Tulajdonképpen, a 8 hetes vakációval indítanék, mert így végre írhatok pár sort lakóhelyemről, Budapestről, melynek gyönyörűsége évről évre rabul ejt és oly annyira hiányzik, hogy egyre inkább felértékelődik. Sikerült is ezúttal turista módjára bejárnunk Olival. Rengeteget sétáltunk a belvárosban: végig jártuk az Andrássy utat egészen a Városligettől - Vajdahunyad-várastul - az Oktogonig, fotóztunk a Hősök terén, legyalogoltunk a Király utcán Deáktól a Liszt Ferenc térig. A nagyját végig szántottuk a 2-es villamos útvonalának, Jászai Mari tértől kiindulva. Sorra megtekintettük a Parlamentet, Budai várat, Halászbástyát (lépcsővel, siklóval, templomokkal), barátnőztem a Római strandfürdőn (kötelező jelleggel lecsúsztam minden vízi csúszdán), ahová mellesleg szintén a lábunkon jutottunk el Újpest-városkaputól... Barátainkkal elkirándultunk Visegrádra várat mászni, kompoztunk, boboztunk, visszafelé pedig séta-hajókáztunk a Dunán. Igyekeztünk minden pillanatot kihasználni e 2 hónap alatt: buli a jó ismerősökkel Balaton-Aligán, nagyszülőlátogatás Siófokon, gyors mozi egy plázában, éttermi ünneplős vacsi (8.évfordulónk is ebbe az időszakba esett), babalátogatások, baráti találkozók, több mint 10 éves találkozó a régi kollegákkal, esküvő stb. Mind eközben beiktattunk egy kis konditermet (esetleges óratartással), és rengeteget gyakoroltunk a cirkusztelepen is (mert hát fejlődni mindig kell), no meg sikeresen kiruccantunk Spanyolországba egy igazi nyaralós, pancsolós, kirándulós, hullámvasutazós, barátos hétre! Így - bár élményekkel telis-tele - de kimerülve kezdtünk neki a végeláthatatlan ügyintézésnek és készülődésnek, no meg az ilyenkor elkerülhetetlen kapkodásnak! Sebaj, mert rengeteg új kaland vár ránk!!! :D :D :D

Zombiüzemmód - az első 5 nap:

0. Jeju reptér - megérkeztünk. Egyszer csak egy sivító hang csendült fel a hátam mögött: "Anna, Anna!" Olga és Greg lobogott ezerrel, boldogan viháncolva, túlpörögve. Mondjuk úgy, nem voltak épp szomjasak! :D Kiderült, maradnak még egy teljes szezont ők is, így nyaralásunk alatt haza küldték őket is 3 hét pihenőre. AZ éjszakát a szokásos Ocean Suitesban töltöttük, ahol megvacsoráztunk 4-en, de mivel későn futottunk be, már csak a koreai menüt adták, ami nem volt valami finom, szolidan szólva!

Kipet aznap nem láttuk, pedig a szokásos orrszívó port-ügynök felvilágosított minket, hogy már volt egy fuvarja reggel. Erőteljes jetlegünknek köszönhetően hajnalok hajnalán kipattantunk, így elmentünk reggeli után sétálni. Szinte mindent zárva találtunk, nagyon kihalt volt minden, de természetesen egy jó kávét azért be tudtam szerezni a törzshelyünkön.

Őrület, megint itt vagyunk!!!

1.   Hajóra csak 11 után jutottunk fel, az érkezésünk pillanatában kezdődő drillnek köszönhetően. A zökkenőmentesnek mondható (hisz' mégis csak több, mint 16 órát utaztunk) és a 2 óránként felébredős éjszakát követően meglehetősen kialvatlanul vánszorogtunk el az eligazításra, hogy átessünk a már ismert tortúrán: papírok, embarkolós dokumentumok, tréningek, majd szobaelfoglalás stb. Barátaink (tudjátok, a magyar akrobata pár) javában pakolásztak még mikor betoppantunk, de sikerült kicsit azért dumcsizni mielőtt elbúcsúztunk. A délutáni órákon fizikai fájdalmat okozott nyitva tartani a szemeimet és ezredjére végig hallgatni a biztonsági és vészhelyzeti instrukciókat, de legalább a tanárok jó fejnek bizonyultak, érthető angol tudással megspékelve! Ezt követően aludtunk picit, majd este megjelent Marco fiam és később Oliver barátunk is. Átadtuk nekik az ajándékokat, aminek nagyon örültek, mert a kötelező Szamos marcipánok mellett még igyekeztem rendkívül személyre szabott meglepetéssel is készülni: Markonak kovaföld kapszulát a hajára (aminek tényleg nagy hasznát vette), Olivernek pedig egy Soma (híres magyar bűvész/mágus, aki többször nyert világbajnokságot és nagyon megbecsült tag a bűvészek között) által dedikált pakli kártyát, melytől ujjongott is Magic O. rendesen, hisz' nagyon tiszteli Soma munkásságát! Ők pedig (cserébe :D) rögvest ránk zúdították az elmúlt hónapok történéseit, pletykáit és bosszantó eseményeit:

- Hogyan szivatja az új cruise diri, Lili (ő volt anno magic Oliverünk első hajós trófeája, ha esetleg így emlékeztek rá :D) és asszisztense a ruszki Ursula (azaz Tatjana) a táncosokat. Előszeretettel ordibálják le fejüket a helyükről, illetve osztogatják nekik a warningokat, mint pl. a kötelező kitűző nem viseléséért, vagy akár egy szándékos nem visszaköszönésért... (A dolog pikantériája, hogy a példamutatás viszont nagyon nem működik a hajón, mert ha a főnök nem viseli az orruk előtt, vagy ha Lili késve vagy egyáltalán nem jön konferálni mivel anyukája épp látogatóban van a hajón, akkor meg nem lehet mit tenni és ezt sokan zokon veszik, mivel a szabályok rájuk ugyanúgy vonatkoznak ELVILEG.)

- Ehhez hasonló megfontolásból szerzett Daniel (az egyik "nebántsvirág" táncos srác) is egy intőt, "harassment"-ért (azaz ZAKLATÁSért), melyben a legviccesebb az, hogy ez a szótlan, nyugis légynek sem ártana típusú gyerek, hogyan is követett el volna ilyesmit a tenyeres talpas Tatjanával szemben. Hát, mi a sztoriból csak annyit tudunk, hogy a nőci épp őt szidalmazta és megragadta a karját, amit a srác pedig erőteljesen elrántott... Hogy mi az igazság és pontosan mi volt, az örök rejtély marad!

- Viszont még az általam nem igazán szívelt táncos főnököt (alias a hülye libát) is sikerült már Lilinek megríkatnia!

Nos, mi ismerjük Lilit régről, vele kezdtük anno Atlanticás pályafutásunkat, csakhogy akkor még ő asszisztens volt Ciro mellett. Tudjuk róla, hogy szeret fontoskodni és szerepelni, meg szereti magát komolyan venni, de azt hiszem velünk elvan és nem lesz probléma, bár csak rövid ideig helyettesíti Huiminget, aki nem sokára (basszus) visszatér ide.

- A mindenki által gyűlölt HR-est (aki a legénység legnagyobb ellensége, holott neki pontosan az ellenkezője lenne a dolga, vagyis támogatni és védeni a crew érdekeit) sajnos, még mindig itt eszi a fene és már Marko hűtőjét is eltávolíttatta annak ellenére, hogy még a nagy hatalmú Staff Captain ott hagyta volna.

- A kabin ellenőrzések is elszaporodtak mostanában, sőt még előszeretettel nyitogatnak be állítólag spontán módon egy s.o.s. kontroll keretében... :(

Markonak egy ilyen akción vitték el a vízforralóját pl.! Na, semmit nem szabad elől hagyni!!!

- Persze, mosoda nem készült el 2 hónap alatt sem, ugyanúgy egy gépe van a személyzetnek. Inkább ezzel foglalkozna a "minden bizonnyal kisebbségi komplexusokkal küszködő, hatalommániás, és officer-fenéknyaló" HR - muki...

- Olivernek is megszaporodtak a warningjai, sőt már 4-et zsebelt be idén, ami azt jelenti, viselkednie kell, mert az 5. után leszállítanak. Amúgy felettébb nevetséges, amiért az utolsót kapta: Lehülyézte a HR-est! Méghozzá úgy, hogy a pasi meghallott valamit a háta mögött és rákérdezett barátunktól: "Szerinted én hülye vagyok???" Oliver pedig csak őszintén és készségesen válaszolt: "Igen!" Khmmm, minek kérdez valaki olyat, amire nem akarja tudni a választ... :D :D :D De hogy járhat ezért büntetés "tiszteletlenség" néven, mikor ez csak egy őszinte vélemény volt Oliver részéről??? Hi-hi!

Ezeket most igyekeztünk figyelmen kívül hagyni, nehogy már felfrissült elménk máris bosszankodó és aggasztó gondolatokkal terhelődjön! :D

Nekünk is jutott ám ajándék a kabin fiókban lapulva, Juliától! Ő készítette: 

2.   Fukuokában rögtön kirobogtunk, ahol igazi nyári (párás) hőség fogadott, és én ezt nagyon élveztem. Bár olyan állapotban baktattunk, mint akin átment az úthenger, azért nagyon jó volt, hogy kivételesen sok időt tudtunk kint tölteni, köszönhetően a korán kelésünknek és hogy aznap nem kellett fellépnünk még! Hakatába mentünk (Fukuokának két városközpontja van: Tenjin, ahova általában járunk és Hakata), mivel ott található az egyik kedvenc boltom, illetve a piacos shopping árkád is, no meg a versenyautós sushi - gyorsétterem. Aznap tök sokan tévedtek be oda, összefutottunk a lányokkal, Oliverékkel, Lilivel és még Millie is befutott a végén, vadi új "engineer" pasijával!

Egy kis japán őrület, Mickey Mouseos luxus márka, higyjétek el, baromi drága!!!!

    3. Másnap teljesen békén hagytak minket, tengeri nap volt, de még továbbra is nehezemre esett ébren lenni az       időeltolódás miatt. Éjjelente ugyanis szemhunyásnyit sem aludtam, nappal pedig zombi üzemmódban léteztem, kisbaba módjára ettem-aludtam-ettem-aludtam. :D Végül, estére magamhoz tértem, lementem gymbe is, majd a bárba Millievel, hogy jól kidumcsizzuk magunkat. Hát, ő is mesélt pár hülyeséget:

Elsősorban "ki - kivel - hol" típusú sztorikat (:D), illetve a saját magánéleti történéseit. Mint kiderült, van pár zaklató, másokra teljesen ráakaszkodó új animátor csajszi a fedélzeten, vagy a táncos ribi csaj (aki felvállalja nyíltan, hogy megfizethető a szolgáltatása) még mindig falja az "áldozatait", illetve milyenek is az EX-pasi-officerek. (Rosszabbak, mint általában. :D)

   4. Első Tienjinben megejtettük a szokásos randit a bevándorlásiakkal, majd kifeküdtem a crew beachre napozni. Aztán kis alvást követően elmentünk a színházba próbálni. Összeállítottuk a dolgainkat, no meg végig hallgattuk Kip sztorijait. Ezek után aztán náthás lettem. Viccelődtem is, hogy vajon Kínára vagyok allergiás máris, vagy a hajóra, esetleg Kipre vagy csak sikerült meghűlnöm 40 fokban??? Úgy prüszköltem egész este, mintha csiklandoznák az orromat, ráadásul dőlt belőlem a takony is.

   5. Másnap mindezek ellenére "hajnali" 2.30-kor ébredtem, minek utána már nem is tudtam álomba merülni, így jobb híján elmentem futni már 6-kor. (Nooooormális vagyok??? Neeeeeem! :D)

Később tréningek voltak (kettő is) Markóval, majd végre sikeresen elájultam délben amíg egy telefoncsörgés ki nem ugrasztott az ágyikóból. Fetrengés, ebéd majd halálközeli állapotomban elvonszoltam magam a színpadig, hogy legalább egyszer megcsináljuk a levegőszámot. (Tudniillik azt egyáltalán nem gyakoroltuk otthon.) Később újból elájultam, majd este 8-kor riadtam fel. Szerencsénkre, mert hogy időközben Oli is elszenderült mellettem, holott 8.40-kor fellépésünk volt a main hallban! Az az érzés rém kellemetlen volt! Mintha éjjel a legmélyebb álmomból vertek volna fel, hogy kaucsukozzak már egy kicsit... Brrrr! Így zajlott tehát az első fellépésem: remegő szemhéjjal, fájdalmakkal, bemelegítés nélkül! Azt hittem ketté török! (Aki artista az tudja milyen egy jó kis fűtés nélküli, téli cirkuszos, vasárnap reggeli show... Na, ahhoz lehet hasonlítani, plusz egy kis halucinálás közeli álmossággal fűszerezve! :D) No, de mindezek ellenére nem sikerült rosszul és még az utasok is meglepően tapsolósnak bizonyultak. Aznap sikerült szert tennem (egyik technikusnak köszönhetően) némi melatonin-porkeverékre, amit bizakodva nyeltem le aznap estem, hátha végig alszom vele majd az éjszakát...

Jeju túra

Na, valamelyest sikerült pihenni (sacc per kb. 7 órát, amivel még reggeli edzésre is volt erőm), így viszonylag fitten indultunk el Jejun kirándulni a Sunrise-Peakhez méghozzá crew kirándulás keretében. Csoda szép időnk volt, meleg napsütés némi szellővel, ami tökéletesnek bizonyult túrázáshoz, mivel elég kimerítő hegymászás várt ránk, hogy elérjük a vulkanikus szikla csúcsát. Mindenki felment rá kivétel nélkül, mivel senki sem akarta kihagyni a gyönyörű panorámát, illetve a rálátást a hegy zöld kráterére. A végén leballagtunk egészen a tengerig, ahol kagylókat és megkövesedett csigákat találtunk, megvizsgáltuk a vulkán által érdekes kivájt talapzatot, idős búvárnénikék kántálását is hallgathattuk, majd egy kisebb sziklára tornáztam fel magam, melynek tetején megejtettem a "kötelező" kézállásomat Visszafelé még megálltunk egy tradicionális falunál, melyben rendesen élnek emberek.

A lebilincselő Sunris Peak- albumban:

Este aztán meglepő hír fogadott bennünket: 3 tagot kirúgtak a tánckarból, így már az esti showt is törölték. WOW! Később kaptunk teljes felvilágosítást miszerint, valóban kirúgták a táncosfőnök libát (egész pontosan okirathamisításért, ami ráadásul bűncselekmény, mert hogy az oroszoknak későn csinálta meg az elbocsájtó papírját leszállásuk előtt és ő írta később alá helyettük, majd lebukott Lili előtt), illetve a már említett fiút, mert összegyűlt neki az 5 warningja, azaz írásbeli figyelmeztetője. Ezt követően így pedig felmondott "triumvirátusuk" 3. tagja is, bár ő elég buta dolgot tett, mert neki kellett repjegyet vennie! (Egy másnapra szóló jegy Ázsiából UK-ba... Képzelhetitek! Fájt is neki kb. 2000 eurónyira!) Őszintén szólva, nem tudom őket nagyon sajnálni - max. Danielt - de a többiek nem álltak valami közel a szívemhez!

Ennek az egésznek köszönhetően mi meg jó hírt kaptunk: Az előadásunk is elmarad másnap!

Így aztán Fukun szabadok voltunk, mint a madár! Kora reggel el is hagytam gyorsan a fedélzetet (nehogy valamit mégis kitaláljanak :D), mert gondoltam, itt a lehetőség, hogy végre elmehessek az állat- és botanikus kertbe! Egyedül mentem, mert Olinak máshoz fűlött a foga, de nem bántam, teljesen jól éreztem magam egyedül és igazi, ún. feltöltődős kikapcsolódás volt. Bár, mikor odaértem, eleredt a jó kis monszun eső, de 20 perc elteltével - mikor már kezdtem kétségbe esni - elállt és szerencsére kisütött a nap! Akkora hálát éreztem, olybá tűnt, mintha az égiek meghallgatták volna kérésemet. (Amúgy ahelyett, hogy elkeseredtem volna, tényleg igyekeztem bevonzani a jóidőt!) Legtöbbet egy majom-játszótérnél időztem el, mert teljesen magával ragadott a mankicsalád élete (pláne a kihelyezett csúszdájuk, amit végül volt szerencsém használva is látni, ahogy egyikőjük kisgyerek módjára lecsúszott, igaz háttal), majd egy másik részlegen egy orángután párt tartottam megfigyelés alatt. Amit láttam, megdöbbentő volt! Teljesen ember módjára viselkedtek ugyanis! A szituáció a következő volt: A nagytestű hím meg volt sértődve a nőstényre, aki folyamatosan béküléssel próbálkozott. Ahányszor átült szembe a párjához, az duzzogva annyiszor fordított neki hátat, melytől néha a nőstény néha egészen begurult és ide-oda sózott az üvegre az öklével. Végül a sokadik hátat fordítás után, a majomnő simogatni kezdte a hím bundáját (aki meg sem rezzent), majd az ujjaival végig sétált kedvesen a hátán (erre felemelte a fejét, kezdett enyhülni), megkopogtatta a vállát, végül addig simogatta, míg be nem adta a derekát és nagy kegyesen megfordult. Ezután a férfi jól megölelgette, magához húzta jó emberesen és arcpirongató közösülésbe kezdett vele. (Kvázi, békülős szex vette kezdetét! :D :D :D)

Zoo képek:

A békülő majompár...

Miután az állatokat "kivégeztem" (meg kell jegyeznem egyébként, hogy minden példány rendkívül tiszta és jó állapotban volt, látszik rajtuk, hogy jól vannak tartva), átsétáltam a növényi részbe, ahol elgyönyörködhettem millió virágban és élvezhettem a természet energiáját!

Oli eközben elintéztte ügyes-bajos dolgait és kinetezte magát a plázában. Kiderült, egy orvosi ellenőrzésre mégis kiírtak minket utolsó pillanatban, amit el is végzett reggel, de nem volt gáz, mert még pont beértem rá en is délután. Nem mintha aggódtam volna, pláne hogy biciklivel voltam.

Este aztán nagy vihar vette kezdetét, dupla mázli tehát, hogy aznap törölték el a showt, mert különben nem is tudom, hogy bírtuk volna megcsinálni. A hullámzás eltartott másnap éjszakáig! Nem esett jól senkinek, ugyanis hiába nincs hányinger akkor is kivesz az emberből és meglehetősen álmosító tud lenni.

Sea day reggelén enviromental (környezetvédelmi) órával indítottunk, amit egy új lelkes nőci tartott, tagadhatatlan olasz kiejtéssel: "Áj hev száám KVESZTIÓNE! Váááááj dísze lesszóne importánte fór júúú?" etc. (Szinte minden szó végén a kötelező "-E" ott lapult, de a kedvencünk, amit többen is megmosolyogtak: GÁRBÁÁDZSE azaz Garbage, mint szemét) A lényeg a lényeg, ezt is letudtuk és a tesztet is megírtuk, némi csapatmunkával! :D

A hajódülöngélés miatt gyakorolni nem lehetett, igyekeztünk hát pihenni, hisz' még mindig reggel 5 körül kelek általában, de végül elmentem egy kicsit kardiózni, igaz majd lerepültem a futógépről és a step padról. Délután megejtettük első az "travel talkot" (azaz a színpadon való integetős elköszönést), ami most elég nevetséges ötletnek bizonyult így, hogy fel sem léptünk a héten és 2000 utasból kb. 100 ha látott minket az előtérben. Néztek is nagyot, ki az a 3 idegen?! ("Bölcs Tatjana" megmondta, hogy legyünk csak ott, de hát, "ennél nagyobb bajunk ne legyen" - alapon nem csináltunk ügyet belőle. :D)

Később aztán felmentem egy kicsit nézelődni az ablakon fényterápiára (:D), no meg a tenger is elég kék mostanában (ami ugye Kína környékén szokatlan számba megy). Begömbölyödtem hát egy nagy kerek ablakba és írogattam - olvasgattam amíg a gyönyörű naplemente rám nem köszönt. Az égbolt legalább 10 féle rózsaszínben, lilában és narancsban pompázott, megpróbáltam lefényképezni, de mire visszarobogtam a kamerámmal már elsötétül a táj teljesen.

Tienjinben könnyedén kijutottunk szerencsénkre még az utasok előtt. A szokásos buszra pattantunk fel. Gyorsan ránk köszöntött a már-már feledésbe merült kínai módi: tömegnyomor bűzölgő utasok között, autópályán keresztbe forduló majd a dupla záró vonalon átvágó autósok, másodpercenként felzúgó dudálások, prüszkölések és orrszívások, na és a hosszadalmas pénzváltások a célállomásnál... (Már csak Kip szófosását felejtettem ki a városba tartó zötyögésből, amint velünk szemben átkiabálva sztorizik a zajban az ázsiai fejek között! :D Egyébként szakított a barátnőjével a szünet alatt, így most nagy vehemenciával fejtette ki, hogy lassan szándékozik felszedni valakit a hajón és az milyen hasznos lesz, mert majd az új hölgyemény fordíthat nekünk és elkalauzolhat mindenfelé. Neki - mint tudjuk - nagyon is bejönnek ugye a kínai bukszák, sőt végig vette a szempontokat: legyen fiatal, no de ne annyira mint a gyermekmegőrzős animátorok, legyen szép, de ne utas legyen, ha pedig hajós dolgozó akkor pedig lehetőleg kaszinós vagy entertainmentes legyen, nehogy már a műszakjuk összeegyeztethetetlen legyen. De persze nagyobb dilemmája is akad, nevezetesen az, hogy várjon e míg megérkezik az új tánckar, csak hogy nehogy lemaradjon esetleg egy táncoslányról, mivel már rég volt európai csaja... Na ja, mert nyilván a 20 éves angol lányok az ő kegyeit fogják keresni és eddig mindenkit csak az tartott vissza, hogy foglalt volt... :D Nem baj Kip, mi így szeretünk!)

Nos, eltelt egy hét és valóban sikerült átaludnom végül a 7. éjszakát! Azt mondják ugyanis, hogy ahány óra különbség van a két ország között, annyi napig tart az átállás. (Ez jelen esetünkben 7 óra. :D) Juhééé, vége a zombiságnak!!! Maga a sea day persze olyan volt, mint a többi (azaz uncsi) és egész nap csak húztam-vontam magam, mert a testem úgy döntött, pihenő napot akar tartani, terveim szerint azonban, a következő napra esett a lazítás, annál is inkább, mert még a mini fellépést is túl kellett még este élnem. Alig vártam hát a másnapi Jejut, hogy ismét kimehessünk és végre nyugodt szívvel élvezhessem a szabadnapot.

Ez volt hát az első beszámolóm, remélem ezúttal is lesz kedvetek végig követni a kalandjainkat!!! Most zárom soraimat és szeretettel üdvözöllek Titeket!

09.02.