Hogyan lesz a legjobb napból a legrosszabb is egyben??? Íme:

31.-én reggel megtudtuk, eltörölték a port manningünket! Hatalmas öröm, fülig ért a szám. Próba után nyakunkba vettük Fukut: Eltekertünk a Nishi-parkba, mely rogyásig van cseresznyefával. Igaz, elkapott minket egy-egy rövidebb zápor, de oda se neki! Élettel teli, nyüzsgő helyre érkeztünk, igazi idillbe:

Képgyűjtemény a Nishi parkból:

            Csodás kilátás, picknickező családok, gitározó fiatalok... Orrunkat és lelkünket megtöltötte a tavasz. Mutatványos majom, pálcára tűzdelt grill fogások, "takony"-édességek, kimonós nőcik, de mindenekelőtt, lazuló japánok töltötték meg a ligetet! Cipő nélkül békésen henyéltek és falatoztak a fűben. Kutyusok rohangáltak, szaglásztak körbe-körbe. Nagypapa lufizott vidáman az unokáival, míg egyszer csak ő be nem, a lufi pedig ki nem PUKKANT! :D Felkacagott az egész család. Lám, a japánok is emberek!!!

Óriásit sétáltunk, tekertünk, mégis majd' kicsattantunk az energiától. A show szinte tökéletes volt aznap, élvezettel nyomtuk le mindkét előadást. Este bárba voltunk Greggel, majd Kip és 2 lány is csatlakozott. Boldogan, jól eső fáradtsággal tértem nyugovóra. (Csak hogy költői legyek... :D) Hajnali 5-kor aztán kezdődött a fekete leves. Arra ébredtem, hogy valami nagyon nem stimmel, borzalmas hányingerem volt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de nem volt időm sokat gondolkodni, mert ami kikivánkozott, az már ott volt a felszínen. (Az elfogyasztott kis pezsgőt nem okolhattam, a grillezett polipra gyanakodhattam, amit a parkban ettem...) Bíztam benne, hogy már jó lesz, de a java még utána jött. Képzeljétek el, 8x (igen, sajnos NYOLCSZOR) dobtam ki a taccsot 3 órán belül, 20 perces megszakításokkal. (Azt hittem, elájulok, mivel már az 5.-nél négykézláb kúsztam erőtlenül.) Borzalmas volt, enni-inni, sem felkelni nem bírtam. Láztól kiütve aludtam egész nap. Végül elvergődtem az orvoshoz, ahol rögtön belém nyomtak infúziót, majd egy adag rizst és protein szeletet sikeresen magamba erőltettem. Kiderült, Daniella is hasonlón esett át pár nappal ezelőtt, de én még mindig a polipot okoltam.

Utána lévő nap már sokkal, de sokkal jobban lettem, készültem is ki. Korán keltem (nem csoda, előzőleg vagy 20 órát aludtam összesen), visszaírattam magam a dokival "on duty" kategóriába és felmentem az étterembe. Elteázgatva beszélgettem. Újabb sorsokat ismertem meg, pl. az egyik csajszi úgy dolgozik 7 éve, hogy a férje közben másik hajón van, gyerek pedig otthon a nagyszülőknél. Számomra ez elképzelhetetlen, pláne hogy lehet ennyire aljas a cég, hogy még egy házaspárt sem tud egy hajóra tenni, mintha nekik nem lenne teljesen mindegy, melyik pincér, melyik hajón van! Kezd nagyon megtelni a bögyöm a Costával ám! Muszáj lesz kiadnom egy leleplező könyvet, "Igazság a Costáról" címmel... :D

Eközben ismét ködben ragadt a hajó, végül 2-től fél 4-ig lehetett kint lenni. Mi Beoyangba azért elmentünk boltozni és Starbuck'solni, ahol nagy örömmel befaltam egy wrapot a kényszerdiéta után, sőt még 10 perc napozásra is tellett.

A könyv ötletemet tovább fokozta két újabb esztelenség a héten:

Jejun - hogy hogy nem - berendeltek minket ún. "partial drillre" (ami ugyanúgy a vészhelyzet-próba, csak nem mindenki csinálja), melynek megadott időpontja: "DÉLUTÁN, várj a jelzésre!" - órakor volt... Aha, az ilyet imádjuk! 1.45.-től (kikötéstől) malmoztunk 4-ig, mire megszólalt a hang a falon: Crew Alert, Crew Alert! Az egész olyan volt, mint egy szimulációnak a szimulációja. Senki nem csinált rendesen semmit, nem voltak tenyér-scan szerkentyűk (amivel ellenőrzik a létszámot) sem használatban, minek eredménye: félreértések tömkelege, rossz listák aláírása, plusz munka és idegbaj Marconak (jobb fej kiképző tiszt), plusz a részt vevők többszörös leoltása (pedig mindenki tudja, hogy az utált főnök, Paolo és az egyik görög vezető kolléga közti téves kommunikáció okozta a hibát)... Én eközben hányingerek között szédelegtem a sorban. (Nem tudni miért, kora hajnal óta megint rosszul voltam, de legalább nem okádtam.) Majd Marco neki állt kikérdezni pár embert, hogy kitöltse az időt. (Ami abból adódott, hogy hiába pittyegtetőkkel 5p alatt lecsekkolható, hogy ki van ott, de ezúttal csináljuk inkább manuálisan, ami 30 perc!) Különben őt is meg tudom érteni, hogy mérges, mivel a 10 megkérdezett ember közül egy SEM bírt válaszolni! Mindezt úgy, hogy kezünkbe safety booklet, amiből lehet puskázni... A pálmát az egyik IQ bajnok-crew member vitte el, aki a "Mi a hangjele a tűzesetnek? c. kérdésre, azt felelte: 1000! (Jó válasz: 2 hosszú sípszó után 10 mp csengetés) Értitek? Akkor nála az sem meglepő, ha a születési idejére bediktálja a címét... Nyilván, még a kérdés sem jutott el az agyáig. Sokan tehát, az egész kiképzésből nem értenek egy mukkot sem, csak bemagolják a tesztválaszokat. (Az első hajónkon, még nekem sem jutott el a tudatomig sok minden, a kiképzők érthetetlen akcentusából és hajózási szakzsargonból kifolyólag. De könyörgöm, nekem nem volt semmi kötelességem akkor, így nem izgatott. Azóta nagyon kikupálódtam! :D) Adott a kérdés akkor, hogy az előző officer (tudjátok, a román, aki 3x vett hülyére miközben játszotta az eszét), hogy engedte át ezeket a vizsgán??? Ennyit ért a munkája, semmit! Mikor anyuéknak mesélem, felháborodva kérdezik, tőlük függ akkor a hajó biztonsága? Nos, IGEN! Ergo, ha süllyed a hajó, akkor magunkra maradtunk és ha nincs szerencsénk, meghalunk... Ezért fog mindenki csak magával törődni valós helyzetben! (Még a kapitány is ugye magát mentette a Concordián, elsőként lécelt le...) De a fejétől bűzlik a hal! Nem veszi észre a vezetőség, hogy a 4 naponta lévő gyakorlatok ellenére sincs változás? Nem egyértelmű, hogy azt kell tréningeltetni, aki nem tudja a dolgát (pl. a mentőcsónak-kezelők, akiknek szemmel láthatóan halvány gőzük sincs arról, mit hogyan, de ez nem gátolja meg őket abba, hogy a drill alatt hülye gyerek módra piros-pacsit játszanak...)??? Vagy, ha állandóan szivatják a crewt szabad idejükben, akkor tojni is fognak mindenre...

Baromi nehéz ezek fényében nyugodtnak, türelmesnek maradni (jó kedélyről nem is beszélve) mikor minden áldott cruise alatt van egy (sőt inkább több) őrjítő baromság. Ismét alig maradt pár óránk így Jejun. :( Sétálni akartam és nézelődni. Étvágyam aznap megint nem volt, gyenge voltam, mint a harmat. Azért jó is történt, sikerült megvennem egy "utolsó pár"szuper nike futócipőt, rendkívül baráti áron! (Azóta kicsinek bizonyult, cserére szorul :( )Végül pedig skypolni is tudtam - az azóta kismamává vedlett - egyik kedves barátnőmmel! Ez volt az én első baba-látogatásom! :D

Utolsó pillanatban estünk be a hajóra, ti. nehezen fogtunk taxit, szombat este lévén. A main hallozást megcsináltuk, majd beájultam az ágyba! Éjjel 2-kor mire ébredtem? Olivér átcsörtetett rajtam, mint egy dúvad, szaladt okádni... Summa summárum, elkapta a nyavalyámat. A gondunk viszont tetéződött, mivel ekkor már show-nap volt. Végig "buliztam" vele az éjszakát reggel 8-kor pedig hívtam a cruise asszisztenst, hogy cseréljék át a showkat, legyen Vision másnap. (Elég egyértelmű és kézenfekvő, mondjuk ki, EGYSZERŰ megoldás...) Loona mondta, rendben! Nyugodtabban feküdtem vissza, de már 10-kor csörgött a vekker, mert hát (most lenne pár trágár jelzőm ide) tréningre kellett mennünk. (Kezd bizonyossá válni, hogy Paolo minket szivat, mivel Kipnek köszönhetően fel kellett szabadítania, így jobb híjján erőt fitogtat. Persze, azzal takarózott, hogy most már nincs szükség ránk, mert elég embere van, azonban crew officer-David elárulta mielőtt leszállt, mindig is megvolt a minimum létszám...) Oli nem jött, sőt a földön fetrengve jajgatott, hogy ő bizony meg fog halni, míg el nem zavartam az orvoshoz. (Gondolom, nem kell mondanom, hogy a férfiak mennyivel jobban tudnak szenvedni??? Pedig ő "csak" 3x búvárkodott a wcben...) Kiderült, bűvész Oli is megjárta aznap a rendelőt, ég a láztól, ja és ő is épp készül meghalni. Paolo nagyot humorizált azon, hogy mindkét Oliver klotyón van, majd azt is felajánlotta, hogy fellép velem... Tényleg, talán jót tenne neki, ha végre ő is bele látna a mi munkánkba! Már nincs is értelme leírnom, mennyire felesleges meeting volt ez is, ugyanaz hangzott el, mint egy hete és megint csak azért kellett ott lennem, hogy játszam az utast... Közben majd' lefolytam a székről, míg Loona kijelentése - miszerint a cruise diri nem hajlandó megcserélni a showt! - észhez nem térített. Köpni nyelni nem tudtam, annyi bírtam felelni: meglátjuk! (Mondja a vak is...) Saját esetemből kiindulva, sejthettem, aznap semmi esély rá, hogy fellépjen, nem beszélve arról, hogy ez így, tényleg veszélyes, mert nem lesz ereje. Ezúttal úgy isten igazából dühös lettem és lecsörtettem a rendelőbe.

Nagy meglepetésemre, Oli már nem volt ott! Másik orvost kapott. Egy idiótát! Nem, inkább IDIÓÓÓÓTÁT!!! Aki nem hogy kezelést nem adott, de jóformán kijelentette, semmi baja, csak rosszat evett, menjen dolgozni, estére jól lesz. Szegénykém hiába mondta, hogy nekem ugyanez volt 2 napja és infúzióval kezeltek, mellesleg ő akrobata, emelgetnie kell, kötélre másznia és fejjel lefele tartania, miközben jártányi ereje sincs, végül nagy kelletlenül kiírták "day off"-ra. Majd adott neki egy injekciót görcsoldásra. (Noooormális???Nem is görcsölt, hanem hányingere volt.) Ráadásul, olyan sítlusban faggatta, mint egy bűnözőt, kivel volt, hol volt, mit evett, mikor kezdődött. Azt is legalább 3x kérdezte meg, hányszor hányt és hab a tortán, hogy Oli vezetéknevét sem tudta leírni a papírra, miközben kezében volt az igazolványa. Z helyett 2x írt Y-t... Nagy bölcsen végül, a McDonald's-os sajtburgerre fogta a problémát és mivel nem találta lázasnak, kijelentette, ez független tőlem. (Ja, csak én este mentem el, Oli pedig reggel. Megjegyzem, nekem mindössze 37.4-os hőemelkedésem volt és már nem voltam magamnál, míg Olinak estére 38.5 fok lett...) Közben ott a másik Oliver is lázasan, aki szintén Daniellától kapta el, plusz Megan - másik csaj - átesett rajta utánam lévő nap és ez mind dokumentálva van az orvosi naplóban... Komolyan mondom, hülyék gyülekezete! És akkor még nem is beszéltem az undok nővérekről! Tapasztalhattam az egyik férfiápoló emberszeretetét, (aki bekötötte nekem a tűt) mivel csak annyit bírt nagy bunkón kérdezni, hogy biztos vagyok e benne, hogy nem terhesség??? Nos, remélem Oli biztosította, hogy ő sem terhes! Aztán ott a másik kimért/kifent nőci (úgy áll a szája állandóan, mint egy popsi lyuk :D), aki akkor is átküld a másik folyosón lévő bejárathoz, ha ott esel össze, mert nem mindegy, melyik ajtón mész be ugyanabba a helyiségbe... Oli is levonta a konklúziót: ezeknek inkább halálsoron lévő kivégzéseken kéne dolgozniuk, akkora empátia szorult beléjük!!!

Újfent láthatjátok, hogy a bugyuta előírásokat vakon követik, papírmunka mindenek felett, de ami lényeges és számít, ott teljes a káosz. Nagy az isten állatkertje, mondhatnám. Ezúttal elszomorító, mint humoros...

A rendelős herce-hurca után visszafeküdtünk aludni - aprócska öröm, hogy a tech runt kihagytuk :D - majd kimentem Fukun levegőzni, hogy felpörgessem magam estére. Kávéztam és bár kóla ellenes vagyok, most lehúztam egy kis üveggel. Sétálgattam, fotózgattam, vettem egy két apróságot. Igazából, tök jól elvoltam egyedül.

Hamar visszamentem, hogy próbáljak a tissuen. Seperc alatt kitaláltam, mit fogok csinálni - jó csak 2,5 perc kell - de a tangós zenét kitölteni kézenállásokkal és kaucsukkal úgy, hogy én sem voltam erőm teljében, na az kemény diónak bizonyult! Már csak elméletben vettem át, mert nem akartam lefáradni. Nem csoda így, teljes izgalomban voltam és nem is tudom, az idegesség miatt jártam e wcr-re vagy még a vírus miatt. Persze, túléltem és megoldottam a helyzet hozta szituációt. Gyakorlatilag, ez volt az első szóló tissuem, bár nem nevezném teljes számnak... Oli ott lézengett show alatt, jó asszisztensként segédkezett, meg is dícsért. (Nem szokott túl gyakran!) Tetszett neki, amit alkottam. :) Nem mondom, sikerült elfárasztanom magam! Estére farkas éhes lettem, nagy örömmel tömtem a fejem grillezett tonhallal, avokádóval, sárgadinnyével! :D Juhúúú, már nem lettem rosszul!!!

Sea dayen ezúttal örömmel fogadtam a jól megérdemelt pihenést! Tettem is érte, hogy jól érezzem magam. Most, hogy ismét süt a nap, leültem a medencénél, ahol grillezett lazacot és hatalmas malacot sütögettek a szakácsok. Sőt, kifogtam azt az időpontot, amikor már tömeg sem volt fenn. Felrángattam Olit is, hogy kiüljünk a szabad ég alá. Termosz - dzseki - pléd - Nők Lapja, nem is kell más! (No és a laptop írni e beszámolót! :D)

Shanghaiban a borult idő ellenére tartottuk magunkat a Century Parkos tervünköz. Jól tettük, mert nagyon szuperül éreztük magunkat. Greg, Kip, Oli és én sétafikáltunk egy hatalmasat. Miután megkerültük a hatalmas tavat, virágokat szagoltunk és Greg is irigykedve meglegeltette a szemét a horgászokon, illetve a halakon már nagyon megéheztünk és célba vettük a kijáratot. Csak épp akkor értünk el egy mini vidámparkhoz, ahol Kip 5 éves gyerek módjára extázisba került és muszáj volt neki felülnie valamire. Képes volt sorba állni a körhintához (érdekesség, most tanultam spanyolul a körhintát - 'Tio Vivo' - ami szó szerint fordítva = "él a nagybácsi", totál logikátlan) és menni egyet selfie-stickkel a kezében. (Le sem tagadhatja, hogy ő Kip Reynolds from Las Vegas....) A poén az, hogy pont előtte a metrón olvastam fel egy vicces cikket az őrült selfiezős divatról és azok majmolóiról. Nem is sejtettem, hogy pont az 51 éves Kipnél van stick, amit nem szégyell elővenni és legalább 500 képet készíteni. Értem én, hogy néha praktikus, de ha másokkal vagy, akkor minek önmagadat fotózni... Folyamatosan!!! Kipnek aztán haza felé, nem meglepő módon, szó szerint idézve "all kind of issues" (=mindenféle probléma) -ja akadt! :D A gondjait mindössze az okozta, hogy bénázott a jegyautómatánál, mert tele volt a keze két táskával és egy teával. (Csak egy kérdésem merült fel, miért tartja a pénztárcát az övtáskában, azt meg a hátizsákban?! De ez rejtély marad egyelőre...) Alig hogy Oli átvette tőle a poharat, varázsütésre megoldódtak a gondjai. Legalább 5 percre! (Különben azon nevettem Magic O.-val, hogy amikor elszédelgett lázasan reggelizni Kip akkor is valami teljesen irreleváns dolgáról magyarázott neki, és nekem is megállás nélkül panaszkodott a meeting alatt, miközben kialvatlanul azon aggódtam, mi lesz Olival és hogy csináljam a showt nélküle... Egyértelműen fel sem merül benne, hogy másnak is lehet nehézsége, netalán igazi gondja...) Különben, spanyol Oliver újra jó fej mostanában, felhív minket, Oli felől érdeklődik, (miközben ő is rosszul van), gratulált a szereplésemhez is, illetve értesít minket hasznos infókról. Nem úgy, mint amerikai barátunk, aki bár 24 órán keresztül tudja lökni a sódert, csak a számunkra jelentős dolgokat "felejti el" megemlíteni! Mint például, hogy itt van az egyik Costás nagyfőnök, akivel baromira próbáltunk egy hete kapcsolatba lépni és ezt ő is tudta...

Egy csokorra való fotó a Sentury Parkból:

Este beültem a Divat- és Bűvész Showra. Istenem, hogy ezen a gagyi Fashion Shown még mindig meg tudok lepődni, mennyire felesleges és bugyuta... (Pláne, most hogy a kivetítők sem működnek. Elhiszitek, hogy egy 1500 fős hatalmas színház térben mutogatnak gyűrüket és karkötőket??? Még a ridikülök valamelyest látszanak...) A csapat új production főnöknője olyan tekintettel vonaglik a kifutón, nehogy már mosolyogjon! A szőke Emmát Oliver elnevezte Dívának, annyira fenn hordja az orrát. Legalább a csajok fele, plusz a a fiúk aranyosak és természetesek.

Fashion Show:

6.-a: Jeju-nap (szakadt az eső, kint semmi érdekes nem történt):

Main hallozás előtt ránk csörögtek, hol vagyunk már... Gyanús volt, mert eddig le sem tojtak ezügyben, tettük a dolgunkat, sosem késtünk. Akkor láttuk, hogy Rivieri itt van (na, ő a Costa Asia entertainment feje, az ő fejéből pattant ki a main hallozás is tavaly...), jött megnézni. Mivel bóhocunkat megnézte előző este, láthatta az egyértelmű fejetlenséget, ami miatt 3 hónapja replikálunk...

Mily érdekes, hirtelen minden megvalósult: Bekonferáltak, lekerítettek, még 2 animátort is odaállítottak! (Korábbi válasz: animátorok szünetelnek pont.) Aztán meghívott minket egy italra és felvilágosítottam sok mindenről. Rendesnek bizonyult, azt mondta, ha innentől kezdve bármi van, neki írjunk. (pl. a gyűlölt port manninggel kapcsolatban is, amiről nem is tudott! De biztosított, hogy nem lesz. Ha már itt tartunk, meg kéne köszönnünk a drága ügynökünknek, annyira törte kezét-lábát értünk, hogy még egy vacak emailt sem bírt küldeni, pedig állítólag, jól ismerik egymást...)

Újabb bicskanyitogató szivatásos sztori (tudjátok, A nagy könyvbe illő :D):

Fukuban ismét listán voltunk, ismét időpont meghatározás nélkül! (Normál esetben el szokták kezdeni az ilyesmiket leszállítás után.) 9.30-kor érkeztünk, délbe keltünk (az mondjuk felettébb jól esett) és semmi. Aztán Oliver hívott, hogy "drága" Paolo teli vigyorral azt mondta neki, lehet csak 4 körül lesz, de Oliver azt hitte viccel. Micsoda??? Eleve mi az hogy LEHET? Felkutattam ezt a Pfejet! Az alábbi beszélgetés zajlott le:

- Elnézést a zavarásért, megkérdezhetem, mikor lesz a drill?

- Nem tudom, lehet 4 vagy 5 vagy 6. (Sunyi, fülig vigyor kíséretében)

- Akkor 4 előtt semmi képp? (Addig is lenne 3 óránk, ami több, mint a semmi...)

- Azt nem mondtam. Lehet 2 vagy 3 is. De a kapitánytól függ nem tőlem!

Aha, persze. Nem eszik azt olyan forrón! Elmentem a bridgere, hatalmas mázlim volt, szembe jött a kapitány, épp készült kimenni (nem drillezni)! Sőt, ő szólított le, én hirtelen nem is voltam biztos benne, hogy ő az. Elmondtam, mi járatban vagyok, tök segítőkész volt és kedves, igazából jól elbeszélgettünk. Elkerekedett a szeme neki is, azt mondta ez a safety officer reszortja, de felajánlotta, hogy nézzünk utána együtt. (Azt láthatjátok, Paolot sikeresen lebuktattam, mert a kapitány tudja most, hogy valamit sunyizott!) Elmentünk tehát a safety irodába, de csak Marco volt ott. Ő viszont kerek perec megmondta, hogy 4.30.! 5 perccel később már kint voltunk Olival a buszmegállóban! :D Az eső szakadt egész nap, így attól nem voltam pipa, hogy vissza kell előbb mennünk, sőt győzelmi mámorban úsztam, hogy kicsit sikerült kijátszani ezt az aljas főnököt, aki arra utazik, hogy ott gubbasszunk a hajón. Azonban 100 emberrel kitolt rendesen, nem is értem, ezt hogy teheti meg, vagy hogy ez legális e egyáltalán. Tudniillik a pincéreknek pl. du. 2-4 között van pihenő ideje, így többnyire alszanak. Nyilván nem fognak úgy lefeküdni, ha bármelyik percben megszólalhat a sziréna...

Ami meglepetésként ért még minket, hogy ez egy kórházas gyakorlat volt. Szó szerint hullát kellett játszanunk 90 percen keresztül. Harci díszbe öltözött (maszkok, amibe alig kapnak levegőt, overall stb.) tűzoltó crew memberek cígöltek minket ki a színházból (ide oda verve a testrészeimet közben, mert még én is nehéznek bizonyultam nekik) nem túl óvatosan, aztán a baromi kényelmetlen hullaszállító ágyon utaztam el a rendelőig, míg végül a "kedves férfinővér" beverte a fejemet (elnézést kért) is és lefektetett a kőre... (Értem én, hogy szimulálunk, de már arra gondoltam, tényleg ki akarnak nyírni :D) Furcsa mód, jól szórakoztam különben, pláne szétröhögtem magam a többieken, pl. ahogy Oli mozdulatlanul feküdt egy kanapé háttámláján keresztbe, már néha szükségét éreztem ellenőrizni, hogy valójában él e még... :D Kip is beleadott mindent a színészkedésbe, pláne, hogy őt sebesültnek és nem hullának minősítették! Magic O.-nak volt esze, szimplán kihagyta, majd kap érte egy warningot. Az meg kit érdekel? Csak épp minden bizonnyal rajta lesz a következő listán, így felesleges kihagyni, pláne amikor odakint pocsék az idő...

Este mivel későn indult a hajó, egy előadás volt. Legalább bele adhattunk apait-anyait Rivieri tiszteletére... (Erre kiderült, hogy már reggel leszállt...) Utána pedig nagy partyzás vette kezdetét: Greg szülinapját ünnepeltük. Intéztem neki tortát, adtunk közösen ajándékot (háti zsákot és masszázst a spaban), a bárban pedig ő maga osztogatta bőkezűen az italokat. Természetesen, lent a szokásos műsor ment: mindenki körben ül, kezében telefon, üvölt a zene, pár táncos rázza magát és énekel, Oliver unatkozik/bűvészkedik vagy épp kártyát dobál, Daniella+Amy önti magába a pezsgőt martinivel, Oli szintén nyomkod, ezúttal valami "szenzációs" játékot, Kip pedig csak Kip (esztelenül táncol és bohóckodik)... Én? Nézek körbe, ki mit művel és mit keresek itt???! Greg alaposan felöntött a garatra, elvégre betöltötte a 35-öt és még a felesége sincs mellette, közben egy kis unszolásra Oli megindult Marcoval csocsózni, én meg ott hagytam a tingli-tangli angol lányokat. Átültem a maláj trió női tagjával, aki egyébként egy igazi tűzről pattant, mindig jó kedvű, kissé őrült nőszemély, de a jókedve ragadós! Hihetetlenül jól tartja magát, mivel 42 éves, de 30-nak sem néz ki! Szóval, vele ökörködtem végig, néha pedig a fel-felbukkanó, nekünk udvarolni próbálkozó új arcokon és officereken humorizáltunk. Éppenséggel az egy frissen felszállt, idős (60 körüli) zenész első látásra szerelembe esése irányomba még kedvesnek is mondható! :) A csajszi táskájából még 2 üveg zug-whisky is előkerült. Nem elég, hogy becsempészte a fedélzetre, de nyugodt szívvel öntögette a bárban a kamera alatt, még Olit is megvendégelve, aki jól meglepődött először, honnan került Jim Beam a kezébe. Végül a táncparketten kötöttünk ki és roptuk éjjel 2-ig. Lényegében, igen jó este volt!

Az őrült maláj énekes csajszival, Teohval

(03.31.-04.08.)