Show Time

Megvolt az első előadás és ezzel életünk első tissues fellépése! :D Oli még mindig parázik, nem tudatosult még benne az érzés, hogy nem tud kiesni. Én viszont, már úgy érzem túl kevés az a 2,5 perc, nem hagynak kibontakozni :) A másik két szám rendben volt, bár mindkettőnél szokatlan volt az új kosztüm, a karikánál csúszott a harisnyám, de összességében jól ment minden. A show után a cruise director elvitte az egész csapatot vacsorázni az étterembe, na ilyet sem pipáltam még! Annyira normális pali, nem is értem, hogy került ebbe a pozícióba :) Ettünk garnélát, halat, zöldséges tálat, Oli pedig csipős csirkét. A kínaiak végig tapsoltak minket, ahogy átvonultunk az asztalok között, volt aki elkapott fotózkodni, és volt, aki előre kinyomtatott rólunk fotót és arra kért aláírást. Basszus, annyira jó fotókat csinált, tök profin elkapta a mozdulatokat. (Pl. Olivér 1 percet zsonglőrözik a fináléban a nagy karikákkal, azt is olyan jól elcsípte, mintha a rendes számából lett volna. Még utána összeszór a végén buzogányokat Kippel.)

Másnap egyébként külön gratulált a cruise director, csupa pozitívat mondott. Azt mondta, nagyon elegánsak vagyunk, tetszettünk és vetekszünk az előttünk lévőkkel. Ez tök nagy bók, mert az előző artisták baromi jók voltak szakmailag! Jó, hogy laikus szemmel, mégis egy szintre helyez minket. (Különben a tissuenk más, mert náluk a fiú csinált sok mindent, főképp erőelemeket, a hula hoopom is más, de van annyira jó, mint a csajszié, az emelő számuk erős, nagyon tetszett nekem, tele volt handstanddal, mérlegekkel, de mi ráillesztettük a mienket a tangós zenére tánccal és külön készíttettünk ugye hozzá ruhát.)

Cruise Director és asszisztense

A tájfunból és beígért 14 méteres hullámokból nem lett semmi, állítólag kikerültük. Kip szerint ez jó ürügy lesz, hogy fél napot késsünk Yokohamából (már tudjátok, hogy mindig gyök2-vel haladunk, hogy a tengeri napok tovább tartsanak és az utasok minél többet költsenek).

 Sajnos, Kip tudomásunkra hozta, hogyan működnek itt a hajós cruiseok. Nincs is esély rá szinte, hogy pl. anyuék meglátogassanak minket. Ezek ugyanis nincsenek megnyitva az európaiaknak. A hajó általában csurig van (és ha valóban eléri a létszámot, olyankor +1 főt sem engednek a hajóra, még mondjuk a kapitány feleségét sem, annak ellenére, hogy nyilván a kapitány kabinjában lenne... Sőt, ha pl. vízumköteles a hely, akkor még nagyobb a káosz: Az előző ukrán artistáknak volt egy kis gyereke. Kihozta a nagymama és Kínában szálltak volna fel. Csak tranzit vízumuk volt, ami maximum 3 napot enged az ország területén. Igen ám, csak már a reptérre érkezve derült ki, hogy tele van a hajó és ilyenkor már a bevándorlásiak is beavatkoznak, ugyanis ők mindig megkapják az aznapi crew- és passenger listát a cruise-hajókra. Hotelben kivártak volna egy cruiset, ami 5 nap. Mivel csak 3 nap a megengedett, így mindenképp el kellett hagyniuk az országot. Jobb híjján felrakták őket a Viktoriára, mert ott volt hely. Ergo a nagyi és a pici egy jó hetet "nyaralt", csak épp nem a szülőkkel. Végül aztán az egyik közös kikötőben át tudtak szállni az Atlanticára, de már letelt az idejük fele... Kip menyasszonya jönni fog, mivel kínai, de ő meg nem kapott koreai és japán vizát így ő pl. ha jön látogatóba nem szállhat le sehol...) A cruisok különböző kínai utazási irodáknak vannak eladva, ők árulják. Nekünk először is ki kéne nyomozni, mikor van még hely hónapok múlva és az épp' melyik irodánál van. Tárgyalni kellene velük, úgy hogy kb. 70-80% az esélye, hogy nem beszélnek angolul. De ha még sikerülne is, nekem be kellene mennem személyesen az irodába kézpénzzel kifizetni. Az egész hercehurcát csak úgy tudom megindítani, hogy a családomnak lesz, de így viszont nem élveznek prioritást. Szóval, valószínűleg utolsó pillanatokban tudnánk meg, hogy mikor is lehetne jönniük. Az meg ugye azért nem úgy van, hogy anyuék majd ugranak és kirepülnek Kínába last minute... (Ja, és hát a kabin sem lenne ingyen egyáltalán. Sőt, most már akkor is fizetni kell valami összeget, ha valaki csak egy napra száll fel visitorként...) Szóval, ez egy nagyon más mechanizmus, mint Európában. De az USA se semmi, mint tudjuk. Ott egyébként, amikor megléptek 2 hete New Yorknál filippín crew memberek (ilyenkor ez a kapitány felelőssége, mert ő adja le a listát a hivatalnak), így ezek után lezárta az egész hajót. Senki (mármint dolgozók) nem szállhatott le. Mekkora szívás az! Ott állt a hajó napokig karnyújtásnyira New York centrumától... és csak nézték, hogy miből maradnak ki. (Mint mi is Hawaiinál...)

Azóta van egy jó sztorink Rob Torresről (híres cirkuszi komikus): Régen ő is Costás interportos előadó volt, míg egyszer csak volt egy rossz napja: amikor felszállt, szerencsétlenkedett az átvilágításnál a nehéz cuccaival és a secusok nem segítettek neki. Végül ráesett valami a lábára és dühében elkezdett kiabálni és veszekedni a secusokkal, még a kapitányt is lehívták. Így már rossz szájízzel szállt fel és megadta a kezdő lökést a róla kialakított képnek is. Éjjel kabinpartyztak a táncosok és nem hagyták őt aludni. Nagyon kimerült volt az utazás és jetleg miatt, kiment a folyosóra egy szál törölközőben csendre inteni őket. Igen ám, csak becsapódott az ajtaja. A táncosok nyilván a lecseszés után nem segítettek neki, így el kellett ballagnia egy telefonhoz. Hiába hívta a security vonalat, nem vették fel. Így leballagott az utastér portájához. Aki szolgálatban volt épp aludt. Mikor magához tért, fogalma sem volt róla ki ez az ember, nem akarta megérteni, csak kötekedett vele, hogy hol a nametagje, vagy valamivel igazolja magát. (Ismétlem, az emberünk ott állt egy szál törcsiben!) Szó szót követett, Rob elvesztette a türelmét és széttárta a törölközőjét, hogy ezzel igazolja magát :D Mondanom sem kell, fel lett jelentve, hogy meztelenül járkál az utastérben és örökre elbocsájtották. Egyébként jól járt, azóta elég sokra vitte a cirkusz világában!

 Szerda este volt a magyar csapat tango-flamenco showja. Nagyon tetszett nekünk. Profik, szépek és a ruháik is nagyon klasszak! 2 páros még aktív veresenyző, nagyon fiatalok, a 3. lány pedig 20 évig versenyzett, elért mindent magyarként, amit csak lehet. A magyar előadók mindig jók a hajón :) off course!

Másnap viszont talent show volt az utasoknak. Egy mukkot sem értettünk belőle, mivel a kínaiak kínaiul énekeltek, szavaltak. De egy idősebb bácsi kung fu bemutatót tartott és a végén vagy 30 ember énekelt a színpadon 2 számot, amit az egyikőjük komponált. Jó volt látni őket, épp azon gondolkodtam, hogy ez a 600 utas már 3 hónapja együtt utazik, igazi kis közösség kovácsolódhatott össze. Utána próbáltunk kicsit a színpadon, de meglehetősen mozgott a hajó aznap. Este a magyarokkal vacsiztunk, elmesélték mekkora ökörségek voltak nekik otthon a nagykövetségen (az egyik sráctól, Mátétól olyanokat kérdeztek, hogy hány kérdésre válaszolt nemmel pontosan, hány eldöntendő kérdést tartalmazott az a jó hosszú vízumkérő űrlap, vagy melyiket találta viccesnek... nyilván a "terrorista vagy? vagy "Tartozol e valamilyen szektához?" - féle kérdésre akartak utalgatni... Velük tök bunkók volt a vízum-interjún. Amúgy, fel is tenném a költői kérdést, szerintetek van épelméjű ember, aki Amerikába készül és ilyen kérdésekre igennel válaszol???! ), majd tervezgettük a Tokió-városnézést, de még nem jutottunk megoldásra, hogy mindkét napot ott töltsük e, benn éjszakázzunk e, hotelben aludjunk e, vagy másnap menjünk, mert akkor talán több időnk lesz... Áhhh, túl sok opció van és ilyenkor ugye rágörcsölök, hogy a legjobban járjunk és legtöbbet lássunk!

(De a Costa megoldotta ezt a dilemmát. Ugyanis a 2 napos overnightos kikötőből, lett 2x fél nap! :( Pénteken ugyanis késett a hajó, aztán várni is kellett, szombat de.-re pedig természetesen beraktak próba riadókat, nem is egyet (bomba-kereső program! a kedvencem...), plusz itt indulás előtt már 3 órával vissza kell érnünk nekünk! :(