsági elkapta őt a folyosón egy szelet tortával. Rászólt, hogy ugye tudod, hogy nem szabad kaját vinni a kabinba?! Ő mondta, hogy csak egy barátnak viszi, aki nem jött el a partyra rosszul lét miatt és 10 perc múlva már meg is fogja enni. Ekkor mondta a szekus, hogy na jól van akkor menjen. Másnap csörgött a telefonja, Staff Captain behívatta, hogy mi történt az éjjel. Pietro nagyon bepöccent ezen a sunyiságon, hogy akkor miért mondta a szekus, hogy rendben van, ha mégis feljelentette! Így ő letagadta az egészet, úgy sem volt szolgálatban, tanu sem volt... Drága Luigi második kérdése (amit Pietro még sértőnek is talált): be volt e rúgva! Úgy kérdezték ezt tőle, mintha valami óriási kihágást követett volna el, ami józanul elképzelhetetlen! :D Mondta nekem mérgesen, komolyan elgondolkodott, hogy igent mond és megvárja a reakciót. Hisz' mit tudna 2 nappal később csinálni???

Szóval, sokat romlott a légkör a hajón. Luigi tehát tök undok, a felesége egy kém (bár decemberben leszállnak!!!), az új szekusok pedig már meg is kezdték a kekeckedést: Magic Olivertől elkoboztak 2 doboz narancslevet a kapunál. Jól bepöccent, hiába magyarázta, hogy a messben a víz ihatatlan, pocsék és még fertőző is néha, abból csinálják az üdítőket is a crewnak és már 5 hónapja itt van, eddig nem volt baj az üdítő behozása... Mondhatott, amit akart, elvették tőle. Bár ő már fekete listán van, mivel múltkor még a másodfőnöknél is kihúzta a gyufát... (Tegnap én pont minden illegálisat becsempésztem - mandula tejet, joghurtot - de ezek szerint mázlim volt, hogy régi emberek álltak épp ott...) De nagyon nem örülök ezeknek a híreknek, mert ez volt az egyik legjobb dolog ebben a szezonban, hogy nem volt ilyen probléma! Mi lesz jövőre??? (Egyébként 6 hetet leszünk otthon, dec. 27-én már repülünk vissza annak ellenére, hogy a hajóra csak 30.-án szállunk fel. Kip is ott lesz a hotelben a második nap, ja és Magic O. is visszatér már január 2.-án!)

Utolsó nap nagyon viharos volt a tenger. Dülöngéltünk már a travel talkon is, de a java még később kezdődött! Oli tengeri beteg lett picit, bevette a dedalont és elaludt. Jó, hogy 1 előadás volt, mely nem volt egyszerű. SŐT! Ekkora hullámzással most dolgoztunk először. Rossz "magával elhúzós" -féle mozgás volt. A hula hoopba sokat kellett változtatnom (ahhoz képest nem volt rossz), mert egy lábon képtelenség volt megállni (még kettőn is) a duóban pedig nem volt vállban állás és handstand sem. Oli jól volt addigra legalább, András viszont annál kevésbé, be is kapott dupla adag hányinger csillapítót. Az egyik táncos, Amy kidőlt. Elfeküdt hátul és fel sem kelt egész előadás alatt. Elég lapos show volt, de túléltük és valahogy lenyomtuk. A közönség sem volt valami lelkes, lehet azok is szenvedtek! Ment a hatalmas mosógép és mi voltunk a ruhák! :D Este még irodáztam, be sem tette hozzám a lábát senki! A gurulós szék fel-alá csusszant, zörögtek a tárgyak, üvegtörmelékek a szelektív kukában...

Egész éjjel tartott, a kabinban is potyogtak dolgok. (Pl. kis répatermosz is leesett és megrepedt) Sokan azt mondják, ilyenkor úgy alszanak, mint egy bébi. Én persze minden nagyobb rántásnál felébredek...