Sikerült! Bejutottunk Shanghaiba, igaz, rohamtempós városnézés volt. Hiába keltünk baromi korán és a hajó még picit előbb is ért be, azért csak elhúzták a kiszállítást. 9-től toporogtunk a kijáratnál úgy, hogy nem történt SEMMI. Végül 9.40-kor elsőként léptünk ki a terminálba és pattantunk be az első taxiba. 100 Yien volt oda az út (ami "sacc per kábé" 25 dollár és 45 percig tartott.) Az Óvárosnál tetettük ki magunkat. Igazi kínai stílus mindenütt. Díszes, mintás, pirosra festett épületek, aranyozott mintázatokkal, sárkányos motívumok tömkelege, rengeteg árussal természetesen. Jöttek is kapásból a tukmálósok is kiáltozva: "WATCH,WATCH!!!" Annyi órát akartak ránk sózni, hogy csuda. Mi a leghíresebb, legrégebbi parkba tartottunk, a Yuyuan kertbe, ami építészeti remek és igazi szemkápráztató látvány. 19 éven át építették, központja egy bűbájos templomot rejt. Én jártam Shanghaiban 12 évvel ezelőtt és láttam már, így tudtam, ezt érdemes megnézni. (Igaz, ami igaz, emlékeimben még szebb volt, de lehet azért is, mert ma nagyon szürkeségbe borult a város és talán koszosabb a folyó is.) Előtte található a szintén nevezetes Pavilon, cikk-cakk alakú hídjával. Ezek után gyalogoltunk még az Óváros részein, kis utcákon át... (így láttuk meg Shanghai "két arcát".) Leértünk a Huangpu folyó partjára, hogy megcsodálhassuk Pudong káprázatos felhőkarcolóit: Az Oriental Pearl tv tornyot, a "sörnyitót" (azaz Financial Centert), illetve a legújabb és jelenleg legmagasabb, csavart épületet: Shanghai Towert. Végig sétáltunk a Bund környékén (így nevezik a város szimbólumává vált 52 bloknyi modern épületet), itt található a híres túrista-alagút is, amely a víz alatt visz át egyenesen a tv toronyhoz (magyarul Kelet Gyöngyének hívják), de nem volt időnk átmenni rajta. Leértünk a Nanjing úthoz, ami a legnagyobb vásárlós sétálóutca. Gyorsan bepillantottunk egy nagyon puccos 9+2 emeletes plázába, aztán nyargaltunk tovább ameddig tudtunk. Az idő szorított, mivel 3.30-ra kellett visszaérnünk, így már 1.30-kor taxiba vágtuk magunkat, biztos, ami biztos alapon. Nos, hiába volt lefotózva a terminál címe kínai betűkkel a telefonban, a taxis nem igazán tudta, merre kell menni, azért megindult. Minden piros lámpánál a térképét nézte, GPS-e nem volt, az idegrendszerem a plafonon, teljesen más irányba tartottunk, semmi nem volt ismerős... Aggodalmaskodtunk és egymással vitatkoztunk, vajon hol fogunk kilyukadni, vagy szálljunk e ki és cseréljünk taxit, de akkor már az autópálya kellős közepén voltunk... A sofőr egy szót nem beszélt persze angolul, csak mutogatott egy pontot a kínai térképén, de dunsztunk sem volt, hogy az jó lesz e. Végül beértünk Baoyangba, az kezdett ismerős lenni és miután már ki volt plakátolva a terminál, megnyugodtunk. (Itt ugyanis nagy balhé van, ha késünk, állítólag hiába indul 5-kor a hajó, 3.30-as kapuzárás után már akkor sem engednek fel, ha ott toporzékolsz a terminálban.) Szerencsénkre minden rendben volt, hiszen már fél 3 előtt becsekkoltunk, csak a sofőr jól ránk ijesztett, bár visszafelé kicsit kevesebbet mutatott a taxióra... :)
Chejun most csak netezni szándékoztunk, gondoltuk majd az új városban Incheonban kimászkáljuk magunkat. Igen ám, csak épp éjfélkor kinéztünk az ablakon és akkor vettük észre, hogy a hajó még mindig egy helyben áll a kikötőben, holott ugye rohantunk vissza, hiszen 19 órakor kellett volna indulnia. Na, még másnap reggel is ott voltunk. A hangosbemondón egyszer sem mondtak be semmit, nem tájékoztatták sem az utasokat, sem a crewt, hogy mi van. Délelőtt derítettem ki, hogy egy mentőcsónak meghibásodása miatt nem indultunk, és egyébként ki lehet menni du. 5-ig, mivel így már Incheonba nem is megyünk. Persze, hogy kimentünk, csak épp tök hideg, esős idő volt, elég bizarr, hogy egy nap alatt 10-15 fokot hűlt a levegő :( Végtére is, kineteztük magunkat egy időre. Épp művelődős korszakunkat éljük, dokumentumfilmeket nézünk ezerrel, így van mit letölteni. Már törzsvendégek vagyunk a Sturbuck'sban! Gyors ebédnek sushi-szendvicset ettünk, elég jó és praktikus. Rendes sushi, csak egyben egy tortillányi méretű rúd...
Az érdekes amúgy, hogy Kínában is és Dél-Koreában is előszeretettel járkálnak esernyővel a nap alatt, pedig a nap nem is erős és nagy meleg sincs még...
Az utasok imádnak szürcsölni. Minden ételt szipákolnak. Épp olvastam, egy nőci fogta magát és leült az asztalomhoz, neki esett a pálcás levesnek... Drága anyukámra gondoltam és elmosolyodtam, mert ő baromi ideges lesz, ha valaki szürcsöl :D!
Vannak páran, akik saját walkie-talkieval közlekednek a hajón. Az utasok ruházata igen sokféle. Nagyon nincs stílusuk. Akad egy-egy öltönyös pasi (néha flip-floppal :D) és elegánsabb nő, de a többség hihetetlen csicsásan öltözködik (rózsaszín mintás cuccok a pirossal, sárgával és királykékkel kombinálva), imádják láttatni a nylon zoknit szoknyával, vagy népviseletben is sokan járnak. Rettentő, de rengetegen krákognak állandóan! A gyerekek általában nagyon édesek! A csecsemők nagyon cukik, igazi kis Buddha-babyk! Majd próbálok egyet lekapni!
Egyik este épp vacsiztam egyedül, a mellettem lévő asztalnál ült egy pár. A pasi baromira nézegetett engem, folyamatosan csusszant egyet, hogy minél közelebb legyen. Végül megkérte a feleségét, hogy fotózzon le minket. Funny! (Ekkor még nem léptünk fel, szóval nem az "artist"-nak szólt ez :), egyébként aztán másik nap, mire visszaértem Olihoz, épp vele fotózkodott két csajszi...
Jó hír, hogy a crew-s, nagyobb gymből kitiltották az utasokat. Végre nem bénáznak és zaklatnak, no meg persze így több a hely jóval!
A táncosok sokat panaszkodnak, ők aztán jól be vannak fogva. Minden nap show, plusz gyakorlás is és tech-run (főpróba) minden előadás előtt. Szegényeknek ráadásul még némi adminisztratív munkákat is kell csinálni, pl. Shanghaiban minden egyes utast lefotózni felszálláskor, vagy az útleveleket scannelni... Nekik aztán, pláne nem sok idejük jut kimenni. Sőt, egy embert beállítanak minden leszálláshoz, hogy ott integessen az elmenő utasoknak! (Pedig ott van sok egyéb dolgozó...) Ezt a baromságot!!!
Sea dayen már meglehetősen meleg volt. Fent üldögéltünk a fedélzeten. Van egy banda, gyakran játszik ott nappal is, nagyon ciki szerintünk, hogy egyértelműen kirí: playback! Megy a szám, a kellős közepén néha elmegy a dobos, vagy a billentyűsnek néha leáll a keze, holott a zenében hallod, hogy megy tovább... :D Minek akkor banda??? Szólhatna csak a kihangosítón...
Új kapitány van, szeret beszélni. Többször szól az utasokhoz. Kip mesélte, annó vagy 3x megakasztotta a műsort, mert nem tudta, hogy az megy a színházban, ő meg csak úgy elkezdett dumálni... (Ha a kapitány beszél ugyanis a Bridgeről, minden más zene, tv, diszkó stb. leáll!) Aztán volt egy cruise director, aki meg annyira szeretett szerepelni, hogy előadta minden travel talkon a gang nam style-t...
Kip előadta új problémáit is, nagyon ki van akadva, hogy a tv-je nem működik a kabinba és nem tudják se megjavítani, sem kicserélni. Másrészt pedig, egy internetes tanfolyamot végez, így vannak vizsgái és tesztjei online, amiket ugye sokszor internet híjján nem tud megcsinálni, az oktató pedig nincs tekintettel erre...
Ma 2 show és travel talk, ráadásul most a travel talk műsor előtt fél órával ér véget. Ajjaj, mi lesz így Kip sminkjével??? Előre vártuk, mekkora gondban lesz! :D Egyébként tényleg baromság ott parádézni fél órával kezdés előtt! Egy: az emberek még nem is látták a műsort, azt sem tudják, kik vagyunk! Kettő: Kip ott fog állni bohóc sminkben, tényleg kár előtte megmutatni... Három: nekünk is már rég melegíteni kéne... (Na ja! Úgy is történt, hogy jól elhúzták a beszédet, 5 percünk volt: Kapkodás, rohanás,kezdés... Ráadásként, alig ültek bent az elsőn, mert az emberek elmentek vacsorázni!)
Azóta megtudtuk, nem a csónak miatt nem mentünk Incheonba, hanem egy halálos inluenza-szerű vírus miatt, ami Dél-Koreában tombol és már többen meghaltak Szöulban! (Incheon 28 km csak Szöultól!!!) Nos, azért ez eléggé félelmetes, remélem, nem megyünk arra egyáltalán! (A következő cruison biztosan nem, végre megint Fukoaka jön!)
Új cruise - új nap. Shanghait most sztornóztuk, nem kell újra a stressz. Később keltünk, nem mentünk a kapuhoz korán (amúgy is minek?!), de így belesétáltunk a tömegbe... Sebaj, számítottunk rá! Sőt, nagyon lightos, szemlélődős napot tartottunk. Kávéztunk, netezés nélkül! Olvasgattam, majd csak néztem az embereket és sokat is fotóztam. Sétálgattunk cél nélkül, aztán egy kellemes parkban. Érdekes, hogy csak idősebbek voltak ott. Nénik kutyussal. Bácsik társasággal vagy egyedül. Aranyosak voltak, ahogy a kis termoszaikkal üldögéltek csoportosan. Bár, nagy részük dohányzott! 12 évvel ezelőtt rengetegen taichiztak az utcákon, pláne ligetekben. Ma mindössze egyetlen bácsikát láttam, aki kargyakorlatokat végzett. Sokan járnak azért biciklivel (no és robogóval), nagy bánatomra nem tudtam ma lefotózni egy családot, akik 4en azaz NÉGYEN ültek egy biciklin. Apa a nyeregben, asszony a kosártartón, közéjük ékelve 1-1 gyerek! A fiatalok persze mind mobiloznak, sietnek. Az is elég érdekes, hogy a Sturbuck's mennyire teret hódított magának Ázsiában! (Egy óra alatt Japánban pl. 6-ot érintettünk.) Mindenhol van, mindig dugig van és ugye tudjuk, hogy nem olcsó... A boltok sem! Legalábbis a sportboltok: Nike, Fila, Adidas stb. Tök divatos boltok vannak mindenütt (ez ugye egy külváros, nem a felkapott Shanghai centrum!), nem is értem a hajós utasok mitől ilyen stílustalanok... Persze megtalálhatók a helyi kis patikák, falatozók, illetve a tipikus "gagyi" boltok is! Az viszont fülsértő, ahogy a szupermarketekben a kóstoltató nők, mikrofonba a fejükön sipákolnak és ajánlgatják a terméket. Néha a sétáló utcákon is vannak ilyen lányok a boltok előtt. Baromi idegesítő! A kínaiak ráadásul feltételezik, hogy perfektül vágjuk a kínait és süvítenek a fülünkbe tovább, hiába vágunk értetlen fejet... Még a plázákban is a wc-k a földön vannak, amire rájöttem amúgy ezzel kapcsolatban, hogy sokkal praktikusabb! (Könnyebb célozni és felette guggolni :D) Ja, azt múltkor elfelejtettem leírni, hogy a japán okos wc-nek még az ülőkéje is fűtött!
Szemlélődés - Bao Shan
Chejun ismét esett. Szerencsére törölték a Szöulhoz közeli helyeket, így is sokan pánikolnak a vírus miatt. A hajón hőkamerákat szereltek fel, rögtön lássák, ha valaki lázas. Az utcán is elkezdtek páran maszkozni. De nem kell félni, messze vagyunk a vírusos helytől. Délutánra kiírtak jó kis "meetinget". Király, ez a cruise director is elkezdi?! Reméljük csak egyszeri bemutatkozós eset volt... Azt azért 125x elmondta, hogy mindenki olvasgassa a kék mappát, alias Costa szabályzatot, viseljük a pint (nem elég a névtábla, a C-betűs kitűzőőőőőőőőt is!!!), ja és nincs mobilozás a passenger aeriába. Miután nyomatékosította, a cruise director helyettes nőcike is elmondta - biztos, ami biztos alapon - még 2x!
Másnap Fukuoka. Elég flottul kijutottunk, majd be a városközpontba. Érdekes, mit össze beszél a buszvezető, nem csak a megállókat mondja be, de sajnos, nem értjük. Megint csak borult, szürke idő, lóg az eső lába állandóan. De ez most nem szegte kedvünket, sétáltunk egy baromi nagyot (5km-t). El a nagy Ohori parkig, ahol van egy nagy tó. Láttuk a kastély romjait egy erdő szerű parkban (Maizuru Park), ott piknikeztünk is, aztán egy szentélyt (Gokoku Shrine), illetve bementünk egy japán kertbe. A végén még maradt időnk plázázni is. Jó, hogy lecserélődött az adminisztráló román nőci a crew officeban, mert így nyertünk egy órát. (Elég 2 órával előbb beérni!)
Japán kert és Park
Átlagos, elegáns japán hölgy
Japán életképek
Már az sem nagyon vígasztal, hogy a secusok legalább rendesek és lazábbak. Simán beengedik az üditőt, szószokat és a "szent" mandulatejemet! :D
Ezek után travel talk, majd show. Tök jól ment, végre minden flottul, meg sem izzadtam. Mostanra jött meg a kondi :), és nagy sikerünk is volt! Olyan apróságokon múlik minden: Az egyik trükknél eddig nem nagyon reagáltak, mióta kinézek a lábam között a közönségre, nagyon megtapsolják. Aztán, eddig a tangó végén Oli kihozott ölben, most inkább megállunk előbb és meghajlunk...
