Hűvös, ködös tengeri nap. Plédbe burkolózva sétáltam egy kört a fedélzeten, míg találtam új törzs helyet. (Fizetős étterem része, de nappal nem használják.)
Csak, hogy a vendégekről meséljek kicsit! Két utas vágódott be a liftbe egy szál fürdőruhában, a nő lábkörmein 10 cm vastag gombaréteg csücsült, a pasiét gondolom, nem láthattam, mert sport cipőbe bújtatta annak ellenére, hogy csurgott róla a medencevíz, közben folyamatosan szítta az orrát. (Na, ezért nem úszkálunk itt...) Egy másik alkalommal: 9 emeletet kellett utaznom úgy, hogy minden áldott szinten megálltunk és egy bácsika emeletenként elgondolkodott, kiszálljon e. Miután arra jutott, hogy ne, lelkesen nyomkodta a falat (pontosabban az ajtózáró jelét, ami mellett van az igazi gomb) míg az ajtó automatikusan be nem csukódott, ő pedig örömmel nyugtázta minden alkalommal, hogy jól csinálta! :D Ezalatt pedig egy nénike (csillogó kínai arany tutyiban, az ő szemükben elegánsnak mondható cicomázott ruhával, kendőkkel) folyamatosan böfögött... (Először azt akartam írni, hogy "büfizett", de az nem adná vissza a valóságot. :D)
Nekem, mint európainak (pláne az előző hajós-vendéges tapasztalatokkal a hátam mögött) még mindig meglepő, ahogy a kínaiak viselkednek, azaz NEM viselkednek. Egyik alkalommal pl. egy csapat "lady" gondolt egyet és felvonult énekelni a színpadra. Szerencsétlen Fabio (stage manager) nem győzte őket lehajtani, de a fülük botját sem mozdították, holott még kínaiul is mondta nekik, hogy nem szabad, nem beszélve a feljárókon lévő, leszalagozott tiltó táblás figyelmeztetésről... Fabio már halál ideges volt, azok pedig tovább kornyikáltak. Hátulról nézve a monitoron, igen humoros volt! Végül Mario, aki jól beszéli a nyelvüket, oldotta meg a helyzetet, valami humorral fűszerezve, mert csak nagy közös "Óóó"-kat és "Áh!"-kat hallottunk, míg végül 1 tag híján lesétáltak...
A crew gymbe is állandóan bejönnek (ott is hatalmas kínai felirattal van kitéve a tilos jelzés, nem tudnak olvasni???), legutóbb az imént említett kórustagokból 2 nőci kezdett mögöttem ugrabugrálni a kardio programomat követve, egyszer pedig egy pasas esett át rajtam miközben fekvőtámaszt nyomtam...
Travel talkon - mint mindig -Kip csinálta a műsort. Ugyanis hiperaktív, rossz gyerek módjára, nem bír állni negyed órát anélkül, hogy ne molesztálna valakit. Többiek mit szólnak? Egyesek vevők rá, mások rá se bagóznak, páran pedig baromira unják. Nem lenne gond, hogy szórakoztatni próbál, csak hát teljesen ugyanazt csinálja már 1 éve, kajlálkodik, ahogy nagyapám mondaná. (Lépcsőn ugrál, pacsikat kér, táncoslányok vállát kopogtatja, aztán elszalad stb.) Aznapi problémája: fodrászhoz KELL mennie (van neki egy "pont úgy nyírja a haját, ahogy kell"-féle bácsija Shanghaiban), mert akkor még egyszer el tud menni még április végén! Utána nincs több Shanghai! Hol a gond? Ott, hogy akkor nem tud velünk jönni az aquáriumba. (Végül mi sem oda mentünk.) A magyarázata viszont roppant humoros: Azért fontos hajat vágatnia haladéktalanul, mivel kopaszodik...
Este masszázs! Juhúúú! Megkaptam az élvezetes fájdalom-adagomat! :D
Április 9.-én csodálatosan alakult a napunk. Időben kijutottunk, köszönhetően annak, hogy annyira tartottak az esetleges ködtől, hogy inkább megérkeztünk már éjjel és kora reggel megkezdődött a leszállás. (Lám, ilyet is tudnak a bridgen! Egyszer az életben előre gondolkodtak...) Vonat is jött rögtön, Daniella-Oliver párost elkalauzoltuk a tornyokig, mi pedig elkísértük Marcot az ó-negyedbe. Míg ő bejárta a híres kertet, Oli skypolt, én pár mosolygós Buddha-babát vettem ismét, illetve olyasmi fehér kínai rucit, amit tavaly óta kajtattam! Az állandó kamu óra-árusok most sem kíméltek minket és a szombat miatt tömve voltak az utcák. Elképesztő kombináció: toll és zokni! Egyik elszánt zug-árus kínálgatta ezerrel! :D Marcot ezúttal dicséretben részesítettem, mert egyszer sem késett el találka helyről és sem a szuvenír boltban, sem a kávézóban nem vacilált sokat. (Igaz, 1 másodperc alatt eldöntöttem helyette, melyik mágnest vegye és meg is fogadta "anyuci" tanácsát! :D) Persze, ezúttal is énekelgetett úton-útfélen és egy vidámparki, transzformeres baromság mellett már nem tudott csak úgy elmenni, fizetett is érte 30 yuant! Pechünkre, menet idő az nem volt, így meg kellett várnunk, hogy kijátssza magát. :D Ekkor már a Futball Stadion melletti Lu Xun Parkban voltunk! Szokásos tavaszi idill, virágokkal és tóval! Gondolom, egyértelmű számotokra - mióta az Atlanticán hajózom - másra sem vágyom, csak természetre, parkokra, napsütésre, no meg IDŐre! (Dombon ülő fűcsomóvá szeretnék válni! :D)
Hogy bemutassam Marcot, mellékelek pár beszélgetést:
- Láttam a tvben a showtokat! - mondja büszkén.
- Visiont?
- Igen.
- A legutóbbit?
- Igen!
Fél perc csönd. Majd hozzáteszi: - A másik cast volt rajta és Oli zsonglőrözik. (Ergó, se nem Vision, se nem az utolsó, hanem a tavalyi, amit én szerveztem a crewnak...)
Aztán, egyik este kérdeztük tőle: Ismered az "italian went to Malta"-videót youtuberól? (Aki nem ismeri, sürgősen nézze meg!) Marco bőszen, fülig érő szájjal bólogat és már mondja is, mi tetszett neki Máltán. (Ohhh, yeah, I LIKE! Nice casinos, discos!!!) Felkacagtunk: szóval te vagy a főszereplője???! (Persze fogalma sem volt, mit kérdeztem pontosan, mire leesett neki végül...) És valóban Róla (is) szól!
Vagy a stadionnál kérdeztük tőle: "Na, bejutottál?" -Igen, még fotóztam is!
Pár órával később ebéd közben megszólal: Kár, hogy a stadionba nem tudtam bemenni, de legalább a stickemet bedugtam és lefotóztam...
Tehát, az Italian style: A "Sí-sí-sí!" tulajdonképpen szó-szó-szó, azaz "halvány lila gőzöm sincs, miről van szó"-t jelent sokszor.
Este felmentem vele a deck 2-re, felavattam az új ruhát! Sikerem volt, az egyik új manager azt hitte, én vagyok a cruise director! :) (A kettő persze nem függ össze! :D) Tök kihalt volt a hajó, 10-kor már az utasok nagyja aludt... Hallgattuk a spanyol triot (akármilyen lökött tyúk az énekesnő - Macaréna - el kell ismerni, csodálatos hangja van), az olasz duót (ők voltak már a Favolosán is és végre kiderült Ila, a csajszi is tud énekelni, nem csak dísznek van :D), végig jártuk a programokat, melyek elég gyengék most. (A nem igazán lelkes animátorokkal...)
Jejun felpattantunk a buszra, irány a sport stadion, cseresznyefa-fesztivál. Lekéstük. Mostanra a fák nagyja elvirágzott, bár még potyognak a szirmok, romantikus idillt festve így. Játszótereken ücsörögtünk, szabad téri kondi gépeket teszteltünk, majd hangyákat bámultunk! Oli végre megízlelte a Sakura (így van japánul a cherrybloom) frappét, majd a helyi piacon nézelődtünk, ahol nem engedtek 2 db banánt venni, csak hatalmas fürtöket... (Jó mi? Koreában a szupermarketekben az a rossz, hogy csak dobozzal/ládákkal lehet gyümölcsöt venni, de arra nem számítottam, hogy még a piacon sem mérnek egyesével!) A cipőt viszont sikerült kicserélni! :D
Este káosz alakult ki a terminálban. Direkt korábban indultunk, hogy zökkenőmentes legyen minden, erre tessék, majd' eltiprott a kínai csürhe. (Az utasok, miután szétvásárolják magukat, a kikötőben vehetik át szerzeményeiket.) Nos, az átvevő stand valamiért késett aznap és harci helyzet alakult ki. Megakadt az emberáradat és csak duzzadt a tömeg. Senkit nem engedtek át a lépcsőkön, mi pedig beszorultunk közéjük. Mentünk hát a lifthez, ahol pánikszerűen nyomultak az emberek (érthetetlen, mire fel a nagy sietség, a hajó nem hagyja ott őket) mindezt úgy, hogy tudhatjátok már, a kínaiak mennyire gorombák, udvariatlanok és fogalmuk sincs a józan ész diktálta viselkedésről. (Tanulság: ha egyszer vészhelyzet lesz a hajón, nagy ívben elkerülöm az utasokat!) Szóval, mivel pici vagyok, féltem, hogy átgázolnak rajtam. Végre bejutottunk a liftbe (szerencsémre, Greg tolt maga előtt, Oli pedig kicsit elsodródott), de amint kinyílt az ajtó a földszinten, ismét ott találtuk magunkat a sokaságban, üvegajtók zárva, Oli - nagy idegességében - rángatta, mint egy dúvad. Mikor elértük a kijáratot - nem megelepő módon - újabb idióta, logikátlan és veszélyes lépés jött a Costa részéről: A szekusok lezárták a kimenetelt, az orrunk előtt és utasítottak, hogy használjuk a másik ajtót! (Azt, amin áradt a "bivalycsorda"...) Na, hát no komment! (A budapesti diszkó-katasztrófa jutott eszembe, ugyanis simán elfajulhatott volna. Állítólag egy tolószékben ülőt fel is borítottak!)
Fukuoka-Ohiro Park: 
Fukun csudi jó Anna-napot töltöttem! Bicikliztem és az Ohiro parkban napoztam (itt található talán az egyetlen kávézó a városban, melynek van kiülős terasza). Úgy csevegtem anyukámmal, mintha ott lett volna velem! :D Még hintáztam is egyet. Roppantul bosszant különben, hogy a mai világban egyszerűen nincsenek jó hinták! Mindegyiket ultra biztonságos - dedósra csinálják, 0 kilengési szöggel... (Illetve, egy helyet tudok, ahol létezik egy nagy szárú, magasra repítős: Balaton-Aliga Club strandján!!! :D) Hétfő lévén nem volt zsúfoltság. A park csodálatos, tele tulipánnal, kisbabával, felöltöztetett (és pelenkázott) kutyával...
Az oda vezető út lila - habos-babos virágú fákkal szegélyezve, tó partján - szintén gyönyörű, nem győztem fotózni. Oli ezalatt shoppingolni ment Greggel a hatalmas Canal Citybe (Fukus Westend :D), de végül üres kézzel tértek haza.
A show alatt mozgott a hajó, de nagyjából zavartalanul dolgoztunk. Sajna, a közönség pocsék volt, sokan csak tátott szájjal aludtak... :D Műsort nézett viszont a két safetys, Marko (aki nem győzött dicsérni utána) és Paolo (aki persze még a finálénál sem tapsolt, de jó hír, hogy 2 hét múlva leszáll!!! Na, azt meg kell ünnepelni!) is. Este jött "china-Tina" kezelésbe vette Olit, én pedig lementem bulizni. Meglepően jól elvoltam Amyvel, aztán még táncoltam is a lányokkal. Nem volt egy nagy "ereszd el a hajam-party", de pár pletykával gazdagabb lettem:
Pl. Paolo (aki nem csak, hogy safetys, de házas és állandóan a kislányával jön) kabin-partyzott, alkoholizált és rámászott Amyre, aki viccesen azt mondta, az officer úrnak többet kellene ajánlania egy port-manning -mentességnél, hogy bármit is kezdjen vele! :D (Na, ha én ott lettem volna, tuti dokumentáltam volna.)
Aztán, hogy két táncos (legyen most név nélkül) szakítottak egy hete. Ez azért érdekes, mert 4 napja posztoltak facen, szívecskében ülős, közös fotót... Sosem értem a párhuzamosan zajló, kettős (valóság és facebook) életeket (holott a fiú 6 hónapot várt a lányra előző szezonban, mégis koslat a "Dívának" titulált 2m magas másik csaj után...aki pedig egy officerrel hál... Amy pedig olyan üzeneteit mutatta, melyben a szóban forgó srác vágyakozik épp akkor őrá! Mindezek ellenére, jó páran úgy véljük, hogy ez a srác bizony a fiúkhoz vonzódik!)
Mostanság megint nem alszom rendesen és túl korán ébredek. A cruise utolsó napján is eléggé nyúzott voltam. Felmentünk sushit és lazacot majszolni, aztán leheveredett közénk Daniel is (a nem épp közkedvelt head tech., aki ebben a szezonban - csodával határos módon - még nem tört borsot az orrunk alá!) és fontoskodott egy sort, mivel égető szükségét érezte, hogy feljelentse az új zenész lányt, aki Markoval (az eléggé fontos személyű, tréner tiszttel) ebédelt... A zenészek hivatalosan nem ehetnek utastérben, de tényleg több év Costa munkával a háta mögött képes meglepődni, hogy officerrel bárki felmehet bárhova, sőt... (Ha jó emberrel hetyegsz, nincs határ az előnyök élvezetében!) Végülis, nem tudom, valójában miért zavarta, de hőzöngött rendesen, hogy nem fair az ő embereivel szemben és mi lesz, ha így minden zenész majd felbukkan??? Mi lesz, nem a te gondod! -mondtam neki, tulajdonképp' semmi köze hozzá... De elég vicces, hogy az embereire hivatkozott (mármint az alá tartozó technikusi brigádra), akik nagyját nem is kedveli, csak cseszteti és pl. mikor szóba került Greg múlt heti szülinapja, azt sem tudta, ki az a Greg... (Pedig hát a táncosokkal nap mint nap találkozik és már több, mint 1 hónapja itt van az új csapat... Minden bizonnyal csak a lányokat jegyzi meg!)
Mióta múltkor felmentem, azóta kedvet kaptam többször kiöltözni és bandákat hallgatni esténkén, legtöbször Marcoval az oldalamon, aki már roppant felkészültem skubizza a fiatalabb utasokat, ugyanis a zsebében kártyák vannak, különböző kínaira fordított mondatokkal: "Én vagyok a show-énekes.", "Hogy hívnak?", "Nagyon szép vagy!", "Melyik a kabinod?" stb. És higyjétek el, ahhoz hogy egy csaj horogra akadjon, itt ennyi épp elég! Láttunk már több példát, de legdurvábban Salvo (hangtechnikus) nyomja, akinek a keze nem egyszer matat női szoknyák alatt, ráadásul show közben! Feltételezzük ennek következménye, hogy nem egyszer rontja el a hangot/technikát, melyre már több büntetést kapott. Legutóbb Magic O. nagy hangon dühöngött vele a beadott hibás zene miatt... (Mondanom sem kell, a technikusnak állt feljebb, pedig Oliver már le is fotózta egyszer, mit művel a keverő pult alatt! Ha ez kiderülne, úgy rúgnák ki, mint a huzat...)
Különben Pennel, aki egy nagyon bájos kínai pincér csajszi, jól elcseverészek és táncikálok a main hallba, mivel ő mindig oda van esténként beosztva. Végre találtam még egy lányt, aki jó fej is és még angolul is jól beszél.
(Csak az angol lányokat nem érti! :D Jajj, ehhez van egy sztorim: Daniella és Amy - a két baromi akcentusos csaj, akiket még a perfekt Oli is nehezen ért meg - beszélget az asztalnál. A pisztácia héjról volt szó, de nem is az a lényeg, hanem ahogy mekegtek egymásnak tök humoros volt, mert Daniella nem fogta fel, mit mond az Amy, majd kioktatta őt, hogy az adott szót nem U-val, hanem Á-val kell ejteni, Oli meg elkezdett nevetni, hogy ezek még egymás beszédét sem fogják fel...:D)
Újabb Shanghaiunk úszott el köd miatt és csak 3 alkalmunk maradt. Igyekszünk majd kihasználni. A nap pozitívuma viszont, kialudtam magam és sokat gyakoroltunk. Elindulni végül csak másnap délután tudtunk, bő 1 napos késéssel. Így összesen 3 napra ragadtunk a hajón (Shanghai környékén még a hajós net sem működik rendesen, ráadásul kikötöttünk végül és lehetett volna egy teljes délutánunk - nem beszélve az utána lévő napról - csak épp a kínai hatóság nem engedte a crewt leszállni...), eléggé uncsi volt (ilyenkor még mosni sem lehet és a zuhanyzóban langyos a víz, annyira spórolnak, mert a cég ingyen akar üríteni később a tengeren, nehogy már a kikötőben kelljen fizetnie érte...), ráadásul muszáj lett volna pihenő napot tartani, mivel úgy ébredtem fel, mint akin átment az úthenger, azonban amíg tengeren vagyunk edzeni kell, máskülönben bediliznék. Délelőtt azért lustiztunk, ki sem láttunk a Modern Family epizódjaiból... Később fenn üldögéltem, mikor megtalált egy fura utas. Folyamatosan karattyolt, nem zavarta, hogy egy kukkot sem értek és leült hozzám. Minden szívbaj nélkül bele bámult a laptopomba, selfieket csinált (vagy 10-et) és egyre jobban bepofátlankodott az intim zónámba. Mikor puszilgatni kezdett, elhajtottam a fenébe, aztán neki állt zongorázni!
Színpadon ért minket a jó hír: Jejura megyünk és Overnight lesz!!! Elújságoltam Magic O.-nak, aki olyan örömtáncot járt, hogy hihetetlen! Tényleg! Olyan őszinte, gyermeki lelkesedést képzeljetek el (ezt hiányoltuk belőle idén :D), mint a filmekben: felkapott a levegőbe, cigánykereket hányt és legnagyobb meglepetésemre, még egy flikket is ugrott! Kérdeztem, miért nem csinálja a műsorában ezt, de azt felelte, hogy áhhh, normál körülmények között fél tőle... Miért ekkora hír ez? Mert overnightkor kint lehet lenni ameddig csak akarunk (mármint másnap délig, mert akkor indul tovább a hajó), viszont mint tudjátok, mióta felépült ez a fránya terminál (ami a crewnak abszolút rossz, mert a sok macera - csekking, világítás és a sok utas - meghosszítja a ki/bejutást) minden komplikált. Ráadásul, este 11-től reggel 5-ig zárva, így aközött "se ki - se be"! (Öreg vagyok én már ahhoz, hogy reggel 5-ig bulizzak, de jól esett volna mondjuk 2-ig...) Aztán ott vannak a szerencsétlen portmanningesek, (nekik ugyanis no party, mert PM éjfélig tart...) vagy azok a zenészek, akik 11 után végeznek, illetve a többi személyzet, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy reggelig fent legyenek. (Szokásos Costa Style: Sok zenész este 7-től játszott az üres hajón! Vagy a pincérlány barátnőm műszakja 6-kor kezdődött - ami miatt nem mert velünk eljönni délután i - és azt sem tudta, mit is fog csinálni, ha egyszer utasok nincsenek...) Végül csak 4 lány (Megan, Hanna, Daniella és az énekesnő Phoebe), bűvész Oliver, 'szórakozott' Marco és - kapaszkodjatok meg - Kip maradt kint! De erről majd később! 
Szóval, délután elkirándultunk a Spirited Gardenbe, ami egy világszerte elismert, egy személy alkotta gyönyörűséges kert. Az időzítés nem volt mondjuk tökéletes a közlekedési dugó szempontjából (péntek du.), de sikeresen megjártuk. Marco egész úton poénkodott, hogy a taxi-sofőrt gazdaggá tettük. Tény és való, 1 óra volt az út oda, még egyszer annyi vissza. (Sőt rájöttünk, odafelé kerülő úton ment, visszafelé a rövidebben pedig lépésben haladtunk... De nem volt vészes az a 2 x 30 euró.) Mindeközben Kipet és Marcot hallgattuk egész úton, de ezúttal egész szórakoztató volt, tudniillik egyikőjük sem százas! :D Viszont amit az énekes barátunk hadovált a kocsiban két énekfoszlány között, na az megér egy misét. Össze-vissza beszélt, továbbra sem tudta sokszor követni a fonalat, (amiből aztán már Kip csinált vicceket folyamatosan), ráadásul állandó témája volt a nő hiány ("fucking" szó elhangzott kb. 100x! Ki tudja a sofőr miket gondolhatott... A bomba és a police szó dettó...), az olasz módi és az, hogy nem csak Kip lányát, de őt magát is elvenné egy vegasi életért cserébe... :D És hogy mit kezdjünk a néha rátörő közlési ingereivel (nem igazán értjük amikor nagy hévvel mond egy kötőszót, amit aztán nem követ semmi csak a nagy csönd...) és dallamaival, azt nem tudjuk! A kikötőben sikerült rájönnie, hogy elhagyta a crew pass-át (hajós személyi igazolvány) jó kis gondokat okozva magának. Hogy hagyta el - a nyakláncos csiptetője ellenér e- az rejtély, de nem lepett meg minket, amikor az esti kimenetkor a bűvészünk elővarázsolta a terminálból! (Persze, addigra már megkezdte az intézkedést... Ne higgyétek ám, hogy ezt egyszerűen kicserélik 1p alatt és csak a mostani biztonsági főnök jóindulatának köszönhető, hogy egyáltalán aznap foglalkoztak vele és kiengedték utána újból! Így tudott később becsatlakozni.)
Ezek után mentünk az 'Island Stone' nevű koktél bárba, ahol jártunk egyszer a tavalyi overnighton. Itt mi már "csupán" 2 koktél erejéig (nem túl sokáig) maradhattunk, mivel igyekeztünk visszaérni. Oli epres láva - élvezetet ivott, én pedig nagy nehezen a diétás mojitóra voksoltam, amit kénytelen voltam saját magam ízesiteni. (Gond egy szál sem, mindenre fel vagyok készülve, ilyen helyzetekre van nálam stívia mellett, kókusz vagy meggy aroma is... :D)
Hajón aztán irány a crew bár, (mivel igyekeztek a fedélzeten ragadt személyzetet is kárpótolni) buli!!! Amy már nagyon várt, mivel ő sem mehetett ki, igyekezett hát kitombolni magát itt. 2 másik táncos fiú: Scott és Daniel, illetve az általában undok (minden lányt gyűlölő) csapatfőnök, Fern volt még ott (Greg olaszokkal ment kaszinózni szintén reggelig), majd nagy örömömre megjelentek újdonsült barátnőim: Thin (maláj csajszi) és Pen (pincérlány) is. (Sajnos, tiszavirág életű barátságunk lett, mert váratlanul másnap átrakták őt a Viktoriára, úgy kellett neki kutyafuttában összepakolnia és becuccolnia hotelbe Jejun... Utána írt emailt, hogy még elköszönni sem tudott, olyan hirtelen történt minden. Ahhh, kár!!!) A bárban megint ment a passzivitás jó darabig (csak Amy "robotozott" egy filippínnel a parketten, ami tök vicces volt. Őt egyszerűen látnotok kellene élőben, akkora jelenség... Röviden: őt hívtam Mortishának, de igazából nagy vörös gyönyörű -RENGETEG - haja van, bárki megirigyelné, mindehhez viszont elég férfias, robosztus jelenség. Szintén ő az, akiről már megjegyeztük, hogy szó szerint úgy öltözködik minden nap, hogy felveszi az első dolgot, ami a kezébe kerül... :D De mindent össze-vissza! Legyen az sport cipő, melegítő felső, elegánssal keverve, hatalmas talpú és magas sarkú, favágó stílusú bakancs flitteres ruhával vagy ép olyan cipő, mely úgy néz ki mint valami futurisztikus űrlábbeli szinén hatalmas sarokkal...) aztán a crew messes srác kirángatott engem is és onnantól kezdtek felbátorodni többen. Mikor már nem is számítottam rá, betoppant Oli is. (Ja, mert hát 11 körül ígérte, mindjárt jön, ehhez képest elmúlt 1 mire letolta a popóját!)
Majd' elfelejtettem leírni, a shownk elmaradt. Fura! Az okostojás cruise diri, Huiming ezt hagyta ki a köd és éjszakai kikötés miatt. Érdekes, mert eddig ez volt az egyetlen műsor, ami soha semmilyen körülmények között nem maradhatott el... Úgy látszik, ezt sem tudja ! (Pedig, amikor az utasok pontoznak a végén, Vision kapja mindig a legnagyobb pontszámot...) Előnye, hogy travel talkozni sem kellett, sőt Kip még main hallozást sem csinált! Szabad volt, mint a madár, bár természetesen fel volt háborodva. :D Másnap hallottuk, ki hogyan élte túl reggelig.
Két csajnak megártott a túl sok koktél (onnantól kezdve csak szenvedtek), mindenki jól kifáradt, de 4-ig diszkóban voltak, így nem kellett sokat az utcán kóborolniuk, sőt szerencséjükre a McDonald's (vagy ahogy a koreaiak mondják: Mc'DONALDO :D! Tök funny, nekik ImartO-juk van és az 5 angolul: "FÁJVÓ"...) nyitva volt már hajnalban is! Marco és Kip csajozási kísérlete talán örökre rejtély marad, mert mindkettőjüknek teljesen eltérő verziója van az éjszakai történésekről. (Szerepel benne egy szép és egy ronda amerikai lány, angolul tudó koreai lányok, akik valószínűleg a klub alkalmazottjai voltak és csak itatják a vendégeket, sőt Marcoéban még prostik is szóba jöttek...) És természetesen egymásra mutogatnak, miért nem jött össze semmi. Persze, mindannyian úgy festettek, mint a mosott SZ..., köztük még a hajón bulizottak is. Vagyis, jóból is megárt a sok!!! :D
Hallottuk hírét, 7.4-es földrengés volt Japánban azon a szigetrészen, ahol Fukuoka is van! (Az epicentrum egyáltalán nincs onnan messze!) A két erősebb utórengés pont aznap volt, mikor ott kellett volna lennünk, bár igaz, hogy este történt. Ijesztő, de sajnos Japánban ez benne van a pakliban. Utolsó nap viszont (mikor a shownk lehetett volna) hatalmas vihar volt, nem is tudtuk volna fellépni. Létezik, hogy ennyi (pozitív) "véletlen" ért minket a héten???
Nos Fukuoka az 1. pontban található, a Földrengés epicentruma pedig az 5.-ben...
03.09.-03.16.
