Múltkor említettem, néha kimarad egy nap... Igen funny lehetett (Roger, a takarítónk mesélte), ahogy a minap Magic Olivér felszerelkezve kis hátizsákjával már a folyosón járkált rajtra készen, hogy kimenjen korán, a hajó pedig a tenger kellős közepén suhant és aznap esze ágában sem volt kikötni. Hát ja, elég szar, amikor az embernek nincs ablaka! Azért érzékeljük a hátulütőjét is, ugyanis a kabinunkban jóval hidegebb van, mint a többiekében. Előfordul, hogy dupla pizsiben kell aludni.

A crew beach :D

Szóval, rettentő hideg van továbbra is, Tienjinben -18 C fok volt legutóbb! Ki sem dugtuk az orrunkat a hajóról, de felmentünk ebédelni az utastérbe. Milyen jó is a kínaiak között lenni, pláne amikor egy "első blikkre kisfiúnak tűnő, de mégsem az" - nénike úgy dózerol engem jobbról balra a szedő pult mellett, mint egy targonca és sáska tempóban lapátol! Mégis hány olyan crew member van, aki azért kéreti magát erre a hajóra, hogy csajozhasson az utasok között!!! (Emlékezhettek HR Robertora, aki egy csokorra valót gyűjtött kínaiakból, de ebben a szezonban már bőven akad versenytársa... :D)

- Na, SpanishOliver ígérete, miszerint nem fogja felhúzni magát semmin, pont egy hétig tartott. Nevetségesen viselkedett: Oli felvette ugyanis travel talkra az elegáns Zara zakóját, ami éppen olyan, mint drága névrokonáé! Mi azt hittük (pláne, hogy már tavaly említettük neki, hogy van), teljesen poénosan fogadja majd, esetleg még direkt egymás mellé is állnak (utasok különben is néha összekeverik őket) vagy minimum selfieznek egyet a back stageben, na nem így lett. Mivel a többi táncos, zenész, animátor elkezdte cukkolni, hogy miért Olit koppintja, felhúzta magát és még a színpadról is elrohant. Tiszta gyerekes volt, én azt hittem viccből duzzog. Aztán fél óra múlva átjött elnézést kérni és beismerte, hogy hülye volt. Elvileg nem Olira sértődött meg, hanem a többiekre, hogy cikizték, na de akkor is. Természetesen, nincs harag!

- Van új tenorunk: Salvy, egy hatvanas olasz, szimpatikus pasas. Első szerződése, nem beszél angolul (kivéve franciául), Andrással mégis elég jól elvannak. Nem is tudom, hogyan, mivel még a spanyolt sem érti meg, András azért lelkesen magyaráz neki...

- Kip azóta is puffog mindenen. Most épp azt hallottuk, hogy az a legnagyobb problémája, hogy Oli zsonglőrözik a main hallba, mert így lelövi az ő szerepét, hisz' Ő a zsonglőr!!! Na, ebbe ne is menjünk bele, még a névtábláján is az van: "Comic actor", és inkább bohócnak mondanánk. Azóta én is felléptem ott kacsuk-hand standdal. Jó emelvényt adtak alám, egy szép lassú számra, az olasz "Adagio"-ra dolgozom. Alaposan össze kellett szednem magam, mert már 10 napja voltam kiütve. (Ennek eredménye, hogy kiraktam a 3000 db-os puzzlet... :D

Már majd' megőrültem a kabin-fogságtól!) Volt minden fincsiség: torokfájás, izomgyengeség, köhögés, rekedtség... Mikor mentem volna a dokihoz, a kedves új nővérke elküldött a francba, hogy mit képzelek magamról, crewnak csak reggel van rendelés. Nem számít, hogy minden du. rendel és egy db utas sincs, akkor sem enged be. Sőt, még ki is oktatott kedvesen, hogy a többi munkás, akik DOLGOZNAK (mivel mi nyilván nem...) napi 12 órákat, azok bezzeg tudnak időben menni. Ott hagytam a fenébe. Pont erre vágytam betegen, hogy leüvöltse valaki a fejemet! Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor legjobb orvosság az alvás... Különben délután 2-kor tértem magamhoz. Durva, 12 órát aludtam egy huzamban! Kellett! Épp időben kaptam erőre, ugyanis kiderült, új helyszínre megyünk: Busanba! (Na ugye, hogy ki lehet kötni máshol, ha Jejut lezárják!!!)

Újabb példaképem van: Dr. Lubics Szilva - 3 gyerekes fogorvos, ultramaratonfutó képében - aki számomra tényleg bebizonyította: NINCS LEHETETLEN és minden fejben dől el! Igaz, ami igaz, biztosan fanatikus... (Nos, nem állítom, hogy 246 km-es Sparthatlont készülök futni, de mindenesetre újabb célokra sarkall!)

Akit érdekel, nézzen utána! (https://www.youtube.com/watch?v=2zAoLRu0e2Q)

Tehát Busan:

Csodálatos napunk volt! Szép tengerparti város, talán az eddigi legjobb dél-koreai hely, ahol voltunk. Persze, a nagy hideg miatt a városnézés igen nehézkes, 20 percenként muszáj bemenni valahova melegedni. Tele van gyönyörű strandokkal és tengerpartokkal, nyáron isteni lehet! Mi, (a magyarok :D) megkezdtük a sétafikát a streetfoodos piacon (Gukje Market - Volt aztán választék! Cukorba mártott almáktól/eprektől kezdve, szárított halas cuccokon át a sült bogárig minden!), aztán a BIFF téren hírességek kézlenyomataiba botlottunk (pl. Szabó Istváné), mert valami filmfesztiválnak ad helyet, majd elbandukoltunk a nagy Yongdusan Parkba a kilátótoronyhoz, körbe volt rakva szerelmes lakatokkal. (Még Demszky Gábor táblára vésett jókívánságát is megtaláltuk!)

Busan: piac, torony, park, tengerpart, Buddha

Láttunk egy templomot nagy, arany, bajszos Buddhával és egy kinti konditeremben is ökörködtünk egy sort,végül kikötöttünk egy 18 emeletes plázában, aminek én csak 1 szintjén rekedtem, mert csudi jó egészség-cuccokat vettem pl. ginzenget (ez nagyon megy itt), illetve 2 csomag superfoodot (yam gyökér-ginko örlemény, illetve őrölt epres rost-kivonatosat) is! Van drága propolis-kivonat is és találtam több félét a már korábban említettt ízletes mandulás algaszeletekből! Koreában nagy a választék még spéci fagyasztásos eljárással fűszerezett mandulában is (kóstoltuk már az áfonyásat Szöulban, amit azóta sem találok, illetve valamilyen koreai fűszerest, amiből vittem haza kóstolóba, nem eleget :D), most a mézes-vajas volt soron!

 - A szakértők egyértelműen elismerik a ginzeng általános szervezeterősítő hatását. Olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek serkentik a vírusok és baktériumok elpusztítására hivatott speciális immunsejtek termelődését...

- A Yam magas ballasztanyag tartalma hozzájárul a könnyebb emésztéshez, szervezet salaktalanításához. Képes harmonizálni a hormonszintet. A tradicionális gyógyításban régóta használják, hatásos a csontritkulás kezelésében is. Görcsoldó, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó, epehajtó hatású, reumatikus fájdalmak enyhítésére is szolgál...

- A gingko pedig az agy olaja!

Fukuoka:

Gyönyörűen hullott a hó Fukuban, kellemes hétfői nap volt! A -4 után a 2 fok valóságos tavasznak hatott! Igaz, Olinak sietnie kellett vissza egy tréningre, én még azért maradtam. Nagyon kicentizve értünk be 4-en az utolsó pillanatban, de még jól megelőzve az utasokat. Egy kis hó máris felfordulást okoz mindenütt, még Japánban is. 5-6 tűzoltó autó masírozott el mellettünk, bár nem tudtuk meg, mi történt. Pedig itt aztán nagy a biztonság, a fél év alatt most hallottunk először szirénát! A taxikon és a menetrendszerű buszokon pedig még hólánc is van! Kérdés mondjuk, minek?! Nagy, maradandó hó azért nincs!

Mi újság a showteamnél? Azon kívül, hogy néha jól kitolnak velük... (Jeju-napon lévő dupla showjukat ketté szedték (fáradtak az utasok alapon) és a 2.-at utolsó nap délben kell előadniuk, aminek András aztán végképp nem örül. Sőt, még fel kellett lépniük utas-műsorban is.) Plusz, mindannyian kapjuk a feleltetős órákat a tréner-officer Úrtól... (Rachel és Daniella ráadásul duplán.)

- Cleberre utolsó pillanatokban (6 hét múlva leszáll) rátalált a szerelem, egy új olasz kék szemű animátor képében. Máris meggondolná, hogy itt maradjon még 3. szezont is, de már későn kapcsolt ezügyben.

- Egyre többen vannak rottyon (megfázás ellen mondjuk fel lehetne öltözni???), sőt Daniella még a bokáját is kificamította egyik este. Rachelnek annyira előjött az asztmája, hogy alig él. Amy (aki meglehetősen maga alatt van párja, Antonio távozása óta, pedig azt nem is tudja, ki mással hetyegett még a háta mögött az olasz macsó) még mindig gyakran lesz tengeri beteg. Alex az egyetlen, aki gyermeki energiával, egész nap happy! Még magic-leckéket is vesz Olivertől és a profi masszázst is tanulja youtuberól. (Persze ezen sokan viccelődnek, hogy ezek csak az újabb csajozási kísérleteihez szolgáló ötletek...)

- Millie, aki még mindig elalél, ha havat lát, bele is fetrengett Fukuban egy szál cica naciba, boka villantós tornacipővel... (Ezt csak azért jegyeztem meg, mert én megőrülök, ha hidegbe kilóg a bokám... :D)

- András is jó náthás, de az éjszakai csocsópartykat nem lehet kihagyni!!!

- Show jó volt, pedig mostanában meglehetősen hullámzik a hajó előadások alatt. Ettől aztán izgalmasabb a fellépés, persze a magas sarkút egy időre elfelejthetem a duóhoz... A back stagebe pedig jégkamra állapotok uralkodnak! 

Csak hogy lássátok, kikről van szó! :)

Rach, Dani, Ollie, Rosh, Millie, Amy, Alex, Sophie, Daniella, Pascal, Kennedy, Cleber, alul: Aiden

Sea dayen kora reggel nekem is tréningre kellett menni Kippel és MagicO-val együtt. Elmagyarázták az elektronikus scennelő használatát, amit LEHET, hogy használnom kell vészhelyzetben, mert ki tudja hányadik tartalék ember vagyok a csekkoláshoz... Azt is megtudtam, ezek mind a wifihez vannak kötve, így ha süllyed a hajó és elmegy a wifi, akkor az egyik officer fog körbe rohangálni egy laptoppal és aktiválni a Bluetooth-t. Jó, mi??? (És ez nem vicc!) Ja, és 4 ember azzal van megbízva, hogy pénzt és dokumentumokat mentsen. Hát, én nem tudom, hogy mennyire érdekelne a cég pénze, ha épp veszélyben az életem...

Du. manikűröztem! Elkészítettem a saját professzionális gél-lakkozásomat! Ezután mentem edzeni a színpadra, ahol közben András is gyakorolt, így tök jó volt, mert musical számokat énekelt!                                         

Tienjinben legutóbb végre plusz fokok voltak és ragyogó napsütés. Ennek ellenére csak ketten mentünk ki Andrással. A nap öröme: sikerült azzal a taxissal 50 yuanért utazani, aki első körben 150-et követelt. Igaz, sokat várakoztunk, mert nagyon lassan szállingóztak aznap a kocsik. A plázában is kellemes hőmérséklet uralkodott és tömeg sem volt végre. Ja, és még két eladóba is belebotlottam, aki beszélt angolul! Ez aztán már valami! Azt továbbra is sajnáljuk, hogy mivel 3 óránk van kint, lehetetlen bemenni a belvárosba...

A legutóbbi cruise charteres volt, ami azt jelenti, hogy egy cég vette meg az alkalmazottainak. Voltak konferenciák és állandóan foglalt volt a színházterem is. Így viszont csak 1 show volt mindenből, sőt az egyik teljesen el is maradt a táncosoknak. Jó volt az is, hogy úgy alakult, megint Busanba mentünk, ahol most legalább 10 fokkal enyhébb volt az idő, azonban egész nap szakadt az eső. Azért átmetróztunk a város másik felébe. Megnéztük a "koreai Erzsébet-hídat" (Gwangan Bridge) és az egyik tengerparti részt, de még az ernyő is kifordult a kezünkből. Az utcák egyébként nagyon egyformák minden koreai városban, ugyanazok az üzletek és kávézók ezrei vannak mindenütt. (Szöul, Incheon, Jeju és most Busan után ki merem ezt jelenteni.) Végül ismét a Lotte Mallba kötöttünk ki, ahol most átrobogtam mind a 13 emeleten és megnéztem a fenti kilátót is.

Olit sem kerülte el a nátha, most ő van rottyon. Másnap nem szállhattunk le PM miatt. (Ami az új főnöknek köszönhetően nem is fog változni, így nincs is értelme többet problémázni rajta.) De a reggeli vészhelyzet-próba miatt levegőztünk egyet a hihetetlenül kellemes, tavaszias időben és pont ilyenkor ragadtunk fenn először Fukun. Gymbe beszélgettem egy filippín sráccal, aki 11 éve kabin steward a Costán. Érdekes, állítása szerint 3 évvel ezelőtt még 3000 euró volt a keresete (ami valljuk be, nem rossz egy takarítónak, sőt...) most viszont már csak 2000 dollár... Úgy fest, minden rossz irányba halad a Costánál, pláne mióta átvette a "spúrmaistro" Carnival a céget! Viszont kikérdeztem a srácot, aki 31 éves és mindig mosolygós, hogy csinálja, hogy ilyen hosszú idő alatt (úgy, hogy évi 2-3 hónapot van csak otthon) hogy nem dilizett még be, sőt derűjét is megőrizte. Azt mondta, nincs különösebb titka, egyszerűen annyi, hogy a hosszú távú céljait tartotta szem előtt. Már szinte mindene megvan (kocsi, lakás, exisztencia, amit ugye többek között a Fülöp-szigeteken sem egyszerű megalapozni) és jövőre már esküvőt és családot tervez. Persze, roppant nehéz ilyen távolságból fenntartani a párkapcsolatát. A beszélgetés elgondolkodtatott több szempontból is. Az ilyen ember baromira becsülendő és le a kalappal előtte. Kérdés viszont, megérte e az a 11 év az életéből? A crewnak sosem kirándulós-nyaralgatós a hajós munka, sőt inkább a szűntelen gyári robothoz hasonlít... Még az undok safetyst is megsajnáltam, amikor azzal érvelt, hogy ő legutóbb 5 hónap alatt egyszer SEM tudott leszállni!!! Nincs az a pénz, amiért én ilyet bevállalnék!

Este úgy dülöngélt a hajó, azt hittük katasztrófa lesz az előadás. Szerencsénkre, a műsor alatt rendeződött és nagyon jól sikerült show volt, lelkes, sikongatós, fiatal közönséggel! Utána lementünk bározni. Nem voltam már jó ideje, felmértem az új arcokat. :D Újdonság ott annyi, hogy Costa-spórolás miatt még kevesebbet adnak mindenből. Persze, alkohol-limit nincs, csak többet kell venni. (Ja, még fenn a pizzéria is fizetős lett! Kemény 3.50 euróért ehetsz egy semmilyen pizzát, olcsó terítőn, színvonal alatti szolgáltatással... Alex mesélte.) Oli és András hogy volt képes 3-4 órán keresztül csocsózni azt nem tudom, de miután Alex és másik Oliver kibűvészkedte magát nekem, Kip is elmondta a magáét, majd 1-2 új emberrel is kibeszélgettem magam, én elhúztam a csíkot. Különben hihetetlen, mennyire pancser az új welfares brigád, mert alig szerveznek valamit. Nincsenek különösen se bulik, se programok, sőt még a kirándulást is eltörölték, ami Tienjinbe lett volna... :( (Sokan reklamálnak nekem, hogy miért nem veszem vissza az állást, ami valljuk be jól esik, de már megválasztották ezt a két palit, így ha akarnám se tudnám mostanában átvenni...)

A cruise utolsó napja lustálkodósan telt, semmi dolgunk nem volt. Este szocializálódtam kicsit a táncosokkal, mindenki lejött dumcsizni a bárba, ami ráadásul eléggé ki volt ürülve. (Ilyenkor mindig jobb lent lenni... :D) Fiúk szokásosan nyomták a meccseket, András összerúgta a port a gyakran okoskodó Alexszel és fény derűlt még némi belsős pletykákra is... (Tudjátok, a szokásos ki kivel hol... :D) Amiből aztán egész komoly vita/beszélgetés kerekedett az erkölcsről és távkapcsolatokról...

A végére egy őrülten vicces fotó Fukuokából:

Photo by Dani

OLLÉ!