Nos, lássuk az új "cast"-et! Mint általában, a csapat 80%-a angol, az énekesnő, Phoebe is. A srác, Marco viszont olasz. Egyik lány a már ismert Ollie barátnője. Tűkön ülve várta már a fél éve nem látott párját, akivel ráadásul egy szobában is tudnak lenni, annak köszönhetően, hogy van egy orosz-ukrán házaspár a bandában: Olga és Gregory! Na, nekik örülünk mi! :) Egyrészt, mivel nem angolok (azok annyira összezárnak, hisz' mindig a más nemzetíségű tagok szoktak kilógni a sorból - lásd: Ivan, Alex, Cleber, esetleg MI...), másrészt nem szinglik (fiú 35, a lány 26 - jól meglepődtek, hogy 8 éve vagyunk együtt, mi pedig szájtátva ámultunk, hogy ők viszont mindössze 6 hónapja jöttek össze! Hamar kiderült, hogy ők is azt tapasztalják, kiközösítőek velük, sőt el vannak könyvelve öregnek (a csaj fiatalabb ugye nálam!), lévén hogy házasok. Erre mondta Oli viccesen: "Na, látod? Ezért nem kell esküvő! :D). Ami rögvest szemet szúr: a lányok égimeszelők! Nagyon! (Pláne, nekem, akinek már az előzőek is magasak voltak! :D) Amy és Dani, akik maradtak most kicsinek hatnak. Talán elmondható, jobban táncolnak. A fiúk mindenképp, erősebbek, így jól emelnek. Kevésbé jönnek ki egymással állítólag, klikkesednek. Fölszállt velük a nem túl kedves (=hülye P...) koreográfusnő, Hanna is! Megharagudtam rá, mert nem engedett el minket az egyik próbáról (tudjátok, kellünk, hogy átmenjünk 3x a színpadon) annak ellenére, hogy kedvesen kértem és elmagyaráztam neki, bármikor bármennyit szívesen próbálunk, csak ne port időben, mire hepciásan leteremtett és kvázi megfenyegetett, hogy akkor ne jöjjünk, de majd tesz egy bejelentést Genovának (A COMPANY-nak), hogy nem vagyunk hajlandóak próbálni shoppingolás miatt! (Ekkor kellett volna jól fenéken billentenem! :D) Szóval, így nem tudtunk bemenni Shanghai centrumba (azutáni alkalommal pedeg PM), csak Baoyangig, a kikötő körüli külvárosi részbe. Pedig ragyogó tavasz volt, hét ágra sütő napocskával. Elhatároztam és izgalomba jöttem, hogy akkor megveszem a tavaly kinézett kínai rucit, de nem hogy a ruha, az egész bolt megszűnt mostanra! :( Maradt a séta és kávézás. Kellemes volt, csak rövid, de megérte kimenni természetesen!

Jejun megjött a Jézuska! Mármint hozzám. Fizettem érte! :D Azaz, kihozták az online rendelésemet, mindössze 4 dollárért! (A roppant jó termékekkel felszerelt oldal neve - mert ez a reklám helye :D - Iherb.com!) Jeeeee! Nyam-nyam kedvenc protein csokim, nyam-nyam koffeinmentes, savmentes kávé stb.! Bár, átvenni csak másnap tudtam, de nem szegte kedvemet! Aznap különben visszaloholtunk egy tréningre, amin nem is kellett részt vennünk, de még volt egy 25. fejtágítás a bombakeresésről. Mindenki ott volt, csak Magic O. nem. (Aki különben mostanában előszeretettel kihagy dolgokat és bár bosszantó, de mindig megússza! Nem akarok utálatos lenni - csak egy picit :D - de mióta Daniella hatására megváltozott és kavart is a hátunk mögött a PM.-gel, már mi is másképp állunk hozzá. Erről jut eszembe az első hajónkon Terry, az idősebb dél-afrikai táncos figyelmeztetése, miszerint "Hajón nincs barátság"...) Egyébként, mióta Daniella haza ment a két hetes vakációjára, Oliver jobb fejnek bizonyult az első pár napban úgy általában, de aztán megzavarodott. Állítólag, nem tud aludni és nincs kedve sokszor semmihez. Ami viszont extra zavaró, hogy sokszor felhúzza magát őt nem érintő dolgokon. (Legutóbb például képes volt hisztizni nagy H-val, és 20 percet vitázni a cruise directorral, hogy a táncosok (akik szerencsétlenek az első 8 napban szétpróbálták magukat, nem egyszer hajnali 4-ig, ezért 3x elengedték őket ez alól az 1 duty alól) miért nincsenek ott a travel talkon. Miután Olinak is kidühöngte magát, én magamba szálltam és felszólítottam Olit, ha még egyszer panaszkodni kezdek így (sajnos ez a hajón ragadós, pláne Kip fertőző) csak rúgjon jól bokán! Hirtelen rádöbbentem ugyanis, hogy milyen nevetséges amikor valaki piszlicsáré dolgokon dühöng nálánál rosszabb helyzetben lévő embereknek. (Sajnálja azt a kis szünetet a táncosoktól, akik töredékét keresik az övének és 10x annyit dolgoznak...)

Az első Vision jól sikerült velük, pechemre a 2.-on elrepült az egyik karikám, (MURPHY! Mindig akkor rontok, ha valaki fontosnak vélt ember vagy ismerős néz...) ami jelen esetben a kimerültség számlájára írható. Egyszerűen annyira túlpörgettem magam az az előtti napokban, hogy leeresztettem, mint a régi gázos lufi. (Azért régi, mert az újabbak tapasztalatom szerint, akár 2 hónapig is bírják! :D) Ki sem bírtam kelni utána, jóformán végig aludtam a napot.

Kipnek hatalmas gondja adódott! Tudniillik, kértük a cégtől, hogy ha visszajövünk augusztusban, akkor 6 hét helyett 2 hónap szünidőt kérünk. Megadták, ami Kipre is kihatott. Előzmény a sztorihoz, hogy mikor visszaérkeztünk, első mondata így szólt: "Jaj, kellett volna még két hét, nem tudtam kipihenni magam!" Mostani hozzáfűzni való, miután értesítették: "Nem igaz, így két hét pénztől elesek miattatok!!!" Na, erre varrjatok gombot!

Ezt követő cruison sajnos, visszatért a hideg. Első nap este megnéztük Kip bohóckodását az előtérbe. Jó, hogy szól alatta már cirkuszi zene, mert így legalább az emberek felkapják a fejüket, hogy lesz valami. Jó közönsége lett, sokan körbe állták és rengetegen fotózkodtak vele.

Másnap olyan vihart kaptunk, hogy az egész menetrend változott. Kikötés nem volt, helyette "mosógép feeling" egész nap (lányok hánytak, Oli kidőlt), úgy edzettem mint egy nagyon részeg kislány! :D Aznap minden showt, köztük a main hallozásunkat is, törölték. Fukun végül megálltunk, de csak du. 3-ra értünk be és ennek ellenére nem átallottak MEGINT (4 nappal ezelőtt volt utoljára) teljes (=bomba-keresős: ami önmagában minimum 40 perc! És akkor onnan kezdődik még a gyakorlat, ami egy órás. Oli legutóbb egy mobiltelefont talált különben, most pedig Alex utolsó nap "elhagyott" crew és credit kártyája került elő... Azért van idézőjelben, mert azóta kiderült, nagy valószínűséggel nem elhagyta, hanem szándékosan dugta el a szobatársa bosszúból az okoskodásaiért és utálatos stílusáért... Talán mégis csak megéri kedvesnek lenni!?) emergancy gyakorlatot rendezni. (Már annyira unjuk ezeket! Persze, megint kinek volt a legnagyobb szája? A gőgös spanyolnak, aki addig hőzöngött, hogy mindjárt lelő valakit, mert nem mehet ki, míg a chief szekus nem szólt rá. Álljon meg a menet - gondoltam - neki nincs leszállás korlátja sem! Igen, ez a szememet szúrja, mivel sokszor ki sem megy. Shanghaiban pl. még egyszer sem szállt le, mert szimplán lusta! Bezzeg mi egy alkalmat sem hagynánk ki! De mikor szóba hoztuk a pozíció-cserét 2 hónap elteltével (amit vissza is adtunk volna ugyanannyi idő múlva, még így is ők járnak jobban összességében), rögvest ellenünk fordult. Megjegyzem Kip is, aki előtte - míg neki is volt - mélységesen egyet értett velünk.) Szóval, folytatván a drilles sztorit, el sem jutottam a mentőcsónakomig, mert lefújták az egészet. Ki szúrta el szerintetek? Naná, hogy a vezetőség, lévén oda szimulálták a tüzet, ahol a palmtopok vannak és így nem tudták anélkül ellenőrizni a létszámokat. Igen ám, de akkor mi van valós helyzetben? Ott is azt mondják, hogy na jó, akkor hagyjuk??? Ráadásul így megint csinálhatunk újat következő alkalommal. Amúgy is mindenki morgott, mert a teljes legénységnek elvették a port idejét, 1 óra 40 percünk maradt, ami a temrinálban való netezésre volt elég.

"Érdekes" változás: előléptették az eddigi kínai asszisztenst, Yaumingot cruise directorrá. Ő lesz tehát a főnökünk nem sokára. (Ja, ennek bejelentéséért persze kell egy külön meetinget szervezni PORT időben, amiről mázlinkra nem értesítettek.) Nem igazán hiszi senki, hogy ez a kis zöld fülű csaj megfelelő lenne, ráadásul nem egy kedves teremtés! (Csak ne hogy ő is "Magicás Frenné" változzon!)

Folytatódott a "szuper cruise". Jejun de. 8-11-ig álltunk! Hűha, ez aztán valami. Nem hiszem el, hogy az utasoknak ennyire mindegy! Európában szerintem már mindenki a pénzét követelné vissza... Hab a tortán, hogy a nagyon ritkán zárva lévő nagy szupermarket leltár-napja, pont ekkorra esett! Na, kit lőjjek le??? :D

Ennyi hülyeség után rám fért már egy masszázs! Be is rendeltem az új kis csajt estére. Nagy meglepetésemre, olyan erős kezei vannak, hogy szinte bele pusztultam! De nagyon jó volt, bár néha jajgattam. (Ő is megjegyezte, ennyi csomót már rég szedett ki egy emberből!)

A jade Buddha szobor

12.-én viszont ismét remek napunk volt. Shanghai Jade templomába mentünk el 7-en. (Mint a gonoszok: 3 Oliver, Kip, Amy, Marco és jómagam) Azonban, nem mindig éri meg társasággal menni, mert óvónénit játszani és másokra várni kemény dió. Aki engem ismer, az tudja, hogy baromi céltudatosan tudok közlekedni és várost nézni, pláne amikor baromira időszűkében vagyok! :D (Elismerem, ez néha nem feltétlenül a szórakozásról szól.) Van, ami utólag vicces (pl. mikor reggel nem engednek le, mondván "Is NOT CLEAR yet", mire Oliver rákérdez, mi nem az (mármint tiszta) - képletesen érzékeltetve, hogy szemmel láthatólag minden az - a szalagkorlátnál dolgozónak pedig halvány lila gőze sincs, hogy ő maga miről is beszél...), de amikor Kip, akinél van elég kézpénz, mégis (just in case) muszáj kivennie még és már a 4. autómatával szórakozik, miután a gép elnyeli a kártyáját vagy Amy, aki hosszú percekre eltűnik a templomba, mikor már mindenki indulna, nem beszélve a két Oliverről (nem az én Olim, ő ismeri a tempómat), akik úgy cammognak ki a terminálból, hogy az összes taxi eltűnik addigra, hát hogy is lehetne ezt kötél idegekkel bírni?! Mindezt úgy, hogy vezetem a brigádot, csekkolom a térképet, metrót és még be is kell pisilnem, miközben szombatnak köszönhetően, annyi ember van az utcán, mint égen a csillag. És akkor még Kip problémáiról (ami már már fogalom ugye, mert mindig akad neki... Ezúttal az elveszett bankkártya, a tegnap érkezett céges email vagy visszafelé úton lévő "el fogunk késni"-féle aggodalmaskodás) nem is ejtettem szót!

Értékes pillanatot kaptunk el az utcán: egy nőci épp tartotta a markát (papírral), hogy a kutyája bele tojjon. Elég vicces volt, meg is lepődtünk, hogy a nem épp rend- és tisztaságszerető kínaiak közül mégis akad, aki összeszedi a kutyagumit, sőt még a fűre sem engedi lepottyani!

Mindezzel együtt, plusz a kávézókban 2x elrontott és kiöntött a már bele helyezett saját steviás kávéimmal kijelenthetem: It was a LOVELY day! (Hogy a Grace Klinikából idézzek: "Minden nap jó, amikor nem hal meg senki!") De komolyra fordítva a szót, tényleg élvezem a kint tölthető szabad napokat, Shanghait továbbra is imádom és ezt a sok apró bosszúságot igazából azért osztom meg, mert utólag mi is jókat derülünk rajtuk! A napokban eltávozott egy kedves ismerősöm, ami ismét ráébresztett, hogy értékelni kell a jó dolgokat, élvezni a jelent, mert sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap!

Elképzelhető, hogy e fejezetben nyomatékosan rávilágítottam bűvészünk gyerekes és önző oldalára, vagy Kip soha véget nem érő panaszáradatára, de ugyanakkor hálásnak kell lennem, hogy olykor tükröt mutatnak és ennek köszönhetően igyekszem más szemmel kémlelni a világot! Hű, de bölcsen hangzom. :D A minap került kezembe a Nők Lapja augusztusi száma, melyben felhívják a figyelmet az ún. panaszmentes mozgalomra, melynek lényege: próbálj meg 21 napig nem panaszkodni! Állítólag, lehetetlen, de nem is a teljesítés a lényeg, hanem az arra való törekvés. Hölgyeim és uraim! Lehet kezdeni!