Utolsó napjaink igen türelmetlenül teltek, de az új kikötők igazán remek élményt szereztek!

Pár város a középkort, illetve a Trónok Harcát idézte fel! Split és Dubrovnik ugyanis tele van forgatási helyszínnel, amitől Oli egészen felvillanyozott. (Én is, csak mivel nem nézem a sorozatot, engem a helyek szépsége, hangulata és újdonsága dobott fel.)

Lehet találgatni a rajongóknak, milyen jelenetet örökítettek itt meg!!! :D

Én viszont Splitben örömködtem, nagy gasztró élményekben úszkáltam: bio bolt, bio bolt hátán (A jobb fajták! :D), vegán éttermek, cukrászdák, health-kávézók. Nekem gyereknap volt!!!

Velencét mindenki irtó romantikusnak képzeli, annyira azért nem az... (Vagy csak nem igazán volt a mi napunk... :D Már ami a romantikát illeti.) Oli csak a Szent Márk tér felé vágtatott (meglepett, mert általában nem ő az, aki fejvesztve szokott loholni a látványosság felé),néha vakvágányra futva, mert wifi híján, map-app (térképes program) nélkül elveszünk! Az az elveszne ő, ha én nem használnám az ósdi, útbaigazítás kérős módszert! (Ám, a kedves pincér, akihez odamentem, hogy mutassa meg, hol vagyunk, rávágta: „Velencében!“Tééényleg??? Grazie!) Azért persze, klasszul bejártuk végül, és bár jártam már itt családdal, de jó volt körbe sétálni ezúttal férjestül is. A napot egy spricc-aperollal zártuk, majd battyogtunk vissza, utas drillre...

Album a csodaszép Velencéről:

Bariban búcsút vettünk a törzshelyünkké nőtt, Conti kávézó kedves pincéreitől:

Mindenütt gyönyörű idő fogadott minket, kivéve a görög szigeteken. Argostoliban (Kefalonia sziget)nagy zuhék és borús idők jártak, ráadásul vasárnapra esett, a szezon is véget ért, így a sziget kínálta csábító programokat már nem élvezhettük.Úgy festett, mint egy ősz végi balatoni város! Azért, ha ott jártok, a kék barlanghoz mindenképp menjetek el!!!

A képet, másik hajón lévő barátnőm posztolta még hetekkel ezelőtt!

Korfun nagy drillel indítottunk, bár végig dumcsiztam az egészet a többiekkel, majd ahogy a városba beértünk, szakadni kezdett az eső. Jó pipa lettem, mert számunkra ez volt az első és utolsó alkalom, hogy felfedezzük Kérkirát, amit régóta vártam, és nem volt túl sok időnk se. De aztán imáim meghallgattattak, és csodálatosan kisütött a nap, gyönyőrű lett minden! A tenger mindenféle kékben pompázott, volt aki úszott is.

Később meglepő véletlen történt, Gagan barátunkba futottunk bele! (Vele nyomtunk  kabinpartit annó, melyből balhé lett és őt nem sokára rá elküldték, „drága főnökének“ köszönhetően bár jól járt, azóta másik hajós cégnél dolgozik sokkal több fizetéssel és kényelmesebb crew-élettel. Nálunk szekus volt, most bolti eladó.)

Érdekes vagy inkább szomorú, hogy egy amcsi csoport, amint leszállt a „hop on“ buszról, azonnal becsődült a szent Mc’Donald’sukba! Oli fejét csóválta, majd mérgelődött, hogy ezért túl nagy a sor. Én meg rajta röhögtem, hogy tulajdonképpen, mi mit keresünk ott??? Hát, rájött a Mecki! Ennyi!

Kotorban megfordultunk azóta még egyszer, de ezúttal makk egészséges voltam. Jó barátomtól kaptam múltkor a kommentet: „Mi ez a sok romantikus kép, hol van a kézen állós???“ Na, pótoltam!

Bár fel akartunk menni a várhoz, végül elment a kedvünk a meredek, végeláthatalan lépcsős hegy megmászásától. Mikor kiderült, hogy még fizetni is kell, hogy felmehess, végképp elvetettük az ötletet és egy laza időtöltés mellett tettük le a voksot! (Jó is, mivel később nekiálltam pakolni, no meg másnap volt a show, mely az útvonal-csere miatt változott, így 10 napja nem dolgoztunk... Annál nehezebb volt!!!) Előadásnap vagy sem, Dubrovnikkal úgy voltunk, ha fene fenét eszik, akkor is kimegyünk, majd kis Red Bullal túléljük az estét valahogy! Egyébként sosem iszunk!)Korfun azért nem mentünk ki sosem, mert a 40 fokban, tűző nap alatti rohangálás leszívott volna minket, ráadásul hagyján, hogy alig állt akkor még ott a hajó (7-14h-es kikötés), de megelőző éjjelente volt az idő-állítás előre!

A festői Dubrovnik:

Hogy mit alkottunk este? Nos, remek előadásokat nyomtunk, de Murphyhez híven, váratlan hülyeségnek lennie kellett, természetesen!: Beakadt a cipzár, Így utolsó pillanatban estem be a levegő számba, nyitott hátú ruhában. A szám alatt nem okozott problémát, de előtte a feszkó következtében, kissé dekoncentráltan másztam fel és képtelen voltam szétválasztani a selyem két szálát! Kínlódtam, mint malac a jégen! Mikor végre kicsaptam magam spárgába egy harci győzelmi, „A pixxx-ba“ tekintettel és mosollyal, lelkes tapsba kezdtek a nézőtéren. :D Más minden jól ment és Oli sem karmolta le a szemöldökét véresre, mint legutóbb. Éjen! MEG VOLT AZ UTOLSHOW, MEGYÜNK HAZA!!!

Egész héten izgatottan hánykolódtam, tehát kielégítő, pihentető alvásról szó nem volt! Jut eszembe! Valaki elmesélhetné, mi a jó fenének kell éjjel 2-kor rendre sepregetésbe kezdeni!? Minden éjjel sikeresen megfigyeltem, hogy valamikor 1 és 2 között menetrendszerűena kabin mögötti folyosót seprik, nem egyszer nekivágva a partvist a falnak...A héten Oli még gyorsan bejelentkezett a „crew fodrászhoz“, kinek valódi pozíciója rejtély, de ő az ún. welfares is egyben!(Tudjátok, a crew-s program-szervező, akinél biciklit, dvd-t, könyvet is lehet kölcsönözni. Mióta ő van, azóta nincs bicajunk...) A pasi meglehetősen érdekes figura! Miután sokszor nem jutottam vele egyről a kettőre, kezdtem azt hinni, idióta... De sokáig magamat okoltam, biztos csak félreértettem! Egyébként nagyon kedves, így ahelyett, hogy vitáztam, háborogtam vagy értetlenkedtem volna, inkább bőszen helyeseltem és úgy tettem, mintha lett volna értelme a válaszainak. Ebből lettek a rendszeres „úgy teszünk conversation“-ök... :D :D :D Persze, időnként felhúztam magam, hogy sosincs az, amit beígért. Végül, mikor Olit nyírta, a crew kirándulásról kérdeztem, amit ő szervezett másnapra Splitbe. Tudjátok, miről kezdett el hadoválni? Hogy magyar állampolgárként, hogy tudok kimenni (vagy sem) vízum nélkül Horvátországba. Na, akkor leesett a tantusz: rohadtul nem tud angolul, csak úgy tesz, mintha... Ezért sejtésem sincs, mi pontosan a munkaköre... (Lehet, olaszul tud... Egyébként dél-amerikai, de spanyollal sem sokáig tudtam vele felvenni a fonalat, tehát elképzelhető, hogy portugálul tud csak...) Este aztán elmerengtünk Olival! Vajon, nála mindenki csak eljátssza, hogy értik??? Mert akkor jól elvannak vele, az tuti!!! :D

Na, akkor csapjunk bele a "Best of"-ba!

Élet az óceánjáró kulisszái mögött

Igaz, mi artistaként kiváltságosabb helyzetben vagyunk, mint a legénység zöme, de hadd‘ világosítsam meg általánosabb szemszögből(pláne, ha a hajós élettel kacérkodsz), miért roppant találó a „luxusbörtön“-elnevezés,és a„Valóvilág-hatás“:

1. A hajós élet embarkolással (=felszállás és az azzal járó procedúrák)veszi kezdetét! Innentől csekkoló szempárok előttmozogsz, hisz‘ minden pillanatban szekusok supervisorok (kis/nagy főnökök) vizslatnak, no és ki vagy szolgáltatva a bevándorlási-, időjárási és egyéb, random körülményeknek. (Sokszor sajnos – KÍNÁBAN – nagyon idióta rendelkezések vannak, de pl. a francia-polinéz szigeteken nem engedték ki román, orosz, ukrán, indiai kollégáinkat, de kiszorultak a montenegrói, ill. horvát (melyek az EU tagállamai) élményekből indonéz, filippín barátaink is... Szóval,most már „crew member“ (legénységi tag)vagy, aki mindig a céget képviseli. Tehát, viselkedni kell, FOLYAMATOSAN! Hab a tortán a sok tanfolyam, melyeken mindigát kell esni, majda tesztek után frissítő „tanórák“kísérnek végig a szezon alatt, tekintet nélkül a szabad- ill. kikötős időkre.

Sok hülye szabályt kell követni, teljesen logikátlanokat is. Ezek úgy  mérvadóak, míg össze nem barátkozol megfelelő emberekkel. (Ki jól helyezkedik, annak sok mindenmegkerülhető. Kérdés, mennyire vastag a bőröd!) Igaz,előfordul, hogy valaki szimplán jófej,valaki, aki általában nem vezetői körökből való és nem olasz... (Két szekusfőnökkel kifejezetten jóban vagyok, de volt pár báros, konyhás, fotós vagy tour manager is, akiknek sokat köszönhetek/ünk, mert tényleg minden hátsó szándék nélkül kedveztek párszor. És legutóbbi takarítónk is egy csupaszív srác volt! :D)

Egy viszont, biztos! Arany igazság, hogy az utasnak mindig mindenhol elsőbbségjár! 

(Az egyes regulákról később.)

2. Ha már akklimatizálódtál, berendezkedtél és a teszten is átmentél, kezdetét veszi a matróz-élet! Mondják: „A hajón minden reggel hétfő reggel, minden este péntek este!“ Ez frappáns! Csak bírd energiával! :D (Nem véletlenül fiataloknak ajánlott.) Nincs szünnap, nincs megállás 6-8 hónapon át, de estére mindig akad jó alkalomlenézni a bárba, azaz a pohár fenekére...
3. Kollégák folyamatosan jönnek-mennek, cserélődnek. Szerelmi és egyéb kapcsolatok bimbóznak ki percek alatt és csengenek is le ugyanilyen gyorsan. Tulajdonképpen egy gyorsított Big Brother ház, amit kilőttek az űrbe. Míg mi az „Idétlen Idők¹ filmet forgatjuk“, addig a szárazföldön ismerősök házasodnak, szakítanak, lebabáznak, óvodába/iskolákba mennek...
4. Parányi négyzetméteren élsz, melynek neve: kabin. Néha a „cella“-szó találóbb, pláne ha a szobatársaddal nagyon nem pendülsz egy húron.

Örvendetes, hogy én sosem tudom meg, milyen pocsék egy idegennel osztozkodni, mert sok hajmeresztő sztorit hallottam. Volt „koszos bugyikat szoba közepére teregető“ brazil lány, „hetekig nem fürdő“ animátor, vagy extrém rendmániás srác, kinél a tollat sem szabadott rossz szögben hagyni. (Alex, egy széket tett be engedélye nélkül, hetekig tartó duzzogás volt a reakciója! :O)De volt „éjjel-nappal max. hangerőn szappanoperát néző“ zenész, vagy pl. a barátnőm minden este félve nyitott be, nehogypornófilm-jelenetbecseppenjen!

Lássunk pár szabályt!

• Akad itt bőven olyan is, ami épp akkor az adott szekus fejéből pattant ki, mint pl. elhajtották magyar hegedűs lányt az utas diszkóból, mondván rendben, hogy te itt lehetsz, de nem táncolhatsz... (De...Ha előadó vagy éjjel 2-igutas térben lehetsz bárhol, megfelelő ruházatban.)
• Egyik számomra legidegtépőbb, hogy nem hozhatunk be folyadékot, és romlandó ételt. Ez nem afféle reptér-módi, utasként megteheted, kivéve az alkoholt, de az már gazdasági szempont... Rengeteget harcoltam annó (azóta engedélyt szerzek mindig, ami a szekussal való összespanolásból áll :D) Karibon, ahol rendszeres tapizás mellett, sok fejtörést okozott a csempészkedés... Azért, télen kapucniba felhalmozott avokádóhoz és koktélparadicsomhoz nem kellett sok kreativitás, nyáron pedig előfordultpl. fokhagyma is a melltartómban! :D)

Így, nagyon nincsenek hűtők a szobákban, kivéve a tiszti- és manageri réteget, no és jó ideje a mienket, elvégre engem sem ejtettek a fejem lágyára. Egy alkalommal azonban az egyik táncosnál is volt, amit évekkel korábban írásos engedéllyel (inzulin-tárolás) rendelkező cukros lány hagyott ott. Ami érdekes, hogy a kabinra állították ki, így azóta ott áll, ugyanakkor ellenőrzéskor a hosszabbítót el kell dugni az aktuális lakóknak, mert az továbbra is tilos!!!

Erről a szoba csekkolásokról is lehetne sztorizgatni, hajó és személyzet válogatja, mikor mennyire veszik komolyan. Volt mikor váratlanul, szinte ránk törtek kora reggel vagy öten és benyomultak körbe nézni... (Megj. szekrénybe, bőröndbe nem kukkolhatnak bele, ha te nem vagy ott, viszont kinyittathatják, ha igen!)

• Fényképezőgéppel fotózhatsz, telefonnal nem! (Mivel nem használhatsz privát mobilt. Ezt legutóbb addig vették szigorúan, míg rajta nem kaptuk a nagy főnököt csevegés közben.Azért átlag személyzeti tagnál szigorúbban veszik.)
• Kézen fogva nem kéne... (Jó jó, nem gimi, de felháborított, mikor Alessandro barátomat elkapták és hetekig csesztették, mert a crew napozón, tehát dolgozói részlegen, fél karral ölelte párját. Tudjuk jól, hogy ez egy homofób tisztről szólt, aki pont oda látott kukkerén és rájuk küldte a securityt..)
• Ne nevetgélj! Szintén a magyar hegedűst oltották egyszer,hogy ne mutassa ki, hogy jól érzi magát, ő itt dolgozik!!! (Megj. bőven munkaidő után volt.) Ugyanakkor általában egész mítingek szólnak arról, hogy folyamatosan boldog és kedves légy, ha utasok között vagy...)
• Nem szállhatsz le úgy a hajóról, hogy banánt eszel, mert nem néz ki jól! (E gyalázatos tettet Oli követte el. Örülhetünk, hogy vigyáznak az imidzsére! :D)
• Nem hozhatsz be csepp alkoholt sem, de néha leihatod magad úgy a crew bárban, hogy becsurgatsz a nadrágodba... Igen, többek között, ilyet is láttunk, de a HIVATALOS max. mennyiség 0,05% véralkoholszint munka időn kívül!

Állítólag, egyszer berúgott egy csaj, majd elvonult a kabinba, hogy ágyban várja aktuális szeretőjét. Azonban az akció felénél rádöbbent, hogy másik pasas fekszik alatta! A trükközőt leszállítottak erőszak-kísérlet vádjával...

• Nem viselhetsz napszemüveget vagy papucsot drill² (Ja, mégis! Egyszer egy barátnőmet cipelték főnökhöz emiatt, majd rájöttek, nincs is mire hivatkozniuk a napszemüveg tekintetében! Az igaz, hogy kötelező a zárt cipő.)
• Kifele menet is átröntgenezhetnek/kinyittathatják a táskát, nehogy kivigyél valamit, ami a cég tulajdona. Ezt szúrópróba szerűen végzik,egy időben igen sokszor belenéztek a 20 cm-es retikülömbe! Hmmm, gyanús lehettem, nem rejtegetek-e tv-t vagy ágyneműt!
• Crew bárban ehetsz jégkrémet, pop cornt, chipszet, DE nem eheted meg az ott vásárolt instant levest...

Történetfoszlányok az olasz ügyintézősdiről:

• MOST AZONNAL: Kapunk egy papírt, miszerint másnap le kell mennünk vízum fotózásra. Mehetünk 10-12ig/16-17 óráig. Természetesen, kora reggel csörgött a telefon, menjünk fotózni, MOST!

         Fizetés felvétel: Iroda nyitvatartása: 10-12 és 17-19. Nálunk 10 óra 2 perckor csörög a telefon: menjünk a        fizuért, MOST!

• Pursher/Pénzes: Mikor felszállunk, vannak visszatérítendő költségeink. Első alkalommal csupán egy taxi számlánk volt, levágtattunk vele az irodába. „Most nem jó, jöjjünk másnap!- mondta. Mentünk. „Most sem jó, majd pár nap múlva!“ Megint mentünk. Ekkor adottegy kitöltendő papírt. (1 mp-es művelet volt.) „Jó, adjuk le következő kedden!“ (1 hétre rá) Rendicsek! Leadtuk. „Ok, köszi!“, majd berakta a mappájá „Majd utalják!“– tette hozzá. Ennyi volt! (Papír +2 mondat. Na, ez tartott két hétig...) Következő látogatásomkor atöbb készpénzfelvétel végett: Jöjjek vissza fizetéskor!Visszamentem. Ő: Mostnem alkalmas! (Mire való az ügyfél fogadási ideje? Jó kérdés!) – Gyere X napon! Mikor visszamentem, nem tudom mi lelte, kifejezetten kedves volt, bár le akart passzolni egy telefonszámmal (ezt azóta sem értem), majd 3 mp múlva gondolt egyet és nekiállt kitölteni valamit! Ismét kemény 5-6 perces művelettel elrendezte, csak vissza kellett mennem később aláírni. (Tehát, ha nekik kell valami, akkor „azonnal“, ha neked, akkor légy kitartó és tedd fel a pléh pofát!!! :D)

 No, akkor pillantsunk rá tisztjeink és a biztonságiak szakértelmére!

• A jégkorisokra (vízumprobléma miatt 2 hete késtek) várt mindenki, de mikor megérkeztek, nem szerepeltek a beszálló-listán, nem engedték őket fel 2,5 órán keresztül! Ott várakoztak csomagjaikkal a tűző napon! Mikor feljutottak, a szekus röntgengépén kiszúrta a korcsolyákat: - Az mi? Éles tárgy! NEM! – kiáltott. (Nekem a rendőrviccek jutnak róla ) Addig huzakodtak, míg lejött a főmufti.(Nagy magas, turbános indiai pasas.) A srác elmagyarázta, hogy ők korisok, azaz a„skater“-ek. Okostojásunk nem bírta (vagy nem akarta)megérteni, így hozzátették: „SHOW ARTIST“! (Erre jött a válasz: „Artisták már vannak, ma nem jön új artist!“) „De mi vagyunka jeges műsorban!“ Erre ő: „JÉÉÉGSHOWWW???“ (Akár Besenyő Pista: Noooormális??? :D) Végül bejutottak! (Gyanítom, felhívták a direktort...)
• Alap szitu a következő: Ezer óra repülés, Guadalupe mini reptér, csomagjaink sehol, pánik hullám, legalább 1,5 órás várakozás, majd a taxis letol minket, hogy hol a fenében tököltünk. Végül bizakodva megindultunk a kikötő felé. Hajón kezdetét vette aszokásos papírmunka, nőcike kéri az iratokat: szerződés (nem olyan fontos), orvosi papírok (elég fontos), bizonyítványok (extra fontos)! Igen ám, de én a BŐRÖNDbe tettem őket, ami nagy baj, ti. kiderült, nélkülük nem lehet felszállni. Ekkor újabbpánik, de biztosra vettem, ha beengednek a csomagtérbe, rögvest kiszúrjuka nagy zöld 1 m átmérőjű körünket és ezáltal a bőröndöket! Csak épp nem akartak oda engedni, telefononkeresztül kiadták az ukázt: Keressetek egy kék és egy bordó bőröndöt! (1000 utas csomagjai között két tök átlagos táskát...Tű a szénakazalban!) Ezalatt a bescennelt iratokat mutogattam, de az eredetit akarta. (2 hónappal előtte szálltunk le a másik járatról.. A nyilvántartási rendszer pedig ugyanaz!) Hosszas huzavona után csak beengedtek a raktérbe, ahol Oli egy pillanat alatt megtalálta cuccainkat! (Tulajdonképpen,ott volt a bibi, hogy velünk senki nem közölte, hogy céges tranziton repülünk, azazminden utasahajóra tartésa csomagokat nem adják ki, hanem egyenesena hajóraszállítják...)
• A magas rangú tisztek angol tudásakiemelendő, hát még kiejtésük! Kedvencem, figyelem kiejtése szerint: „IN DÉNDZSERUSZ SZITUÁCIÓN JÚ KEN OPENE DÖ FÁSZKIN DÓRE!“ Sokáig vakartuk a fejünket, mi a fenéről beszél, mire megfejtettük, hogy a ‚fire screen door³‘-ról...

Pasik és csajok, azaz ismerkedés a fedélzeten...

Erről egy 1.78 magas, szexi magyar lány mesélt rengetegeteleinte, de később sok mindennek voltunk szem- és fültanúja! A csajszinak a kabin telefonjacsörgött állandóan, viszont ő aztán válogatós csajszi, aki viszont senkit sem szeret lepattintani, így a szerencsétlenek utolsó percig próbálkoztak. Ismeretlen zenészek, pincérek bukkantak fel nálanéha-néha különböző ajánlatokkal (volt, hogy egyszerre kettő is, akik köszönni sem mertek másnap.) vagy ajándékokkal. (Pincértől bort, ice teát, bárostól csokit, utastól vacsit, ruhát stb.) Mindenesetre,a nagy őt még mindig keresi, egy 2m magas, baba arcú, izmos metroszexuális pasi személyében, aki ne legyen túl nőies, csak igényes!

Egyébként tipikus, hogy akinek este nagy a szája, vagya messengeren, az élőben a legtutyimutyibb,elutasítástól rettegő fazon! Így az ilyen telefonálgató (direktbe bekopogtató)esetek nem túl jellemzőek, hát még az élő randira hívások (Habár a melegek bevállalósabbak, ők simán kilincsre akasztanak telefonszámmal mellékelt boxer alsót!), ugyanis a peckes bájgúnár-tisztekinkebb a tinder-es verziót (van egy céges app)űzik. Jóformán fel sem szálltakmég, mire márlecsekkolták a listát, bejelölgették az összes potenciálislányt, hogy máris küldhesséka „Ciaio Bella!“-kat. Mostanában már a ‚?‘-jel is elegendő...Az is humoros néha, amikor beül a tisztikar műsort nézni, pingvinnek öltözve, főképp mikorúj tánckar érkezett. Jó módja ez a lecsekkolásnak,bár a legtöbb brit csajszi (tisztelet a kivételnek)pont ezt imádja. Sokszor elég nekik a titulus, ill. az azzal járó dupla ágyas kabin. Minta „bárpultra kitett kocsikulcs“!

Egy brit sztoria sokból: a táncos Daisynek (Oli szavaival, a „fél-őrült csaj“) volt 21. szülinapja. Kitaláltak neki egy „farm“- bulit, vagyis disznónak, tehénnek, báránynak öltöztek, majd őt csukott szemmel parasztlánnyá varázsolták meglepetés gyanánt. (Mi szerencsére erről nem tudtunk!) Magyar zongoristánk a bárban sokkot kapott, mikor meglátta, hogy négykézláb bégetnek és múúúú-znak, kukazsákból, vattából, meg rózsaszín krepp papírból eszkábált kosztümeikben, mi meg csak várjuk az ünnepeltet. (Hogy képesek 30 éves emberek így viselkedni???) Végre megérkezett a leány,köszöntöttük, kezébe nyomtak nem tudom hány pohár pezsgőt, majd  rázendítettek valami brit itató nótácskára. Daisy aztán sorra le is húzta őket, így amilyen lassan érkezett, olyan gyorsan távozotthányni és vissza se jött már...

A kép természetesen illusztráció... Nem ilyen cool a hajós crew bár :D :D :D

Ha azonban egy bájgúnár mégis veszi a bátorságot és lemerészkedik a crew bárba személyesen hódítani, azt csakis egyenruhában (pozíciójukkal villogva) teszi. Látnotok kéne azt a vonaglást! Egy barátnőm is kiröhögte, majd faképnél hagyta az egyik macsót, aki az udvariasságból visszakérdezett „És te mivel foglalkozol?“-kérdésre válaszképpen a kitűzőjét nyomta barátosném képébe egy „Hát, nem látod?!“ kommenttel!

Persze, mondhatnánk, hogy a pasik már csak pasik, mivel egyszer a magyar zongorista társunk is beavatott aktuális nőügyeibe, ami igen leszívta az energiáit akkortájt. Volt egy csaja otthon, akit nem akart komolyan venni és volt egy a hajón, akit még annyira sem, mert ez utóbbi nem értette meg, hogy A FÉRFINAK vannak bizony szükségletei, de egyéb programokra – főképp DÉLELŐŐŐŐTT – már nincs igénye. Maradjunk annyiban, hogy az olaszoknál azért igen nívik még a hímsoviniszta nézet, vagyis egy férjnek bármit szabad, a nő viszont hűen vezesse a háztartást és várja otthon az urát. Tehát, lányok figyelem! Aki a hajón közelít, 90% eséllyel nős és csak szórakozni akar. Amúgy is jól takaróznak a „Ami a hajón történik, az nem számít!" -jelmondatukkal! Oxanát, az énekesnőt is gyakorlatilag kioktatta a főbiztonságtiszt, hogy nyugodtan jöjjön vele össze, ne aggódjon a férje miatt, hisz‘ neki is van felesége, és semmi nem változik attól otthon, hogy ők ketten jól érzik magukat...

Szóval, ilyen ez a hajós élet. Rengeteg élmény, utazás és kaland, ugyanakkor rengeteg robot, mókuskerék, magány és honvágy... Rövid ideig azért megéri belevágni, évtizedekig viszont nem szabad benne maradni, mert nagyon ki lehet égni, (mint minden monoton, nem túl kreatív munkahelyen), csak ha nem vigyázol, az otthoniaktól is eltávolodsz! Persze, aki számít, az megvár és tartja veled a kapcsolatot, csináld okosan!

:D :D :D

Mindenkinek kellemes őszt és jó pihenést kívánok a hosszú hétvégére! Nem sokára egy számomra teljesen új világól: Indiából és a Maldív szigetekről jelentkezem, úgyhogy igyekszem mindent ismét megfigyelni és megosztani Veletek: az élményeket, tapasztalatokat, benyomásokat és blőd sztorikat!!!

^Lábjegyzet:

1. ^{Idétlen Időkig: Andy McDougvell és Bill Murray főszereplésével készült egy film, milyen lenne, ha valakinél az idő beakadna, mint egy lemez és ugyanaz a nap játszódna le újra és újra és újra... Persze, csak a pasival történik, a többiek nem tudnak róla, hogy ugyanaz történik szóról szóra!}
2. ^{A kötelező biztonsági gyaksik:}

^{Boat drill:Lerángatnak és betuszkolnak 150 embert egy mentő csónakba. Tudjátok, olyan fincsi, hering-effekt, levegőtlen térrel, állott szagokkal, mindezt pufi mentőmellényben, ami úgy tartja a nyakat, mintha gerincmerevedésed lenne! :D Érdemes a végén beszállni, mert akkor előbb szabadulsz, ugyanakkor elfogyhatnak a „jó“ helyek és könnyen alsó ülésen találod magad, ahol az orrod egyvonalba kerül mások fenekével. Ha épp van eszük akkor előtte íratják a jelenlétit még sorban álláskor, ha nincs, akkor annál lassabban ér véget az egész...}

^{General drill:Havi 1x lenne kötelező, a valóságban sokkal gyakrabban csinálják, pláne ha a trénernek olyanja van. (Ez a teljes vészhelyzeti mentés elgyakorlása.)}

^{Consolidation: Ismétlő tanóra, ez bármilyen témában lehet.}

^{Emlékezetes eset volt, mikor összehívtak egy rakás embert, hogy a tiszt közölje, hogy bár épp PRCR-osok (=nincs extra feladatunk a general-kor, csak a gyülekező helyre menni) vagyunk, de bármikor áttehet bárkit más besorolásba.}

3. ^{Fire Screen door = tűzvédő ajtó.}