XII. Karantén - az új HR-es - Mi a rengetegben - káosz - "A" company

Folyt. köv.: Pár nappal később...

Még mindig ágyban. Véget ért a torokfájás, kezdődik az orrfújás. Másodpercenként. A köhögés változatlan, sőt inkább rosszabb. Néha azt hiszem, megőrülök. Hajnali 4-től ugatok. Alvás nuku. Idegbaj a köbön. Kiolvastam két könyvet, lefordítottam 5 oldal beszámolót, megnéztem egy tucat filmet és egy teljes dr. house évadot. Eredmény? Elfogyott a Sinecod, így még kevesebbet alszom. Kipihentek az izmaim, jobban megy a spanyol, állandóan begörcsöl a lábfejem, kiokosodtam a Tescoból (A 'Tesco Titok'-nak köszönhetően! Érdekes és ha ez mind igaz, akkor be nem teszem a lábamat többé oda) és visszajöttek börtön emlékeim, amiből a szakdolgozatot írtam, a BV ügyészségi gyakorlatomnak köszönhetően. 100.-ra is rádöbbentem, nem akarok joggal foglalkozni! (Szalai Vivien: Magyar Börtön Pokol, ami a nevével ellentétben nem annyira durva, lényegében Stohl börtön-naplója...)

Tienjin-terminal:

Következő cruison tehát még mindig ramatyul voltam és behívtak egy orvosi kontrollra is a kínai karanténos hatóság elé. (Úgy látszik, rendszeresen végeznek beteg-ellenőrzést, ahol szúrópróba-szerűen ellenőrzik az elmúlt cruise pácienseinek egy részét, nehogy valami misztikus kórságot cipeljünk be az országba.) Figyelmezettek minket, akármit kérdeznek, tagadjunk. Nincs lázunk, se torokfájásunk, sőt a dokinő szerint a legjobb az lenne, ha azt mondanánk, hogy allergiával küszködünk. Mindannyian! Aha, tök logikus, hogy majd' megfulladok a szárazköhögéstől, de csak allergiás vagyok a "fogalmam sincs" mire. Végül, tényleg előadtam, hogy jól vagyok, csak egy kis megfázás, de azért vettek mintát a torkomból. (Legalább kiderül, ha tényleg komoly a baj.) Szerencsére, utána simán elengedtek és kimentünk. Ezúttal Millie és még Kip is csatlakozott hozzánk, ugyanis nagy örömére az elmúlt 2 hónapban változtattak a rendszeren és végre kiteheti a lábát Tienjinben. (Biztosan jó párszor említettem, mennyi baja volt, hogy amerikaiként itt őt sosem engedték ki. Elvégre, mi százezerszer hallgattuk végig ezt a - egyébként jogos és tényleg nevetséges - lemezt.) Később megebédeltünk a büfében, míg szedtem a kaját, már láttam, ahogy Kip ezerrel magyaráz Andresnek az asztalnál, csak úgy szokásához híven. Elnevettem magam, ti. Andres nem beszél angolul! (Tényleg csak pár szót ért...) Bár Kipet ez szemmel láthatólag abszolút nem zavarja, csak darálta a szokásos történeteit, mert végre talált valakit, akinek még újat tud mondani! Ezek után el tudom képzelni, hogy magában a falnak is magyaráz a kabinban, vagy épp nem és pont emiatt telítődik meg olyannyira, hogy csak ontja boldog-boldogtalannak...

(Nem bántásból, de igaz, már többször élcelődtem, mennyit tud beszélni "rádió üzemmódban". Így pedig még az érdekes sztorik is unalmasak, pláne ha nap, mint nap hallod őket, nem beszélve a panasz-áradatairól, amiket fejből fúj az egész személyzet. Teszi mindezt anélkül, hogy észrevenné magát. Pedig a hallgató sokszor kikapcsol és felölti az érdektelen ábrázatot. Neki ez sem szembetűnő! Vagy amikor az oroszoknak tart kis előadást, akikről köztudott, hogy nem perfektül értik a nyelvet, le sem esik neki, hogy gőzük nincs, miről beszél. Erről pedig eszembe jutott, hogy velünk sokat van, és még én is néha visszakérdezek, vagy megismételtetem a viszonylag jó angol tudásom mellett, mert néha annyira hadar vagy annyit beszél egyszerre, hogy elvesztem a fonalat. (Sőt, azt szeretem, ha nem kell figyelnem, mert Oli tőmondatban összegez. :D) Na, így jutottam el ahhoz a gondolatmenethez, hogy az amerikaiak és angolok nagy része, akik soha életükben nem tanultak idegen nyelvet, tényleg el sem tudják képzelni, milyen külföldivel más nyelven beszélni??? Nekem annyira egyértelmű, amikor Greg vagy Marco nem érti, amit mondok és akkor jobban artikulálok, egyszerűbben magyarázok vagy körbe írom a nem értett szót... De ez Kipnek a személyisége miatt nem tűnik fel vagy azért, mert amerikai? Mondjuk Amy sem veszi észre abszolút, mikor egy szavát sem fogjuk fel...)

Ha már az idegen nyelvekről van szó, mennyire érdekes az is, hogy nem elég a nyelvet csak úgy tanulni, muszáj ismernünk az adott nemzet kultúráját és szokásait is ahhoz, hogy alkalmazni tudjuk. Lássuk pl. a japánt! Kínomban ugyanis már japán nyelvleckéket töltögettem. A dolog pikantériája, hogy az első leckében elhangzottak szerint, a magyaroknak könnyebb megtanulni a grammatikai rendszer és nyelvi logikai hasonlóságok miatt! Ez meghozta a kedvem, amit aztán az egyik fejezet le is lohasztott (nézzétek meg, csak a poén kedvéért!!!):

https://www.youtube.com/watch?v=j6S9OARjKw0 

Ez bemutatja, hogy a japánok milyen sajátosan gondolkodnak, a már említett kényszeres, túlzott udvariaskodás mentén, ami pl. az üzleti életben különböző nációkkal már komoly félreértésekhez is vezethet. De már magam is tapasztaltam azt a példát, ami a videóban elhangzik, hogy kerestem valamit a boltban, ők pedig fordítottan válaszoltak és amit igennek véltem, az gyakorlatilag nemet jelentett. Az meg milyen nevetséges, hogy annyira nem képesek nemet mondani, hogy inkább órákig keresgélnek a polcokon olyat is, amiről tudják, hogy nincs, csak hogy magadtól jöjj rá...

Jejun bomba-keresőset játszottunk, majd visszaballagtam az orvoshoz, hogy adjon valamit, mert már Olivér sem tud meglenni mellettem, annyit köhögök. Ellenőrizte a tüdőmet, szerencsére, az tiszta és minden a torkomból jön. Adott valami drogot, (oké, kodein, de tényleg morfin-származék) és figyelmeztetett, hogy mivel "kiütős-féle", show előtt semmiképp ne alkalmazzam. Igaz, elbágyasztott, de ennek ellenére hatalmasat sétáltunk Olival. Véletlenül (azaz össze-vissza buszozás eredményeként - mert Jejun a buszok táblái csak koreaiul vannak feltüntetve, még a terminálnál is, ahol sok külföldi megfordul, sőt csak azok utaznak be onnan, szóval nonszensz! Legalább a megállók neveit leírnák latin betűkkel... A buszvezetők pedig tök bénák! Sokszor úgy fest még a saját vonalukat sem ismerik! Ráadásul, a nekünk szóló járatok óránként járnak és mostanában a hajó 11-kor átáll egyik partszakaszról a másikra, mire kijutunk - pár perc híján - pont lekéssük a járatot.) elkeveredtünk a Samseonghyeol nevű történelmi emlék-kertbe.

A legenda szerint, itt bújt elő a földből 3 ősi isten, akiktől a koreaiak származnak. (Oli szerint ufók voltak! :D) Klassz, erdős park volt, leheveredtünk napozni is. Később aztán visszasétáltunk a már ismerős centrumba, elrángattuk magic O-t és Kipet, hogy üljenek fel velünk a parton lévő kalózos hajóhintára. Mentünk is egy menetet, tökre élveztem. (Tudjátok, ez már nekem való, igazán nagy hinta. :D) Mi ültünk 4-en a hajó egyik végében, 3 koreai iskolás lány a másikon. Sacc per kb. 12-13 évesek lehettek, bár ha csak a kis pufók arcukat nézzük, akkor 2-3 évesnek is elmennek. :D Az egyikőjük annyira visítozott középen és szemmel láthatóan nem esett jól neki, hogy azt találgattuk, vajon mikor fog leokádni minket. Egy ponton - mikor a társa betapasztotta a kezével az ő száját - tényleg megijedtünk, hogy a hányós viccek igazzá válnak és beterít minket a kulimász. Mázlinkra, kibírta. Boldogan és elszállva (amihez tán a gyógyszeremnek is köze volt... :D) tértünk vissza és még szundiztam is délután. Csomagom is jött, újabb szénhidrátmentes, extra ízletes nasikkal lettem gazdagabb!!! (Akit érdekel, kóstolja bátran: ChocoRite -os mogyoróvajas tejcsokoládé, illetve pisztáciás protein szelet és ThinkThin fehércsokis fehérjeszelet. De a bio, teljesen koffein- és savmentes kávéutánzatot is ajánlom a Teeccino -tól!) Este Magic-Oliverrel spanyoloztam, javította a fordításom, meglepődött, mennyire jó lett. Aztán kimentem kicsit szocializálódni a kajáldába, beszélgettünk a spanyol brigáddal. Kezdem meggyőzni Olit is, hogy kezdjen el tanulni, majd én megtanítom! :D

Fuku reggel végre sokkal jobban voltam, tényleg hatott ez a kodeines cucc! Felszakadozott minden, ugatás helyett olyan jó "dohányos", recsegőssé változott a kehülésem, de már nem éget legalább! Tech run után kirongyoltunk a parkba, mert hét ágra sütött a nap! Nagyon jó kis feltöltődés volt, még a fűbe is bele feküdtem, csak úgy natúran. Megdögönyöztem egy kis kutyulit is, pont úgy nézett ki, mint az én kis Johncikám kutyababa korában! :)

Este traffic-light partyt szerveztek a legénységnek, melynek lényege, hogy ha pirosat veszel fel, azt jelenti párkapcsolatban vagy (azaz tilos rád hajtani), ha sárgát, akkor hivatalosan nem keresgélsz, de megadod az esélyt, ha pedig zöldben virítasz, akkor hajrá! Nos, gondoltam senki sem vállalja be a zöldet, holott tudjuk, hogy itt a hajón mindig minden megtörténhet. De jót kacagtam, hogy Kip véresen komoly dilemmába került ezáltal (mintha tényleg minden épkézláb nő csak arra várna, hogy ő szabad legyen - holott azt sem tudják szerintem, hogy neki van valakije) és azon merengett, hogy piros pólót kell felvennie, de szívesen bekenné a száját zöld rúzzsal. Megcsinálná, már csak a poén kedvéért, viszont hosszasan részletezte, mennyire szívesen flörtölne, csak hát deréktól lefelé azért tilos őt tapizni. (Rájöttünk, lehet hogy azért is ragaszkodik a piroshoz - mert ugye Jejun, a bárban tényleg fel akart szedni valakit múltkor - hogy arra foghassa, ha senki nem hajt rá!) Végül, mi nem is mentünk el, mert nem volt kedvünk a szokásos unalmas crew partyhoz, pláne úgy, hogy akikkel jóban vagyunk, azok is kihagyták. (Jól is tettük, másnap mondta Kip - végül zöld rúzs nélkül ment - hogy egyáltalán nem volt izgi és csak tengett-lengett, ahogy szokott. )

Az utolsó nap igazán érdekes meetinget tartogatott: Az új HR-es összehívta a táncosokat és artistákat. Kiinduló téma a mosoda volt. (Előzménye: Bűvész Oliver kiverte a balhét, mert Daniellának már a sokadik ruhája lett olajos a mosást követően és nem ő az egyetlen. Amúgy is nevetséges az alap helyzet, hogy 3 mosógép és 2 szárító van 900 emberre, de hab a tortán, hogy a műszakiak is ott mossák a motorolajjal borított overalljukat, amit nem is szabad, mert ott van a "nagyüzemi" mosoda ingyenes egyenruha és costás munkaruha tisztítással.) Persze, megoldás egyelőre nem született, sőt az lett belőle, hogy fél óráig csak mindenki az ezzel kapcsolatos panaszait sorolta. A pasi "érdekes" figura, azt mondta, azért szervezte a beszélgetést, hogy bátorítson minket, ne hallgassuk el a gondokat, az irodája nyitva, próbál megoldást találni bármire. (Aha, hiszem, ha látom!) Azonban baromira lekezelő volt, számomra az jött le, csak a saját fenekét félti és pont letojja a személyzetet. Tudniillik, előjött aztán sok dolog, pl. tisztelet és tiszteletlenség kérdése, a "Marco ok nélküli leordítása Staff Captain által"- ügy kapcsán. HR-esünk mégis az officert védte. Ekkor szólaltam fel először, jogászként - nem igazán tetszett neki - hogy, ha kiírnak egy idő-limitet és mi azon belül megyünk, akkor nem jogos a felháborodás, pláne miután a port manninges lányok megjegyezték, hogy ők 10-kor is mentek, de nagyon hosszú sor volt és délben is mentek, akkor meg be volt zárva a rendelő... Mondtam, amennyiben kora délutánra készen kell lennie a papíroknak, akkor talán korábbi időponttal zárják le a lehetséges látogatási időt! A stílus egy dolog, az attitűd is és elfogadom, hogy emberek vagyunk, mindenkinek lehet rossz napja, de miért ne kérhetne elnézést egy kapitány helyettes egy show-énekestől? Ez nem katonaság vagy börtön tudtommal, ahol lemondunk a jogaink egy részéről... :D Azonban ez a pali semmivel nem értett egyet, vagy nem akarta megérteni a mi érveléseinket, lesöpört mindent, nem is oda illő sztorikkal jött, állandóan félbeszakított mondatonként. Szabályosan leizzadtam, úgy felhúzott! Én ugyanis felhoztam aztán az 1 hónappal ezelőtti drillt, amikor 150 emberrel toltak ki, mert nem mondták meg az időpontot, plusz a Ffej tiszt a képembe hazudott stb., biztosan emlékeztek! Erre meg olyan idétlen körválaszokat adott és irreleváns szavakon/tényeken lovagolt, hogy ennyi erőből azt is magyarázhatta volna, hogy miért kék az ég! (A végén még azzal foglalkozott, hogy az én welfare-elnökségem tavaly illegális volt, mivel nem Costa-dolgozó vagyok hivatalosan!) Na, mindegy! Ezzel a találkozóval csupán adtunk egy pofont a kakinak... Sajnálatos, mert egy 'emberi erőforrások' szónokának a dolgozókkal kellene törődni és nem a vezetőségnek nyalni... Egyetlen esete volt, amit szórakoztatónak találtam, miszerint a másik hajón állandóan panaszkodtak neki a táncoslányok, hogy hadd egyenek a petty messben (vagyis a tisztek ebédlőjében), mert a normálisban túl zsíros az étel. Ő pedig azt mondta nekik, hogy ha egész éjjel sört vedelnek és csipszet zabálnak (és tényleg így szokták az angol táncosok), ne nyavalyogjanak diétára hivatkozva!

Később agyzsibbasztó, magasabb röptű spanyol órát tartott nekem Andres, majd elmentem konditerembe 10 nap kihagyás után. Hát nem voltam valami fitt, csak 8 km ment a futó gépen. Sebaj, gondoltam, legalább már 70%-os vagyok. Persze, még tökre be vagyok rekedve és egész nap köszörülöm a torkom, ami néha poénos, mert ahányszor áll előttem valaki, mindig azt hiszi, hogy ez egy jelzés, mire ajtót nyit vagy maga elé enged! Múltkor az egyik filippin nem győzött elnézést kérni, holott tök normális dolog, hogy ment előttem és nem látott az ajtónál. Nem is tudom, felfogta e szegény, hogy nem megfeddésből krákogtam! :D

Este lementünk bárba is, ahol szintén egy ideje nem voltam. Ildikó (kiderült, van egy artista rokona, akit ismerünk) és párja, tenor-Andres, illetve két olasz zenész ült velünk, ezúttal rendkívül jól szórakoztunk. Mentek a sztorizgatások, kölcsönös Costa-élmény megosztások. Innen emelek ki párat ezúttal:

• Atlanticai rém: Tavaly pletykálták, hogy szellem van a hajón, de mivel nem hittem el, nem is foglalkoztam vele különösen. Még Oliver magyarázott valamit egy szekusok által készített fényképről, de nem fogtam fel akkor, hogy ő látta azt. (Azt ugyan nem tudom, mit látott rajta, de állítólag valami paranormálisat.) A fáma szerint az egyik 8.-on lévő kabinban történtek furcsaságok, különös zajok, telefonok stb. Felvettek egy szobaszervízes rendelést is az ominózus szobából, benne azonban nem lakott senki. (Híváskor kiíródik a szám!) Ami viszont igaz, hogy a takarítónő látni vélt valamit, amitől úgy megijedt, hogy az orvosnál kötött ki és le kellett szedálni, majd egy hét múlva el is húzta a csíkot. Na, ez a része már újdonság volt számomra!

• "Baj van a részeg tengerésszel...": Ildiék meséltek egy -kedvenc hajónkon, a Favolosán történt - incidenst, az egyik korcsolyásról és a napágyakról. A srác ugyanis (mivel orosz, cseppet sem meglepő) annyira részeges volt, hogy minden este úgy kellett betámogatni a szobájába. Mindenki tudta ezt a vezetőség közül, de mivel annyira jól szerepelt a showban, igyekeztek szemet hunyni felette. Igen ám, csak épp egyik este annyira kirúgott a hámból, hogy a crew-napozón (hajó orrában lévő kifekvős rész) elkezdett randalírozni és sorban tengerbe vetette a napágyakat. Az irányítóteremből (azaz a bridgeről) már villogtak rá ezerrel, de csak nem hagyta abba. Természetesen, ezek után menesztették. De volt ott részeg utas is, aki gondolt egyet és a zene hallgatás közben a bár kellős közepén ledobta ruházatát, sőt volt kápolnában szexelő animátor is, aki mikor rajta kapták, hanyatt homlok rohanni kezdett, hátra hagyva nőt és ruhát.

• Ami viszont velük esett meg, az cseppet sem vicces: Csinálták a norvég szezont a Neo Romanticán, ahol a vendégek meglehetősen odavannak a klasszikus zenéért. Ez szép és jó, mert hatalmas sikerük volt, csak épp visszaütött rájuk, ugyanis minden áldott nap koncert-szerűen 5 és fél órát játszottak - 8 hónapon át, pihenő nélkül - sokszor úgy, hogy még követelték tőlük a ráadást is. (Ezzel szemben a többi zenész kb. 3-at, akiket még néha ki is fütyültek!) Köszönet gyanánt, plusz műszakot és színpadi koncertet sóztak rájuk (ami egyébként messze verte az összes színháztermi előadást a vendégek pontozása alapján), extra pénz vagy bármi honorárium nélkül és mikor hulla fáradtan 4 hónap után megkörnyékezték a cruise direktort, hogy legalább egy szusznyi szünetet adjon, vagy csökkentse a munkaidőt, ezt a választ kapták: "Haza lehet menni, ha nem tetszik valami!" FELHÁBORÍTÓ!
• Ami pedig a közös összekötő cég eljárásait és segítő szándékait illeti (tudniillik az "entertainmentesek" - előadók, fellépők, zenészek, artisták - mind egy ügynökségen keresztül dolgoznak és az van leszerződve a Costával, így örülhet az ember, ha a cég és közötte nincs további ügynök(ség), de sajnos általában van), az már tényleg bicskanyitogató, de ebbe most nem megyek bele részletesen, mert csak felhúznám magam. Lényeg, hogy az sem volt hajlandó intézkedni nekik, sőt azóta csak rosszabb a helyzet, de erről majd később. (A megvezetésről és pénzlehúzásokról nem is beszélve...) 

Másnap új "hét" vette kezdetét, elhatároztuk beljebb megyünk Tienjinben, mert már nagyon unjuk a közeli plázát. Pechünkre, rossz napot választottunk, mert egész nap szakadt az eső. Ezen a részen amúgy voltunk már egyszer tavaly, hát nem vágott minket hanyatt, de legalább kimozdultunk. (Bár Oli ugyanúgy ült a Starbuck'sban végig, szóval neki édes mindegy volt, hova mentünk! :D) Én sétáltam azért egyet a nyamvadt időjárás ellenére, de hiába, mert ezúttal sem találtam semmi érdekeset. Ugyanazokba a boltokba tértem be, mint legutóbb és most is fotóztam nyelvnyújtó babát anyukámnak, csak hogy emlékezzen rám, Pannikára! :D A taxit ezúttal a maláj trió tárgyalta le kínaiul és órával utaztunk, így nem volt vészes a tarifa és még vissza is jött értünk a sofőr, bár hirtelen egy másik autóba pattantunk be, ugyanis egyikünk sem emlékezett az arcra. Marco realizálta aztán a festékkopás alapján, hogy ez egy másik kocsi, így hamar észbe kaptunk!

Hogy mi fogadott minket a terminálban, no az ismét megér egy misét. KÁOSZ! Utasok százai lógtak ki a kapun, amit le is zártak és csak pár másodperc erejéig nyitottak meg minden egyes alkalommal, na de akkor aztán, mint marhák zúdultak befelé. (A kínaiak úgy nyomták egymást, mintha katasztrófa-helyzet lenne, egyszerűen nem normálisak. Nem tudom elhinni, hogy felnőtt emberekben ennyire nincs logika, mert hát hova a fenébe sietnek??? Megint azt tudom mondani, mint múltkor: A hajó nem megy el nélkülük!) Nagy nehezen elértük, hogy az ajtót kinyissák nekünk külön, de utána megint csak ott találtuk magunkat a tömegnyomor közepén. Hiába villogtattunk dolgozói kártyát, rá sem bagóztak, csak ordibáltak, álljunk a sorba. Mondtunk mindenfélét, mutogattuk, hogy elkésünk, dolgoznunk kell stb., nem érdekelte őket. Így álldogáltunk a szerpentinben elrendezett korlátok között (eközben nyomtak elölről, hátulról, berontottak, szítták az orrukat, köptek, leköhögtek...fokozzam még?) mikor megláttuk, hogy Kip (akinek tényleg előbb kellett visszaérni a bevándorlásiak miatt) nyomakodik előre pár méterre tőlünk, átbújva a korlát alatt behatol a külön folyosóra egy másik dolgozóval együtt. Mondanom sem kell, mikor elértünk ahhoz a szakaszhoz, megpróbáltuk mi is, de úgy rám rivallt az őr, hogy majd' betojtam. Megint lejátszottuk ugyanazt beszélgetést, majd visszaálltunk míg Millie magyarázkodott egy utasnak, aki értett angolul, hogy engedjen előre. Nagy nehezen utat adott, ekkor megindult az őr, azt hittem gáz lesz, de ehelyett felborította az előttünk lévőket (ki tudja, miért segített mégis nagy nehezen) és eltolt minket a röntgen gépig. Nagyon bánom, hogy nem videóztam le, mert nonszensz, hogy nem létesítenek külön bejáratot a legénységnek. Így is már plusz 1 órával előbb jövünk, hogy egyáltalán bejussunk! Az utánunk érkezőknek már nem volt segítsége, szegények az állatcsordával kerültek be.

Az azt követő napon edzés-maraton, main hallos fellépés és ezúttal angol óra volt a program, amit én tartottam Andresnek. (Így én fárasztottam le őt.) Az esti jelenésünk jól sikerült, nagyon tapsoltak.

Jejun hamar kidobott az ágy, tök izgatottan ébredtem, mert kirándulni mentünk. Felpattantunk a múltkor felfedezett túrabuszra és meg sem álltunk a Saryeoni Erdőig. Ott aztán csináltunk egy nagy gyalogtúrát a madárfüttyös rengetegben. Láttunk legelésző őzet és sok-sok zöldet. Oli Tarzan módjára kapaszkodott fel egy liánra, én meglovagoltam pár gombát, piknikeztünk és hallgattuk a természet zajait, a csordogáló vizet, hancúrozó madárkát, susogásokat, no meg persze néha a rendetlenkedő koreai gyerekeket, mert elég sok család járt ott aznap. (Nem is kell ragoznom, a fotó magáért beszél!)

Fukun csak a városba mentünk most, ennek ellenére a vége egy hatalmas séta lett. Tettünk vagy 3 óriási kört, ami már felért egy kardióval, le is izzadtam, mert nagyon meleg volt. Jól kitárgyaltuk Andressel spanyolul a hajós pletyiket, japán kultúrát és az élet nagy kérdéseit. Ezek után felpörögve tértem vissza és jó kedvvel, kicsattanó energiával nyomattam az előadásokat.

Este lementem a bárba Millievel, egész jól elvoltunk. Elmesélte, hogy milyen undokak a csapattársai, még show alatt is megjegyzéseket tesznek, összeröhögnek a háta mögött és az általuk jobban ismert Phoebet emlegetik. (Nem számít, hogy ő volt az aki helyettesíteni jött csak.) Megosztott pár történetet hajós lovagjairól is. Érdekes helyzet, mert együtt volt az előző első-tiszttel, majd miután megérkezett annak utódja, azzal is rögtön összejöttek. Mi még poénkodtunk is Olival, hogy a srác átadja posztját, amivel talán nő is jár. És tényleg! Ráadásul a két srác jó barát... A tűzről pattant énekesnőnket ez nem zavarja, azt mondja, hát ez van, de az előző pasi jól átverte, mert természetesen párkapcsolatban él otthon. Állítólag, a kettes számú macsó legalább szingli! Ez idő alatt Oli megkapta Tinától az utolsó masszázst (előző nap én is kaptam), mivel a csajszi átszáll.

Meg kell jegyeznem, "érdekes" figurák az oroszok. Állandóan unottak és rossz kedvűek, kivéve persze mikor isznak és ez lassan általános jellemzőként mondható el minden orosz/ukrán személyről, akiket hajózásaink során ismertünk meg. Arra is kezdünk rájönni, hogy e táncos házaspár nem csak azért nem tud soha semmiről, mert az angolok kirekesztik őket (Ők szeparálódnak el mindig mindenkitől...), ugyanis állandóan azt mondják, nekik nem szólt senki (pl. a biztonsági gyakorlatról vagy próbakezedésekről stb.). Éppenséggel, én már vagy 10x elmagyaráztam nekik, hogy az ilyen dolgok ki vannak írva a táblára és az ő felelősségük, hogy minden este megnézzék, ezt úgy szájba rágják a tanfolyamokon, hogy még külön tesztkérdés is! De már többen panaszkodtak arra is, hogy miket művelnek ittasan. Legutóbb pl. a srác csinálta a fesztivált, hogy azonnal adjanak neki egy kártyát, mert még inni akar, az övén viszont nincs már lóvé! Majd találomra felkapta az egyik lányét - rejtély miért nem a feleségéét használta (talán már azt is lenullázták) - ami senkinek nem volt szimpatikus, végül Kip adta neki a sajátját, hogy akkor vegyen egy sört. Ő pedig hálából vette is a legdrágább fajtát, holott előtte az 50 centest tolta...

Képzeljétek el, szegény Ildinek megsérült a csellója az egyik fantörpikusan hozzáértő munkásnak köszönhetően, aki több száz eurós kárt okozott így. Az ügynökség természetesen mossa kezeit és nem akar segíteni, lévén hogy egy meglehetősen drága, egyedi készítésű hangszerről van szó. Igen ám, de a vétlen károkozásért is helyt kellene állnia a hajós cégnek, mint munkáltatónak. Ráadásul a dolog több sebből vérzik, ugyanis egy nem kompetens személy állítgatta a mikrofonjukat (az esett végül rá és törte meg a csellót több helyen, ami nem csak esztétikailag zavaró, hanem az a része véd a nedvesség ellen), ugyanis a vétkes media manager még csak nem is technikus... Remélem, nem adják fel, persze halál idegesek szegények, de véleményem szerint nincs az a jogrendszer, ami ellenük ítélne, csak jussanak el a megfelelő személyhez. A vicc az, hogy pont Daniel (head tech., akit legkevésbé a jóindulatáról ismerünk) az egyetlen, aki próbál némi segítséget adni, akkor elképzelhetitek, mennyire rossz a helyzet...

Mivel nem létezhet beszámoló Kip-es sztori nélkül:

Utolsó nap sikerült megtudnunk, hogy 1/4 részben indián származású, de ez nem elég ahhoz, hogy a rájuk vonatkozó kedvezményeket megkapja. Majd azt is kifejtette, hogy ha ő edzeni járna, akkor már nem élne, annyira fáradt lenne egy-egy hajós szezon után. Pedig lehet jót tenne neki, mert mint tudjuk a mozgás stresszoldó és így túl sok ideje jut lehetséges problémákon gondolkodni. (Égető gondja, amit minden cruise záró napjára tartogat: mosson vagy ne mosson?! Fontos tudni, hogy neki egyszerűen muszáj mosnia minden show után, mert vagy nincs elég ruhája vagy ez a mániája... Tisztára, mint "Sheldon Cooper" - még kinézetre is - a Big Bang Theory c. sorozatból.) Különben, minden kikötéskor elsőként rohan ki, mint akit puskából lőttek. De tényleg! Aztán csak unatkozik a tabletje előtt, nézelődik (mármint a kávézóban szerte szét), egy teával gubbaszt órákon át. Nincs mit csinálnia, mert vagy az emailjeit ellenőrizgeti 5 percenként (nem facebookozik, nem olvas cikkeket és sosem skypol!), hátha megküldik neki élete állásajánlatát vagy térképeket sasol a repüléseihez.

Ergo, ha nem velünk jön programra vagy kirándulásra, akkor nem is tud mit kezdeni magával, hisz' boltba sem jár és magára nem költ.

Az elmúlt 1 hónapban végre normális hotel-direktorunk volt, hát nem leszállt máris!? Küldtek egy újat, akinek ez az első munkája e pozícióban, tehát mindent betartat a nagy könyv szerint. Első dolgaként, már fel is jelentett minket a közös lazac-ebéd után, mivel fél 1-kor ültünk le enni és szabály szerint csak 1 után mehetünk mi fel, elvileg azért, hogy ne akkor legyünk ott, mikor a legzsúfoltabb az étterem. Ja, csak éppenséggel egyáltalán nem volt sok utas (hülyék is lennénk tumultusba menni) és rengeteg üres asztal volt körülöttünk. Láttuk ám, hogy sasol minket a muki, de nem volt benne annyi tökösség, hogy oda jöjjön és ránk szóljon. Annyira nem értem, ezt a sok csatornás kommunikációt (felhívja a cruise dirit, aki szól az asszisztensének, aki ránk szól...), ahelyett hogy elintézné szemtől szembe!

A tenger-nap ezúttal gyorsan elszállt a közös ebéddel, gyakorlással/edzéssel, spanyol/angol órával és még este felmentünk meghallgatni Ildiék zenélését Andres énekével, majd kicsit lenéztünk velük bárba is. Ott Pietro (másik olasz banda tagja) bohóckodott ezerrel, előadva víz fröccsentéssel álcázott "mindenkit letüsszentős" átverését, aztán kiderült, Spanyolországban a "csocsó" azt jelenti, mint angolul a pussy (azaz női szervünk becézése) és milyen viccesen jön ki, mikor a mit sem sejtő magyarok megkérdezik egy sör mellett a spanyoloktól: Do you like csocsó? Nos, kedves honfitársaim, a külföldieknek halvány lila gőzük sincs arról, mit hívunk mi csocsónak!!!

Szóval, érik az a botránykönyv, Gyerekek! De csak akkor adhatom ki, ha már nem szándékozom tovább hajón dolgozni :D, no meg nem ártana minimum angolra fordítani...

05.09.-19.