Hajós élet, cirkuszvilág, úti kalauz

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

Egy artista lány kalandjai a világ körül...

A két arcú Maldív:

Mely az álom luxus kivitelben, illetve a világ egyik legszomorúbb helye is egyben

2018. december 23. - CircusGirl

Első látogatásunk a szigeteken nem volt valami felemelő... Sőőőőt... 

m2.jpg

Péntek lévén (ez náluk a vasárnap) nyugisabb volt a légkör (Giovannáék figyelmeztettek, erre máskor ne számítsunk!), de sok minden zárva volt délután. Elsőre nem akartunk méreg drága hotel-látogatással indítani, inkább turistáskodni indultunk 5-en (Marijus barátunk, egy ismerőse, Migla és az énekes Ronan), hogy találjunk szép partszakaszt, ahol lehet sétálni, úszni, majd beülni valahova, mielőtt a várost járjuk. (Muszlim ország, így nők nem igazán fürödhetnek nyílt helyeken, pláne nekivetkőzve! No, és azt felejtsétek el, hogy beültök valahova egy sörre, mert alkoholt tilos fogyasztani, csak rezortokban lehet kapni. Így hazarepülő utasaink megjárhatják, ha a hajós duty free-ben pár üveggel feltankolnak, ugyanis nem tudják hazavinni, hiába mennének egyenesen a reptérre!) Több körbekérdezés után azt javasolták, menjünk át a másik szigetre, ahol a reptér is található, mert ott több a lehetőség.

map_maldiv.gif

Malé túl beépített, nincsenek strandok, partszakaszok. De hamar át is értünk (potom 1 USD-ért) a helyi vízi taxik egyikével:
img_2517.jpg

E szakasz konkrétan a fő kifutópálya mellett található, mely másik oldalán már mezítlábas munkások ástak ezerrel, kiknek fogalmuk sem volt, merre található rendes strand:

img_2509.jpg

Kóvályoghattunk fel-alá, mindenki más irányba küldött minket, sőt az egész nap folyamán azt tapasztaltuk, vagy hülye mindenki, vagy nem értenek minket (nagyjából tudnak angolul), vagy senki nem tud  semmit...

Maga a reptér nem túl nagy, hisz‘ pici szigeten van, de ahhoz képest meglepően „normális“, éttermekkel, kávézókkal, boltokkal van körbeépítve. (A Samoáshoz képest igen modern!) Nem kevés szerencsétlenkedésbe telt, mire kiderítettük a helyes irányt, illetve megtaláltuk a helyi buszt. (Ezeken dollárral el lehet boldogulni, de eurót nem fogadnak el, a boltokban pedig helyi pénzzel lehet fizetni!)

img_5836.jpg

Nem volt valami szimpatikus a sziget, sem lenyűgöző. A strandra vezteő út „nyóckerületi“ panelrengetegen át vezetett, ócska épületek mellett, ahol minden úgy nézett ki, mint Kőbánya lomtalanításkor! Rögvest feltűnt, hogy nagy a dzsuva, szegények az emberek....

img_5834.jpg 

img_5835.jpg

img_5833.jpg

De engem nagyon feszélyeztek a bandában bóklászó, kocsányon lógó szemű férficsoportok is, melyekből töménytelen sok van, ráadásul sokan kézenfogva ballagnak. (Erre mondtuk, hogy „paki-stílus“... Elvileg a muszlimoknál azért járnak kézenfogva, mert jóbarátok – férj-feleség sosem jár így – nem pedig azért, mert melegek. Bár, erős kétségeim támadtak az Emirátusokban, mert Gergő barátommal nem egyszer kaptunk azonos vagy hasonló ajánlatot a pakisztáni bevándorlóktól, mely legtöbbször a lakásra való invitálást jelentette készpénzért cserébe...) Egész nap lógott az eső lába, de csak egyszer szemerkélt, amikor már a parton üldögéltünk. Körülöttünk természetesen, tetőtől talpig beöltözött anyukák sétálgattak a vízben kisgyerekeikkel, illetve továbbra is ott sasoltak csoportosan. (Migla már prostinak érezte magát bikinijében...)

img_2513.jpg

Animátor ismerősöm, Isla egy helyi családdal:

47177819_155143142120621_3756459520423886848_n.jpg

Marijussal való bénázás :D

47390696_2241748059170376_2787851615292358656_n.jpg

Én nem is vetkőztem le, csak olvasgattam, majd Marijus felálított kézen állni. (Volt, hogy percekig álltam, mire sikerült fellendülnie és hiába lőttünk vagy száz fotót, nehezen jött össze az általa elképzelt kompozíció. A végeredménnyel nem lettem elégedett, mert csak pár kép akadt, amin fent tudott maradni neki megfelelő pózban, azokon meg az én lábam állt máshogy... :D) Az is némileg kedvünket szegte, hogy se wifit nem találtunk (ha tíz kávézót, éttermet nem kérdeztünk meg, akkor egyet sem! Cikizhettek, hogy miért vagyunk ily‘ netfüggők, de ez az első napunk volt kéthétnyi cybervilágtól való elzárás után, így már igen csak szerettem volna letölteni ezt-azt), se helyi pénzünk nem volt, így hiába hívogatott a gyümölcspiac, nem tudtam felpakolni a csábító mangókból, gigászi avokádókból. (Az automaták használhatatlanok arrafelé, Ronan kétszer is megpróbálkozott az egyikkel, habár még figyelmeztettek is, hogy veszélyes lehet az adatlopások miatt, pénzváltó pedig sehol nem volt arrafelé!0) Marijus utolsó dollárjaival jutottunk vissza a reptérhez, ahol volt bankautomata, így a többiek beültek egy kései ebédre, én lőttem pár képet, aztán visszaballagtunk a vízi „BKV“-hoz...:

Végre egy kis szépség, esti látkép a reptérről, ami a vízi taxik állomáshelye is egyben:

img_2515.jpg

img_2516.jpgMire visszacsónakoztunk a fővárosba, Maléba, már ment le a nap, és mire besétáltunk a centrumba, vaksötét lett, noha alig múlt 6 óra. Rémisztő volt (arról már nem is készültek képek, milyen ott a teljes sötétség...), nincs igazán köztéri világítás, sőt a kiülős éttermek, bárok sem ontják a fényt! Még járdák sincsenek nagyon, vagy kikötői sétány a centrumig, és ott az a sok száguldozó motoros, no és rengeteg ember szabadult ki. Tehát várost nézni már nem nagyon tudtunk, de később kiderült, nincs sok látnivaló a nagy mecseten, múzeumon kívül, csak sok undorító lepukkant épület, félkész építkezések és a mocsok, illetve ott a főtér, ahol azért akad egy-két szuvenírbolt (ahová nagyon igyekeznek betessékelni az embert), de úgy tűnik, nem is próbálják a várost turisztikailag csábítóvá tenni, sőt... (Ennek utánaolvastam, kikristályosodott minden, de erről majd később...)

Az egyetlen, megvilágított látnivaló este, a nagy mecset:

img_2518.jpg

Legalább a nagy szupermarketet megtaláltuk, majd beültünk a kikötőnél lévő Shellbeans étterembe. Jót ettünk (farkaséhes voltam) és tudtunk végre beszélni az otthoniakkal is. Jó fáradtan és kissé csalódottan tértünk „haza“, de elhatároztam, nézőpontot váltok, mert sokat leszünk még itt, muszáj lesz élvezni is!!!

Male, még a vízi taxiból visszafelé:

img_2520_1.jpg

Három napig álltunk nonstop, azonban az első benyomások nem változtak, sőt napfénynél a város csak még jobban lelombozott... 

4oy2dmg.jpg

  • Rettentő zsúfolt (csupán 2km x 1km, mégis 120.000 ember lakja!)
  • A nők (mivel muszlimok) fekete arab abajában (ruha) járnak természetesen – indiai ábrázattal.
  • Össze-vissza, ész nélkül száguldoznak a motorosok (Nagyon kell figyelni, hogy ne csapjanak el!), pláne hogy szűkek a járdák (már ahol van), nincsenek nagyon közlekedési lámpák sem.
  • Nem túl barátságosak az emberek, és mint mondtam, össze-vissza beszélnek. (Egy ellenpélda azért akadt: épp a térképpel szenvedtünk – sehogy nem találtuk a sim kártyás boltot –, mikor felbukkant egy pasi, hogy felajánlja segítségét. Vagy negyed óráig kísért minket egészen a telefonosig, miközben azt is megvárta, hogy pénzt váltsunk, így arra számítottunk, hogy majd tartja markát a „szolgálataiért“. Meglepő módon nem fogadta el, annyit kért, hogy majd nézzünk be a boltjába, hátha megtetszik valami.)
  • Ronda a látvány! Nincsenek fák, nincs zöld, nincsenek dzsungelek, minden be van építve, sok olyan sziget van, amin undorító daruk pakolgatják a szemetet, a szigetek körül pedig rozsdás tankhajók állnak... Tulajdonképpen legkevésbé sem egy jó hely!
  • Még alkohollal sem tudnak vigasztalódni, mint a karibi lakosok pl., akik szintén szegények, de ott a mosolyra fakasztó rum, zene és életszeretet! Ezeknek az embereknek semmi-semmi nincs.

mv_003_large.JPG

A teljes Male-albumba, azért igyekeztem vidám és hangulatos képeket is lőni:

Két héttel később láttuk a másik, azaz a gazdag turisták által ismert luxus rezortok világát! A kontraszt óriási!

79f62480_z.jpg

img_2611.jpg

Persze szuperül éreztük magunkat (főképp, hogy azt megelőzőleg, egy irodista bakija miatt 12 napig hajón ragadtunk, de erről majd máskor mesélek!), igazán feltöltődtünk, mert végre kiszabadultunk strandolni, gyönyörködhettünk a tengerben, hintázhattunk a víz felett (amit én különösképp imádok), koktélozhattunk és all inklusive kiszolgálást élvezhettünk! Lényegében aki a Maldívra jön nyaralni, azt a reptér előtt csónakba ültetik és rögvest az édenkertek egyikébe viszik. Tehát semmit nem lát, csak a mesterséges, ultra luxus cukormázt, amit a politikai vezetőség nagyon is tudatosan csinál.

img_2579.jpg

Mi az Adaarán hotelszigeten voltunk, 100 dolláros belépő/főre alkudva, ugyanis  csoportosan, 17-en mentünk! (Utasainkat 200-ért viszik ide, de ez közel sem a legborsosabb árú lehetőség, persze határ mindig a csillagos ég.)

Az oda-vissza út nagy buli volt, ún. speedboat-tal (=gyors csónak) döngettünk, mely jetskit megszégyenítő sbességgel száguld! (Visszafelé sofőrünk még szlalomozott is, be-bedöntve a hajót, miközben a lányok sikítoztak, sőt román barátunk, Vlad is vezethette pár percig.) 

img_2572.jpg

Maga a rezort szép és klassz, no nem a csúcsok csúcsa. Jártunk már olyan helyen, ahol tisztább volt a tenger (itt túl sok hínárdarab ringott benne, vagy valamilyen tengeri üledék), de azért megérte e teljes relax miatt, illetve a svédasztalos ebéd is klassz volt! (Azt nem tudjuk, hogy az alkoholt vizezték-e, mert Oli pl. 5 gin-tonic után sem érzett semmit, bár egyik táncosunk azért totál macskajajra itta magát, tény és való, nyakló nélkül vedelt a tűző napon. Visszafelé sajnos kapott egy balegyenest az egyik korláttól a csónakban, akkorára dagadt az arccsontja, mintha kinőtt volna a bőre alól egy szilva.) Internetért plusz kellett volna fizetni, így nem tartottunk rá igényt (bár nem is hiányzott ezúttal), és a masszázs szalonon, gyerek-játszótéren, élő bandán és víz feletti hintán kívül nem sok szórakozási lehetőség volt (összehasonlítva pl. egy törökországi teljeskörű szállodával, ahol mindenféle program, animátor, showk, előadók, aerobic oktatók is vannak) az önálló sznorklingoláson kívül, mert úszómesterek vagy vízi mentők sem voltak a parton, méterenként virított egy tábla, hogy „Úszni, búvárkodni csak saját felelősségre!“...  (Eszközöket lehet bérelni, illetve csónak húzta ejtőernyővel vagy olyan vízágyúsan spriccelő rakéta-bakanccsal lehet repkedni jó pénzért, de mindannyian megállapítottuk, hogy meghalnánk az unalomtól, ha egy teljes hetet itt döglenénk... Igaz, a nyaralók zöme csupa nyugdíjas, idős ember. Képzeljétek, egy francia papa– igazi peckes vénember – rárivallt Olira, mert egy fotó idejéig le akarta tenni hátizsákját a napozóágyra, melyről kiderült, az öregé. Hiába mondtuk, nem akartunk ráülni, és nem tudtuk, hogy foglalt, de csak mondta a magáét, felvíve – az egyébként általában higgadt párom –  vérnyomását! Komolyan mondom, nem értem az embereket!)

A nap végén betértünk egy másik kikötői étterembe, a Zitronba, melyet rögtön törzshellyé avattunk, nem csak gyors és ingyenes netje miatt, hanem mert az egész nyitott, nagy teraszos kiülős, jó hangulatú hely, bő választékkal és klassz árakkal, méghozzá méretes adagokkal! Másnap is ott ücsörögtünk vagy 3 óra hosszat (2x is rendeltünk :D), ekkor egyébként tüntetés is volt a városban, így kerülő utakon lehetett csak közlekedni. (Nem lett volna kedvünk a tiltakozó tömeg közé keveredni, viszont nem sikerült kiderítenem, mi ellen gyülekeztek...)

img_2662_1.jpg

880x495_story-42cb74cb-5d9f-50ff-8167-9ea04a213113_631629.jpg 

És amiket még megtudtam:

Ez a világ egyik legszomorúbb országa! 396.000-en lakják, szunnita iszlám állam, nyelvük a divehi. 1200 szigetből áll, melyből 200 lakott, a többi a turistáknak készült, melyek 4 család kezében vannak, az övék minden, a népnek semmi nem jut az óriási bevételekből, így iszonyú nagy a szegénység. (Van szálloda, ahol 30.000 dollárt kérnek egy éjszakáért és pl. 30 dollár egy üveg sör! Egyébként, a csapat fele tovább akart maradni ott a hotelben még a megbeszélt időpont után, így próbáltak leszervezni egy privát járatot a visszaútra. Később derült ki, hogy 1000 dollárjukba került volna, de szerencséjükre sofőrünk verte a tamtam dobot, hogy szó sem lehet róla, mert ők fejpénzt kapnak utánunk.) 

hunger-in-the-maldives.jpg

maxresdefault_3.jpgAmúgy a kormány adók formájában sok pénzre ráteszi a kezét, de nem tudni, mire megy el. A politikai vezetők gondolkodásából hiányzik a koncepció, egy céljuk van: kordában tartani a népet.

4f99afb76bb3f79e1b00000e-480-360.jpg

Így nem csak a turistákat szigetelik el, hanem az itt élőket a másik oldaltól, hisz‘ nem akarják, hogy lássanak, tapasztaljanak. (A 120.000 lakosból kb. 1200 jut el oda, hogy belepillantson a luxusba, így nem csoda, hogy nem szívelik az idelátogató fehéreket.) 

things-you-need-to-consider-while-working-in-maldives.jpg

Látjuk, hogy e túlzsúfolt városban rengeteg az építkezés, zsebkendőnyi hely sincs, és minden csupa kő. (Közben a vidéken semmiféle fejlesztés nincs.) A rettentő alacsony fizetésből egy átlagember sehova sem jut, max. a fővárosba, ahol aztán totális kontroll alatt lehet.

Autók Malén nem nagyon vannak, inkább a reptérszigeten,  de onnan már ível át a még készülő – kínaiak által beruházott – híd! Ez a szigeten élő egyik magyar férfi elmondása alapján1 abszolút nem jó hír! (Mert ki tudja, mi lesz, ha onnan majd beözönlik a fővárosba az a sok autó is... Nem beszélve arról, hogy a kínaiak nyerészkedni jöttek és rá fogják tenni a kezüket arra a pár maradék csodaszép, vidék-szigetre!) Azt is hozzáteszi, hogy az emberek nem is tudnak rájönni, hogy a lustaságuk legyőzésével, tanulással, kemény munkával előrébb juthatnának, mert mindig mindenütt csak a rosszat látják/kapják! 

A város látképe a hajónkról...

img_2519.jpg

Rengeteg ilyen tankhajó jön-megy...

img_2521_1.jpg

Töménytelen sok a szemét, hajókkal viszik át az ún. szemétszigetekre, ahol mindent elégetnek, még a műanyagot is, így károsítva saját egészségüket és a környezetet! Abszolút nincsenek megtanítva arra, hogy ne dobálják el pl. a hatalmas mennyiségű PET palackot! (A csapvíz természetesen ihatatlan...)

E képeket illusztrációnak töltöttem le az internetről, nem én készítettem:

rbf_swm_feature_page.jpg

7bc213f60c850c242cf4ecd3d9102e6e.jpg 

Hogy mi történt még ezalatt a két hét alatt, arról legközelebb mesélek, mert úgy gondoltam, e kétarcú szigetvilág  mindenképp megérdemel egy önálló bejegyzést! Mi minden második héten 3 napot töltünk itt, melyből legalább az egyiken igyekszünk kiélvezni a jót, kikapcsolódni, illetve gyönyörű helyeket látni, még akkor is, ha a zsebünkbe kell nyúlni! A többin marad a Zitron étterem, illetve a hajóról való szemlélődés!

(Pláne, mert azóta kaptunk még port manninget2 is.)

 m.jpg

Egy biztos, mindenkinek tudni kellene értékelni, amije van és lehet szidni becses hazánkat, de én egyre inkább szerencsésnek érzem magam, hogy Magyarországra születhettem!

(És az indiai nyomorból ekkor még nem is tapasztaltam semmit.)

 

Legközelebb tehát Indiával várlak titeket, sőt beszámolok az indiai utasokról is, illetve elmesélem, miért nem szállhattunk le 12 napig és ezalatt hányszor kellett kabint cserélnünk... :D

 

Üdvözlettel: circusgirl

Jegyzet: 

0 Automaták és pénzváltók tehát a reptéren vannak főleg. A Humulale strand környékén is akad bank, de akkor még nem voltak nyitva és nagyon nagy sorok álltak később. Maleban a városban, azért vannak pénzváltók!

1 www.origo.hu/nagyvilag/20180420-interju-kiss-csaba-17-eve-el-maldiv-szigeteken-turizmus-szegenyseg.html

2 Port manning: Már sokszor elmeséltem, a hajón való készenléti szolgálatot jelenti, amikor fenn kell maradnunk, nem mehetünk ki minden 5. napon. (De nincs semmi dolgunk, csak vészhelyzet esetére...)

3 Forrásaim:

https://imgur.com/gallery/4OY2DmG

https://hu.euronews.com/2018/02/06/szuksegallapot-a-maldiv-szigeteken-3071924

https://www.youtube.com/watch?v=NwcJoUkaKHg

https://charliemahoney.photoshelter.com/image/I0000Q4AAsSiA_4A

https://borgenproject.org/hunger-in-maldives/

https://www.theguardian.com/environment/gallery/2009/jan/03/maldives-waste-turns-paradise-into-dump

https://www.youtube.com/watch?v=50arRWbKKLk

https://www.businessinsider.com/thilafushi-maldives-photos-2012-4

https://www.tripadvisor.co.uk/LocationPhotoDirectLink-g6855319-d7394507-i122129458-Tropic_Tree_Hotel_Maldives-Gulhi_Island.html

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://circusgirl.blog.hu/api/trackback/id/tr9714508478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2018.12.24. 05:10:57

Klassz írás, végre egy másik szemszögből Maldív szigetek.
süti beállítások módosítása