Alig pislogtam kettőt, máris úton voltunk, bár a rövidke otthoni vakáció azért tartalmasra sikeredett: barátaink, rokonaink zömét végiglátogattuk vagy vendégül láttuk, bulit csaptunk, babáztunk (mert hát az elmúlt félévben itt-ott azért zajlott az élet :D), klassz showkat, színházat néztünk és még adventi vásárokra is eljutottunk! Végül pedig a családi szent estét is megültük december 3-án, amikor – csodák csodájára – pont fehérben tündökölt Budapest, így nekünk idén valóban fehér karácsonyunk volt!

Landolás pillanatai Genovában:

Pár nappal később máris Savonában ébredtünk, ahol gyors reggeli sétát tettem még embarkolás előtt! Oli kétségbeesve hívott, hová tűntem (elnyelt kicsit egy hatalmas könyvesbolt), de volt időm, hisz’ a szállóból csak délben kellett kicsekkolni, a hajó pedig ott állt este 6-ig egy köpésnyire!

E bűbájos olasz városkát is legalább annyira szeretem, mint Barit, hisz nagyon hasonló, hangulatos kikötőváros, hosszú tengerparttal, stranddal (közel Genova és a reptér), de északon fekszik, és az köztudott, hogy oltári nagy kulturális- és viselkedésbéli különbségek vannak a csizma északi- és a déli lakói között...

Most még nagyobb hajóra szálltunk, mint legutóbb! Noha 5 éve voltunk már itt, mégis hatalmasnak tűnik e 4500 fős befogadóképességű 271 méter hosszú vízi monstrum! (Csak a legénység több mint 1000 fő!)

Kabinunk a 4. emeleten található és egy hangyányit nagyobb az előzőnél. Ezúttal mosogatófiú sem csörömpöl felettünk, de csendesnek ez sem mondható, ugyanis pár méterre tőlünk a személyzeti „Crew” bár (és előtte az orrban lévő crew-napozó), mely kényelmes mikor vízért, kávéért vagy napfényért akarok kiugrani, de ha este buli van, akkor nem annyira frankó... Ráadásul még a dokkoláskori hidraulikát is hallgatjuk minden áldott reggel!

Rögtön ismerősökbe botlottunk! Pl. egy jó szekus nagyfőnökbe(akit tökre kedveltünk anno, de 2 éve nem láttuk! Sosem árt a biztonságiakkal jóban lenni! :D),egy-két menedzserbe (pl. tavalyi HR-es az animátorfőnök-barátnőjével),vagy olyanba, akitől 3 héttel azelőtt vettünk búcsút, mint a brazil táncoktató lány vagy maga a mini kapitány! (Tudjátok, a 160 centis, pilinga Kommandante! :))

Ráadásul új vezetőink és kollégáink sem okoztak csalódást: a cruise dirinő, Daniela és a nála jóval idősebb osztrák asszisztens meglepően kedves (noha Irma igazi karót nyelt német néni, de mindenképp segítőkész és jószándékú!), a technikus csapat szuper (hál’ isten még a színpadfőnök is barátságos! Nem lepődtök meg, hogy nem olasz :D), és az animátorok, zenészek, táncosok zöme szimpatikus! Sőt, van egy erdélyi magyar eladónő is! Más előadó is van rajtunk kívül: Saeed (Firenzében élő iráni komikus), Alberto (spanyol tenor) és két francia törzsi vagy autentikus táncos, akik latin táncosok „helyett” vannak!

December 7-ével tehát megkezdődött a 3 hetes „Crossing”/„Trans-Atlantic”út, mely 3 európai (Marseille, Malaga, Tenerife)kikötőből, 6 (igen hosszadalmas) óceáni napból és egy karib körből (Martinique, Guadeloupe, Tortolla, St. Marteen, Antigua, Saint Vincent) állt!

Marseille: 

Igen kellemes volt az otthoni hidegből gyönyörű tavaszba csöppenni! A város nem sokat változott, még mindig impozáns látványt nyújt a vár és a mellette futó parti sétány a klassz régi épületekkel, házakkal illetve a téren lévő hatalmas óriáskerékkel! Igaz, beljebb már nem annyira elbűvölő! Sok az építkezés, javítás, letakart épület és elhanyagolt utca! Nem jellemzi a tisztaság és igen zsúfolt is! Karácsonyi vásár is volt természetesen, de valahogy a tűző napon cseppet sem hozta a hangulatot és forralt bor illata sem terjengett. Viszont elcsíptünk egy klassz utcai performanszot!

Aztán Malagán nagyot shoppingoltam:

Vegán nasi, tartós rúzs, minden, ami szem-száM ingere!!! :D

Itt egyedül jártam, Olit ún. port manningbe sorolták (a biztonsági fenn maradós „buli”, amit később elintéztünk, hogy egy napra essen számunkra...), de kárpótoltam egy kis nyalánksággal!

Tenerife:

Tökre klassz hely (mint minden spanyol város :D), bár borult volt az idő, megúsztuk eső nélkül. Csak egy lazulós nézelődést terveztünk (mivel itt is jártunk már, nem hajtott minket a tatár), de sajnáltuk, hogy nem lehetett tovább maradni...

Itt inkább volt karácsonyi hangulat az enyhe idő ellenére, de csak sötétedés után: 

Esténként showkat néztünk, mert az ilyen nagy utakra sok vendégelőadót hoznak:

Jött a tehetséges hasbeszélő Reneé Luden (már 70 éves),

 illetve a Duo Ice Air (akrobata spanyol fiú duó), akiket eddig csak videón láttunk! (Egyikőjük leesett egyszer, akkor váltottuk őket 2014-ben.) Jó műsor, főleg levegő számok, de szépen mozognak, művésziek, sokat táncolnak:

Jöttek régi motorosaink is: Ross, az Elvis-féle olasz énekes (akit mindig imádnak az utasok) és Mago Martin (bűvész)! Velük minden hajón összetalálkozunk!

Főnökasszonyunkkal és Rossal kicsit később!

(Nevezetesen szilveszter éjjel, de az már egy következő fejezet lesz.)

Vízi napok...

A hajó állandóan dülöngélt, járt a talaj a lábunk alatt! Európában ugye mégiscsak tél van, de miután elhagytuk a Gibraltári-szorost, a nyílt óceánra kiérvén a szél még inkább tető fokára hágott! Éjjelente majd’ legurultunk az ágyról, főképp mivel hajóorrban lakunk.

Eközben magyar utasokat is felfedeztünk:

• két családot: az egyikben helyes kamaszok (akik nagy lelkesen zsonglőröztek Olival, nem kevés tehetséggel: Zola végén már 122 x dobta ki a 3 labdát!!!):
• a másikban pedig két cuki kislány egy elragadó párral.
• illetve Andiékat, a jó fej fiatal házaspárt, akikkel sokszor lógtunk együtt esténként!

(Volt még egy páros, akik gratuláltak fellépés után, de nem láttuk őket többet.) Egyébként, túl nagy a hajó, túl sok az ember, nem sűrűn futni bele ismerős arcba! (Habár volt egy cseh pár, akiket felismertem egy régebbi járatról. Kiderült, velünk voltak tavaly a Maldívon! Oli teljesen ledöbbent, hogy így kiszúrtam őket, holott pocsék az arcmemóriám! Nos, az igazat megvallva azért maradt meg a pasi arca, mert mindkét alkalommal első sorban ült és végig mosolygott! (Látjátok, ilyen ez az első sor, ha az orrom elé ülsz, örökre bevésődsz! :D)

Így azt jegyezzük meg, akik többször megfordulnak a kondiban, magyarjainkba is mindig ott botlottam bele. Tehát a tumultus és ebből fakadó zaj miatt nem sokat járunk fel az utasok közé. Még eleinte el-elidőztünk hátul a medencénél, ahol mindig kevesen ültek, mivel elég fullasztó volt a meleg és napról-napra nőtt a pára, így végül én is feladtam, illetve a balerinákkal dekorált táncteremben tanultam vagy olvasgattam, de ahogy átértünk a Karibra, úgy felnyomták a légkondit, hogy csontomig hatoló hideg lett!

Mi a 2. vízi napon debütáltunk! Előtte nem volt lehetőség se próbálni, se felszerelni, állandóan ment valami a színpadon, sőt még aznap reggel is, mikor már rég a próbaidőnk volt beütemezve, a kapitányék valamit machináltak a teremben, de végül csak elkészült minden és nagy sikerrel zajlott le premierünk a főnökasszonyunk kirobbanó örömére!

Izgultunk (mint mindig), hisz’ a hullám-para mellett (szerencsére nem volt vészes) ugye, még minden szokatlan és új (a színpad, a csapat, a segédek, a lehetőségek, a magasság vagy a motorhiány :D) volt, még a nézők összetétele is: olaszok természetesen – mint mindig – vannak, de most kisebbségbe kerültek a franciákkal szemben! (Egész szezonban így lesz, plusz sok franciául beszélő szigetlakó is várható majd!) A spanyolok aránya közel 0 volt ekkor, de német ajkúakból azért bőven akadt. És hát, mégiscsak szezonnyitó premier volt!!!

Az utolsó napok már kissé szenvedősen teltek, alig vártuk, hogy kikössünk! A kondi is állandóan dugig volt, láttuk, hogy az emberek is kezdik únni a banánt. Közben napról-napra állítottuk az órát, ugyanis a szigeteken 5 órányi az időeltolódás!

Egyik este viszont maradandó élménnyel gazdagodtunk:

Méghozzá nagyszerű tenorunk előadásán: tetszett, hogy nemcsak a megszokott opera áriákat énekelte, hanem másféléket is (mint pl. ’New York, New York’) vagy az, amikor mögé vetítettek egy nőt, akivel így nyomott duettet! Tök élethű volt!No, de a csattanó akkor jött, mikor az egyik közismert opera dalnál („JAMMA, JAMMA, JAMMA, JAMMA, YAAA”) igyekezett bevonni a közönséget. A refrén utolsó 3 szavát ismételtetve meg akarta szólaltatni a nézőket, amit az átlag visszafogottan próbábált elsunnyogni (egy részük tátogott, mások azért némi hangot is kibocsájtottak),nem úgy, mint a mögöttünk ülő bátor delikvens, akit cseppet sem zavart, hogy se a szöveg, se a dallam nem megy neki, lelkesen nyomatta bégető szamár módjára a taktusokat! Elmosolyodtam. Majd ahogy ismétlődött az ütem, barátunk úgy bátorodott fokról fokra és erősödött a hangja, mialatt két oldalamon Oli és Laci egyre intenzívebben rázkódott a röhögéstől. Nekem se kellett több, kiszakadt belőlem a nevetés, amit nagy erőkkel próbáltam visszafogni – persze sikertelenül –, így végül már a könnyeim csurogtak! Azt hittem, sosem hagyom abba a kacagást, pedig már görcsöt kapott a hasizmom! Ezt tuti nem felejtjük el!!!

Juhééé! Megérkeztünk Martinique-ra!

Persze drillel kellett kezdeni a napot, de miután ledobtuk a mentőmellényt, örömmel szaladtunk ki, ahol természetesen nyakon csapott a meleg és a pára, de szerencsére nem tűzött a nap folyamatosan, felhők is voltak az égen, no meg egy kis sárkány az úton! :D 

Minden úgy fest, mint 5 évvel ezelőtt, és még mindig ott a város egyetlen táplálékkiegészítő boltja, melynek tulaja rögtön felismert és megajándékozott egy sportitallal! Rögvest jó kedvem lett, lám, ilyenek a szigeti emberek! :D Ekkor csak a városban és a mini plázában sétálgattunk, ugyanis végre kaptunk színpadra időpontot, így hamar visszaszaladtunk! (Sajnos azóta is nehezen jutunk próbalehetőséghez! Nem ritka, hogy folyosón, kondiban, mini crew gymben vagy egyéb lehetetlen helyeken gyakorlunk, de magát a showt és a levegőszámot máshol nem lehet...)

Guadeloupe

E szépséges, pillangó alakú sziget most is (mint régen) a főkikötő. (Itt cserélődik tehát az utasok nagyja, noha sokan felszálltak előző nap is, főképp helyiek.)

Itt sem rohantunk tengerpartra egyelőre, ahogy a legtöbb kolléga. Bejártuk a környéket, bár igen kiábrándító (noha ez sem változott), hogy sok kínai vacak uralja az egészet, tele ízléstelen ’olcó’ ruhával, kamu portékával. Van persze egy-egy márka- vagy sportbolt is, melyek meg kifejezetten drágák! (A szigeten egyébként euró van és francia árak, no és működnek az európai sim kártyák is!) Azért a centrumban lévő piac friss és változatos gyümölcsöket kínál, és azért megtalálhatóak a tipikus kézműves helyi áruk, szuvenírek is!

És sok-sok művészi szintű graffiti dobja fel a házak oldalát!!!

Bár zömmel nyitottak és kedvesek a helyiek, sok a furcsa szerzet! Először is sokan beszélnek magukban! Aztán volt egy néni otthonkában, nagy mellekkel, bottal és akkora szakállal, hogy többször vissza kellett fordulnom meggyőződni, jól láttam-e. De sajnos igen! Aztán a megállóban egy másik arcszőrős asszonynak támadt beszélgethetnékje és folyamatosan mondta nekünk a magáét, mellesleg egész jó angollal. (A szigeten franciául beszélnek!) Engem bakfisnak vélt kb., ami érthető, ugyanis 63 éves, de vagy 100-nak nézett ki! Ahányszor megemelte a karját, kifigyelt a melle, ugyanis a denevérujjú, népies gallér-felsőrésze alatt semmit nem hordott, pláne melltartót... Vicc az, hogy annak idején ugyanitt talált be minket egy hasonlóan bolond bácsi (szintén sokkal idősebbnek tűnve koránál), aki szintén perfekt angollal akart bennünket folyamatosan szórakoztatni és útbaigazítani, holott nem kérdeztük, csak vártuk a helyi buszt, mint most.

A kép természetesen illusztráció!

Amúgy a közlekedés nem rossz, rendes, modern buszok vannak, bár a menetrend még mindig kiszámíthatatlan, de legalább ki vannak a dolgok táblázva! (Nem úgy, mint Olaszországban!)

A hatalmas és drága modern pláza (hasonló, mint Mumbaiban! :D) dugig volt! Nyilván karácsonyi őrület! (Sajnos a wifi állapotok sem javultak, de mondjuk egyik szigeten sem. Bár vannak kommunikálásra alkalmas hálózatok, de nagy sebességgel működő, letöltős helyek még mindig hiányoznak.) A hangzavar teljesen leszívott, de jó pár dologra szükségem volt, így nem bántam meg, hogy oda mentünk. Megviselve estünk vissza a hajóra, ahol várt ránk az esti utas drill, ismét dirigálhatjuk a jó népet! Meglepetésemre azonban nem kellett törzsőrmesterbe átvedlenem! Tök normálisak, rendezettek voltak az emberek, jól viselkedtek, sőt még a mellényt is fel tudták venni!!! Sőt a csapatom és vezetőm is tudja a dolgát, szóval jóval flottabb minden, az egész rendszer valahogy szervezettebb!

Másnap tengeri nap következett (innentől azonban már csak szokásos heti 1), melyre hogy hogy nem, újabb előadót hoztak: a nem túl tehetséges, de világsztárnak magát beállító Sinagoga-t! Ő egy hírhedten körülményes olasz-francia énekes, aki előszeretettel használja a színház- és színpad adta lehetőségeket (szőrszálhasogatóan pontosan beállítva, ugyanis folyamatosan fel-le vagy körbe-körbe emelkedik, karosszékben, rikító zakókban vagy világító kabátban pózolva), csak épp ettől nem lesz sem jobb hangja, sem jobb számai, sem nagyobb sikere! (Én nem tudom, mit gondol magáról, de sokan kimentek a műsora alatt...)

Első Tortolánkon csak kóvályogtunk, mint a piaci légy: 

Vettem fincsi banán esszenciát, hogy valami értelme is legyen a napnak! Avokádó pudingba és a kávéhabba ISTENI!)

 Következett Saint Marteen, ahol nem szállhattunk le, de elvoltunk végre az kiürült hajón!

Este komikusunk volt soron. Hát, mivel megkedveltük nem akarok rosszat mondani, de csalódtunk, eléggé gyengécske a műsora és barátaink sem vélekedtek másképp... Kár, pedig a mondanivaló üzenete szép: Nevessünk sokat és maradjunk lélekben gyerekek mindig! Akkor sosem öregszünk meg...

 Beköszöntött a karácsony!

Egy csapatos mítingen dirinőnk megajándékozott mindenkit pár nappal előra és még csapatfotó is készült!!!

December 24-én Antiguán állomásoztunk, amikor szuper nagy strandolást csaptunk a bagázzsal a Jolly Beachen:

Este együtt ültünk be X-mas Showra, majd a bárban ünnepeltünk!

Saint Vincent 

Úgy volt, hogy Andiékkal megyünk dzsipes „birka-túrára” (tavalyi magyarjaink, Zsuzsáék nevezik így a hajó által szervezett kirándulásokat, melyeken, ha marad hely és jó fej a menedzser, részt vehetünk.), de végül nem fértünk be, így helyette másik túrához csatlakozhattunk. Nos, az egyetlen értékelhető program egy botanikus kert volt!

Csak itt is csapatosan kellett vonulni, ahelyett, hogy szabad időt adtak volna. Az idegenvezetőt hallgattuk feleslegesen, semmi érdekeset nem mondott, csak magát ismételgette. De ez így ment egész úton! Mialatt körbetötyögtük a szigetet folyamatosan lényegtelen dolgokat próbált baromi érdekesnek feltüntetni (pl. 5x megmutatta a repteret vagy 3x szagoltatott fahéjat), majd lenéztünk egy hegyről, megálltunk egy erődnél és kényelmetlenül néztük hosszasan a nagy zöld rengeteget a pár perces megállók között. Végig franciául karattyolt (egy-egy angol mondatfoszlányt közbe ékelve), holott alig volt francia a csoportban, sokan csak néztek, mint moziban. Néha próbáltam fordítani az olaszoknak, de én is alig fogtam fel valamit, így jobb híján csak pofákat vágtak, de már nevetgéltek kínjukban a németek is. Végén megálltunk ugyan egy szép helyen, de csak egy fotó- és egy rumpuncs erejéig: 

Oli tüstént lehajtott 2 pohárral, hogy jobb legyen a kedve (a karibi rum nem gyenge!), mivel a buszban pótülésen görnyedve dülöngéltünk hegyeken-völgyeken át, háttámla nélkül! :D Mikor megláttuk a hajót, igen megörültünk! (Most esett le, miért látok néha délben visszarohanni utasokat. Nyilván egy hasonló kirándulás tett be nekik!) Később kiderült, Andiéké sem volt jobb, csak mindezt dzsipben rázkódták (szenvedték) végig. Bár ők kaptak egy órát fürdőzni egy úszásra alkalmatlan, kiépítetlen, erdővégi tengerparton, ahol végig ácsorogtak, mert még leülni sem tudtak!)Kár, mert gyönyörű vízesések és partszakaszok vannak a szigeten, ahol mellesleg Johnny Deepék is forgattak a kalózos filmmel! Sebaj, legközelebb jobb helyre megyünk, mint a két magyar család, akik jól jártak viszont!

Így ért véget a hosszú cruise, búcsút vettünk barátainktól. Zola és Zora természetesen, szívesen maradt volna velünk áprilisig, sőt mi is velük, hisz’ mindig feldobták a kondit! Még lelkesen hasaztak is velem, igen sportos család! Apjuk is gyúrt minden nap, legközelebb őt is bevonjuk egy kis statikus erősítésre, amit Oli is úgy „imád”!!! :D

Örülünk, ha most is velünk utaztok! Karib-tengeri kalandjaink hamarosan folytatódnak! :D